Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

4 ® PETŐI * NÉPIT ® 1988. november 25. Az elmélet és a gyakorlat nbesitesé Oktatáskutatók Kecskeméten ' lórin és iskola cím- . \ a Kecskeméti Taní- kolán az oktatáskutatók első koiiicféaciáját. A Közoktatási Kutatások Titkárságának szervezésé­ben százhúsz meghívott elméleti és gya- korlati kutató, s közel negyven érdek­lődő pedagógus vett részt a találkozón. A Közoktatási Kutatások Titkár- ».igának tevékenysége a Magyarorszá­gon folyó minisztériumi és központi fi­nanszírozású kutatások szervezésére, il­letve koordinálására terjed ki — hallot­tuk Gvenes Károly titkárságvezetőtől. — A konferencia összehívását indokol­ta az oktatásügy, az iskola, s egyáltalán i Kultúra pillanatnyi rossz helyzete. Kö­telességünknek éreztük, hogy véle­ményt inóndjunk a reformról, a társa­iíhlij politikai mozgásról. Úgy vélem, , sokkal korábban meg kellett volna :! tennünk; tudományos tanácsunk ijjár két évé elfogadta erre vonatkozó e: -deményezésünket. A megvalósításra ;t/< >nban csak most nyílt módunk.- A helyszín és a tartalom megfelelt a várakozásnak? Kecskemét, s a tanítóképző jó helyszínnek bizonyult. Olyannyira, hogy tervezett évenkénti találkozása­ink színhelyéül szeretnénk tudni a jö­vőben is. A szervezési munkákat még kissé tökéletesítenünk kell, így a jövő­ben szakmaibb vitákra számítunk. Mindent összevetve, az első találkozás — úgy érzem —jól sikerült. „Az emberformákból épülő világ is ugyanazt a tekintetet veti ránk, mint a tanyák, a tájak .., Nemcsak a táj vető­dik elénk, hanem yele együtt a társada­lom, és aZ.ahogyan az ember él e tájban és társadalomban ...”—mondta egye­bek mellett dr. Bcnkő Éva, az Országos Közművelődési Központ módszertani Dr. Dovala Márta, a titkárság külső munkatársa, egyben a Kecskeméti Ta­nítóképző Főiskola tanszékvezetője. — ön javasolta a konferencia szín­helyének Kecskemétet. Bács- Kiskun megye jelentős ku­tatási múlttal rendelkezik. Innen indult ki például az az UNESCO-támogatá- sú, összevont osztályú tanulócsopor­tokban alkalmazható, magnetofonve- zérlésü kísérlet, melyet ma már széles körben alkalmaznak. A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola, illetve elődje, az Óvónőképző Intézet ugyancsak aktív volt mindig e tekintetben. Példa erre az integrációs képzés bevezetése is. Új szemlélet jellemzi a légkört, mely a régi kitűnő hagyományokra épült. —r Összegezné a konferencia két napját? — Három általános társadalmi, gazdasági és oktatási kérdésekkel fog­lalkozó előadás volt áz első napon. Szabolcsi Miklós akadémikus az iskola lehetséges válaszait kereste korunk ki­hívásaira, Mihály Ottó kutató a peda­gógia válságával, az útkereséssel fog­lalkozott, mig Lukács Péter oktatás- szociológus az Iskola reformja, vagy a reform iskolája? címmel tartott elő­adást. A második napon a kutatással kapcsolatos beszámolók kerültek napi­rendre. így az oktatásfejlesztési dönté­sek, az iskolaigazgatók választásának helyi megvalósításáról vitatkoztunk. Talán a legizgalmasabb téma volt a intézetének igazgatója a közelmúltban Bácsalmáson, az új gyűjtemények házá­ban, a városka szülöttének, Dulity Ti­bor festőnek nyílt kiállítása megnyitó­ján. A fenti reprodukció Valaki emléké­re című festményéről készült. A kiállí­tást november 27-éig tekinthetik meg az érdeklődők. konferencia utolsó eseménye, mely az adaptív, vagyis konvertálható tudást nyújtó szakképzési modellt kívánta szemléltetni a paksi atomerőmű szak- középiskolájában. — Az ön benyomása szerint elége­detten távoztak a résztvevők? — Beigazolódott mindannyiunk előtt, hogy valós igényt elégítettünk ki, amikor lehetőséget kerestünk a kutatá­sokat folytató elméleti és gyakorlati szakemberek, pedagógusok egy közös fórumra való összehívására. Sok új gondolattal, a legfrissebb nemzetközi és hazai mozgásokkal kapcsolatos in­formációval lettek gazdagabbak a je­lenlévők, ugyanakkor kicserélhették gondolataikat, tapasztalataikat is. — Az, hogy az oktatásügy nehéz helyzetben van, nem újkeletű megállapo­dás. A gondok felsorolásán túl szüle­tett-e megoldási javaslat.a konferenci­án, a találkozások tagadhatatlan jelen­tőségén kívül várható-e tényleges válto­zás e rendezvény hatására? — Egy-egy program kutatója szem­besült itt a munkáját érintő észrevéte­lekkel, kritikákkal, javaslatokkal. Te­hát az elmélet és a gyakorlat ütközteté­sére került sor. Ezek tükrében módosít­hat, változtathat elgondolásain a kuta­tó. Ezenkívül egy kiadványban összesí­ti a titkárság a legfontosabb gondola­tokat, melyet valamennyi érdeklődő számára hozzáférhetővé tesz. G. Tóth Tímea Még egy szó az állami nyelv­vizsgákról A reformok korát éljük. Alig találtuk ki a bérreformot, új sze­lek fújdogálnák. Ezúttal — ki hitte volna!—a Rigó utca felől. Tegyük hozzá, épp jókor, az ál­lami nyelvvizsgák kerekei bi­zony elég régóta nyikorognak. Nosza, rajta, olajozzunk! Kezd­jük azzal, hogy alapfokon nem . olajozunk. Eredeti elgondolás, tekintettel arra, hogy mások többnyire pont ezzel kezdik! Nyílt titok, miszerint az ered­ményes nyelvtanulás az idegen nyelven való gondolkodáshoz kötődik. Hangsúlyozzuk: gon­dolkodáshoz, tehát semmi for­dítás, . tolmácsgyakorlat , (amennyiben nem akarunk egyet előre, egyet hátra lépni); Legalábbis alapfokon, gondol­kodási készség kialakulása előtt. Egészen más az ábra, ha már megszereztük ezt a készsé­get, jártassággá alakult ben­nünk. Akkor és csakis akkor rátérhetünk a fordításra és anél­kül, hogy az az idegen nyelvi gondolkodás fékezőjévé válna. Eddig logikus, nyelvészetileg is modern, elfogadott álláspont. Ezért indokolatlan s egyben ká­ros az alapfokú nyelvvizsgák fordításigénye. A nyelvtanárok zöme tisztában is van ezzel, de, tetszik, nem tetszik, kénytele­nek alkalmazkodni. Ugyanez á helyzet a nyelvkönyvekkel, no­ha éppen a fordítottja volna he­lyénvaló, ha tudniillik a vizsga- rendszer alkalmazkodna a pe­dagógiai tapasztalatokhoz. Jóval biztatóbbak a kilátások á középfokú nyelvvizsgán, ugyanis itt 1989-től mindenki kedve szerint dönthet, írásbeli, szóbeli vagy komplex jellegű vizsgára jelentkezzék. Az utób­bin kilenc jegyet adnak. A szö­vegek negyven százaléka politi­kai témájú, hatvan százaléka vegyes. A kiejtést, mint mindig, most is külön jeggyel osztályoz­zák, továbbá a nyelvi készséget,: beszédértést és -készséget, nyelvhelyességet stb. Ami új: a , magyar szöveg idegen nyelvre ■ való fordítása. Ötös osztályza­tot csak teljesen hibátlan telje­• sítménnyel lehet elérni. Szép! Tehát egy hiba négyes, három kettes és máris lőttek a közép­foknak. De ne legyünk ünnep­• rontok! Idővel tatán ezt is meg- I reformáljuk. Ha nem Pesten, Pécsett, .ha ott sem, Debrecen­ben, Szegeden vagy Veszprém- ■ ben. Egyelőre nem is mehetünk máshova. Kivéve a sóhivatalt. Nagy Pál A Magvető Kiadó újdonságai Uainzsovics Mihály Évszakváltás címmel negyedik verseskötetét adta feszült, ellentétektől terhes, súlyos létkérdésekkel viaskodó élet- keletről és költői világról ad sok tekintetben nyugtalanító helyzetké- ., \ í agánéleti kétségek es harmóniák, makacsul kísértő ideálok, filozo- :us ! wprengések fonódnak egybe költeményeiben, hol robbanáskész Hmoszleráí teremtve, hol a békesség, a kiteljesedés nyugvópontjait ke­Deák László következetesen és tudatosan, magától értendő természe­tességgel és látszólag játszi könnyedséggel építi költői világát. Negyedik vérseskötete, A változatlan hatalma részben összegzése a korábbiak mű­vészi tapasztalatainak, részben pedig új utak, uj szemlélet és formai megoldások keresése. Változatos hangvételű, ironikus és groteszk fordu­latokat sem nélkülöző szabadverseiben gyakran kultúrélményekbe rejte­zik. Sajgó nosztalgiát állít a romboló idő ellen, s egyre hitelesebben és érettebben tárja fel századvégi életünk ellentmondásait, tragikus dilem­máit és sérülékeny emberi reményeit. A súlyos betegségben fiatalon elhunyt debreceni költő, Gábor Zoltán két könyvet publikált, Elkallódott ünnep és Fűszálak élein címmel. Vívódó tehetségére, egyre mélyülő gondolkodására és igényességére so­kan felfigyeltek a 70-es években. Élete, s^vele pályája 1980-ban lezárult. Ratkó József, Csontos Sándor és Ördögh Szilveszter válogatásában Születő évszak cimmel megjelent kötete egy Ígéretes, fájdalmasan torzó­ban maradt költészetet mutat be, K:M. ÉLETSORSOK A bachai asszony „Összecsapta a kezét, ,kisasszonyka’. És ölel és csókol # mm Három hónapra utazott két bőrönd­del 1942-ben Lisszabonba a közgaz­dász képzettségű, fiatal Szepesi Angéla. A külföldi, főként az angol sajtó ha­zánkat érintő híreiről, a portugál fővá­ros eseményeiről tudósította a Magyar Távirati Irodát. Kint férjhez ment Ta­más Andráshoz, az egyik ott dolgozó magyar diplomatához. Veszélyek Lisszabonban Bérelt, elegáns, emeletes villájuk föl­keltette a német elhárítok gyanúját. Okkal; két, Budapesten megismert kül­földi barátjuk — a londoni lengyel kor­mányt, a szövetségeseket képviselő Ko- valevszki ezredes és a japán követség titkára — náluk tárgyalt. A varsói szár­mazású főtisztet később a portugál fő­városban dolgozó amerikai katonai at­tasé váltotta föl. Az utolsó, gyakorlati­lag eredménytelen megbeszélésre nem sokkal az atombomba bevetése előtt, került sor. A diktatúrákat már korábbi berlini és zágrábi kiküldése után elvető , fiatalasszonyt Hirosima mindenfajta nagyhatalmi politizálással szembefor­dította. Már akkor elhatározta, hogy minden tőle telhetőt megtesz a békéért, az emberek közti megértésért. A második világháború utolsó évei­ben harmincon inneni, csinos, németül, franciául, angolul és portugálul jól be­szélő fiatalasszonyt származása, gyer­mek- és ifjúkora mások meggyőződésé­nek tiszteletben tartására késztette. A szepességi Schmidték békében éltek szlovákokkal, cipszerekkel, régi ma­gyarokkal. A polgári radikális, a sza­bad gondolkodóhoz méltatlan kötött­ségektől viszolygó édesapja budapesti, berni és párizsi egyetemi tanulmányok után Alexander Bemat filozófiapro­fesszor tanszékén kezdte tudományos pályafutását: A háború, a frontszolgá­lat foszlatta szét reményeit. Vagonla­kóként érkeztek Kecskemétre. Félmeztelenül a Tisza-parton Sokan rosszalloták, amikor a húszas években híre ment, hogy a Felvidékről ideköltözött, a polgári életformába, a * kecskeméti puritanizmusba különben kifogástalanul beilleszkedő Schmidt Brúnó tanár a Tiszában úszkált, csóna­kázott hétvégeken. Félmeztelenül süt- tette magát a Király bácsi halászkuny­hója közelében húzódó homokos föve­nyen. Ráadásul kislányát is magával cipelte. (A kulturáltabb Szegeden is botrányt kavart korábban a Jcecskemé- ti származású dr. Hollós József javasla­ta: létesítsenek szabadstrandot a Ti­szán.) Az egészséges életmódot, az ész­szerű öltözködést népszerűsítő pedagó­gus családi örökségként kedvelte a ter­mészetet. Sokat tettek a századunk ele­jén a maradiak, minden változtatástól ódzkodók vad haragját kiváltó szabad testkultúra népszerűsítéséért. A mun­kás természetjárókhoz hasonlóan ked­velték a turisztikát. Majd megkövezték Szepesi Angéla nagynénjét, a ledokto­rált középiskolai tanárt, mert nő létére férfinadrágban küzdött meg a tátrai csúcsokkal. A szabad szellemben nevelt Angéla barátnői között református, evangéli­kus, zsidó, katolikus lánykák is voltak- Daróczi közi lakásukban egyaránt ott-, honos volt a zene és a sport. Olvasókra találtak a hatalmas könyvszekrény kin­csei, értő gondozókra a korábbi tulaj­donostól, a Katona családtól örökölt szőlők. Csak az édesanya halála árnyékolta be az 1931-ben Szepesire magyarosító család napjait. A tekintélyes tanárt fel­kereső két úr biztosra vette, hogy Herr Professor Schmidt boldogan dolgozik majd a Vaterlandért. A tanár nemcsak kidobta őkét, hanem azonnal beadta névváltoztatási kérelmüket. Államügyek közelében r Iskoláival szerencsés volt Angéla. Az Újkollégiumban tanuló kis elemistával szinte második anyjaként törődött Ma­gyar Ilonka. Micsoda angoltanár volt a líceumban Csorna Mária! Gabala Ilo­nánál ma sem tud elképzelni jobb ma­gyartanárt. És Kodályt énekeltek Mi­hó Ida nénivel. A Hófehérkében szép, iskolázott hangja segítette a Herceg szerepéhez. Kedvelte a testnevelő ta­nárnő is a jó tornász kislányt, aki csak édesapja kérésére mondott le előbb a művészi pályáról, majd a Testnevelési Főiskoláról. Váratlan fordulattal a Közgazdasági Egyetemre jelentkezett! Jól tanult. .1940 nyarán egyetemista­ként meghívták a névleges tanszékveze­tője, Teleki Pál által vezetett tudomá­nyos intézetbe, ahol a bécsi tárgyalá­sokra utazó miniszterelnök keze alá dolgozott. Megkedvelték, szükség volt nyelvtudására, állást kapott egy társ- szervezetnél. Már-már végzetes vér- mérgezés, s egy tragikus szerelem után került külföldre. Előbb-utóbb című kéziratos önéletrajzi regényéből kiír­tam a háborús éveket idéző fejezetcí­meket: „1941 nyara, egy cSólFés'egy .rabomobil’; Estoril, nagystílű élet, sze­gény erkölcsök; Carcavelos, Kecske­mét párja és végre jön hír.” 1947: „segítségéit kiáltok fel az ég­re”. Megromlott a házassága, kézi- munkázással tartja el gyermekét és ön­magát, minden összekuszálódik. Uj hit az Újvilágban Máig úgy érzi — a Szórakaténusz- ban beszélgettünk jp-, hogy egy ameri­kai asszonytól kapta élete értelmét. Ő ismertette meg egy nálunk mindmáig ismeretlen új vallással, a megértést, a békét legfontosabb erényként hirdető bahá’i tanaival. Hívására költözött a tengeren túlra. Hat montreali, három québeci és egy Sao Paoló-i év követke­zett. Új házasság, három gyerek, alkal­mi munka és új diploma. De „hiába virágzott a rözsabokor” ez a frigy is felbomlott. A kémikus férj megelégelte felesége térítő buzgalmát (vagy a „har­madik", a fiatalabb titkárnő, későbbi újabb felesége volt a válóok?). Visszalé­pett távol-keleti missziós útjuktól, megszakította a házastársi kapcsolato­kat. Gyerekei nélkül Angéla asszony sem utazott el a távoli, csendes-óceáni szigetre. Csak akkor adta át magát tel­jesen új hitének? amikor önállósodtak, családot alapítottak. A százegynéhány éve alapított ba­há’i békességét nyugdíjasként válasz­tott új környezete is segítette. Eszmélő évei felvidéki hegyeit idéző kanadai táj­ban vásárolt farmot. Legközelebbi szomszédja égy kilométerre lakik, a legközelebbi magyar — egy kedves miskolci asszony — annyira, mint me­gyeszékhelyünktől Kiskőrös. Több­kevesebb sikerrel próbálkozik otthon — még mindig otthon! S megismert gyümölcsfákkal, cukrot csapol a juhar­fákból. Időnként az indiánok közé au­tózik, felkeresi a mindenütt indián stí­lusban épített, mindenki számára nyi­tott, kilenc bejáratú bahá’i templomo­kat. 1971-ben egy közel-keleti küldetéses útját megszakítva nézte meg, hogy áll-e még a hunyadivárosi családi ház, mit csinálnak a rokonok, az isrperösök. Azóta csaknem egy évet töltött hazájá­ban. Kicsi á világ! Nagy meglepetésére a Kodály intézetben tavaly Ameriká­ból ismert bahá’i világnézetű lányokkal találkozott. Hunyadivárosi császár­körte Kanadában Már Kanadában élvezi a csodálatos tájat a ma is friss, energikus, segítőkész asszony, amikor e sorok az olvasókhoz kerülnek. Vitt magával néhány szemet ifjúkora ma is termő császárkörtefájá­nak pompás gyümölcséből, olvasgatja az újabb' bahá’i kiadványokat.' Kedveli a Horizonte Verlag békekönyvek soro­zatában megjelent^ A vílSgbéké nem­csak lehetséges, hanem elkerülhetetlen című kötetet. Mint békekövetet idézi a ki tudja hány nyelven sokszorosított könyv Mohamedet és Jézus Krisztust, Buddhát és Martin Luther Kinget, hi­vatkozik Goethére és Teilhard de Chardinra, Einsteinre és Russelre. És friss élményekkel gazdagítja ön­életírását. „Idestova öt évtizedé talál­koztam utoljára diákköri táncpartne­remmel. Ma is lábamban^ minden pó­rusomban érzem a keringőket. Révész Laci most először ment haza távozása óta. Vártam, hogy a Nagykőrösi utcán elébem áll az a fiú, aki (csillagvizsgálás ürügyén) először megcsókolt. Kicsit félve kopogtattam be az egyik Rákóczi úti lakásba. Ha nem tudom ki, nem ismertem volna meg az ajtót nyitó régi Marit abban a hófehér ásszonyban. Mondom, ki vagyok. Összecsapta a ke­zét, ,kisasszonyka’. És ölel és csókol. Mutatja a fényképeket családjáról, kül­földi útjaikról. És már nem kisasszony és szolgáló vagyunk, hanem két sokat megélt és szenvedett barát.” * * * Ki tudja, melyik út volt a hosszabb, a meghatározóbb? Amelyik több föld­részre utaztatta Szepesi Angélát vagy amelyik összeöleltette az egykori cse­lédlányt és a hajdani úrikisasszonyt? Heltai Nándor Szédítő karrier Na, fiam, bedobunk a mélyvízbe ... — szusszantott egy szilvóriumillatút Dészabó, a Tömegsport című napilap rovatvezetője. — Holnap egy valódi focimeccsről tudósít­hatsz, fél flekkben. E szavak hallatára Pentelének az izgalomtól összekoc­cantak a térdei, pedig meglehetősen karikalábai voltak. Ugyanis ő mindeddig csak kis színeseket szállított a lapnak a Klauzál téri snóblibajnokságról. S most egyből egy tét­mérkőzésről írhat! Tudniilik holnap, az Alsópiszke—Bőr­szattyán meccsen dől el az NB IV-ben a 13. hely sorsa... Másnap délelőtt Pentele háttéranyagokat gyűjtött az alsópiszkei kocsmában és a plébánián, de a mérkőzés előtt negyedórával már a helybéli téesz lelkes pártolótagjainak segédkezett elhessegetni a focipályáról a teheneket. . A meccs kezdetét jelző sípszó azonban nemcsak a tehe­neket zavarta meg, hanem a Tömegsport ifjú tudósítóját is, mivel a fütty után a játékosok úgy'elkezdtek ide-oda ro­hangálni, hogy Pentele képtelen volt megszámolni őket. Mentségére legyen mondva, hogy élete első focimeccséré készülve izgalmában a labdarúgás helyett véletlenül a len­gőteke szabálykönyvét hozta magával, így hiányzott a megbízható szakirodalom. Amikor a játékosok zuhanyozni indultak a közeli gé- meskúthoz, Pentele-megkérdezte a végeredményt a bírótól, majd blokkfüzetébe kanyarított néhány kerekded monda­tot az időjárásról és a pályagondnok kutyájáról. — Elsőre nem is rossz ... — szusszantott kivételesen -egy vegyesgyümölcs-illatút a rovatvezető, a féloldalnyi tudósításra bandzsítva. — Lenne egy kérésem, főnök — bátorodott fel mérték­tartóan Pentele.'— Szeretnék három nap szabadságot, azalat fmegírnék egy focikönyvet. , A kétszázezer példányt órák alatt szétkapkodták, hiszen Pentele Datolya II-röl írta könyvét, a harmincas évek legendás platinacsapatának sztárjáról, Horthy Miklós jobbszélsője voltam cimmel. Azóta megjelent a bővített második kiadás is, amelynek függelékében már szóhoz juthattak Datolya II. egykori barátai is, mind a tizenhétezren, valamint egyetlen ellensé­ge: Winston Churchill. Természetesen Pentele nem pihent friss babérjain. Gyors egymásutánban könyveket írt a Klauzál téri lányokról, a snóblikirályról és egy rockegyüttesről: a börszattyáni Mo­kaszinról. Hetente\ megjelenő müvei terjesztésére saját aluljárót járatott a Klauzál téren, s ezekben a percekben éppen emlékiratain dolgozik. A páros heteken tagja az írószövetségnek, a páratlanokon viszont rendre kilép on­nan. S még valamit: azt a bizonyos meccset egyébként az Alsópiszke nyerte kettő—egyre... Walter Béla Dulity Tibor kiállítása 9 Szepesi Angéla portugáliai otthonában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom