Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-25 / 281. szám

MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA emelte, hogy megfelelő társadalmi ellenőrzésnek kell kisérnie a jelenlegi gazdasági rendszerben különleges sze­rephez jutott közgazdasági és pénzügyi kormányzati, valamint a helyi szak- igazgatási tevékenységet. Erre annál is inkább szükség vm, mert a közvéle­ményben is megerősödött a félelem: a meghirdetett demokratizálódás han­goztatása mellett a visszarendeződéssel is számolni kell. Ezzel kapcsolatban figyelmeztetett: ügyelni kell arra, hogy a helyzeti előnyben lévők ne használ­hassák fel az államigazgatási, a gazda­ságirányítási, esetleg a pártfunkciókat hatalmi előnyeik megtartására. A kép­viselő hangoztatta: a nemzet többsége bízik abban, hogy vezetői sikeresen ki­vezetik az országot a válságból, s ezt a bizalmat meg kell őrizni. Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójá­nak szerkesztő riportere egyebek mel­lett egy tervezett és behatárolt több­pártrendszer bevezetését javasolta. Eb­ben a rendszerben a legálisán létrejött pártok nem kérdőjelezik meg a jelenle­gi szövetségi rendszerhez tartozást, a szocializmust mint történelmi alterna­tívát, elismerik az MSZMP politikai vezető Szerepét, és ennek a parlamenta­rizmusba épített garanciáit. Kifejtette, hogy a pártalakítas feltételeit szabályo­zó törvény csupán technikai jellegű elő­írásokat tartalmazhat, például a lajst­romba vételről, a bejegyzésről rendel­kezhet; így rövid idő alatt elkészíthető. Ezért azt javasolta, hogy a kormány a pártalakulás szabályait magába foglaló jogszabályt decemberig készítse el, és terjessze a parlament ülésszaka elé, az egyesülési és gyülekezési törvénnyel párhuzamosan. Több képviselő nem kívánt hozzá­szólni, az elhangzottakra Pozsgay Imre válaszolt. Figyelemre méltónak ítélte az elhangzott javaslatokat. Kiemelte, Ezt követően Hoós János, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke terjesztette a képviselők elé a kormány stabilizációs gazdasági munkaprogramjának végre­hajtásáról és az 1989. évi gazdaságpoli­tikai feladatokról szóló beszámolót. Elöljáróban hangsúlyozta: a kor­mányzat legfontosabb feladata most — a gazdaságpolitikai célokat és a gaz­dasági fejlődés mozgásterét áttekintve — annak megválaszolása, hogy a kor­mányprogramban megfogalmazott irá­nyokban haladhatunk-e tovább, illet­ve, hogy kell-e céljainkon, eszközein­ken változtatnunk. Problémáink közül a legsúlyosabb: a konvertibilis adósság magas állomá­nya. Az adósság immár 15 éve, önger­jesztő módon halmozódik, mert az ese­dékes kamatok egy részét is újabb hite­lek felvételével vagyunk kénytelenek törleszteni. Bruttó konvertibilis adós­ságállományunk 1970-ben mindössze 1 milliárd dollárt tett ki. 1980 végén pe­dig már 9,1 milliárd dollárt ért el. 1987- ben a tartozások meghaladták a 17 mil­liárd dollárt. A nagyarányú eladósodá­si folyamat olyan helyzetet eredménye­zett, hogy a felvett hitelek nagy részét adósságszolgálati célokra kellett fordí­tanunk, és azok így nem bővítették a belföldön felhasználható forrásokat. Idén is és jövőre is, miközben a keres­kedelmi mérlegünk aktív lesz; azaz for­rásokat helyezünk'ki — a magas adós­ságok magas kamatterhei miatt — to­vább nő az adósságállomány. 1 Az éves nemzeti jövedelemnek most ríiár mintegy háromnegyedét kitevő bruttó adósság önmagában is rendkí­vüli teher. A magas kamatköltségek és a törlesztési kötelezettségek nagymér­tékben szűkítik a gazdaságpolitika le­hetőségeit. Az idén például 1 milliárd dollár felett lesz a kamat, a törlesztés pedig meghaladja a 2 milliárd dollárt. Az adósságállomány növekedését fize­tőképességünk megőrzése érdekében feltétlenül meg kell állítanunk. Ezért úgy kell dolgoznunk, hogy fizetési kö­telezettségeink kamatrészét egyre na­gyobb mértékben, később teljes egészé­ben devizabevételi többletből fedezzük. Mozgásterünk egyik meghatározó tényezője KGST-kapcsolataink alaku­lása. Ezek bővítésének lehetőségei to­vábbra is korlátozottak, bár a befolyá­soló tényezők minőségilég: változtak. Ilyen tényező az energiahordozók vi­lágpiaci árának az utóbbi években be­következett csökkenése, amelynek ha­tására a magyar—szovjet árarányok a mi javunkra változtak. Ez kedvező szá­munkra, de a múlt évbén elkezdődött cserearány-javulást ’ nem*tudjuk igazán kihasználni, előnnyé formálni. A Szov­jetunió ugyanis jelenleg nem tudja ex­portját a számunkra szükséges áru- és minőségi összetételben, s olyan ütem­ben növelni, mint ahogyan mi tettük a megelőző évtizedben. Elkerülhetetlennek látszik tehát, hogy kivitelünk 1989-ben mérséklőd­jék: források kihelyezése nem lehet cé­lunk. A következő években a szocialis­ta irányú gazdasági kapcsolataink nem jelentenek dinamizáló tényezőt a ma­gyar gazdaság számára. Gondjaink harmadik oka az, hogy a gazdaságpolitika mozgásterét a kiala­kult gazdasági szerkezet is szűkíti. A termelésben és az export (különösen hogy a legalapvetőbb kérdésekben egyetértés mutatkozott. Különösen ab­ban, hogy a politikai intézményrend­szer átfogó reformja nélkül nincsenek garanciái a társadalom megújulásának, a kibontakozásnak. Egyetértés volt ab­ban, hogy a politikai reformban az ál­lam megújulása, az állam és az állam­polgár egymáshoz való viszonyának tisztázása a jogállam keretei között képzelhető el. Ez a jogállamiság a maga módján, belső logikája szerint politikai konzek­venciákkal is jár — mondotta az állam­miniszter. A legközvetlenebb politikai következmény a politikai, pluralizmus létrejötte, amely nem a kormányzati tervek szerint alakul, hanem a valósá­gos társadalmi mozgás törvényszerű velejárója. Pozsgay Imre igazat adott azoknak a felszólalóknak, akik köntörfalazás nél­kül felvetették a többpártrendszer kér­dését. Ezzel összefüggésben azt a véle­ményét fejtette ki: ha a társadalomban megérnek a feltételei a többpárti kezde­ményezésnek az alkotmány tiszteletben tartásával, akkor a társadalom hozza létre a pártokat, nem a kormány. Ebben a kérdésben a lényeg a törvény- és a jog­tisztelet, s a pártok szerveződése politi­kai küzdelem, a politika színterén dől el, ha annak jogi feltételei megvannak. Ki­jelentette: „Azt vallom, hogy a szocia­lizmusnak nem szükségszerű velejárója az egypártrendszer, hanem kényszerű kifejezesi formája annak a kelet-euró­pai kezdeményezésnek, amely elmara­dott országokban, állami tulajdonra szerveződő akaratközösséget kívánt létrehozni, a felhalmozás hatékonyság gának érdekében. Ezt a formát a törté­nelem hozta létre, hiszen se a tudomá­nyos szocializmusban, se annak kezde­ményezőiben soha nem élt ilyen pártr- szerveződési forma gondolata. Elvi oka tehát annak nincs, nogy ehhez ragasz­a nem rubelelszámolású export) szerke­zetében meghatározó a kitermelő- és az alapanyagszektor. Például míg a gépek és alkatrészek részesedése nem rubelel­számolású kivitelünkben mindössze 17 százalék, addig az anyagok, félkészter­mékek, energiahordozók hányada több mint 40 százalék, az élelmiszer­gazdasági cikkek aránya pedig mintegy 25 százalék. A merev struktúra miatt a magyar gazdaság versenyképessége, pozíciója leértékelődött a világpiacon. — Súlyos gazdasági, társadalmi helyzetbe kerültünk. A magyar gazda­ság az elmúlt másfél évtizedben eltávo­lodott a világgazdasági fejlődés fő vo­nalától. Ennek következtében a társa­dalmi-gazdasági stabilitás érezhetően megrendült. Ebből a helyzetből kereste a kiutat a kormány stabilizációs mun­kaprogramja, amely mintegy három­éves időszakra szól. Ebből 1988 végével egy év, az időszak első harmada telik el. Indokolt tehát áttekinteni: mit ér­tünk el, mit valósítottunk meg és hol voltunk eredménytelenek? Elöljáróban és összességében megál­lapítható, hogy a program leglényege­sebb célkitűzéseinek teljesítésében a kí­vánt irányba mozdultunk el. Ennek kö­szönhető, hogy a nehéz gazdasági hely­zetben sikerült talpon maradnunk, és ez alapot teremt a stabilizációs prog­ram folytatásához. Alapvető érdekünk az ország fizetőképességének megőrzé­se. Ebből a szempontból a program időarányos részét teljesítjük. Érdem­ben lassult az adósságállomány növe­kedési üteme. A konvertibilis áruforga­lom egyenlegében fordulatot érünk el. A nem rubelelszámolású áruforgalom aktívuma meghaladja a tervezett 250 millió dollárt. Ez 600 millió dolláros javulást jelent a múlt évihez képest. Igaz, a kivitel bővülését jobbára a vi­lággazdasági konjunktúra élénkülése, az exporterősítő ösztönzés segítette és kevésbé a strukturális átrendeződésből adódó, hatékonyságjavulással alátá­masztott teljesitménynövekedés. A fi­zetési mérleg hiánya a tavalyinál lénye­gesen kisebb lesz. A termelés mennyiségi előirányzatai megvalósulnak. A GDP (bruttó hazai össztermék) lényegében a tervezettnek megfelelően, körülbelül egy százalék­kal nő. A cserearány-javulást is figye­lembe véve a növekedés megközelíti a 2 százalékot. Ezen belül kiemelkedő a mezőgazdasági termékek termelésének 5 százalék körüli növekedése, amit az ország egyes térségeit sújtó aszály elle­nére értünk el. Jár az ipar termelése megközelíti a tervezettet, elsősorban az alapanyag-ipari ágazatok növelik ter­melésüket, a feldolgozóiparé összegésé- ben stagnál. Néhány területen azonban kedvező irányú szerkezetváltás indult meg, például a gyógyszeriparban és a fogyasztási cikkek exportcélú termelé­sében. Fontos, a jövőre kiható szerke­zetátalakítási döntések születtek. Ilyen döntés a szénbányászat támogatásai­nak csökkentése, a támogatás elveinek megváltoztatása, a gazdaságos kiter­melés küszöbértékeinek meghatározá­sa. Több ezer dolgozót érintő kor­mányzati elhatározások történtek a vaskohászat szerkezetének korszerűsí­tésére. Mindez csökkenti a gazdaság veszteségforrásait. A gazdasági stabilizáció feltétele a kodjunk, viszont 40 esztendős politikai gyakorlatot az ország stabilitásának ve­szélyeztetése nélkül nem lehet egy csa­pásra megváltoztatni”. Az egyes javaslatokra reagálva az új alkotmány előkészítésének meggyorsí­tására vonatkozó javaslatot a kormány nevében maga is támogatta. ígéretet tett arra, hogy a kormány következő ülésén — az Országgyűlésen elhangzott javaslatokra visszatérve — megvizsgál­ja az emberi jogok listájáról, illetve kó­dexéről elhangzott javaslatot is, és tájé­koztatni fogja erről az Országgyűlést. A többpártrendszerrel kapcsolatos in­dítványra visszatérve elmondta, hogy a jelenlegi törvényhozói kezdeményezés az egyesülési törvényre irányul. Meg­ítélése szerint azonban az Országgyűlés decemberben esedékes ülésén az egye­sülési törvény keretében konkrétan1— előzetes vizsgálódás és tudományos megalapozottság nélkül — még nem dönthet a pártok létrehozásának lehe­tőségéről. ilyen, fordulat jellegű kérdé­sekben hosszabb időre van szüksége a döntés-előkészítőknek, így a kormány­nak is. Megerősítette azt a kormányza­ti szándékot, hogy az alkotmányban megjeleníthető legyen a politikai plura­lizmus is. Végezetül kérte, hogy az Or­szággyűlés azzal a kiegészítéssel fogad­ja el tájékoztatásul a politikai intéz­ményrendszer reformjával kapcsolatos jogalkotási munkáról szóló előteijesz-' tést, hogy a kormány gyorsítsa meg az alkotmány előkészítésével kapcsolatos tevékenységét. Kérte továbbá, hogy az Országgyűlés a párttörvénnyel és az emberi jogok kódexével kapcsolatban kötelezze a kormányt: tegyen jelentést a parlamentnek az előkészítő munkála­tokról. Ezután határozathozatal követke­zett: az Országgyűlés jóváhagyólag tu­domásul vette az államminiszter tájé­koztatóját. fogyasztás kényszerű csökkentése is. A lakosság fogyasztása 1988-ban a szá­mítottnak megfelelően, jelentősen mér­séklődik. A fogyasztói árszínvonal kö­rülbelül 16 százalékkal emelkedik, ami 1 százalékkal több a tervezettnél. Ez a túllépés részint a forint leértékelésének, részint a költségvetési egyensúlyt javító terven felüli központi áremeléseknek (benzin, egyes élvezeti cikkek' áremelé­sének) a következménye. Mindemellett a lakosság reáljövedelme és reálbére — a bérek számítottnál magasabb szín­vonala miatt — eléri a tervezettet. A kormánynak az az ígérete, hogy a tervezettnél magasabb árnövekedést bérben és egyéb juttatásokban kom­penzálja, lényegében teljesült. A csalá­di pótlék, gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj, valamint a nyugdíjak és ösztöndíjak emelésére 35,5 milliárd forintot, a tervezettnél mintegy 4 milliárd forinttal többet for­dítottunk. A lakosság jövedelemhelyzete réte­genként, csoportonként ugyanakkor a korábbiaknál erőteljesebben differenci­álódik. A lakosság mintegy hat százalé­kának, 660 ezer embernek a kimutat­ható havi jövedelme nem éri el az 1987- ben létminimumnak tekintett körülbe­lül háromezer forintot. Közben egy te­temes réteg látványosan gazdagodott, amit a lakosság más csoportjai ellenér­zéssel szemlélnek. 1988-ban alapvetően változtattuk az irányítást, gyarapítva a piacgazdasági rendszer elemeit. ■ ’ A gazdaság eszközrendszerének vál­tozásai JÄt a szükséges korrekciókat . végrehajtva — hatékony ösztönzői le­hetnek a teljesítmények növelésének. Bizonyos területeken nem sikerült időarányosan előrelépnünk: — Nem léptünk előre a teljesítmé­nyek szerint differenciált jövedelem- szerzés feltételeinek megteremtésében, a korábban leértékelődött szellemi munka anyagi megbecsülésében. A tartósan veszteséges vállalatok fel­számolása továbbra is vontatottan ha­lad. Elosztási rendszerünk 1988-ban sem képes az összkeresletet megfelelő keretek között tartani. Az állami költ­ségvetés újraelosztó szerepét nem sike­rült mérsékelni. A deficit a tavalyihoz képest ugyan jelentősen csökkent, de meghaladja az ez évre számítottat. — A pénzügyi egyensúly megterem­tésében a kormány a lakossági vásárló­erő korlátozásában kellően következe­tes volt, de mindmáig nem tudta kiala­kítani azt a közgazdasági környezetet és működtetni azt az eszközrendszert, amellyel a vállalati jövedelemképző­dést, a vásárlóerőt differenciáltan, a tényleges jövedelmezőséget is érvénye­sítve tudná kezelni. Az adott feltételek figyelembe vételé­vel több gazdaságpolitikai változatot, cselekvési irányt dolgoztunk ki. Az egyik az úgynevezett „A” változat, olyan gazdaságpolitikát javasol, amely a világpiaci integrálódás érdekében erőteljes strukturális elmozdulásokat kényszerít ki, olyan külpiaci nyitást va­lósítva meg, amely a hazai termelést differenciáltan ösztönzi és erre alapoz­za a külgazdasági egyensúly szükséges és tartós javulását. Elsősorban azok a tevékenységek fejlődhetnek, amelyeket a világpiac is gazdaságosnak ismer el. Egy ilyen folyamatban vállalnunk kell a nagyobb differenciálódásból adódó társadalmi feszültségeket és konfliktus sokat, kialakítva az ehhez igazodó szo­ciálpolitikát. A „B” változat a külgazdasági egyensúly rövid távú javításának ad elsőbbséget. Ennek rendeli alá a terme­lési szerkezet átalakítását. Ez a változat. elsősorban a rövid távú stabilizációt szolgálja, azonban hosszabb időszakot tekintve a termelési struktúra változat­lansága miatta a gazdaság fejlődése tar­tósan beszűkül, az eladósodás kénysze­re erősödik. A kibontakozáshoz az „A” változat­hoz tartozó gazdaságpolitika yezethet, ezért a Minisztertanácsnak az az állás­pontja, hogy az elkövetkező évek gaz­daságpolitikájának alapját ez a válto­zat, képezze. A szerkezet gyorsabb korszerűsítésé­nek, a gazdaságos export bővítésének fontos gazdaságpolitikai eszköze az import- és a bérgazdálkodás liberalizá­lásának megkezdése. 1989-től az im­portált termékek több mint egyharma- dát kitevő gépekhez, alkatrészekhez, egyes, a mezőgazdaságban felhasznált termékekhez, továbbá fogyasztási cik­kekhez. az eddigieknél lényegesen könnyebben lehet.hozzájutni. A bevezetésre kerülő mechanizmus­ban megszűnik a bérek, keresetek elkü­lönült szabályozása, helyébe olyan ön­álló bérgazdálkodás lép, amelynek tár­sadalmi hátterében népgazdasági és vállalati szintű intézményes érdek- egyeztetés működik. A változások lé­nyegesen jobb lehetőséget teremtenek az eszközökkel és a munkaerővel törté­nő; racionális gazdálkodáshoz, a válla­lati belső érdekeltségi viszonyok kor­szerűsítéséhez. Fontos, hogy a vállala­tok erőteljesebben építsék le a felesle­ges létszámot. Ez kedvezőbb bérezést Biztosíthat a munkában maradók szá­mára, miközben az állam januártól munkanélküli segélyt folyósít, vállalva a munkanélkülivé valókról a gondos­kodást. Egyszersmind a kormány 2,4 milli­árd forintra,,az ideinek a kétszeresére emeli a Foglalkoztatási Alapot, segítve új munkahelyek létesítését, a munka­erő átképzését. Lényeges előrelépés történik a többszektorú piacgazdaság kialakításában, a különböző tulajdon- formák versenyében és együttműködé­sében. Külön adókedvezmények ösz­tönzik a vegyes vállalatok alapítását. A hitelezési mechanizmus korszerű­södik, eszköztára bővül. A kisvállalko­zások hitelezési feltételei javulnak. A bankok működése kiteljed a lakos­sági betétgyűjtésre és hitelezésre, vala­mint a devizaműveletekre. Az új válla­latok létrejöttét állami alapjuttatás is ösztönzi. A konvertibilis elszámolású kivitel bővítését szolgálja a pályázati,rendszer, ezén belül az exportcélú fejlesztésekhez kapcsolódó kedvezményes hkel.és_álla- mi álápjuttatás. A pályázati rendszerbe célszerű bekapcsolni a magánvállalko­zásokat is. A gazdaság korszerűsítésére felhasz­nálható források szűkösek ugyan, de volumenük összességében azért jelen­tős. 1989-ben is csaknem 300 milliárd forintot fordítunk beruházásokra; 1 milliárd dollárt -— az ideinél 150-200 millió dollárral többet gépbehoza­talra, lízingre, licencvásárlásra. A kor­szerűsítést segítik a fejlesztési célokra orientált (például a Világbanktól fel­vett) hitelek is. Ösztönzik e folyamatot a műszaki fejlesztéshez .kapcsolódó kedvezmények is. — A gazdasági reform ismertetett lépéseitől, a külpiaci nyitástól a ter­mékszerkezet átalakításának megindu­lását, a piaci verseny erősödését várjuk.. Ez kezdetben elsősorban a műszaki fej­lődést meghatározó gépipart érinti, de fokozatosan átterjed az ipari termelés egészére. Az értékesítési irányok átren- dézödnek, a nem gazdaságos termelés kiszorul. Átmenetileg nem lehet érdemi gaz­dasági növekedéssel, a belső források bővülésével számolni. Az adott struk­túra mellett a gazdaság korszerűsítése, a szerkezetváltás gyorsítása ugyanis szükségképpen együtt jár egyes kapaci­tások leépülésével, a kapacitáskihasz­nálás csökkenésével. A program követ­kezetes megvalósitása esetén az évtized fordulóján már érzékelhetővé válnak a szerkezeti átalakulás kedvező hatásai a gazdasági növekedésben, egyszersmind a’belföldi felhasználás, a fogyasztás és a beruházás szerényen bővülő lehetősé­geiben.- A stabilizációs program egyik legkritikusabb kérdése 1989-ben is olyan pénzügyi egyensúly kialakítása, amelynek egyszerre kell szolgálnia a belföldi felhasználásnak a külső egyen­súlyi helyzet miatt elengedhetetlen mérséklését, és egyben ösztönöznie kell á termelési szerkezet korszerűsítését. Az államháztartás szükséges egyensú-' lyához egyidejűleg kell a kiadásokat .csökkenteni és a bevételeket növelni. A kormány arra törekedett, hogy a lakosság terhelése gazdaságilag és poli­tikailag elviselhető szinten maradjon; a vállalatoknál erősödjön a szerkezetáta­lakításra való ösztönzés, a költségveté­si kiadások reálértéke pedig olyan mér­tékben csökkenjen, amely mellett az oktatás, az egészségügy, a kultúra terü­letén az alapvető igények, ha szűkösen is, de kielégíthetők. A kormány álláspontja az, hogy a lakosság terhelését 1989-ben sem lehet elkerülni, de ennek az ideinél kisebb­nek kell lennie, mivel 1988-ban a terhek nagyobb részét a lakosság viselte. így jövőre a lakossági fogyasztás az ez évi 3 százalékkal szemben körülbelül egy százalékkal Csökken, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 2 százalékos, az egy főre jutó reálbér hozzávetőleg 6 százalékos mérséklődése mellett. 1989­ben a négyéves támogatásleépítési program keretében 25 milliárd forinttal 'mérsékli a kormány a termeléshez és a fogyasztáshoz kapcsolódó költségveté­si támogatásokat. Ez hat a fogyasztói árakra is. A tervjavaslatban megjelölt 5-5,5 százalékos hatású központi ár­emelkedés, amely elsősorban az élelmi­szereket, a személyszállítást, a vízszol­gáltatást érinti, az ár- és értékarányok javítását is szolgálja. A piaci hatásokat is figyelembe véve mai ismereteink sze­rint a fogyasztói árszint emelkedése az ideinél alacsonyabb szinten— 12-15 százalékban — prognosztizálható. Ter­mészetesen ennek, alakulása a jövő évi gazdasági folyamatoktól függ. Az ebből adódó megélhetési nehéz­ségeket a kormány ismeri. A legsúlyo­sabb gondok enyhítése érdekében az áremelkedés egy részét pótlólagos, 16 milliárd forint összegű szociálpolitikai intézkedésekkel ellentételezzük. így ja­nuár elsején 300 forinttal emelkedik a nyugdíj és gyermekenként a családi pótlék. További 200 forinttal emeli a kormány a régi nyugdíjasok ellátását. Jelentősen szűkülnek az államigaz­gatáshoz kapcsolódó költségvetési ki­adások. Az állami és a tanácsi igazga­tás, a társadalmi szervezetek és szervek kiadásai reálértékben 10 százalékkal, a védelemre fordított összeg reálértékben 3 százalékkal csökken. Az állami beru­házásoknál döntően csak a már meg­kezdett beruhámsok folytatására van mód. A terhek viselésében a vállalatoknak a korábbinál nagyob részt kell vállalni­uk. így a kormány javaslata szerint részt kell venniük a korábban felvett lakáshitelek kamatterheinek a költség- vetéstől történő átvállalásában, és a fia­talok első lakáshoz jutásának támoga­tásában. A kormány javasolja, hogy a vállalkozási nyereségadó mértéke 55 százalék legyen. Ötvenszázalékos mérr ték esetén a kormány arra kényszerül, hogy javaslatot tegyen az állami tulaj­don utáni járadék .fizetésére. A stabilizációs program következe­tes végrehajtása érdekében a javasolt intézkedéseket meg kell hoznunk. Ha nem ezt-tesszük, elkerülhetetlen a la­kosság terheinek további nagyarányú növelése. Az „A” változatként ismertetett gaz­daságpolitika, számos előnye mellett, komoly kockázatokkal is jár. Ameny- nyiben a szerkezetváltás meggyorsítá­sához szükséges importliberalizálás nem párosul szigorú vásárlóerő-szabá­lyozással, nagyobb szelektivitással, az import nemkívánatos mértékben bő­vülne. A javasolt bérliberalizálás vi­szont az áralakulás szempontjából je­lent kockázatot. Ezért is fontos', hogy az érdekegyeztetés keretében is erősöd­jék a bérnövekedés és a teljesítmények kapcsolata. Kockázati tényező, hogy a pénzügyi egyensúly megteremtésében, a terhek eloszlásában még nem jött létre egyetértés a kormány és az érdek- képviseleti szervek között. Márpedig, ha a pénzügyi egyensúly kérdéseiben nem' sikerül egyetértésre jutni, a túl- elósztás következtében felgyorsulhat az infláció. Súlyos gazdasági gondjaink, éleződő társadalmi feszültségeink a .stabilizáci­óval együttjáró terhek időnként felszín­re hoznak olyan véleményeket is, ame­lyek adósságaink átütemezésével vélik a megoldást megtalálni, bővebb moz­gásteret remélve egy ilyen lépéstől. A valóság az, hogy az átütemezés a fizetésimérleg-gondokat nem enyhíti, hanen drámaian növeli a gazdálkodás feltételeit rövid távon rendkívüli mér­tékben rontja. Az import nagymértékű csökkenése miatt a termelés jelentős 'mérséklődése, a termelői kapacitások tömeges leállítása válna elkerülhetet­lenné. Kritikus áruhiány válna” jellem­zővé. Az életszínvonalat 25-30 száza­lékkal is csökkenteni kényszerülnénk. A gazdasági reform folyamata megsza­kadna. • Az 1989. évi tervjavaslat bizonyos intézkedései, annak alternatívái messze túlmutatnak a naptári éven. Rövid tá­vú gazdaságpoltikánk azonban csak akkor lehet sikeres, ha hosszabb távú stratégiai teendőinket is átgondoljuk. A gazdasági reform munkálatai szé­les körben és részben új alapokon foly­nak. így a Minisztertanács megbízásá­ból és irányításával megkezdődött a gazdaság irányításának, működésének és intézményrendszerének továbbfej­lesztésére vonatkozó átfogó reform- koncepció kialakítása. . Döntő fontosságú a költségvetési re­form,a tulajdoni reform és az elosztási reform (aminek része a bérreform is)'. Ahhoz, hogy a lépések összehángoltak legyenek és kellő idő jusson az előkészí­tésre, célszerű ezeket 1990-re összpon­tosítani — mondotta Hoós János. Puskás Sándor (Heves m., 2. vk.), az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezérigazgató-helyettese a terv- és költségvetési bizottság nevében szólalt fél. A kormány stabilizációs tervének egyéves időszakát részletesen értékelve rámutatott: ma már nyíltabban, hihe­tőbben szólunk a gazdaság helyzetéről, de még mindig szégyenlősen fogalmaz­zuk meg, hogy nfemcsak „a” és „b” variácjó létezik, hanem egy „c” is: ez az utóbbi átütemezés, amit nem vállalha­tunk. Erről is beszélni kell, de ezt nemi szabad indokolatlan intézkedések ki­kényszerítésére felhasználni. Sajnálatosnak minősítette, hogy eb­ben az évben nem sikerült érdemben változtatni a gazdaság struktúráján, s nem kellő ütemű a szerkezetváltás. Ez utóbbihoz szükséges feltételek még nem állnak rendelkezésre. Nem sikerült kivonni a nemzeti jövedelmet fogyasz­tó vállalatoktól az alacsony hatékony­ságú eszközöket, a felszámolások indo­kolatlanul nagy veszteségeket okoz­nak. 1 A továbbiakban szólt arról is, hogy a gazdaság szerkezetének javításában a reálisnál nagyobb szerepet szántunk a külföldi tőke bevonásának. Felhívta a figyelmet a költségvetési kiadások sú­lyos gondjaira is.'El kell szánnia magát a kormányzatnak, hogy ne elsősorban az oktatás, a kultúra, az egészségügy kiadásait faragja le, hanem megszünte­ti vagy csökkenti a nélkülözhető intéz­ményeket és tevékenységeket, ideértve — az ésszerűség határain belül — a katonai-védelmi kiadásokat is. Puskás Sándor összegezte a képvise­lőknek a bizottsági üléseken elhangzott észrevételeit is. Ä bizottságok egybe­hangzóan elégedetlenek az eredmé­nyekkel, de kedvezően ítélik meg, hogy a reformfolyamat folytatódik. Többsé­gük a vállalati nyereségadó 50 százalé­kos mértékét fogadta el. Többen támo­gatták azt az indítványt, hogy a többi elvonás jellegű pénzalap ügyét törvény- javaslat formájábán a Pénzügyminisz­térium terjessze a költségvetéssel együtt a parlamenti bizottságok elé. A bizottságok nevében az „A” stra­tégiai változatot támogatva, a felszóla­ló elfogadásra ajánlotta a beszámolót. • * A napirendi pont vitájában elsőként felszólaló Schmidt Ernő (Vas m., 10. vk.), a FALCO Fakombinát vezérigaz­gatója rámutatott: csak átfogó jogi sza­bályozás, a tulajdonviszonyok eddig néhány megváltoztathatatlannak hitt dogmájának kiiktatása adhat reményt a változásra. Éppen ezért csalódással vette tudomásul, hogy az Országgyűlés 1989. évi munkaprogramjában nem ta­lálkozott a tulajdonviszonyokkal ösz- szefüggő törvényalkotási törekvések­kel. Beck Tamás kereskedelmi miniszter hozzászólalásában azzal a kérdéskörrel foglalkozott, hogyan lehet megakadá­lyozni Magyarországnak a világgazda­ság perifériájára szorulását olyan hely­zetben, amelyben a fizetőképesség fenntartása miatt súlyos restrikciót keli érvényesíteni a gazdaságban. A keres­kedelmi miniszter szerint a megoldást a konvertibilis export dinamizálásá­ban, az importot lényegesen meghala­dó igen erőteljes bővitésében kell keres­ni. A kivitelt azonban csak döntően a nagyobb hozzáadott értéket képviselő, áj világpiacon nem leértékelődő termé­kek ús szolgáltatások arányának növe­lésével szabad dinamizálni. Fontos a sikeres, offenzív gazdasági diplomácia -is. ■ ■ Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs- Szatmár m., 8. vk.) megyei népfront- titkár, a Szabolcs-Szatmár megyében tapasztalható szociális gondokat számT ba véve, fiatal választói véleményét tol­mácsolta, amikor azt javasolta, hogy módosítsák az ádósávokat, és vezessék be a családi adózást. A képviselő úgy vélte, a központi támogatások elosztá­sánál —a megyék elmaradottságának mértéke szerint — erőteljesebben kelle­ne differenciálni. Zarnóczi József (Budapest, 27. vk.), az MSZMP X. kerületi Bizottságának első titkára kiemelte: a kormány gaz­dasági intézkedései ellentmondásosak. Példaként az adórendszert hozta fel. Úgy vélekedett: feltétlenül mérsékelni kell az adósávok progresszivitását. Hütter Csaba (Nógrád m., 7. vk.) a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnö­kének véleménye szerint a kormány nem folytat eléggé falupárti politikát. A mezőgazdaság terhei az elmúlt évek­ben nagymértékben megnövekedtek. A szövetkezetek egyharmada olyan anyagi helyzetbe került, hogy csak stagnálásra képes. Megkezdődött az útkeresés: miként lehetne megújítani, hatékonyabbá tenni az agrártermelést. Jobbítás szándékával azonban Ma­gyarországon soha ki nem próbált új modelleket is ajánlanak, töbBségükben olyanok, akiknek' semmilyen sörskö- zösségük nem volt a falúval, a paraszti élettel. Ezzel a felelőtlen kísérletezéssel nem tud egyetérteni a képviselő. Karvalits Ferenc (Zala m. 1. vk), a Zala megyei pártbizottság első titkára a többi közt az agrárágazat, a termelő­szövetkezetek helyzetéről, gondjairól beszélt, részletesen szólt megyéjének sajátos gondjairól, majd indítványozta egy hároméves terv kidolgozását. Eb- Ben megfogalmazhatók lennének a gazdaságirányítás további reformlépé­sei. Számbavehető lenne az ehhez szük­séges eszközrendszer. Tartalmazhatná a terv a bér-, á szociálpolitikai reform megvalósítását, a családi jövedelem- adóra történő áttérés előkészületét, az új nyugdíjtörvény életbe léptetését és más, az állampolgárok szociális bizton­ságát erősitő intézkedéseket. Ezzel az Országgyűlés csütörtöki munkanapja — amelyen az elnöki tisz­tet felváltva töltötte be Stadinger Ist­ván, Vida Miklós, Jakab Róbertné és Horváth Lajos — befejeződött. Ma a kormány stabilizációs munkaprogram­jának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló beszámoló feletti vitával folytatja mun­káját a képviselőtestület. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint a.lottó 47. játékhetén a következő nyerőszámokat húzták ki: . . . .» 4, 35, 50, 80, 84 HOÓS JÁNOS ELŐTERJESZTÉSE A talpon maradás alap a stabilizációs program folytatásához

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom