Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

4 9 PF.TOFI NICPE 9 1988. november 3«.

VENDÉGSÉGBEN PINOKKIÓNÁL

Tücskök a kamaraszínházban

1‘ipás, zöldkölényes úr mély meghajlással köszönti | kulturális intézménybe betérő iljú hölgyeket, barátságos mosollyal a néhány tavaszt látott urakat.

A bejárattal szemben tücsök kerül a vállalkozó kedvű gyerekek kezére.

Az egyik asztalnál ügyes bábszínész pillanatok alatt összeállít kczét-lábát mozgató figurát, Pinokkiót.

A Katona József Színház bábosai mára kamaraszínház előterében fölkészítik vendégeiket a várható élményre. Nagy sikere van az almaevő versenynek, megtapsolják a világ legerősebb emberét, s azután kezdődhet a gyerekek képzeletét ncmistudomhányadik szereplőként' felléptéid előadás. így a szűkös hely ellenére tökéletes az illúzió, ámulva követik a csodálatos fabábu kalandjait az óvodások, kisiskolások. Jókedvűen mókáznak, formálják szerepüket a Ciróka színen lévő tagjai. Kgyüll van a közönség és az előadás. Öreg fejjel is élvezem az előadást, fel- üdit.

Mindegyiküket hálás tapssal búcsúztatta a kamaraszínházat megtöltő közönség. Talán a jóságos és leleményes Dzscpcttó (Rumi LAszló), az életre varázsolt fabábu (Kiss Rita) volt a gyerekek számára a legrokonszenvesebb. A többiek: Kandúr (Békés Zsuzsa), Róka (Púly János), Komédiás (Tímár Zoltán), Bábos (Nagypál Mária) is azzal a jó érzéssel költhették el vasárnapi ebédjüket* hogy nemes eszközökkel kellemesen szórakoztatlak százegyné- hány nézőt, jó irányba terelgették figyelmüket.

Biztos, ami biztos, egyeztettem véleményemet néhány nézővel.

A IV/b-s Orosz János (szeret focizni) így foglalja össze véleményét: „Jó volt”. Remélem, jól értettem a kis Kafkái Zoltán nevét. Noha csak ősztől koptatja a Petőfi padjait, már rutinos színházbajáró. Kapásból fölidézi a szintén itt látott Ludas Matyit. A Mátyás körúti Ágoston Krisztián (IV/a) szerint ötletes volt a rendezés, ügyesen oldották meg a tengeri vihart. A Kodály Zoltán ének-zenei általános iskola VlI/e osztályának egyik tanulója kérdésemre jó néhány látott-hallott hangszert fölsorolt némi pajtásí segítséggel: tökduda, kereplő, nádfurulya/xilofon, facimbalom, cintányér, dob és így tovább, valóságos zenekar.

* * *

Sok családnál délután is előjött a Pinokkió. Egy-ketten hazavitték tenyerükön a (könnyen lemosható festékkel) odapingált tücsköt, voltak, akikkel el- meséltették a történetet, voltak, akik csak úgy maguknak eldúdolták a „finálé-dalt”, a tenyeremben van egy csücsök — ott él vígan a kis tücsök, mint a két Török fiú, Balázs és Szabolcs. Lehet, hogy a szöveg hibádzik, de a dallam pontos. A nagyobbik két év zeneóvoda után húzta magára az énekes iskola kék ingét, a kisebbik most zeneóvodás. Részben a tanultaknak köszönhető, úgy hogy életre támad bennünk a halott dallam, mint a Kelemen László Kamaraszínpadon Pinok11 I H.N.

A VILÁG NÉGY SZEKRÉNYBEN

Jó ebédhez szép könyveket

9 Megérkeztek az első olvasók. (Gaál Béla felvétele)

Fiatal nő lépked lefelé a lépcsőn. Csinos, de nem azért vonja magára, a figyelmem; hosszúkás dobozt tart a kezében, s ezen kívül még azzal is kiválik a jövő-menők közül, hogy látszik rajta, siet valahová. Megtudom, merre tart: a gyári ebédlőbe; azt is, mit visz: olvasókartonokat, ugyanis ő, Muharos Já- nosné az üzemi könyvtáros. És most, ebédidőben van a nyitvatartás. Az időpont megválasztása nem véletlen; a déli étkezés színhelyén van elhelyezve az a négy behemót szekrény, amelyben a szakszervezeti letéti könyvtár olvasnivalóit tárolják. Jelenleg 1744 kötetből áll a választék. A négy tágas bútordarabban ott az egész világ, legalábbis kicsiben.

Muharosné tavaly májusban alig több mint czerkétszáz kötettel vette át a könyvtárat, s mindössze körülbelül ötvenen tartoztak a rendszeres olvasók közé a halasi Ikarus gyár dolgozói közül. Azóta sikerült neki az utóbbi számot száztizenötre emelni. Ilyenkor, tizenkel lő előtt pár perccel lesiet az irodából | beosztása utókalkulátor- az ebédlőbe, és mit is csinál?

Már nem kell úgy kínálgatnom az olvasnivalót, mint eleinte kellett =| mondja a fiatalasszony, miközben az étkezde felé tartunk. - Az első időkben lejártam az üzemekbe, és hívtam az embereket, hogy jöjjenek, iratkozzanak be. nagyon érdekes új könyveket hoztam. A brigádokból nálunk meg nem veszett ki a vetélkedés hajlama, iájuk is alapozhattam.

I sok szólni kellett, és már jöttek is fis áj olvasók''

Azeri nem ment olyan könnyen. Volt, aki hónapokig esek kerülgette a I on vvvs s vl. iva véiel Mondtam neki. iiaiko//oii he. Maid máskor, majd máskor, mindig azt telelte. Aztán egya esal tényleg In a akozott. Masok eú: Sme,:d, s gyere!, iikllék kérlek ködet.;',-, m. neuVi. a/l.it* maguknak is '..nek, I int,.idull a' o szel. hogy Isees 'kemélio! a megyei e a maké-zi könyv- 1 fáraói i.licit koieíezó olvasmányt köl- ev ni.elmeket napra tudtak tdeadni.de ez i. .eg,.-lsei.' volt a, numkalátsuliknak, ifiért Halason sehol Sem tudta megszerezni.

Az Ikarus gyár üzemi könyvtárosa

— ez önként vállalt szakszervezeti feladata — Sokszor olyan könyveket is.ki tud hozni a városi lerakatból, amelyek a boltokban is épp hogy megjelentek. A választék frissítésében persze elsőrendű szempont számára, hogy mit kérnék az olvasók, munkatársai. Meg is kérdezem:

— Milyen témájú, műfajú alkotások a legnépszerűbbek? ■

— A bűnügyi történeteket kedvelik legtöbben; nagyon olvasottak Moldova művei. Van, aki kizárólag fantasztikus irodalmat kölcsönöz. A klasszikusokat kevesen keresik. És csak egyetlenegy olvasóra, Molnár Istvánnéra mondhatom, hogy a verseket szereti. Most például Petőfi összes költeményei és egy novellás kötet van kint nála Va- thy Zsuzsától.

Ez utóbbit már benn az ebédlőben tudom meg Molnámé kartonjáról. 0 egyébként fizikai dolgozó, a Kossuth brigád tagja. Ács Éva — a műanyagüzemben dolgozik — Fable A Holdkirálynő és a kommandó című munkájával tölti mostanában a szabad idejét, vágy pedig egy szintén kikölcsönzött olasz kötőkönyvből ügyeskedik. Gémes Józsefné munkavédelmi vezető a történelmi témájú és az életrajzi köteteket részesíti előnyben.

— Kik cserélik legsűrűbben az olvasnivalót?

— Gyenizse Benő, Gyenizse László- né, Jóljárt Jánosné, Szőke Józsefné, Sinka Zoltánná, Gáspár Imréné — de még másokat is említhetnék.

— A gyár fiataljai szeretik a könyvet?- Ebben az évben a legnagyobb sikernek tartom, hogy tizenegy szakmunkástanulót is össze tudtam barát- koztatni a könyvekkel. Közismert, hogy a mai gyerekek az életkorukkal együttjáró, természetes kalandvágyukat is inkább a tv-vel elégítik ki, mint könyvekből. Baj, hogy a felszínesebb élménnyel megelégszenek.. Az oktatóik szerint a tananyagot is nehezen tanulják meg, keveset forgatják a tankönyveiket. Nos ezért örülök az említett tizenegy olvasónak.

M uharos Jánosné nem csupán mások útját egyengeti az olvasóvá válásban, maga is szereti a betűket, s kislányát szintén erre neveli. Elvégezte | megyei szervezésű alapfokú könyvtárosi tanfö- Ivaniot. 11 iszi, hogy a munkahelyi szak- szervezeti könyvtárak révén olyan családokhoz iscljutnak az írásban rögzített s/ép gondolatok, eszmények, amelyeknek a városiba eljárni nincs idejük. Ezért okkal és joggal — fontosnak tartja társadalmi munkáját és szívesen végzi. No és eredményesen, ami nem maradt észrevétlen a szakszervezetnél, a megyei illetékeseknél sem.

Úgyszólván egyfolytában nyitva az ebédlő ajtaja, .érkezik az éhes Ikarus- dolgozók első hulláma.

Jó ebédhez — szép könyveket!

. A. Tóth Sándor

A Pécsi Galéria 1977 óta éverfte szervez egyéni és csoportkiállításokat a plakátművészek számára.

S mert meghívottjai valóban a

plakátvilág élvonalbeli tervezői, rendszeres jelenlétükkel mára már rangot szereztek az ezúttal Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban is bemutatkozó rendezvénynek.

Az alkalmazott művészetek e területének — nem kis részben épp azért, mert hivatása szerint nagyon is szem előtt van—nagy a felelőssége. Rendkívüli gyorsasága, naprakészsége miatt olyan lehetőségekkel rendelkezik, mellyel a kiállítótermek kisebb hatókörben érvényesülő művészete aligha vetekedhet. Azonban a friss, aktualitásokhoz kötött mondanivalót személyes üzenettel hatékonyabbá tenni tényleg csak a plakátgrafikusok legjobbjai képesek. A most látható kiállításra szervezője, Pinczehelyi Sándor grafikus mindenesetre csak azokat hívta meg, akik művészként bánnak e sajátos nyelvvel.

Mint minden

valamirevaló nemzetközi grafikai (és plakát-) kiállításon megszokhattuk, ezúttal is kiemelt hely illeti meg a szatirikus kedvükről, expresszív szürrealizmusukról messziről is fölismerhető lengyeleket. Az összeállítás nemcsak a szervező Pincehelyi, hanem majdnem a teljes magyar csapat —

Pócs, Ducki,

Orosz, Árendás — szimpátiájáról is beszél. A lengyel plakátművészek: Viktor Sadowski, Andrzej Pagowski, Lech Majewsky, Leszek Holdanovicz nagyvonalú, lezser eleganciával építik markáns karakterüket a hetvenes évek népszerű grafikai „találmányaiból”: tökéletesen a cél szolgálatába állítva az elvont, végletesen stilizált formákat csakúgy, mint a fotóalapú ábrázolást. Jellemző, hogy e technikai bravúrokkal játszó csapat tanítómestere, több grafikusnemzedék atyja: Henryk Tomaszewsky a legszabálytalanabb „anti-plakát” tervezőjeként van jelen.

Kecskeméten is kellemes emlékeket idéznek a jugoszláv plakátművészek nagy felületű, impozáns lapjai. A-közvetlenül a bejáratnál egy teljes falat betöltő munkák képi gondolkodás- módja, hatásrendszere; a többi között például a térkezelése a legegyénibb utakon járó alkotók esetében is mutat azonosságokat. Már-már nemzeti karak- teijegyként tarthatjuk számon a szín- használatot, az ornamentika megnyilvánulási formáit, a céltudatos és lenyűgözően magas technikai színvonalon megvalósított artisztikumot. Barát Ferencet, Boris Bucant, Matjaz Vipotni- kot (akiknek munkáival néhány éve Kecskeméten, a Katona József MúzeTÁRLATNAPLÓ

Plakátok ’

9 Barát Ferenc (Jugoszlávia) mun9 Matyaz Vipotnik.

(Straszer András felvételei)

UROBOROSÍ

Kormlntná ltom tat

tetíjpL '

txjr>i.ww 1

9 Francia kulturális plakát (jobbra).

9 Lengyel színházi plakát.

(t

cahear

du

umban is találkozhattunk) méltán tartják számon a világ legjobb plakáttervezői között.

Hasonló, nemzetivé lett jegyek kapcsolják össze a most látható magyar plakátművészek munkáit is. Árendás József, Ducki Krzisztof, Kemény György, Pinczehelyi Sándor, Orosz István, Pócs Péter plakátjai nem ilyen pedánsan kifeszítve, de az utca valóságában mindennapi ismerőseink. Jellegzetességeik, tartós értékeik ;— erőteljesebb vagy gyengébb megvalósításban — mindenképpen a magyar plakátot képviselik nemcsak hazai, hanem külföldi bemutatkozásokon is.

A mai plakátművészet keresztmetszetének izgalmas, szimpatikus színfoltját jelentik a holland, dán, finn és -csehszlovák alkotások. Hatásos képi- ségük mellett tanulságosan, ügyesen bánnak a betűvel, mely még mindig bevált eszköze az információk pontosításának. A francia és olasz lapok ugyancsak bámulatos tipográfiai tudásról, fantáziáról tesznek tanúbizonyságot. A rendkívül eklektikus összképben találkozhatunk a japán plakátterKÉPERNYO

vezők nyugat-európai hatásoktól sem mentes, de ázért kellőképpen „egzotikus" darabjaival is. A japán nemzeti kultúra jellegzetességeként számon tartott kalligráfia, a betűképek beépítése jellemzi sajátosan dekoratív lapjaikat. Nehéz technikailag többet hozni bárkinek is a kiemelkedően magas szintű mezőnyben, ám az Amerikai Egyesült Államokat képviselő Lawrence Yang plakátjai mégis ezzel hívják fel magukra a figyelmet. Áttekinthető komponálásmódjuk, nagyvonalú eleganciájuk, beszédes felületkezelésük emlékezetessé teszi valamennyit a látogató számára.

A kiállítás december 8-áig tekinthető

meg.

Károlyi Júlia

Tanuljuk a politikát

ARKAGYIJ HAJT:

EGYENLŐSÉG

A bútorbolt vezetőjéhez látogató érkezik.

BOLTVEZETŐ: Mit óhajt?■

LÁTOGATÓ: Tudja, nemrég lakást kaptam. Szeretném megtudni, nem kaphatnék-e soron kívül egy garnitúrát.

BOLTVEZETŐ: Miért tennék magával kivételt? Nálunk, kedves elvtársam, mindenki egyenlő. Fogja a megrendelőt, töltse ki, és várjon a sorára!

LATOGATO: I-igen ... De Szergej Andrejevics azt mondta, ön tudna segíteni.

BOLTVEZETŐ: Á, szóval ön Szergej Andrejevicstől jött. Miért nem mondta rögtön! Rendben van, kitalálunk valamit... Román megfelel?

LÁTOGATÓ: Én jugoszlávot szeretnék.

BOLTVEZETŐ: Nem, az lehetetlen. Aki Szergej Andrejevicstől jött, nálunk mindenki egyenlő. Csak románt. Miért önnel tennék - kivételt?

LATOGATO: Különös. Szerafima Jurjevna világosan célzott rá, hogy van önöknél jugoszláv.

BOLTVEZETŐ: Azt mondja, Szerafima Jurjevna? Az mindjárt változtat a dolgokon. Szerafima Jurjevna távolról sem Szergej Andrejevics. Kivételesen meglesz a jugoszláv. Politúrozott, világos kárpittal.

LÁTOGATÓ: De Iván Kuzmics azt mondta, lehet nem politúro- zottat is...

BOLTVEZETŐ: Személyesen Iván Kuzmics?... Galambocs- káén, minek kertel! Itt a csekk, fáradjon a pénztárhoz. Nem politúrozott, sötét kárpittal. Aki Iván Kuzmicstól jött, nálunk mindenki egyenlő... Most mit néz így rám?

LÁTOGATÓ: Na de kérem, nem szégyelli magát?

BOLTVEZETŐ: Idehallgasson, engem ne rágalmazzon! Viszi a garnitúrát, vagy nem?

LÁTOGATÓ: Kell is nekem a maguk garnitúrája! Én cikket írok a bolti bútoreladásról.

BOLTVEZETŐ: Várjon csak, maga újságíró? Szóval az újságtól jött, Pjotr Petrovicstól? De hát miért nem ezzel kezdte! Akkor magának finn jár. Aki Pjotr Petrovicstól jött, nálunk mindenki egyenlő.

Horváth Lilla fordítása

Hiába határoztam el tízszer is: kikapcsolom a készüléket és sürgető munkámmal foglalkozom, annyira lekötöttek az országgyűlési tudósítások, hogy egy betűt sem ütöttem le órákig. Magam is Boldizsár Iván képviselővel értettem egyet: a magyar Parlament kinőtt az óvodából, megkezdte általános iskolai tanulmányait. Mindenekelőtt megnőtt a szó becsülete.

Meggyőződésem, hogy a tévé jelenléte gyorsítja a felnőtté válás folyamatát. Nagyobb összpontosításra, gondosabb felkészülésre ösztönzi a választóikkal is számoló hozzászólókat. Segít(het)i a megmerevedett, az érdemi munkát akadályozó parlamenti szokások lejáratását azzal,’ hogy a közvéleményt is beülteti a padsorokba. Más vagy másként előadott választ kapott volna egyik-másik, nem egyértelmű eljárásokat bíráló képviselő, ha nincsenek kamerák, mikrofonok a teremben.

Más, hitem szerint pontosabb kép alakul ki a magyar Parlament színvonaláról élő közvetítésekből, mint a mégoly tárgyilagos összefoglalókból. Arról nem is szólva, hogy most időnként kisebb pontatlanságok, hangsúlyeltolódások szep- lőzték a téyéhíradó összefoglalóit. A védelmi kiadások csökkentését javasolták többen például és nem a katonai költségek mérséklését követelték. (A kettő nem ugyanaz.) Csak akkor működhet jól egy intézmény, ha kdrszerű a szervezete, nyilvánvaló, ellenőrizhető a szabályzata. Egy magára valamit adó testület, vállalat számára saját működési elveinek tisztázásánál nincs, nem lehet fontosabb ügy. A legígéretesebb gabonából is sokat elpocsékolhat, tönkretehet egy rosszul járó malom. A működési zavarok, vagy az ezzel kapcsolatos kétségek megszüntetése nem időpocsékolás, mint azt egyik- . másik fölszólaló (és egyik-másik szövegmagyarázó) szerette volna elhitetni.

A televízió országgyűlési stábja jól tudta: nemcsak a honatyáknak kell tanulni a politizálást, hanem a lakosság túlnyomó többségének is. Kitűnő ötletnek bizonyult államjogi szakértő megszólaltatása. Továbbgondolásra késztettek a szünetekben hallott interjúk. Mivel remélhetően a parlamenti üléseken egyre

kevésbé használhatják az előre kidolgozott forgatókönyveket, mind nagyobb felelősség hárul a váratlan helyzetekben döntésekre kényszerülő televíziósokra is. Úgy látom: alkalmasak vállalt feladatukra. Talán csak a sietős, záró pártfőtitkári interjúnál maradt el egy fontos kérdés: ténylegesen mely fölszólaiások kedvetlenítették el a volt miniszterelnököt.

* * *

Nemcsak Sándor György tévedt el hétfőn este közvetített utcai játékaiban, hanem még inkább Farkashazy Tivadar szerkesztő-rendező. Noha utálom a ma- lackodó viccelődéssel röhögtető kabarészámokat (mint Petőfi a tejfölös uborkát), úgy hiszem, szeretek és tudok nevetni. Tudom azt: „a nevetés forrása maga az ember”, arról is hallottam harangozni, hogy milyen közeli a tragikum és a komikum. Hely szűkében csak utalhatok Szalay Károly kitűnő, a komikum mibenlétét elemző tanulmányaira. Az ízlésességet a komikum létrejöttének egyik feltételeként említi. „A fenséges, a megható, a fölemelő érzések aligha válhatnak a nevetség tárgyává”.

Miért csúfolták ki — az egyébként döbbenetes meglátásokban, megfigyelésekben gazdag műsorban -r- a magányos, a beszélgetőtársra vágyó öregembert, a szives, segítőkész útbaigazítót. Talán torokszorító lett volna ez a beszélgetősjelenet (is), talán az emlékezetes pillanatok között tartanók számon, ha a rá- diókabarés rutin nem kever alája megalázó, bántó, durva röhögést. Jó lett volna, ha az utcákon a mai mágyar valóságot olykor kíméletlen őszinteséggel és rá- etzéssel fölfedező Sándor György betévedt volna a műsorát végső formába gyúró vágószobákba és rámordult volná a rendezőre: el vagy tévedve! A tévének kiszolgáltatott úgynevezett kisemberek megalázása fölháborodást és nem nevetést vált ki azokból az emberekből, akiknek az ízlése nincs eltévedve.

Kár, nagy kár, mert a humoralista némely utcai kalandja Sándor György különleges műhelyének legjobb termékei közül való.

Sírjak vagy nevessek?

Heltai Nándor