Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-24 / 254. szám
1988. október 24. • PETŐFI NÉPE • 5 Ember és munka Harc a borháborúk ellen Gumigyár Dunapatajon Interjú Raisz Gusztáv MÉM-miniszterhelyettessel A Kaloplasztik Műanyag- és Gumiipari Vállalat dunapataji telepén az idén mintegy 90 millió forint árbevételt terveznek. Ek 10 százalékkal több lenne a tavalyinál. Termékeik két fő csoportba sorolhatók, a fröccsöntött és a préséit gumi alkatrészek. Gyártmányaik száma meghaladja a százhúszat. Készítenek több kilós gumikerekeket és néhány grammos apró tömítéseket. Van, amiből csak néhány darabot rendelnek, de van, ami milliós sorozatban készül. Jövőre szeretnének anyagtakarékos (hiszen tőkés import az alapanyag) modern gépeket vásárolni. Úgy néz ki, hogy ez világbanki hitelből meg is valósul. (P 7 ) • A nagycsarnokban egymás mellett sorakoznak a présvulkanizáló gépek. Kollár Tibor az anyagot készíti eltí a munkához. t A fröccssajtoló gépen Lodri Fcrcncné mosógépekhez és csavarszivattyúkhoz gyárt alkatrészeket. • Figyelmes, aprólékos munkát igényel a gumiáruk sorjázása. • Az üzemnek saját szerszámkészítő műhelye is van. Itt készítenek egyszerűbb szerszámokat is, de főleg a meglevőket javítják, karbantartják. Képünkön Hajdú János egy jókora fröccs- szerszám karbantartását végzi. Rossz termés után eladhatatlan készletek, tiltakozás az import ellen, borháború Kiskőrösön. Egymásnak ellentmondó érdekek, vitatkozik a termelő és a felvásárló, a rendteremtést pedig mindenki felülről várja. Sajátosan magyar helyzet, amikor nem a piaci törvények érvényesülnek. Még jó, hogy mindezen már túlvagyunk. Vagy ez nem is olyan biztos? Erről beszélgettünk Raisz Gusztávval, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel, az idén korán megkezdett szüret apropójából felemlegetve a ma még mindig nyitott kérdéseket. — Nem is olyan régen ön még gyakorló gazda volt, a Cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben elnökösködött. Ha jól emlékszem, ebben a gazdaságban is volt szőlő. — Perlekedtünk is eleget a felvásárlókkal. Évjárattól függően hol ők jártak jobban, hol pedig mi. Mostani beosztásomban azonban már nem lehetek elfogult, s így el kell ismernem, hogy korrábban a piac szívó hatása miatt a viszonylag gyöngébb minőségű bor is jól eladható volt. A hazai fogyasztás azonban visszaesett, és ami ennél is hátrányosabban/ érintett bennünket: beszűkült a Szovjetunióba történő export. A nyugati országokban évtizedek óta csupán a csúcs- minőségű termékeinkkel lehetünk jelen, de ott is egyre erősebb a harc a vevőkért. — Ebben a helyzetben az a legelső teendő, hogy csökkentik a felvásárlási árat? Így még azoknak is elmegy a kedvük a munkától, akik mindmáig kitartottak. y —. Tavaly gyönge termés volt, ezért a reálisnál jóval magasabb áron kelt el a szőlő. Változatlanul az a véleményem, hogy az elmúlt esztendei felvásárlási ár mínusz húsz százalék a reális összeg. Természetesen a fokozatosság elvét be kell tartani, s az normális dolog, ha ennél nagyobb árdifferenciák is kialakulnak. A MÉM egyébként az alföldi, köztük a kiskőrösi és környékén levő termelőket sem hagyta cserben. Támogatásunkkal a megmaradt készleteket felvásároltak, még a gyenge minőségű borokat is. Ez utóbbiak javarészt továbbfeldolgozást igényelnek, példának okáért borpárlatok készülhetnek belőlük. Mindazonáltal ez csupán átmeneti megoldásként jöhetett szóba, a szerkezetátalakítással egy percet sem várhatunk tovább. — Akkor most az következik, ami az almafáknál: ki kell vágni az ültetvényeket? — Nem azt akarjuk, hogy most huszonötezer hektár szőlőt kiirtsanak, léteznek átmeneti megoldások is. Az előbb már említettem a borpárlatokat, de komoly tartalékaink vannak az üdítőital-gyártásban is. Sajnos a mezőgazdasági üzemek közül kevesen vállalkoznak és a feldolgozók sem élnek eléggé ezzel a lehetőséggel. A gyöngébb minőségű mustokból sűrítmény is készülhet, a bor javítására felhasználható adalék előállítását a MÉM támogatja is. Végeredményben arra kell beállnunk, hogy a hazai fogyasztás és az export mintegy négymillió hektoliter bor előállítását teszi reálissá. Sokhelyütt szétszórt darabokban találhatók ültetvények, amelyek nem gépesíthetők, néhány éven belül ezek a szőlőskertek maguktól elsorvadnak és helyükre — minisztériumi segítséggel — már csak a tájjellegnek megfelelő, modern kultúrákat szabad telepíteni. Ahol előre gondolkodtak, ott ez eddig is így volt. Tokaj-Hegyalján, Gyöngyös és Eger környékén, a soproni vagy a’villányi borvidéken, Badacsonyban és még az Alföldön is így terveztek a vérbeli szakemberek. Tény, hogy akkor lenne kevesebb a vita, ha azonos érdekek érvényesülnének a termelő, felvásárló, feldolgozó, eladó szervezeteknél. Ahol mindez egy kézben van, ott egyszerűbb a helyzet. Elég sok állami gazdaság, termelőszövetkezet, szakszövetkezet hozta létre a maga vertikumát, de mindig maradnak olyanok, akiket egyikbe sem lehet beleilleszteni. Persze rájuk is szükség van, s ezért az állami gondoskodás sem maradhat el. Ilyen intézkedésként említhetem, hogy feloldottuk a hitelezési stopot: készpénzben vagy váltóforgalomban mindenkinek ki tudjuk fizetni a szőlő vagy a bor árát. Amelyik eladó például nem kéri azonnal az ellenértéket, az tíz-húsz százalékos engedményt kap. Van, aki eleve úgy köti a szerződést, hogy az összeg csupán hatvan százalékára tart igényt a szüret után, húsz százalékát decemberben, húsz százalékát pedig márciusban kéri. Ez természetesen további kedvezményekkel jár. — Hovatovább minden bor minőségi, asztali bort már az Alföldön sem termelnek? Egyáltalán, hogyan állunk mi a fajta- cs márkavédelemmel? — Számtalanszor hallottunk már arról, hogy a magyar bort külföldön hamisítják, de itthon is van hol söprögetni. Sajnos elég sokan csak a nagyobb árbevételt tartják szem előtt: kihoznak valamilyen új márkanevet, s máris megtalálták a minőség kiskapuját. Mert az egyszer elfogadott terméken nem szabad változtatni, azt viszont már nem akadályozzák a rendeletek, hogy hasonló fantázianévvel egészen más összetételt produkáljanak. Tehát vissza kell szerezni a régi minőségi kategóriák becsületét. Ami asztali bor, az legyen asztali bor és ne ihatatlan vinkó, s ha valamely homoki nedű jobb évjáratú, mint az átlag, az még nem feltétlenül minőségi. A minőség- és márkavédelemben nagy segítséget jelenthetnek yélgményem^szerint a most alakulóban levő egyesületek, amelyek egyben saját érdeküket is védik, elvégre hosszú távon csak így érvényesülhetnek. A régi hegyközségek szigorára emlékeztet például az Eger— Gyöngyös vidékéi) szerveződött egyesület, de ugyanezt reméljük a kiskőrösiek szervezetétől is. — Az idén ismét közepes, gyönge a termés. Az árvita bármikor fellángolhat? — Az egyezkedések nem fejeződtek be, ám ez egyebek között azért van így, mert nagyon szélsőséges hozamok vannak. A Dunántúlon valóban nagy károkkal kellett szembenézniük a gazdaságoknak, az északi hegyekben viszont hektáronként százharminc-száznyolcvan mázsa szőlőt is szüreteltek, ami egyáltalán nem nevezhető gyöngének. — Akkor most megint elkezdődik majd az „országjárás”, az egyik felvásárló rálicitál a másikra és azok járnak a legrosszabbul, akik betartják a szerződéseket... — A piaci változások miatt szerintem a korábbi évekhez képest jóval kevesebb lesz a mozgás. Meg aztán a nyári borháború intő példa volt mindenki számára, hogy nem mindig, s a jövőben egyre kevésbé jönnek be a kivárásra játszó, mesterséges hiányt teremtő manipulációk. — Most már csak egyet szeretnék tudni. Az átlagosnak nevezhető, kilónkénti tízforintos szőlőfelvásárlási ár mellett hogyan kerülhet a legolcsóbb bor literje is ötvenhatvan forintba? — Erre jómagam is csak címszavakban válaszolhatok, mert az igazi okát nem tudom megmondani. Mindenesetre a lánckereskedelem és az adók körül van a hiba. Nekem változatlanul az a véleményem, hogy a kulturált borfogyasztás, amely hozzátartozik a normális életvitelhez, csak akkor jehet magyar szokássá is, ha az .életszínvonalnak megfelelő árakon kínáljuk a hordók tartalmát. B. Á. EGYIK SZEMÜNK SÍR, A MÁSIK NEVET Mi jellemzi a Zöldért szállítási tevékenységét? A megyei Zöldért Vállalat kereskedelmi tevékenysége a következőkre terjed ki: burgonya, zöldséggyümölcs nagy- és kiskereskedelem, valamint ugyanebben exportimport, illetve ipari eredetű termékek tárolása. Emellett az ezzel ösz- szefüggő csomagolóeszközök és -anyagok forgalmazása is reájuk hárul. E rövid felsorolásból következik, hogy a vállalat munkája szorosan összefügg a közúti és a vasúti szállítással. Azt tűztük célul magunk elé, hogy megvilágítsuk e vállalat szállítási munkáját. Fuvar: állami és magán Az elmúlt évben a burgonya, a zöldség-gyümölcs forgalom meghaladta a 140 ezer, az egyéb ipari eredetű anyagok szállítása pedig a 10 ezer tonnát., A zöldség- gyümölcs begyűjtése, értékesítése — kivéve az exportot — teljes egészében a közúton történt. Az exportra kerülő áruk 65 százaléka kamionokban, 35 százaléka pedig vasúti kocsiba rakva érkezett a megrendelőkhöz. Az importnál az arány fordított, ugyanis annak 90 százaléka vasúton, s csupán 10 százaléka érkezett közúton. A vállalat saját közúti szállítási kapacitása csak részben nyújt lehetőséget a fuvarozás zavartalan ellátásához, ezért idegen szállítókat is foglalkoztat. A legnagyobb partner a Volán, amely egyirányú konténeres vagy ömlesztett áruk szállításában működik közre, de a bolti, úgynevezett terítőfuvarozásnál alkalmazzák a magánszállítókat is. Az utóbbiakkal kapcsolatban kedvezőek a tapasztalataik. A szállítási feladatok e vállalatnál nem mindig pontosan ütemezhetőek, befolyásolja ezt az időjárás változása, a termésingadozás, s nem utolsósorban a piaci igényekhez való napi alkalmazkodás. Emiatt kénytelenek napi megrendeléseket adni, sőt azon belül a feladatot is módosítani. Ennek az igénynek a magánfuvarozók jobban megfelelnek, mint a közületiek. Ezt tette szóvá a vállalat igazgatóhelyettese, Kemény Endre, illetékes fórumon, hogy e szállítási sajátosságok miatt indokolt lenne a magánfuvarozókkal szemben fennálló korlátok megszüntetése. (Hivatalos helyről származó információink szerint sor kerül erre, sőt, nagyobb liberalizálásra is számíthatnak. Számítások alapján, a múlt évhez viszonyítva egy tonna áru 1 kilométerre jutó szállítási költsége 5,14 forintba került. Nagyon sok a bírság A vállálat főként zöldséggyümölcs szállítására rendel a MÁV-tól vasúti kocsit. Az utóbbi időben ez már ütemesen közútra terelődik, előnyösebb a kamionos szállítás. Az elmúlt esztendőben a vállalathoz 1200 vasúti kocsi érkezett, ugyanakkor háromezer vagont raktak meg, s küldtek a megrendelőknek. A vasúti küldemények fogadása, kezelése, be- és kirakása alapos felkészültséget és olyan felszereltséget igényel, amelynek anyagi kihatásai jelentősek, s csak nagy forgalom, mennyiség esetén térül meg. A vasúti szállítás igénybevételére hat kirendeltség rendelkezik iparvágánnyal, amely nagyon jelentősnek mondható. A Zöldért export-import szállítással is foglalkozik, de a szállítási módot nem saját maga, hanem az illetékes külkereskedelmi vállalat határozza meg. Ez bizonyos költségnövekedéshez is vezet. Ez év első felében 82 vagonnal több árut küldtek exportra, ugyanakkor 166 vasúti kocsival kevesebb importáru érkezett, de ennek ellenére több mint 400 ezer forint kocsiállást és bírságot fizettek ki. Ennek oka, hogy a kora tavaszi hónapokban a nagy betárolás miatt nem volt elegendő munkaerő, gépi eszköz az importáru ki-, illetve az export berakodásához. A rakodási készség az év közepére azonban jelentősen javult. A közgazdasági feltételek szigorodása természetesen költségcsökkentésre készteti a gazdálkodó szervezeteket. Ennek hatása a Zöldértnél is érzékelhető, ugyanis megpróbálják főleg a közúti járműfuvarozásban növelni a futásteljesítményeket, optimalizálni a ni kottán közlekedő járművek aráGémes Gábor Saját járművekkel, gazdaságosan A Zöldért Vállalat teljes gépjármű-állományát, amely 82 különböző teherbírású tehergépkocsiból, 2 személygépkocsiból és egy autóbuszból áll, tíz kirendeltség tartja fenn, s szolgálja ki a telepeket. A járműállomány döntő többsége dízelüzemű. A saját közúti furvarozásban a vállalat már négy éve jól alkalmazza a költségtérítéses rendszert (a gépkocsivezető üzemejteti, javíttatja, karbantartja a járművet átalánydíj ellenében), s jelenleg 39 teherautót közlekedtetnek ebben az elszámolási formában. Erre azért is szükség volt, mert telepenként nem tudtak volna gazdaságosan javítóműhelyeket üzemeltetni. Ezzel a módszerrel azonban biztosítják a gépkocsivezetők megfelelő anyagi érdekeltségét, a gépjárművek alapos karbantartását, üzem- biztonságát. A szállításban alapvetően fontosak a teljesítmények, a járműpark kihasználtsága. A vállalat szállítási tevékenysége az elmúlt évben az országos átlagnál is jobban alakult, a kihasználtság 53,6 százalékos volt, s a járművek futásteljesítménye meghaladta a 3 millió kilométert. Ebből a rakott teljesítmény 2 millió kilométer, az elszállított áru súlya pedig 80 ezer tonna volt. Jelenleg sincs szégyellnivalójuk, ugyanis az első félévben kevesebb futásteljesítmény mellett 3 ezer tonnával több árut szállítottak, mint tavaly, s csupán ezer literrel több üzemanyagot használtak fel. KEDVEZMENYES FÜSZÉRT-VÁSÁR! 1988. október 25-étől 28-áig a Tisza Füszért Kecskeméti Raktáráruháza engedményes árú vásárt rendez az SZMT-székház aulájában. (Kisfaludy u. 6.)- Naponta 10—18 óra között várjuk kedves vásárlóinkat! ,>MINDIG ÖNÉRT A TISZA FÜSZÉRT" 2793
