Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-23 / 279. szám

ULEST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA

IFolytatás az 1. oldalról)

A spanyol, illetve a francia vezetők elismerésen nyilatkoztak a magyar külpolitikai aktivitásról — hangoztatta Szűrös Mátyás. Érdeklődéssel fogadták Grósz Károly tájékoztatóját nemzetközi törekvéseink hátteréről. Mindkét országban támogatásról biztosították a nyugat-európai integrációs intézmények irányába tett kapcsolatépítő lépéseinket. Az Európai Közösségben 1989 első, illetve második felében a soros elnöki tisztséget ellátó Gonzáléz miniszterelnök és Mitterrand elnök egyaránt azt hangsúlyozta, hogy az 1992-re kialakuló egységes belső piac nem fogja hátrányosan érinteni az Európai Gazdasági Közösség és a kívülálló országok, így hazánk kapcsolatait.

A spanyol és a francia vezetőkkel folytatott tárgyalásokon, illetve a madridi és a párizsi sajtókonferencián egyaránt felvetődött — nem magyar kezdeményezésre -v a magyar—román viszony kérdése. .

A Grósz Károly által ismertetett magyar álláspontot Gonzáléz kormányfő, Illetve Mitterrand elnök, Michel Ro- card miniszterelnök és Laurent Fabins, a francia nemzetgyűlés elnöke megértéssel fogadták, s hangsúlyozták országuk elkötelezettségét az emberi jogok ervényesülése iránt.

Szűrös Mátyás ezt követően a Magyar Népköztársaság bukaresti nagy- követségének kereskedelmi tanácsosa elleni román provokációval foglalkozott. Emlékeztetett arra, hogy a magyar sajtó a Külügyminisztérium által az MTI-hez eljuttatott közleményben, illetve az Agerpress román hírügynökség által közzétett közlemény alapján adott tájékoztatást arról, hogy a román hivatalos szervek november 14-én súlyos provokációt követtek el bukaresti nagykövetségünk egyik diplomatája ellen, akit november 19-én kiutasítottak Romániából.

— A tények, sőt a román megnyilatkozások kétségbevonhatatlanul tanúsítják, hogy meghatározott politikai célt szolgáló, előre kitervelt forgató- könyv szerint lebonyolított rendőrségi ■ akcióról van szó, amely a magyar—román kapcsolatokba a feszültség újabb elemeit vitte be — hangoztatta Szűrös Mátyás. — A kolozsvári főkonzulátus bezárását követően a román fél ismételten látványos módon, érvényes nemzetközi jogot sértő lépést tett. Illetékes kormányzati szerveink ismert elvi álláspontunk alapján tettek kísérletet az ügy érdekeinknek megfelelő rendezésére. Hivatalos tiltakozásunk bejelentésével egy időben lehetőséget kívántunk adni a román félnek, hogy a kapcsolatokat szándékosan terhelő lépését visz- szavonja. Mivel külképviseletünk az érvényes nemzetközi szerződéseknek és normáknak megfelelően végzi tevékenységét, semmi okunk nem volt arra, hogy a tényeket ne hozzuk nyilvánosságra.

Szűrös Mátyás végezetül elmondta, hogy a kormány folyamatosan foglalkozik a kérdéssel, s megteszi a szükséges válaszintézkedéseket.

A szóbeli kiegészítést követően megkezdődött a napirend első pontja feletti vita.

*

A felszólalók kifejezték egyetértésüket az írásos előterjesztéssel es a szóbeli kiegészítéssel. Támogatták az MSZMP és a magyar kormány külpolitikai aktivitásának fokozására irányuló törekvéseket, javaslatokat. Maróthy László a mai helyzetben parancsoló szükségszerűségnek nevezte nemzetközi'tevékenységünk erősítését és kiszélesítését, hogy országunkat, politikánkat jobban ismerjék a világban, és mi is tájékozottak legyünk a nemzetközi politika legfontosabb vonásairól. Ezzel kapcsolatban többen is aláhúzták, hogy a magyar külpolitikának dinamikus kapcsolat- építésre kell törekednie mind a Szovjetunióval és a KGST többi országával, mind a nem szocialista világgal. Fock Jenő felhívta a figyelmet arra, hogy ha a Szovjetunióban és a többi szocialista országban dinamikusabbá válik a gazdasági fejlődés, az jobb lehetőséget teremt számunkra is a KGST-n belüli együttműködés szélesebb körű hasznosítására. Maróthy László az-Európai Gazdasági Közösség országaival az utóbbi években kibontakozó kapcsolatok kiszélesítésének jelentőségét hangsúlyozta, hiszen ez is hozzájárulhat a hazai gazdasági kibontakozás tudományos, műszalu feltételeinek javításához.

Horváth István is eredményesnek ítélte Magyarország nemzetközi tevékenységét, de úgy vélte, hogy egyes országok esetében a dinamikus diplomáciai munkát nem követi kellő gazdasági kapcsolatépítés, márpedig e két folyamat csak együtt válik igazán hasznossá. Ehhez kapcsolódva Grósz Károly felhívta a figyelmet arra is, hogy bizonyos esetekben a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok készítik elő a talajt a politikai-diplomáciai érintkezés kibővítésére. Horváth István szorgalmazta, hogy a magyar külképviseletek kapja- ] nak több hazai információt, tényanyagot a partnerországok befolyásos köreinek tájékoztatására.

A vitában sok szó esett a szocialista országokban zajló reformfolyamatokról. Többen — így Maróthy László és Fock Jenő is — rámutattak, hogy ezek a folyamatok a különböző szocialista országokban más és más tartalommal és ütemben bontakoznak ki. A felszólalók egyetértettek a Szovjetunió belső helyzetéről az írásos és a szóbeli előterjesztésben felvázolt értékeléssel, aláhúzva egyebek között azt a tényt, hogy az elmúlt években valóban nőtt a Szovjetunió Kommunista Pártjának konfliktustűrő képessége. Maróthy László úgy vélte ugyanakkor, hogy sem a Szovjetunióban s más szocialista országokban, sem nálunk nem növekedett kellőképpen a pártok képessége a konfliktusok kezelésére. Erre nem mindig találják meg a helyes módszereket, bár | igaz, hogy ez nem egyszerűen módszertani kérdés, hanem annál sokkal mélyebb politikai probléma.

Nagyon Jontos tapasztalatként fogalmazódott meg, hogy a konfliktusokkal, a vitákkal nemcsak megfelelő időben, hanem megfelelő helyen és közegben kell foglalkozni, s ezek sorában kiemelkedő jelentőségűek a pártok vezető testületéinek fórumai.

A felszólalók kiemelték, hogy a mai helyzetben különösen fontos a szocialista országok összefogásának fejlesztése, mert ez nemcsak ezen államok közösségének nemzetközi pozícióit erősíti, hanem hozzájárul belső fejlődésük külső feltételeinek javításához is. Kárpáti Ferenc ezzel kapcsolatban a Varsói Szerződés tagállamai politikai, gazdasági és katonai együttműködésének továbbfejlesztéséről szólt. A tagállamok közös fellépése — húzta alá — fontos tényező az európai leszerelési folyamatban, amelyen belül a szocialista országok őszinte készséget mutatnak a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésére, az erről szóló tárgyalások sikerrevitelére. Maróthy László felvetette: talán célszerű lenne összehívni a szocialista országok kommunista pártjainak tanácskozását a közös érdekű kérdések megbeszélésére.

A vitában többen is elítélően szóltak a bukaresti magyar nagykövetség kereskedelmi tanácsosát ért román provokációról. Nyers Rezső javasolta, hogy a Központi Bizottság is bélyegezze meg ezt az akciót, és támogassa a kormányt a megfelelő állásfoglalások és intézkedések kialakításában. Ezzel a testület egyetértett.

Több felszólaló érintette az utóbbi időkben alakult új szervezetek, csoportosulások nemzetközi tevékenységét. Kifejeződött az a vélemény, hogy a párt kísérje figyelemmel és a gyakorlat alapján ítélje meg ezt a munkát.

Szűrös Mátyás vitazáró összefoglalója után a Központi Bizottság a tájékoztatót egyhangúlag tudomásul vette.

A párt vezető szerveinek munkarendje

A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkarendjére, munkamódszerére, a KB munkabizottságainak, munkaközösségeinek és apparátusának feladatkörére vonatkozó javaslat megtárgyalása következett. A témát részletező, a KB tagjaihoz előzőleg írásban eljuttatott anyag leszögezi: a Központi Bizottság alapvetően a XIII. kongresszus és az országos pártértekezlet állásfoglalása alapján végzi munkáját. A döntések előkészítésénél feltárja és összehangolja a különböző érdekeket, felhasználja a tudomány eredményeit és mérlegeli állásfoglalásainak várható társadalmi és politikai hatását. A testület elsősorban a politikai, stratégiai irányvonal meghatározására összpontosítja erőfeszítéseit. A párt politikáját a kommunisták, kommunista csoportok útján, elvi-politikai eszközökkel,"meggyőzéssel közvetíti. Tiszteletben tartja az Országgyűlés kizárólagos törvényalkotói szerepét. A Minisztertanácsnak önállóságot és felelősséget biztosít a kormányzati munkához, es támogatja tevékenységét.

A Központi Bizottság azt várja a különböző társadalmi szervezetektől és mozgalmaktól, hogy ezek az általuk képviselt rétegek érdekeinek feltárásával és képviseletével járuljanak hozzá a politika alakításához. A párt központi testületéi az érdekegyeztetés, az érdekek védelme fő színterének az érdek- képviseleti szervek egymás közötti, illetőleg e szervek és a kormány egyeztető megbeszéléseit, fórumait tartják.

A javaslat további részében a Központi Bizottság hatáskörét, tagjainak és tisztségviselőinek főbb feladatait taglalja. Megállapítja, hogy két kongresszus, illetve országos partértekezlet között a Központi Bizottság az MSZMP legfelsőbb politikai döntéshozó, irányító és ellenőrző testületé, politikai műhelye. A döntés után kisebbségben maradottaknak a testületi határozatot, állásfoglalást kell képviselniük, de joguk, hogy ellenvéleményüket a KB ülésein újra felvessék, kezdeményezzék annak újratárgyalását.

A párt elnöke, főtitkára és a KB titkárai feladatkörének ismertetése után a Központi Bizottság munka- módszerével foglalkozik a javaslat. A testület — ha a kérdés társadalmi fontossága indokolja — az egész párttagságra kiterjedő, szervezett pártvita alapjan dönt. Fontosabb javaslatainak előzetes véleményezésébe bevonja a pártszervezeteket, igényli az alternatív tervezetek, megoldási módok kidolgozását. Biztosítja a javaslatoktól eltérő elgondolások és vélemények ismertetését. Döntéseit a testület kollektíván és demokratikusan hozza.

A Központi Bizottság -A* a. nyilvánosságot is felhasználva — fellép a szocialista elvektől idegen magatartás, a szubjektivizmus, a korrupció, a hatalommal való visszaélés minden formája ellen. A vétkesekkel szemben fegyelmi felelősségre vonást kezdeményez.

Munkájáról és döntéseiről a testület tájékoztatja a párt tagjait, az állami szervek és a társadalmi szervezetek vezető testületéit, az ország lakosságát. A pártsajtó és a Pártszervezetek Tájékoztatója útján gondoskodik a párttagság részletesebb tájékoztatásáról. Indokolt esetben a testület zárt ülést tart.

Részletesen foglalkozik a javaslat a KB mellett működő új munkabizottságok létrehozásával, a régiek megszüntetésével, valamint a KB apparátusának korszerűsítésével. Eszerint a jelenlegi nyolc osztályt megszüntetik, és az apparátust munkájának, feladatainak igényéi szerint szervezik meg. Ennek megfelelően, a tervek szerint a jövőben hat osztály működik: a Központi Bizottság Irodája, a társadalompolitikai osztály (ennek hatáskörébe tartozik majd a többi között a társadalmi szervezetekkel, tömegmozgalmakkal és egyesületekkel való politikai együttműködés, valamint a tájékoztatás és sajtó- politika), a pártpolitikai osztály, a gazdaság- és szociálpolitikai' osztály, a nemzetközi pártkapcsolatok osztálya, valamint a gazdálkodási osztály. A párt elnöke, főtitkára és a KB titkárai feladataik ellátásához munkacso- portokat.vesznek igénybe.

A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkarendjét, munkamódszerét, a KB munkabizottságainak és apparátusának feladatkörét vázolp írásos előteijesztéshez Grósz Károly fűzött szóbeli kiegészítést. Rámutatott:

az előterjesztés elfogadásával, a határozat végrehajtásával a párt társadalmi befolyását kívánják növelni, mégpedig úgy, hogy az MSZMP ügyintéző pártból mindinkább politizáló párttá váljék. Ez bizonyos önmérsékletet jelent a napi ügyek intézésében, de nagyobb következetességet, határozottságot, nyíltságot a társadalmat foglalkoztató és a társadalom életét befolyásoló legfontosabb politikai kérdésekben.

Olyan ajánlás előterjesztését tartották indokoltnak — hangoztatta a főtitkár —, amely, ha meghonosodik, akkor növekszik a választott testületek szerepe, mindenekelőtt a Központi Bizottságé. Ehhez remélhetőleg társul az apparatus szakértelme és nagyobb szervezettsége. Ezt kell a Központi Bizottság tagjainak, tisztségviselőinek kiegészíteniük közéleti tevékenységükkel. A KB a politikai döntések fóruma, a Politikai Bizottság a Központi Bizottság előkészítő és végrehajtó szerve

— mondotta Grósz Károly.

Külön kiemelte a főtitkár a Központi Bizottság és az Országgyűlés viszonyát. Már az előkészítő viták is felszínre hozták, hogy a Központi Bizottságnak szorosan együtt kell dolgoznia a parlamentben dolgozó kommunista közösségekkel, mégpedig a törvényalkotó munkában, a törvények végrehajtását, a kormányzati munkát ellenőrző tevékenységében.’ - Rámutatott ■ • arra, hbgy'ä'ltbrrtiäViylzatiiäk ^zabadabb kezet i kell'adni' feladáthi ellátásában," támogatni kell a kormányt, bár lehetnek részkérdések, amelyekben a Központi Bizottság álláspontja eltér a kormány napi döntésétől. A kormány akkor tudja eredményesen betölteni e rendkívül bonyolult es nehéz időszakban a feladatát, ha teljes politikai bizalmat érez a Központi Bizottság részéről, szabadabb kezet kap a gyakorlati folyamatok irányításában, miközben a Központi Bizottság vállalja, hogy a kormányzati szándékot, törekvést igyekszik elfogadtatni a pártmozgalmon belül, segíti megteremteni a társadalmi hátteret.

A Központi Bizottság apparátusának átalakítását illetően Grosz Károly bejelentette, hogy ezt két lépcsőben tér-' vezik megvalósítani: december 31-éig az osztályokat szervezik át, majd március 31-eig ezek létszámát vizsgálják meg. Ez utóbbiról szólva elmondta,- hogy a KB-ban jelenleg 249 politikai munkatárs dolgozik; ez a létszám a korábbi 10 százalékos csökkentés után alakult ki. Újabb 8-10 százalékkal még csökkenthető ez a létszám. Bármelyik más párt gyakorlatával összehasonlítva rendkívül kicsi ez a központi apparátus — mondta a főtitkár.

*

A vitában felszólalók sokoldalúan, a szervezeti kérdéseket meghaladva, politikai szempontból elemezték: miként alakuljon a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság kapcsolata, hogyan módosuljanak az eddigi munka- módszerek. Romány Pál az ügyrend fontosságáról szólt, Korom Mihály javasolta, hogy országos pártviták szervezéséről és témájáról csak a Központi Bizottság döntsön, s a Politikai Bizottság félévente adjon tájékoztatást munkájáról a KB előtt. Többen azt szorgalmazták, hogy meghatározott időközönként maga a Központi Bizottság is tájékoztassa a párttagságot átfogó módon a tevékenységéről. Katona Béla

— akárcsak Korom Mihály — indítványozta, hogy a párttagság egészére kötelező határozatot'csak a Központi Bizottság hozhasson. Berend T. Iván szorgalmazta, hogy személyi kérdések; ben titkos szavazással döntsön a KB. Úgy ítélte meg továbbá, hogy nem lehet érdemben 7-8 napirendi pontot megvitatni egy-egy ülésen, ezért javasolta a rendszeres havi központi bizottsági ülések bevezetését. Ezzel kapcsolatban Horváth József úgy fogalmazott: a Politikai Bizottság döntsön arról, hogy mikor üljön össze a Központi Bizottság. Vajda György írásban javasolta, hogy az előadói beszéd időtartamát 15 percben maximálják. FockJenő kezdeményezte, hogy az egyes munka- bizottságok vitáinak tapasztalatait ösz- szegezzék, s úgy tárják a KB elé. \

A döntési felelősséget új oldalmól világította meg Katona Béla, amikor az elmulasztott döntésekért viselt felelősség kérdését feszegette, rámutatva egyúttal arra is, högy az apparátusnak^ kötelessége tájékoztatni a testületet a

korábbi döntések megvalósítását akadályozó tényezőkről. Tétényi Pál ugyancsak az előteijesztők felelősségéről szólt, hangsúlyozvá, hogy a KB tagjai a döntés meghozatalakor nem ismerhetnek minden összefüggést, ezért az előkészítők kötelessége tájékoztatást adni egy-egy döntési javaslat valamennyi lehetséges következményéről.

Vissza-visszatérő témája volt a felszólalásoknak, hogy a párttagság néhány alapvető fontosságú kérdésben világos, egyértelmű állásfoglalást vár a vezető testülettől. Aczél György egyenesen úgy fogalmazott: nem biztos, hogy szervezeti kérdésekkel időszerű foglalkozni akkor, amikor a hangulatjelentések tanúsága szerint a párttagság körében nagy a bizonytalanság, a fásultság, s néhány kérdésben a Központi Bizottságnak le kellene végre szögeznie álláspontját. Ilyennek ítélte a társadalmi tulajdon Vagy magántulajdon kérdését, a különböző újonnan alakuló szervezetekhez való viszonyt. Kérte, hogy a Központ Bizottság egy hónapon belül foglaljon állást a közvéleményt és a párttagságot foglalkoztató legfontosabb öt-hat kérdésben. A tárgyalt napirend kapcsán azt is megjegyezte: dönteni kell, hogy a mozgalom, vagy a kormányzó párt irányába kíván-e haladni az MSZMP, mert más-más szervezetet igényel a két feladat.

Tétényi Pál ugyancsak szorgalmazta a választ néhány, a közvéleményt foglalkoztató kérdésre, s példaként említette, hogy egy országgyűlési képviselő nemrégiben bizottsági ülésen sürgette a pártot: döntse már el, hogy az egypárt- rendszer vagy a többpártrendszer mellett foglal állást. Berend T. Iván az elhangzottakkal szemben éppen azt hangsúlyozta, hogy a legfontosabb kérdésekben — mint például a platformszabadság — a szervezeti szabályzatban kell kimondani a végső szót, ezért szinte feleslegesnek érezte a dokumentumban megfogalmazottakat a kisebbségi véleményt képviselők jogairól. Borbély Sándor és Tömpe István másmás megközelítésben, de ugyancsak foglalkozott azzal, hogy a párt szögezze le álláspontját a legfőbb kérdésekben. Judik István megjegyezte: tudomása szerint az egypártrendszerrel kapcsolatban és az alternatív szervezetekhez fűződő viszony kérdésében egyaránt világos a párt álláspontja.

Számos felszólaló — például Gubi- cza Ferenc és Horváth Miklós — megfogalmazta egyetértését, hogy ügyintéző párt helyett mindinkább politizáló párttá váljék az MSZMP. Ennek szellemében vizsgálták azt is, hogy miként működjön együtt a párt irányító testületé az Országgyűlés kommunista képviselőivel. Tétényi Pál úgy ítélte meg, hogy az Országgyűlésben dolgozó kommunisták és a KB testületének együttműködését nem határozhatja meg. alá-fölérendeltségi viszony. Az igazi partneri kapcsolat kialakítását már csak azért is rendkívül fontosnak tartotta, mert a Központi Bizottságnak is szüksége lehet az élet különböző területein dolgozó kommunista képviselők tapasztalataira, amelyeket választói körzetükben, s a törvényhozó testületben szereztek.

Ugyancsak többen foglalkoztak a KB-ülések nyilvánosságával, a vitákban elhangzott észrevételek utóéletével.

Grósz Károly a 13 hozzászólás valamennyi lényegi észrevételére reagált zárszavában. Elöljáróban egyetértétt azokkal a konkrét javaslatokkal, amelyek arra irányultak, hogy két kongresszus között «csak a KB hozhasson döntést az egész párttagságra, s ugyancsak e testület hatásköre legyen az országos pártvita témájának meghatározása. Támogatta azt az indítványt is, hogy a PB rendszeresen, de legalább félévente köteles legyen tájékoztatni munkájáról a Központi Bizottságot. Az úgynevezett „nagy kérdésekkel” kapcsolatban először az egypártrend- szer—többpártrendszer problematikájáról szólt.

— A pártértekezleten döntöttünk, hogy az egy párt álláspontján vagyunk. Ezt kell képviselni a kongresszusig. Ugyanakkor én nem hiszem, hogy tartósan az egypártrendszer viszonyai között fogunk dolgozni, de ezt majd vitassa meg és döntse el a kongresszus. Én azon az állásponton leszek, azt fogom támogatni, hogy a többpártrendszer irányába menjünk. Nem hiszem persze, hogy ez minden problémát megold. Az, hogy egy vagy több párt tevekenykedien, nem elvi, hanem gyakorlati kérdés, ugyanakkor az elvi kérdés, hogy a szocializmus jól működjék, és ha ehhez több pártra van szükség, akkor legyen több párt. Úgy tűnik, a mostani magyarországi gyakorlatban több párttal talán jobban kezelhetők a társadalmi problémák, mint az egy- pártrendszerben.

Az országgyűlési kommunista frakcióról szólva Grósz Károly határozottan leszögezte: minden párt fenntartja magának a jogot, hogy képviselőt állítson, s el is várja, hogy az a képviselő a párt politikájának megfelelően foglaljon állást. Ügyanakkor nem szabad minden kérdésben megkötni a képviselő kezét, mint ahogy az is kivihetetlen, hogy a KB minden egyes kérdésben kikérje törvényhozóink véleményét. Az MSZMP politizáló párttá alakítása kapcsán Grósz Károly kiemelte:'a kormányzati felelősséget a Minisztertanácstól nem szabad átvállalni, nagyobb szabadságot és felelősséget kell biztosítani az állami szerveknek például a külkapcsolatok alakításában. A Központi Bizottság testületé csak a pártkapcsolatok formálásában döntsön, és rendszeresen számoltassa be az állami vezetést az ország külpolitikai törekvéseiről.

Hányszor ülésezzen a Központi Bizottság? — hangzott el több ízben is. Grósz Károly megfogalmazása szerint annyi ülést kell tartani, amennyi elegendő a munkához. Valószínűleg többet, mint most, de az élet már eddig is ehhez igazodott. Grósz Károly végezetül annak a véleményének adott hangot, hogy visszalépést jelentene, ha titkos szavazást vezetnének be személyi kérdések eldöntésénél, ebben a körben ugyanis ki-ki vállalja a felelősséget voksáért.

Ezután szavazás következett. A Központi- Bizottság1—' egyhangúlag —\ elfogadta a KB és a PB munkarendjére, munkamódszerére, a KB munka- bizottságainak és apparátusának feladatkörére előterjesztett dokumentumot, Grósz Károly előadói beszédét és a vitában elhangzottakra adott választ. A megvitatott dokumentum szövegét á Pártélet közli. A testület döntött arról is — 15 ellenszavazat és 4 tartózkodás mellett —, hogy a következő központi bizottsági ülésen a társadalmat és a párttagságot foglalkoztató legfontosabb négy-öt belpolitikai kérdésről — előterjesztés alapján — kialakítják a testület álláspontját. Ugyancsak szavazással foglaltak állást a- KB-tagok amellett, hogy a testület üléséről kialakult jelenlegi tájékoztatási rendszer maradjon fenn.

Javaslat a népszavazásról

Az országos és helyi népszavazásról ,szóló törvény elveit tartalmazó javaslat megtárgyalása következett. Az írásos anyag leszögezi: a Politikai Bizottság 1987-ben, majd az MSZMP országos értekezletén az idén májusban állást foglalt arról, hogy törvényt kell alkotni az országos és a helyi népszavazásról. Ennek a jogszabálynak a létrehozásával grősödnek politikai intézményrendszerünk demokratikus vonásai, újabb garanciális elemekkel egészülnek ki a képviseleti és a közvetlen demokrácia formái. A népszavazás keretül szolgálhat az eltérő érdekek kifejeződéséhez és ütköztetéséhez; meghatározó jelentőségű ügyekben közvetlenül az állampolgárok kezébe kerülhet a véleményalkotás, illetve a döntés lehetősége.

A népszavazás formái lehetnek:

a) Az országgyűlési és a tanácstestületek által hozott döntések megerősítésére vagy elvetésére irányuló népszavazás (referendum). A szavazás eredményétől függően a törvény vagy tanács- rendelet érvényessé és kihirdethetővé válik, illetve olyannak kell tekinteni, mintha meg sem alkották volna. E formára elsősorban a kiemelkedő jelentőségű törvények vagy fontosabb tanácsrendeletek esetében kerülhet sor. .

b) Az Országgyűlés és a tanácstestületek tervezett döntéseinek tartalmát meghatározó, illetve azokat helyettesítő népszavazás (plebiszcitum). Ha a plebiszcitum jogszabály meghozatalára irányul, eredménye köti az országgyűlést és a tanácsokat.

c) A döntést előkészítő, csupán véleményt nyilvánító népszavazás (konzultatív plebiszcitum) jogilag nem köti a népképvjiseleteket, elhatározásuk a sza- vazástóFfltérhet. Ebben az esetben a népszavazás'—lényegét tekintve — intézményesített társadalmi vita.

Az előkészítő konzultációkon egyöntetű támogatást kapott, hogy a B ponttal jelzett népszavazás legyen a fő forma. Konzultatív népszavazást pedig főként helyi szinteken rendezzenek. A Politikai Bizottság úgy véli, hogy a népszavazásról szóló törvény fő formaként — országos és helyi szinten egyaránt — az ügydöntő jellegű népszavazásról (plebiszcitumról) rendelkezzék.

Népszavazásra országos, megyei (fővárosi) és helyi szinten kerülhet sor. Országos népszavazást országos jelentőségű, áz egész lakosságot közvetlenül érintő, s főként az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésekben lehessen elrendelni.

Megyei (fővárosi) és helyi népszavazást a tanács hatáskörébe tartozó, a megye (főváros) vagy a település egészének vagy valamely részének a lakosságát közvetlenül érintő ügyben tegye lehetővé a törvény.

A Politikai Bizottság a következők mérlegelését javasolja:

A törvényjavaslat ne sorolja fel sem a népszavazás kötelező eseteit, sem az abból kizárt tárgyköröket.

— A törvényjavaslat sorolja fel azokat a tárgyköröket, amelyekben kötelező népszavazást tartani (például alkotmány, illetve _az alkotmány főbb elvi tételeinek elfogadása; helyi szinten a közös községi tanácsból való kiválás), és azokat is, amelyekben a szavazás elrendelése kizárt (például költség- vetési, illetve adókérdések).

— A törvényjavaslat csak azokat az eseteket sorolja fel, amelyekben nem lehet népszavazást tartani (például költségvetési, illetve adókérdések).

Bármelyik alternatívát fogadják is el, hangsúlyozandó, hogy egyedi hatósági és ä bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben ne lehessen népszavazást elrendelni.

A népszavazás szabályai — hangsúlyozza a javaslat — alapvetően a képviselő- és tanácstag-választásokra vonatkozó törvényben megfogalmazott eljárási rendre épüljenek. Legyen mód azonban a népszavazás konzultatív formájában egyszerűbb eljárási rendben való lefolytatására is. Erről az

Országgyűlés, illetve a tanácsok, az ügy körülményeire és a települések sajátosságaira tekintettel dönthessenek. Például arról, hogy a népszavazást esetleg falugyűlés keretében tartják meg.

Arról, hogy mikor legyen kötelező, meghatározó a népszavazás során hozott döntés, ugyancsak alternatívát fogalmaz meg a javaslat:

a) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több mint kétharmada, és a szavazatok több mint fele igenlő vagy nemleges, illetve valamelyik változatot támogatja;

b) a szavazásban részt vesz a választójogosultak több mint fele, és a szavazatok több mint kétharmada igenlő vagy nemleges, illetve valamelyik alternatívát támogatja;

c) a szavazásban részt’vesz a választójogosultak több mint fele és a szavazatok több mint fele igenlő vagy nemleges.

Ha a szavazásra föltett kérdés nem kapta meg a választópolgárok szükséges hányadának a támogatását, a népszavazás változatlan körülmények mellett való ismételt kezdeményezésére, illetve elrendelésére csak három éven belül és egy ízben kerülhessen_sor. A népszavazás eredményeként született törvényt vagy tanácsrendeletet az Országgyűlés, .illetve a tanácsok két évig ne módosíthassák. >

A népszavazások lebonyolításához szükséges anyagi eszközökről az állami költségvetés gondoskodjon.

A javaslat végezetül kiemeli: indokolt, hogy az országos és a megyei (fővárosi), helyi népszavazás, valamint a népi kezdeményezés alapelveit és főbb szabályait az alkotmány rögzítse. A népszavazás törvénysértő elrendelése vagy annak megtagadása, illetve szabálytalan lebonyolítása miatt a megalakítandó alkotmánybírósághoz lelhessen fordulni. Ugyancsak az alkotmánybíróság legyen a népi kezdeményezések törvényes működésének garanciája, azaz itt nyíljon lehetőség jogorvoslatra.

Az írásos javaslathoz Fejti György, a Központi Bizottság titkára szóban is tett néhány kiegészítést. Elöljáróban kiemelte: a népszavazás a közvetlen demokrácia legősibb formái közé tartozik. Népszavazás esetén a parlament vagy az illetékes önkormányzati testület mintegy lemond hatásköre gyakorlásáról és azt átengedi, másként fogalmazva „visszaadja” a választópolgároknak.

A népszavazás kiírására általában akkor kerül sor, ha a társadalom valamely kérdésben erősen megosztott, vagy például ha a többség érdekében tervbe vett döntés esetleg egy széles réteget hátrányosan érint,, T)te( gljtajiw lehet a népszavazás arra is, hogy a többségi akarat kinyilvánításával megerősítsen' egyes politikai,'' kó'rmáriyzáti' célokat, s ennek révén hozzájárulhat a társadalmi közmegegyezéshez. A népszavazás természetesen nem helyettesítheti, csak kiegészíti a képviseleti de-:' mokráciát. Ilyen értelemben tehát csak mint kivételesen alkalmazandó eszköz jöhet szóba — „hangsúlyozta. Politikai Bizottság azt javasolja, hogy a népszavazást — különösen az országosat

— mi is a társadalmi döntéshozatal kivételes intézményének tekintsük. Elképzelhető például, hogy a parlament által elfogadott alkotmányt egy népszavazás megerősítse.

A népszavazásra bocsátható kérdések körét többféleképpen határozzák meg a különböző országokban. Közös jellemző azonban, hogy általában csak döntő fontosságú ügyek képezik a szavazás tárgyát. Ilyenek például az államforma meghatározása, az alkotmány elfogadása vagy jelentős módosítása, a nemzetközi gazdasági közösségbe, illetve katonai szövetségbe való belépés: A népszavazásnak a nemzetközi gyakorlatban bevett különböző formáit mérlegelve a Politikai Bizottság azt javasolja, hogy hazánkban az alkalmazott fő forma az ügydöntő jellegű népszavazás, az úgynevezett plebiszcitum légyen. Ez felel meg ugyanis leginkább annak a követelménynek, hogy az állampolgárok akarata közvetlenül érvényesüljön. Ekkor érezhetik a választók igazán, hogy valódi befolyást gyakorolhatnak az ország, illetve szűkebb lakóhelyük életviszonyaira. Emellett azonban javasolja a Politikai Bizottság, hogy a törvény tegye lehetővé a népszavazás másik két formájának, tehát a referendumnak (amikor a nép- képviseleti szervek által meghozott jogszabályok, döntések megerősítéséről vagy elvetéséről van szó), illetve a konzultatív — tehát nem kötelező érvényű

— plebiszcitumnak a gyakorlását is.

Fejti György kitért ajra is, hogy a

népszavazás kötelező és kizárt eseteinek felsorolása a nemzetközi joggyakorlatban igen változatosan rendezett kérdés.

A leggyakoribb megoldás az, amikor a jogszabály, sem a kötelező, sem a kizárt esíteket.nem sorolja fel, illetve az, amikor csak a szavazásból kizárt — leggyakrabban az adózással összefüggő, valamint a bíróságok hatáskörébe tartozó áj ügyeket említik. A Politikai Bizottság mégis azt javasolja, hogy a Központi Bizottság az írásos előterjesztésben bemutatott lehetőségek mindegyikét tartsa meg, és ebben a kérdésben csak a társadalmi vita után szülessen döntés. .

A javaslat szerint az országos népszavazás elrendelésének joga — a jelenlegi alkotmányos szabályozástól eltérően, amely azt az Elnöki Tanács feladatkörébe utalja — a jövőben az Országgyűlést illesse meg. Ezt a változtatást indokolja az Országgyűlés megnövekedett szerepe, az a tény, hogy orszá-