Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
.ő ® PETŐFI NÉPE • 1988. november 5. ÜRESEN ÁLLÓ KÖZSÉGI HÁZAK CSODA-E A TAZLÄBI „CSODAm T egdrágább lakás az üres lakás. Merthogy az annak ^ fenntartására fordított minden forint kidobott, «pénz. De igaz ez másik megközek'tésből is: az ingatlannak, amelyeket használnak, s természetesen óvnak, ^gondoznak, a mai világban, pénzügyi helyzetben ^nemhogy megtartják, hanem növelik értéküket. Ezzel őszemben az üres ház, amelyet nem laknak, emiatt Taztán nem is igen ápolnak, csak romlik •az idők folyamán, veszít értékéből, s lesz a nemzeti vagyon részét képező ^épületből esetleg egy felhasználható írtelek, ahonnét előbb el -kell takarítani a másra ’ már nem nagyon használható törmeléket. ^ Ez a folyamat, a pazarlás, a pusztulás folyamata senkinek sem érdeke. Annál inkább az viszont, hogy gazdára Ha m veszi is , mégis elkel találjanak az üres ingatlanok, megőrizve ezzel a nemzeti vagyont, s megoldva jó néhány család lakásgondját. Ami a legtöbb településen igen nehéz feladatot jelent a helyi tánácsnak, és hosszú távon is csak részsikerekkel kecsegtet. Bács-Kiskun megyében készült egy fölmérés az üresen álló falusi családi házakról, s két városban kísérletképpen elkezdődött egy akció is. Kiskunhalason és Baján a városi tanács ajánlja a nála jelentkező lakásigénylőknek azt a lehetőséget, hogy ne a városban kérjenek lakást, hanem a környező, közeli községek valamelyikében vásároljanak üresen álló családi házat. £ Száznál többet feladtak Baján | Baján a Városgazdálkodási Vállalat »^foglalkozik az. ingatlanértékesítéssel. y|Mint Eleki István igazgató elmondta, a ő sközségektől kapott lista alapján megkeresték a tulajdonosokat, s közülük 234 í.rvolt, aki felajánlotta a házát eladásra. %Ez jelentette tehát a kínálatot, ezeket ér- jjtékesíti a vállalat, mégpedig úgy, hogy belőtte a cég megvásárolja a házat. — Ez azért van, mert csak így, állami ‘•^-ingatlanként jár a vásárlónak a szociálpolitikai támogatás és a kedvezményes, hitel — közli az igazgató. S jár még j-Tvalami, ha bajai illetőségű lakos vesz £|házat a környékbeli községben. — A bajaiakhoz hasonlóan részesül- sföjet vissza nem térítendő tanácsi támo- Ljgatásban az ilyen lakásigénylő, vagy Sfaz, aki igénylő lehetne Baján, mert itt-dolgozik, de a szomszéd felépülésen Kanága oldja meg ezen akció keretében lakásgondját — ismerteti a tanács álláspontját dr. Völgyesi László osztály- SJjvezető. Hiszen a városnak az is érdeke, japhogy csökkenjen a beáramlás. Azt is ^hozzáteszi azonban, hogy a rendelkezés alkalmazására még nem került sor j®— az érdeklődés ugyanis kicsi. Ili A tanács minden nála jelentkező la- 'rícásigénylővel tudatja ezt a lehetőséget, ‘íanégis közülük igen kevesen keresik fel ■'’az ingatlanközvetítő csoportot. Eddig Éégy átirányítás volt sikeres, ez a család |gís benne van abban a tizenötben, akik ./.a városból kiköltöztek a községekben ^vásárolt házaikba. Viszont több Baján -jjftdoígozó vett ingatlant a közvetítőn ke- ísresztül lakóhelyén, s ők már nem jelentkeznek a városban lakásigénylő- $|*ént. — Összesen 78 ingatlant értékesítet- 'lijünk, s 25 további van folyamatban. "^Lényegében ezek is lezárt ügyek, a szereződéseket aláírtuk, csak a pénzünk »visszatérülésére várunk—sorolja Eleki pstván. — A megyei tanácstól 2 millió pörint forgóalapot kaptunk. Ebből öt ^házat tudunk megvásárolni, s a pénz "visszatérülése legkevesebb 15 nap. fA 103 ingatlanértékesítésnél 25 millió ^forint fordult meg, ám ahhoz, hogy jJépést tudjunk tartani a kereslettel, meg "^kellene duplázni a forgóalapot. — Ez üzlet is önöknek, nem? — Addig csináljuk, amíg üzlet. De i«iosszú távra tervezünk. H —Mennyi a hasznuk? 11 — Öt százalék — á teljes lebonyolír Sásért. Ezért felmérjük a házat, elkészítjük a műszaki leírást, az alaprajzot, az értékbecslést, az adásvételi szerződést. Vállaljuk a telekkönyvezést és a pénzügyi lebonyolítást. — Mennyibe kerül egy-egy ház? — Háromszáz- és nyolcszázezer forint között van az áruk. Szeremlén, Bátmonostoron, Vaskúton és Érsek- csanádon alig olcsóbbak, mint Baján. Ezeken a helyeken kicsi is volt a kínálat, másutt már bőségesebb. — És mit kapnak a pénzükért a vevők? — Mi a műszaki leírásban rögzítjük a ház állapotát, a leendő tulajdonos személyesen meg is nézi vásárlás előtt, s azt is tudatjuk mindenkivel, hogy az ingatlan — amely természetesen használható— azért olcsó, mert ez az ár felel meg az értékének. Mi lesz a hosszú távú terveikkel, ha elfogy a 234 ház? — Egyelőre tart még, és jönnek hozzá újabbak is. Néhányan az először elzárkózó tulajdonosok közül időközben már meggondolták magukat, tehát további 100-120 ingatlanra számítunk. Kicsi az érdeklődés Halason Kiskunhalason Gyöngyi László, a kommunális üzem ingatlanközvetítő csoportjának munkatársa kiteríti az összesítő lapot, amelyből látni: a város vonzáskörzetéből összesen 215 üresen álló lakóházat jeleztek a helyi tanácsok. — A legtöbb Mélykúton van, 132 — mondja a szakember —, Tompán pedig 49. Innen érkezett egy részletesebb címlista is, amely az épület állagáról, a telekről, a közművesítésről is tartalmaz adatokat. Érdeklődő volt, de komoly vételi szándék alig. Nem akarnak Kiskunhalasról vidékre menni az emberek, mert nincs munkahelyük, az ingázást pedig nem vállalják. Ezt erősíti meg Zsebő Sándorné, a városi tanács munkatársa is, mondván: jí— A családosoknál külön gondot okoz a gyermekintézmények hiánya, főként, ha az anya is dolgozik. A tanács lakásosztályán ettől függetlenül ajánljuk a községi ingatlanokat, de igyekezetünk eddig egyetlen esetben hozott eredményt. Ám a szociális támogatást — amit a város jogos igény esetén épp úgy megad, mintha Halason vásárolnának lakást — itt nem kellett folyósítani. A fiatalok nem érdeklődnek, a 130 kiosztott kérdőív ezt bizonyítja, az idősebbek pedig a hitelt már nem tudják vállalni. — Halason átlagosan 800 ezer forint egy 55 négyzetméteres, kétszobás, lakótelepi, újraértékesített lakás. Ezért a pénzért Tompán már házat lehet venni telekkel — veti össze a két lehetőséget Gyöngyi László. — Milyen a kínálat? — kérdezem. — Szűkös. A legnépszerűbb a halasiak körében Kunfehértó, de ott maguk építenek a kiköltözők, mert üresen álló ház nincs. — Felhasználják-e akkor az ugyancsak 2 millió forintos forgóalapot? Dolgoznak-e úgymond előre? — Az előzetes felmérésekhez kevés a kapacitásunk. Megvenni pedig akármit mi sem vehetünk meg, mert nem elég eladni, arra vállalni kell a kötelező garanciát. De munkát természetesen ad az ingatlanforgalmazás, mert az adásvétel a községeken belül megélénkült. Aki vásárol, az szinte mind kedvezményes hitelt vesz igénybe, a mi közreműködésünkkel. Kalocsa is bekapcsolódik Amikor az akció tapasztalatairól Borbély Lajost, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának vezetőjét kérdezem, ő is megerősíti a korábban kialakult véleményemet: — Ha az akció nem is azt az eredményt hozta, amit előzetesen vártak tőle, mégis érdemes csinálni. Mert igaz ugyan, hogy a két városban nem csökkent a lakásigénylők száma, de az ingatlanok módszeres számbavétele, és a kedvező pénzügyi lehetőség, ami csak ezen értékesítési formának köszönhetően jött létre, föllendítette a községi ingatlanforgalmazást. “S hogy ez üzletnek sem rossz, azt bizonyítják korábbi kecskeméti tapasztalatok, a bajai példa, és az is, hogy Kalocsán is be akar kapcsolódni a költségvetési üzem e tevékenységbe. Induláshoz forgóalapként szintén megkapják a 2 millió forintot. —■' Baján éppen ezt keveslik ... — Ezt csak az induláshoz adta^ a megyei tanács, és kamatmentesen. Azért, hogy elősegítse az ügyet. De miután e,tevékenyég megy, s tisztes hasznot is hoz, a többletpénzt így már az érintett cégeknek kell előteremteniük. S ahol szükségesnek látják — mert megéri nekik, mint Baján —, biztosan meg is oldják ezt a feladatot. Váczi Tamás • Takaros lakóházak a Béke utcában. (Tóth Sándor felvételei) Falufejlesztés, melyet tanítani kellene A kis falvak tanácsai nem dúskálnak az anyagi javakban, s — csodák csodája! ==!■ mégis fejlődnek, évről évre szebbek, otthonosabbak lesznek ezek a települések. Miből, ha nincs pénzük? A kérdésre az alig több mint kétezer lélekszámú Táz- láron kaptam választ Horváth János tanácselnöktől — pontosabban társadalmi tanácselnök tőr.77-, aki főállásban az általános művelődési központ igazgatója. , — Mire futja a tanácsi költségvetésből? — kérdezem. — Abból az évi 600 ezerből? Szinte semmire... — Valamit azért csak tudnak csinálni ... — Sok mindent, de nem abból. — Például? ’— A legnagyobb munka most az általános művelődési központ bővítése, korszerűsítése. Iskola, óvoda, művelődési ház, mozi, könyvtár tartozik ide. Körülbelül öt éve kezdődött ez a fejlesztés. Először a tornaterem készült t Tornaóra a sportcsarnokban. Művelődési ház — hézagpótló funkcióval m Életközeli, embercentrikus programok a Kinek s milyen mértékben feladata és kötelessége a dolgozók művelődési igényeidnek kielégítése? Vitatott kérdés. Mert igény — igaz olyan, amilyen — van. Kinek kell ezt formálnia, alakítania? Egyáltalán lehet-e objektív mérce: meddig hasznos, -kulturált a szórakozás, s hol kezdődik a giccs, a művészieskedés? Hagyni kell-e, kzabad-e, hogy ki-ki önmaga döntse el, mi jelenti számára az élményt és mit utasít |P? Melyek azok az eszközök, módszerek, melyekkel úgy formálható az ízlés, hogy juj. nem érezhető kívülről kényszerítettnek, erőszakosnak. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat évek óta teljesíti felvállalt feladatát: őn- Pjlfó művelődési hajzat üzemeltet. Olykor jobban, máskor gyengébben. De a szándék s gaz igyekezet mindenképp nemes. A vállalat vezetése szívügyének tekinti az ízlésformá- . 3ásti Dr. Topák István vezérigazgatóval e tevékenységükről beszélgettünk. > -- Elégséges szintere-e a közművelő- Sdésnek d vállalat? I Nem. A munkahelyi kulturális ^létesítmények ezt nem is vállalhatják $fcL Hiszen egy országnak sokkal töb- ábet kell művelődésre fordítania, mint g&mtlycn lehetőségei lehetnek erre pgy- Segy vállalatnak. Ez csupán pótcselek- Svis. Arra azonban mindenképp alkal- •r'nnas; hogy á.dolgozók összejöveteleidnek, kisebb tárlatoknak, kamararen- ydezvényeknek helyet adjunk. Kívánatos már csak azért is, mert a dolgozó •.'helyébe visszük a kultúrát. Egyfajta ér- BÖcklődésfelkeltő céljavan, de pótolni ginem képes a kiállításokat, hangversenyeket .,. Kisebb helyi igényeket persze ki tud elégíteni, de megadni azt, amit nemzeti méretekben felejtünk el, fhem tudhatja. — Mi indokolta egy önálló művelődési ház létrehozását éppen érméi a vállalatnál? Hiszen talán itt a legtúlterhelteb- wek a dolgozók, másrészt tekintélyes a üszőkképzetlenek aránya is. IL-f- Kétségtelen, hogy dolgozóink leterheltek. Sokuknak szalag diktálja a tempót. A munkahelyek nemritkán nedvesek, hűtöttek. Ez azonban kizáró, ok helyett inkább indok. Ahol az emberek művelődési szintje alacsonyabb az átlagnál, ott még helyénvalóbbnak érzem érdeklődésük pozitív irányba történő befolyásolását. Ha nagyon leegyszerűsíteném a kérdéskört, úgy is fogalmazhatnék, hogy egészséges érdeklődésű emberekkel dolgozni is könnyebb. Ez az egészséges érdeklődés azonban nem mindig magától értetődő. Gyakran gondos előkészítő, alakító munka eredménye. Ami pedig a művelődési házat illeti, e funkciójában már a hetvenes évek elején működött. A vállalat átépítésével együtt vonzóbbá szerettük volna tenni ezt az épületet is. — Ez azonban nem teljesült maradéktalanul. Bár az építmény valóban vonzó és esztétikus, ám ismereteim szerint funkciójára — némi tervezési hiba következtében alkalmatlan. — Valóban. S a gond mégsincs megnyugtatóan rendezve. A tervező ugyanis valahogy megfeledkezett arról, hogy egy intézményben, ahol egyidejűleg több ember is tartózkodik, alkalomadtán szellőztetni is kell. Az ablakok nem nyithatók, így a belső tér csaknem teljesen zárt, levegőt cserélni csak kereszthuzattal tudunk. Ez főként a nyári hónapokban kellemetlen. Jövőre mindenképp meg akarjuk oldani ezt a problémát. — Úgy gondolom, hogy a vezetői hozzáállás elsődleges kérdés, ha egy vállalat közművelődési tevékenységéről beszélünk. Önöknek milyen terveik vannak a közeljövőre? — Egy kör alakú tárgyalótermet szerettünk volna építeni, ahol kamaraesteket, író-olvasó találkozókat, megbeszéléseket tarthatnánk. A tervek elkészültek, ám egyelőre nincs rá keret. A megvalósításról azért nem mondunk le. A helyet fenntartjuk, a terveket megőrizzük. Ha pénz lesz, felépítjük. — Fontosnak tartja a művelődési intézmények esetében a gazdasági funkciót? — Ha kulturális dolgok kapcsán pénzről beszélünk, nekem elsőként azok a könyvek jutnak eszembe, melyek megjelentetéséhez nem volt szükség állami támogatásra, sőt írójuk is szépen megél belőle. Mégsem mondhatnánk, hogy könyvkiadásunk dicsőségére válnak. Ki él át például szellemi felemelkedettséget Jancsó Miklós szeretőit olvasva? Állampolgári jog a kul- turálódás. Nem engedhetjük meg, hogy egy szűk réteg privilégiumává váljék. Közhelynek tetszik, de igaz: nem árucikk a kultúra. Ha olyan szocializmust akarunk, ahol az emberi értékek dominálnak, akkor erre áldozni is kell. De ez már nem az én, s nem a vállalat hatásköre. — Ön szerint egy vállalati művelődési háznak a dolgozók létező igényeit kell kielégítenie, vagy inkább alakítania kell azt, a kívánatoshoz mind közelállóbbá? 4-' Valahol a kettő között. Ahhoz, hogy az embereket becsalogassuk, elsősorban a létező igényeket kell figyelembe venni. S csak ha már eljöttek, lehet ízlést alakítani. Ez azonban ne legyen erőszakos, kényszerített, didaktikus. Egyfajta árukapcsolásfélére gondolok. Másrészt vigyázni kell a túlzott szubjektivitással is. Attól például, hogy számomra cseppet sem jelent kikapcsolódást a diszkózene, sokan még vélekedhetnek másként. S ha ezt kulturáltan képesek élvezni, nem látok benne semmi kivetnivalót. Mert attól, hogy valamit én személy szerint értéktelennek tartok, még jogtalan volna kizárni a vállalat életéből. — Érdekelne, hogyan állítaná ön ősz- sze a kínálatot? — Több kiállítást, tárlatot szeretnék. Az épület adottságai alkalmasak is erre. Szívesen adnánk helyet például olyan fiatal, tehetséges festőknek — különösen helybelieknek —, akik bemutatkozási, megnyilvánulási lehetőséget keresnek. Ugyancsak szorgal-' máznám előadói estek, művészrandevúk szervezését. Vagyis életközeli, embercentrikus és valódi élményt nyújtó programokra gondolok. G. Tóth Tímea 9 Vásárlók az iparcikkboltban. el, aztán központi fűtést kaptak az intézmények, melyek egyébként — szerencsésen — egymás szomszédságában vannak. Az iskola két tanteremmel bővült, így kilenc terem jut nyolc tanuló- csoportra, s olyan jól felszerelt könyvtárunk van, ahol videós tanórákat tartanak a gyerekeknek. Megvan tehát minden feltétel a zavartalan tanításhoz. Jelenleg a művelődési házat és a mozit korszerűsítjük. — De hát mégis miből? — Pályázatokon „nyert” pénzekből. így sikerült szerezni például a fűtéskorszerűsítéshez 800 ezer, a tantermek építéséhez 1,2 millió, a művelődési ház felújítására 500 ezer, a sportpálya kialakítására 60 ezer forintot, v* ^ Melyik vállalat a kivitelező? '' '1— Ha hiszi, ha nem, itt nem dolgozik semmiféle vállalat, a helyi szocialista brigádok meg a lakosok végzik az összes munkát az általános művelődési központon, Major István karbantartó kőműves irányításával. Alig van olyan szülő, aki nem segített. Vannak kőművesek, akik öt-hat napot is dolgoztak ellenszolgáltatás nélkül. A társadalmi munka értéke hozzávetőlegesen már meghaladja a 2,5 millió forintot, a korszerűsítés teljes befejezéséig pedig — számításaink szerint — eléri majd a 4 milliót. Minek tudható be ez az igazán példás segiteniakarás? Egyszerűen arról van szó, hogy a tázlári emberek igénylik a fejlődést és ezért áldozni is hajlandók. Egyébként összefogással, társulásos alapon sikerült az utóbbi két évben szilárd burkolatot építeni a József Attila, a Zrínyi, a Jókai és az Ady Endre utcában. Az utóbbi épp most készült el, előre hozott beruházásként. Az Ady utcában ugyanis 32 közművesített házhelyet alakítottunk ki, vízzel és Villannyal ellátva, s az értékesítés miatt kellett ide a jó út is. Ezt úgy tudtuk megoldani, hogy kölcsönt kértünk a kiskőrösi városkörnyéki pénzalapból. Egyébként hat telek már gazdára talált. — Láttam egy szép utcasarki üzletházat. Az 4 is újnak tűnik ... — Nem új,' felújított és bővítette Három kis 'üzletét vonta ott össze a Solt vadkert és' Vidéke Áfész egyetlen iparcikk-: bolttal. Jobb lett az áruellátás és megszűnt az a gond, hogy bezár a kis üzlet, ha Szabadságra megy vagy beteg a vezetője. Megvan a községben minden, ami a lakosság alapellátását szolgálja, ide értve a vendéglátást is. — Mintha valami kimaradt volna a felsorolásból —vetem közbe. — A be- kötőútra gondolok, mely az 53-as útról vezet a faluba. — Valóban, az is majdnem új, a tavasszal készült el, végre-valahára. ’ Nehezen ment? • — Ez njem kifejezés. Ugyanis ötvenéves álom vált valóra ezzel. Harcoltak ezért már a múlt rendszer képviselői is, aztán a maiak is, de sose lett belőle semmi. — És most hogy sikerült? — Úgy, hogy nyertünk a MÉM—.. KM közös pályázatán, melyet bekötő-összekötő utak építésére írtak ki. A MÉM és a KM 10-10 ' VhillióTó'rin tót adott; 'a, megyéi j tanács 5, a községi tanács egy, a helyi Béke Szak- szövetkezet pedig 2 millió forinttal segítette a 8 kilométer hosszú bekötőút építését. Elképzelheti, mennyire örültek ennek a tázláriak, hiszen ezzel 16 kilométerre rövidült a Kiskunhalas—Tázlár közötti távolság. Azelőtt Soltvad,- kert felé, vagy az olajosok Szánk irányába vezető üzemi útján körülbelül 30 kilométert kellett megtenni, akik vásárolni, kórházba vagy szakorvosi rendelőbe, mentek Halasra. Ám nagyot csalódtunk, mert a Kunság Volán nem hajlandó egyetlen oda-vissza autóbuszjáratot indítani, mondván, nincs járművük. Még a következő ötéves tervre sem kaptunk tőlük ígéretet. Legalább kipróbálnák, hogy milyen lenne a forgalom... Azért még próbálkozunk, hátha tatáinak valamilyen lehetőséget, hiszen az új utat használni is kellene. — Üröm az örömben. S mi lész jövőre? Futja-e még a tázláriak lelkesedéséből, energiájából? —i Pénzünk jövőre se nagyon lesz, de azért szeretnénk megoldani már az év elején a szervezett szemétszállítást, szabadidőparkot alakítunk ki a sportpálya mellett, természetesen társadalmi munkában. —- Önök szinte csodát művelnek a szűkös helyzetben. Ezt tanítani kellene. — Nem csoda ez. A falu jövőjéérj folytatott küzdelem, melyet a tázláriak együtt vívnak 'meg. Rapi Miklós • Az új bekötőút bevezető szakasza, melyen még nem közlekedik Volán-busz