Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-22 / 253. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. október 22. ÚJABB NÉPMESÉK ÉS ÚJABB MONDÁK Jankovics Marcell műhelyében t Részlet a Magyar történelmi mondák Bolond című epizódjából Jankovics Marcell mostanában látható cs készülő rajzfilmjei — még külön, kecskeméti vonatkozásban is — több aktuális ürügyet is kínálnak a beszélgetésre. E hónapban játsszák újra a mozik — felújításként — az első hazai, 1971-ben készült egészes- tés játékfilmet, a János vitézt. Jelenleg a kecskeméti műteremben — a munka legutolsó szakaszában — a Magyar történelmi mondák című sorozaton dolgoznak. Megállapodás született a közelmúltban a televízióval arról, hogy a legigényesebb televíziós meseként számontartott Magyar népmesék című, Európa majdnem minden országa által megvásárolt, háromszor tizenhárom epizódos sorozat — a még be sem fejezett Magyar történelmi mondákhoz hasonlóan — újabb tizenhárom epizóddal folytatódjék. Találkozásunkkor arra kértem a rendezőt, beszéljen az ugyancsak Kecskeméten készülő produkció előzményeiről. — Már az előkészítés szakaszában úgy látszott, hogy a kiválasztott mondák eredeti formájukban nem lesznek feldolgozhatóak. A végeredmény mégis az lett, hogy az eredeti szövegekre támaszkodtam, ezeket dolgoztam át — de csak a legszükségesebb mértékben. Szakértőként Szörényi László, a szegedi egyetem történész-tanára volt a segítségemre. Grafikai szempontból eredeti szándékom szerint teljes mértékben a Képes krónika szelleméhez igyekeztem hűséges maradni. E hűség szempontjából a sok közreműködő miatt — gondot jelentett, hogy lehetetlen volt összetartani minden részletfázisában a produkciót. — A társrendezés - mennyiben teszi egy-cgy ilyen esetben nehezebbe vagy könnyebbe a munkát? — A közös munka a népmeséknél jutott el arra a fokra, hogy valódi tájrendezésről lehetett beszélni. Most azonban nem így van, mert azok a fiatalok, akikkel a korábbi sorozatokban dolgoztam, s megfelelő szakmai múlttal rendelkezhettek volna, már nincsenek a műteremben, illetve nincsenek benne a most készülő produkciómban. A történelmi mondákhoz szinte kezdőkkel láttunk hozzá. Mikulás Ferenc abban bízott, hogy ha én foglalkozom velük, gyorsabb lesz a fejlődés. E szép terv felemás eredménnyel zárult. Egyrészt azért, mert ez ebben a formában talán nagy túlterhelést jelentett. Az emberek hosszú távon általában nehezen viselik, ha erejükön felül követelnek tőlük. A másik nehézséget a távollétem jelentette, heti egy nap itt tartózkodással képtelenség ugyanis minden vonatkozásban kielégítően összefogni a munkát. E problémák valamelyest rányomják bélyegüket a végeredményre. — Szakmailag, a technikai megvalósítás szempontjából a munka milyen speciális nehézségeket jelentett? — Ezúttal elsősorban a grafikai igényességre koncentráltam, és az animációt csak másodrendűnek tekintettem. Ami persze nem sokat könnyít a helyzeten, mert tulajdonképpen igen nehéz és nagy szakmai tapasztalatot követelő dolog viszonylag kevés rajz segítségével megmozdítani egy filmet úgy, hogy az valóban mozgásélményt adjon a nézőnek. Az ehhez szükséges technikai tudás annál sokkal nagyobb rutint kíván, mintsem amit a fiataloktól el lehet várni. Ha viszont én spórolok az animációval, azt technikailag kellene tudni ellensúlyozni. Köztudomású viszont, hogy a kecskeméti műterem technikailag nagyon nehéz helyzetben van. Szóval nem kevés nehézségek közepetteJc észül a munka. Remév lem azonban, hogy a végeredményen ebből sokkal kevesebb látszik, és nem lesz a nézők számára csalódás. — Mikorra készül el a teljes sorozat? ■ — Ez év vége volt a határidő, ezt nem tudjuk tartani de a tél végére bizonyosan elkészül. — Mikor látnak a népmesesorozat újabb epizódjaihoz? — A jelenlegi tervek szerint nem én folytatom, hanem Horváth Mária. — Nem jelent ez túlságosan is nagy különbséget, stilisztikai törést a korábbiakhoz képest? — Valamennyi különbséggel min-, denképpen számolni kell. De Hor-' váth Mária társrendezőként dolgozott a népmesék első és második sorozatában is. Én úgy hiszem, hogy a legújabb sorozat ezekre fog leginkább hasonlítani. Annyiban térnek legfeljebb el, hogy ezeket azért az én forgatókönyveim és figuraterveim irányították, most viszont a leendő rendező minden vonatkozásban szabad lesz. (Tanácsadóként működöm csak közre.) — Ez a sorozat most már akármennyire is sokféle, azért mégis van egy határozott és egységes összképe, és ha behunyja szemét bármelyik tévénéző, akkor megjelenik egy magyar népmesekép. Van rá esély, hogy ez így marad? .f-T Igen, a képet azért nem szabad megtörnie, sőt fel kell tudni idézni az új produkciónak is. Azt hiszem, hogy az új rendező el tudja vinni olyan irányba a produkciót, hogy ne legyen meghökkentő a különbség. Az igazsághoz hozzátartozik még az is, hogy a három, egyértelműen a nevemhez kötődő mesesorozatban (legalább) háromféle volt a szerepem. A legelsőben nagyon erősen jelen voltam személyesen is a munka minden fázisában, de a másodikban már önállóvá váltak a fiatalok, sokmindent ők csináltak, ami azért felemás eredményt hozott. A harmadikból ismét erőteljesebben vettem ki a részem, intenzivebben voltam jelen és úgy készítettük, mint a legelsőt. — Minek köszönhető a szakítás? '—Tulajdonképpen nagyon szívesen csinálnám, de most párhuzamosan többféle más dolgom is van. — Például? — Legelőször is az első sorozat befejezése után azonnal folytatni fogjuk a mondák újabb epizódjait. Része van ebben ti televízió szemléletváltásának, nyitottabbá válásának is. Az első sorozat indításánál nagyon nehezen tisztázódott például csak, hogy milyen epizódok is kerülhetnek bele. Az egyik problémát az jelentette, hogy az adott monda vallásos tárgyú- e vagy sem. A másik neuralgikus kérdés az volt, hogy sérti-e a környező országok népeit. Ilyen szempontok alapján egyáltalán nem került bele — a többi között — egyetlen hun monda sem. De ez lett a sorsa az ezekben a hetekben a televízió Hármas csatorna című adásában is tárgyalt Csodaszarvas-mondának is. A tervezett folytatásban azonban már ezek is benne lesznek. Fontos elmondanom azt is, hogy én minden epizód minden mondáját idézőjelbe tettem. Éspedig a mai történettudomány álláspontjait is figyelembe véve azért, mert nem szeretném, ha félre- érthetően, vagy nem elég árnyaltan láttatnék egyes részleteket. A hun legendakor számunkra csak annyiban érdekes, hogy végül is a mi krónikáink őrizték meg. — Más, nem Kecskeméthez kötődő munkái? — Az egyik egy kevés animációval és a felhasznált fotók miatt sok trükkel készülő dokumentumfilm ^-j,a sámánizmusról. Pontos címe: A sámán Európában. E témakör a reneszánszát ünnepli azóta, mióta a modern, az emberi psziché feltérképezésére is vállalkozó világképek sorra kudarcot vallanak. A valamikori egységes világkép utáni nosztalgia a távoli múltra, egyebek mellett a sámánizmusra irányította az érdeklődést. — Milyen terjedelmű lesz a produkció? —■ Huszonöt-harminc perc. Számtalan érdekessége közül csak az egyik, hogy eredeti rajzokat, sámánok munkáit is felhasználom benne. Másik munkám egyelőre készülőben: a tizenhatszor huszonötperces, a biblia egyes fejezeteit megfilmesítő sorozat első elkészült epizódja arra vár, hogy átvegye a megrendelő. Károlyi Júlia DEÁK MÓR: Hatalom Őszi köd a tüdőmé Eső a szemem. Szürke felhővatta minden sebemen. Arcom földre hullik. Sápddt nap figyel. Vértelen harcomban ma kit vesztek el. Fiam, lányom él még. Magamról nem tudom. Erőm csak addig kell már, ameddig oltalom. ; h\ el féltein. Akkor is, ha féltem magam. Aki így fél, á félelmen hatalma van. Lala bácsi tündöklése és repülése Már ötödször kapott ki a héten Májló és Tájló a strandon, kiskapus fociban. Az alkalmilag verbuválódott két csapat szinte állandóan változott. Az egyikben a két barát, Tájló és Májló, míg a másikban Lala bácsi voltak a törzstagok. Igaz, ők egymás ellen sörmeccset játszottak, s a vesztes fizetett. Lala állítólag NB I-es játékos volt valamikor, amit a két barát nem is vont kétségbe, hiszen Lala bácsi néha úgy eldugta előlük a labdát, hogy nem győzték keresgetni. Vagy a fejük fölött, a fülük mellett húzgálta a levegőben a labdát, s aztán a parányi kapuba rúgta a rengeteg gólt, amit a két fiú szívesen nélkülözött volna, hiszen így állandó sörfizetöi lettek Lalának. Ő gyakran ugratta ki a két barátot, botlábakat emlegetve, miközben megnyert sörét szürcsölgette. A két fiú az ötödik vesztes meccs után haditanácsot tartott, s a következő elhatározásra jutott: — Lalát kiiktatjuk a fociból! Erre a célra az alkalmi pálya melletti vadrózsatő látszott a legalkalmasabbnak. Amikor a következő meccsen Lala bácsi nagy lendülettel elhúzott a húsz év körüli Májló mellett (aki a munkatársa volt), a fiú utánalépett, s összeakasztotta Lala lábát. A keresztező Tájló pedig vállal megpördítette, így az öreg a levegőbe emelkedett, majd nagy ívű repülés után érkezett meg a már elvirágzott, zöld csipkéket hozó vadrózsabokorba. — Nézd! Megjelent az Úrnak angyala ama csipkebokorban! — mutatott Tájló a bokorban vergődő Lala bácsi felé. — A fenét! — csóválta a fejét Májló. — Ilyen csúnya, behemót angyal nincs. Tudtommal az angyalok karcsúak, szépek és szárnyuk is van. — Lesz nektek is szárnyatok, csak kapjalak el benneteket! — kiáltott Lala bácsi, miközben kezdett kikecmeregni a bokorból. Am a két angyallátó nem várta meg az öreg teljes feltápászkodását, hanem elrohant a vízzel telt medencéhez. Itt gyorsan lezuhanyoztak, s csak úgy zuhantak a vízbe, mivel már mögöttük ott loholt a feltámadt csipkebokros. A fürdőmester füttyel figyelmeztette a két fiút, akik a medence közepére úsztak. — Hívja ki őket — fordult Lala a fürdőmesterhez. ‘;\fjk>Ne tessék kihívni minket! — könyörgött a két fiú. — Ez az ember az apánk, és verni akar minket. Meg elvenni az utolsó húsz forintunkat is. Részeges! Tessék nézni, most is hogy néz ki! Lala bácsi tényleg csúnyán nézett ki, hiszen a rózsatövisek úgy összekarmolták, mintha egy kosár kismacskával került volna nézeteltérésbe. A fürdőmester végigmérte Lalát, majd azt mondta: . Menjen a dolgára, jó ember, és hagyjon békét a fiúknak —- s azzal a sípját lóbálva továbbsétált. Lalát bánthatta a kudarc, mert kitartó körözésbe kezdett. Rohangált körbe-körbe a medence szélén, s ha valamelyik oldalon belépett a vízbe, a két fiú már a túlsó partról nevetett felé. Félórás kergetőzés és alkudozás után megegyeztek. A két barát elismerte, hogy a hatodik meccset is elbukták, mivel levonultak a pályáról. Bár Májló megjegyezte, hogy nem „önszántukból", de a lényegen ez már nem változtatott. Kötelezték magukat a jutalomsör megfizetésére, ennek fejében Lala bácsi öt perc szabad elvonulást biztosított. Am kikötötte, hogy mire ő is odaér, legyen kikérve a sör. Tájló és Májló egyetlen futással az étterem söntése előtt termett. Egyikük szabad asztalt foglalt el, a másik a söntésböl kilépő pincér tálcájáról emelt le három korsóval. A megérkező Lala elégedetten nyugtázta a fejleményeket, s kortyolgatta a kiharcolt sörét. Am az igen hamar elfogyott, hiszen nyár volt és meleg. Ekkor újból megszólalt: — A fájdalomdíjjal mi lesz? A fiúk élénken tiltakoztak, de Lala bácsi ragaszkodott némi „táppénz-kiegészítéshez", emlékeztetve őket a bokorba való kényszerrepülésére. A vita sokáig elhúzódott volna, ha Lala bácsi nem közli: — Különben is! Úgysem játszom többet veletek! Amatőrökkel nem futballozom! Tájló és Májló ezt hallva megkönnyebbülten intett a pincérnek. Budaházi István A BUDAPEST GALÉRIA KIÁLLÍTÁSÁN Üzenet Zimbabwéből Távoli, egzotikus országból érkezett a kőből, fából való üzenet. Lecsiszolt, sima, fényes felületekkel, az anyag adta formákkal, valami teljesen eredeti, semmi máshoz nem hasonlítható jellegzetességgel. Csupa kisplasztika, csupa autodidakta művésztől. Harmincnyolc zimbabwei szobrász hatvanegy műve érkezett hozzánk a Budapest Galériába, rövid, október 26-áig látható kiállításra. Az európai szocialista országokat érintő vándorkiállítást a zimbabwei Nemzeti Galéria állította össze. Hozzánk Szófiából és Titográdból érkezett az anyag és Budapestről Pozsonyba, Prágába, Berlinbe utazik még az idén. Jövőre láthatják Varsóban és a Szovjetunió több városában. Rendkívül szuggesztív, különös tárlat. Mélységesen egyéni és mégis rendkívül egységes munkák sorakoznak a kiállítóteremben. És ami a legkülönösebb, hogy e művek nem az ősi afrikai szobrászat jegyeit viselik magukon. A magányosan dolgozó művészek szinte minden előzmény nélküli világot, merőben új stílust, új formát teremtettek. Noha nem tagadják meg a több ezer éves hagyományokat. Ősi mítoszok, legendák adnak munkájukhoz inspirációt. Mélyen él bennük az a hit, hogy őseik szelleme körülveszi őket, és megformálják a róluk szóló álmaikat, látomásaikat. A halottak gyakran madarak (bagoly, sas) vagy más állat alakjában térnek vissza e művekben. Harminc éve, hogy szinte a semmiből támadt ez a megragadó zimbabwei művészeti Stílus. Az egymástól független, szobrászatot nem tanult, vidéken élő művészek szinte egyszerre jelentek meg alkotásaikkal. S azóta is bőven buzog a tehetség e bővizű forrása. # Bagoly és sas • Fej Újabb és újabb művészek tűnnek fel. Mások meg amint valami jövedelmező állást tudnak szerezni maguknak, abba is hagyják a szobrászkodást. Szerencsére a zimbabwei Nemzeti Galéria meg a hararei egyetem és más intézmények alapítványa támogatja az ,igazán elhivatottakat. A Nemzeti Galéria többüknek állást is ad, hogy tovább foglalkozhassanak a művészetekkel, művészeti iskolát indított számukra. A hazai és a nemzetközi elismerés nyomán többen művészcsoportokat alkottak. Sokuknak volt kiállítassa Londonban, Párizsban, az NSZK-ban, Indiá- ban^Ausztráliában, az USA-ban. John Takawira, N. Mukomberan- wa, C. Nyanhongo, T. Nkomo neve nem ismeretlen a modern szobrászat kedvelői előtt. E. Chiwawa nevére és művészetére pedig a tavalyi budapesti Nemzetközi' Kisplasztikái Kiállításon figyelhettünk fel, amikor is a művész a nemzetközi mezőnyben a nemzetközi zsűri egyik előkelő díját nyerte el. k. m. BERTÓK LÁSZLÓ: A valóságnak nincs neve Többé ugyanúgy sohase de mindig akkor $ ugyanott odaképzelem a napot ahol lennie kellene ; " « llj megyek tehát visszafele mint a legyengült állatok zizegnek a viszonylatok látszik a fák lehellete ami velem tart a mese s hogy azért is itt maradok mert ahol a csorda robog az csak a mese közepe s a valóságnak nincs neve csak ősz van tél van hazudok.
