Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
1988. november 1. • PETŐFI NÉPE • 5 MUNKÁSHÉTKÖZNAPOK Tihanyi András, a Kiskőrösi Ipari Szövetkezet betanított munkása értelmes, határozott fellépésű. Tisztában van a saját értékeivel — az önbizalom is érték —mégis szerény. Sőt, talán túlságosan az. De lehet, hogy azért vélem így, mert ketten kétféleképpen ítélünk meg bizonyos dolgokat... „Nincs baj, amíg dolgozni lehet. Miután elvégezte a nyolcadik osztályt, nem tanult tovább, hanem dolgozni ment. Nem sokat keresett, annyit semmiképpen sem, hogy abból félretehetett volna: pedig házépítésre akart gyűjteni. Már akkor, szinte gyerekfejjel. Ezért vállalt pluszmunkát, dolgozott reggeltől estig, mint a felnőttek. Szőlőt művelt — önállóan. Csodálkozik, hogy csodálkozom ezen. 3}- Miért? — kérdezi,vissza.®- Gondolja, hogy az én fiam, aki most 13 éves, nem tudná, hogy mikor, mit, hogyan kell elvégezni a szőlőben? Hiszen vittük magunkkal mindig őt is, meg a lányunkat is, ha dolgozni mentünk a feleségemmel. Nem is lehetett ez másként: hová tettük volna őket? Gazdái-, kodók voltak a szüleim, én is úgy nőttem fel, hogy mindig azt láttam magam körül: a felnőttek dolgoznak. Bebevontak a munkába, szinte észrevétlenül, játék közben tanultam meg, mit hogyan kell csinálni. így tanulta meg környezetének erkölcsi normáit, törvényeit is, melyek az anyagi gyarapodás egyedül elismert forrását, a munkát állították az élet középpontjába. Nem ettől akart menekülni, amikor fogta magát és elment dolgozni a dunaújvárosi vasműbe. Hiszen e döntésében nagy szerepet játszott az igaznak bizonyult hír, hogy ha nehéz is a munka az üzemben, de jól fizetik. Mégsem maradt sokáig ^ -a-,.. „szíve visszahúzta” —, miután hazajött Kiskőrösre, folytatta, ahol abbahagyta. Rövidesen fel is építette a házat Persze, nem egyedül. A portát szüleitől S kapta, az építkezésen a rokonok, barátok segítettek. Ahogyan ez lenni szokott. 1968-ban készült el a ház, 196999 ben beköltözött, a következő esztendőben pedig már meg is nősült Tihanyi András. Alig múlt húszéves. Az ipari szövetkezetben 1970-ben kezdett dolgozni, de innen is elment egyszer—úgymondszerencsét próbálni. Elképzelései nem váltak valóra, — ez nem rajta múlott -—, így fölhagyott a kísérletezéssel. Szívesen visszafogadták a szövetkezetbe 'a tagsági' viszonya egyébként sem szűnt meg —, hiszen megbízható jó munkásnak ismerték. A cég egyik legismertebb terméke a termosztátszelep. Túlnyomó része exportra kerül. Az értékesítés előtt vizsgálatnak vetnek alá minden egyes darabot. Az erre alkalmas gépen, a próba- padon dolgozik Tihanyi András, munkahelyi vezetői megelégedésére. Tulajdonosa a Szövetkezet Kiváló Dolgozója és a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetésnek. Neki sem mindegy, hogyan dolgozik, hiszen a teljesítménye alapján kapja a bérét. — Mennyit visz haza havonta? — Hatezer-ötszázat. Megjegyzésemre, hogy az nem sok, ismét visszakérdez: — Mihez képest? Máshol,, mások sem keresnek hasonló munkával töbr bet. Persze, a megélhetéshez csakugyan kevés. wíí ■>. Nem tudom,.mert elváltunk. . Kiderül: a gyerekek Tihanyi Xncíras- nál maradtak. — Akkor pedig különösen kevés az a hat és fél ezer forint f — Kapom a családi pótlékot, meg aztán a szőlőből is van jövedelmem. — Az idén mennyi? — Huszonnégy mázsát szüreteltem y- tavaly száztízet -rsr,,hét forintot kaptam kilójáért. A költségeim megtérültek, de ennél több bevételem nemigen van. Mégis a szerencsésebbek közé tartozom, hiszen sok termelőnek ki sem tudták fizetni a teljes vételárat. Majd megkapják tavasszal. Tihanyi András azt mondja: nem szereti a békétlenséget, azért nem vett részt a szőlő-bor termelők tüntetésén. Az sem tudta „kihozni a sodrából”, ' hogy tulajdonképpen ingyen dolgozott a szőlőben egész évben,—, szabadidejének túlnyomó részét e munkára fordítva. (Pedig a házimunka zöme is őrá vár.) — Egyszer hopp, máskor kopp — idézi a mondást. — Korábban nyereséges volt a szőlőtermelés, most nem az. Majd fordul megint a dolog. — Csak úgy, beavatkozás nélkül? B—| Azt én nem állítom ... — válaszolja kis tűnődés után. S amit mond még, abból az derül ki: véleménye szerint a „beavatkozás” nem az ő dolga, s nem is a hozzá hasonlóké, hanem azoké, akiknek hivatalból is ez a kötelessége. Bár nemcsak a szőlő-bor ágazatban, hanem az egész népgazdaságban sok és egyre több a megoldatlan probléma: de nagyon sok a változás az utóbbi időben. — Ezért vagyok-optírmsta'—- szöges* le! — Különben.Is: amíg dolgozni lehet; addig nincs nagy baj.!. ’ Dolgozni, de mennyiét!, és mennyit? — adódik a kérdés. Tihanyi András kitartóan hisz a helyzet jobbra fordulásában. Almási Márta LENGYELORSZÁG Lakótelepet is építő kábelgyár A szczecini Zalom kábelgyár nem egészen kétezer személyt foglalkoztat, vezetékeket, drótot és kábeleket gyárt, s az utóbbi időben az egyik leghatékonyabb lengyel vállalat. Három év leforgása alatt több mint ötven százalékkal növelte termelését és a munka termelékenységét, idei tőkés exportjának értéke pedig túllépi a 40 millió dollárt. A kiemelkedő gazdasági sikerek tették lehetővé az üzem számára több nagyobb beruházás finanszírozását (a gyár gyors ütemű korszerűsítését, korszerű gépek beszerzését), a bérek jelentős emelését és egy saját lakótelep építését. Ilyen'eredményeket a nyolcvanas években a szczecini vajdaság egyetlen más üzeme sem mutathatott fel. A Zalom festői környezetben, a Szczecin környéki erdőségben fekszik, a városközponttól azonban húsz kilométerre van. A mindennapos ingázás munkaerőgondokat, termelési problémákat is okozott. Az üzem nehéz helyzetbe került, mert nem tudott lakást biztosítani dolgozóinak. Több mint kétszázan albérletekben’laktak. A kiutat a gazdasági reform hozta meg. Míg más üzemek eleinte bizalmatlanul szemlélték az „új mechanizmusokat", a kábelgyár vezetősége a dolgozóknak egy üzletet ajánlott. A termékminőség lényeges javítása és a termelés növelése ellenében az üzem vezetősége kötelezte magát arra, hogy rövid időn belül lakóépületeket emel a gyár közelében. Kockázatos volt a játék, hiszen, ha nem sikerül... Az,üzem körüli homokos területen 1983-ban jelentek meg először a kotrógépek és buldózerek. Pontosan egy év múlva a dolgozóknak átadták az első hatvanlakásos épületet. Az egyezség természetesen továbbra is érvényben volt. Növekedett a termelés, emelkedett az export, így a következő évben két újabb lakóház épülhetett. A gyárban gyökeresen megváltozott a hangulat. Következő sikeres vállalkozásuk eredményeképpen két üzemi üdülő épült. Az egyik a tengerparton, a másik ad Már hét nagy épület áll a szczecini kábelgyár saját lakótelepén. a közeli tó partján. Ezenkívül saját számítógépközpontot létesítettek, korszerűsítették a gépparkot. A gyári lakótelepen pia már hét nagy épület áll, 598 lakással, a továbbiakat most építik. Elfogadták azt az elvet, hogy minden évben felhúznak egyet, amíg erre az üzem zsebéből telik. Mert azt hangsúlyozni kell; hogy a lakótelepet teljes egészében saját, megkeresett pénzből finanszírozzák. A lakásépítésre eddig három és fél milliárd zlotyt fordítottak. Az épületszerelési munkákat szakvállalat végzi, a végső simításokat, rendezést, takarítást a gyár dolgozói. Talán ez a magyarázata, hogy 9 lakótelep igen jól néz ki. Sok üzlet van, óvoda működik. A szomszédságban telepszerűen családi házakat építenek, ezek tulajdonosai szintén a Zalom dolgozói. Az építkezők jelentős segítséget kaptak üzemüktől. A lakótelep építése révén nemcsak a helyi lakásigényeket sikerült kielégíteni, hanem ésszerűsítették a káderpolitikát is. Most már nem vesznek fel minden jelentkezőt, hanem válogatnak az ország különböző részeiből érkező ajánlatok között. A Zalom egyébként arról is nevezetes, hogy a dolgozók itt nem csupán a „megjelenésért”, hanem a munkáért kapják bérüket. A dolgozó reggel bejön munkahelyére, ellenőrzi a gépet, előkészíti a szerszámokat, beöltözik munkaruhájába és csak ezután tér vissza a kapuhoz, hogy munkalapját a blokkolóórába csúsztassa. Premizálják az üzemzavarmentes munkafolyamatot, a jó minőséget, a kedvező munkakörülmények megteremtését. Kétségtelen, hogy sok üzem megirigyelheti a kábelgyár bérrendszerét, amelyet — míg be nem vezették — az üzemi szakszervezet erőteljesen kifogásolt. Most azonban már senki sent sajnálja, hogy így történt. Piotr Zielinski (Interpress—MTI-Press) NAPIRENDEN AZ ELMARADOTT TERÜLETEK FEJLESZTÉSE Létjogosultsága csak a hatékony termelésnek van Napjainkban, a nehéz gazdasági feltételek közepette, az elmaradott térségek felzárkóztatása, társadalmi-gazdasági fejlesztésének meggyorsítása továbbra is feladat. Érvényben van az 1986 novemberében jóváhagyott kormányzati program, amely hét megyében ösz- szesen 573 kedvezőtlen helyzetben lévő települést jelölt meg gyorsított ütemű fejlesztésre. A népi ellenőrzés megvizsgálta e program végrehajtását. A hét megye (Baranya, Békés, Borsod, Somogy, Szabolcs, Vas és Zala) elmaradott térségeit a munkaalkalmak hiánya, az ingázók nagy aránya, a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságok, a határ menti fekvés, a közlekedési peremhelyzet, az aprófalvas szerkezet s a fejlesztések iránti alacsony szintű fogadókészség (infrastruktúra- és szakemberhiány) jellemzi. Az úgynevezett területfejlesztési és szervezési alap (TFSZA) összegét a kormány hárommilli- árd forintban szabta meg az 1986-1990-es évekre. A TFSZA a fejlesztés meggyorsításában a katalizátor szerepének betöltésére hivatott. Eredményes fel- használás esetén vonzza az ágazati, a vállalati, a szövetkezeti, a tanácsi, a lakossági pénzeket, a vállalkozói kezdeményezéseket. (Sajnos, a jelenlegi pályázati feltételek a magán- és külföldi tőkét kirekesztik e folyamatból.) A pályázatok tanulságai A megyei operatív bizottságok a támogatások odaítélésénél figyelembe veszik, hogy a pályázatok a helyi fejlesztési tervekben meghatározott célolf elérésére irányulnak-e. Döntéseik azonban (gyakran szubjektivek, mivel Somogy megye kivételével nem alakítottak ki és hirdettek meg az elbírálás alapjául szolgáló objektív követelményeket. így fordulhatott például elő, hogy a Savária Cipőgyár vasvári üzemének fejlesztési pályázatát a bírálóbizottság nem fogadta el. A 158 miihó forintos fejlesztéshez a 40 millió forintos támogatási igényt azzal utasította el, hogy a cég hitelképes, a beruházást más forrásból is megvalósíthatja. A Szarvaskendi Hegyhát MGTSZ pedig nyilván nem volt hitelképes, mivel ugyanez a bizottság 10 millió forint támogatást juttatott egy korábban felvett bankkölcsön törlesztésének fedezésére. A kedvezőtlen térségek tanácsai, gazdálkodói — éppen a hátrányos személyi, szakmai adottságok miatt — gyakran nem képesek a jó fejlesztési célok megválasztására, a pályázatok szakszerű elkészítésére. Ezért' néhány megye szakmai segítséget nyújt ehhez. Békésben szorgalmazzák a felkészültebb, térségen kívüli szervezetek telephelyfejlesztéseit az elmaradott körzetben. így sárka- di, békéscsabai, gyulai, békési vállalatok, szövetkezetek összesen 275 fős létszámot foglalkoztató munkahelyet létesítettek Mezőgyán, Biharugra, Geszt, Kevermes, Elek, Bucsa településeken. Somogy megyében újszerű „licit” pályázati rendszerrel kísérleteznek. S az idei évtől a támogatások egy részét elkülönítették erre a célra. Borsod megyében pedig az egyébként elutasítható pályázatokat az esélyeket javító módosításokkal ismételten előterjeszthetik. A fejlesztések többsége Baranya és Vas megyét kivéve — a foglalkoztatás bővítését célozza. A tervek szerint a folyamatban lévő beruházások 1988 végéig mintegy 3300-3400 munkahelyet teremtenek. Kérdés viszont, hogy az új munkahelyek megfelelő kereseti lehetőségeket nyújtanak-e az ott dolgozóknak. Egyes megyékben -jr' például Vasban fe* az alacsony kereseti lehetőség máris súlyosabb gond, mint a munkalehetőség hiánya. Ingyenpénznek tekintik Tartós létjogosultsága csak a jövedelmező, a termelési szerkezetet javító gazdaságos termelésnek van. A pályázati feltételek még nem kényszerítenek a támogatások rentábilis befektetésére. A pályázók így gyakran csak könnyen szerzett „in- gyen”-pénznek tekintik a lehetőséget. Az is előfordul, hogy a fejlesztési támogatás a veszteséges tevékenység fenntartását, a ráfizetés ellensúlyozását szolgálja és ezzel valójában nem a felzárkózáshoz, hanem az elmaradottság konzerválásához járul hozzá. A kizárólag munkahely-teremtésre koncentráló gyakorlat csak átmenetileg feszültségoldó hatású, hosszabb távon nem szolgálja a térség érdekeit. A szigorodó, változó feltételek hatására olykor még rövid távon sem. Szabolcs-Szatmár megyében az Auróra Cipőipari Vállalat a nyírbátori telephely bővítésével 500 fős létszámbővítést határozott el. A beruházás még tavaly befejeződött, 32 millió forintos támogatás fel- használásával. A létszám azonban a mai napig csupán 21 fővel bővült, újabb felvételeket nem terveznek. A népi ellenőrök persze jó néhány korszerű, jövedelmező, a szerkezeti átalakítást is segítő fejlesztéssel is találkoztak az el-. maradott térségekben. Ilyen, egyebek között, a skennai aero- soípalack-gyártó üiem, a lete- nyei rétegeltlemez-gyár, a déva- ványai faüzem, az alumíniumgyár szendrői üzeme, a karcsai varroda, a borsodsziráki csokoládégyár, melyek termelésükkel a konvertibilis devizabevételek növelését is elősegítik. Mennyit ér a 3 milliárd forint? A megyei tanácsok a TFSZA legnagyobb hányadát vissza nem térítendő állami támogatásként folyósítják, ritka a kedvezményes kölcsön. Mindez a hatékony befektetésre ösztönző hatást, az alap bővített újratermelését korlátozza. Kivételnek számít a Somogy megyei példa: termelőberuházások támogatá- sávaT megalapozzák az infrastruktúra fejlesztését, úgy, hogy a vállalatok, a szövetkezetek a támogatás 25 százalékát 5 év alatt visszafizetik a tanácsi fejlesztési alapokba. Ezáltal a községek mintegy 50 millió forint többlet fejlesztési alaphoz jutnak. így építettek Szennán községi iskolát, Zselickisfalu- don, Szilvásszentmártonban megoldották az ivóvízellátást, Simonfán javították a szociális ellátást. Azzal is számolni kell, hogy az aprófalvakban a lakossági és termelői infrastruktúra nem üzemeltethető jövedelmezően. Igen gyakran a meglévő szolgáltatások visszafejlesztéséhez vezet, hogy a kedvezmények egyre kevésbé ellensúlyozzák a hátrányokat. A magánvállalkozók bő vi the tnék tevékenységi körüket, de erre jelenleg nincs lehetőség azokon a településeken sem, ahol nem működik gazdálkodó szervezet és érdeklődés sem tapasztalható. Végül is mennyit ér az elma-. radott térségek fejlesztésére előirányzott 3 milliárd forint? Kevesebbet, mint eredetileg gondolták. Minisztertanácsi határozat 1988. január 1-jétől mentesítette a TFSZA felhasználásával megvalósuló beruházásokat a felhalmozási adó fizetésének kötelezettsége alól. Ám időközben bevezették az ÁFA- t, amely 20 százalékkal, a kétszámjegyű infláció pedig további 10 százalékkal csökkenti az eredeti összegek reálértékét. Ä 3 milliárdos állami támogatással, így is mintegy 20 milliárd forint értékű beruházás valósul meg a gazdaságilag elmaradott térségekben. K. J. Számítógéppel Százhalombattán^— Már teljes üzemben működik Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat új hidrogén-kloridos alkilező üzeme, így befejeződtek a két évig épült technológiai lánc munkálatai, amelyek számitógép-vezérlésűek s magas oktánszámú, speciális benzin előállítására alkalmasak. Segítségükkel a vállalat évente 70 ezer tonnával növelheti az exportpiacon keresett ólommentes benzin termelését és ellensúlyozhatja az egyéb benzin termékeinek világpiaci áreséséből származó elmaradt bevételt. • A számítógépes irányitóközpontban folyamatos az ellenőrzés. • Az új hidrogén-klorfdos alkilező üzem (jobbról).
