Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-04 / 237. szám

1988. október 4. • PETŐFI NÉPE • 5

ASZÁLY, ÁREMELKEDÉS, ÉRTÉKESÍTÉSI NEHÉZSÉGEK

Erőfeszítések a megyeszékhely mezőgazdasági üzemeiben

Kecskemét és környéke mezőgazdasági üzemeinek termelése képes saját belső tartalékainak mozgósításával a meglevő erőforrásait úgy hasznosítani, hogy a termelés költségnövekedését ellensúlyozva a bevételek fedezzék a kiadásokat. Ennek során létrejönnek a következő év termeléséhez szükséges források és eszközök. A gazdálkodás külső feltételei közül a szabályozás ár- és adóelemei milliókkal növelték a mezőgazdasági üzemek kiadásait. A július második felétől kezdődő aszály, az egyes mezőgazdasági termékek árainak visszaesése, a takarmány- és műtrágyaárak emelkedése, a megszokott hitelek csökkenése újabb veszteségeket okoztak a gazdaságoknak.

Egyik fenn, másik lenn

A Városföldi Állami Gazdaság ágazatainak összteljesítménye nyereséges. A sertéstermelő és -feldolgozó vertikum, a tejelő tehenészet eredményeinek jóvoltából az árbevétel kiegyenlített. Újabb gazdasági együttműködés kialakítása révén pénzeszközöket szabadítottak fel. Sajnos a szeptemberi, októberi szovjet exportszállítások leállítása egybeesik a banktörlesztéssel, ezért a gazdaságnak újabb hitelt kell felvennie. A kukorica, a napraforgó, a cirok és a kocatartás veszteségeit a gazdaság képes ellensúlyozni, s az éves várható eredmény meghaladja a tervezettet, 40 millió forint körül lesz.

Súlyos gazdasági, pénzügyi helyzetbe került a Helvéciái Állami Gazdaság. Várható üzemi eredménye optimális esetben nulla körül mozog majd. Az évi gazdálkodás veszteségessége csak akkor kerülhető el, ha az ágazatok a második félévre kialakított értékesítési tervüket képesek lesznek teljesíteni. A gazdaság a hiteleket csak újabb áthidaló hitelek felvételével, készletleépítésével és vállalati eszközök eladásával tudja visszafizetni. Ennek oka, hogy fő termékeinek, a bor- és szeszipari készítményeknek a korlátlan szovjet exportja megszűnt, a műszaki technológiai színvonal elmaradt, a termelő kapacitások egy része kihasználatlan.

A téeszek eredményesek

A mezőgazdasági nagyüzemek közül a termelőszövetkezeteknek — a nehéz helyzet ellenére is sikerült talpon maradniuk. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben a növénytermesztő ágazatban a kalászosok jól teremtek, azonban a kukorica, a szója, a napraforgó terméskilátásai az aszály miatt nem hozzák a tervezettet. Új sütő- és takarmánykeverő üzemet állítottak üzembe, az átalánydíjas ipari egységek eddig 15 millió forintos nyereséget hoztak. A gyümölcstermelő ágazatban pótlólagos erőforrást jelent a Likőripari Vállalattal kialakítandó együttműködés.

A Törekvés Termelőszövetkezetben a várható éves eredmény meghaladja a tervezettet, 2 millió forint felett lesz, annak ellenére, hogy az üzemi költségek 20 millióval növekedtek, s az aszálykár is eléri a 9 millió forintot. A kalászos gabonák többet hoztak, a meggyet jobb áron adták el, a tehenészeti telep folyamatos árbevételt biztosított, az ipari üzemek a megrendelések akadozása ellenére is működtek, s az öntözésre berendezett földeket kistermelői zöldség előállítására hasznosították.

A Kossuth Termelőszövetkezet várható 2 milliós üzemi eredménye 5 milliós többletköltség mellett jön létre, amely az árnövekedések következménye. Az átalánydíjas mezőgazdasági és ipari részlegek termelése folyamatos, a tervezettnél nagyobb bevételt biztosítanak, sőt, nyereségük a szerződésben vállalt eredmény felett van.

Bizonytalanság a kistermelőknél

A városi és városkörnyéki szakszövetkezeteknél kialakult némi bizonytalanság. A Hetényegyházi Egyetértésben a vártnál kevesebb lesz a borszőlő, s a bizonytalanságot a szőlő átvételi árának kialakulatlansága okozza. A szövetkezet több áru kibocsátására lenne képes, ha erre az élelmiszeriparban kereslet mutatkozna, bár vásárlóik közül így is sokan fizetőképtelenséggel küszködnek. A szövetkezet a kistermelőket, a tagokat képes kifizetni, de az értékesítési nehézségek visszafogják a lehetséges f- mintegy 30—40 millió forintos — teljesítményüket.

Az Alföld Szakszövetkezetben a számítások szerint az állami támogatások és árkiegészítések csökkenése következtében 40 milliós termelésnövekedésre lenne szükség. A tagok nem vásárolják a kalászos gabonát, amit az állattartás elbizonytalanodása, a vásárlóerő beszűkülése jeleként értékelnek. A kisállattenyésztés csökkent, a szeszfőzdét megszüntetik, az aszalt gyümölcs készítését abbahagyták. A gazdálkodás egyensúlyát a szilva- és szőlőültetvények termésének értékesítésével, a kistermelők integrálásával biztosítják.

Az Egyesült Szakszövetkezetben a közösen művelt kalászosok jó termést hoztak. Az ipari üzemek termelésének hullámzása ellenére mintegy 3 millió forintos üzemi eredmény várható. A tagi termelés nagy kérdése, hogy jövőre mit és kinek termeljenek?

Kiegyensúlyozottság jellemzi a Ja- kabszállási Népfront Szakszövetkezet gazdálkodását annak ellenére, hogy a tojás minden darabján 30 fillér a veszteség, s nem hoz nyereséget a vágóbaromfi és a szállítás sem. A műanyagüzem alapanyaggondokkal küzd. A gazdaság stabilitását jelenleg a bor- és szeszipari ágazat teszi lehetővé.

A mezőgazdasági üzemek — túl azon, hogy igénylik az aszálykárok hiteles felmérését — jogosan kifogásolják az agrárolló tágabbra nyitását, valamint a szőlő- és gyümölcstelepítések állami támogatásának befagyasztását. Ez ugyanis nem kedvez a nagyobb hozamok elérésének a szőlő-, a gyümölcs- és a zöldségtermesztésben.

Gémes Gábor

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR Bács-Kiskun Megyei igazgatósága

MEGVÉTELRE FELKÍNÁLJA

a Kecskemét, Széchenyiváros IV/26. tömbben a Berzsenyi Dániel és Fazekas Mihály utca sarkán az „A" jelű épületben (benzinkút mögött) megépített kb.

51 m2 alapterületű üzlethelyiséget versenytárgyalás keretében

A helyiség főbb jellemzői:

36 m2-es üzlet- vagy műhelytér,

13 m2es raktár és 2 m2-es szociális egység. Hideg-meleg víz, elektromos energia, fűtés biztosított.

Az indulási ár: 1 200 000,— Ft — 25% ÁFA.

A birtokbavétel várható időpontja: 1988. december hó.

A helyiségben csak a lakástulajdonosokat nem zavaró tevékenység folytatható.

A versenytárgyaláson licitálást tartunk, s a helyiséget a legkedvezőbb ajánIáttevő-részére értékesítjük.

A nyertes köteles a versenytárgyalás napján a vételár 10%-át letétbe helyezni. Végleges szerződéskötés 8 napon belül.

Az ajánlatok benyújtásának határideje és a

versenytárgyalás időpontja:

1988. október 13. — csütörtök —14 óra.

A helyiség ezen a napon 8—10 óra között a helyszínen megtekinthető.

Részletes felvilágosítás és a

versenytárgyalás helye:

az OTP lakásépítési, beruházási és műszaki osztályán, Kecskemét, Dobó krt. 7. sz. I. em. (Bejárat a földszinti 2. sz. körzeti fiókon keresztül.)

Telefon: 27-655/187-190-es mellékek. 2624

*

M:

*

**

*

*

*

*

*

*

*

*■

*

*

*

*

*

*

*

*

**

¥

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

EGYPERCES INTERJÚ

Boraink a külpiacon

Terelmes Lászlót, a MONIM- PEX Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatóját arról kérdeztük, milyen eséllyel indulnak a Bács-Kiskun megyei borok a külpiacon?

— Elöljáróban szeretném elmondani, hogy vállalatunk külkereskedelmi forgalmáról a Bács-Kiskun- ból származó termékek 20—25 százalékos arányt képviselnek. Tehát erős szálak fűznek bennünket a megyéhez. Bács-Kiskun gyakorlatilag ugyanazokkal a problémákkal küszködik, mint az egész magyar borágazat. Legföljebb élesebben vetődik fel a kérdés, hiszen százezrek megélhetését befolyásolja az ágazat, s az eladhatóság lényegbevágó a a körzetben. Mint tudjuk, a Szovjetunióba irányuló magyar borexport több százezer hektoliterrel csökkent az ottani kormányzati intézkedések következtében. Ezt tudomásul kell vénünk.

— A nehézségek oldása a feladatunk, éppen ezért nyitni szükséges egyéb szocialista piac felé és természetesen Nyugatra is. Ahogy a pozitív külföldi reagálás a kínálatra megtörténik, bővülhet a forgalom. Évente 1 millió hatszáz-hétszáz hektoliter bort exportál vállalatunk. Ennek bő harmada Bács- Kiskunból származik. A jövőben ez az arány attól függ, hogyan alakulnak a fogyasztói szokások. Nem föltételezem, hogy komolyabb arányeltolódás következne be. Természetesen első'kívánalom a minőség — és ezen a téren még Bács- Kiskunban, is van javítanivaló.

Zs. K. I.

Fehérjehiány

A hazai állattenyésztésre voltaképpen mindenki panaszkodik. A termelők keveslik a felvásárlási árat; az elérhető jövedelmeket; a vásárlók sokallják a húsok és hús- készítmények fogyasztói árait; a költségvetést irányítók pedig az exportra kerülő állati termékek támogatását tartják nagynak. Bár az ellentmondások nem egy tőről fakadnak, a közvélemény mégis többnyire a termelőket teszi felelőssé e helyzetért.

Egy dologban feltétlenül igazuk van a bírálóknak: ingadozó az ál-, lattartás színvonala, következésképpen a jövedelmezősége. Két esztendeje például a sertéstartó nagyüzemek átlagosan 36 forintért állítottak elő egy kilogramm húst; de a gazdaságok tizedében 27 forint is elég volt ehhez, viszont mintegy száz helyen 50—60 forintot költöttek rá. E tekintélyes különbséget természetesen nem lehet — nem is szabad — a felvásárlási árakkal kiegyenlíteni. A lemaradásnak számos oka lehet, egyebek között a be nem tartott tartástechnológia, az állategészségügyi gondatlanság, a takarmányozás hiányosságai.

Az okok között sorrendet nehéz lenne felállítani, hiszen a gazdaságok között eltérőek a viszonyok. Az viszont tény, hogy a költségeknek kétharmada a takarmányozásból származik, vagyis a termelés jövedelmezőségére a takarmányok béltartalma, minősége jelentős hatással van. Az állattenyésztésben dolgozó szakemberek éppen ezért a takarmányozásban tapasztalható ellentmondásokkal igyekeznek kivédeni az őket érintő bírálatokat.

A védekezéshez érveket könnyen találnak. A felmérések szerint ugyanis a takarmánykeverékek kétharmadának minősége kifogásolható, a gyenge minőségű abrak viszont a költségeket növeli a termelési mutatók rovásával egy időben. A hazai takarmányok béltartalma

más összetételű, mint a nálunk eredményesebb állattartó országokban. A Közös Piac országaiban egy tonna gabonához 400 kilogramm fehérjetakarmányt használnak fel, nálunk csupán 114 kilogrammot. Dániában például egy sertés élete során 40 százalékkal több fehérjét fogyaszt el, mint nálunk; a baromfik pedig kétszer többet. Viszont a hazai állattartók egy kilogramm húst lényegesen több abrakból állítanak elő, mint világpiaci versenytársaik; így a termelési, jövedelmezőségi adatok sematikus összehasonlítása sem csupán a termelők teljesítményeit mutatja.

Hazai viszonyok között ugyanis tartósan számolni kdlett a fehérjehiánnyal. Évente 600—700 ezer tonna takarmányt importálunk az'br- szág „kasszájától” függően, ám ez a hazai termeléssel együtt csak az említett mértékben szolgálhatja az állattartást. A fehérjetakarmány ára a világpiacon általában drága; vásárlási lehetőségeinket viszont korlátozza az ország devizamérlege.

A jelenlegi helyzetet javító megoldás lehetne a hazai fehérjetakarmány-termelés fejlesztése, azonban ez eddig kitérőkkel, változó buzgalommal valósult meg. A mezőgazdasági kormányzat több programot is meghirdetett a hazai termelés bővítésére, ám ezek mindig akkor kerültek előtérbe, amikor a világpiacon nehezen vagy magas áron lehetett fehérjetakarmányt vásárolni. Emlékezetes az 1982-es program — hatására emelkedett a fehérjenövények termelői ára, s 30 —50 százalékkal nőtt e növények vetésterülete. A nagyobb termésből azonban csekély hasznuk lett a hazai állattartóknak, mert a megtermelt magvak nem itthoni takarmányként, hanem exporttermékként hasznosultak. Mindez mutatja, hogy a fehérjeprogramok nem az állattenyésztés ellentmondásainak felszámolására, hanem valójában a devizagazdálkodásra irányultak.

A legfrissebb fehérjeprogram a múlt évben született. Kedvező hatása jól érzékelhető. Az áprilisban meghirdetett ösztönzők nyomán már 1987-ben tízezer hektárral nőtt a szója vetésterülete, az idén pedig újabb 30 ezer hektáros a növekedés; s most a vetésterület meghaladja a 60 ezer hektárt. Az egyéb fehérjenövények -sH borsó, lóbab, csillagfürt

— vetésterülete is növekedett.

A változásra mondhatjuk, hogy örvendetes, ám még korántsem közelit az optimális állapotokhoz. A MÉM számításai szerint a program indulásakor -f; a múlt évben

— 150—200 ezer tonna szójadarának megfelelő fehérjehiány volt az állattenyésztésben. A fizetőképes kereslet viszont ennek alig több a harmadánál, hiszen a kistermelők a nagyobb fehérjetartlamú, de drágább abrakféléket kis ntfennyiség- ben vásárolják. S miután a vágóállatoknak mintegy a felét a kistermelők hizlalják, a fehérjehiányból származó gyengébb termelési mutatók és húsminőség a jövőben is jellemző, lesz.

Nincsenek korlátlan lehetőségeink a termelés fejlesztésében sem, alig remélhető az önellátás. Az ország természeti adottságai korlátozzák a fehérjenövények termelését, különösen a szójáét. Jó példa erre az idei év, amikor a szárazság miatt hektáronként másfél tonna szójatermésre számítanak a gazdaságok, ami viszont a termelés gazdaságosságát kérdőjelezi meg. A jelenlegi ismeretek — fajták, termesztési technológiák — szerint 100— 120 ezer hektárig lehet növelni a szója termőterületét. Igaz, ez a duplája a mostaninak, s érzékelhetően enyhítheti a fehérjehiányt, javíthatja — legalább a nagyüzemekben

— a hústermelés hatékonyságát, jövedelmezőségét. Az ökológiai lehetőségek kihasználása viszont feltételezi a szója, s általában a fehérje- növények termelésének hosszabb időre is érvényes ösztönzését; a programok helyett tartós termelői és felhasználói érdekeltséget kíván.

V. Farkas József

Uni ver-törekvések a vásárlók megtartásáért

A SZÖVOSZ pár esztendővel ezelőtt olyan programot hirdetett, amely a kisközségekben, a külterületekben élő lakosság ellátásának javítását szolgálja. A rekonstrukciót vállaló szövetkezetek a cél érdekében felhasznált költségek bizonyos százalékának arányában támogatást kaptak. A program végrehajtási ideje lejárt. Hogyan élt a lehetőséggel a kecskeméti Univer Afész?

Felújításra szorult községi üzletek

— Ellátási területünk a megyeszékhelyen kívül még tizenkét község. Száz kiskereskedelmi és több mint negyven vendéglátóegységünk van. A forgalom döntő része az élelmiszer-kereskedelemből származik. Hetven ilyen üzletünk közül — Orgoványtól Lakitelekig — az utóbbi időben valamelyik állandóan felújításra szorult, mert elavultak, korszerűtlenek, nem volt megfelelő a hűtőkapacitás, ezért jó néhány áruból kényszerű és állandó volt a hiány — mondja Patakyné Peak Mária kereskedelmi igazgató. — így aztán nekünk az a kevés támogatás is jól jött. Ugyanis évente 30-35 millió forintot költünk egységeinkre.

— 'Mi valósulhatott meg a közelmúltban?

— A hetényegyházi bolt a legszebb, a legkorszerűbb lett a községiek közül gj- kapcsolódik a beszélgetésünkbe Kovács Miklós áruforgalmi főosztályvezető. — Ehhez egyébként tanácsi támogatásként ingyen kaptuk a telket. A Szentkirályon élők régi vágya is teljesült: a felújított ABC-ben a tőkehústól kezdve mindent egy helyen vásárolhatnak. A matkói boltot önkiszqlgáló rendszerűvé alakitottuk át. Elértük, hogy minden községben kapható tőkehús, még akkor is, ha van, ahol naponta csak fél sertésnyi fogy.

Mozgóboltokkal a tanyavilágba

. — Ellátási körzetükhöz kiterjedt tanyavilág tartozik.

— Köztudott, hogy minden veszteséges tevékenységet meg kell szüntetni

— veszi vissza a szót a kereskedelmi igazgató. — Mi pedig évi 6-800 ezer forint mínuszt könyvelünk el a négy jármű üzemeltetésével. Napi 60-70 kilométert tesznek meg és a napicikkeken kívül visznek mindent az idősebb vevők kívánsága szerint:, nagykabáttól a pogácsaszaggatóig. Úttalan utakon mindenhová időben érkeznek. Néha

— külön kívánságra — állomáson kívüli helyen is megállnak. Szeretik is őket a tanyavilágban.

9 Az új hetényegyházi üzlet. (Tóth Sándor felvételei)

Kevés a szakképzett munkaerő

73 állásból most hét betöltetlen, és átlagosan naponta tiz-tizenöten hiányoznák. Gyakorlatilag félszáz dolgozóval kell H| két műszak mellett — megközelítően kétszázmillió forint évi forgalmat lebonyolítanunk.

— Hálózatfejlesztési, felújítási programjukban mi a soron következő feladat?

— A felsőcsalán ősi Univer-blokk — a mezőgazdasági áruház, az élelmiszer-üzlet, az Autós csárda — felújításra szorul. Nyárlőrincen az ABC-t szeretnénk bővíteni és megoldásra vár a megyeszékhelyen az üvegvisszaváltás korszerűsítése, szervezettsége — sorolja Patakyné. —,De ennél nagyobb gondunk — és már állandósult — a munkaerőhiány. A szükséges létszám egyti- zede általában hiányzik. Nehéz a nyugdíjba vonuló boltvezetőket is pótolni, mert kevesen vállalják a kockázatot. A szakképzett eladókból, a pénztárosokból sincs túlkínálat. Nézze meg; a legnagyobb egységünknél, a városközponti ABC-nél mennyire kevesen vannak.

Az idén nyolcesztendős majd kétezer négyzetméteres áruházban pápai Jenő igazgató szinte egész nap gyalogol, és ahol kell, segít.

’ Most nincs forgalmi csúcs'. Szór^ goskodnak is a kollégái: minden pultnál árut pakolnak.

— Rákényszerülünk a műszak közbeni árufeltöltésre. Az ideális az lenne, ha mindezeket éjszakai műszakban megtethetnénk. Próbálkoztunk, de nincs rá ember. Hiszen az engedélyezett

Nem vált be az előrecsomagolt árukínálat

—- Mégis a közelmúltban ismét bevezették a több munkaerőt kívánó hagyományos kiszolgálási módot.

— Sokan nem szeretik az előrecsomagolt hús-, húskészítményeket, zöldség-gyümölcsöt. Többen elpártoltak tőlünk. A pénzéért mindenki látni akaija, hogy mit kap és csálf abból, csak annyit. Ha forgalmat akarunk, nem lehet figyelmen kívül hagyni a vásárlók kívánságait. Csak a húsrészlegnél havonta 4-500 ezer forinttal több az eladott áru értéke, mint korábban. Bár a csúcsidőszakot nehezen győzzük. Mindemellett az utóbbi időben a nyitás óráiban sok vád ért bennünket, mert nem érkezett meg a sütőipari áru. Talán mára megnyugtatóan sikerült elrendezni ezeket a gondokat.

*

A fentiekből kiderül: az áfész nemcsak önmaga, hanem a vásárlók érdekeit is igyekszik szem előtt tartani, hiszen belátható, ma már az élelmiszereket sem könnyű eladni. „ . . „.

£ Pulai Sára