Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-28 / 283. szám

1988. november 28. • PETŐFI NÉPE • 5 MUNKASHETKOZNAPOK A gépkezelő nem kímélte erejét Jól megtermett, erős testalkatú ember Vigh Endre. A ter­mészet olyan fizikai adottságokkal ruházta fel, amelyek al­kalmassá teszik az átlagon felüli munkabírásra. S mert ehhez akarat is társul nála, bárhol és bármit dolgozik, legalább két ember helyett teljesít. Még most is — ezt hozzá kell tenni annak ismeretében, hogy gerincsérve miatt egyszer már le- százalékolták. Igaz, rehabilitálták azóta, de csak olyan mun­kát végezhet, amely közben nem kell hajolnia, cipekednie. Munkahelyén, a Szeremlei Dunagyönygye Tsz-ben megta­lálták számára azt a feladatot, aminek csak ő tud, vagy legfeljebb egy hozzá hasonló képességű ember tudna megfe­lelni: a szövetkezet „egyéb” ipari ágazatának karbantartója. Az egyéb ipari ágazat azt az üzemet jelenti, ahol Ship lábsót és különböző krétákat gyártanak; ezek gépeit kezeli, felügye­li, szükségképpen javítja Vigh Endre. Teszi ezt olyképpen, hogy a szövetkezet vezetői szinte észre sem veszik, mikor, milyen probléma adódik/ az üzem berendezéseivel. így érthe­tő, hogy Vigh Endre nem egyszerűen teljes értékű „munka­erő”, hanem sokoldalú segítőtárs a Dunagyöngyében. Mégis, ha most kezdené az életét, ha még ezután fogna hozzá a családalapításhoz, házépítéshez, nagyon nehezen boldogulna. Dióhéjban elmondott élete olyan, mint egy kis darabka történelem ... A mezőgazdasági gépkezelő szakma megszerzése után, 17 éves korában a szolnoki gépállomáson kezdett dolgozni. Korán traktorra került, mert ügyes, megbízható munkatárs­nak bizonyult. Katonai szolgálata idején gátépítésen dolgo­zott Baján és környékén, itt ismerkedett meg leendő feleségé­vel. Házasságkötésük után Szeremlén telepedtek le az anyó­sánál. Vigh Endre továbbra is a bajai vízügynél dolgozott. Ám a felesége nem szerette, hogy sokat van távol az otthoná­tól, s ebben igazat kellett neki adni. Eleinte úgy tűnt, nem jó cserét csinált azzal, hogy a szeremlei tsz-ben vállalt mun­kát. 1963-at írtak akkor, a szövetkezet, úgymond, a hőskorát élte: a munka sok volt, a körülményei mostohák, a jövede­lem kevés. Szinte hősiességszámba ment akkoriban a tsz-ben dolgozni. Vigh Endrének ráadásul pechje is volt: a gépállo­máson a szó szoros értelmében megrázó élményt jelentő Hoffer traktorral dolgozott, a vízügynél már korszerűbb gépekkel, s itt, a szeremlei tsz-ben ismét „körmösre” került. ' Szerencsére ez már csak egy évig tartott, időközben ugyanis kíméletesebb, modernebb gépekre cserélték a kezdetleges masinákat. Nagyobb gondot okozott viszont, hogy a tsz szegény volt. A hatvanas évek elején a legtöbben csak nagyon kemény munkával bírták elérni naponta az egy munkaegységet, ami­ért 35 forintot fizettek. Vigh Endre a legjobban keresők közé tartozott, 800-1000 forintot vitt haza havonta. Ennyi pénz csak úgy volt elég hármójuknak, hogy a konyháravalót meg­termelték a ház körül. Felesége nem dolgozhatott, otthon kellett maradnia a kislányukkal, hiszen sem bölcsőde, sem óvoda nem volt még a községben. Akkoriban még a gyer­mekgondozási segélyt sem találták ki. Ám rövid idő alatt nagyot változott a helyzet: 1965-ben 64 forintot ért egy munkaegység a szeremlei tsz-ben. Attól kezdve már félre is tudtak tenni az egy keresetből, annál inkább, mert Vigh Endre átlagon felül teljesített a munkahe­lyén, ennek megfelelően keresett. — Szinte éjjel-nappal mentém á traktorrá! —"mondja most —, s végül hét év alatt összegyűjtöttünk annyi pénzt, hogy elkezdhettük az építkezést. Igaz, a szövetkezet adott téglát, amiért később kellett fizetnem, s az OTP-től is felvet­tünk 60 ezer forint hitelt. De ahogy hozzáfogtunk, ment minden simán. Hogy milyen volt az anyagbeszerzés akkori­ban? Reggel odaálltam a Tüzéphez egy pótkocsis teherautó­val, hiány nélkül megkaptam mindent, ami kellett. Attól kezdve, hogy nekiláttunk, már csak az építéssel kellett foglal­koznunk. Tavasztól őszig elkészült a 100 négyzetméteres családi ház, a fürdőszoba kivételével. Arra ugyanis már nem futotta a pénzünkből, de két év múlva pótolni tudtuk a hiányt^ .' : \ ' Mivel Szeremlén nem volt mást munkahely, miként a legtöbb helybelié, a Vigh család sorsa is összefüggött a té- eszével. így csupán néhány esztendeig tartott számukra az anyagi gyarapodás korszaka. — Több mint 50 millió forintos beruházásba kezdett a tsz ’69-ben vagy ’70-ben: takarmányszárítót, keverőt építtetett. Ezek soha nem hozták vissza a befektetett milliókat, a hitelt viszont törleszteni kellett. Más, kisebb-iiagyobb bajok is járultak ehhez, meg aztán a földjeink is gyenge minőségűek: Vigh Endre a Ship lábsót engedi le a keverőgépből. veszteséges lett a Dunagyöngye, a tagok jövedelme vissza­esett, bizonytalanná vált sorsunk. Volt olyan, hogy megfor­dult a fejemben, elmegyek Bajára dolgozni. De számolni kezdtem: naponta legkevesebb két órát töltöttem volna uta­zással, ennyi idő alatt viszont megkerestem a tsz-ben azt a pénzt, aménnyivel többet kaptam volna a városban. Inkább vállaltam a traktorvezetés mellett a rakodást is, így két ember bérét vittem haza. Nagyon sokat tudtam dolgozni és nem éreztem fáradtságot, sokat cipekedtem anélkül, hogy megártott volna. Egészen addig, amíg mégis megártott. A munkahelyén emelte meg magát, ez okozta a végzetes betegséget. — Mégsem panaszkodom. Amióta viszonylag jobban va­gyok, nem keresek rosszul: havonta hétezer forintot viszek haza. A tsz kezdi magát összeszedni, nem is vele van a baj, hanem az adóval. Kis jövedelműektől nem lenne szabad adót vonni. A tízezer-forint alattit értem kis jövedelmen. Szerin­tem egy négytagú családban legalább az egyik félnek tízezer fölött kell keresnie ahhoz, hogy napi gondok nélkül élhesse­nek. Szeremlén olyan rossz minőségű a föld, hogy alkalmat­lan zöldségtermelésre vagy hasonlóra. Voltak, akik sóvirág­gal, előbb meg ligetszépével próbálkoztak a háztájiban, de .végül.egyik spm váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Én isr mint a községben a legtöbben, a háztáji illetményt kukori­cában kapom, azt föletetem a jószággal, így hasznosítóm. De most már disznót hizlalni sem éri meg, legfeljebb saját ma­gunknak. Kiszámoltam: nekünk 56 forintba van kilója an­nak, amit a hűtőben tárolunk, ha eíadásra hizlalok, 44-et kapok érte. Ezek a hibridek már nem olyanok, mint a régiek voltak, ezeknek már táp, táp és táp kell, ami drága is, rossz is, meg olyan, mint a zsákbamacska: egyáltalán nem biztos, hogy azt tartalmazza a csomag, ami a papírján olvasható. Benne van a sok munkánk, idegeskedésünk, s majdnem úgy néz ki, hogy mi fizetünk érte! Nem csináljuk tovább, ha jövőre sem változnak a körülmények. Pedig nekünk ez volt a pluszbevételünk, ettől esünk el! Ne higgye, hogy csak magunkról beszélek! Mihez kezdjünk? Dolgoznánk szívesen a szövetkezetben többet, égy-két területen szükség is lenne erre. De nem éri niégj mert a kereset alig lesz több valamivel, az adó miatt. Hát tényleg el akarják venni a kedvünket mindenféle munkától... ?! A mezőgazdaságban, az iparban ez most a legaktuálisabb kérdés. De a megnyugtató válasz egyelőre ismeretlen. Mond­jam azt,'hogy ez napjaink történelme .? Almási Márta Érdek­képviseletet a kistermelőknek A Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei elnöksége mellett működő Kertbarátok és Kistenyésztők Társa­dalmi Szövetségének tagjai találkoztak a napokban Kecskeméten, hogy a me­zőgazdasági kistermelés időszerű kér­déseiről tájékozódjanak., A Mezogazdasagi és Élelmezésügyi Minisztérium osztalyvezétő-helyettese, Kurucz Miklós előadásában elmondta, hogy hazánkban a családok mintegy negyven százaléka foglalkozik mező- gazdasági kistermeléssel, ezen belül azonban az utóbbi időben a szövetke­zetek integrációjával működő kisgaz­daságok aránya csökkent. Ugyanak­kor arányváltozás következett be a csa­ládok ellátására, illetve az árutermelés­re berendezkedett kistermelők köré­ben: az idén már az utóbbiak 72 száza­lékot képviselnék. Jövőre viszont ép­pen ennek csökkenése várható, hiszen a termelői, még inkább a fogyasztói árak változása miatt vélhetően mind többen fognak saját szükségletükre ter­melni. A következő esztendőkben a mező- gazdasági kistermelésben változást hozhat az is, hogy a- várható munka- ■ erőmozgások miatt megnő az erre vál­lalkozó egyének száma. Ez egyrészt bi­zonyítja a termelői szféra hosszú távú létét, másrészt gondokat is felvet a fel­dolgozástól a termékelhelyezésig. Ép­pen ezért feltétlenül szükségessé válik a kistermelők érdekképviseletének meg­teremtése, akár a kertbarátmozgalom­ban, akár kistemelői szövetkezetek lét­rehozásával, vagy azzal, hogy a Vállal­kozók Országos Szövetségén belül me­zőgazdasági szekciót híynak létre. Le­hetőségként említette az osztályvezető­helyettes a helyi jogi képviseletek kiala­kítását és azt is, hogy a Magyar Gazda­sági Kamarában keljenek helyet az ön- szerveződő érdekképviseletek. Szekszárdon került sor szeptember végén a Kertbarátok L Országos Bor­versenyére, melyről Molitorisz Emil, a HNF megyei bizottságának munkatár­sa adott tájékoztatást. E versengésre megyénkből 32 kertbarát küldte el 37 bormintáját, melyek közül egy arany-, hat ezüst-, 14 bronzérmet érdemelt ki a szigorú szakmai zsűritől. ' G. E. • Wagner Richárd kereskedő mezőgazdasági gumiköpenyeket ellenőriz a halasi telepen. Sokrétű szolgáltatás A kiskunhalasi Mikrotechnikai Ipari-, Gyártó-, Szolgáltató és Kereskedelmi Kisszövetkezet négy esztendővel ezelőtt kezdte meg működését. Vállalkozásuk sokrétű. -Foglal­koznak11^.! egye­bek között — háztartási gépek, televíziók javítá­sával, antenna­szereléssel, elekt­ronikai alkatrészek árusításával, vala­mennyi személygépkocsi és mezőgaz­dasági gépjármű új és felújított gumija­inak értékesítésével. Ezenkívül a Tszkerrel kötött megállapodás értel­mében Győrött, Cegléden, Kiskunha­lason és Jánoshalmán centrírozást és szerelést is vállalnak. Azt tervezik, hogy a közeljövőben — az autóklubbal együttműködve — a műszaki állomások mellé alkatrészbol­• A kiskunhalasi kertvárosi szervizben Molnár Zoltán rádió- és televízióműsze­résznek bőven akad munkája. (Straszer András felvételei) tokát telepítenek. A Merkúrral pedig olyan megállapodást szeretnének köt­ni, mely szerint Fiat személygépkocsik garanciális szervizét látnák el. Az alig félszáz dolgozót foglalkozta­tó kisszövetkezet kiterjedt hálózatával évi tizenötmillió forint forgalmat ér el. JÖVŐRE KEMÉNYEBB ALKURA KÉSZÜLNEK Folyamatos, jövedelmező munkát 9KK Kesztyüvarrást vállaltak a pécsi gyártól. * * * * * ■* * * * * 4 * * * * * * * * * 4 * * * * * * * * * 4 * * * 4 4 * * 4r * * * * * * *- * *• * 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3047 4 *444444444444444444444 EGY PROSPERÁLÓ KGST KÖZÖS VÁLLALAT BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGA társasházlakást értékesít Kecskemét, Bercsényi u. 3 szobás, 96m2 gépkocsitároló III. 7. sz. 1 812 800 — Ft 180 300,— Ft VÉTELI AJÁNLAT BENYÚJTHATÓ bármely kecskeméti OTP BANK-FIÓKNÁL! A távolabbi múltban is foglalkoztat­ta már a szakembereket a gondolat: hogyan lehetne a Dunán átrakodás nél­kül árut szállítani a távoli tengeri kikö­tőkbe. Jó tíz esztendeje ez- a terv már realitás, hiszen az Interlighter nemzet­közi hajózási társaság jóvoltából pél­dául a Dunaújvárosban feladott áru átrakodás nélkül juthat el a vietnami Ho Si Minh-városba, vagy éppen az indiai Bombay-be. A budapesti köz­pontú nemzetközi vállalat vezérigazga­tóját, Viktor Nyikolajcsukot a múltról, a jelenről és természetesen a tervekről is kérdeztem: — Kérem, pár szóban foglalja össze, mit is takar a név, Interlighter?- Csehszlovákia, Magyarország, Bulgária és a Szovjetunió vállalatai hozták létre az Interlightert, amely a KGST-tagországok első sokoldalú szállítmányozási közös vállalata. A legmodernebb szállítási technológi­ák és a dunai bárkahordozó rendszer alkalmazásával igyekszik kielégíteni a Duna menti országok export-import áruszállítási igényeit, a Duna—India, Pakisztán és a Duna—Mekong vona­lon. A gyorsan romló árukon kívül gyakorlatilag mindent szállítunk, köz­szükségleti cikkektől, műszerektől . kezdve mozdonyokig, autóbuszokig és kaucsukig. — Milyen eredményeket mutat a gaz­dasági mérleg? ' — Az elszállított áru mennyisége már közelít a 4 millió tonnához, az idén például 420-440 ezer tonnányi megren­delésünk volt. Elmondhatom, hogy im­már harmadik esztendeje tisztes nyere­séget tudunk szétosztani — mégpedig Dunai bárkák a Mekongon valutában — a részt vevő cégek között. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy válla­latunk a teljes gazdasági önelszámolás rendszerében működik, senkitől sem­milyen támogatást nem kap, tartozá­sunk nincs, sőt alkalmanként mi nyúj­tunk kölcsönt. — Valóban, ez figyelemre méltó kö­rülmény, különösen most, hogy egyre- másra halljuk a legtöbbször megalapo­zott kritikákat a KGST működéséről. Önöknek hogyan sikerült az „árral szemben úszni”? — Sok titkot nem tudok elárulni, talán csak annyit mondhatok, hogy munkánkat kezdettől fogva a nyereség- érdekeltség vezérelte, s a megvalósítás során általában sikerült kikerülni a bü­rokrácia buktatóit. Problémáink kez­detben természetesen nekünk is vol­tak ... — Említette a dunai bárkahordozó rendszert; az olvasót feltehetően érdekli a folyam—tenger áruszállítás gyakorla­ti kivitelezése... — Az Interlightemek 204, személy­zet és hajtómű nélküli, 1070 tonna ra­kodósúlyú Duna—tenger típusú bár­kája és 1600 konténere van, valamint a Szovjet Dunai Hajózástól bérel két nagy óceánjáró bárkaszállitót. A szál­lítás lényege egyszerű: a bárkákat a dunai folyami kikötőkben megrakják áruval, majd a menetrendben meghatá­rozott dátumra tolatással eljuttatják a Duna torkolatához, ahol bárkaszállító várja őket. Speciális berendezései segít­ségével a bárkaszállító 14-16 óra alatt egyszerre 26 teli bárkát pakol föl, majd a célkikötőben kiteszi őket. A bárka­konvoj ezután ismét a különböző fo­lyókon éri el a végállomást. Az anyaha­jó természetesen visszafelé sem üresen jön: már várja őt az újabb 26, import­áruval megrakott bárka. — Miért előnyös ez a szállítási mód?- Az előnyök kézzelfoghatóak. • Mindenekelőtt idő-'es pénzmegtakarí­tást jelent, hiszen az Interlighter az em­lített útvonalakon a hagyományos szállítási rendszereknél kétszerié rövi- debb idő alatt teljesíti a megrendelése­ket s nem kell költeni a többszöri átra­kodásra sem. Itt hadd említsem meg, hogy a fenti előnyöket tapasztalva szá­mos osztrák, nyugatnémet, jugoszláv és román cég köt velünk üzletet, s több helyről tapasztaltunk érdeklődést egy esetleges szorosabb együttműködés iránt is. Erre van is mód, hiszen az alapszabályzat nem záija ki más orszá­gok belépését. — Befejezésül mondjon pár szót, le­gyen szíves, a tervekről is! , —. A kínai piac jelentősége igencsak megnőtt az utóbbi időben, így mi is lépni szándékozunk, és ha minden jól alakul, útvonalakat nyitunk Kínába is. Ezenkívül terveink közt szerepel egy saját javítóbázis megépítése, ugyanis a tagországok jelenlegi kapacitása nem elegendő. Végül, de nem utolsósorban tervezzük szolgáltatásaink minőségé­nek további javítását, hiszen csak így maradhatunk talpon a piacon. (MTI- Press) Daróczi László „Szorít” Baján a pécsi kesztyű Harminc évig tartott az a munkakap­csolat a Bajai Finomposztó Vállalat — jelenlegi nevén Bajatex 1— és a helyi Csökkentmunkaképességűek Ipari Szö­vetkezete között, aminek a múlt év vé­gén szinte egyik napról a másikra vége lett. A vállalat ugyanis termékszerkezet- váltásra kényszerült, aminek következ­tében több mint hatvan dolgozó munka nélkül maradt a szövetkezetben. Közü­lük legtöbben nem mentek elmáshová, a régi helyükön kezdtek „új életet”, vállal­va, hogy megtanulnak kesztyűt varrni. A szövetkezet ugyanis a pécsi Hunor Kesztyű és Bőrruházati Termékeket Gyártó Vállalattól kapott megrendelést erre a munkára—és szakmai segítséget is a betanuláshoz. A megyei tanács át­képzési támogatása az anyagi fedezetet biztosította ehhez. Aki varrt már kesztyűt, tudja, hogy rengeteg türelem, kitartás kell hozzá — s ügyesség is persze —, fortélyait mégis hamar elsajátították. Igaz, volt, aki időközben „megszökött”, volt aki több pénzért ment el máshová. Mert az tény, hogy a kesztyűvarrás nem jól fi­zet, ez mostanra bizonyosodott be, mi­után a dolgozók többsége inár elérte a százszázalékos teljesítmenyt. A szövet­kezet vezetői új vállalási árban akarnak megegyezni a pécsiekkel, hogy jövőre már elfogadható kereseti lehetőséget és szövetkezeti jövedelmet nyújtson ez a munka. A legnagyobb bevételt hozó részle­gük, a textilipari, főként a Centrum Áruházak Vállalatnak dolgozik. Fél­évenként teljesen új kollekciót kínálnak fel a kereskedelmi cégnek, megrendelé­sükre fehérneműt, köntöst, szabadidő- ruhát, gyermek fürdőruhát, pizsamát varrnak. Úgynevezett középárfekvésű cikkek ezek, tehát nem exkluzív kivite­lűek, de kelendőek. Ezenkívül a Cent­rumtól és más cégektől több kisebb- nagyobb megrendelést is vállalnak. Arbevétel-arányosan a legnagyobb nyereséget azonban az alkalmi vállal­kozásaik hozzák, amelyekre ugyan nem lehet hosszú távon számítani, de újabb és újabb hasonló munkákra igen. Ezek közül egyik-másik, nem is tartozik a termelési profiljukba, ilyen például a takarítás. A Blévisznek betét-, illetve . bútorhuzatot varrnak, a Bajatexnek esetenként továbbra is dolgoznak. Minden alkalmat megragad a szövet­kezet a bevétel, a jövedelem növelése, illetve annak érdekében, hogy vala­mennyi dolgozójának (beleértve a be­dolgozókat is) legyen folyamatosan munkája. A kicsit nem lebecsülő felfogásuk a gyakorlatban hasznosnak bizonyult. Az 1988-ra tervezett 30 millió forintos árbevételükből szeptember végéig 27 milliót teljesítettek. Kilátásaik alapján év elején legalább egymillió forint nye­reségre számíthattak ebben az eszten­dőben, azonban az elért jövedelmük már a harmadik negyedévben megha­ladta a 2,6 milliót. A. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom