Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-24 / 280. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. november 24. A MAGYAR FILM TARSADALOMKEPE 4. „Vissza kell térni a szépségekhez!” (A mm é vek ÍL) Michel Ciinent írta 1982-beit: „bizonyos, hogy a magyar film változatlanul Európa leg­elevenebb és legérettebb JilnunuvészeteTe­gyük gyorsan hozzá, akkor, timikor a lengyel film elvesziletteérdekességéi, kuriózum iéíle- gét, válságos éveket él át az olasz és francia filmművészet. Hosszú esztendők telnek el, amíg egy-egy h ngKai produkció föltűnik. Vál- . tozallan niég ekkor a.szovjet filmtcniátilsa: a . nagy honvédő háború, s néhány lélektani tör­ténet a iö jellemzője. S ekkora magyar filmművésze eben „újra’' megjelenik a közelmúlt; Gothár Péter MLG- ÁLL AZ IDŐ, Bacsó Péler TANÚ, TEGNAPKLOTr. i l* RONGYOS ÉLET, Gábor Pál ANGI VERA, KETTÉVÁLT MENNYE2E l. Makk Károly BGYMÁS- RA NÉZVE. Mészáros Márta .NAPLÓ GYERMEKEIMNEK, Maár Gyula MA­LOM A POKOLBAN, Kezdi Kovács Zsolt KIÁLTÁS ÉS KIÁLTÁS, Sándor Pál SZE­RENCSÉS DÁNIEL slb. c. filmje sorolható ide, amelyekben az új nemzedék „más” törte- neleriis/.ernlelete, az élményvilág, a „tanú”- inouvum éppúgy benne van, mint a mával va­ló szembesítés. Az, hogy az alkotók 3-4 évii-, zed távia i ából emlékeznek, tekintenek vissza, azért is ..más”, mert a nézővel együtt „fedezik fel” az akkori jelenségek „más” arculatát, be­pillantva a köznapi titkok mögé is. Korfilmek — a torzulásokról, a ma felnőttjeinek csaló­dásairól a konszolidáció éveiben, filmek az el­szánt bizakodásról, lelkesedésről, az út- cs ér­tékvesztésről; s mindezek hatásáról a Tegnap felnőttjeinek gyermekeire. Találó a L’Huma- 'nité megállapítása: (1982. KI. 22.) „a magyar filmművészet képes szembenézni a fájdalmas dolgokkal éppen úgy, mint a nehézségekkel, a hibákkal. Most is megmutatja történelmi hűsé­gét. és kritikus őszinteségét Valljuk be: hiánypótló művek ezek egy ta­bu korról. Újfajta összegzések, melyeknek üzenetei nagyim is „horizonton inneniek”, s nemcsak azt a korszakot minősítik, melyről szólnak. de azt is, amelyben készültek. A hetvenes évekbeli „második hullám” filmjeivel összevetve (SZERELEM, A MÉR­KŐZÉS, A MÉNESGAZDA, TÍZEZER NAP) a mostaniak ugyan higgadtabbak, de keserűbb szájízzel készültek. E filmek tény- szerűbbek. A történelem eseményei, a sztori 1 jelképi endszerbe foglal va jelenik meg több al­kotásban. Érzelmesebbek, mint a korábbiak. A nyolcvanas évekbeli magyar politikai- történelmi filmről állapította meg Neil Si- nyard: „sikerük egyik oka, hogy nem zárják ki az érzelmek jelenlétét, és nem feltétlenül jelen­tenek száraz, dialektikus, elvont drámát." Amíg történelmi témájú filmjeinkre csak­ugyan illik az előbbi megállapítás, addig a je­leni boncolgató művekben egyre kevesebb az érzelem. I egszívesebben „hideg történetek­nek” nevezem ezeket, melyekben a durvaság, a szubkultúra bemutatása, a hősök pesszimiz­musa mái -már nyugtalanító. Ha csak Szom- jas Civórgy KOPASZKUTYA, KÖNNYŰ 'fÚsfí'SRRl ÉS. A FAŰFŰRÖ, Tarr Béla ' PANE1.KAPCSOLAT, KÁRHOZAT, Er- doss Pál ADJ KIRÁLY, KATONÁT! GONDVISELÉS, Rózsa János KABALA vagy András Ferenc NÁGY GENERÁCIÓ- ját emelem ki c sorból, a kérdés önkéntadó- dik: ennyire szűk az alkotók témavilága?! Kó/n;,pj;iink búi csak az enervált, pályaelha­gyó, lófircngö. kudarcélményekkel terhes, szerein - és s/erelemhiányban szenvedő figu­rák u Itlmre valók?! Nem. Viszont tény: filmjc­9 Bacsó Péter Tanú című alkotásának ink többségében a „helyi háborúk" az uralko- dók,samelyekrenagyon isillika NAGY GE­NERÁCIÓ öreg Makkaijának mondása: ..nem segít ill senki senkinek, csak úgy tesztek, mintha élnétek." Ugyanilyen alaphang — „nagy átverések vannak itt" —- fogalmazódik mega VAKVILÁGBANc. filmben is. Amire felhívom a figyelmet: az a pesszimiz­mus, a rosszkedvűség, az érzelmi kiürülés. Tarr Béla legújabb művében — KÁRHO­ZAT — Karrer, a főhős maga is vallja, hogy „története a leépülés története", az emberi- érzelmi csődé, a kiábrándulásé. S mily’ hang- súlytalanná válik az alapmotívum mellett va­lamennyiünk kívánsága—a Titanik bár éne- kcsnőcskéjének szájából: „vissza kell térni a szépségekhez. Újra fel kell fedezni az életet." De amint ezelhangzik, meg is bicsaklik a film. Pedig: meggyőző példáját adva az értékválto­zásoknak, melyek kihatnak az emberi kap­csolatokra. Vagy egy másik motívum, mely egyre erősödik: az anyagiak hajszolása, a gyors boldogulás, ahol a kiskirályosdi, a nep- perseg „egymás áldozataivá" teszi az embere­ket. Szimbólumértékűnek tartom a nyolcvanas évek magyar filmjei között Rózsa János CSÓK, ANYU c. művét: amelyben senkinek nincs ideje senkire, ahol a kapcsolatok szó- üzenetekké zsugorodnak és már-már minden emberit nélkülöznek, ahol mindenki minden­kit megcsal, ahol a kamaszlány —y tovább ezt már nem bíró — öngyilkossági kísérlete ugyan megriasztja a családot... de: minden továbbfolytatódik a sikeres gyomormosás után. Hangsúlyozom: a magyar filmművészet nyolcvanas évekbeli tükrében alig látunk bol­dog embereket. De az is jellegzetesség, hogy az egyedi sorsok Uralják a műveket. Ha valaki az elmúlt 8-10 év magyar filmjeiből akarja megismerni Magyarországot — felemás kép­be ütközik. E filmek életszeletei kicsinyessége­iben is tragikusak. Ha művészi szempontból nézzük c filmeket, nem lehet vitás: egy film- . részlet zsenialitása mellett.a szürkeség, az el­nagyoltság a jellemző. ' Ami évtizedek óta fájó— kevés a filmjáték, helyettük itt-ott a rendezők megelégszenek a fintorral. Tímár Péter EGÉSZSÉGES ERO- TIKÁ-ja nyclvzagyvalékával újsütetű, trük­kös hősmozgatásával, a A BANÁNHÉJKE- R1NGŐ, vagy a TITÁNIA ... bacsós szatí­rájával, az IDŐ VAN egy más művészeti kö­zegbe emelt Esterházy-szövegekhez új minő­séget adó hatásával keltett figyelmet. Nem szabad elhallgatnunk a tisztességes egyik jelenete. színvonalon clkészitett, ún. kikapcsoló filmje­iket. Almássy Tamás BALLAGÁS, Koltay Gábor A KONCERT és az ISTVÁN, A KI­RÁLY, Mészáros Gyula POGÁNY MA­DONNA, Palásthy György SZELEBURDI CSALÁD, Dobray György SZERELEM ELSŐ.. és... MÁSODIK VÉRIGc.filmje szép közönségsiker volt, csakúgy mint Bujtor István ELVARÁZSOLT DOLLÁR-ja. Sajnos, a magyar irodalom továbbra is tá­vol marad filmművészetünktől. A példákat kiragadva csak társadalmi-kulturális össze­függések alapján szóltunk a magyar filmről. Emlithétők — sommázva — nézőveszteségei, amely léte és jövője szempontjából ugyancsak alapvető kérdés. Viszont film és közönség kapcsolata nem csak számokkal mérhető. Sokféle társadalmi és szociológiai hatás is be­folyásolja ezt. Figyelmeztető jelzés 1987-ből, hogy .......a mai magyar társadalom tekinté­l yes része nem a művészet és önmaga viszonyá­ban éli át a valóságot, hanem egzisztenciális problémákkal küszködik, és ilyen helyzetek­ben a legkönnyebben feladható életszféra ép­pen a valóság művészi megismerése, ezt nélkü­lözik a legkönnyebben az emberek, ezeknek a költségeit fordítják a legrövidebb időn belül másra..." Az adatok azt bizonyítják, hogy ma min­den 4-5. néző magyar filmet néz meg a megyé­ben, még akkor is, amikor a „konzumkultú- ra" filmes termékei egyre nagyobb teret kap­nak, amikor a szakma és a közönség értékíté­lete nagyon is eltér egymástól. Nem esik egybe a néző által keresett és a művészileg is igényes, jó film. Továbbra is érvényes, hogy a .jó és az igaz keresésére csábítani kell!" az embereket. Mint láttuk, a magyar filmművészet palet­táján sokféle film fér meg egymás mellett, me­lyekben a társadalmi, erkölcsi, eszmei alapér­tékek—ha itt-ott megkérdőjelezhető tálalás­ban is —, vagy a társadalmi igazságosság épp­úgy megtalálható, mint a szülők—gyerekek közti kapcsolat, vagy a szerelem, a barátság, a becsületesség, a tisztesség művészi igényű áb­rázolása. Ez együtt adja filmjeink elkötele­zettségét, az értékek védelmét, a humanista, esztétikái törekvések bemutatását; A magyar társadalom és a magyar film együttes érdeke, hogy az alkotás a művészi­emben felelősség, a megújulási szándék reális történelemszemlélettel, politikai érettséggel, alkotói megfontoltsággal párosuljon, hogy a film társadalmi valóságunk (új) jelenségeit, tényeit a művészet eszközrendszerével tegye élményszerűvé. Dr. Kovács István (Vége) Vendégjáték Zomborban A kecskeméti Katona József Színház és a Zombori Szerb Színház kapcso­latát -illetően im­már 15 éves múlt­ra tekinthetünk vissza. 1 testvéri együttműködés jóvoltából, a kö­zelmúltban a vaj­dasági társulat­nak tapsolhatott a kecskeméti kö­zönség: Nyikolaj Erdman Az ön­gyilkos című da­rabját mutatták be Bács-Kiskun megyeszékhelyé­nek nagyszínhá­zában. Vendégjá­tékukat a napok­ban viszonozták színművészeink Zomboron: Ma­chiavelli Mandragór ójának. zenés válto­zatával léptek közönség elé. A Karin- thy-Romhányi—Aldobolyi szerzőhár­mas által színpadra álmodott darab az elmúlt évadban szerepelt 'a kecskeméti társulat műsortérvében, Maszlag cím­mel. A főbb szerepeket alakító Nagy An­namáriának, Turpinszky Bélának, Vitéz Lászlónak, Horváth Károlynak. Kovács Gyulának, Sivók Irénnek és Ambrus As- mának méltán tapsolt hosszú perceken át a kicsiny ékszerdobozra emlékeztető zombori teátrum hálás közönsége: ér­zékletes, élvezetes, jó előadással lepték meg a nézőket.- Minden évben tartunk egy-egy bemutatót egymás színházában, de ezen túl, más együttműködési formá­ban is gondolkodunk — nyilatkozta az előadást követően Lendvay Ferenc, a kecskeméti színház igazgatója. — Pél­dául a díszlet- és jelmeztervezők, sőt akár a rendezők cseréje, vendégművé­szi tevékenysége is szóba jöhet a jövő­ben. Mindig örömmel jövünk ide, mert itt tehetséges és nagyon vendégszerető művésztársak, barátok között lehe­tünk. ' Kószó Istvántól, a Zombori Szerb Színház direktorától, egyebek mellett megtudtam, hogy az 1882-ben épült, s fennállásának századik évfordulóján nagyszerűen felújított színházépület­ben évente hat-hét bemutatót tart fiatal művészekből verbuválódott társulata. jtí^EAz itt élő magyarságnak mindig külön élményt jelent a kecskemétiek 9 Vitéz László cs Turpinszky Béla 9 Nagy Annamária 9 Sivók Irén és Horváth Károly vendégjátéka — nyilatkozta a zombori teátrum direktora. — S nagyon remé­lem, hogy ez fordítva is így van, hiszen Magyarországon mi is felléptünk a na­pokban olyan településen. Tökölön, ahol sok szerbhorvát nemzetiségű él. Ezen kívül nagyon fontosnak tartom azt, hogy ezek a vendégjátékok kitűnő alkalmat kínálnak mindkét társulatnak á” művészi ? tápksztáiáicsérck te.' Melyi­künk hol tarr? Milyen elképzelések, stí­lusok foglalkoztatják a másikat? Ezek a kérdések mindig izgalmasak. Nálunk például az utóbbi években nagyon elő­térbe került a politizálás a színpadon, ugyanis a politikai vezetés ehhez telje­sen szabad kezet adott. De kiderült, hogy ezen kívül a klasszikusokra épp­úgy szükség van, mint a kimondottan szórakoztató jellegű darabok színrevi- teléré. Tehát igyekszünk e több mint' hatvanezer lakosú városban többféle­igényt kielégíteni, de közben nem feled­kezünk meg arról, hogy az igények bi­zonyos mértékig mindig igazodhatnak a kínálathoz. Éppen ezért lehet ízlés- formáló egy-egy művészeti műhely. Iz- JB.ys.oi».irányzatok. mindig, .voltak, .és mindig lesznek. De mindig a játék, a művészileg igényes produkció marad a legfontosabb. S ha a színházat egy tár­sadalom anyagilag és erkölcsileg egy­aránt megbecsüli, akkor esztétikai, mű­vészi értékekből mindig sokat adhat­nak viszonzásul a színművészek. Zom­borban éppúgy, mint Kecskeméten. Koloh Elek . MÁSFÉL ÉVTIZEDES KAPCSOLAT „Rá”-beszélés Most pedig tudósítás következik az országos eseményről, ahol X. miniszter KB-liikár stb. — fejti ki a vélemé­nyét. A rádióból csöndes zsongás vagy egy előadói beszéd foszlányszövege hallatszik. Miközben a tudósító a mik­rofonba seppegi, duruzsolja, mormol­ja, lihegi az éppen, elhangzó beszéd lé­nyegét. Vagyis ahelyett, hogy egy csön­des zugban elmondaná, amit velünk, rádióhallgatókkal, közölni akar, az­után „bevágna” egy kis élő beszédet is a hitelesség kedvéért, inkább „rábe­szél", illetve „rá” beszél. A helyszínen elhangzó szövegekre rámondja a ma­gáét. Így azután se ezt, se azt nem ért­jük tökéletesen. Csodálatos módszer ez, jutalmat ér­demelne a kitalálója. Az legyen a jutal­ma,, hogy még álmában js ilyen kettős csevegést, darálást kelljen hallgatnia. A ionökeinek úgyszintén, mert nem fi­gyelmeztették idejében. . Ki adott interjút? Felírtam a dátumot és a neveket is, de nem ez a lényeges, mert nem egyedi je­lenség, egyre gyakrabban előfordul. S részben meg is értem szegény újság­írót, aki szeretne végre önálló személyi­ség lenni, saját véleménnyel, kiállással. Csak hát mikor? Akkor semmiképpen, amikor a kissé hosszúra sikerült kérdés után az inteijú- alany — ez esetben egy történész, a szakma kiválósága — éppen fejtegetni kezdi a jól felépített és érdekesnek Ígér­kező válaszát. De megállítja a követke­ző kérdés, amely hosszabb, mint a pro­fesszor eddigi szövege... És ez így megy mindvégig. Az jut eszembe, hogy bizony gyak­rabban adhatnának nyilatkozatot az in- terjúkészitők is — mondjuk egy-egy professzornak. Hátha akkor fordítva sikerülne mindez. Formabontás Csak spórán Élvezem a műsorvezetők újító ked­vét. Hiszen érthető az igyekezetük. Ha már a tartalmat nem tudják megváltoz­tatni, legalább a műsor címét módosít- gatják. Hírek, Magazin, Hírvilág, Kró­nika — micsoda merész váltások! A műsorvezető szeretne valóban vala­mi eredetit, hát megkísérli a csevegést, a közvetlenséget, ha másként nem le­het, legalább a megszólításban. A tele­vízióból is ellesve, ahol akad már „'Szép jóestét” és „Kezétcsókolom”. Itt pedig a műsorvezető-páros férfi tagja így kö­szön: „— Jó reggelt, hölgyeim!”, a nő tagja pedig így: „ — Jó reggelt, uraim!” Aztán folytatódik minden a megszo­kott mederben. De azért így is köszönet. A bemon­dott hírekről, végtére is, nem ők tehet­nek. Már sokszor megfogadtam, hogy délben nem nyitom ki a rádiót, mert rendszerint elveszi az étvágyamat. Nemcsak a szomorú és idegesítő, gyo­morszorító hírekkel, hanem a tempójá­val is. Azon veszem észre magam, hogy egyre gyorsabban kanalazom a levest vagy a főzeléket, rágás nélkül nyelem a kenyeret, a húst, vagyis átveszem a be­szélők szédületes tempóját. Mert siet­nek, hadarnak, ahogy közeledik a mű­soridő vége, annál pergőbb, gyorsabb az iram. Szinte habom a sportújságíró lihegését, akinek már csak töredékper­cek jutottak, de végére kell érnie fél egyig, mert kezdődik a „Ki nyer ma?” Csak azt tudnám, hogy miért lett en­nek a déli híradásnak a neve „krónika”? Jobban illene rá az, hogy „sprint” —» hajrá, vágta. De kérdezhetjük is, hogy hova és miért rohanunk annyira? F. Tóth Pál A perért NÉPE AJÁNLATA KÖNYV Nagyanyó: mennyi szeretet, meleg­ség! A barázdált arcon az unoka láttán mosoly búvik elő, keze simogat, nyug­at; a gyerekek kérésére máris mesél. Csodás világ kel életre, soha nem hal­lott igaz történetek születnek. A mai nagymamák egyike, Bártfai Szabó Lászlóné Kovács Paula, a Kecs­keméten élő nyugdíjas pedagógus, az Óperenciás-tengeren is túl élő király­ról, családjáról szőtt tündérmesét. Kovács Paula NAGYMAMA Gyöngyvirág királylányról, a zord ap­járól, a szegény pásztorlegényről, a csodafurulyáról, óriásról, pindurká- ról... Tizennégy líraian kedves, esté­ről estére egymásba kapcsolódó tün­dérmesefüzért adott közre, hisszük, minden olvasójának (gyermeknek és felnőttnek) nagy-nagy gyönyörűségére! A mesekönyv illusztrátora is kecske­méti: Csáky Lajos grafikusművész. Majd’ félszáz, finom bájjal készült raj­za — az öröm, a bánat, a jóság, a go­noszság csodás megnyilvánulásai — sugallják: a könyv illusztrálása sok örömet okozhatott rajzolójának.. Szépséget sugárzó képeskönyv szüle­tett a Móra Könyvkiadó gondozásában. * Kovács Paula és Csáky Lajos hölnap délután fél négytől fél ötig dedikálja új könyvét Kecskeméten, a Móricz Zsig- mond utcai Jókai Mór könyvesboltban. Ugyanekkor Bártfai Szabó László Az utolsó emberig című, a Don menti har­cokra visszaemlékező könyvét ajánlja olvasóinak. FOLYÓIRAT Kincskereső „Felzeng a pásztor sípja a mezőn, / És felriasztja csendbe fúlt magányom .. " jfls- a nagy orosz költő, Alekszandr Pus­kin Őszi reggel című költeménye adja meg a novemberi szám alaphangulatát. Puskinon kívül még számos költő sze­repel versével a folyóiratban. A nevető irodalomóra Ludvik Askenazy kacagta­tó írását közli, melyből kiderül, hogy egy gyerek néha jobban örül a „hagyo­mányos” pofonnak, mint a korszerű, de hosszadalmas „meggyőző módszer- neje”. Vass Mihály képregényének (Elet az Alterán) új „kockái” a külö­nös bolygó önpusztító életmódot foly­tató lakóit mutatják be. Az Ez fantasz­tikus sorozat a népszerű szovjet író, Kir Bulicsov kisregényével, A Jamagiri- Maru foglyaival örvendezteti meg a sci- fi kedvelőit. A Kincskereső novemberi számát Csala Károly, Magyar Mihály és Szeg- szárdy Ildikó illusztrálta. MAGAZIN Polip A Polip című rockmagazin jól tartja magát. Hogy miért? Ebben az eszten­dőben több színes, rockzenével (is) fog­lalkozó sajtóorgánum látott napvilá­got. Ezek között a Polip volt a legelső. Azóta már féltucatnyi számot állítot­tak össze a -szaklap' munkatársai. És a színvonal is emelkedett, nem beszélve a témák sokszínűségéről. Ez a lap min­den műfajt felvállal, és ez így van jól. Mindenki megtalálja a számára legked­vesebb együttesnek, énekesnek a fotó­ját, a róla szóló cikket, újabb híreket. Hazai és külföldi sztárokkal ugyancsak bőven foglalkozik a Polip. A legutóbbi számban például Prince-ről, Sabriná- ról, az Iron Maidenről is olvashatunk, Anita a bukaresti táncdalfesztiválon járt, Németh Alajos a mérleg jegyében született, Délhúsa Gjon újra elindul az éneklés rögös útján, a Dolly Roll szíve pedig rettenetesen zakatol. A Polip Traces rovatában izgalmas hírek fedez­hetők fel az itthoni és a határon túli énekesek viselt dolgairól. Koncertek­ről, lemezről szóló beszámolók mellett teszt, toplista és jó néhány egész olda­las, színes fotó kapott helyet az új Po­lipban is. •. És egy kecskeméti vonatkozású hír: az ajánlott rockmagazinnak a hírős vá­rosban nyílt először klubja. Havonta kétszer randevúzhatnak rocksztárok­kal az érdeklődők. FILM Szerelmi krónika A közismert Vasember (1981) című alkotása után Andrzej Wajda nem Len­gyelországban forgatta Danton és Sze­relem Németországban című filmjeit. Miután hazatért hazájába, hosszú ideig színházi rendezéssel foglalkozott. Ta­valy tért vissza a filmezéshez a Szerelmi krónika című alkotással. Wajda egyik interjújában úgy nyijatkozik, hogy eb­ben a művében a fiatalok felé kívánt fordulni, hogy megpróbálja valamilyen formában átadni nekik álláspontját az életről, a világról. Azt az álláspontot, amely paradox módon a filmbeli fiata­lok naivitásával, életben való hitével egy időben formálódott. A végered­mény: a Szerelmi krónika a serdülő­korról szóló, a többé-kevésbé önéleti rajzi ihletésű filmek sorában érdekes helyet foglal el. A film 1939 nyarán játszódik Wilno- ban, ahol már mindenki a háborúról be­szél. Ulánusok gyakorlatoznak, de az idill ettől függetlenül szinte még érintet­len: az érettségiző diákok mit sem tö­rődnek a reájuk váró nagy erőpróbával. Csak önmagukra és egymásra figyel­nek, egyelőre gond nélkül élik minden­napjaikat. A főszereplő fiatalok: Alina és Witek sem különbözik a többiektől. Boldogságukat azonban, úgy tűnik, mégsem sikerül megóvni az elkövetkező szörnyű napoktól, évektől... A .rock/Wft ha szovjet- JÖJJÖ* SÁááfMÁL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom