Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-24 / 280. szám
/ 1988. november 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Kitüntetett KISZ-titkár • A kerületparancsnok gratulál a kitüntetéshez. Tizennyolcadik hónapja katonáskodik Nyúl Csaba tizedes a határőrség kiskunhalasi kerületénél. A keceli karosszérialakatos az alapkiképzés után gépjárművezetői oktatásban részesült, majd a katymári őrsön gépkocsivezetői beosztást kapott. Tavaly ősszel alapszervezeti titkárnak választotta meg a KISZ-tagság. A napokban a kerületparancsnokságon szervezett titkári értekezlet egyik szünetében váltottunk szót a tisztesi rangot viselő ifjúsági vezetővel. — Tapasztalatai szerint, a KISZ- alapszervezet hol tudta eredményesen segíteni a parancsnoki munkát? — Alapszervezetünk a személyi állomány erkölcsi, fegyelmi helyzetének szilárdításában és a gazdálkodásban tudta eredményesen segíteni a tavalyi választás óta a katonai vezetést. A legaktívabb KISZ-tagok egyéni példamutatással, a katonai, határőrizeti feladatok pontos végrehajtására irányuló mozgósítással segítették, hogy minden határőr éberen teljesítse a járőrszolgálatot, kötelességtudó és eredményes legyen a kiképzésben, a lőgyakorlatákon, és szolgálaton kívül se kövessen el fegyelemsértést. Szabadidőben pedig a saját élelmezésünket javító kertműveléssel, kisállattenyésztéssel veszünk részt az őrsön szervezett gazdálkodásban. Zöldséget termelünk, baromfit, nyulat, juhokat és sertéseket tenyésztünk. Ennek révén a katonák élelmezése változatos. S a kiváló élelmezés a határőrök hangulatára, feladat-végrehajtására jó hatással van. — A KISZ-nek érdekvédelmi szerepe is van. Hogyan érvényesíti ezt a jogát az alapszervezet? —■ Az általunk eredményesen elvégzett felvilágosító és gazdasági munka elsősorban a katonaközösség érdekeit szolgálja. Az érdekképviselet más formában is megnyilvánul. Ebben az évben is előfordult például, hogy egyik-másik katonát családi, szociális vagy más jellegű gondok terhelték. Ezt bizalommal jelezték s a bajok többségét a parancsnok segítségével—aki egyébként nemcsak a helytállásunkat igényli, hanem egyéni gondjaink iránt is rendszeresen érdeklődik — orvosolni tudtuk. Nyúl Csaba Kecskeméten, a 607-es szakmunkásképzőben lépett be a KISZ-be. Amikor a sorkatonai szolgálatot kezdte, nem rendelkezett még mozgalmi tapasztalatokkal, ám kato- náéknál aktív KISZ-taggá, jó ifjúsági' vezetővé fejlődött. Katonai, határőrizeti és mozgalmi feladatainak példás elvégzésével, szerény magatartásával tettekre tudta mozgósítani harcostársait is. A versenymozgalom követelményeit kétszer kiváló szinten teljesítette. Kiemelkedő munkájáért a KISZ KB dicsérő oklevéllel jutalmazta. A határőrség kétszeres kiváló katonája, a sikeresen dolgozó alapszervezeti titkár leszerelése után a szakmájában dolgozik majd, de ifjúsági munkát is szívesen végez. Gazsó Béla Szombathelyen, a Villamos- sági és Vasipari Szövetkezet új üzemében az osztrák Packard Electric megrendelésére — bérmunkában — az Opel személy- gépkocsik kábelkötegeit szerelik. A kisszövetkezet ezzel a munkahelyteremtő beruházással ötven dolgozónak adott lehetőséget. A számítások szerint, a teljesítménytől függően, itt évente 20-26' ezer "márka termelési értéket állít elő egy-egy dolgozó. Az osztrák partner és a General Motors 100%-os minőségű munkát vár a szombathelyi kábelköteg-szerelőktől, ennek függvényében szóba kerülhet az üzem bővítése is. (MTI-fotó) Kábelköteg az Opelekbe műm a9HE Gasztronómiai A TÁRGYALÓTÉREMBŐL Szúrt, hogy éljen Nem mindennapi ügyben hozott ítéletet a napokban a Bacs-Kiskun Megyei Bíróságon dr. Szénáky János tanácsa. Ám maga a jelenlegi ügy fikarcnyit sem ér, ha az előzményekről nem veszünk tudomást. Az 53 éves Jakab Aranka sem írni, sem olvasni nem tud. Élettársával, Györgye Urbánnal 34 esztendeje él együtt. Azt semmiképpen sem lehet mondani, hogy felhőtlen boldogságban, mert bizony a férfi italozása miatt mindig is igen keservesen éltek. Az ütlegelések sem mentek ritkaságszámba a családban. Egyébként hét gyermekük született, közülük hárman jelenleg még kiskorúak. Egyik szülő sem dolgozik. A rendszeres szociális segélyből tartják fenn magukat, évek óta. Györgye ahelyett, hogy munkáhely után nézett volna, inkább gyermekei erkölcsével törődött. Nem is akárhogy. Még 1974-ben történt, hogy az akkor 13 eves Zsófia lányát csókolózni látta egy fiúval. Nagyon feldühödött, s mivel — mint mondotta — nem akarta, hogy gyermekéből „romlott erkölcsű nő” legyen: hátbaszúrta. Szerencsére Zsófia eíetben maradt. Apja azonban emberölés bűntettének kísérlete miatt három esztendeig börtönlakó lett. Amint letöltötte büntetését, visszatért családjához. Semmi sem változott. Olyannyira nem, hogy egy napon, pontosan 1987. szeptember 3-án az élejiár- sák, mint ahogy ez már szokás volt, összevesztek. A vitát Györgye zárta le. Mégpedig zsebkéssel. Ezzel szúrta hátba, majd fejbe Jakab Arankát. Az asz- szonyt megmentették, a férfit, mint visszaesőt, emberölés bűntettének kísérlete miatt 10 évi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Jó magaviseletéért két esztendővel korábban, 1986. szeptember 4-én, kedvezménnyel szabadult. Ismét visszatért a családjához. Életmódja azonban változatlan maradt. Mindennaposak voltak a veszekedések, melyeit szorosan összefüggtek italozásával. Az idén má-~ jus 30-án Jakab Aranka kiskőrösi lakásán egy kisméretű kbnyhakéssel sza- lonnázgatott. Közben hazaért az erősen ittas Györgye, és enni kért. Az asz- szony főtt ételt rakott elé. A férfi kanállal evett, de közben a disznóölő kést követelte. Persze Jakab Aranka felett sem múltak el nyomtalanul az évek, gyorsan elrejtette a veszélyes eszközt. Azzal próbálta nyugtatgatni élettársát, hogy a gyerekek eltették valahová. De Györgye ettől még inkább felbőszült, és se szó, se beszed, torkon ragadta az asszonyt. Aztán hanyatt az ágyra nyomta, és szorította a nyakát. Dulakodás közben a vádlottnak (ez Jakab Aranka!) sikerült kiszabadulnia és az előtérbe menekült. A férfi oda is követte, és egyik ^kezével megint megfogta a nyakát. így tolta át a másik helyiségbe, ahol háttal a hűtőszekrénynek szorította. Ekkor teljes erejéből hátrafeszítette az asszony fejét a hűtő- szekrény teteje fölött. Másik kezében egy kis diszbicskát tartott és ököllel ütötte élettársa fejét. Közben meg is szúrta. Az asszonyon ekkorra már a halálfélelem vett erőt, pláne, amikor észrevette, hogy a fejéből vér folyik. Végső kétségbeesésében a vacsorázásra használt kiskéssel, melyet még mindig a kezében szorongatott, arcon és mellkason szúrta Györgye Urbánt. Ezzel életveszélyes sérülést okozott. A férfi három hét alatt, Jakab Aranka nyolc napon belül, maradandó fogyatékosság nélkül gyógyult. A Bács-Kiskun Megyei Bíróságon Jakab Aranka ült a vádlottak padján. Ám a november 2-án született és azóta jogerőre emelkedett ítélet felmentette a vád alól. Dr. Szenáky János tanácsa megállapította, hogy az asszony csak az eletét védte, ezért felelősségre nem vonható. Ennyi a történet. A család újra együtt van és csak abban bízhatunk, hogy végre talán valami változott. De ha mégsem? Vajon ki ül majd legközelebb a vádlottak padján, és miért? Bencze Andrea verseny Jánoshalmán v A megyei szövetkezeti gasztro-' nómiai társaság az idén is megrendezte a hagyományos szakácsversenyt. Az eseményt a Jánoshalma és Vidéke Áfész Napsugár vendéglőjében szervezték. Kedden az esti órákig tartó rendezvényen 12 áfész vett részt, 7 szakáccsal és ugyanannyi felszolgálóval, sajnos, hatan a hófúvások miatt nem tudtak eljutni a helyszínre. Ez alkalommal régi, elfelejtett recepteket is felújítottak, felkutattak tájjelegű ételeket. Ki ismeri például ma már a tanyasi kanászle- vest? Természetesen a modern konyha ételei is szerepeltek a versenymunkák* között. A zsűri elnöke Unger Károly, a Magyar Szakácsok és Cukrászok szövetségének elnöke értékelésében elismeréssel szólt a vállalkozó szellemű fiatalokról, akik helytálltak és igen tehetségesnek bizonyultak a vendéglátó-ipari vetélkedőn. Az értékelés alapján a szakácsok versenyében Gusztonyi László, a jánoshalmi áfész alkalmazottja lett az első. A második és a harmadik helyre bácsalmási szakácsok kerültek, mégpedig Laczi Lajosné és Magyar Péter. A felszolgálók közül Pászti János, a Kecskeméti Univer Áfész dolgozója vitte el a pálmát. Második lett Szász János, a kiskunfélegyházi Integrál Áfész versenyzője. A harmadik helyre Mándity Istvánná, a bácsalmási áfész felszolgálója került.' K.S. Hetven éve alakult meg a KMP 1918 őszén a helyét, útját, perspektíváit kereső magyar társadalom állapotát jelezte, hogy alig volt egyesület, klub, kávéház, magánlakás, ahol az Ady megénekelte 4-5 magyar össze ne hajolt volna. Volt miről beszélni, hisz az ország alig lábalt ki a világháborúból, az éppen megszületett demokráciát a történelem mind keményebb próbák elé állította: gazdasági összeomlása, a történelmi Magyarország széthullása, a vesztett háború minden terhe az új rend vállára nehezült. A tépelödő beszélgetések emléke elenyészett az időben (csak egy-egy memoár őrzi hangulatukat), ám egy összejövetel ezek közűi hatásában maradandóbb lett a többinél. 1918. november 24-én, vasárnap délután Kelen Józsefek Városmajor utca42. szám alatti lakásában, mintegy 40 résztvevővel, összeült a KMP alakuló értekezlete. Az ülésen határozatot hoztak az új forradalmi munkáspárt megalakulásáról és megválasztották az első központi bizottságot, s annak elnökét Kun Béla személyében. Az új forradalmi párt vezetése kifejezte személyi összetételében mindazoknak a forradalmi erőknek az összefogását, amelyek 1918 őszén már tudták vállalni 1917 októberének követését, a szovjet-orosz példa autonóm alkalmazását, a szocialista forradalom megvívását Magyarországon. Képviselve volt a pártban az orosz forradalom és a polgárháború harcaiban leninistává edződött volt hadifoglyok csoportja — akik, korábban is tekintélyes vezetői voltak a hazai munkásmozgalomnak —, „régi”, I. világháború előtti szoiál- demokrata baloldaliak, a forradalmi szocialisták, s az 1918-as politikai tömegsztrájkok munkásvezetői. Ebben a néhány tucat emberben egyesült a magyar munkásmozgalom minden régi, jó tradíciója s az orosz forradalom tapasztalatai. Talán a gyűlés végén néhányan eldúdolták az Internacionálét (noha szövege, Bresztovszky Ernő fordításában 1904 óta ismert volt, ez idő tájt lett „divatossá” mint a világforradalom és a fiatal szovjet állam himnusza) és talán hitték is, hogy „semmik vagyunk, s minden leszünk” és „ez a harc lesz a végső” s még holnapra „nemzetközivé lesz a világ”. Mosolyoghatunk a naiv forradalmi messianizmuson, ám tény: ebből a kis csoportból néhány hónap alatt olyan erő született, amely nélkül nem lehetett kormányozni az országot. Mi volt ennek a jelenségnek a titka? Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy az új forradalmi párt már születése pillanatában sem forradalmi utópiák koraszülöttje volt, hanem időben, mondhatni a kor parancsára jön létre, hogy szervezett keretet biztosítson Magyarországon a polgári demokratikus forradalomban jelen lévő, s a szocializmus felé tájékozódó erőknek. Időben lépett a történelem színpadára, hogy segítsen kihasználni a nemzetközi szocializmus érdekében a Közép-Európában kialakult, s a háború vesztes országaiban különösen kiéleződött forradalmi helyzetet, támogatva egyúttal az intervenció és a polgárháború kettős szorításába fogott Szovjet- Oroszországot. Életre hívását az is szükségessé tette, hogy társadalmi és nemzeti alternatívát adjon a polgári demokratikus rendszer jó szándékú, ám a lehetetlen külpolitikai és katonai helyzet miatt, és az ellentétes osztályerők nyomása következtében kudarcra kárhoztatott törekvéseivel szemben. A KMP sok tekintetben nem volt „szabályos” párt, hanem Kun Béla találó jellemzése szerint „agitációs szervezet”. Vezetői nem gondoltak az utókor történészeinek osztályzataival s nem önmagukat kívánták megszervezni, hanem mielőbb meg akarták hódítani a munkásság, a dolgozók minél szélesebb rétegeit a szocialista forradalom programja számára. Ezt a célt minden nehézség ellenére g|- hisz 1919. február végén a párt vezetőit letartóztatták — a márciusi fordulatot megelőző hetekben sikerült elérni. Joggal állapíthatta meg már 1919 őszi, bécsi emigrációjából visszapillantva Kunfi Zsigmond, hogy 1919 tavaszán „a munkásság nagy tömegei név szerint és forma szerint a szociáldemokrata párthoz tartoznak, de gondolkodásukban és érzelmükben kommunisták”. Kunfi szavait igazolták a tömegek. Március derekán számos megyében átvették a hatalmat a munkás- tanácsok, megindultak a tárgyalások a Gyűjtőfogházban tartott kommunisták, valamint a baloldali szociáldemokraták, a Budapesti Munkástanács, illetve egyes nagyüzemek bizalmijai között. Az MSZDP-ben erősödött az igény a kommunistákkal való megállapodásra, a. munkástanácsokban, pártfórumokon egyre nyíltabban követelték a hatalom átvételét. Ezekben a napokban vált igazán nyilvánvalóvá, hogy a kommunisták programja nemzeti program is. A párt nemcsak a termelés munkásellenőrzését, a nagybirtokok kártalanítás nélküli kisajátítását hirdette, hanem visszautasította a nemzet létét fenyegető területrablásokat is. A Kárpát-medencében élő népekével együtt képviselte a magyar nép- önrendelkezési jogát, amikor az egymást elkerülhetetlenül megrövidítő polgári „megoldásokkal” szemben az itt élő népek szocialista föderációjáért szállt síkra. Új külpolitikai orientációt kínált az országnak, a szövetséget a világháború győzteseivel dacoló Szovjet- Oroszországgal. Ez a koncepció a válság kiéleződése idején, a polgári demokratikus kormányzatot megrendítő Antant-ultimátum (az ún. Vix-jegyzék) átnyúj tásának pillanatában a legszélesebb tömegek ro- konszenvével találkozott, hiszen egyszerre nyújtott távlatot a társadalmi átalakulásra, s az elviselhetetlen nemzeti sérelmek orvoslására. Ez a közhangulat, és a döntés pillanatában a kommunisták javaslatára megvalósult munkásegység tette békéssé a szocialista fordulatot Magyarországon (megakadályozva egyidejűleg a Szovjet-Oroszország elleni, talán legfenyegetőbb intervenciós terv véghezvitelét.) Az elkövetkező 133 nap egy világtörténelmi jelentőségű és tanukágaiban ma sem aktualitás nélküli kísérlet nyitánya volt. Sokáig elhomályosult, háttérbe szorult, hogy a KMP alapítói számára az eszmei alapot, a politikai kiindulópontot az áprilisi tézisek, az Állam és forradalom jelentették, ezt próbálták átültetni a gyakorlatba. Ha valamivel össze lehet tehát vetni a magyar tanácsállam politikáját, akkor az nem a leninistának „átértelmezett” szovjet-orosz gyakorlat, hanem az Állam és forradalom elképzelése a „kommün államról”. A KMP alapítóinak, az 1919-es forradalom nemzedékének eszmei öröksége ezért — érthetően — zárványként élt a létező szocializmus testében, míg az alapítók nemzedékének (döntő többségüknek) tragikus sors jutott osztályrészül. Csak remélhető, hogy a jelen kritikai folyamatai kibontják a zárványból a mához szóló üzenetet. Kende János Fölmondás — de miért? Levelek egy ek'mérgesedett ügyben Az október 15-ei lapszámunkban megjelent Fölmondás — de miért? című riportunkban az ismert tények fölsorakoztatásával és többek megkérdezésével arra próbáltunk választ keresni, hogy miért „fosztották meg munkahelyétől az Univer Áfész orgoványi ABC-jének korábban többször elismert eladóját, Jávorka Imrét .. " Cikkünkre többen reagáltak. Néhány idézet a levelekből: N. B.-né: „ ... megrendülve olvasom, hogy Jávorka Imrét milyen méltatlan bánásmóddal távolították el a munkahelyéről. A cikkből nem tünde ki semmiféle kifogás, amely indokolttá tette volna azt. Régóta ismerem, az áruházban többször vásároltam, és ő mindig a legmesszebbmenőkig udvariasan kiszolgált. Jó megjelenésű, tiszta ember, örömmel, bizalommal mentem hozzá vásárolni. Az újságban leirt cikkben nem nyilatkozik Kiss Tóth Endre ügyvezető, miért helyezte be Kecskemétre a kétgyermekes családapát, aki orgoványi lakos. Sallainé nyilatkozatára csak azt tudom mondani, hogy nem a beteg szokott táppénzes ideje alatt belátogatni a munkahelyére... hogy ilyen embertelenül bánjanak egy 51 éves, kétcsaládos dolgozóval, aki eddig kiváló és többszörösen fizetésemeléssel elismert dolgozója volt az áruháznak, valamint törzsgárdatagja is!? Bízom abban, hogy az ügy a dolgozó javára dől el.” T. M.-né: „...úgy Írják és amúgy is köztudott, hogy kiváló dolgozó és végül mégis felmondtak neki. Hiszen mi, vásárlók tudjuk a legjobban, hogy az eladók hogyan bánnak velünk... a kiváló és régi dolgozókat egyik napról a másikra megfosztják állásától? Ha valaki hosszabb ideig táppénzen van, nem ok a felmondásra. Nagyon szeretném tudni, hogy mi történik ezzel a dolgozóval, és valóban győz-e az igazság és a becsület?” Orgoványi vásárlók: „Orgo- ványról még van hozzátenni valónk az újságcikkhez. A boltban többszöri érdeklődésünkre azt vá- * iaszolták, hogy beteg, az újságból megtudtuk, hogy kilökték az áruházból. Pedig kár. Mióta nem dolgozik, elég sok időt kell a húsnál várni, mire kiszolgálnak. Jávorka többször megkérdezte, melyik darabot adja, szeletelje, vágja stb. Ez megszűnt. Az ilyen embert nem kell megbecsülni? Nem újuk alá a nevünket, mert a faluból is kitiltanának, de kérjük a segítségüket ...” Cs. L: „Hosszú gondolkodás után úgy döntöttem, írok önnek. Az ügyvezetőség volt pártalapszer- vezetének volt titkára, az írásban szereplő bolt volt vezetője vagyok. 16 évet dolgoztam az üzletben. Első, egyedüli munkahelyem volt. Az események rendben zajlottak 1985-ig. Ekkor Kiss Tóth Endre lett az ügyvezető. Az addig hiánymentes bolt azóta (öt leltár) másmás kollektívával folyamatosan hiánnyal számol el. A módszer, ahogyan eltávolítottak engem és rajtam kívül több embert, hasonló a Jávorka Imrééhez. Részletekbe nem bonyolódom bele, mert nagyon összetett az ügy. Jávorka Imre az „utolsó” az üzletben, aki ezeket a részleteket ismeri. Fölmondás — de miért? EZÉRT! Köszönöm, hogy ebből az emberséget nem ismerő történetből egy rövid kis szakaszt nyilvánosságra hozott.” A szerk.: A monogramokkal jelölt levélírók neve és enne szerkesztőségünkben. Szívesen közzétettük volna a legilletékesebbek véleményét is. Az ügy végleges lezárása után visszatérünk arra, mi volt, és győzött-e az igazság. Pulai Sára Orvosi kamara szerveződik A megyében dolgozó orvosok rövidesen egy felhívást kapnak, amelyben tájékoztatják őket a Magyar Orvosi Kamara egyesület szervezéséről, s egyben a mellékelt jelentkezési lap kitöltésével maguk is beléphetnek. Mint azt dr. Kovács A. Gábor, a szervezőbizottság tagja elmondta, november közepén — az előkészítő bizottság tájékozódása után — az ország minden tájáról meghívott mintegy 350 orvos tanácskozott Budapesten, s megvitatták azokat az elképzeléseket, amelyek indokolják az orvosi kamara megalakítását, es egyúttal megválasztották a húsztagú szervezőbizottságot. Egyetértettek abban, hogy mind az orvosi kar, mind a társadalom fokozott mértékben igényli az egészségügy etikai helyzetének, gazdasági, technikai állapotának felülvizsgálatát, gyógyítását Ehhez az orvosi karnak szükségé van egy olyan szervezetre, amelyik reális erőt képvisel a tárgyalásokon. A megalakítandó orvosi kamara alapvető céljai között fogadták el az orvosi kar érdekképviseletének felvállalását, az orvosok társadalmi elkötelezettségének fejlesztését, a szolidaritás erősítését. A kamara gondoskodik a szakmai kötelmek betartásáról, s kidolgozza az etikai magatartás követelményeit. Bizonyos szakmai, etikai ügyekben eljár, a rászorulóknak jogi és egyéb segítséget nyújt. Az orvosi kamara egyesületként, mint autonóm társadalmi szervezet kíván működni. Független apparátus nélkül, a társadalmi tisztségviselőket maguk választják, gazdálkodásuk a tagdíjakon alapul. A kamarának Isme egy országos központja, s azon kívül regionális szervezetei. Bács-Kiskun Békés és Csongrád megyével alkot egy egységet, a terület két szervezője — dr. Kovács A. Gábor (Kecskemét, Hollós József kórház) és dr. Ónodi Sarolta (Szeged, ideggondozó) — megkapta a megbízást a tagtoborzásra. A felhívást eljuttatják valamennyi orvoshoz, a jelentkezési lapokat pedig kitöltve váljak vissza a belepni szándékozóktól. Mindhárom megyéből címezhetik a leveleket a kecskeméti Hollós József kórház dokumentációs osztályára. Megfelelő létszám esetén megtartják az egyesület közgyűlését. Az előzetes érdeklődés alapjan erre minden valószínűség szerint már januárban sor kerülhet. Váczi Tamás
