Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-13 / 219. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. szeptember 13. Vagyim Zaglagyin látogatása hazánkban Az M.SZMP Központi Bizottságának meghívására Vagyim Zaglagyin, az SZKP KB tagja, a KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettese látogatást tett hazánkban. Fogadta Kádár János, az MSZMP elnöke, Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára és Szűrös Mátyás, a KB titkára. Aczél György, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője és Horn Gyula külügyminiszté- riumi államtitkár, a KB tagjai ugyancsak találkoztak a vendéggel. Tabaj- di Csaba, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője megbeszélést folytatott Vagyim Zaglagyinnal. A találkozókon véleménycserére került sor időszerű nemzetközi kérdésekről, az MSZMP és az SZKP együttmű­ködéséről az európai biztonsággal összefüggő kérdésekben, különös te­kintettel az összeurópai együttműködés új formáira. Progressz—Mir összekapcsolás „Irány a demokratikus szocializmus!” Tegnap hajnalban, moszkvai idő szerint 5 óra 22 perckor összekapcsoló­dott a Progressz—38 szovjet teherűr­hajó a Mir űrállomással. Az összekapcsolási műveletet a fe­délzeti automatikus irányítási rendszer vezényelte a földi központ ellenőrzésé­vel és a Mir űrállomáson tartózkodó három űrhajós közreműködésével. A Progressz—38, amely fűtőanya­got, élelmiszert, berendezéseket és leve­leket vitt az űrállomásra, a Kvant mo­dul oldalán kapcsolódott a Mirhez. Az űrállomás fedélzeti rendszerei normálisan működnek, Vlagyimir Tyi- tov, Musza Manarov és Valerij Polja- kov közérzete jó. Gorbacsov Krasznojarszkban Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára hétfőn délelőtt Moszkvából Krasznojarszkba utazott — adta hírül rövid tényhírben a TASZSZ. A szovjet hírügynökség rövid híre azt tanúsítja, hogy Mihail Gorbacsov befejezte évi rendes szabadságát, s új­ból megkezdte munkáját. Jugoszláv—román államfői találkozó lesz Raif Dizdarevics, a jugoszláv állam­elnökség elnöke a zágrábi nemzetközi vásáron tett látogatása idején fogadta Joan Ungur román külkereskedelmi és nemzetközi gazdasági együttműködési minisztert, akivel rövid megbeszélést folytatott. Hivatalos közlemény szerint a talál­kozón megállapították, hogy a jugo­szláv—román gazdasági együttműkö­dés eredményesen fejlődik. Hangsú­lyozták, hogy a kétoldalú kapcsolatok­nak újabb serkentést adnak majd Raif Dizdarevics és Nicolae Ceausescu elnök hamarosan sorra kerülő tárgyalásai. Iráni küldöttség Magyarországon Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és Stadinger István, az Ország- gyűlés elnöke tegnap hivatalukban fo­gadták a Mohammad Szadeg Halhali hodzsatoleszlám, az Iráni Iszlám Köz­társaság parlamentje külügyi bizottsá­gának elnöke által vezetett küldöttsé­get. Az iráni vendég tájékoztatta ven­déglátóit a többi között a genfi tárgya­lásokról, amely az iráni—iraki háború befejezését hivatott szolgálni. Kifejtet­te, hogy a megbeszéléseket a mostani szünet után New Yorkban folytatják, s ez megfelel az iráni fél elképzelésének. Halhali hodzsatoleszlám köszönetét mondott azért a magyar segítségért, amelyet az ország nyújtott az iráni nép­nek az elhúzódó háborúban, a többi között gyógyszerszállítások formájá­ban is. Kérte, Magyarország változat­lanul aktívan vegyen részt az iráni— iraki kérdés rendezésében és Irán újjáé­pítésében. Dizdarevics a reformról Jugoszlávia csak radikális reformin­tézkedések bevezetésével és megvalósí­tásával lábolhat ki a jelenlegi válságból és léphet a tartós gazdasági fellendülés biztos útjára. Az egyedüli megoldás a gazdasági rendszer és politika gyökeres megváltoztatása. Nincs más választás, el kell indulnunk ezen az úton és min­den erőnkkel e cél elérésére kell töre­kednünk — jelentette ki Raif Dizdare­vics. A jugoszláv államelnökség elnöke a zágrábi őszi nemzetközi vásár megnyi­tásán mondott beszédet. A gazdasági reform sikere szempontjából — muta­tott rá — megkülönböztetett jelentősé­ge van a kedvező politikai és társadal­mi légkör kialakításának. Dizdarevics ismét hangsúlyozta, hogy egész Jugoszlávia jelenlegi legsür­getőbb feladata és legnagyobb felelőssé­ge a koszovói helyzet megszilárdítása. NSZK-hetilapok Romániáról A hamburgi Der Spiegel és a stuttgarti Sonntag Aktuel című hetilap hétfőn szenvedé­lyes hangvételű írásban tiltakozik a román kormánynak elsősorban a nemzetiségeket súj­tó ama terve ellen, hogy a mezőgazdasági földterület bővítésének szándékára hivatkozva — falvak ezreinek felszámolásával — agrári­pari központokba telepítse át a lakosságot. A Der Spiegel egy erdélyi szász település várható sorsának, lakossága amúgy is nehéz­életének, nélkülözéseinek ismertetésével mu­tatja be a romániai németség súlyos helyzetét. Emlékeztet rá, hogy az utóbbi tíz évben átlag­ban nyolcezer márka „fejpénz” ellenében 120 ezer romániai német kiutazását engedélyezték az NSZK-ba. A tekintélyes lap nem vonja kétségbe, hogy a hivatalos Bonn humánus megfontolásból cselekszik, amikor folytatja a romániai németek pénzért való kiváltását, ám megállapítja: az ilyen akció áldatlan hatása­ként minél több erdélyi vándorol el, annál gyorsabban hal ki az erdélyi kultúra is. A lap egyben idézi Albert Klein erdélyi né­met evangélikus püspököt, aki szintén azt vall­ja. hogy ily módon meggyorsul az erdélyi né­metségnek mint népcsoportnak a megszűnése. A Der Spiegel rámutat: a román vezetés a falurombolással lényegében a kulturális és et­nikai különbségeket akarná eltüntetni a társa­dalom teljes uniformizálása végett. A helyzet súlyosságát a lap azzal is érzékelteti, hogy beszámol a román—magyar viszályról, ma­gyar államférfiaknak a bukaresti elképzelése­ket a magy ar kisebbség védelmében elítélő megnyilatkozásairól, de arról is, hogy a terve­zett intézkedések sújtják a román lakosságot is. (Folytatás az 1. oldalról) közösségtől, könnyen válthat át meg­gondolatlan és a nemzet jövőjét veszé­lyeztető cselekedetekbe. Este a fórumokon, a héten a külön­böző rendezvényeken is ezekre a kérdé­sekre kell keresni a választ. — Egy aktív, tettre kész és a lesúj - tottságból is emelt fejjel feltápászkodni kész ország élt itt, 1947—48 fordulójá­ig, az azután meghirdetett szociális program pedig bizakodással töltötte el az embereket, de egy oligarchisztikus vezetés felelőtlen becsvágya és zsarnok­sága kiábrándította azokat is, akik ko­rábban akár az életükkel is hajlandók lettek volna ezekért az eszmékért helyt­állni — emlékeztetett a szónok. — Ezt a műveletet, amely a nemzeti önvizsgá- lást, és belőle a nemzeti önismeretet kicsiholja, nem takaríthatjuk meg ma­gunknak — szögezte le. — De addig is, míg a helyes és megfelelő következteté­sig eljutunk, van néhány dolog, amiben nem tévedhetünk. Ma fordulatra van szükség, nyílt, nyilvános politizálásra, demokratikus szocializmusra. Ha eb­ben nem tévedünk, s e program köré százezreket, milliókat lehet tömöríteni, akkor már a következő tévedést is elke­rülhetjük, azt a balhiedelmet, amely szerint a demokrácia körülményes do­log, megnehezíti a döntéseket, s elállja a kibontakozás útját. — A diktatórikus döntéseknél nincs pazarlóbb döntés — jelentette ki nagy taps közepette. — A népet alattvalói tudatba sodró politikai szervezeteknél és infantilis politikai kultúránál nem nehezedhet nagyobb teher egy nemzet életére. Tagolatlan, ^egymással is ver­sengeni képes, bizonyos kérdésekben politikai alternatívákat is nyújtani tu­dó intézményrendszer nélkül nincs ki­bontakozás. Egy nemzet számára na­gyon fontos a mértékek megtalálása. A régi bölcsek úgy vélték, hogy az em­ber maga a mérték. Én is úgy vélem: mi magunk vagyunk a mérték, a személyi­ségünk kiteljesítéséhez, a bennünk rejlő energiák érvényesítéséhez nem hiteha- gyott és kiüresedett, hanem valóságos intézmények állnak rendelkezésünkre. Ezt a fajta mértéket fogjuk megtalálni abbá'ú a politikai progfamban; amely­nek útját elindította az idei májusi párt­értekezlet, amelynek mozgatórugói kö­zött ott vannak azok a szerveződések is, amelyek nagyon lényeges kérdések­ben ma is polemizálnak velünk. Kihí­vást jelentenek számunkra és botrányt érzünk ott, ahol a jövő politikai kultú­rájában már partneri, párbeszédes együttműködést találunk. Ebből a botrányból, amely ma még sérti fülünket, szemünket, egy együtt­működő, közmegegyezést megteremtő Magyarország kerekedhet ki. Az országot megosztó legnagyobb kérdéseket elemezve Pozsgay Imre a továbbiakban kifejtette, a legnagyobb gondokat nem a gazdaság bajai, a jólét veszedelmei jelentik, hanem azok a gúzsba kötő elemek, amelyek önfeladá­sunkból, személyiségünk lemorzsoló­dásából, morális tartásunk elerőtlene­déséből fakadnak. A nemzeti összefo­gáshoz ma ennek a morálnak a megte­remtésére, a tetterőből való merítésre nagyobb szükség van minden gazdasá­gi ígéretnél. Ezután a magyarságtudat mai értel­mezését adva kijelentette: az új politi­kai helyzetben, amely reformért kiált és politikai fordulatot ígér a szocialista demokrácia, a demokratikus szocializ­mus nevében, meg fogjuk találni azt a választ is, amely visszaterel bennünket magyarságunkhoz, s érzékelteti, hogy a magyarok itt, e 93 ezer négyzetkilomé­teren, a Kárpát-medencében s azon túl az emberi értékek gyarapítói, és nélkü­lünk szegényebb lenne a világ. Egy, a Dunán a szónokkal szemben elúszó román felségjelű hajó indította gondolatkört kifejtve Pozsgay Imre vé­gezetül hangsúlyozta: ha mi még ezer évig az együttélésre akarunk berendez­kedni, akkor ezeket a jeleket kell ter­mészetesnek tekinteni. A Dunát mint népeinket összekötő, nem csupán szim­bolikus értéket tiszteletben tartani, és ezen a tájon a népek kapcsolatát építe­ni. Van helyünk Közép-Európában! Ezt követően a szervezők a Miért tévesztettünk utat?, illetve az Út a jog- államiság felé című pódiumvitára invi­tálták az érdeklődőket. Mindkét ren­dezvényen a társadalmi és politikai közélet neves személyiségei válaszoltak a felvetődő kérdésekre. Előadókörúton a Krímben Szeptember 4—11. között az Ukrán Kommunista Párt Krím Területi Bizottsága meghívására előadókörúton vett részt Kenedics Károly, a kiskunhalasi városi pártbizottság titkára és dr. Krup­pa Éva, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának igazga­tóhelyettese. A küldöttséget fogadta Andrej Nyikolajevics Girenko, az SZKP KB tagja, a Krím Területi Pártbi­zottság első titkára és Leonyid Ivanovics Gracs, a területi pártbi­zottság agitációs és propaganda­osztályának vezetője, akikkel tar­talmas véleménycserét folytattak a társadalmi-gazdasági kibonta­kozás programjáról és a peresz­trojka helyi tapasztalatairól, fel­adatairól. Az előadó-küldöttség körútja során 18 előadást tartott. Többek között a szimferopoli, a cserno- morszki, a belogorszki, a dzsan- koji járási és a szevasztopoli váro­si pártbizottságon, a területi okta­tási igazgatóságon a Frunze Egye­tem társadalomtudományi tanszé­kén, a Krimszkaja Pravda szer­kesztőségében, a szimferopoli Bé­ke- és Barátság Klubban, az otta­ni ismeretterjesztő társulat köz­pontjában, valamint a Lenin és az Ukrajna Kolhozban. Kenedics Károly és dr. Kruppa Éva vasárnap visszaérkezett Bács- Kiskunba. Tüntetés a vízlépcső ellen A bős—nagymarosi vízlépcső- rendszer ellen tiltakozó tüntetés kezdődött hétfő délután Budapes­ten, a Vörösmarty téren. A de­monstráció főbb követelései: Tün­tetünk a vízlépcső ellen! — Köve­teljük a nagymarosi építkezés azonnali leállítását! —- írják ki a népszavazást! A különféle környezetvédő és más, kulturális, társadalmi alapo­kon szerveződő csoportok felhívá­sára este öt óra tájban több ezren gyűltek össze a Belvárosban tilta­kozó transzparenseikkel, hogy — a rendezők szándéka szerint — „fegyelmezetten képviseljék állás­pontjukat” az éles társadalmi vitát kiváltott nagyberuházással kap­csolatban. A Vörösmarty téri gyülekezés után a tiltakozó menet — a forga­lom elől elzárt útvonalon — a Kossuth Lajos térre indult, ahol a demonstráció forgatókönyvének megfelelően a Parlament épületé­ben átnyújtották az építkezés ellen tiltakozó beadványt. A nagymarosiak tiltakozása A Hazafias Népfront nagymarosi bizottsága és a nagyközség társadalmi szer­vezetei nyilatkozatot adtak ki, amelyben tiltakoznak amiatt, hogy különböző csoportok „Nagymaros Bi­zottság” néven szervezked­nek, akciókat és tüntetése­ket rendeznek a vízlépcső megépítése ellen. A helyi népfront és társadalmi szer­vezetek megítélése szerint az úgynevezett „Nagymaros Bizottság” nem Nagymaros lakosságát képviseli, és olyan propagandát fejt ki, amely a település alapvető érdekeivel ellentétes. Ezért elhatárolják magukat a megítélésük szerint egyolda­lú és a teljes körű objektivi­tást mellőző kampánytól, amely az épitkezés leállítását követeli. A tiltakozás hang­súlyozta, hogy Nagymaros lakossága legalább olyan mértékű felelősséget érez a Dunakanyar környezetének és szépségének megóvásáért, a környezet védelméért, mint bárki az országban. EMLÉKEZÉSEK ALLENDÉRE Pinochet-ellenes megmozdulások Chilében vasárnap véres puccsának tizenötödik évfordulóját ünnepelte Augusto Pinochet diktátor. Ugyanaznap baloldali tüntetők ezrei tisztelegtek az 1973. szep­tember 11-ei államcsínyben megölt egykori elnök, Salvador Allende emléke előtt. Pinochet az évforduló alkalmából beszédet intézett a nemzethez, arra biztatva a chilei népet, hogy igenlő szavazatokkal erősítse meg személyét az államfői tisztségben az október 5-ére kiírt népszavazáson, ahol egyébként a 72 éves tábor­nok-elnök az egyetlen jelölt. Barátságtalan fogadtatásra talált vasárnap a főváros, Santiago egyik munkás- negyedében az odalátogató elnök. Gépkocsijának -útját kövekből és égő gumiab­roncsokból álló torlaszok akadályozták. A negyed lakosai kövekkel dobálták meg az őt kísérő motoros rendőröket. A rendőrök rálőttek a köveket hajigáló helybéli­ekre, és két tüntetőt megsebesítettek. ' Tízezer ember rendezett kormányellenes tüntetést Salvador Aliende sírjánál, a Csendes-óceán partján fekvő Vina dél Marban, a néhai baloldali elnök halálának 15. évfordulóján. A rendőrség könnygázzal és vízágyúkkal oszlatta szét a tüntetők tömegét. Legalább 20 tüntetőt őrizetbe vettek. Bumeráng akció A szovjet és a lengyel állambiz­tonsági szervek két évtizeden át kö­vették figyelemmel, beépített embe­reik révén, a nyugati ukrán emigrá­ció egy részének szovjet- és lengyel­ellenes felforgató tevékenységét. Az elhárítás munkájának részleteiről közölt hétfőn interjút a Pravda Konsztantyin Viszockij ezredessel, az ukrán állambiztonsági bizottság (KGB) munkatársával. Jó két évtizeddel ezelőtt Szvja- toszlav Pancsisin — egy ukrán éU telmiségi család fia, aki Bécsben vé­gezte orvosi tanulmányait — kész­séget mutatott rá, hogy együttmű­ködjék az ukrán nacionalisták szer­vezetével. Kezdetben mindenfajta nehéz feladatot bíztak rá, majd Lengyelországba hívták, ahol egy bizonyos Bilinszkij folytatott vele hosszas beszélgetést. Pancsisinnak nem volt könnyű dolga, hiszen az ukrán nacionalisták pontos katonai információkat követeltek tőle, s emellett találnia kellett egy alkal­mas embert, aki létrehozza a szer­vezet „kordonon túli egységeinek” helyi csoportját. Ez az alkalmas ember Jurij Ivancsenko lett. Vele is Bilinszkij találkozott, szintén Len­gyelországban. Tevékenységük eredményeként Nyugaton már úgy számoltak velük, hogy Lvovban, Kijevben és másutt Ukrajnában ve­lük egyívásúak csoportjai működ­nek. Pancsisint szolgálatainak elisme­réseként kooptálták a „kordonon túli egységek” központi vezetőségé­be, „kinevezték” ukrajnai „legfel­sőbb bíróvá” és az „ukrán bizton­sági szolgálat” fejévé is. Később „aranykereszttcl” tüntették ki és tagja lett az „ukrán kormánynak”. A szervezet úgy vélte, emberei ré­vén ellenőrzi az ukrajnai helyzetet. Az interjúból a továbbiakban ki­rajzolódik, milyen konkrét akciók­kal akarták létrehozni az „önálló Ukrajnát”. A szervezet tevékenysé­ge élesen ellenséges a Szovjetunió mai politikájával szemben: kor­mányellenes folyamatokat akartak kibontakoztatni, amelyeket szeret­tek volna „tömeges forradalmi jel­legűvé" tenni. A hosszú ideig tartó elhárító ak­cióban a szovjet és a lengyel állam- biztonsági szervek — Pancsisin, Ivancsenko és mások közvetlen részvételével — ellenőrizték az Egyesült Államokban, Angliában, Kanadában, az NSZK-ban és má­sutt tevékenykedő ukrán naciona­lista szervezeteket. Az elhárítási akció részleteiről, a felforgatás tárgyi bizonyítékairól az akcióban részt vevők szerdán Ki­jevben nemzetközi sajtóértekezletet tartanak. Közgazdász-vándorgyűlés Gyulán (Folytatás az 1. oldalról) gek keretében a jövő évtől formálódó tulajdonosi rendszer fokozatosan ked­vező impulzusokat adhat a gazdaság rugalmasságának. — Célunk a piaci feltételek olyan kiépítése, amelyben meghatározott pi­acokon, bizonyos típusú vállalkozá­sokba szinte bárki bekapcsolódhat, akinek erre kedve, ereje, tehetsége van. Szükséges, hogy az állam új elvek alap­ján, a piacon keresztül, piaci eszközök­kel vállaljon szerepet a gazdaság befo­lyásolásában. KGST-kapcsolatainkat illetően az előadó hangsúlyozta: gazdaságunk e kapcsolatrendszer bázisán épült ki, ezért e kapcsolatok nélkül működés- képtelen és azok sorvadása alapvetően veszélyeztetné a külső és belső egyen­súly megteremtését. Elemi érdekünk ezért a mutatkozó korlátok mellett is kiaknázni meglevő lehetőségeinket. Kezdeményezni kell két- vagy többol­dalú megoldásokat a hasonló törekvé­sű partnerekkel, akik már most készek lennének a kapcsolatokban nagyobb teret adni a piaci eszközöknek, az áru- és pénzviszonyoknak. A Központi Bizottság titkára az inf­lációról szólva kijelentette: törekvé­sünk csak az lehet, hogy tudatosan és fokozatosan megszüntetjük az inflációt kiváltó okokat, és olyan politikát foly­tatunk, amelynek alapján a gazdasági stabilizáció megvalósulása egyértelmű- *en kifejezésre jut az infláció mértéké­nek csökkenésében is. A gazdálkodó szervezetek kapcsola­tainak újrarendeződéséről az előadó megállapította: a vállalati vezetők fi­gyelmének súlypontját a párt- és állami határozatok követésétől a piac műkö­désének felmérése és megértése felé kell áthelyezni. A külpiaci versenytől való mai védettség és a versenyhiányos bel­ső piaci viszonyok mellett kialakult ve­zetési gyakorlathoz képest minőségileg más, nagyobb figyelmet kell fordítani a piaci versenyviszonyok alakulására, a kereslet vizsgálatára, a partnerek és versenytársak tevékenységére. Befejezésül szólt politikai stabilitá­sunk megőrzésének jelentőségéről. Hangoztatta: a világban rólunk kiala­kult kép egyik markáns vonása — ami nemzetközi megítélésünkben alapvető szerepet játszik — az, hogy országun­kat belpolitikai stabilitás jellemzi, s hogy hazánk megbízható és kiszámít­ható partnere szövetségeseinknek és a világ valamennyi országának. Partne­reink nagyra értékelték azt a határo­zottan megfogalmazott szándékunkat, hogy az is kíván maradni. Többször tapasztaltuk, hogy ez komoly politikai tőke, amit nem kockáztathatunk ab­ban a folyamatban sem, ami társadal­munkban a politikai intézményrend­szer átalakulása és a gazdaságpolitika új alapokra helyezése nyomán végbe­megy — hangsúlyozta Németh Miklós. Németh Miklóst követően Beck Ta­más, a Magyar Gazdasági Kamara el­nöke tartott előadást a stabilizáció gaz­daságpolitikai problémáiról és a gaz­dálkodó szervek feladatairól. Román Zoltán, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Ipari és Vállalatgazda- ság-kutató Intézetének igazgatója a stabilizációs program eddigi, s vélemé­nye szerint már általánosítható tapasz­talatait tekintette át. Ezután a vándorgyűlés négy szekció­ban folytatódott. Az első szekcióban — Tatai Iloná­nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgatójának vezetésével — a vállalatok kibontakozási feltételeiről és megújulási stratégiájáról hangzottak el előadások és felszólalások. A máso­dikban — Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az MTA Közgazdaságtudományi Intézete tudo­mányos tanácsadójának vezetésével — A gazdálkodó szervek piaci kapcso­latai, verseny és együttműködés a kül- és belpiacon címmel indult vita. A har­madik munkacsoport elnöke Szabó Kálmán, a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem tanára volt. A ne­gyedik szekcióban a gazdálkodásban érvényesülő pénzügyi szemlélet problé­máit vitatták meg Pulai Miklós minisz­terhelyettesnek, ’ a gazdaságirányítási konzultatív bizottság elnökhelyettesé­nek vezetésével. A 26. közgazdász-vándorgyűlés ma szekcióülésekkel folytatódik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom