Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-05 / 238. szám

1988. október 5. • PETŐFI NÉPE • 3 OKTÓBER VÉGÉN KÖZGYŰLÉS Választhassanak a fiatalok a politikai álláspontok között! Beszélgetés dr. Stumpf Istvánnal, a MIOT szervező titkárával rétéi között formálódó vallási-ifjúsági Amint arról hírt adtunk, a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Baján rendezett felkészítő táborában előadást tartott dr. Stumpf István, a Társada­lomtudományi Intézet munkatársa, a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa ne­vű, rövidesen megalakuló szervezet szervező titkára. Megragadtam az al­kalmat, hogy néhány kérdésre választ kérjek. — Miért van ma Magyarországon szükség egy MIOT jellegű integrációs fórumra? — Az ifjúság politikai közéletében jelentős változások kezdődtek a 80-as évek elejétől. E változások jellemzője, hogy kialakult egy új, alternatív társa­dalmi mozgalmi szféra, melynek az az egyik fő ismérve, hogy alulról építkező, önszervező ifjúsági klubok jelentek meg a közélet színpadán. A másik jel­lemzője pedig, hogy a hivatalos intéz­ményrendszeren belül elmélyült a KISZ válsága, egyre nagyobb lett a fiatal nemzedékben' a bizalmatlanság a Kommunista Ifjúsági Szövetséggel szemben. Ez arra kényszerítette a szer­vezet reformer vezetőit, hogy a KISZ radikális megújítása mellett álljanak ki, szembeszálljanak akár a párttal is. Amint látható, politikai értelemben nagyfokú differenciálódás indult meg az ifjúságon belül, melynek az lehet a végeredménye, hogy az újabb nemze­dékek vagy a fiatalabb korosztályok nem valami homogén szervezetben ol­dódnak fel, hanem megpróbálják meg­keresni az egyéniségüknek leginkább megfelelő csoportokat, illetve szerveze­teket. Tehát egyfajta politikai identifi- kálódási folyamat zajlik. Különböző politikai platformok és értékek körvo­nalai kezdenek kibontakozni az ifjúsá­gon belül. így például új tartalommal telítődik a szocialista vagy a szociálde­mokrata értékrend. Nagy befolyási esé­lye van egy népi-nemzeti gondolatrend­szernek, mely a magyar társadalom történelmi hagyományait, önkormány­zati tradícióit, a vidékiségben rejlő progresszív energiákat kívánja felhasz­nálni a magyar társadalom mai problé­máinak megoldásához. Új fejlemény, hogy legális keretek között jelenik meg egy polgári liberális, polgári demökra- tikus értékrend is.~ És végül nem elha­nyagolható a történelmi egyházak ké­csoportok befolyása es a baziskozösse- gek megnövekedett szerepe sem. — Véleménye szerint ez a nagymérvű differenciálódás politikai energiává vá­lik majd? — Amint látható, a magyar ifjúság nagyon sokarcú. Üdvözlendő a diffe­renciálódási folyamat, mely lehetőséget kínál a fiatalok számára, hogy egyéni­ségüknek és érdekeiknek megfelelően választhassanak a különböző politikai álláspontok között. De ez a folyamat csak akkor válhat hatékony politikai energiává, problémamegoldó képes­séggé, ha integrálódási lehetőség járul a különböző politikai elképzelésekhez. A MIOT tulajdonképpen egyik felada­tának tekinti, hogy az ifjúságon belül levő nézet- és véleménykülönbségek egyeztetéséhez intézményes és legális politikai lehetőséget teremtsen. Színte­re akar lenni a nemzedéken belüli és a nemzedékek közötti új közmegegyezés kialakításának. A MIOT-nak ezen kí­vül fontos szerepe lehet a fiatalok ér­dekvédelmében az egyre romló gazda­sági körülmények között. Egy magára .valamit is adó társadalom nem nézheti tétlenül fiainak perspektívavesztését, életkörülményeinek radikális romlását, már csak azért sem, mert néhány év múlva ezeknek az ifjaknak a teljesítő- képességétől, felkészültségétől függ az ország fennmaradása. Úgy vélem, hogy a társadalmi-politikai gondolko­dásmód centrumába kell állítani azt, hogy a társadalmi újratermelődés nem­zedéki folyamatossága nem szakadhat meg, mert ez magának a társadalom­nak a szétesését jelentené. — Milyen szerepet szánnak a MI­OT-nak? — Az előbb vázolt, új módon felfo­gott társadalompolitikában lehet szere­pe a MIOT-nak, mint ifjúsági érdek­egyeztető fórumnak, és nyomást gya­korló csoportnak. A fiatalok problé­máit azonban nem szeretnénk generá­ciós kérdéssé szűkíteni. Arra is törek­szünk például, hogy egy másik nagyon rossz helyzetben levő réteggel, a nyug­díjasokkal is felvegyük a kapcsolatot. — Az előkészítő bizottságon belül sok vita folyt. Milyen kérdésekről? — Az egyik legfőbb vitakérdés az volt, hogy ki lehet, illetve ki legyen tagja a MIOT-nak. Egy mély bizalmi válság közepén nyilvánvalóan semmit sem ér egy olyan szervezet, melynek nincs hitele azok körében, akiknek a képviseletére hivatott. Ezért a MIOT- ot a lehető legnagyobb mértékben nyi­tottá kell tenni minden egyes, önmaga képviseletére alkalmas ifjúsági csopor­tosulás előtt. Ez viszont felveti a műkö­dőképesség kérdését. Például ha Baján megalakul egy fiatalokat tömörítő cso­port,''mondjuk a Sugovica természeti értékeinek védelmére, lehet-e tagja a MIOT-nak? S ha igen, ugyanolyan jo­gokat élvez-e majd, mint a hatszázezres taglétszámú KISZ? Az előkészítő bi­zottságon belül az az álláspont alakult ki, hogy csak azok a szervezetek legye­nek a MIOT tagjai, amelyek országo­san szerveződnek, és létszámuk leg­alább ötszáz fő. Ezek a kritériumok vitatottak, elképzelhető, hogy a köz­gyűlésig még változnak is. — Részt vehetnek-e a MIOT mun­kájában azok is, akik nem érik el ezt a létszámot? wEpSÚgy tervezzük, hogy megfigyelő­ként igen. Vidéken pedig a különböző ifjúsági csoportok alulról építkezve lét­rehozhatnák a regionális tanácsokat, amelyek képviseleti jogot kapnának az országos fórumokon. Vita tárgya volt az előkészítő bizottságban, hogy mi­lyen formában hozza a MIOT a dönté­seit. Megoszlottak a vélemények. Az egyik álláspont szerint a MIOT első­sorban állásfoglalásokat hozzon az if­júságot érintő legfontosabb kérdések­ben, mégpedig egyhangúlag. A másik vélemény azt mondja, hogy akkor ad­jon ki a MIOT állásfoglalást, ha a többség ezt kívánja, de a kisebbségi véleményt is tüntesse fel. — Mintaértékűnek tartja-e a MI- OT-ot a magyar közélet számára is? — Igen. A megszervezés sikere vagy sikertelensége, az ifjúság politikai köz­életében zajló folyamatok az egész ma­gyar társadalom politikai közéletére mintaértékűek lehetnek, hiszen itt egy új korszak politikai játékszabályait kell kialakítani, melyek megalkotásában önszervező szerepet kell hogy játssza­nak a társadalom különböző erői. Gál Zoltán •„EZT A JÓ HOMOKOT NEM LEHET ITTHAGYNI” Mi kell a zsanai embereknek? • A „jó homokból” is megárt a sok! Sziráczki Sándorék utcája egyelőre még így néz ki. (Méhesi Éva felvétele) Az idei év nem bánt bőkezűen a zsa- naiakkal. Sok család tervét felborította a szárazság. Az aszálytól a dohány és a cukorrépa csenevész maradt; jó, ha kevés hozamukkal visszaadják azt a pénzt, amibe a termesztésük került. Ar­ról viszont, hogy a családok ebből új ruhát, bútort, vagy más,.tartós fo­gyasztási cikkei vehetnének, ezen az őszön szó sem lehet. Az idő hogy halad! Az ezemegyven ember lakóhelyén, Bács-Kiskun és Csongrád megye hatá­rához közel, Lajkó Lajosnak, a tanács vb-titkárának sem könnyű a dolga. O a helyi közigazgatás afféle mindenese. Ritkán mondhatja valamire: „Ez nem tartozik rám". Az asztala most is tele iratokkal. Egy leányanya mellé gyámot kell kirendel­nie. Számot vet az első háromnegyed- évi adófizetéssel. Kik tartoznak még? A népesség 1988-ban nem nőtt: a négy születéssel és a hat halálozással inkább még fogyott is. Megnyeri-e a tanács a lakókat arra, hogy a Béke és a Ady Endre utcai útépítést saját pénzükből is segítsék? Ez ugyancsak foglalkoztatja a vb-titkárt az őszi tanácstagi beszámo­lók és az egyéni beszélgetések előtti he­tekben, akárcsak az, hogy milyen a fa­luban a kereskedelmi alapellátás. Sem­miképp sem tudja elfogadni azt a nagy különbséget, ami Kiskunhalas és Zsa- na szövetkezeti kereskedelmi ellátása között van. Amíg Halas új városrészei­ben az áfész költ a kereskedelem fej­lesztésére, itt az egyik élelmiszerüzlet ajtaja télen rosszul záródik, nincs hol raktározni az üres üvegeket, s a Mária- malmi — tanyai — vegyesbolt egyre siralmasabban néz ki, elhanyagolt. ' Az idő pedig hogy halad! Harminc­hat éve, hogy Kiskunhalas egykori ta­nyás területe község lett. Ilyen hosszú idő alatt persze sok minden megválto­zott itt. A faluvá növekedésben a nö­vénytermesztésből és az állattartásból élő családoknak is része volt, azzal, hogy korábban évente hat-hét házat építettek. A város közelségével a népes­ség megtartásában is szerepet játszik. Negyven zsanai Halasra jár dolgozni. Ott a kórház és a szakorvosi rendelőin­tézet; odaviszik a nagyobb háztartási gépeket javittatni és a ruháikat tisztít- tatni. Minden második családnak van autója, sőt egyeseknek két háza is: az egyik Zsanán, a másik Kiskunhalason. Mindemellett jócskán akad tennivalója a tanácsnak és a lakosságnak — nem utolsósorban pedig a Kiskunhalas és Vidéke Áfésznek —, hogy közös erő­vel, együtt javítsanak az életkörülmé­nyeken. Sziráczkiék háza Az idei telet gazdaságosan vegyes fűtőanyagokkal — üzemeltethető ka­zánnal kezdik az általános iskolában. Az olajkályhák felváltása központi fű­téssel a negyedik negyedév legsürge­tőbb feladata. Bár a lakók is elmondhatnák: „1988- ban ismét hét házat építettünk!" Csak­hogy nem telt ám a pénzükből ennyire. Egy ház épült az idén Zsanán, Szirácz­ki Sándoréké a Nyírfa utcában: A háromgyermekes családnak ez a harmadik háza a faluban. Kétmillió forintot költöttek rá. Ebből csaknem félmillió az Ullési Takarékszövetkezet­től való kölcsön. Úgy spóroltak, aho­gyan tudtak. A tetőt egy ismerős áccsal a félj — az Egyetértés Tsz raktárosa g| készítette el. Három hétig cserepez­tek. Egy szobafestő a festésért 50 ezer forintot kért volna. Nem kötöttek vele alkut; a meszelővei az asszony is egé­szen jól elboldogul. Bemutatva az októberben már lak­ható házukat, Sziráczkiné szavaiból hűséges ragaszkodást érzek a faluja iránt: — Szeretek Zsanán élni. Ezt a jó homokot, ami nálunk van, nem lehet itthagyni! A ,jó homok” persze nemcsak a cu­korrépa és a dohány, a burgonya és más zöldségfélék termőtalaja. A közle­kedő ember talpa s az autók kerekei alatt bosszúság forrása is egyúttal, mint a Nyírfa utcaiak lépten nyomon tapasztalják. Nem túlzás az újdonsült háztulajdonosok kesernyés megjegyzé­se: — Kész sivatag, ez az utca! Várják a jó utat Valóban, annyira kimélyült már az út, hogy a fiatalok kisebb gyerekkel nem mernek ideköltözni. Ki az, aki a babakocsit eltolná a hepehupás homo­kon, anélkül, hogy a gyerekeket a ho­mok vagy a sár meg ne fogná? Egyelőre még nagyon foghíjasak a telkek. Alig tucatnyi ház áll a lassan épülő soron, s ennek nem kizárólag a pénzszűke az oka. Gyorsabban elkelnének a telkek a házsor folytatásában és a túloldalon, ha végre lenne szilárd burkolatú út is. Nem kétlem, hogy a lakosság és a tanács összefogása az út megépítéséért nem várat magára sokáig. Hiszen a jó út épp olyan fontos a falusi embernek, hogy biztonságosan megvethesse a lá­bát a lakóhelyén, mint a jólfűtött iskola és a nem mostohagyereknek számító ke­reskedelem! Kohl Antal Politikai és gazdasági stabilitást! „Most egyidejűleg fizetjük a régi számlákat és invesztálunk a jövőbe, így tényleg kevés marad a má­nak ...” — állapította meg a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülésén Lukács János, a KB titkára jelenlegi helyzetünket elemezve. És egy má­sik, de ehhez szorosan kapcsolódó idézet Aczél Györgytől: .. ha egy tömeg radikalizálódik, a legna­gyobb hiba centiméterenként en­gedményeket tenni!” A karzat és a földszint A sokféle nézet, megoldásnak tetsző változat csokorba kötése meglehetősen nehéz volna, mivel az ülést valóban vita — konkrét kér­désekben konkrét vita — jellemez­te. A szimptómák fölsorolásában még nagyjából ugyanez volt a véle­mény ■— az emberek jó része türel­metlen, bizonytalan, romlik a han­gulat 458 az ebből eredő következte­tések azonban már több irányban próbálták fölvázolni a párt cselek­vési lehetőségét, vezető szerepének korszerűbb értelmezését. Volt, aki úgy gondolta, hogy a hullámszerűen változó hangulati tényezők túlontúl befolyásolják a politikai ítéletalkotást, jobb volna, ha hosszabb távú, a folyamatok alaposabb, mélyebb elemzésére tö­rekedne a politikai vezetés. Többen figyelmeztettek arra: rövid távon senki sem ígérhet fordulatot, gyors változást, óvni kell mindenkit az illúzióktól, ám azt határozottan je­lezni kell, hogy a jövő érdekében hozandó döntések előkészítése so­rán a párt nem téveszti szem elől napi feladatait sem. És éppen a napi teendők, az ak­tuális tennivalók dolgában külön­bőznek leginkább az álláspontok. Többen hiányolták a határozott ki­állást, s vélték úgy, hogy hátrame­netből nem lehet offenzívát indítani a szocializmust megkérdőjelező né­zetek ellen. Senki sem az adminisztratív tü­relmet kérdőjelezte meg, inkább azt, hogy a rengeteg elméleti tisztá­zatlanság, a feszültség okozta bé­nultság, a hallgatás azt a látszatot kelti, hogy a párt menekül a viták elől, reakciói rendre lassúak, sőt, bizonyos esetékben egymásnak el­lentmondóak. Az egyik felszólaló szerint a poli­tikai vezetés napjainkban néha a karzatnak. játszik, elfeledkezik a földszinten szorongó nyolcszázez­res párttagságról. A zavar és a za­varodottság okozta aggodalom át­hatotta a vitában részt vevők szava­it, ám örvendetes, hogy egyikük sem a reformok lassításában látta a megoldás kulcsát. Elérkezett vi­szont az ideje annak, hogy a vita nélkül teret nyerő jobboldal ellen is fellépjenek érvekkel, polémiával az ország jövőjéért felelős emberek. Politikai stabilitás nélkül nem lehet gazdasági stabilitás az országban! A kettő elválaszthatatlan egymás­tól — húzták alá többen, amiből viszont nem az következik, hogy gátat kell szabni a vitáknak, hanem mielőbb a tettekben szükséges ér­vényre juttatni a disputákban meg­fogalmazott gondolatokat. Világos, nyílt beszédet! Joggal hivatkoznak sokan arra, hogy a reformretorika mindent el­áraszt, a konkrét intézkedések sora, a cselekvés azonban késik. Az a szélsőséges álláspont viszont, amely szerint a szavak mögött minden változatlan, túlzó, hiszen a politikai intézményrendszer átalakítására, a jogrend megújítására tett lépések lehetnek csak alapjai a kívánt for­dulatnak. Természetesen ezen a té­ren is hosszabb folyamatról van szó, a végleges és letisztult eredmé­nyekre várni kell — éppen a válto­zások hordereje miatt. Aki világos, nyílt beszédet köve­tel másoktól, az maga is beszéljen világosan — hangzott el az előadói beszédben az óhaj, amely elsősor­ban az új képződmények, szerveze­tek, alternatív csoportok szószólói­nak homályos kijelentéseire utalt, s egyben válasz volt arra a sokakban megfogalmazódott hiányérzetre, mely szerint az MSZMP e mozgal­makkal szemben tanácstalan, ma­gatartásának kialakítása indoko­latlanul késik. „Mi abból indulunk ki, hogy elő­ször is a dolgok alaposabb ismere­tére van szükség, s arra, hogy állás­pontunk kialakításakor figyelembe vehessük az alternatív mozgalmak belső vitáit, nézeteik bizonyos le­tisztulását. Ez átmenetileg okozhat bizonytalanságot, mégis célraveze­tőbbnek tűnik, mint a megalapo­zatlan, elsietett állásfoglalás” — ál­lapította meg szóbeli előterjesztésé­ben Lukács János, majd aláhúzta, hogy az MSZMP viszonyát az egyes szellemi irányzatokhoz, tö­mörülésekhez és szervezetekhez a szavak, a politikai deklarációk mel­lett elsősorban a tettek, a cselekede­tek fogják meghatározni. Nehéz periódust él át napjaink­ban a magyar társadalom, hiszen a sokat emlegetett fordulatra egy­szerre van szüksége a gazdaságnak és a politikának. És ahogy igaz az, hogy a politikai destabilizálódás árthat a gazdaság talpraállításá- nak, ugyanígy igaz, hogy a gazda­ság dinamizálódása, lassú erőre ka­Gondolatok a Központi Bizottság ■ ülése kapcsán pása nélkül aligha fejlődhet töretle­nül a demokrácia, aligha nyerhet érdemi és alkotói teret a szocialista pluralizmus. Magyarán: meg kelle­ne próbálni egységesnek lenni a munkában, a feladatok végrehajtá­sában, ugyanakkor pedig szaba­don, személyeskedés és sértődé- kenység nélkül utat nyitni, nyilvá­nosságot adni a különböző néze­teknek és platformoknak — dönté­sek előkészítésében, megvitatásá­ban. Rögtönzés nélkül Nem szabad meglepődni azon, hogy a társadalom az eddigieknél sokkal érzékenyebben reagál a tör­ténésekre, a politikai eseményekre, azt viszont nem szabad megenged­ni, hogy a pártértekezleten meg­szerzett bizalmi tőke semmivé fo­szoljon. Az, hogy a vitákat napja­inkban néhol az ingerültség, a kap­kodás jellemzi, szintén természetes. Am ezeket a jellemzőket munka- módszerként s mint vívmányt fel­tüntetni legalább olyan súlyos hiba, mint a polémiákat' direkten beavat­kozva szabályozni, meggyőződés nélküli meggyőződéssé kierősza­kolni. A kulturált kiútkeresés könnyen politikai civódássá, med­dő huzavonává silányulhat, s ez senkinek sem lehet érdeke. „Nem szabad, hogy a rögtönzés jellemezze fellépésünket” — intette a testületet Huszár István, a HNF főtitkára, aki egyben félreérthetetlenül jelezte: ez a gondolat nem lehet a kérdése­ket folytonosan elnapolok, az ál­landóan kivárók aduja, mert késés­ben vagyunk, s el kell érni, hogy válaszaink időben szülessenek meg a mindennapok által bizony most sűrűn fölvetett problémákra. Gyors egymásutánban zajlanak az események, amelyd? természet­szerűleg tartalmaznak szélsősége­ket, ám ezek miatt általánosítva el­ítélni a sokszínűséget, az eltérő vé­lemények megjelenését, azok kifeje­zési formáit, aligha szabad, mert az gátat szabna azoknak a szándékok­nak, törekvéseknek is, melyeket a májusi pártértekezlet fogalmazott meg. A Központi Bizottság legutóbbi ülése hitet tett amellett, hogy ami elkezdődött, az politikailag ellenőr­zött, kézben tartott, demokratikus folyamat, és a szocializmust erősíti. Tehát a veszélyt és a következmé­nyeket is vállalva, azokkal józanul számolva, továbbra is a pártérte­kezleten elhatározott úton kell jár­ni. Csak magabiztosabban. Tamás Ervin NAPKÖZBEN Az ötlet aranyérmes, a megvalósítás sportszerűtlen volt A Szigma Kereskedelmi Vállalat Baja, Béke téri iparcikkáruháza az olimpia jegyében tv-csereakciót hir­detett, miszerint „A régi üzemkép­telen készüléket 500 forintért, az üzemképest 2000 forintért beszá­mítja az új színes és fekete-fehér készülék vásárlása esetén. Az akció szeptember 16-ától 30-áig tart.” A reklámra többen odafigyeltek. Egy kalocsai olvasó pedig határo­zott is. S hogy potyára ne utazzon, a reklám megjelenésének délután­ján felhívta az áruházat. A kérdésre egy kedves női hang elismételte az újságban olvasottakat. Levélírónk — biztos, ami biztos alapon — to­vább faggatta a vonalvégen lévő hölgyet: Junoszty tv esetében is fennáll ez? A válasz egyértelmű volt: természetesen, minden tv-nél. Szerdán (21-én) levélírónk eluta­zott Bajára. Ott a hirdetést ismét megerősítették, de kiegészítve az­zal, hogy semmilyen hordozható fe­kete-fehér készülékük nincs. He­lyette másikat ajánlottak. Hogy az út ne legyen hiábavaló, a vevő gyor­san döntött... Bekapcsolták a régi televíziót és megkezdődött a Néz­zük együtt akció. Ekkor kiderült, hogy az áruháznak csak pécsi an­tennája van, a kalocsai szállítmány pedig csávolyira volt állítva. A csa- vargatások közepette egyszercsak megjelent a jugoszláv televízió olimpiai adása tiszta képpel, hang­gal. A magyar műsornál viszont szemcsés volt a kép. Ezért közölték, a készülékért nem jár a kétezer fo­rint. Olvasónk méltatlankodására az eladó elindult feletteséhez konzül- tálni. Visszatérve közölte, hogy a főnök szerint sem vehet át „han- gyás képű” szerkezetet. Az üzlet elmaradt. A kalocsai család rossz emlékű bajai kirándu­lásként könyvelte el az esetet. * Utólag mi is rákérdeztünk, hogy hányféle készüléket vettek be az ak­cióba? Szekulics István áruházveze- tő-helyettes közölte, hogy a csere nem vonatkozik a hordozható Ju- nosztyra és az ITT-re. A miértre pedig elmondta, hogy az előbbi áru nincs, az utóbbi van, de nyugati import. A hiányos hirdetésszöveget észrevételezve is egyszerű volt az információ: „Olyan sokat jó hogy nem sorolunk fel.” Ez esetben talán megérte volna még az a két szó (ami kivétel) mert így pl hogy hűek maradjunk a szö­uli olimpiához — az ötlet aranyér­mes, a megvalósítás sportszerűtlen volt. . . — pillái — Gépjármű­szakoktatók versenyének döntője A megyei közlekedésbiztonsági tanács a napokban rendezte meg Kecskeméten a gépjárművezető- szakoktatók megyei versenyének döntőjét. Az elméleti és gyakorlati vetélkedőn az ATI kecskeméti és bajai iskolájának, a Magyar Au­tóklub és az MHSZ megyei gépjár­művezető-képző iskolájának, vala­mint az 1. számú gépjárművezető­képző munkaközösségnek a kecs­keméti szakoktatói vettek részt. Kiemelkedő elméleti és gyakorlati tudásról tettek tanúbizonyságot, amelynek eredményeként csapat- versenyben első az 1. sz. gépjármű­vezető-képző munkaközösség (Kecskemét), második az ATI (Kecskemét), harmadik az ATI (Baja) lett. Egyéni legjobb helye­zett: Járomi Gyula (Kecskemét), második: István Pál (Baja), harma­dik: Balasi Zoltán (Kecskemét). Az október 8-ai országos verse­nyen a megyét az egyéni-helyezet­tek legjobbjai és Zalai István mint tartalék képviselik. A megyei verseny díjait dr. Pál- völgyi István rendőr alezredes adta át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom