Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-30 / 234. szám

1988. szeptember 30. • PETŐFI NÉPE • 3

Kitüntetések

a fegyveres erők napja alkalmából

Szeptember 29-e, a fegyveres erők napja alkalmából a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa kitüntette:

Vörös Csillag Érdemrenddel: dr. Lengyel László tűzoltó ezredest, Vén László rendőr ezredest.

Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel:

Frits Pál alezredest, dr. Irházi István orvos alezredest, Timafalvi László rendőr alezredest, Váradi István rendőr alezredest.

A honvédelmi miniszter, a belügyminiszter, a tűzoltóság országos parancsnoka a fegyveres erők napja alkalmából kitüntette:

Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával: Déri József rendőr alezredest, Matos Ferenc rendőr zászlóst, Bugyi László rendőr őrnagyot, Donáth Tibor nyugalmazott rendőr ezredest, Tóth Ferenc századost, Dudás István hadnagyot, Delics László zászlóst, Kőhalmi Erik őrnagyot, Pongrácz József tűzoltó alezredest, Molnár lmré- nét, dr. Fáy Ferencet, Vezsenyi Istvánt, Rábai Istvánt, Mozga Kálmánt, Szabó Istvánt, Fazekas Kálmánt, Gaál Józsefet, Mezei Antalt.

Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst

fokozatával: Korom István határőr főhadnagyot, Gyöngyös Ferenc főhadnagyot, Bánsági Attila főtörzsőrmestert, Galla Sándornét, Török István tűzoltó főtörzsőrmestert, Vörös Lászlót, Krahulecz Jánost, Brecska Gábort,

Elek Gyulát, Malik Józsefet, dr. Barta Imrét.

Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatával: Virág Lajos határőr alezredest, Szecsei József határőr őrnagyot, Szilner József határőr zászlóst, Kovács János tűzoltó zászlóst, András- sy Béla hadnagyot, Birke János főtörzsőrmestert, Kovács Sándort, Sárközi Sándort, Téti Tibort, László Jánost, Hegedűs Sándort, Rádics Józsefet.

Tűzbiztonsági Érem arany fokozatával: Zsinka László tűzoltó hadnagyot.

Tűzbiztonsági Érem ezüst fokozatával: Kiss András tűzoltó századost, Kiss Vén Ferenc tűzoltó zászlóst, Nagy József tűzoltó főtörzsőrmestert, Németh Gyula tűzoltó főtörzsőrmestert.

Tűzbiztonsági Érem bronz fokozatával: Ádám Ferenc tűzoltó főtörzsőrmestert, Apró Zoltán tűzoltó törzsőrmestert, Czár István tűzoltó főtörzsőrmestert, Szabadi József tűzoltó főtörzsőrmestert, Bíró János tűzoltó főtörzsőrmestert, Németh Antal tűzoltó főtörzsőrmestert.

Közbiztonsági Érem arany fokozatával: Varró József határőr főhadnagyot, dr. Házi András rendőr századost, Tálas Antal ezredest, dr. Molnár István rendőr őrnagyot, Laczkó Gyulát, Vinek József nyugalmazott rendőr főhadnagyot, Balázs Miklós rendőr főhadnagyot, Kása István rendőr hadnagyot, Lakos István rendőr főhadnagyot, Papp Sándor rendőr főhadnagyot, Bencsik Mihály rendőr törzszászlóst, Kiss Jenő rendőr törzszászlóst, Csőke Ottó rendőr főtörzsőrmestert, Hamar Sándor rendőr főtörzsőrmestert, Kothencz Vendel rendőr főtörzsőrmestert, Szabó László rendőr főtörzsőrmestert, Molnár István rendőr főtörzsőrmestert, Sárai Szabó Imre rendőr főtörzsőrmestert, Szabó György rendőr főtörzsőrmestert, Vizeli András rendőr főtörzsőrmestert.

Közbiztonsági Érem ezüst fokozatával: Reznák Mihály határőr századost.

Ifjúságért Érdemérem kitüntetésben részesült: Vasmanszky Károly határőr ezredes, Bánfalvi Pál őrnagy.

A Gyermekekért Érdemérem kitüntetést kapta: Tóth Barnabás határőr őrnagy.

A honvédelmi miniszter, a belügyminiszter soron kívül előléptette ezredessé:

dr. Oláh Lajos orvos alezredest, dr. Gémes István orvos alezredest, Egri Károly mérnök alezredest.

Alezredessé: Barcsai Péter gyógyszerész őrnagyot, Fráter Sándor határőr őrnagyot, Tóth Szilveszter őrnagyot.

Őrnaggyá: Termózes János századost, dr. Kastyják János rendőr századost, Jáborka Antal rendőr századost, Gubényi István rendőr századost, Szabó József rendőr századost, Dömsödi József rendőr századost.

Századossá: dr. Toriska Tibor orvos főhadnagyot, Szabados Gyula rendőr főhadnagyot.

VAN REMÉNY A MEGEGYEZÉSRE

Vita Bős—Nagymarosról -— Baján

Nyilvános vitát rendezett a Vásárhelyi Pál Társaság és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézete Baján, az Eötvös József Tanítóképző Főiskola dísztermében a Bős —Nagymaros vízlépcsőrendszer vízépítési és műszaki problémáinak bemutatására. Dr. Szenti János vízügyi igazgató elnöki megnyitója után dr. Orlóci István címzetes főiskolai tanár, a Kö- zépdunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság munkatársa részletesen ismertette a terveket, majd Szie- bert János (PMMF Vízgazdálkodási Intézet) a vízlépcsőpár építményeit és a munkálatok jelenlegi állását mutatta be diafelvételek segítségével. A zsúfolásig megtelt díszteremben mintegy háromórás, élénk vita bontakozott ki. A felszólalók és a válaszadók azonban csak az érveiket ütköztették. A hangvétel mindvégig kulturált vitakészségről tanúskodott.

Elsőként Barna György, a Bajai Városi Tanács elnökhelyettese kért szót: — A beavatkozás szükségességével nem, de azzal vitatkozom, hogy az ilyen módon történik — mondta. A térképről úgy látja, hogy a magyar fél érdeke csak másodlagos. Vajon megvizsgálták-e, hogy a gát milyen hatással lesz a kavicskitermelésre, mely tudvalevőleg Baja térségének fontos gazdasági tényezője? Miért éppen a csúcserőműves megoldást választották, és miért 9 tolt uszályra méretezték a zsilipet? Felháborítónak taraja az államtitkár nyilatkozatát, miszerint a határkiigazításhoz nem kell a parlament hozzájárulása — tette hozzá indulatosan.

— Az árterületet illetően a Duna Nagymaros feletti részén összesen 500, az alatta lévő szakaszon viszont 3600 négyzetkilométerről van szó — hangzott a válasz. Nagymaros alá nem jut el a felső szakaszról görgetett hordalék. Legfeljebb Vác magasságáig várható, hogy a meder csekély eróziós hatásnak lesz kitéve. Lejjebb már sem a medermozgás, sem a csúcserőmü hatása nem észlelhető. Azért az utóbbi megépítését választották, mert többszörösen értékesebb energiát termel. A hajózsilipek méretezését a Duna Bizottság határozta meg 34-szer 275 méterben.

Velőssy Imre, az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat főmérnöke nem értett egyet azzal a megállapítással, hogy a magyar fél érdeke másodlagos. Ezt a létesítményt csak közösen lehet működtetni állította határozottan. Kü- lön-külön nem lehet rendszert hasznosítani. Dr. Károlyi Csaba (Víziterv) hozzátette, hogy a Duna sodorvonala határként nem több, mint szimbólum, hiszen képtelenség, hogy a trianoni szerződés idején is ott lett volna, ahol most van. A határkiegészítéshez magyar érdekek is fűződnek, de ez úgy történik, hogy „én adok tízet, te is tízet".

Abrahám Ferenc, a Vízgazdálkodási Intézet víztechnológiai telepének vezetője elmondta, hogy miután éppen a felszíni vizek derítésének kutatásával foglalkoznak, szívesen elvégzik az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. Dr. Szily Zoltán kérdésére László Ferenc (Vitu- ki) szakértő elmagyarázta, hogy a déli szakaszt illetően az öntisztítóképesség mértéke nem az erőműtől, hanem a főváros szennyvíztisztításának megoldásától függ.

Szőke György, a bajai vízügyi igazgatóság osztályvezető-helyettese a téli üzemelésről és a költségekről kívánt többet hallani. — A vízlépcsőrendszer télen, a jég alatt is változatlanul üzemel, mert a víz zavartalanul lefolyik. A víz a tárolóterületeken ugyan hamarabb fagy bej de nem torlódik, tehát nem kell emiatt jeges ártól tartani — hangzott Velőssy Imre tájékoztatója. A kisérletek és az osztrák szakaszon szerzett tapasztalatok szerint a vízlépcsők megfogják a jeget, mely idővel elkorhad, s közben az erőmű rendben működik.

Az összes költség 54 milliárd forint, melyből 18-at az osztrák fél megelőlegez, tehát nekünk a különbözetet, a 36 milliárdot kell vállalnunk, de az előlegezés nem terheli az ország pénztárcáját. Eddig felhasználtunk 16 milliárdot — hangzottak a pontos adatok.

Márkus Zsuzsa a csehszlovák területen levő magyar lakta falvak sorsáról kérdezett.

— Három településről van szó — válaszolt Orlóci István. A gondjuk nem a fennmaradás, hanem az, hogy hogyan védjék meg a földjeiket — az ingatlankereskedőktől. A doborkai, vajkai és tejfalvi telkekért csillagászati árat kínálnak, ezért értékesítési tilalmat vezettek be. A lakosság egyébként az erőművön keresztül vezető hídon vagy kompon kelhet át a Csallóközbe, nem lesz tehát elzárva a külvilágtól.

Jelencsik Miklós az iránt érdeklődött, hogy mi az oka a beruházás körüli, késhegyig menő vitáknak, Éber András pedig kifejezte bizalmatlanságát. Mint mondta, rossz tapasztalatai vannak az eddigi, racionálisnak nevezett beruházások némelyikével. Szívesebben értene egyet Bős—Nagymarossal, ha meglennének még a Baja környéki holtágak!

Befejezésül dr. Zsuffa István, a PMMF tanszékvezető tanára összegezte az elhangzottakat és megállapította, hogy ahol ilyen felelősséggel keresik az igazságot, ott remény is, mód is van a megegyezésre.

Gál Zoltán

* *

* *

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

★

*

*

*

*

*

*

*

*

** *

Kalocsán, a Hajós Alfréd u. 1. sz. alatt

október 3-ától

várja kedves vásárlóit a

SZIGMA—Viliért villamossági mintabolt —Skála Seltron vas-mezőgazdasági szaküzlet

Villanyszerelési cikkek, kábelek,

ipari szerelvények, lámpatestek,

mezőgazdasági kisgépek, szerelvények, lakásfelszerelési áruk, kéziszerszámok

nagy választékát kínálják.

2592

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

* * ** *

NEVELŐSZÜLŐI HÁZ TISZAKÉCSKÉN

Más gyermekének anyja lenni

Összeszorul íz ember szíré, ha egy nevelőotthon mellett megy el, s a kerítés mögött szomorú szemű gy erekeket lát. Ilyenkor nem csak a sajnálat, az aggodalom is feltámad bennünk. Mi lesz ezekkel a kicsikkel? Kapnak-e elég szeretetet, jó példát, mely személyiségük fejlődését és sorsukat a helyes irányba terelné? Amikor értük aggódunk, a jövőnket is féltjük és tisztelettel nézünk azokra az emberekre, akik tesznek is valamit. Akik elhagyott gyermekeket karolnak fel, hogy számukra is juttassanak a családi élet biztonságot nyújtó melegéből. Ezt vállalta a kerekdombi Kovács család — másodikként a megyében —, amikor nemrégiben Kécskére költöztek a megyei és a helyi tanács támogatásával készült nevelőszülői házba.

0 Három-ncgy nap múlva már mind édesanyának szólított.

• Hajnalka már szépen ejti az anya szót. (Gaál Béla felvételei)

De meddig? Kovácsné reméli, hogy együtt marad a család, holott egyszer már meg kellett válni a két fiútól. Az egyik levelet írt az apjának, s az nemsokára megjelent, hogy elvigye őket. Kovácsné magyarázta, hogy ő megérti, de előbb menjen Kecskemétre és kérelmezze az intézetnél. Almában sem gondolt arra, hogy elvihetik a fiúkat. Pedig ez történt. Az apa pár nap múlva eljött értük.

— Mintha a szívemből kiszakítottak volna egy darabot — emlékszik vissza Kovácsné. — Mennyi mindenre megtanítottam őket! Hogy egyenek, hogy fürödjenek, hogy viselkedjenek. S egyszer csak nincsenek. Hiába, erre is fel kell készülnünk. Be kell látnunk, hogy a gyereknek bármi érje — csak

az igazi anyja és apja az igazi.

A szülők egyébként látogathatják is gyerekeiket. A két fiúhoz — miután újra visszakerültek a nevelőszülőkhöz — havonta egyszer el is ment az édesapa. Csokit hozott mindnek, úgy gondolt a többivel, mint a sajátjával. Beszélgetett velük, érdeklődött az iskola felöl. Nagyon szerették, hisz’ amikor együtt éltek, ő főzött a fiainak. És az édesanya?-— Egyszer, amikor fagylaltozni mentünk — meséli Kovácsné —, az utcán elsétált mellettünk. A gyerekeit észre sem vette. Zsolti szólt, hogy ez anyukám volt. A két gyerek odarohant hozzá. Anyu! Anyu! — kiabálták. Zsolt megfogta a kezét és szorongatta. Lacika pedig a ruhája gombját fogdos- ta. Beszélgetni nem tudtak, az asszony csak sírt. Kérdeztem, miért nem látogatja a gyerekeket. O fogadkozott, hogy eljön, hisz azért költözött Kécskére. Azóta sem láttuk ...

Ilyenkor elgondolkozik az ember: valójában melyik szülő az igazi?

Benke Márta

Csodálkoztak az emberek

Virág édesanyának

Beszélgetés közben szétnézünk a lakásban. Kovácsné szerint sötétebb ugyan a kerekdombinál, de tágas, otthonos, barátságos. A szép konyha is a háziasszony ízlését dicséri. A gyerekek szobájában akváriumok, az egyikben színes halak, a másikban apró teknősök úszkálnak. A három és fél éves Hajnalka éppen a kis állatokat figyeli. Beszélni még nem tud — így hozták el az intézetből —, de az anya szót már szépen ejti. Kopogás hallatszik az előszoba felől, megérkeztek a többiek is. Ha nem váratlanul jöttem volna a családhoz, azt hinném, megrendezték a jelenetet. Minden gyerek ugyanis egy szál virágot tart a kezében és szinte egyszerre mondják:

— Édesanya! Ezt neked hoztuk.

Amikor az „édesanya” megszólításon csodálkozom, Kovácsné megmagyarázza:

— Én nem kértem, hogy így hívjanak. Úgy gondoltam, majd kialakul. Egyszer aztán a legidősebb kérte, hadd szólítson úgy, mint a saját gyermekeim. Nem bántam. Három-négy nap múlva már mind édesanyának szólított.

Kovács István és felesége egy nagy lakást hagyott Kerekdombon, hogy két saját és öt állami gondozott gyermekkel új életet kezdjen a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet által fenntartott házban. Kovácsné eddig óvónő volt, most főállású nevelőszülő. Döntésükről bizony kezdetben megoszlottak a vélemények.

— Csodálkoztak az emberek — meséli. — Beszéltek sok mindent, még olyanok is voltak, akik azt mondták, hogy az anyagi haszonért vállaltuk. Pedig régen terveztük, hogy hozunk ki az intézetből gyerekeket. Nekem két fiam van, úgy szerettem volna egy kislányt. Amikor meghallottuk ezt a lehetőséget, rögtön pályáztunk, holott nem is nagyon ismertük a feltételeket.

Kovácsnét még az édesanyja is megszólta.

— Nagyon haragudott az édesanyám. Ehhez persze tudni kell, hogy a mi családunk szegény volt, alig tudtak taníttatni. Én pedig mindenáron óvónő akartam lenni. Végül ráálltak, el is végeztem az óvónőképzőt. Most meg otthagytam a pályát, állami gondozott gyerekeket vettem a nyakamba. O ezt presztízsveszteségnek érezte. Nem győztem magyarázni neki, hogy nem mindegy, ki neveli a gyerekeket.

Valóban, ez is egy hivatás, melyhez adottságok kellenek. Miért furcsa hát, ha megfizetik?

Szerencsére nem sokáig okozott az embereknek fejtörést, lassanként elült a szóbeszéd.

Helyette valami más következett.

— Amikor látták a szomszédok és az ismerősök — folytatja Kovácsné —, ahogy a gyerekek kézenfogva mentek az óvodába, megálltak és megsimogatták a fejüket.

Gyakran érdeklődtek. Olyan is volt, aki egy kosár gyümölccsel állított be. A férjem egyik ismerő se, amikor eljött hozzánk, minden gyereknek hozott

csokoládét.

A fodrász pedig felajánlotta, hogy levágja a gyerekek haját ingyen.

Kovácsék egyébként már februárban magukhoz vették a gyerekeket, meg sem várták a nevelőszülői ház elkészülését. Úgy gondolták, nagy a lakásuk, miért ne hozhatnák el őket előbb. Amikor először töltötték náluk a hétvégét, Kovácsné hatalmas fazékban főzött. Nem csak ez, a zsibongás is szokatlan volt. Meg is ijedtek egy kicsit: így lesz ez most már mindig?

A gyerekek ezalatt levetik a cipőjüket; táskájukat, ruhájukat szó nélkül a helyére teszik. A 13 éves Erika indul a konyhába, hogy segítsen. Kovácsné szeretettel nézi:

— Ő a jobb kezem. Segít főzni, mosogatni, takarítani. Kedves, jószívű kislány. Képes hazahozni az uzsonnáját, hogy odaadja a kicsiknek.

A hétéves Gabi Erika testvére. Zsolt nyolc-, Lacika ötéves, ők szintén testvérek. Az ötéves Kristóf elvegyül közöttük. Ha nem mondaná Kovácsné, hogy a saját gyermeke, észre sem venném. Játszik a többivel, Hajnalkát huginak szólítja és nem szaladgál árulkodni. Roland, Kovácsék másik gyereke tavaly végezte el az általános iskolát. Faggatnám, hogy nem zavarj a-e a zsivaj, de nem teszem. Hisz’ magam tapasztalom, hogy nincs is zaj. A kicsik csendben játszanak.

Melyik az igazi?

Figyelem őket, ahogy jönnek- mennek a lakásban. Egyik játékosabb, másik komolyabb, de mind gyerek. Nem látok köztük különbséget. Vajon a szülők sem? Kételyeimre Kovácsné így válaszol:

— Most mondhatnám, hogy igen, egyformák számomra a gyerekek, nincs kivételezés. Persze, nem ez a teljes igazság. Próbál az ember az eszével helyesen cselekedni, de a szívében soha nincs ugyanazon a szinten másnak a gyereke. Igazán akkor érzem mindet a magaménak, amikor fürdetem őket. Akkor úgy érzem, most már az enyémek, hozzám tartoznak.

• Erika a konyhában segít édesanyjának.

0 A gyerekek csendben játszanak.