Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-25 / 255. szám

1988. október 25. • PETŐFI NÉPE • 5 Piackutatóból a Gasztronómiai Uniformizálódik a világkonyha? Világtanács főtitkára Első olvasásra bizonyára többen megcáfolják azt az állítást, miszerint a gasztronómia fellegvára Bárd. Szinte világszerte ismerős a bárdi rákkoktél, a halié bárdiasan és sorolhatnám étlap­szám. De hogyan lett híres Somogy megye eldugott kis faluja, Bárd, ahol alig ezren élnek? A történet egy vízimolnár családhoz vezet vissza. Az őrlést várókat nem za­varta az oda-odaszaladgáló kisfiú, akit minden érdekelt: mit énekelnek, esz­nek, isznak, beszelnek a kuncsaftok. Ha pedig eleredt az eső, s megindult a malomkerék, csodálta a népünnepélyt — és egy életre elraktározta élményeit. És most itt ülünk Soltvadkerten, Szakái László védnöki táblás asztalá­nál a kíváncsi alaptermészetű „fiúval”, aki nem más, mint a Bangkokban élő dr. Cey-Bert Gyula, a Gasztronómiai Világtanács főtitkára, , — A kis faluban ötven évvel ezelőtt született. Fél évszázad alatt hová vezette kíváncsisága? — Valóban, alaptulajdonságom a kíváncsiság. Szeretek tanulni. Vallom, az életben a legfontosabb érték a min­dig új, az érdekes tapasztalása, elraktá­rozása. Száz élet kevés lenne ahhoz, hogy elmondhassuk: megismertük ezt, vagy azt. Ezéij is kell állandóan nyitott szemmel járni. Ötvenhat volt, amikor „elvitt a szél” a nyugati oldalra. Genf- ben jártam egyetemre, s tanultam Pá­rizsban is. Megszereztem a doktori cí­met. Dolgoztam egy intézetben, mély- lélektani piackutatóként. Azt igyekez­tem kitalálni, milyen az emberek ízlése, a vásárló kedvük és sorolhatnám. — S ezután? r— Sikerült eljutnom a nagyvilágban olyan helyekre, melyek még a térképen sinpsenek jelölve. Életem legérdeke­sebb szellemi élménye az, a három hó­nap, amikor buddhista szerzetes vol­tam. Ez év februárjában nekivágtam a dél-burmai őserdőknek, ahol ismeret­len törzset fedeztem fel. De akárhol is legyek, én nem magyar származású, hanem magyar vagyok. Nekem a' ma­gyarságtudat a legfontosabb. — Járt sámánok között, őserdőben, őseinket kereste kínai, újguriai útján. Néprajzi, vallástörténeti és egyéb kuta­tásairól vaskos könyvet írhatna. Expe­díciói összefüggnek főtitkári funkciójá­val? — Természetesen nem csak abban kapcsolódnak, hogy kutatöútjaim azoknak a gasztronómiai fesztiválok­nak a tiszteletdíjaiból finanszírozom, • Dr. Cey-Bert Gyula. (Méhesi Éva felvétele) amelyeket a Távol-Keleten rendezek. A legjobb szállodákban sokakat vqp- zottak már — egyebek között — az osztrák, á török, a francia, az olasz és nem utolsósorban a magyar napok. Ezenkívül a világ egyik első szállodájá­ban, a bangkoki Orientálban gasztro­nómiai főtanácsadóként dolgozom. Felfedező kőrútjaimon természetesen minden étkezéssel kapcsolatos dolgot megfigyelek, hiszen hozzátartozik a ku­tatásaimhoz. A liszók például pörkölt- szerűen készítik el a vízibivalyt, a kob­rát, a disznót, ízesítve az őserdőkben szedett füvekkel, gyökerekkel és rizspá­linkát isznak, nem is keveset. Az újévi szellemfát, a szabudát pedig rizskalács- csal, szalonnával és természetesen szel­lemhívó papírosokkal díszítik. — Egyébként később lettem főtit­kár, mint világjáró. Négy évvel ezelőtt Bangkokban volt egy csúcstalálkozó, ahol a világ legjobb hét „konyhájának” képviselői elhatározták: megalakítják a Gasztronómiai Világtanácsot azzal, hogy később minden országot meghív­nak egy nagy-nagy konyhafesztiválra. Akkor választottak meg főtitkárnak. — Milyen a világkonyha? — Uniformizálódott. Nemcsak ná­lunk, Magyarországon, hanem szinte mindenütt. Hot-dog és hamburger ... Egyre; Jobban elvesznek a hagyomá­nyok,! A, köztudatban az él, hogy a há- rom "ázsiai — a kínai, a thai és a japán — konyha a legjobb, majd a francia! az olasz, a spanyol és a magyar. A kínai a világ legnagyobbika. A japánoké egé­szen különleges. Ők adnak az esztéti­kára, a külalakra is. A thaiban ott van az édes, a keserű, a sós, a savanyú és a csípős legcsodálatosabb harmóniája. A franciák érték el a legmagasabb szin­tet a borok és az ételek házasításánál. Az olaszok a régi római császárság ha­gyományaira alapozva, azt kifejlesztve egészen egyedi, egészséges konyhát hoztak létre. A spanyolok a fél világ étkezését befolyásolják. A mi kony­hánk, a magyaroké egyedüli híd az ázsiai és az európai gasztronómiai ha­gyományok között, de nem tölti be sze­repét úgy, ahogyan lehetne. A magyar gasztronómia visszaesett. A magyar konyha kátyúban van. Ki kell emel­kedni úgy, ahogyan Gundel elindult, s felújítani, alakítani. — Most mi foglalkoztatja a főtit­kárt? — A jövő évi gasztronómiai világ- kongresszus megrendezése Mexikó­ban, ahol a cél: nemzeti konyhánk át­mentése. — És mint magánembernek, mik a vágyai? — Éljek, vándoroljak. Látni a múl­tat, látni a jövőbe. Nem vagyok gaz­dag, de van egy nagy kincsem: szabad vagyok! Magyar és kíváncsi ember. Nem véletlen, hogy útjaim során a váll­táskámból soha nciú hagyom ki Eg most is itt van — a Petőfi-kötetet. Bor- ka Géza egykori tanáromnak igaza volt, amikor a táblára felrajzolta a világirodalom nagyjaként az öt csú­csot, s az egyiken Petőfi Sándor „állt”. — Mit hozott tarisznyájában, s mit hagy itt a vendéglátójának? — Egy érdekes, mindenbe jó betétet készítenek a jogurok. A sátrak előtt szárítgatják a hófehér, tarhonyaszerű étket, a csurót, ami birkatúróból van. Megfőzik, lyukacsos zsákokban kiszá­rítják, összetörik és két évig is eláll. Vendéglátómnak pedig tartozom eny- nyivel: „Szakái László konyhája számomra egy nagy felfedezés. Eddig mindig fél­tem, hogy a magyar konyha fejlődése megállt századeleji színvonalán. Nála jeleket látok és érzek, hogy a magyar konyha elindulhat a hagyományain alapuló megújhodása felé.” -^írta dr. Cey-Bert a vendégkönyvbe» Pulai Sára Kinek van igaza? Megdöbbenéssel olvastuk a napokban Szabadszállásról, a háziipari ex­port szövetkezet helyi, bedolgozói telepének vezetőjétől érkezett levelet. Ebben arrg az 1988. szeptember 12-ei cikkünkre reagál, amelyben a szövet­kezet elnöke, Jávor Béláné azt mondta, hogy a telepvezető korábbi nyilat­kozata nem felelt meg a valóságnak. Ugyanitt, a bedolgozók néhány felvetésére válaszolva, az elnökasszony képtelenségnek nevezte azt, hogy a bedolgozók szabadságába beszámítják a szabadszombatokat is. Sövény Sándor cáfolja a szövetkezet vezetőjétől hallottakat. Mivel a telepvezető szeptember 12-ei riportunkban főnöki utasításra nem nyilatkozhatott, ezért úgy véljük, méltányos, hogy levelét közöljük. Tisztelt Szerkesztőség! 1988. szeptember 12-én, a Petőfi Népében az ötödik oldalon „Mi lesz a szabadszállási bedolgozókkal?”, illetve „Viharok a rezsi körül" cí­mekkel megjelent egy cikk. Ebben több helyen velem — a sza­badszállási bedolgozói telep vezető­jével — kapcsolatos, s rám nézve terhelő kijelentéseket tett Jávor Bé­láné, szövetkezetünk elnöke. Bár korábban megtiltotta számomra, hogy bármit is nyilatkozzak a sajtó­nak az ő engedélye nélkül, én most mégis kénytelen vagyok Önökhöz fordulni, mivel az elnöknő, néhány korábbi, például á Petőfi Népében 1988. február 12-én megjelent nyi­latkozatomat Valótlannak nyilvání­totta. Azt mondta, hogy az általam em­líteti 10 százalék helyett 11 százalék lett a rezsi. Ez a valóságba^ úgy történt, hogy 1987. december 17-éré, abérek bruttósításának ismertetésé­re és elfogadására összehívták a kül­döttgyűlést. Itt terjesztették elő az alapbérek közel 20 százalékos nőve- 1 lését, s ennek vonzatában a bedolgo­zók rezsiszázalékának 15-ről 10-re való csökkentését. Annak ellenére, hogy mi, bedolgozó küldöttek vitat­tuk azt, mivel ez az elvonás arányta­lan — egyötöd növekménnyel szem­ben egyharmad a csökkentés —, mégis szavazásra az eredeti 10 szá­zalék került, s a küldöttgyűlés elfo­gadta. Amikor én az újságíróval an­nak idején beszéltem, még a küldött- gyűlésen elfogadottak alapján 10 százalékról tudtam. Később magam és küldöttársaim is meglepődve érte­sültünk egy februári körlevélből, mely kivonatolás volt a küldöttgyű­lés jegyzőkönyvéből, hogy amit egy szövetkezeti fórum elfogadott, azt később, még ha pozitív irányban is, de megváltoztatták. Ez a minimálisnak tűnő különbség még az elrtöknő szerint sem minimá­lis! A másik pont, amit nem tudok elfogadni az, amit a szabadszombat­tal kapcsolatosan mondott Jávor Belemé elnök. A cikkben így hangzik a kérdés: „És a szabadszombat? Mert azt hal­lottam, hogy a szabadszombatokat is beszámítják a szabadságba". A válasz: „Ez képtelenség! Csak félreértés lehet. Most hallok erről először." Ez úgy értelmezhető, hogy én, a telep vezetője, a szabadszombatokat önkényesen számítom be a dolgozók szabadságába. Pedig én csak a köz­ponti rendeletekben előírtak, és a központom utasításai alapján jártam és jelenleg is járok el a szabadságok kiadásakor '. Ezek szerint a szomba­tot, sőt még a fizetett ünnepeket is be kell számítani a szabadságba. Ezért csodálkozom azon, hogy egy hatszáz főt foglalkoztató bedolgozó szövet­kezet vezetője erről az újságírótól hallott először. A levelemben leírt küldöttgyűlé­sen történtek valóságát nemcsak én állítom, hanem az ott jelen lévő kül­dött-társaim is, amit itt aláírásukkal igazolnak. A Bálint Györgyné Köhler Istvánná Nagy Sándorné Szabadszállás, 1988. október 17. Sövény Sándor telepvezető EGYRE PONTOSABB ÓRÁK Az óra története tulajdonképpen a mechanikus órák megjelenésével kez­dődött. 1300 körül, ebben az időben 1 f f .* készítettek először kerekes orat. Ezt megelőzően a nap-, víz-, homok-, tűz- stb. óra volt használatos. Újabb fejlő­dési lépcsőt jelentett az 1400-ban felta­lált rugómeghajtású óra, majd az 1510- ben a nürnbergi Heinlein nevű lakatos által feltalált hordozható óra (nürnber­gi tojás). Ez időtől kezdve gyors fejlő­dés indult meg: 1674-ben Huigens fel­találta a hajszálrugót, 1676-ban Hook a horgonygátszerkezetet (ankeróra), 1695-ben az angol Tompion a henger­járatot (cilinderóra), 1715-ben Graham a róla elnevezett és ingaóráknál még ma is használatos gátszerkezetet, ugyancsak ő használt először (1721- ben) hőkompenzált ingát is. 1842-ben Philipp feltalálta az azóta is alkalma­zott remontoira felhúzószerkezetet. A 19. század második felétől kezdve az óra korszerűsítésekor elsősorban a/ szerkezet pontosságát növelték és a méreteit csökkentették. A 20. század­ban a technika rohamos fejlődése kö­vetkeztében az órától megkövetelt nagy pontosság újabb típusok tervezé­sét és elkészítéséi tette szükségessé. A mai, de hagyományos szerkezetű órák közül a svájci horgonygátszerke- zetű óra felépítésére jellemző, hogy a rugómeghajtású kerékrendszer tenge­lyei kő csapágyakban futnak, a billegő szabályozó általában hőkompenzált és antimagnetikus. A balansz csapágya­zása ütésbiztos. Modernebb változata középmásodperc-mutatős, automati­kus felhúzású. Vagyis 6 órai kézen hor­dás 36 óra járást biztosít. Újabb válto­zat az automatikusan váltó dátummu­tatós óra, amely az időt már napokban is mutatja. A ma egyre jobban teijedő kvarcóra elektromos időmérő berende­zés, amely a váltakozó elektromágne­ses térben egyébként állandó fizikai kö­rülmények között elhelyezett kvarc­kristálynak az elektromos tér változá­sát igen nagyfokú állandósággal vezér­lő tulajdonságán alapozik. A jó kvarc­óra napi járásának egyenetlenségei ki­sebbek ötmilliárd ma&dpercnél. Kamatintiáció Az inflációt a lakosság, a társa­dalom elsősorban a fogyasztói árak emelkedésén méri és érzékeli. Az infláció azonban nemcsak az árakat mozgatja, hajtja-űzi mind maga­sabbra, egyidejűleg erodálja, csök­kentje a nemzeti valuta, a pénz érté­két. így azután olyan anakroniszti­kus helyzet jön létre, hogy a bérek, a keresetek, a pénzjövedelmek is emelkednek, erőteljesebben, mint a mostaninál jobb években, ám az árinfláció végül is a lakosság reálfo­gyasztását, életszínvonalát csök­kenti. Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy az infláció önmagát gerjesztő, tápláló jelenség, betegsége a gazda­ságnak. Ezt az inflációt élesztő- gerjesztő hatást szemlélteti egyebek között a betéti és hitel kamatlábak állandó növekedése. Ez a folyamat azzal kezdődött, hogy — már a múlt év végén, s az idei évkezdő hónapokban — nyilvánvaló lett: a különböző megtakarítási formák az értékpapírok, a takarékbeté­tek 4- kamata, hozamai, noha nem­zetközi összehasonlításban is meg­lehetősen magasak, a jelenlegi és várható infláció közepette elveszí­tették ösztönző erejüket. Ezt bizo­nyította s erre figyelmeztetett a la­kossági takarékbetétek állományá­nak alakulása, s a kötvénypiac for­galmának stagnálása. Az év kezdetén az 1—3 évre lekö­tött betétek kamatai a 3 százalékos prémiummal kiegészítve 9—12,5 százalék közöttiek voltak, míg az 1987-ben kibocsátott kötvények kamathozama 11-12 százalék. Er­III — az ösztönzés szempontjából nem kielégítő — szintről indult el a kamatverseny. Elsőként az OTP kamatlábai emelkedtek, áprilisban csak néhány betéti formánál és mindössze 2 százalékkal, majd júni­usban általános jelleggel és na­gyobb mértékben. Az 1-2 évre lekö­tött megtakarítások kamat + pré­mium hozama 13-15 százalékra emelkedett, mégpedig nettó jelleg­gel, mert az OTP a kamat után fize­tendő 20 százalékos személyi jöve­delemadót magára vállalta. A köt-, vénykibocsátó vállalatok, pénzinté­zetek oly módón válaszoltak e kihí­vásra, hogy a korábban — 1987 végéig —■ kibocsátott, mindössze 11-12 százalékos - kamatozású, SZJA-mentes — kötvények hoza­mát néhány százalékos prémium­mal egészítették ki. Ezek a kamat- és hozamemelke­dések érdemben nem hatottak a pénz- és piachelyzetre, a lakossági megtakarítás nem nőtt, sem taka­rékbetétben, sem értékpapír formá­ban. A kamatszint-növekedés esz­kalációjának következő lépését a tavasz folyamán útnak indított — mindenki, a lakosság, a kőzületek, a vállalatok által megvásárolható — kincstárjegy eredeti kamatlábai­nak felemelése jelentette. A kamatlétra következő, maga­sabb fokára az új kötvénykibocsá­tások léptek fel. Miután idén meg­szűnt a lakossági és a közületi köt­vénypiacok elválasztása, az újoay* nan kibocsátott kötvények hoz­mainak egyidejűleg mindkét vá­sárló számára vonzónak kell lennie. Nos, az év első felében a kereske­delmi bankok és a szakosított pénz­intézetek az éves lekötésű vállalati betétekre általában 12, százalékos kamatot kínáltak, az év második felében már 15-16 százalékot, s még többet az egy éven túli lekötésű be­tétekre, Ezek után nem meglepő, hogy 1 lakosság és a gaztj&lkodó szervek által egyaránt megvásárol­ható új kötvények éves alapkamata 15-16 százalék, kiegészítve 2-4 szá­zalék prémiummal. Ám arra is van már példa, hogy bruttó 19 százalé­kos fix kamatozással bocsátottak ki új kötvényt. Várhatóan az év utolsó negyedé­ben kerül sor a legfiatalabb megta­karítási forma, a letéti jegy forgal­mazására, amelyet kizárólag pénz­intézetek bocsáthatnak ki mind jogi személyek, mind magánszemélyek számára egyazon feltételekkel. Ez szükségszerűen alkalmazkodik az év korábbi időszakában megemel­kedett kamatszinthez. Az 1—3 évi lejárattal piacra kerülő értékpapí­rok éves kamatlába 18, nettó mér­tékben 14,4 százalék. Megkerülhetnénk a tanulságok levonását, mondván, nincsenek még ismereteink, adataink a ka­matinfláció hatásáról. Azt viszont tudjuk, hogy az egymással konku­ráló, versenyző magasabb kamatláb bak" nem növelték sem a lakossági megtakarításokat, sem a gazdálko­dó szervek kereskedelmi bankoknál lekötött betéteit. Az év eleje óta emelkedő kamatlábak, a magasabb kamatszint végül is a hitelpénz árát, költségét növeli, ami a mi viszonya­ink között tovább hárítható. Ebben az összefüggésben a kamatlábak te­kintélyes mértékű emelkedése is az infláció folyamatát táplálja, erősíti. G.L „Az állatvilágban egyre jobban összekeverednek a fogalmak: a bor­jakkal kapcsolatosan újabban egyre több szó esik a «disznóságokról»”. így kezdődik a Die Presse (Ausztria) című lap egyik cikke, amely az állat- tenyésztésben, pontosabban a borjú-' hizlalásban botrányt kiváltó hor­monkezelésekről szól. Vajon ha­zánkban feltételezhető-e hasonló eset? — kérdeztük dr. Kovács Gyulát, a Bács-Kiskun Megyei Állategész­ségügyi és Élelmiszer Éllenőrző Állo­más igazgató főállatorvosát: — A válasz egyértelműen: nem. Valamennyi vágóállat-szállítmány­ból mintát veszünk a feldolgozók­ban, és míg a laboratóriumi eredmé­nyek nem készülnek el, a termék nem kerülhet forgalomba. A laborokban nagyon szigorú előírások szerint tör­ténik a vizsgálat, pontosan meghatá­rozzák, adott anyagokból milyen, nagyon minimális mennyiség marad­hat a húsokban. Különösen figye­lünk a hormonok mellett az antibio­tikumok, a szulfonamidok maradvá­nyaira, olyannyira, hogy ha ezekből bármennyit talál a vizsgáló, a húsok nem kerülhetnek a fogyasztókhoz. De más anyagok, így a vas, a réz, a cink mennyiségének nagyságrendje Lehet-e hormonbotrány a hazai állattenyésztésben? is meghatározott. De a hormonbot­rány azért is teljés mértékben kizárt, mert nálunk ilyen tartalmú szerek csakis állatorvosok kezében lehet­nek, ők pedig csak a tenyészállatok tenyészértékének növelésére hasz­nálják: Ezek-a nagy értékű állatok viszont nem kerülhetnek — amíg a kezelésük'után ki nerii ürül a szerve­zetük — vágóba. ■ag- Úgy tudom, az NSZK-ból vágó­marhát vásárolt hazánk. Márpedig a Der Spiegel (NSZK) újság is cikke­zett vegyszerrel kezelt borjakról. Ezeknek az állatoknak a vizsgálata hogyan történik? — Ezt a központi laboratóriu­munk vizsgálja, ahol egyébként min­den import húst ellenőriznek. Az NSZK-beli partner, pontosan e bot­rányok kipattanása miatt, megszigo­rította az ottani vizsgálatokat, tehát az NSZK-ból érkezett vágóállatok, mondhatni, kétszeres szűrőn men­nek keresztül. És még egy: a hormo­nok csak a növendékállatok fejlődé­sét befolyásolják, tehát értelmetlen lenne a korosabbaknál használni. A vásárolt marhák pedig „felnőtt” állatok. — Hormonügyben tehát nincs ve­szély. A többi gyógyszer-, vegyszer­maradvány dolgában is nyugodtak le­hetünk? — Az összes vágóhidra és feldol­gozóba került állatot, mint mond­tam,. vizsgáljuk. Az viszont igaz, hogy a kézen-közön gazdát cserélők esetében tehetetlenek vagyunk. Ép­pen ezért kell a termelőknek — itt kistermelőkről van szó -J- nagyon figyelniük minden takarmányozási, állategészségügyi előírásra. Ha nem tartják be ezeket, saját magukat, csa­ládjukat is veszélyeztethetik. Például tudvalevő, hogy a befejező tápokban a recept ura szerint nincs hozamfoko­zó anyag. Ha az előírások szerint az etetés utolsó időszakában csak ezt adják az állatoknak, szervezetükből kiürüT az anyag. A gyógyszerekkel is nagyon csínján kell bánni, az emlí­tettek miatt. A család házipatíkájá- ból elvett gyógyszereken ugyanis nincs feltüntetve az élelmezésügyi várakozási idő. Már miért is lenne egy humán gyógyszeren? Gyorsan hozzáteszem, hogy ez azért nem rejt magában olyan nagy veszélyt egy- egy szűk körnek levágott tyúk, ma­lac esetében. Ettől függetlenül azon­ban érdemes erre is figyelnie minden­kinek, saját, jól felfogott érdekében. G. E. Gyémánt­szemcsés vágó­korongok Budapesten a Gránit Csiszolószerszám- és Kő­edénygyártó Vállalat ké­szíti a gyémántszemcsés vágókorongokat 250-től 3000 milliméterig, ame­lyekkel minden fémes anyag vágható. Az eddig jórészt külföldről beszer­zett szerszám hazai előál­lítása, jó minősége meg­növelte a termékük iránti keresletet. így a gyár az idén 60 százalékkal növe­li a termelést. (MTI-fotó) (Jfc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom