Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

akarják számunkra is szükséges termé­kekkel ellentételezni. Ezt érthetetlen­nek nevezte, s úgy foglalt állást, hogy amennyiben az ellentételezés az állam­közi kapcsolatok szintjén nem megy', bízzák azt a vállalatokra. A szovjet élelmiszerpiacról való kivonulás pedig egyenesen végzetes hiba lenne — hang­súlyozta. Lakos László (Pest m., 9. vk.), a Jász- karajenői Árpád Tsz elnöke felszólalá­sában javasolta, hogy az 1989-es tervbe építsék be az adók mérséklését, illetve az államháztartás részesedésének csök­kentését a megtermelt új értékből. Mégpedig azért, mert nem hatékony'a felhasználása, nem takarékos az elosz­tása. A képviselő felhívta az Or­szággyűlés figyelmét, hogy követelje meg: a kormány nyújtsa be az állam- háztartás jövő évi tervét. Több hozzászóló nem lévén, a vitát berekesztették, az elhangzottakra Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke válaszolt. Határozathozatal következett. Az elnöklő Horváth Lajos együttesen kí­vánta megszavaztatni a két témakört felölelő előterjesztést. Képviselői indít­ványra ettől elállt, újra, ezúttal már külön-külön Szavaztatott a kormány stabilizációs gazdasági programja első évének végrehajtásával foglalkozó be­számolóról,1 illetve az 1989. évi gazda­ságpolitikai feladatokról. Az Or­szággyűlés először • kétséget kizáró többséggel tudohiásul vette az Orszá­gos Tervhivatal elnökének beszámoló­ját és a felszólalásokra adott válaszát, majd — ugyancsak nagy többséggel — az 1989. évi gazdaságpolitikai fel­adatokat, az „A” változat mfellett fog­lalva állást. A napirendnek megfelelően ezután Villányi Miklós pénzügyminiszter ter­jesztette elő a vállalkozói nyereségadó­ról szóló törvényjavaslatot, valamint az ehhez és a magánszemélyek jövede­lemadójának módosításához kapcsoló­dó átmeneti rendelkezésekről szóló tör­vényjavaslatokat. VILLÁNYI MIKLÓS ELŐTERJESZTÉSE Támogatáscsökkentés és adóbevételek A pénzügyminiszter bevezetőben el­mondotta: második olvasatban van te­rítéken a nyereségadó-törvény. Ezúttal egy átdolgozott, kiegészített, tartalmá­ban, szerkezetében, nyelvezetében is je­lentősen módosított törvényjavaslat került a képviselők elé. Utalt arra, hogy írásos anyagot bo­csátottak a képviselők rendelkezésére, összefoglalva a változásokat a korábbi javaslathoz képest. Ugyancsak írásos tájékoztatót készített a Szociális és Egészségügyi Minisztérium a társada­lombiztosítási járulék jövő évi feltétele­iről, valamint az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal a bér- és keresetszabá­lyozás 1989. évi rendjéről. Ez utóbbi­ban néhány ponton változott a jövő évre tervezett rendszer. A bérmecha­nizmus további liberalizálása érdeké­ben az Országos Érdekegyeztető Ta­nácsban létrejövő, a bérnövelési maxi­mumra vonatkozó ajánláshoz a kor­mány nem kapcsol szankciót. Ez azt jelenti, hogy a bérmechanizmus semmi­lyen átlagbérszabályt nem tartalmaz. A vezetői érdekeltségi rendszer további jelentős liberalizálása érdekében a jö­vőben a munkáltató határozhatja meg a prémiumfeladatot és a prémium mér­tékét. A vállalkozói nyereségadótörvény- javaslat a parlament ülésén elhangzot­takat figyelembe véve nem tartalmaz végrehajtási rendeletet. Mindössze két kérdésben kap a kormány felhatalma­zást külön rendelet alkotására. Az egyik a gyorsított amortizációba másik az elmaradott térségekben működő adóalanyoknak nyújtható nyereség­adó-kedvezmény szabályozása. Áz előbbi a műszaki fejlődést hiyatptt se­gíteni azáltal, hogy egyes állóeszközök gyorsított leírását lehetővé teszi. A gazdaságilag elmaradott térségekben működő gazdálkodó szervek kedvez­ménye pedig a térségek fejlesztését, a foglalkoztatottság növekedését hiva­tott elősegíteni. Többen javasolták, hogy tegyék lehetővé e kedvezmény ki- terjesztését a gazdasági szerkezetvál­tással intenzíven érintett néhány térség­re is. Ez indokoltnak látszik. Mindkét adókedvezményre az a jel­lemző, hogy a feltételek változása kö­vetkeztében a kedvezmények tartalma és mértéke változhat. Ezért a miniszter javasolta: kapjon felhatalmazást a Mi­nisztertanács arra, hogy ezeket külön rendeletben szabályozza. . iAz adókedvezmények száma növe­kedett, ezek közül jelentősebb az élel­miszer-kiskereskedelem 40 százalékos kedvezménye. A kedvezmény kiterjed a sütő- és tésztaiparra is. Bővül az adó- kedvezményre jogosító közszolgálta­tói, kulturális és egészségügyi tevé­kenységek köre is. A hangfelvétel­készítés és -kiadásra teljes egészében, míg a videofelvétel-készítés és -kiadás­ból a kulturális értékű felvételekre is vonatkozni fog az adó-visszatartási le­hetőség. A jogi bizottság ülésén Tallóssy Fri­gyes képviselő felvetette, hogy indoko­latlan a vállalkozásszerűen működő és általában speciális, luxusigényeket ki­elégítő sporttevékenységek adókedvez­ményben való részesítése. Ezzel Villá­nyi Miklós egyetértett, de megjegyezte: a parlament ifjúsági és sportbizottságá­nak elnöke Tallóssy Frigyes javaslatát nem támogatja. A törvényjavaslatban a sporttevékenység kedvezménye a di­áksportra, a verseny- és élsportra, vala­mint a tömegsportrendezvények szer­vezésére és lebonyolítására terjed ki. Az Prszággyűlés előző ülésén el­hangzottak alapján született meg az átmeneti rendelkezésekről szóló tör­vényjavaslat, amely tartalmazza a meg­szűnő jogszabályok alapján eddig igénybe vett, de meghatározott ideig még élő kedvezményeket, a megszűnő szabályozások miatt indokolt, átmene­ti intézkedéseket és a személyi jövede­lemadó-törvény előírásait érintő átme­neti rendelkezéseket. A törvényjavaslat a tételesen felso­roltakon felül minden korábbi, nyere­ségadózás körébe tartozó leiratot hatá­lyon kívül helyez. Ezzel tiszta helyzet alakul ki, csak a két törvényjavaslat­ban meghatározott szabályok élnek to­vább. Egy több évtizedes jövedelem­szabályozási gyakorlattal sikerült így szakítani. Alacsonyabb szintű szabá­lyozás már csak a szocialista államközi elszámolásokban és a decentralizált alapok egy részénél marad fenn. A kormány törekszik ezeket is miha­marabb magasabb szintű szabályokba foglalni. A törvényjavaslat legtöbb vitát ki­váltó pontja az adó mértéke volt. Már az októberi ülésszakon is ez volt a tör­vényjavaslat. tárgyalásának kritikus pontja. A terv- és költségvetési mun­kák előrehaladásával egyértelműen igazolódott: 1989-re az előterjesztettnél magasabb adómérték indokolt, sőt, to­vábbi költségvetési egyensúlyt javító intézkedésekre is szükség van. Az 1989. évi állami költségvetés és államháztartás rendkívül nehéz hely­zetben van, jól tükrözi a gazdaság jöve­delemtermelésben és újraelosztásban kialakult feszültségeit. A több mint há­rom hónapja folyó intenzív munka eredményeként — amely az egyensúly javítására irányult—a következő hely­zet alakult ki: a gazdálkodó szerveze­tek támogatása az ez évi várhatónál 24 százalékkal lesz kisebb. A mérséklés főként az élelmiszer-gazdaságra, a szénbányászatra, a rubelelszámolású export árkiegyenlítésére, az ivóvíz-, csatornaszolgáltatásra koncentrálódik. A fogyasztói árkiegészítés előirányzata megegyezik az ez évi várhatóval. A jö­vő évi tervezett fogyasztói árszínvonal emelkedése egyes területeken ugyanis csak a támogatások szinten tartását eredményezi. A beruházási támogatá­sok csak a folyamatban lévő beruházá­sok forrásaira nyújtanak fedezetet? né­hány esetben az eredetileg tervezett ütemnél lassúbb megyalósításrmellett.- A vállalati beruházások támogatására összesen 9 milliárd forint szolgál. Az 1989. évi támogatáscsökkentési javas­latok a fogyasztói árszintnövekedés korlátái és a szociálpolitikai ellentétele­zési kötelezettségek miatt az eredetileg elképzelt nagyobb összeggel szemben csak 25 milliárd forintot tesznek ki. A társadalombiztosítás — reformja el­ső lépéseként a jövő évben önálló alapként leválik az állami költségvetés­ről. Az ellátások biztonságát törvény garantálja. A kiadások várhatóan 43 százalék járulékfizetést igényelnek,, s teljes egészében a társadalombiztosítás bevétele lesz a 10 százalékos nyugdíjjá­rulék is. Ez az önállósághoz feltétlenül szükséges, szerény mértékű tartalék képzésére is elegendő. A kormány korábbi ígéretének meg­felelően a felsőoktatásban és a közpon­ti kutatásban a támogatás növekedése a folyó kiadások reálértékének megtar­tásán túl fejlesztést is lehetővé tesz, az egészségügyi és szociális ellátásban, a közoktatásban a pénzügyi források együttesen megközelítik a működés szinten tartását. Az összes többi terüle­ten — különösen a központi igazgatás­ban és a védelemnél — a kiadások reál­értéke csökken. Az állami költségvetés egyéb kiadásait a nemzetközi kötele­zettségek és az adósságállománnyal kapcsolatos korábbi terhek határozzák meg. Külön intézkedések — például a lakásfinanszírozás rendszerének válto­zása -jfj nélkül itt akkora terhek jelen­nének meg, amelyek a pénzügyi folya­matok szempontjából kezelhetetlenek. A vállalkozási nyereségadó beveze­tésével a kereseti adó és a termelési adó. megszűnése, valamint a beruházásokat terhelő forgalmiadó-befizetés csökke­nése miatt a központi állami költségve­tés bevételei a jövő évben körülbelül 20 milliárddal csökkennek. A tervező- munka eddigi menetében világossá vált, hogy a kiádások további érdemi csökkentésére — az érintettek körében elviselhetetlennek tűnő szociális és tár­sadalmi feszültségek vállalása nélkül — nincs mód. A jelzett bevételi és kiadási előirány­zatok mellett a költségvetés hiánya mintegy 70 milliárd fjarint lenne. Ezzel szemben a gazdaságpolitikai célok megvalósítása, a belső folyamatok kéz­ben tartása, a belső és külső egyensúly 20-25 milliárd forint hiány kialakulását engedi meg. Ez az a szint, amely mellett1 még az ország hitelképessége fenntart­ható. Ezért a kormány javasolni fogja a központi lakásfinanszirozási alaphoz való hozzájárulást —jelentette be Vil­lányi Miklós, majd azt indítványozta: a biztonságosabb bevételi és a jobb át­tekinthetőség érdekében — az osztalék helyettj— 55 százalék általános nyere-1 ségadót fogadjanak el. A nyereségadó megnövelt mértéke a versenysemleges­ség és a terhek igazságosabb megosztá­sa szempontjából jobb megoldásnak tűnik, mint az állami tulajdon utáni részesedés fizetése. A Központi Műsza­ki Fejlesztési Alaphoz, a Szakképzési Alaphoz vagy a csökkent munkaképes­ségű dolgozók foglalkoztatásához való hozzájárulások nem jelentenek elvo­nást a költségvetés számára, mert eze­ket a vállalatok visszakapják, vállala­tok közötti újraelosztást valósítanak meg. A társadalombiztosítási járulék pedig jövő évtől már a költségvetésen kívül, a vállalatok és a lakosság között valósít meg jövedelemátcsoportosítást. Az állami költségvetés hiányának 1986 óta tartó mérséklődésében így is megtorpanás következik be. A követ­kezetes és szigorú monetáris politika a kötségvetési politika szigorát is megkö­veteli. A belső és külső pénzügyi egyen­súly fenntartása tulajdonképpen egyensúlyi költségvetést követelne meg. Ez azonban a gazdaság és a lakos­ság egészét érintő, nehezen elviselhető intézkedéssorozattal lehetne elérhető, ami most nem reális alternatíva, így olyan lépéseket kell tenni, amelyek elő­segítik az 1989. évi gazdasági célok el­érését, ugyanakkor a társadalom szá­mára még elfogadhatóak. A kormány tudatában van annak, hogy a vállalatokat, vállalkozásokat terhelő összes jövedelemelvonás ma­gas. Hosszú távon kifejezett szándéka az adóterhelés -— a gazdaság reális le­hetőségeivel összehangolt-— mérséklé­se. Meg kell teremteni az előfeltételeit az elvonás mérséklődésének. A költ­ségvetési reform és ezzel összehangol­tan az ár-, bér- és szociálpolitikai re­form gyorsított ütemű végrehajtása, a költségvetés jövedelem-újraelosztó sze­repének csökkentése, a kiadások való­ban radikális mérséklése ad erre lehető­séget. Ehhez kérte Villányi Miklós a parlament hatékony támogatását . A képviselők — mondotta — írásos anyagot kaptak az ülésszak megkezdé­se előtt, az úgynevezett „csengőszá- mokról”. Az idei állami költségvetésről szóló törvény néhány költségvetési elő­irányzat és a költségvetési tartalék fel- használását külön szabályokhoz kötöt­te. Az említett előirányzatok közé a központi költségvetési szervek és a ta­nácsok állami támogatása, a szénbá­nyászat, a vaskohászat, a hústermelés és -értékesítés, a Magyar Államvas­utak, a Szanálási Alap és a Foglalkoz­tatási Alap támogatásai tartoznak. A pénzügyminiszter végül arra kérte az Országgyűlést, hogy az írásos anyag­ban leírt összegben és célokra a kért felhatalmazást a kormánynak adja meg. * A képviselőkhöz eljuttatott anyag az Országgyűléstől arra kért felhatalma­zást, hogy a költségvetési tartalék ter­hére terven felül az igazságszolgáltatá­si, a műszaki, az egészségügyi dolgozók bérrendezésére, a felső szakirányú vég­zettséggel rendelkezők alsó bérhatárá­nak fölemelésére, valamint a Magyar Televíziónál, a 'Magyar Rádiónál és a Magyar Távirati Irodánál foglalkozta­tott újságírók és szerkesztőségi alkal­mazottak béremelésére összesen 105 millió forintot használhassanak fel. Ugyancsak felhatalmazást kért arra, hogy a Kereskedelmi Minisztériumnál, a Külügyminisztériumnál, valamint a Szociális és Egészségügyi Minisztéri­umnál | forintleértékelés miatt 130 mil­lió forinttal, az egyházaknál pedig 40 millió forinttal növeljék a költségvetési támogatásokat az előirányzathoz ké­pest. Annak jóváhagyását is kérte, hogy a pedagógusok bérbruttósítás mi­atti bérfeszültségeinek megoldására 302 millió forintot, az igazságszolgálta­tásban és' az egészségügyben dolgozók bérrendezésére, a felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkezők alsó bérha­tárának felemelésére 129 millió forihtot fordítsanak. A júliusi forintleértékelés miatt szükségessé vált továbbá az t V Bács-Kiskun megyei képviselők az ülésteremben. Második olvasat a vállalkozási nyereségadóról egészségügyben 42 millió forinttal, a szociálpolitikai keretnél pedig 200 mil­lió forinttal felemelni a támogatásokat a költségvetési tartalék terhére. * Kovács András (Heves m. 10. vk.), a Selypi Cukörgyár főmérnöke, a terv- és költségvetési bizottság előadója elmon­dotta, hogy a bizottság újabb módosító javaslatokat fűzött á törvénytervezet­hez. A képviselők a Pénzügyminisztéri­ummal közösen részt vettek a törvény- javaslat előkészítésében. Az újraszer­kesztés eredményeként mégszűnt a há­romlépcsős szabályozás, az új törvény- javaslat ugyanis a korábbi végrehajtási rendelet minden lényeges elemét magá­ba foglalja, míg az átmeneti rendelke­zéseket törvényerejű rendelet helyett ugyancsak a törvény szabályozza majd. Érdemi változás, hogy a gazdál­kodók a vészteséget legfeljebb két évre elhatárolhatják és kiegészült az adó- kedvezményben részesülők köre is az élelmiszer-kiskereskedelmi tevékeny­séggel. A terv- és költségvetési bizottság úgy értékelte, hogy fő elemeiben a törvény- javaslat előnyeire változott, a törvény- erejű rendelet és a végrehajtási utasítás elmaradásával pedig példaértékű mun­ka. Ezért a törvényjavaslatot a terv- és költségvetési bizottság nevében .fsia bizottsági jelentésbe foglalt módosító javaslatok figyelembevételével, 'az 50 százalékos adókulccsal — elfogadásra javasolta. A vitában kifejtette véleményét: Lé­kai Gusztáv (Hajdú-Bihar m. 13. vk.), • ■ dr. Tallóssy ’Frigyes (Budapest, 24v vk.), Szirálp András.,(Szolnql^ m..' %., (vk.), Géczi István (Budapest, 49. vk.)', Kállai Ferenc (országos lista) és Sasvári József (Komárom m. 8. vk.) képviselő. A vita lezárása után Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszolt az elhang­zott észrevételekre. Tegnap került sor a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényjavas­lat ismételt vitájára-. A kulcskérdés természetesen, az, hogy mekkora le­gyen az adó mértéke. Erről tuda­koltam a vita előtt dr. Bak István képviselő, véleményét. — Az Országgyűlés októberi ülé­sén ötven százalék volt a kormány javaslata, ám a mostam indítvány már 55 százalékot tartalmaz — mondta Bak István. — A választó­kerületem üzemeinek vezetőivel, dolgozóival beszélgetve általános volt az a vélemény, hogy a vállalko­zási nyereségadó semmiképpen sem lehet- több 35-40 százaléknál. In­doklásukat magam is elfogadtam: a túlzott adó nem a gazdaság előbb- revitelét, hanem a vállalatok egy­helyben topogását vagy veSztesé- gességét okozza. Az egyéni vállal­kozásoknál pedig következő a véle­mény:- az, ami még szinte meg sem született—jóllehet a kormányzati szándék támogatja—és máris ilyen adóval sújtjuk, az nemigen tudja majd segíteni a gazdaság talpraálli- tását. Ismerem a gazdasági kamara ál­Ezután határozathozatal követke­zett. Elsőként a képviselők 28 tartóz­kodással és 12 ellenszavazattal a terv- és költségvetési bizottság javaslatát fo­gadta el — a kormányéval szemben — az adómértéket illetően. így a nyere­ségadó az évi 3 millió forintos árbevétel felett, 50 százalék. ... Végül ,a -vállalkozási nyereségadó- törvényt általánosságban és a már elfo­gadott módosításokkal együtt — 14 tartózkodással és 17 ellenszavazat mel­lett — elfogadták a képviselők. Ezután Villányi Miklós kért szót, hogy jelezze: mivel a parlament nem láspontját, s levélben kereste meg a képviselőket a vállalkozók orszá­gos és megyei szervezete is, kérve a. segítségünket. Ha életképes magán- vállalkozásokat akar a kormány, akkor az adót 35-40 százalékban kell megállapítani. Ellenkező eset­ben nem valósulhat meg a bővített újratermelés sem. Kistelepüléseken kritikussá válhat a munkanélküli­ség is, ha a vállalkozók nem tudnak megerősödni vagy egyáltalán meg­indulni. Számukra hosszú távú le­hetőséget kell adni. Ha ezt a törek­vést nem tapasztaljuk, elképzelhe­tő, hogy mi képviselők jó néhányan most sem szavazzuk meg a tör­vényt, vagy nem az előterjesztett formában. Úgy vélem, hogy az adó mértéké­nek csökkentése miatti hiányt az intézmények — és itt már a minisz­tériumokra is gondolok, tehát a leg­felső szintről kiindulva —- működé­si költségeinek lefaragásával kell pótolni. Tudom, hogy ez kényes« kérdés, de szerintem ezt kell vállal­ni, s ezzel több milliárd forintot le­hetne megtakarítani. Váczi Tamás fogadta el a vállalkozási törvény ere­deti mértékére vonatkozó javasla­tot, ezért ki kell dolgozni az oszta­lékról szóló törvényt, s átformálni a lakásalapra vonatkozó törvényjavasla­tot. Az Országgyűlés a vállalkozási nye­reségadóról és a magánszemélyek jöve­delemadójának módosításáról szóló törvények hatályba lépévésel kapcsola­tos átmeneti rendelkezésekről szóló törvényjavaslatot (az előzőleg két tar­tózkodással elfogadott módosítással) négy ellenszavazat és tizenöt tartózko­dás mellett elfogadta. TÉTÉNYI PÁL ELŐTERJESZTÉSE A műszaki fejlődés gyorsítása a cél Újabb napirendi pont megtárgyalása következett: a kormány nevében Tété­nyi Pál, az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság elnöke terjesztette a kép­viselők elé a Központi Műszaki Fej­lesztési Alapról szóló törvényjavasla­tot, amelyhez írásos indoklást és részle­ttes háttéranyagot is csatoltak. .Beveze­tőben elmondotta: m A magyar gazdaság műszaki fej­lődésének meggyorsításához is szüksé­ges, hogy meglegyenek mind a vállal­kozási szektor kibontakoztatásának le­hetőségei, mind az állami funkciók el­látásának eszközei és ezek együtt a gaz­daság korszerűsítése irányába hassa­nak ’ « ' A kutatás és műszaki fejlesztés köz­ponti pénzügyi forrásait nálunk kisebb részben az állami költségvetés, na­gyobb arányban a Központi Műszaki Fejlesztési Alap biztosítja. Az alap mű­ködése és ehhez a gazdálkodó szerveze­tek hozzájárulás'a nem új elem a gazda­ságban, már hosszú ideje összességében rendeltetésének megfelelően működik. — A törvényjavaslatban kifejeződő leglényegesebb változás, hogy a hozzá­járulás. mértéke szektor- és szervezet- semlegessé válik, normatív alapra épül. Ezzel megszűnik az eddigi szabályozás azon ellentmondása, hogy a gazdálko­dók egy jelentős része nem járult hozzá a központi forrás képzéséhez, egyes ágazatok viszont í— elsősorban a ma­gas kutatás-fejlesztés igényű gép- és vegyipari szakmák — aránytalanul so­kat fizettek. Hl alaphoz történő hozzájárulás nem adó, de adójellegű; azt a gazdálko­dó szervezetek továbbra is költségeik terhére fizetik. A befizetési kulcs nagy­sága, az előző évi nyereségadó 4,5 szá­zaléka a VII. ötéves tervben előirány- 'zott összegből adódik, amely 1989-ben mintegy 8-8,5 milliárd forintot fog ki­tenni. A vállalátok összességének befi­zetése lényegében azonos mértékű ma­rad; ám a befizetők köre bővül, s a befizetők egy részének, főként a feldol­gozóipari szakmáknak a hozzájárulása csökken. Az iparvállalatok terhének csökkenése mintegy 40, ezen belül a gépiparé 56, a gyógyszeriparé mintegy 66 százalék. A kivételek és kedvezmé­nyek körét, illetve mértékét a vállalko­zási nyereségadó-törvény alapján és a műszaki fejlesztés egyes sajátosságai­nak figyelembevételével határozza meg a javaslat. A Központi Műszaki Fejlesztési Alap meghatározó sajátossága, hogy abból nem intézményeket, hanem fel­adatokat finanszíroznak. A konkrét műszaki fejlesztési célok megvalósítá­sához történő hozzájárulást szerződé­sek alapján használják fel, bár előfor­dul az intézmények rejtett finanszírozá­sa, ezért különösen fontos az ellenőrzés — mondotta Tétényi Pál. Itt kell megemlítenem, hogy a tör­vényjavaslat kapcsán nincs szó a kép­ződő források azonnali „újraelosztásá­ról”, hiszen a jelen tervidőszakra a for­rások nagy része lekötött. Jelentősebb változtatásra 1990-et követően nyílik lehetőség, a VIII. ötéves tervvel össz­hangban. A most formálódó eredmények meg­felelő alapját képezhetik a következő időszak gyorsabb ütemű fejlődésének. Ilyen eredmények: a digitális telefon­főközponti rendszerek honosításának technológiai előkészítése; az automati­zált műszaki tervezés hazai meghono­sodása; a rugalmas gyártórendszerek megvalósításához kapcsolódó sikerek, az anyag- és energiatakarékos techno­lógiai eljárások kifejlesztése; a növény­nemesítésben, illetve a növényvédelem­ben, valamint az antibiotikumok gyár­tásában kidolgozott új biotechnológiai eljárások; a kutatás- és műszaki fejlesz­tés infrastruktúrája fejlesztésének programjából a kutatásfejlesztés kor­szerű országos információs rendszeré­nek folyamatban lévő kiépítése, az Or­szágos Találmányi Hivatal Szabadalmi Információs Központjának fejlesztése; a mérésügyi és minőségvizsgáló szerve­zetek műszerparkjának fejlesztése. Ki­emelendő, hogy a törvény a jövőben nagyobb lehetőséget ad az új eredmé­nyek bevezetését célzó beruházások fi­nanszírozására. A műszaki fejlesztés sajátosságaival összhangban a közvetlen állami finan­szírozás jelentős szerepe a jövőben is megmarad, de elhatározott szándé­kunk az innovációk finanszírozásába történő — lényegében közvetett jellegű — bekapcsolódás kiszélesítése, a koc- kázatitőke-kihelyezés bővítése. Azért használom a szélesítés, bővítés kifejezé­seket, mert a bankszerű finanszírozás minőségileg új elemeként ^988-tól a központosított műszaki fejlesztési alapból 400 millió forint már kockázati tőkeként kerül felhasználásra. További fontos változtatás, hogy a kockázatitőke-finanszírozás a jövőben nem korlátozódik csupán az innováci­ós pénzintézetekre, hanem abba a ban­kok szélesebb köre és a létrejövő szako­sodott befektető társaságok, ezen belül kizárólag kockázatitőke-kihelyező tár­saságok is bekapcsolódhatnak. Az alapból növelni kívánjuk az inf­rastruktúra műszaki fejlesztésének és a műszaki fejlesztés infrastruktúrájának segítésére szolgáló támogatás arányát. t— Az Országgyűlés öt bizottsága foglalkozott a napirenden lévő tör­vényjavaslattal. A javaslatokat a terv- és költségvetési bizottság összegezte, és azokat a tisztelt képviselők megkapták. Ezekkel a javaslatokkal egyetértek. A központosított műszaki fejlesztési alapot- számos tárca és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kezeli «— mondotta T^ényi Pál, s kérte a be­terjesztett törvényjavaslat elfogadását. Ezzel az Országgyűlés novemberi ülésszakának második napja — ame­lyen felváltva elnökölt Stadinger István, Jakab Róbertné, Horváth Lajos és Vida Miklós — befejeződött. A képviselők ma reggel a Központi Műszaki Fejlesz­tési Alapról szóló törvényjavaslat meg­vitatásával folytatják munkájukat. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom