Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-09 / 267. szám

1988. november 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Több bizalmat kérnek a választópolgárok A törvénytervezet vitája Jánoshalmán A Hazafias Népfront és a kormány társadalmi vitára bocsátotta a válasz­tási törvény tervezetét. Szerte az or­szágban érdeklődés kíséri a javaslat sorsát, sok ember vesz részt a megbe­széléseken, választ vár a kérdéseire és elmondja véleményét. így történt ez a napokban Jánoshalmán is. — Nem egyszerű a téma, melyet na­pirendre tűztünk — mondta bevezető­jében Békefi Sándor, a . nagyközségi népfront titkára —de alkotó módon hozzájárulhatunk a választási (örvény megújításához. Nincs semmi előre el­döntve, hiszen ezzel egyidejűleg folyik az alkotmány felülvizsgálata is. Az is megfontolandó, hogy egyáltalán kell-e ennek a munkának a befejezése előtt a választójogi törvényt szorgalmazni? — Valóban így van — állapította meg dr. Südi Bertalan országgyűlési képviselő, aki.jogászként a törvényter­vezet bemutatására vállalkozott —, a javaslat az MSZMP Központi Bizott­sága és a Belügyminisztérium bevoná­sával készült. Az 1983-as III. törvény­ről megállapították, hogy a többes jelö­lés helyes volt, nőtt a lakosság aktivitá­sa és az Országgyűlés tekintélye. Ám az is felszínre került, hogy az eredmények mellett újabb ellentmondások keletkez­tek. Erősen vitatható például, hogy az országgyűlési képviselőket és a tanács­tagokat együtt válasszuk-e meg? A ter­vezetben úgy szerepelt, hogy spontán jelölésekre ne legyen mód, maradjon az ajánlás kollektív jog. Gyorsan utánanéztem a jegyzeteim­ben; hogyan is történt ez legutóbb. Az A Statisztikai Kiadó Vállalat gondo­zásában megjelent a legújabb demográ­fiai évkönyv, amely a KSH 1987. évi adatajt tartalmazza Magyarország né­pesedési helyzetéről. ' olA aémöjjifáfiai évkönyv tíz fejezetben faglSljá a népesedés főbb adatait, a há­zasságkötések és válások számának,' okainak alakulását, képet ad azélveszü- letésekről, a magzati és a csecsemőhalá­lozásokról, de tartalmaz adatokat arról is, hogy például hányán haltak meg bal­eset következtében vagy öngyilkosság miatt. A kötet arról is képet ad, hogy az elmúlt esztendőben az ország lakossá­gának milyen rétegei változtattak lakhe­lyet, mi volt a belföldi vándorlások első­rendű iránya és oka. Az évkönyv utolsó fejezete előrejelzésekkel foglalkozik a népmozgalom várható alakulásáról, va­lamint összehasonlítól adatokat tartal­maz az egyes országok népességéről és népmozgalmáról. Az adatok szerint Magyarország né­pessége az idén január elsején 10 millió 604 ezer 360 volt, 0,2 százalékkal keve­sebb, mint tavaly ilyenkor. A csökke­nés mértéke egyébként öt éve azonos. A férfiak aránya tovább csökkent, az 1987. évi 48,3 százalékról 48,2 száza­lékra, s növekedett a női lakosság ará­nya. Korcsoportonként az a jellemző, hogy 20 és 40 éves kor között kezdi meghaladni a nők létszáma a férfiakét. ' Az 1988. január elsejei adatok sze­rint a 15 évesnél idősebb korosztályban a férfiak közt 24,1 százalék volt a nőtle­nek aránya, míg a hajadonok létszáma csak a korcsoport 14,9 százalékát tette ki. Ebben a korban a férfiak 66,3 száza­léka volt házas, a nőknek viszont csak 59,9 százaléka. Az arányeltolódás ab­elmúlt időszakban 154 spontán javas­lat történt, tehát felállt valaki a gyűlé­sen, és azt möndta, hogy én nem a listára felvett jelöltet, hanem X. Y.-t javaslom országgyűlési képviselőnek. A jelöltek közül negyvennégyen való­ban bekerültek a parlamentbe. Köztük volt például Jánoshalma képviselője, Südi Bertalan is. Ezeket a képviselőket — akik, mint tapasztaltuk, nem mindig értettek egyet a többség véleményével, a kollektív jelölés egyedülivé tételével ki lehetne szűrni. — Rengeteg kérdés nyitott még — kért szót ismét Békefi Sándor, aki nem ért egyet azzal, hogy az egyéni listán induló jelöltek számát harmincötről öt- venre növeljék. Ebbéli nézetéhez csat­lakozott Balogh János, megemlítve ugyanakkor, hogy a szétszórtan élő nemzetiségi vagy vallási közösségek képviselői másként nem kerülhetnének be az Országházba. Mint mondta, a tanácselnökök megválasztásánál nem az 51 százalékot, hanem az abszolút többséget látja jónak. Az országgyűlési jelölésnél a közösségi javaslat — véle­ménye szerint —- azoknak a csoportok­nak az állampolgári jogát korlátozza, melyek nem tartoznak valamely kol­lektívába. — Itt az ideje, hogy felnőttnek te­kintsék a választókat — tette hozzá Somogyi László —, legyen sérthetetlen az állampolgári akarat! S példaként hozzáfűzte, hogy legutóbb is hat eset­ben a harmadik jelölés jött be. A vita. egyre szenvedélyesebbé vált. Többen amellett szóltak, hogy legyen ból adódik, hogy míg a 15 évesnél idő­sebb férfiaknak mindössze 3,9, addig a nőknek Wm százaléka özvegyült meg. A statisztikai adatok is azt bizonyít­ják, hogy> az ország lakossága évről évre öregszik. Jelenleg az 5 millió 116 ezer 264 férfi közül már 790 841 a 60 éven felüli, s az 5 millió 488JI96 nő közül több mint 1 millió 175 ezer lépte túl a hatódik X-et. Tavaly a korábbiakhoz képest ismét csökkent a házasságkötések, s növeke­dett a válások száma. 1987-ben 66 082 házasságot kötöttek az 1986. évi 72 434-gyel szemben, ugyanakkor 29 856 válást mondtak ki a bíróságok, míg egy évvel korábban „csak” 29 557- et. A férfiak leginkább 25 és 38 éves koruk között, a nők ennél korábban, 22 és 34 éves koruk között váltak el. Az országban tavaly összesen 125 845 gyermek született, 2359-cel ke­vesebb, mint 1986-ban. Nem vállalkoz­tak szülésre az 50 éven felüliek, az utol­só két 50 éven felüli anyától származó gyermek 1982-ben született. Tavaly a 40—49 éves kor közötti nők 1009 cse­csemőt hoztak a világra. A csecsemők életben maradására a, legnagyobb az esély hosszú évtizedek óta a 20 és 24 éves korú anyák gyermekei között. Az országban a belföldi vándorlások iránya az elmúlt évben sem változott. Budapestre és a többi városba ezúttál is többen költöztek, mint a megelőző évben, a községek lélekszáma pedig az elvándprlások következtében tovább csökkent. Budapestről vidékre 11,9 százalékkal, vidékről Budapestre pedig 21,3 százalékkal többen költöztek, mint egy évvel korábban. összeférhetetlen a megyei vezetők par­lamenti képviselősége,! csakúgy, mint a minisztereké. Az előbbiek néha nem engedik hozzászólni a képviselőket, az utóbbiak pedig a személyüket érintő kérdésekben is szavazhatnák. És az is biztos, hogy nincs olyan vállalatvezető, aki a minisztere ellen merészelne szólni. Több felszólaló összeférhetetlennek vélte a tanácsi vb-titkárok végrehajtó bizottsági tagságát. Tóth Imre úgy gon­dolta, hogy most nem változtatna a törvényen, mert jó az, hogy a Hazafias Népfront, vagyis egy nagy közösség állítja a jelölteket. A tanácselnökök esetében is a többes indítást javasolta. Itt jó néhányan közbeszóltak, hogy ed­dig is a párt mondta meg a népfront­nak, hogy kit vegyen fel a listára. Olyan nézet is felmerült, hogy ez a tervezet adminisztratív, bürokratikus, így in­kább visszalépést jelent. A túlszabá­lyozottságban a bizalom hiányát érez­ni, a hatalmi szféra reflexét a negyven­négyek ellen, akik kétségtelenül okoz­tak némi fejfájást az,elmúlt ülésszakon. Csík Pál egy másik ellentmondásra világított rá: — Mi lesz, ha egy személy két vagy több körzetben is indul és mindegyikben befut? Végső következtetésként a jánoshal­mi tanácskozás résztvevői egyetértet­tek abban — és ennek Kolonics Vencel adott hangot —, hogy mint általában, most is a magasabbrendű jogszabály­nak, tehát az alkotmány módosításá­nak kellene megelőzni az alacsonyabb rendűt, azaz a választójogi törvényt. Gál Zoltán KÉPERNYŐ Művészet és forradalom Talán két évtizede Kecskeméten is be­mutatták Péter' Vodkin festményeit. A-tárlat látogatóinak többsége nagy él­ményei között tartja számon századunk e nagy orosz művészének alkotásait. Abban reménykedtem, hogy a Szovjet­unióban még alaposabban megismer­kedhetek munkásságával. Hamarosan ellátogathattam Moszkvába és Lenin- grádba, de a nagy képtárakban csak mu­tatóban volt egy-két Peter Vodkin-mű. Ha majd-egyszer újra eljutok a nagy szovjet képtárakba, talán több szeren­csém lesz? Előkerülnek a raktárak mé­lyéről a remekművek? Mit történt korunk egyik legragyo­góbb, legsokatígérőbb művészeti vonu­latával, az orosz-szovjet avantgárddal? Ennek járt utána Kernács Gabriella szerkesztő, szövegró, B. Farkas Tamás rendező, Szilágyi Ákos esztéta és Szaba­dos Tamás operatőr. Az egykori Pétervár hétköznapjainak felvillantásával a társadalmi ellentétek érzékeltetésével jelezték: csak az orosz valóság ismeretében kaphatunk érvé­nyes információkat e nagyszerű művé­szeti áramlatok kialakulásáról, eltiprá- sáról. Az elhangzottak, a bemutatott festmények, szobrok révénjól követhet­tük azt a folyamatot, amikor a nagy cé­lok jelszavakká szürkülnek, az ideológia a napi propaganda töltelékévé satnyul, a meghirdetett népuralom pedig jól szer­vezett csoportok miatt nem valósulhat meg, amikor a hétköznapok szépségét a napi agitációval kívánjak pótolni. Ha már az élet törpe, legalább az épületek, a festmények teremtsenek látszólagos nagyságot, hősiességet... ■ A világ művészetkedvelői ma Moszk­vába, Leningrádba zarándokolnának a Művészet és forradalom cimű doku­mentumfilmben is bemutatott műalko­tások megtekintésére, ha alkotóik túl­nyomó többsége nem’kényszerült volna elhagyni hazáját. Örvendetes, hogy ezekben az években—mint erről a tele­víziós műsor is tudósított—megnyílnak a raktárak és legalább az otthonmaradt, a mindenek ellenére mégis megteremtő­dött remekművek a közönség elé kerül­nek. E műsor is azt sugallta, hogy a (mo­dern) művészetet megalázó, a kiberneti­kát burzsoá áltudománynak, Bartókot dekadens formalistának, József Attilát a párt ellenségének minősítő gyakorlat közös gyökerű az ábrázolásokban csak üdvözult mosolyú munkásokat-parasz- tokat megtűrő szemlélettel. A november 7-ei műsort tartalmas­nak, sokszínűnek érzem. Talán a Sláger­barátság volt számomra legkevésbé él­vezhető. Hozzáértőbbek mondják, hogy eddig az effajta műsorokból hiá­nyoztak a rockdalok és íme,már ezek is beleférnek a „slágerbarátságba”. Az Anatolii Szolonyicin-sorozatból most az Ellenőrzés az utakon című, so­káig dobozban tartott filmet láthattuk. Nehezen érthető, miért tiltották? Talán azért, mert az őrnagy gondolkodásmód­ja, magatartása az úgynevezett személyi kultusz mechanizmusának egyik leg­pontosabb ábrázolása. H. N. Új meteorológiai állomás • Nemrég kezd­te meg működé­sét hazánk hu­szonötödik mete­orológiai főállo­mása Kaposvá-1 ron. A főállomás része az országos hálózatnak, s . ezen keresztül a somogyi megye- székhely is be­kapcsolódott a világ meteoroló­giai adatforgal­mába. Az új,állomás nemcsak a bala­toni vihaijelzés szempontjából je­lentős, hanem jól szolgálja a So­mogy megyében folyó tudomá­nyos kutatásokat - is. (MTI-fotó) Tovább csökken a népesség Megjelent a demográfiai évkönyv Elpusztulnak? • Szalkszentmárton halárában van a megyében az egyetlen, még megmaradt nyomtató, de hát ember legyen a talpán, aki most eredeti funkciójára következtet­ni tad. N em is olyan régen, 80- 100 éve még számtalan szélmalom, szárazma­lom és nyomtató dolgozott a Duna—Tisza közén. Ma már alig néhány szélmalom és mindössze egy nyomtató maradt meg emléknek. A je­lek azt mutatják, hogy ezek is egyre romlanak, pusztul­nak. (Kivétel csak a kiskun­félegyházi és a kiskunhalasi, múzeumként használt két szélmalom.) Néhány éve még Szabadszállás határá­ban is állt egy malomrom, mára már nem maradt belő­le semmi. (P. Z.) • Móricgáton már csak a csoda folytán áll ez a szélmalom. H a még nekem valaki azt mond- I ja, hogy ez az ország nem ké­pes kiizadni jelenlegi betegségét, hát én nem is tudom, mit csinálok vele! Illetve tudom, csak ahhoz még vámom kell január elsejéig.. Mert, kérem, itt csak a vak nem látja, hogy úgy süvítünk a reform útján, mintha puskából lőttek vol­na ki bennünket. Nem csűröm- csavarom tovább a szót, kimon­dom: erről engem a minap immár végérvényesen meggyőztek. Egy magas rangú belügyminisztériumi elvtársban tisztelhetem jótevőmet, aki a rádióriporternek kijelentette: teljesül a nemzet hő óhaja, január­tól nem kell a magyarnak — minő szégyen vala ez eddig! — egy szál kard nélkül kóvályognia, mert nem is szorul többé ilyen avítt védőesz­közre. Lehet gázkoltja, riasztóre­volvere és légpuskája is. (Hogy a többit ne is említsem.) Ennek fölté­tele pedig csak annyi, hogy pely- heddzék az álla... Emberek! Honfitársaim! Kedves urak és elvtársak! Hát micsoda len­dületet adhat az életünknek egy ilyen, látszatra apró dolog is, ha végre megszüntetjük a kibontako­zás útjában álló, eddig át nem gon­dolt és le nem isformizált akadályt! Tegyük a kezünket a szivünkre és mondjuk ki nyíltan, a mélyülő de­mokrácia szellemében, hogy mi hi­ányzott nekünk legeslegjobban ah­hoz, hogy poroszkálásból vágtába csapjunk át a megújulás útján!? A selymes lóding nem megy a far- mercucchoz, de a dali pár pisztoly — ez az, ami kell nekünk! Igaz, egyelőre csak gázzal tölthetjük meg ólom helyett, de ez már valami! Vannak persze, akik most is óva­toskodnának, mondván, hogy a tíz­millió magyar felében Káin nem ép­pen jámbor vére csordogál, veszé­lyes kezébe durranó dorongot adni — de félre a haladás kerékkötőivel! Kockázat nélkül nem jutunk előbbre! Én például lelki szemeim­mel már olvasom a jövő évi lapok rendőrségi rovatát;— mintha teije- delmesebbek lennének a mostani­aknál, de piszlicsáré dolgokon nem akadok fönn. Eddig a halálos köz­úti balesetek közt csak imitt-amott talált az ember egy-egy szellemes postarablást vagy gyilkosságot, né­ha egy meglégpuskázott olimpi­kont. Ekkora unalomtól be lehet Vadkelet krepálni. De íme a jövő: „A digósan öltözött rabló gálánsán meghajolt, fe­hér szegfücsokrot nyújtott át a pénztá­rosnőnek — akit kollégái Cukinak be­céznek I—, majd pisztolyt szegezett a boldogságban úszó lányra . A szem­tanúk szerint pillanatok műve volt, s az áruház napi bevétele elúszott... Más­nap a rendőrség, pár perccel a nagyszü- net előtt, őrizetbe vette K. Ö. fiatalkorú gimnazistát, aki — mint később kide­rült — tíz krémesben fogadott osztály­társaival, hogy világos nappal, a csúcs- forgalom idején, apja gázpisztolyával elhozza a lóvét a kereskedelmi egység­ből ...” Egy másik hímek már a címe feldob: Dörögtek a koltok a Fradi-pályán. Eb­ből megtudni, hogy a szurkolók össze­szólalkoztak, de nem vágták egymás fejéhez a sörösüveget, mint holmi elma­radott országban szokás, hanem elő-, rántották a gázpisztolyukat, s bunyó közben leadtak egymásra pár ezer lö­vést. A kivonult húsz mentőkocsi ke­vésnek bizonyult. Tragikus sorsot sejtet a következő hír: Kockás Dezső fűszeressegéd teg­nap este valamivel kilenc után gázpisz­tollyal harcképtelenné tette anyósát — a helyszínen hét, teljesen üres tárat találtak —, „ez a válaszom a kedves mamának”, szólt, majd elbujdosott. Ha előkerül — a szomszédok Üyen ja­vaslatot terjesztettek a Rezeda utca bi­zalmija . elé ,-^r Érdemes Társadalmi Munkás címmel kell kitüntetni... A gazdasági rovatban arról olvasha­tunk majd, hol kapni a valódi revolve­rekre, stukkerekre stb. megszólalásig hasonlító gázpisztolyokat; a bőrdísz­műipar újabb virágkorát éli, kell a tás­ka a koknak. Egyelőre föl sem tudjuk mérni a zseniális intézkedés hatásait az élet ezernyi területére. Mérget veszek rá, hogy például --- a légpuskások jó­voltából — prosperál majd az üveg- szemgyártás. A sarkokon, aluljárókban stb. a bo­yok versengve pörgetik pisztolyukat az ujjuk körül. Igazi vadnyugati, akarom mondani: vadkeleti jelenetek — mind­ez még csak ígéret, de már a beteljesülés gondolata fölvillányoz. Megy ez a sze­kér, csak egy kicsit ki kell tekinteni a vüágba. Vagy keletre vagy nyugatra, ahogy szoktuk, és mindjárt megtudjuk, mit kell másképp csinálnunk; egyálta­lán mit kell ténnünk a jövőért. Jótevő­ink, akik a kedvünket keresik, most éppen valószínűleg napnyugatra pillantottak. Joga van a polgárnak, hogy megvédje magát, úgy bizony! Hallottam a szenzációs interjú­ban — régebben a parlamentben is ilyen érvekkel igyekeztek a terv mö­gé sorakoztatni a honatyákat :—, hogy az egyébként nem ölő, csak kábító gázpisztoly a bűnözők ellen alkalmatos. Nekik már úgyis van ilyen játékuk, miért ne lehetne a becsületes cowboyoknak isi? Én tántoríthatatlan hive vagyok a re­formnak, de bevallom, azért egy pillanatra megtorpantam, amikor ezt a lépést először végiggondol­tam. A gázpisztoly, ugyebár, azért kell a rosszfiúknak, hogy fölényben legyenek a jókkal szemben. Azért lopták be nyugatról, hogy féljenek tőlük, amikor választás elé állítják pisztolytalan ' embertársukat: — Pénzt vagy életet! De mit tesznek majd akkor, ha gázfegyverük ellen gázfegyvert fordítanak? Ha én eb­ben a szakmában találnám meg az önkifejezés csodáját, törekednék egy fokkal előbbre lépni: hogy a gázstukkerosok féljenek tőlem — igazit szereznék. A fejlődés megál­líthatatlan, mondta egy bölcs. És aki valódi pisztolyt fog a pénzes- postásra, a benzinkutasra stb., s ha meghúzza a ravaszt... No de a bűnözők bizonyára nem jönnek rá, hogy lépéshátrány fenye­geti őket az új esztendőben. S kép­zeljük el, mekkora segítség lesz a rendőröknek, ha fölfegyverkezünk. Nyakamat rá: már az első fél évben — lehet, hogy kedvezményes vám­tétel mellett? :— legalább tízezer gázpisztolyt hoznak be a honba. Meglehet, hogy holmi okoskodó alak most azt mondaná: inkább azoktól is el kell venni, akiknek már van. Mert ha ezt az újabb tízezret is elkezdik használni... Mindig van­nak ilyen maradiak, dé kisebbségbe kell őket szorítani és kész. Szóval, ha még nekem valaki azt mondja, hogy ez az ország nem ké­pes kiizzadni a betegségét, hát én szitává lövöm a gázkoltommal. Természetesen csak január elseje után. Ha ezt az őrült ötletet idejében ki nem gyűrűztetjük az országból. A. Tóth Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom