Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-15 / 298. szám

1988. december 15. • PETŐFI NÉPE • 3 Vihar egy pohár vízben avagy 1H a lényegről van szó? TÖBB, MINT HASZNOS OLVASMÁNY 300 éves együttélés Beszélgetés egy párttaggyűlés után Lejárt a tízperces párttaggyűlések időszaka. Azok az alapszervezetek, amelyek komolyan akarják venni saját döntésűket, s igénylik, hogy mások is komolyan vegyék azokat, és természetesen ezen*keresztül az önálló, felelős politizálásért fellépő pártalapszervezeteket, nos ők nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy kutyafuttából döntsenek, „minél előbb legyünk túl rajta” jelszóval. Kiskőrösön nem tíz percet szántak a megyei pártértekezlet küldöttének megválasztására, és a delegált megyei pártbizottsági tag jelölésének jóvá­hagyására, ám a helyi MÁV, a könyvtár, a tanács és az egészségügy pártalapszervezeteinek összevont taggyűlését kővetően mégsem volt min­denki maradéktalanul elégedett. Mint kiderült — nem a személyek, hanem a módszer volt az, amelyről úgy gondolták: ma már nem alkalmazható. Az elégedetlenség alól kivételt a vasutas párttagok jelenthettek, mert ők előre jelezték: egyetértenek a másik három alapszervezet döntésével, ők kevesen is vannak, meg idősek is, ezért lemondanak jelölési jogukról, s nem vesznek részt a taggyűlésen. Hogyan látta a történteket Rohoska György, a városi tanács osztályveze­tője? — A pártértekezlet küldöttének megválasztásakor nem volt sok vita. Felvetődött a többes jelölés, volt is két jelölt, ám mivel az egyik visszalépett, az összevont taggyűlés elfogadta a mási­kat. A gondot a delegált megyei pártbi­zottsági tag jelölésekor éreztem. Ismer­tették az életrajzát, s elmondták, hogy személyéről a városi párt-végrehajtóbi­zottság döntött. Ott is szóba került ugyan a kettős jelölés lehetősége, de végül elvetették. Erre megkérdeztem: azért jöttünk ide, hogy bólintsunk? Mert akkor nincs nagy szükség ránk. A válasz az volt, ha egyetértünk: igen. Akadt, aki a jelöltet sem ismerte. De hozzátették, természe­tesen itt is lehet újabb javaslatot tenni — másokra. Ám az előterjesztett indít­vánnyal eddig már számos alapszerve­zet egyetértett. Ékkor vetődött fel az, hogy egy bizottság a városi pártérte­kezlet szükségességéről is felmérést ké­szített, s joggal kifogásoltuk többen, hogy bennünket meg se kérdeztek er­ről. . Lukács Lajosné dr., a városi pártbi­zottság titkára is részt vett az összevont taggyűlésen: — A városi pártbizottság két megyei pártbizottsági tag delegálására kapott lehetőséget. A végrehajtó bizottság a térség két országgyűlési választókerü­letét vette alapul — nagyjából arányos így a párttagság eloszlása is —, s egy­egy jelölt állítását fogadta el — az öt szóba hozott javaslat közül. — Éppen ezt kifogásolták, mármint hogy csak egy jelölt maradt, s nem az alapszervezeteket kérdezték meg elő-' szőr. Másutt általában így indultak ne­ki. — Lehet, hogy ez lett volna a jobb. Legalábbis így utólag valószínűnek lát­szik. De mi a titkári értekezleten részle­tesen tájékoztattuk a jelenlevőket, hogy joguk van más jelöltet is javasolni az alapszervezeteknek. Ám erről a te­rületről egy sem érkezett. — Bizonyára, mert tudták: a végre­hajtó bizottság már állást foglalt... — Az a véleményem: az eljárás de­mokratikusabb, mint korábban volt, de nem a demokrácia csúcsa. Azt hi­szem, egyértelművé vált: a párt válasz­tási szabályait nem ajánlásként, hanem pontos eljárási szabályokba foglalva kell megfogalmazni. — A taggyűlésen felvetődött a városi pártértekezlet kérdése is... — Szeptember 30-án, a városi párt- bizottság ülésén négy ellenszavazat mellett a többség egyetértett: ne legyen. Csak a személyi megújulás miatt nincs rá szükség. Azt e nélkül is meg lehet oldani. De akkor választottunk egy ká­derelőkészítő bizottságot, amelyiknek az volt a feladata, hogy beszéljen a pártbizottsági tagokkal, az alapszerve­zeti titkárokkal e témáról is. A bizottság vezetője Izsák László, a városi párt-végrehajtóbizottság tagja, s egyben a könyvtár igazgatója. Ennél fogva, ő is ott volt azon a bizonyos taggyűlésen: — A delegálás sok helyen gondot okozott. Másutt is elmondtam, így a mi taggyűlésünkön is, hogy miként kép­zelte el a vb, és miért úgy. , —f Megtudhatjuk mi is? gS- A delegálás jogát a városi pártbi­zottság kapta, vagyis ő dönt. A végre-' hajtó bizottság előtt öt név vetődött fel, s egyúttal az igény: mi tudjunk leg­alább egy-egy enjber mellett kiállni. Ugyanakkor állásfoglalásunkat célsze­rű ismertetni a küldöttválasztó taggyű­léseken, s ha lesz más javaslat, azt is megtudni. Fontos lehet, mert van rá esély, hogy a megyei testületbe még egy személy bekerülhet a térségből. így azonban bólintássá egyszerű­södött a választás. { .1 f-f Valóban bólintani kellett, de csak annak, aki egyetértett a jelölttel. A kri­tikát viszont jogosnak tartom, hogy a folyamatot nem így kellett volna végig­vinni. Vagy csinálunk delegálást az ala- . póktól, vagy a pártbizottság él a jogá­val, és dönt. Akkor viszont nem kell formálisan választani az alapszerveze­teknek. — Ön beszélt a városi pártértekezlet­ről is. — A káderelőkészítő bizottság egy hét kérdésből álló kérdőívvel felkereste a városi pártbizottság tagjait. A hato­dik kérdés az volt: szükséges-e szerinte Kiskőrösön pártértekezlet? A hetediket viszont az alapszervezeti titkárhoz in­tézték, megtudakolva, mi a vélemény a náluk dolgozó pártbizottsági tagról. Ám úgy döntöttünk, hogy a titkárnak is feltesszük a hatodik kérdést. Bízva abban, hogy ismeri az alapszervezet tagjainak álláspontját. — És mire jutottak? — Akadt ugyanazon munkahelyről egymásnak ellentmondó vélemény is. Persze mindkettőről azt mondták: ez a tagság álláspontja. Akikkel tudtunk, beszéltünk. Szavaikból egy közelítő adat: hatvan százalékuk nem akarja, negyven százalék szükségesnek tartja a városi pártértekezlet összehívását. Az indoklás persze igen vegyes. A közsé­gekben kevésbé, Kiskőrösön sokkal többen vannak a pártértekezlet mellett. — Kiskunhalason a pártbizottsági ta­gok kisebbsége tartotta szükségesnek, mégis sor került rá... v- Ha olyan erejű az igény, akkor itt is meg kell csinálni. Váczi Tamás NSZK—OSZTRÁK—MAGYAR Környezetvédelmi vegyes vállalat NSZK—osztrák—magyar vegyes vállalat alakult az iparban, a mezőgaz­daságban és az egészségügyben kelet­kező veszélyes hulladékok ártalmatla­nítására, illetve feldolgozás utáni újra­hasznosítására. A Reko Környezetvé­delmi Kft. megalapításáról szóló társa­sági szerződést a napokban írta alá Pé­csett Gerhardt Kohlenberg, a Stuttgart környéki Reinger környezetvédelmi vi­lágcég képviselője, Herbert Mascha, a Reko-Austria osztrák kereskedelmi igazgatója, Ács Vilmos, a Pécsi Agro- ber igazgatója és Kovács József, a pécsi környezetvédelmi kisszövetkezet elnö­ke, aki a pécsi székhelyű magyar Reko Kft. ügyvezető igazgatói posztját is be­tölti. A huszonhat millió forintos induló­tőkével megalapított vállalkozásból a nyugati cégek ötvenöt, a hazaiak negy­venöt százalékban részesednek. A Kft. a környezet állapotának további rom­lását igyekszik megakadályozni a kül­földről szerzett tapasztalatok és eljárá­sok meghonosításával, alkalmazásuk elterjesztésével; egyebek közt a vegyes galvániszapok, a bőr- és húsipari szennyvíziszapok s a növényvédőszer- maradványokkal szennyezett csoma­golóanyagok ártalmatlanítását és hasz­nosítását tervezi. Ehhez elsőként egy világszínvonalon álló korszerű laboratóriumot állítanak fel Pécsett. A számítógép-vezérlésű analitikai labor lehetőséget kínál majd T-d A magyarországi németek történetéből ■ Nem dicsérhető eléggé az a vállalko­zás, melynek a szerény külső ellenére is vonzó eredményét, a „300 jahre Zu­sammenleben —- aus der geschickte der ungarndeutschen (300 éves együttélés — A magyarországi németek történe­téből) című kiadvány két kötetét a ke­zemben tartom. A kiadó a Magyaror­szági Németek Demokratikus Szövet­sége, a Német Szövetségi Köztársasága támogatásával -kijelzi az impresszum. Tavaly március 5-én, 6-án rendezték meg azt a nemzetközi tudományos konferenciát Budapesten, melynek te­matikája a török hódoltság és a Buda felszabadítása utáni korszakkal kezdő­dött, érintette a magyarországi néme­tek korábbi történetét, a római kor, a népvándorlás idején Pannóniában élt germán törzsek kultúráját is. A tanács­kozás tárgyalta a középkori magyaror­szági nemesség szerepét az államalapí­tásban, a feudális állam kiépítésének hozzájárulását a gazdasági és kulturá­lis élet kibontakozásához, a humaniz­mus, a reformáció és a felvilágosodás eszméinek terjesztéséhez, a magyar és az európai kultúra közötti kapcsolat közvetítéséhez. Fontos céljának tekintette a konfe­rencia, hogy mind a hazai németekben, mind a magyarságban erősítse a tole­ranciát más népek, nemzetiségek nyel­ve, kultúrája, szokásai és általában a „másság” iránt. Jelezze, hogyan lehet a sok vihart megért Kárpát-medencében a kölcsönösen gyümölcsöző együttmű­ködést támogatni, és jó példát adni a Helsinkiben megfogalmazott gondolat megvalósításához -jP{ írja előszavában Hambuch Vendel szerkesztő, és felhívja a figyelmet, hogy a két kötet változta­tás nélkül közli a megtartott előadáso­kat, korreferátumokat, illetve az időhi­ány miatt el nem hangzott hozzászólá­sokat és kiegészítéseket. Az előadók politikai és filozófiai alapállásának sokszínűsége teszi, hogy a rengeteg tu­az ismeretlen összetételű hulladékok elemzésére és ártalmatlanítására a ké­sőbb üzembe helyezendő berendezé­sekkel. Míg a fejlett országokban a keletke­ző veszélyes hulladékoknak csaknem kilencven százalékát újra feldolgozzák, hazánkban ugyanilyen arányú a ve­szendőbe menő, s ártalmatlanítás híján a környezetre veszélyt rejtő hulladékok aránya. A Kft. működésével ezen a helyzeten igyekszik fordítani. Jövőre megkezdik a hazánkban keletkező mű­anyag- és gumihulladékok gazdaságos exportját is, ennek révén márműködé- sének első esztendejét pozitív deyiza- szaldóval zárja az új vegyes vállalat. Eredményes gabonaexport Rádióhíd Az idei jó kalászosgabona-termés rekordmennyiségű búza exportját tette lehetővé. Legnagyobb vevőnk a Szovjetunió, ahová 1988 második felében 1 millió 90 ezer tonna búzát szállított az Agrimpex Külkereske­delmi Vállalat. A megállapodás értelmében az exportra került gabona egy részéért a szovjet partner konvertibilis valutával fizetett; a búza ellenértéke 100 millió dollár és 45 millió rubel volt. A kivitt mennyiség rekordnak számít, fél év alatt 800 ezer tonnánál többet eddig nem sikerült feladni a szovjet megrendelőknek. Főként azért, mert a vasúti szállításoknál — a szovjet vasút átvevőképességének korlátozott volta miatt — nehézséget jelentett a gabonaszállítmányok továbbítása. Az elmúlt években jelentős vasúti torlódások adódtak a Záhony—-Csap határállomáson. Az idén a korábbinál lényegesen jobb szervezőmunkával sikerült gyorsítani az átadás-átvételt, és így lényegé­ben folyamatosan, teljes kapacitással használhatták ki a vasúti vonalat és az átrakó berendezéseket. A magyar és a szovjet vasutasoknak sikerült közös szervezéssel gyorsítani a tempót. Ugyanúgy az érintett hajós társa­ságok —magyar részről a Mahart — szintén javítottak a korábbi teljesít­ményeken, és lényegesen több búzát továbbítottak vízi úton a megrende­lőhöz. Az Agrimpex szakembereinek véleménye szerint a korábbi szállí­tási teljesítmények fokozását