Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
1988. október 1. • PETŐFI NÉPE • 3 A KISZ Bács-Kiskiin Megyei Bizottsága és a megyei úttörőelnökség állásfoglalása A KISZ Bács-Kiskiin Megyei Bizottsága, a Bács-Kiskun Megyei Úttörőelnökség, a KISZ területi bizottságok titkárainak és úttörőelnökeinek részvételével rendkívüli kibővített testületi ülést tartott, melyen az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága első titkárának a Petőfi Népe szeptember 29-ei számában közzétett levele alapján megvitatta, hogy Bács-Kiskunban szükséges-e pártértekezletet tartani. A megyében zajló társadalmi-politikai folyamatokról az alábbi állásfoglalást hozta: — Az országos pártértekezlet által indított politikai lendület lelassult, több tekintetben megállt, a jó döntések ellenére alig vannak mérhető, konkrét eredmények. — Az átalakulás egyik leglényegesebb elemét jelentő személyi változások váratnak magukra. — A párt a megyében még nem tudott a folyamatok élére állni, még nem vezető ereje a reformnak, a társadalmi közmegegyezésnek. — A párt nem kezdeményezője a demokratikus párbeszédnek, nincs viszonya a növekvő számú érdekcsoportokhoz, alternatív törekvésekhez. — Nemcsak a párttagok; hanem a megye egész lakosságának körében nőtt a bizonytalanság, a párttagság fogy, a kilépések egyre gyakoribbá válnak. — Ma már neip csak az ifjúságnak nincs jövőképe. — A pártalapszervezetek önállósága magukra hagyatottsággá változott, ugyanakkor a meglévő önállósággal sem tudnak élni, felfelé mutogatnak. — Megyénk gazdasági nehézségei növekednek, koncepció híján folytatódik a válság operatív elhárítása. — A fiatalok folyamatosan kiszorulnak a közélet fórumairól, vezetővé válásuk üteme messze elmarad a szükségestől és a lehetőségektől. — A teljesítményelv, a tudás, a tanulás becsületét nem tudjuk visszaállítani, félünk, hogy nem lesz otthonunk, végzettségünknek megfelelő munkánk. — A párt nem nyilatkozott, mi a szándéka a saját ifjúsági szervezetével, valamint a gyermekszervezettel. Tudjuk, a fenti gondok jó része országos orvoslást kíván, de meggyőződésünk, hogy közülük sok megyei erőfeszítéssel is megoldható. Sok mindent nem tettünk még meg. Ezek alapján a KISZ megyei bizottsága és a megyei úttörőelnökség javasolja a megyei pártértekezlet összehívását A két testület felhívja a megye KISZ- alapszervezeteinek, úttörőcsapatainak figyelmét, hogy a környezetükben legyenek kezdeményezői, alakítói a helyi politikai folyamatoknak. PÁRTTESTÜLET NAPIRENDJÉN Nemzetiségiekről — valóságközelien Aligha van a nemzetiségi kérdésnél érzékenyebb pontja napjaink politikájának — érthető tehát, ha felelős testületek rendre napirendre tűzik a témát. Nemrégen a kiskőrösi városi pártvégrehajtóbizottság tekintette át — 1984 óra először — a környékbeli nemzetiségiek helyzetét. A városban a becslések szerint 47 százalék a szlovák származásúak aránya, a közeli Császártöltésen pedig nem kevesebb, mint a lakosok 80 százaléka tekinthető német nemzetiségűnek. Otthon csak nagyapjukkal A magyar nemzetiségi politika bizonyítványa, hogy a megkérdezetteknek általában csak töredéke mondja magát szlováknak, németnek, délszlávnak. Ennek oka a múltban keresendő: rossz, még a koalíciós időkben, illetve az ötvenes évek elején szerzett tapasztalataik alapján többen inkább magyarnak mondják magukat, mint másnak — a kiskőrösi párttestületen elhangzott summázat: asszimilációs érzetük van. Ennek következménye az is, hogy egy egész nemzedék kiesett a nemzetiségi létből — kerülte még otthon is nyelvének használatát. Nem véletlen tehát, hogy már a négy évvel ezelőtt készített intézkedési terv is kiemelten szorgalmazta a nemzetiségi nyelvek oktatását. A tanítás azonban némely eredmények ellenére sem éri el a megkívánható szintet, különösen szlovákból A helyzet az, hogy a gyerekek otthon legföljebb nagyapjukkal-nagyanyjukkal beszélgethetnek őseik nyelvén, mert szüleik már nem bírják a szlovákot. A családi késztetés hiánya aztán oda vezet, hogy a legtöbb kisfiú és kislány számára szlovákul tanulni éppen annyit jelent — és semmivel sem többet —, mintha franciául, angolul vagy spanyolul oktatnák őket. A kérdés másik oldala nyilvánvalóan az: megvannak-e a szükséges feltételek magához az oktatáshoz. A válasz: szlovák nyelvi laboratórium van — szlovák nyelvi anyag azonban nincs. A pedagógusok — szerencsére, a létszámuk az megfelelő — azt tanítanák, amit saját maguk a legjobbnak tartanak. A németnyelv-tanítás nagyobb és szebb eredményeket mutat föl. Mondják meg ők maguk! A kiskőrösi párt-végrehajtóbizottsági ülés vitájában elhangzott az is: néha már-már az lehet a látszat, mintha a hivatalosság úgymond „ráerőszakolná” a nemzetiségiekre a nemzetiségi létet. Igazából—mutattak rá—az lenne az ideális helyzet, ha világosan látható lenne, mit kívánnak pontosan maguk a nemzetiségiek. „Ne mi mondjuk meg nekik, hogy mit kéne csinálniuk, mondják meg ők maguk” — összegezhető az ülésen többségbe került vélemény. Ehhez természetesen az kellene, ha világos lenne, hogy ki a nemzetiségi és ki nem az — és ebben a nemzetiségi szövetségekre hárulna a mainál jóval nagyobb szerép. Elképzelhető például, hogy a szövetségeknek újjá kéne formálódniuk olyan szervezetté, melynek tagjai vannak, akik helyi csoportokba tömörülnek és nyilvánosan hangot adhatnak kéréseiknek, képviselhetik véleményüket. Jó alap lehetne mindehhez a már meglevő jó kapcsolat akár a német, akár a szlovák szövetséggel. Kétnyelvű felirat — csak kívül Az talán már az eddigiekből is kitetszik, hogy a kiskőrösi párttestület nem a megszokott, a jobbára csak az eredményeket számba vevő módon tárgyalta a nemzetiségiek helyzetét, hanem a mindennapi élet gyakorlatát tekintette át. Fölfigyeltek például arra is, hogy minden erőfeszítés ellenére több helyütt inkább csak a felszínen mutatkozik eredmény — a mélyben nem. Itt van mindjárt a kétnyelvű feliratok ügye. Látszólag megoldott — a valóságban azonban csupán kívülről hirdeti szlovák vagy német nyelvű tábla az épület falán, hogy ott bent a tanács székel, bent semmiféle szlovák vagy német nyelvű felirat nem található. A tanácsi rendeletek csak és kizárólag magyarul jelennek meg, és ez még akkor sincs így jól, ha például Császártöltésen vagy Hajóson a beszélt sváb jelentősen — ha ugyan nem teljesen P- eltér az irodalmi némettől. A nemzetiségi lét vállalása szinte kizárólag közösségi jellegű eseményen érhető nyomon'— ezért aztán még feltűnőbb, hogy az esküvőtől a temetésig a szertartások a mai napig egynyelvűek. Elhangzott az is: nehéz a régi népviseletek pótlása, bár, tették hozzá, ez igazából már csak azért sem okoz gondot, mert a népviseletet ma már szinte senki sem hordja. Alulról építkezve A Császártöltésen tartott kihelyezett párt-végrehajtóbizottsági ülésre természetesen meghívást kaptak a német és a szlovák nemzetiség helybeli képviselői is. Együtt tárgyalhatták meg a helyzetet, nézhettek a jövőbe. Különösnek tartották, hogy a lakosság szinte nem is rendel a nemzetiségi nyelvű lapokból *— és örvendetesnek, hogy hamarosan kiépül a kábeltévérendszer Császártöltésen. Remélik, sikerült megállapodást kötniük német nyelvű műholdprogram vételére (egyelőre a Magyar Posta semmiféle ilyen szerződéssel nem rendelkezik) —, ennek gyakorlati hasznát aligha kell külön ecsetelni. A felülről építkező jelenlegi nemzetiségi szövetségi gyakorlattal szemben elhangzott az a javaslat: a nemzetiségiek helyi, demokratikusan választott képviselői a nemzetiségiek részvételével dolgozzák ki helyi tennivalóik sorát és szövetségi eszközökkel — felülről -r1- csak a végrehajtást segítsék. Ami tehát helyben eldönthető, azt ne máshonnan mondják meg—értettek egyet a résztvevők a kiskőrösi párt-végrehajtóbizottság ülésén, miután maguk is ebben a szellemben tárgyaltak. Valóságközelien. B. J. HÉT VÉGI INTERJÚ A magyar zenepedagógusok a nagyvilágban Az utóbbi 10-15 évben alaposan megszaporodott a különféle nemzetközi szervezetek által meghirdetett világnapok száma. Október 1. a zenei világnap. Ittzés Mihályt, a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatóhelyettesét ebből az alkalomból arról kérdeztük, bogy mit jelent a zene nemzetközi napja egy nemzetközi zenei intézmény számára, s bogy milyen a magyar, Kodály nevéhez kötődő zenepedagógia helyzete, népszerűsége ma a nagyvilágban. — A tejnaptól a takarékossági világnapig, a színházi világnaptól a zenei világnapig sokféléről beszélhetünk — kezdte a beszélgetést Ittzés Mihály. — Közös azonban bennük, hogy e kitüntetett nappal saját területükön olyasmire hívják fel a figyelmet, ami rendes körülmények között a mindennapok természetes része lenne. Ha — az első példánál maradva — mondjuk a tej esetében az egészséges fizikai táplálkozás jut eszünkbe, akkor a zene kiemelt napjának ürügyén is nyilvánvaló, hogy nem a „környezet- szennyezett”, „környezetszennyező” zenékre gondolunk, hanem az értékes zenei hagyományra és korunk kompozícióinak szellemi egészségünkhöz nélkülözhetetlen részére. Mert ahogy Kodály mondja, a zene nagy művészet, mely semmi mással nem helyettesíthető ... I — Csak hát ezt kevesen tudják?. És tulajdonképpen ezzel már el is érkeztünk a nevezetes világnap ürügyén a mi részterületünkhöz: a mindenkori új generációk nevelési problémájához. — Akik hivatásuknak választották ezt, mindig újra és újra meg kell küzdeniük, ki kell találniuk, hogyan lehet az értékes zenei hagyományt és a ma születő értékes zenét közelíteni az emberekhez. Mindez jelentős mértékben pedagógiai módszertani probléma, egyszersmind azonban egy sokkal általánosabb oktatáspolitikai, művészetpolitikai kérdés része is. r— Az intézet Magyarországon az egyetlen nemzetközi zenei továbbképzési központként milyen helyet foglal el a zenei nevelés rendszerében? — Mint köztudomású, nem közvetlenül, hanem csak közvetve, a magyar és külföldi zenetanárok továbbképzése által foglalkozunk a zenei nevelési munkával. Bár meg kell említenem, hogy évek óta keressük annak a módját, hogyan lehetne tevékenységi körünket úgy bővíteni, hogy a továbbképzés jelenlegi formája mellett a zenetanárképzés is helyet kapjon benne. — A Kodály intézet kapui ezen a nyáron zárva voltak, de tudomásom szerint az intézet tanárai számára ugyancsak mozgalmasan telt a nyár. — Igen, az idén a szokásosnál is nagyobb szerephez jutottak a külföldön tartott nyári nemzetközi tanfolyamok. A sort — rögtön a tanév befejezése után — Erdei Péter, az intézet igazgatója kezdte. Finnországba utazott, az ottani Kodály intézet megnyitójára, ahol a frissen felavatott létesítményben egyhetes tanfolyamot is tartott. Júliusban tanárunk, Nemes Klára az Amerikai Egyesült Államokban járt, Erdei Péter is veié utazott, s egy néhány napos karvezetői szemináriumot vezetett. Az Interkoncert fesztivál- irodával és a római székhelyű Acca- demia Musicale Ottorino Respighi zenei akadémiával közösen voltunk gazdái az Assisiben megtartott nemzetközi tanfolyamnak, ahol vendég előadóként én képviseltem intézetünket. Az olaszokon kívül ugyanitt még öt-hat különböző ország szakemberei voltak jelen. Többéves kapcsolat fűz bennünket a varsói Chopin Akadémia zenepedagógiai intézetéhez, 1988 januárjában hivatalos együttműködési megállapodás is született. Ez az intézet, illetőleg a lengyel Isme Társaság Kodály köre szorgalmazta, hogy — most már harmadízben — Ko- dály-szemináriumot szervezzenek Lengyelországban. Augusztus végén tartották a rendezvényt, melyen többen is képviseltük a kecskeméti intézetet. Ugyancsak az augusztusi programhoz tartozott még Somor- jai Paula és Nemes Klára angliai látogatása, mindketten előadók voltak a Kodály Társaság tanfolyamán. Spanyolországban, illetőleg Barcelona mellett Katalóniában is tartottak e nyáron egy hasonló nemzetközi szemináriumot, ezen intézetünket dr. Carlos Miró, egy Magyarországon élő chilei származású zenetanár képviselte. ■— Miben hasonlítanak leginkább a külföldön szervezett Kodály- szemináriumok egymáshoz? — Természetes, hogy sok hasonlóság van közöttük, hiszen mindegyiknek kettős a célja. Egyrészt, hogy a részt vevő zenepedagógusok személyes, zenei készségét a Ko- dály-koncepción alapuló szolfézstanítással, karvezetőképzéssel fejlessze, másrészt pedig, hogy saját tanári munkájukhoz módszertani tájékozottságukat, felkészültségüket növelje. Természetesen mindig a zene a főszereplő. A hangképzés és sok egyéb részfeladat mellett a hangszeres munka is helyet kap e programokban. Van olyan hely, ahol csak vendégtanárokkal dolgoznak, de akad olyan is, ahol saját szervezetükből, intézményükből adnak már a magyar zenei nevelés alapelveiben járatos előadókat, csoportvezető tanárokat. — Milyen mértékű ma a nemzetközi érdeklődés a Kodály nevéhez kötődő módszertan iránt? fe- A korábbiakhoz képest bizonyos hangsúlyeltolódás érzékelhető a nemzetközi Kodály-mozgalom- ban. A legelső időszakban a skandináv országok mellett elsősorban az angolszász területeken volt a legnagyobb az érdeklődés, ami a legutóbbi évekre úgy tűnik, valamelyest visszaesett. Belépett viszont az érdeklődők sorába a mediterrá- num: a dél-európai területek, közülük is Olaszország és Spanyolország. A legutóbbi években a görög zenepedagógusok körében is egyre. nagyobb érdeklődés mutatkozik e módszerek iránt, a tervek szerint megalakul a jövő év tavaszán a görög Kodály Társaság is. A Nemzetközi Kodály Társaság kérésére előreláthatóan ők lesznek a jövő évi nemzetközi Kodály-szimpózium gazdái is. 1— Jövő nyárig milyen nagy rendezvényekkel készül a kecskeméti intézet? —Ismét gazdái leszünk a nemzetközi Kodály-szemináriumnak, melyhez ezúttal kapcsolódni fog majd egy nemzetközi ifjúsági kórus- tábor is. A tanév folyamán a tavasa fesztivál zenei rendezvényeihez kapcsolódva Kecskemét Város Tanácsával közösen ismét szeretnénk megszervezni az ének-zenei iskolák kórusainak háromévenkénti országos találkozóját. Egy nagy magyar zenei nevelő, a 90 éve született Bárdos Lajos munkássága áll majd e programok középpontjában. Ugyancsak a jövő esztendő nagy feladatai közé tartozik a Kodály Zoltán Emlékmúzeum kialakítása. ^BMA zenei szakkönyvek piacán várhatóan milyen új intézeti kiadványokkal találkozhatnak legközelebb az érdeklődők? — A közeljövőben egy alighanem soha be nem fejezhető, de már több éve megkezdett munka első kiadványát tervezzük megjelentetni, ez pedig — tulajdonképpen bibliográfiai kötetként — a magyar zenepedagógiai irodalomnak a repertóriuma lesz. Jórészt külső munkatársak segítségével végezzük ezt a nagy és sokirányú munkát. E kutatótevékenység mellett van még két említésre méltó témánk, az egyik dr. Kokas Klára komplex esztétikai nevelési kísérletéhez kapcsolódik, a másik pedig egy nagy nemzetközi gyűjtőmunka eredménye lesz: szeretnénk a legszélesebb körben feltérképezni és összegyűjteni azokat a dokumentumokat, melyek a Ko- dály-módszer adaptációjával foglalkoznak. Károlyi Júlia SZÜLETÉSNAPI ÜNNEPSÉG SZOBORAVATÁSSAL Egy élenjáró alakulat köszöntése • Kocsa László, a Dunai Vasmű vezérigazgató-helyettese szoboravató beszédét mondja. IPART TELEPÍTENEK Beruházások Bácsalmáson Alig két esztendő telt el azóta, hogy Bácsalmás városi rangot kapott. A ritkábban arra járó idegent meglepi az a dinamikus fejlődés, a sok építkezés, melyet lépten- nyomon tapasztal. Melyek a legfontosabb beruházások? Ez iránt érdeklődtem dr. Bednámé Kiss Ildikó tanácselnöknél. A Magyar Néphadsereg szabadszállási harckocsizóalakulata fennállása 30. évfordulójának ünnepségét összekapcsolta a fegyveres erők napjával. Pénteken délelőtt az egység laktanyájába érkeztek az alakulat volt parancsnokai, tisztjei, azoknak a polgári szerveknek képviselői, akik az alakulattal kapcsolatban állnak, valamint Kamuti Sándor vezérőrnagy, a hadsereg pártbizottságának első titkára, Annus Antal vezérőrnagy a magasabbegység parancsnoka, Kocsa László, a Dunai Vasmű vezérigazgató-helyettese, kereskedelmi igazgató. A díszszázad köszöntése, majd a Himnusz elhangzása után Kocsa László mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a vasmű dolgozóinak kapcsolata az alakulattal 1959 februárjában kezdődött, amikor csapatzászlót adományoztak. „Születésnapot nem illik üres kézzel ünnepelni, ezért engedjék meg, hogy a vasmű nevében ünnepélyesen átadjam Önöknek volt dolgozónk, Fridrich Ferenc szobrászművész alkotását, amely a békét jelképezi, s azt az összefogást, amely a vasmű dolgozóit fűzi ehhez az alakulathoz.” A parancsnok, Végh Ferenc alezredes köszönte meg a vasmű dolgozóinak és a szobrászművésznek az alkotást. A szoboravatás az alakulat díszszázadának tisztelgésével fejeződött be. A vendégek, az alakulat volt parancsnokai közösen megtekintették a laktanya körleteit, telephelyeit, majd a csapatmúzeumot. Ünnepi állománygyűléssel folytatódott a rendezvény. Elsőként a parancsnok mondott beszédet, amelyben emlékeztetett az elmúlt harminc évre, arra, hogy 1958 szeptemberében alakult meg az egység, amelynek akkor húsz T—34-es harckocsija volt. A további esztendő fejlődéseként, mindig modernebb és újabb technikai eszközök kerültek a katonák kezébe, amelyeket megtanultak kiválóan kezelni. Néhány évvel ezelőtt élenjáró címet nyert el az alakulat, azóta is kiváló szinten teljesitik a követelményeket. A katonai kiképzés mellett jó kapcsolatot alakítottak ki a nagyközség dolgozóival. A parancsnok beszédét követően került sor a kitüntetések, elismerések átadására, illetve a volt parancsnokok megemlékezésére. Az ünnepség a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének műsorával zárult. G. G. . — Két fontos beruházással kezdem, a két új pénzintézeti építkezéssel. A Lenin utcán az OTP irodaépületé készül. A földszinten lesz az üzleti rész, az emeleten lakásokat alakítanak ki, melyeket azután áruba bocsátanak., A takarék- szövetkezet emeletes épületét a Jánoshalmi Bácska Ipari Szövetkezet vállalta, mégpedig a jövő év harmadik negyedében történő átadással. Nagyon szép, a városképbe jól illeszkedő székház lesz, a helyszínen szerelt vasbeton szerkezettel. A költsége mintegy 22 millió forintra tehető. Nagy terv a megyei gyógyszertári központtal közösen megvalósítandó. 300 négyzetméter alapterületű patika, laboratóriummal, s minden szükséges kiszolgáló helyiséggel. Az emeleten és a tetőtérben három-három lakás, valamint egy gyógynövényszaküzlet egészíti ki a harmonikus épületet. A költség 20 millió forint, az átadás 1991-re várható. A régi, 300-as telefonközpontot ezres kapacitásúra bővítette a posta, de egyelőre maradt a kézi kapcsolás. A távhívóhálózatba bekapcsolódni csak akkor tud majd a város, ha a bajai új központ elkészül, azaz 1990-ben. A bővítés nem jelenti azt, hogy új előfizetők jutottak volna telefonhoz, ugyanis a hálózatot csak jövőre építik ki. Addig csak a meglévő kapacitás jobb kihasználásával lehetne valamivel növelni az előfizetők számát, a műszaki lehetőségek megvizsgálására ígéretet kaptak a kecskeméti távközlési üzem vezetőjétől. Liptai László beruházási főelőadó derűlátó a tanácsi beruházások megvalósulását illetően. Amint mondta, a kör vetkező tanévben már megindulhat a helyi szakmunkásképzés. A legkeresettebb szakmákat igyekeznek visszahozni a régi tanácsháza épületébe. A teljes felújítás után valószínűleg nőiruha- készítő, fonalkészítő, villany- és mező- gazdasági gépszerelő, valamint építőipari szakmák kapnak benne otthont. Az egész városban kiépült a földgáz- elosztó vezeték, sőt kétezer lakásban nlár- élvezhetik a lakók e fűtési mód előnyeit. A többi — mintegy 1200 lakás — bekötésére is megvan a lehetőség. Tervezik, hogy — teljes közművesítéssel — 120 lakás építéséhez alakítanak ki telkeket a Csajer nevű városrészben, ha fizetőképes kereslet lesz hozzá. Bácsalmást viszonylag elmaradott térségnek minősítették az országos besorolásban a munkahelyek számát illetően. Ezért a megyei és az országos támogatási alap segítségével a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát Bács- szőlősi Leányvállalata a vadászati turizmust, a Masterfil Pamutfonóipari Gyára pedig saját üzemét fejleszti, csakúgy, mint az ipari szövetkezet és a Petőfi Tsz. A tanács is mindent elkövet, hogy Bácsalmásra ipar települjön, és minél több munkaalkalom keletkezzen. G. Z. • A jövő tanévben itt már szakmát tanulnak a fiatalok.
