Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-22 / 278. szám
I 1988. november 22. • PETŐFI NÉPE • 3 Nyílt, elkötelezett helyi politikát! Mit tettek Jászszentlászlón az országos pártértekezlet óta? A napokban összevont taggyűlést hívott össze Jászszentlászlón az MSZMP községi bizottsága. A napirendi pontok közül ä legfontosabb az volt, amely összegezte: mit tettek a községben az országos pártértekezlet óta. Igény és esély teremtődött a reális helyzetértékelésre, az elmozdulásra, s megfogalmazódott: olyan községi politikát kel folytatni, amely az egész település fejlődésére, s az egyes részek előbbre lépésére is tartalmaz perspektívát. Biztosítani szükséges a politikai fordulat feltételeit, segíteni az egészséges törekvéseket, s bírálni a káros jelenségeket. Az-össze- vont taggyűlés után erről beszélgettünk Csűri Péternével, az ismételten megválasztott pártbizottsági titkárral. — Miben látja a pártmunka megújulásának, a párt befolyásának, a demokrácia kibontakozásának lehetőségeit? — A megújulás garanciája a nyilvánosság. A párttagság véleményének, a közvéleménynek a döntések előtti ismerete fontos tényező. Ennek érdekében a meglévő demokratikus fórumok tartalmi munkáját erősíteni kell, hogy érdemi vitában megütközzenek, kialakuljon a feladatok reális, ésszerű sorrendje. A pártbizottságnak folyamatosan figyelnie kell a közvéleményt érdeklő kérdésekre és az alapszervezetek jelzéseire. A párton belüli nyilvánosságot a vitának tükröznie kell; lehet kisebbségi, egyéni vélemény is, a döntést minősitse a társadalmi nyilvánosság, de a képviseletet egyértelmű, pártfegyelem jellemezze. A nyilvánosságot sokszínűvé kell tenni. Gyakrabban hívunk össze aktívaértekezleteket, nyílt pártbizottsági ülést. A községi pártbizottság munkájának megújításakor nem statisztikai szempontok, hanem az elkötelezettség, a tömegek bizalmán alapuló szemlélet, a hozzáértés lesz a meghatározó. A kétirányú információáramláshoz érthető beszédre és érzékeny fülű vezetőkre van szükség. — A pártalapszervezetek ezután milyen feladatokat látnak el a gazdasági szférában? — Szükségesnek tartom, hogy a párt és a gazdaság viszonya megváltozzon. A párt nem lehet termelésirányító, az üzemek ügyébe való állandó beavatkozás káros, mert elmossa a felelősséget, akadályozza az önállóságot, a piaci mechanizmusokat, és megkérdőjelezi a vezetés rátermettségét. Az üzemi pártszerveknek az adott helyen és az adott feltételek között a mindenkori gazdasági, jogi szabályozás keretei közé kell illeszteniük a gazdaság érdekeit. Ennek elemző megfogalmazása és végrehajtása a legfontosabb. Nincs és nem is lehet a gazdaságban szereposztás, a pártmunkának katalizátorként kell hatnia.- — A .pártbizottság hogyan választja ki a vezetők utánpótlását? — A kádermunkában elengedhetetlen a növekvő követelmények érvényesítése. A végrehajtó típusú emberek helyett az alkotó, a kezdeményező, a helyi törekvéseket kifejezni, érvényesíteni tudó vezetők kellenek. Ezek akarjanak a közösségek szolgáltatói lenni, de legyenek érdemi partnerek is. Csakis a változásra érzékeny, azokhoz alkalmazkodni képes, megújulni kész, a konfliktusokat kezelni tudó vezető lehet eredményes. A pártbizottságnak nem könnyű feladata, hogy olyan közeget teremtsen, ahol érvényesülhet az előrevivő szándék, ahol a legobjektívebb a teljesítmény mérése, amit nem befolyásol a személyes kapcsolat, a múltbéli érdem. Ajánljuk a többes jelölést, a közvetlen és titkos szavazást, az alkalmatlan vezetők visszahívását. Az utánpótlás nevelésében nem szabad a véletlenre hagyatkozni. A képességek alapján kell kiválasztódnia a vezető-utánpótlásnak, s nem tartjuk bajnak, ha erről a kiválasztott személy s a közvélemény is tud. N ® — Miben fogalmazná meg a községi politika fő irányát? • — A politikai elvek mellett szükséges a hosszú távú gazdasági stratégia megfogalmazása: a jövőt a község városiasodásában látjuk. Természeti adottságaink, a lakosság megélhetési gondjai ismeretesek. Fő stratégiai szempont, hogy minél több tőkét kell helyben befektetni, ugyanis kétszáz ember jár el dolgozni. A népességmegtartás feltétele a létbiztonság erősítése. Ipari fejlesztésre nem számíthatunk, meghatározó marad a 10 ezer hektáron, 1200 dolgozóval termelő mezőgazdaság. A termelési viszonyokban a természetes, értelmes önmozgásra kell bízni, hogy a különböző tulajdonformáknak milyen arányai alakulnak ki. A tanyatelepítési program tőkét jelenthet. — A községben a legnagyobb gazdasági erőt a termelőszövetkezetek jelentik. Ezek fejlődését mi jellemzi? — A közös gazdaságokat a nagyobb teljesítményérdekeltség és a tulajdonosok szigorú ellenőrzése jellemzi a jövőben. A versenyképességük megteremtésére képes és abban érdekelt szakemberek legyenek a vezetők. Az irányításban a tudomány, az emberi méltóság, az autonómiai legyen a mérvadó. A következő években a vállalati önállóság erősödik, tehát piacra figyelő, minőséget előtérbe helyező termelésre van szükség. Követelmény a több lábon állás, a veszteséges termelés felszámolása. A szó valódi értelmében: gazdálkodni kell... — Érvényes ez a községre is? — A tanácsnál és intézményeinél is fontos a gazdálkodás, sőt, a bevételi lehetőségek bővítése. A költségvetési reform a takarékosság és az érdekeltség összekapcsolásával lehet hatékony. A szolgáltatási szféra is tőkeszegény, a költségvetés terhére is fejleszteni szükséges. A politikai, gazdasági hatások, minőségéből képesek vagyunk érzékelni a közhangulatot. Elmondhatom: a községben nyugalom van, nincsenek szélsőséges megnyilvánulások, de jószándékú véleménykülönbség van. Felszíni vagy valódi ez a nyugalom? Az önvizsgálatot nem takaríthatjuk meg, megfelelő következtetéseket kell levonni, s ezt csak nyilvános politizálással érhetjük el. — Kiket választottak meg a városi és a megyei pártértekezletre küldöttnek? — A kiskunmajsai városi pártértekezlet küldöttei: Bódi Ferencné, Do- bák Ferencné, Hunyadiné Pintér Julianna, a megyei pártértekezleten a község kommunistáit Csúri Pétemé, Endrei Jenő és Kovács István képviseli. Gémes Gábor KISSZÁLLÁS: Nőklub | a közösségért I Nemcsak a városokban, hanem a kisebb településeken is kiveszik részüket a nők a közösségi munkából. Mint a kisszállás! lányok-asszonyok is. Róluk váltottam szót a helyi tanács elnökével, Sörös Józseffel.I — Községünkben több mint háromezren élnek. Közülük nyolcszázötvenen hatvan éven felüliek, és majd’ kilencven százalékuk tanyán egyedül. Többségük gondozásra szorul... és segít az önzetlen női szív. Persze, nem csak ebben mérhető szerepük. Támogatom is kezdeményezéseiket, sőt, ha úgy tetszik, nógatom őket: legyen tartásuk, mint minden önszerveződéssel létrejövő csoportnak — mondta a tanácselnök. A községben eldugott, régi épületben működik a nőklub, vezetője Bun- dula Mihályné. Kicsiny termetű, középkorú asszony. Látszik rajta, öröknyüzsgő. — Hogyan boldogul? — December 17-én lesz két esztendeje, hogy az első gyűlésünk volt. Előtte már működött a nőbizottság, de a vezetője nyugdíjba ment. Két-három évig csak voltunk, össze-összejöttünk. Hiányzott az összekötő. Megkértek B- elvállaltam. Úgyis sokat mozgok, mint falubeli pedig ismerek mindenkit. — Az idősek klubjának szervezése is az ön nevéhez fűződik. — Tíz esztendeje, hogy félkerestem az érintetteket. Először húszán jöttek. Ma háromszor annyian vagyunk. Tizen itt is alszanak, ők a hétközisek. Sok a munka, de egyikőnknek sem volna szíve itthagyni őket. Összenőttünk az öregjeinkkel. A nagyteremben ebédhez terítettek, ám a sarokban ágy is van, mert kevés a hely. A kis szoba ajtaja nyitott. Bent ki szundított, ki az ágyszélen ülve beszélgetett. — Ő a legidősebb lakónk -rl csatlakozott hozzánk Foki Ferencné, vezető• Generációk találkozója a művelődé» házban rendezett egyik kiállításon. helyettes, gondozónő. SSNincs vele sok gond, mondta és megsimogatta Rózsa István hátátB- Jövő áprilisban lesz százesztendős. ;— Régi ember vagyok én, hál’ a gondviselésnek. De soha senkivel nem volt bajom, még a szomszéddal sem — toldta meg büszkén az aggastyán. — Mi érdekli itt általában az embereket, mennyire sikeresek a nők akciói? ■'2äär Pr°gramjainkat úgy állítjuk ösz- sze, hogy néha családiasak lehessenek. Ilyenek a kirándulások, a zenés összejövetelek. A sütésfőzés-eszmecsere sem árt a másik nemnek. Munkatervünket egyébként megbeszéljük. Némelyik ötlet férfiszájból való. Igényelték a családjogi törvényről szóló tájékoztatást, mert sajnos a válások a községlakókat sem kerülik el. Tizenketten jelentkeztek az aradi kirándulásra. A nagycirkuszban és Bécsben ennél többen voltunk. Télre tervezünk egy politikai tájékoztatót, mert a viharos Ország- . gyűlés és ami mögötte lehet, érdekli a kisszállásiakat is. A tanácsvezetéstől az elért eredményekről, a községi ter- .vekről szeretnénk hallani. Épül a. tornacsarnok, bővül a betonút -- ahová kell a társadalmimunkás-kéz. A pénz meg ...? Néha vitázunk a meg* élhetéssel kapcsolatos dolgokról is. Nem panaszkodunk, nézzen szét, sok az új ház, bevezették a gázt is. j — Úgy tűnik, Kisszálláson minden nagyon szép, minden nagyon jó... Azért nem egészen. Keresni kellene valamilyen bedolgozói munkát az időseknek. Olyan szíwel-lélekkel csinálják gyermeknapra, Télapó- és karácsonytájt a bábokat, a régi játékokat! És látni a generációk találkozását! A legfontosabb — bár tudjuk, pénzszűke világban élünk — egy új napközi az öregjeinknek. Ha nagyobb megmozdulást tervezünk, szaladunk a művelődési ház vezetőjéhez. Mindig segit, és nem csak hellyel. Nincs itt már külön ríőklub. Egyek vagyunk. - Mint póttanácstag is mindig elmondom kívánságainkat. Amiben tudnak, segítenek. Legközelebb azzal kell elő- állnom, hogy a gáz- és a villanyszámlát ne' egyszerre kelljen fizetni. Pulai Sára KIÁLLÍTÁS LESZ A MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUMBAN A sztálinizmus hazai korszakáról Az 1950-es évek első felét, a sztálinizmus magyarországi időszakát felidéző kiállításra készül a Munkásmozgalmi Múzeum. A tárlat nem vállalkozik majd a korszak társadalmi, politikai, gazdasági életének, teljes körű áttekintésére, célja, hogy a sztálinizmus hazai megnyilvánulásait, jellegzetes vonásait mutassa be, illetve érzékeltesse a tárgyi emlékek, a fennmaradt dokumentumok segítségével. Horn Emil, a bemutató rendezője az MTI munkatársának elmondta, hogy hazánkban most állítanak össze először ilyen jellegű tárlatot. Az intézmény a legújabbkori magyar történelemre vonatkozóan a leggazdagabb tárgyi anyagot mondhatja magáénak, s így lehetősége van arra, hogy sajátos múzeumi eszközökkel villantsa fel a Rákosi és Sztálin nevével fémjelzett éveket. Nem az időrendet követi majd a feldolgozás: a tárgyak egymásmellet- tiségével, tematikus csoportosításával a kor sajátosságait a hétköznapok tükrében kívánja visszaadni, érzékeltetve a személyi kultuszt, a hibás gazdaságpolitikát, a törvénytelenségek és üldöztetések világát, az általános bizalmatlanság légkörét. Mini vásárváros Mini vásárvárost alakítottak ki a Hegyeshalom szomszédságában található Levél községben. Az egyelőre 30 házból álló tétesítményegyüt- test az Ml-es nemzetközi főútvonal mellett, az osztrák határ közelében építette a ráckevei Architektúra Kisszövetkezet. A területen, amely nemrég még szántóföld volt, három hónap alatt alakították ki az első bemutató, illetve referenciaterületüket, különféle méretű, saját szabadalom alapján konstruált, úgynevezett gyorslakóházi panelrendszerekből. A levéli EXPO könnyen megközelíthető s a tárgyalásokhoz, termékbemutatókhoz, üzletkötésekhez kulturált körülményeket biztosít a nyugat-európai piacok felé nyitni szándékozó vállalatoknak. nak felvonultatásához segítséget nyújt majd például a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Zenetudományi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, valamint számos hazai közgyűjtemény. Több korabeli tárgy, dokumentum érkezett magánszemélyektől is: így jutottak hozzá például olyan egykori írószövetségi körlevelekhez, amelyek egy- egy aktuális téma irodalmi feldolgozására szólítottak fel. Fotók köztük az eredetivel párhuzamosan bemutatott meghamisított felvételek korabeli újságcikkek és más dokumentumok idézik majd a koncepciós pereket, az ÁVH tevékenységét, a törvénytelenségeket és a kitelepítéseket. Ez utóbbi egyébként ú- miként a rendező elmondta — azon témakörök egyike, amelyre vonatkozóan igen kevés dokumentum maradt fenn. Ezért is kéri a múzeum azok jelentkezését, akiknek birtokában az üldöztetésekre, kitelepítésekre vonatkozó bármilyen személyes dokumentum, tárgy vagy fotó van: kölcsönzéssel vagy eladással segítsék a tárlat teljessé tételét. A bemutató a tervek szerint a jövő év második felében nyitja meg kapuit. Az elképzelések szerint a bemutató egyik témakörében, a személyi kultuszra utaló tárgyak, fotók, írásos dokumentumok között lesz látható egy válogatás azokból az ajándékokból, amelyek Rákosi Mátyás 60. születésnapjára készültek, s amelyek részben a Munkásmozgalmi Múzeum birtokában vannak. Kiállítják majd annak az egykori, 11 méteres monumentális Sztálin- szobornak egy darabját is — a szobor csaknem egy mázsát nyomó jobb kezét —, amelyet a közelmúltban vett meg egy magángyűjtőtől az intézmény, továbbá válogatnak azokból az alkotásokból, fényképekből, pályázati dokumentumokból, amelyek a Sztálin- emlékmű megformálására kiírt pályázatot idézik fel. Több dokumentumot kölcsönöznek majd más intézményektől és gyűjteményektől is. Az Új Magyar Levéltárból megkapják egyebek között a Sztálin érdemeinek törvénybe iktatásáról intézkedő eredeti okmányokat, s dokumentumaival hozzájárul a bemutatóhoz a Párttörténetitntézet, valamint a Lukács-archívum is. jQp Egy másik nagy egységnek, a szocre- ál legjellegzetesebb alkotásainak, irodalmi, zenei és képzőművészeti r DÖNTŐIT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG--•?O.-;•. ■ -.7 fii? Életfogytiglani kapott a leninvárosi gyilkos Amint arról lapunkban folyamatosan beszámoltunk, megdöbbentő gyilkosság történt tavaly tavasszal a kecskeméti Leninvárosban. Az áldozat dr. Sz. J.-né volt, akit késszúrások sebesítettek halálra. A rendőrség — bravúrosan gyors nyomozással — rendkívül rövid idő alatt elfogta a tettest, Sípos Józsefet (Kecskemét, Izsáki út 27.), akit nemrég tartott tárgyalásán immár jogerősen is életfogytigláni szabadságvesztésre ítélt a Legfelsőbb Bíróság. A lakótelepi otthonhoz egyszerre riasztották annak idején a rendőrséget és a tűzoltóságot, miután a tulajdonos hosszabb ideje nem jelentkezett. Az ablakon behatoló tűzoltók hamarosan megtudták az okot: az asszony holtan hevert a padlón, gyilkosság áldozata lett. A rendőrségi apparátus nagy erőkkel kezdte meg a kötelező rutinmunkát — végül éppen ennek a körültekintően elvégzett rutineljárásnak köszönhették, hogy meg tudtak őrizni bizonyítékként nyomokat. Fényképfelvételekkel, képmagnóvei rögzítették a helyszint — a későbbiekben ennek is szerepe volt. A nyomozás első szakaszában az asszony ismeretségi körét próbálták meghatározni; ekkor bukkant fel egy olyan férfi, aki a tanúk szerint különös érdeklődést mutatott dr. Sz. J.-né ékszerei iránt. S bár az illetőt sikerült azonosítani, az első adatok szerint azért nem lehetett a tettes, mert épp börtön- büntetését kellett töltenie — órák alatt kiderült azonban, hogy a férfi szabadon van. Valószínű persze, hogy tartott a felelősségrevonás- tól, hiszen amikor a kiserdőben igazoltatták őt a rendőrök, és mi- ,után közölték veié, hogy nem az, akinek bemutatkozott, —tudniillik álnevet mondott — hanem Sípos József, akkor remegni kezdett (később szakorvosok megállapították, hogy súlyos személyiségkárosodásban szenyed ugyan, de nem elmebeteg). A gyilkosság részleteit nem volt könnyű rekonstruálni. Sípos mindig csak annyit és azt ismerte be, amennyit ott és akkor rá tudtak bizonyítani, ám még akkor is valótlanságot szőtt vallomásába. Kombinatív készségét talán épp eléggé jellemzi: szimultán fejtett meg keresztrejtvényeket — fejben. A nyomozókkal különben nem is törekedett együttműködésre: ön- gyilkosságot kísérelt meg, megtagadta az evést, följelentette a rendőröket, hogy „kényszerítették” a vallomásra (a katonai ügyészség a rendelkezésére álló adatok alapján ' megtagadta a nyomozást ez ügyben) — mindhiába: a nyomok, a helyszín azt vallotta, hogy ő és senki más nem lehetett a gyilkos. (Zárójelbe kívánkozik: Sípos még hamis alibit is igyekezett koholni; föltűnést keltőén viselkedett egy postahivatalban, arra számítva, hogy a tisztviselők nem fognak emlékezni ottléte pontos idejére, de rajtavesztett: nagyon is megjegyezték, és persze ez újabb ellene hozható bizonyiték lett). A bíróság előtt azonban pontosan összeillett minden. Sípos—aki áldozatát már korábban megismerte — szemet vetett annak arany karkötőjére és elhatározta, hogy mindenáron megszerzi magának. Kérte is párszor az asszonytól az ékszert, ám nem kapta meg. Eljött 1987. március 24. Sípos ismét fölkereste az asszonyt, aki — mivel éppen ebédelni készült a Toronyház étterembe -- kisminkelve fogadta. Megittak egy kávét, a csészéket a vendéglátó kivitte elmosni a konyhába, majd indulni akart. Azonban nem jutott el sehová: Sípos kérte tőle az ékszereket, és, mert nem kapta meg, vadászkését kétszer beleszúrta ISig; az asszony rövid szenvedés után meghalt. A gyilkos pár méterrel odébb vonszolta áldozatát (közben leesett karjáról az órája, amelyet a holttest alatt találtak meg a nyomozók: első osztályú bizonyíték!), megkereste a karkötőt és elment (előbb alibit koholni, utóbb ahhoz az orgazdához, aki pénzt ígért az ékszerért — egy gyógyszertári patikamérlegen mérették meg az aranyat, ennek alapján kapott 9100 forintot). Sípos a bíróságon egy csomó korábbi vallomását visszavonta — ez azonban már mit sem segített rajta. A helyszíni szemle közben készített video- és fényképfelvételek is egyértelművé tették, hogy mikor mondótt igazat és mikor nem. Azt a tényt például, hogy frissen használt kávéscsészék vannak a mosogatóban, vagy hogy az asszony ki volt-e sminkelve, nyilvánvalóan csakis az tudhatta, aki ott volt, aki látta — és ez ä gyilkos volt. Sípos az állította, hogy ő egy — általa hamisított — nagy összegű betétkönyvvel „fizetett” az asz- szonynak, akit egy ismeretlen betörő ölt meg. A videofelvétel bizonyította a helyszíni szemle rendkívüli alaposságát: ha lett volna betétkönyv, előkerült volna. A kü- lön-külön megőrzött ruhadarabokon megtalálták Sípos akkor viselt cipőjének a nyomát — egyszóval a létező legtöbb adat azt támasztotta alá, hogy ő volt a tettes. A bíróság figyelembe vette a büntetés kiszabásakor, hogy a vádlott nem első alkalommal ütközött össze a törvényekkel, megrögzött, „kitanult” bűnöző. Ezen eljárás keretében vonták felelősségre a korábban Kecskeméten elkövetett lakásbetörésekért is (kell-e mondani, hogy mindig kesztyűben dolgozott?) Az életfogytiglani szabadságvesztés tehát halmazati büntetés és jogerős. B. J.
