Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-02 / 262. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. november 2. SEMMIT, KEVESEBBET VAGY MÁST? MÁST! Őszi tűnődés a nyárról Megyénkben még nem akadt kezembe őszi vagy téli kulturális, sportolási ajánlatokat tartalmazó műsorfüzet. Tavaszit is csak Kecskeméten, a fesztivál népszerűsitésé- re adtak ki. Vajon miért éppen a nyári rendezvényeket hirdetik csokorba kötve a megyeszékhelyen, Baján és másutt? Csak így remélnek nézőket, látogatókat? Nincs igazság nélkül ez a föltevés. Ma már tudjuk, hogy évtizedes szokások óhajokkal, határozatokkal nehezen változtathatók. Márpedig a forró hónapokban régóta megcsappan a művelődési intézmények látogatottsága'. Országszerte bezárnak a színházak, még a jól bevált előadás-sorozatokat is szüneteltetik. Egyik-másik könyvtár átmenetileg heti néhány órával rövidíti nyitvatartását. A mozik mostanában mindinkább üzleti szempontokból összeállított műsorában még inkább előtérbe kerülnek a habkönnyű vagy éppen olcsó izgalmakkal csábító filmek. A szurkolók hosszú hetekre meccs, verseny nélkül maradnak. Nehéz helyzetbe kerülnek a köz- művelődést csak rendezvényekben elképzelők. Szabadságra utaznak a színészek, film- vagy tévéjátékforgatást, felvételeket vállalnak, nehezen érhetők el a balatoni nyaralójukban üdülők. Általában a nyári szünetben festetik, csinosítják az épületeket, ahol ez szükséges, ahol sikerül pénzt előteremteni. Arról nem is szólva: a lakosság szabadideje célszerűbb eltöltésének megkönnyítésére hivatottak közül is sokan nyáron veszik ki szabadságukat. Akadoznak a közönségszervezés kialakult módszerei. A tanintézetekben legfeljebb egy-egy ügyeletes található, az idényjellegű üzemekben túlórázik, aki teheti, másutt a karbantartás miatt leállítják a gyártást. Nincs okunk különösebb bánkó- dásra a 4- hogyan! is mondjam — máskor úgy-ahogy bevált közművelődési fonnák nyári elhanyagolása miatt. Kevesebb az ismeretterjesztő előadás, megritkulnak a szakköri foglalkozások, rikábban lépnek föl a — fogyatkozó számú — műkedvelő együttesek, köny- nyebben jutnak helyhez a könyvtári olvasótermeket látogatók? Sebaj! Rosszul teszi, aki emiatt bárkit elmarasztal, aki megfeledkezik arról, hogy megyénket a Duna és a Tisza határolja, aki nem számol a tízezernyi' hobbikerttel, a háztáji gazdaságokkal, a hétvégi kirándulásokat megkönnyítő mind több gépkocsival, az általában rosszul szellőztethető, meleg épületekkel. Azok az idők pedig szerencsére elmúltak, amikor aratási csasztuska- brigádokkal, az úgynevezett „kul- túragitációs munkával” dühítették a dolgozókat! Téved, aki okfejtésemből arra következtetne, hogy magam is az édes szentheverdel heteinek, a semmittevés hónapjainak tekinteném a nyarat, nem bosszantanának az ol- vasatlan könyvek, az elherdált órák, a rájuk zúduló szabadidővel küszködő gyerekek. Elhibázott, el- hivatalnokoskodott, túlmagyarázott és túlduzzasztott közművelődésünk — ide értem a tömegsportot is — szemléletváltozásától és a megfelelő feltételek kialakításától remélhető a kényszerű őszi magyarázkodások megszűnése. Becsülöm a kiskőrösieket, akik őszintén elmondták: hiába ügyeskedtek, állítottak össze vonzó, test- és szellemgyarapító, az életkori sajátosságokkal számoló programot. Kevesen szánták magukat a kerékpár-kirándulásra, a túrával egybekötött vetélkedőre. Magam is szégyenkeztem, amikor a kecskeméti főtéren kéttucatnyion hallgatták a kiváló fúvószenekar hangversenyét. Voltak persze sikeres programok is, de áltatnánk magunkat, ha ezekre hivatkozva elégedetten veregetnénk vállunkat. Föl kellene eleveníteni a régen, másutt és bevált nyári alkalmakat. Különösebb (és drága) propaganda nélkül is toborzódna közönség, ha éveken, évtizedeken keresztül azonos időben és helyen — mondjuk a hangulatos, árnyas zenepavilonban — szólna a fúvósmuzsika. Meg- szoknák az emberek a kellemes vasárnap délutáni szórakozást. Régebben minden városnak megvolt a maga kedvelt kirándulóhelye, látogatott parkja. Mi lett Kecskeméten a Műkertből, a belső sétatérből? Kerékpártúrát ki ajánlhatna nyugodt szívvel? Joggal aggódhatna a szülő; látja-e még épségben gyerekét, mikor csapja el egy autó? A biciklis turisztika kerékpárút-hálózat nélkül elképzelhetetlen. Aki csak egy kicsit is ismeri a gyerekeket, tudja, hogy ódzkodnak a szervezett rendezvényektől, amikor percről percre megmondják nekik, hogy mit kell csinálni. Az ilyen szabályozottság általában ellentmond a játék jellegének, kivéve, ha valami újat tanulhatnak, mint például a remek Szórakaténuszban. De könyörgöm, hol futkározhatnak, focizhatnak a mai városiak? Túl nagy árat fizetünk természetes igényeik lebecsüléséért. Mi lenne, ha ingyen vagy néhány forintért bármikor valamelyik pályára léphetnének ösz- szeverődött baráti társaságok? Hajdanán egy magára valamit adó faluban vasárnap délelőtt a legényegyletben biliárdoztak az ifjak, a kocsma udvarán kugliztak a felnőttek. Abban a dunántúli városban, ahol felnőttem, két szakszervezetnek volt székháza. Alapterületük együttesen nem érte el az Erdei Ferenc Művelődési Központ negyedét. Az építőknél és a vasasoknál összesen négyen-öten dolgozhattak főállásban, de minden áldott nap reggel héttől este tízig nyitott kapukkal várták az érdeklődőket, örültek minden látogatónak. Az alagsorban az egyik helyen három, a másikban két pingpongasztal állt e labdajáték híveinek rendelkezésére. Ha elfáradtunk vagy éppen foglak volt valamennyi, újságokat, folyóiratokat lapozgattunk. Most arra is büszkék mifelénk — plakát híreli —, ha időnként egy, azaz egy asztalt fölkínálnak a, gyerekeknek. Ki kellene tárni a tömegszervezeti székházak kapuit, hasznosítani kellene ilyen célokra is a drága pénzen épített palotákat. Télen, nyáron egyaránt. A közművelődésben, a sportban le kellene apasztani a vízfejeket, tevőleges munkára kellene szorítani az úgynevezett elvi irányi- tókat, módszertani csoportokat. Akkor nem rekesztenék ki alkalmanként ilyen-olyan indokkal a látogatókat úgynevezett művelődési központokból, nem okozna gondot az olvasótermek nyitvatartása. Ifjak, felnőttek nagyobb csoportjának válna második otthonává egy- egy közművelődési intézmény, sportegyesület vagy tömegszervezet, és ugyebár az ember szívesen időz otthonában nyáron is. Ha majd valamennyi, a szabadidő eltöltését könnyíthető^.az em-„. berformálódást segítő intézmény, szervezet versengve próbába bővíteni törzsgárdáját, ha az eddiginél jóval több emberrel próbál élő kapcsolatot kialakítani, nyáron is többen figyelnek ajánlataikra. Vagyis: csak akkor lehet tartalmasabb a nyár, ha erősebb kapcsolatok alakulnak ki más évszakokban. Heltai Nándor Csillag a musical-színpad egén A Bestiában, Báthory Erzsébet szerepében HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Ahány szerepe van, annyi arc: Nagy Anikó. Báthory Erzsébet véres legendájában ő a Bestia. A Bestia főszerep. Ha a darab nem is, a színésznő á Szegedi Szabadtéri Színpadon osztatlan sikert aratott. Zenei pályára készült. Először zongorázni, majd énekelni tanult. Tizenhat éves kora óta Sőtér Magdolna a tanára. Elsőre felvették a Színművészeti Főiskola prózai szakára. Sorra jöttek a prózai szerepek és vizsgák, ahol „mindent” kellett énekelnie. A szerep — bármekkora is — iszonyúan fontos, mert színház! Példaképei: Bajor Gizi, Latinovits, Őze Lajos, Szemes Mari. Célja azoknak az eszközöknek a birtokába jutni, amelyekkel eszköztelen lehet. Már az utolsó főiskolás évben Szegedre hívták. Csehov Cseresznyéskertjében ő volt Varvara Mi- hajlovna. Oda szerződött. Szerepek és sikerek. Nagyszerű rendezők és csodálatos társulat, akik jeles prózai produkciók mellett vállalkozhattak zenés darabokra is. Számára azonban egyre fontosabb lett a zene, az ének. Színészegyénisége kihívást jelentő feladatokat követelt. Szegedtől az elszakadást egy lábtörés könnyítette. Budapesten szinkronszerepek, aztán egy új színház, a Rock Színház vonzása. A példakép Streisand. A színházban közös munka várt rá, tanulás, új feladatok. Annak élménye, felfedezése, hogy „minden bennem lakozik”. A drámai szende szerepköre bővül, tudni kell meghalni a színpadon. Nagy Anikó a színházzal együtt tanulta a műfajt. Hihetetlen energia kellett, hisz önálló színházépület híján ott dolgoznak, ahova beengedik őket. Egy-egy produkciónak, amit a MOM-kultúrházban próbáltak, helyénvalónak kell lennie a Vígszínház színpadán csakúgy, mint a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Evita, Sztárcsinálók, Farkasok, West side story, A krónikás, A bábjátékos, a Cafe Rock, a Hair, a Musical-musical, a Jézus Krisztus szupersztár, a Csillag Nápoly egén, a Nyomorultak, a Bestia egy-egy állomás lenne? A műfaj létjogosultságának bizonygatása? Aligha. Az egyenetlenségek ellenére igazi a színház, és vannak kiemelkedő művészei. Igaz, még kevesen, hisz rövid volt az út. Otthona fala csupa könyv. Sorjáznak a külföldi zenés darabok videokazettái a nagy művészek produkcióival. Még az öt londoni látogatás is a tanulást szolgálta. Kézközeiben angol szótár, nyelvkönyv, mert az énekelhetőség érdekében a szövegfordításokba is be kell segíteni. A dolgozószobában pianínó. A pihenés készülődés is az új szerepekre. A színház repertoárdarabjait külföldön is előadják. Új feladat számára az őszi bemutató, ahol két egyfelvonásosban övé a főszerep. Hangja telt, érett és szárnyaló. Távoli álom Bartók Kékszakállújának Juditja. Dolgozik és tanul. A műfaj követeli ezt a feszes tempót, ezt a szigorúságot, ezt az igényt. A műfaj, mely megtalálta őt, s amelyben ő is meglelte színészegyéniségét, önmagát. v J.Á. Cirill és Döme Horváth József kovácsmester és Végh Erzsébet, jómódú polgár szülők gyermekeiként látta meg a napvilágot a két fiú, Cirill és Döme. Az idősebb testvér 1804. október 17-én, jóval fiatalabb öccse 15 évvel később, 1819. október 26-án született, mindketten Kecskeméten. Életüket és tetteiket az érzelem- és a gondolatvilág azonossága, egymásrautaltságuk, egymás segitése határozta meg és jellemezte; Cirill, az idősebb testvér, aki egyébként atyja után — mint eísőszülött —a keresztségben a József nevet kapta, csak később, 1820- ban, amikor belépett a piaristák papi rendjébe, akkor |Vette fel a Cirill nevet. Bátyja egyházi pályáját látva, a kis Döme 1837-ben ugyancsak felvétette magát a váci egyházmegye növendékei közé. Cirill 21 éves volt, amikor trepcséni, podolini és váci tanító évei után, a művészetek és tudományok doktorává avatták a pesti egyetemem Döme 1838-ban szakított a hajlamaival ellenkező egyházi pályával, s három év múlva — a pesti tudomány- egyetemen, majd pedig Pozsonyban végzett jogi tanulmányai után,— ügyvédi oklevelet szerzett. Cirillt 1828. augusztus 6-án szentelte pappá az akkori váci püspök, gróf Ná- dasdy Ferenc, a későbbi kalocsai érsek. Az idősebb testvér egész életét az ifjú- ■ ság nevelésének szentelte, s mint pedagógus, tanár és iskolaigazgató tevékenykedett Vácon, Pesten, Szegeden, majd ismét Pesten. Döme a közélet területén, s szülővárosának felvirágoztatásával szerzett elévülhetetlen érdemeket. Amikor jogi tanulmányait befejezte, megszerezve ügyvédi oklevelét, hazatért Kecskemétre, ahol városi ügyésszé és tanácsossá választották. Élethivatásuk, munkájuk mellett volt egy közös nagy szerelmük — mai nyelven szólva hobbijuk —, amelynek művelésében szintén eredményesek voltak, sikereket értek el. Ez pedig az irodalmi tevékenységük volt. Cirill első drámája, a „Tyrus” 28 éves korában jelent meg, s mindjárt díjat nyert az Akadémia 1832/33. évi pályázatán, Vörösmarty — ugyancsak jutalmazott — Vémásza mellett. Horváth Cirill munkája ívenként 5 aranyforint tiszteletdíjban részesült. Drámájával elnyerte az akadémiai levelező tagságot is. A siker lendületet adott neki. „Kuthen”, „Holánta", „Vetélytár- sak", „Kupa" címen egymás után láttak napvilágot szomorújátékai. A korabeli irodalomtörténet Horváth Cirillt Vörösmarty tanítványai közé sorolta, akinek munkáira még Kisfaludy Károly és'rrnem véletlen — Katona József is hatással voltak. Sajátos műnyelvet alkotott, amelyet Toldy Ferenc nyilvános dicséretben részesített. Drámákon kívül számos kisebb költeményt, verseket is irt. Éppen Horváth Döme volt az, aki 1899-ben két kötetben finanszírozta és kiádta Cirill testvérének szépirodalmi munkáit. Az ifjabb testvér semmivel sem maradt el irodalomkedvelő bátyjától. A vallástudományok művelése helyett már a váci papnevelő intézetben szívesebben fordított és írt drámákat, s írói sikerekről álmodozott. 1841-től a korabeli lapokban, a Rajzolatokban és a Részvét gyöngyei című albumban jelentek meg költeményei és elbeszélései, néhol saját neve, de jobbára Sólyom álnév alatt. Haláláig rendszeres cikkírója volt a Kecskemét-nek, szülővárosa napilapjának. Irodalmi tevékenysége, közművelődési munkássága főképpen az önkényuralom időszakára esett. Érthető, hiszen a politikai élet a 48-as függetlenségi eszmék párthívét hallgatásra kényszerítette. Ekkor adja ki saját és idegenből fordított drámáit, s .általa írt bevezetéssel ellátva Katona József Bánk bánját. Mecénásként, anyagiakkal és a Részvét Lapjai szerkesztőjeként az újság hasábjain munkáik közreadásával segítette földijeit: Bulcsú Károlyt, Lo- sonczy Lászlót, Ács Zsigmondot. A régi Felolvasó társaságból Horváth Döme hívta életre a Katona József Körré alakult irodalmi egyletet, amelynek első elnöke is ő volt. 1893-ban, még az ő élnökösködése alatt, ünnepelte még a kör.— országos érdeklődés mellett — Katona József születésének százéves évfordulóját. Gazdag bőkezűséggel, saját adományaiból megalapította a Katona József Kör könyvtárát. Még ugyanebben az évben társadalmi és politikai eszméket fejtegető beszédeit kinyomatta, s a Katona József Kör tagjai között 600 példányt ingyen osztott szét. 1899-ig volt a kör aktív elnöke, majd haláláig tiszteletbeli elnöke. A függetlenség, a nemzeti önállóság, majd pedig a 48-as eszmék mellett kötelezték el magukat. Amikor Báró Geringer Károly polgári biztos 1849. október 9-én elrendelte az Entwurf (Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich) bevezetését, majd valámivel később Albrecht főherceg katonai és polgári kormányzó, a germanizálás legfőbb képvir selője 402. sz., hírhedtté vált rendeletével annak „kötelességtudó és hathatós végrehajtására” szólította fel az iskolákat, a pesti igazgató nem hajtotta végre. Horváth Cirill inkább latin nyelven írt, ha magyarul nem írhatott. Az iskola iktatóját is előbb magyar, később latin nyelven vezette. A német tanítási nyelv ellen -f* tehát a germanizálás ellen '—f szívósan, kitartóan küzdött, s igazgatósága idején nem is sikertelenül. Éppen ennek a magatartásnak volt viszont egyenes következménye, hogy pesti igazgatói állásáról le kellett mondania és Szegedre távozott. Horváth Döme, bátyjához hasonlóan, elkötelezte magát a magyar ügy mellett. Az 1848/49-es szabadságharcban— Kossuth megbízásából -f§ népfelkelési biztos volt, s a hadsereg szervezésével, az utánpótlási vonalak biztosításával, a szabadságharcosok élelemmel, ruhával és fegyverrel való ellátásának nehéz feladatával foglalkozott. A bukás után javait lefoglalták, hadi- törvényszék elé idézték, s hatósági felügyelet alá helyezéssel és ügyvédi munkájától való eltiltással büntették. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy az üldözött Horváth Mihály 48-as vallás- és közoktatási minisztert, Magyarország és a szabadságharc történetíróját rejtegesse az üldöztetések időszakában, akkor, amikor ez a tett a Habsburg-dinasztia elleni árulással ért fel. Horváth Cirill mint líceumi tanár Szegeden is szívén viselte az ifjúság önképzésének ügyét. 1840-ben megalapította a Szegedi Bölcselkedők Olvasó Társaságát, amely később — halála után — a Horváth Cirill Önképzőkör nevet vette fel. A piarista tanár nemcsak kitűnő igazgató, hanem kiváló pedagógus is volt. Cirill bátyjához hasonlóan Horváth Döme is számtalan jelét adta az ifjúság iránti szeretetének, s előmenetelüket pályadíjak kitűzésével, bőkezű adományaival segítette is. Cirill a „Tyrus” című drámájáért 1834-ben elnyerte az akadémia levelező tagságát, 1836-ban pedig az akadémia rendes tagjai közé választották „A phi- losophiai rendszerek méltatása" című értekezéséért. Az Akadémia 1865. december 10-én tartott ünnepi nagygyűlésén tiszteleti tagnak választotta meg. Szegedi igazgatói tevékenysége után Pesten tanügyi biztosnak nevezték ki. Más területen ugyan, de Horváth Döme hasonlóan gazdag közéleti szerepléssel hívta fel magára a figyelmet. Az 1861-ben újra összehívott Ország- gyűlésen Kecskemét város képviselőjeként volt jelen, s egészen 1875-ig tagja volt az Országgyűlésnek. Képviselői minősége mellett tiszti-főügyészi és igazságügyminiszteri tanácsosi méltó- ságpt is betöltött. Felejthetetlen érdemeket szerzett a „Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület" megalapítása idején is, mely egyesület elnöki tisztét töltötte be. Ahogy születésük során 15 évvel követték egymást, úgy haláluk is 15 év eltérésével következett be. Cirill 1884. november 5-én, három nappal 50 éves akadémiai tagságának jubileumi megünneplése előtt, Döme pedig 1899. február 14-én hunyta le a szemét. Mindketten 80 évet éltek, közéleti szereplésükkel megbecsülést vívtak ki nevüknek és öregbítették szülővárosuk hírnevét. Szabó Tamás Kint vagyunk a vízből Az egész ország nézte nemrég a Ki mit tud?-ot. Persze azelőtt és azóta is mindenki, társadalmunk minden rétege, intézkedése ebben a szellemben él, születik, versenyez, vetélkedik. A tévében nem múlik el adásnap országos horderejű viadal nélkül. Annak idején nagy port vert fel a Pesti csámpás, amelyet a kormány zenekara és a SZOT néptáncegyüttese adott elő; remek volt az összmunka, mert az együttesnek pontosan úgy kellett táncolnia, ahogy a zenekar húzta az alávalót. Az Erdélyből hazánkba származott magyarjaink már többször bemutatták a Székely keservest, majd a nagykövetség elé vonultak, és éltették a román—magyar barátságot. Az illuzionista minden átmenet nélkül átlépett a kapitalizmusból a szocializmusba, az áremelő a 15 százalékos csúcsot fél kézzel 20 százalékig lökte, igaz, a teljesítmény még a zsűri hitelesítésére vár. Viszont a közönségszavazatot mégis egy másik illuzionista kapta, aki a felfelé kúszó árakat úgy irányította, hogy 20 százaléknál elérjék a plafont (azt még nem tudják, hogy a plafon is illúzió volt!) Nagy népszerűségnek örvendett az a bűvész, aki a lakathiány ellenére bezárt két veszteséges vállalatot, hiánycikket varázsolt elő a pult alól; igaz, ő sem tudott a Szovjetunióból előteremteni megfelelő mennyiségű újságnyomó papírt. Ki ne emlékezne az egyensúlyozóra, aki borotvaélen táncoltatta a fizetési mérleget úgy, hogy az egyik serpenyőjét az inflációs ráta húzta lefelé? Talán túl pikáns volt az a momentum, amikor az erotikus tánc kategóriában a korai idő- porg ellenére bemutatták a meztelen igazságot, nevezetesen azt, hogyan gombolt le magáról kétmillió adóhátralékot egy maszek kozmetikusnő. Pantomimban a visszatartó-művész vitte el a pálmát: nyugtalanul kereste a helyét a társadalomban, próbálta megragadni a munkát, aztán kihagyta a lehetőséget, hogy kevesebb legyen a személyi jövedelemadója. Természetesen a „glasz-' noszty" is jelen volt Antal Imre elővezető humorában, amikor az egyik versenyzőnek ezt mondta: „És most én is olyan oldalamról mutatkozom be, amelyet még nem ismernek" — azzal hátat fordított a kamerának. Nem állt a háta mögött senki. A bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer a zsűritől több milliárdot kapott, de emiatt sokan óvást nyújtottak be. A leggyengébb produkciókat csak lagymatag taps kísérte: fellépett egy 76 éves férfi, és bemutatta, hogyan eszi meg tfz nap alatt a havi nyugdíját; a nagy mesemondó olyan országról beszélt, amely nem vesz fel több külföldi kölcsönt; egy magát meg nem nevező, korlátlan felelőtlenségű társaság 13 millió adósságot csinált az országnak ... Kár, hogy a kihalászó kategóriában eddig még kevés produkciót láttunk, de azéi;t már egy-két embert kihalásztak a zavarosból. Mondták is: „Most aztán jól kint vagyunk a vízből!" Kíváncsian várjuk a folytatást... Saiga Attila Horváth CyrílJ Horváth ßöme