segítette az is, hogy a szovjet kereskedelmi kirendeltség mindvégig igen kezdeményezően támogatta az export- import forgalom gyorsítását. Másodszor kapcsolódik össze a budapesti stúdió az Amerika hang­ja washingtoni és New York-i ma­gyar szerkesztőségével december 16-án a Kossuth Rádió Bagoly cí­mű műsorában. A közreműködők magyar részről: Pozsgay Imre ál- lamminiszter, Ágh Attila és Gombár Csaba politológus, Lengyel László közgazdász, amerikai részről Hor­váth János közgazdász professzor, a kormány gazdasági tanácsadója, Radványi Miklós, a kongresszusi könyvtár főmunkatársa és Gáti Ká­roly politológus, a Columbia Egye­tem professzora. A szerkesztők Bu­dapesten Győíffy Miklós, Szénás! Sándor, Zelei László, Washington­ban Bán Tamás, New Yorkban ThassyJenő. Vitatémák: mi történt a pártértekezlet óta?; az emberi jo­gok helyzete hazánkban; a magyar gazdaság megítélése; a plúrálizmus és a többpártrendszer esélyei; az amerikai magyar emigráció megíté­lése. dományos adatot tartalmazó összeállí­tást úgy olvastam el, mint izgalmas, érdekfeszítő regényt. A szerzők egyéb­ként kivétel nélkül a politikai, illetve a történettudomány prominens szemé­lyiségei. Hambuch Géza, a német szövetség főtitkára megnyitó beszédében annak a ténynek a jelentőségét emelte ki; első alkalommal került sor arra, hogy ma­gyar, magyarországi német és külföldi történészek vizsgálták a németség tör­ténetét, együttélését a magyarsággal és az itt élő nemzetiségekkel. Az előadások sorát Welmann Imre nyitotta meg, aki a németségnek a tö­rök hódoltság -utáni letelepedésével foglalkozott. Bellér Béla a reformkor, a ’48-as polgári forradalom és az ön­kényuralom időszakát elemezte, Glatz Ferenc pedig az ipari fejlődés korszaká­ból választotta értekezésének témáját. Sípos Péter a német nemzetiség és a munkásmozgalom kapcsolatát kutat­ta, majd Tilkovszky Lóránt az 1919 és az 1945 közötti időszak nemzetiségi politikáját tárta fel. A felszabadulás utáni három-négy esztendő, a szomorú emlékű kitelepíté­sek vizsgálatára vállalkozott Balogh Sándor. Elutasította a kollektív felelős­ség elvét, amikor szó szerint ezt mond­ta: márxisUf történészként kategoriku­san elhatárolom magámat attól a felfo­gástól, amely valamely etnikai csoportot önmagáért jutalmaz vagy büntet. Az a tény, hogy valaki orosznak vagy német­nek, románnak vagy magyarnak szüle­tett — illetőleg ennek vagy annak vallja magát —, nem képezheti egy felvilágo­sult társadalomban, egy demokratikus államban sem jutalmazás, sem büntetés tárgyát. Egyedüli mérce az egyén csele­kedete lehet. A következő előadásban Főglein Gi­zella, a második világháború utáni idő­szakban folyó nemzetiségi oktatás jogi szabályozását értékelte, majd Stark Fe­renc, a Magyar Népköztársaság nem­zetiségi politikájának alapelveit fogal­mazta meg. Szende Béla az azonosság- tudatról és a nyelvi kultúráról érteke­zett, Hutterer Miklós pedig a magyar és a német kultúra kölcsönhatására vilá­gított rá. A második kötet a vita anyagát tar­talmazza, melyben összesen huszonket- ten fejtették ki véleményüket. Taffemer Antal például szembeszállt Wellmann Imrének ama megállapításával, misze­rint „a bécsi kormány 1686 után nagy- . részt ellenszegült a magyarság újratele­pítésének", Éppel János pedig azzal a nézetével nem értett egyet, hogy a bete­lepítés a Habsburgrház eszköze lett volna az ország germanizálására. Wel­mann Imre válaszában kifejtette, hogy a bécsi kormány egészen 1778-ig távol tartotta a magyarokat a Bánságtól, a germanizálással kapcsolatos álláspont­ját pedig egy Kollonich Lipót-idézettel támasztotta alá: „Különösen az örökös tartományokbeli betelepülőket kell előnyben részesíteni, hogy a királyság, vagy legalább annak nagy része germa- nizáltassék, s a felforgatásra és nyugha- tatlanságra hajlamos magyar vér a né­mettel mérsékeltessék, s ezáltal állandó hűségre és szeretetre buzduljon termé­szetes örökös királya és ura iránt." A függelékben a szerkesztő áttekin­tést ad a bel- és külföldi sajtóban a tudományos tanácskozással foglalko­zó publikációkról, majd adatok követ­keznek a lakosság felekezeti, anyanyel­vi és nemzetiségi összetételéről. Most, amikor e kitűnő kiadványt minden olvasónknak jó szívvel aján­lom, ne feledkezzek meg a legfonto­sabbról. A kiadók gondoltak arra, hogy a németül nem beszélő olvasók is haszonnal forgathassák a Budapesti Nemzetközi Történész Konferencia anyagát, ezért minden előadást és hoz­zászólást magyar fordításban is közöl­nek. Gál Zoltán Egyenruhában — három ^ ’ A szoknyájából már kilépett, nyúltam utána, hogy tovább vetkőztes- sem, amikor belesikított a sötétségbe a csengőszó — mesélte az egyik tartalé­kos katona, akit legszebb álmában ért hétfőn hajnalban az azonnali bevonu­lásra felszólító parancs. Egy másik ar­ról beszélt, hogy végiggürizte a szom­batot és a vasárnapot is, éjfélkor zu­hant ágyba, a felesége alig bírta kiásni a paplan alól. Amikor mindezekről szó esett — a felszerelés kiegészítésekor — már oldott, mondhatni vidám volt a hangulat. Mert igaz ugyan, hogy az ilyen váratlan fordulat kellemetlenül érinti az embert, de hát kötelesség telje­sítéséről van szó, nem is akármilyenről. Sem a gyerekek, sem az idősek nem vállalhatják át, sőt, még csak nem is segíthetnek ebben. A honvédelem — férfikötelesség. (Egyébként akinek ha­laszthatatlan civil teendői, szociális vagy egészségügyi problémái voltak, fölmentették a szolgálat alól.) A Bács-Kiskun Megyei Hadkiegészí­tési és Területvédelmi Parancsnokság a hét első napjának első óráiban ellenőr­zés céljából feladatot kapott az elöljá­róitól, amelynek a végrehajtásához a parancsnokság teljes tartalékos állo­mányát is mozgósítani kellett. Gyors intézkedés, és az azonnalra szóló behí­vóparancsok máris elindultak a kiépí­tett láncolaton a tartalékosokhoz és szólították a hivatásosokat is. A létszám feltöltése útán megkezdő­dött a feladat végrehajtása, ami végső soron az állomány összekovácsolását, harckészségének fokozását szolgálta. A tartalékosok lőgyakorlaton vettek részt; katonai nyelven szólva sikeresen küzdötték le a célokat. Ezt követően szakkiképzési foglalkozásokat tartot­tak számukra, rövidített formában. Gyakorolták, amit háborús körülmé­nyek között tenniük kellene, kinek- kinek a maga beosztásában. Ezt az akciót eredetileg hosszabbra tervezték, de^a társadalmi-gazdasági kibontakozási programmal összhang­ban — a honvédelmi miniszter irányel­veinek megfelelően a néphadseregben is érvényesül a takarékosság elve —, ezt megengedik a nemzetközi viszo­nyok is — ezért a tartalékos állományt csak a legszükségesebb mértékig és idő­tartamra vették igénybe. A megyei hadkiegészítési parancsnokság ezúttal feszítettebb tempóban, de eredménye­sen hajtotta végre feladatát. Jó munká­ja alapján tizenegy tartalékos tiszt és tizenkét tiszthelyettes magasabb rend­fokozatba lépett elő. A nem hivatásos katonáknak pénzjutalmat is kiosztot­tak a gyakorlat.során tanúsított ko­moly magatartásukért, a jó felkészült­ségük elismeréseképpen. Az éjjel szerelemittas barátunk — ha sikerült neki — folytathatta ígéretes álmodását otthon, a saját ágyában. Ma reggel pedig már minden tartalékost üdvözölhetnek munkahelyéit a társai. A. T. S. • A bevonu­lás utáni első feladat a fel­szerelések ki­egészítése volt. • A lövészet­tel kapcsola­tos ismerete­ket felelevení­tették. • A hivatásos és a tartalékos katonák kö­zött mondhat­ni baráti a kapcsolat Ezt jelképezi az együttes — ezúttal a fehér terítéket nél­külöző —1 ét­kezés. ((Fotó: Mada­ras László)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom