Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-12 / 218. szám
4 • PKTOH NÉPE • 1988. szeptember 12. SZÁZ ÉVE SZÜLETETT TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ „ Mindent magamból merítettem ” l obi) sportágban kiválóan szerepelt 1905-ben Budapesten az országos Középiskolai Tornaversenyen egy 1888. szeptember 12-én született diák. Érettségi után rajztanárnak készült. t gyanö negyedszázaddal később gitárosként lépett föl a Nyugat Barátok Köre műsoros délutánjain. Két év múltán humoros együttesével jóízűen megnevettette közönségét a \ ígszínházban. » A második világháború kitörése előtt zenehumoristaként próbálta ki tehetségét. ^SAJTÖPOSTA^ HA KÉSVE IS, DE INTÉZKEDETT A VOLÁN Ismét szabályszerű a Páhi—Kecskemét közötti buszközlekedés A sokoldalú Tersánszky Józsi Jenő neve hallatán a gyerekeknek mégis a Misi Mókus kalandjai jut az eszébe, az úgynevezett átlagolvasóknak a Kakdk Marci. Az irodalommal behatóbban ismerkedők most, születésének századik évfordulóján A céda és a szűz (emiatt 5 hetet ült a Markóban), a Legenda a nyúlpaprikásrók a Viszontlátásra, drága és más remekművek szerzőjét köszöntik. Sokan a szabadságigényét csak nagyon rövid időszakokra felfüggesztő szabad szellemű magyart méltatják a nehéz sorsú íróról szólván. Nem vagyok jártas az évfordulókban, így hát fogalmam sincs, hogy negyven év arany, ezüst, gyémánt vagy netán csak bronz jubileumot jelent. A budai hangulatos családi fészekben nem ünnepi a hangulat. A művésznő Záray Márta — egy pillanat alatt helyreigazit: ez itt nem színpad, ő tehát most Márta. S amíg Jani Vámosi János a piacon beszerzi a levesbe- valót. hellyel kínál. Hogy jutottunk éppen most az eszébe? szegezi nekem a kérdést, s ijedtemben a közepébe vágok: Mondja, mii jeleni Önöknek az. hogy a valamikori pályatársak közül ebben az irányzatoktól szinte naponta változó könnyűzenei világban — eny- nvi év után is még mindig ott vannak? Bocsásson meg, nem ott vagyunk, hanem csak mi vagyunk ott — mondja Záray Márta. Azt gondolom, ha valaki a szívről, érzelemről, boldogságról. bánatról, a hétköznapokról énekel, akkor azt az emberek értik, érzik. Engedjen meg egy személyes dolgot. Én tatabányai bányászlány vagyok, ezt mindig is büszkén vállaltam Putnoktól Ausztráliáig, mert sok más mellett mindkét helyen énekeltünk már Janival. I:/ meghatározó indíttatása életemnek. Valami fantasztikus erőt ad még ma is. hogy a „nyócasi fésorról” eddig jutottam. Mi elkezdtünk valamit, valamikor, és azt hűségesen szolgáljuk ma iv Mire gondol'.1 \ különböző Irányzatokra, ame- lyek nem érdekelnek addig, amíg úgy érezzük, hogj,szeretnek bennünket, és ezt a közönség részéről mindig is éreztük . . . Hogy kell érteni a mondat utolsó részét? Ahogy mondtam: a közönség részéről . . . Az Álomvilág című nagylemezünk tavaly május 8-an jelent meg és november 30-án az Erkel Színházban átvehettük érte az aranylemezt. Kell még valamit magyaráznom? Hol az összefüggés? Kicsit bánt, hogy számainkat nem játssza a rádió sem. Pedig felvételeink nagy része éppen olt készült. Még az új Pátoszos, álerkölcsöket prédikáló, tehetségekre allergiás hazánkban a Hi- • vatal csak ózdkodva szövetkezik az olyan, maguk útját járó eredeti művészekkel, mint a nagybányai születésű Tersánszky. A látszólag játékos könnyedséggel alkotó író igencsak megküzdött eredményeiért: „otthon, a négy fal között kétségbeesett komolysággal ültem a papír elé és összeszoritott fogakkal küzdöttem a kifejezésekkel. A legmagasabb célt tűztem ki magam elé. Olyat akartam írni, amilyet senki még. Nem volt mintám, nem volt esztétikám, mindent magamból merítettem, a legna• A népszerű énekes házaspár. lemezek bemutatójakor sem kapunk „szót”. — A hétfői kívánságműsorban viszont annál többször ... — Azt a hallgatók kérik és ez nagyon jó érzés. Tudja, mi a megmosolyogtató? — néz rám. — Hogy például a Nosztalgiahullámban csupa fiatal „nagy öreg” dalait játsszák. — Szomorú? — Fenét! Tényleg nem. csak .. . Amikor mi elkezdtünk énekelni, kevés volt az akarat. Ha még ma is diploma kellene az énekléshez, talán nem tűnnének el olyan hamar az ifjú titánok. Miért csak ezen a pályán lehet olykor felkészületlenül is dobogóra állni? — Sikeresek, szinte mindent elértek a pályán, amit csak lehet. Miért hát e keserűség a hangjában? — Megmondom. Negyven éve énekelünk, s bár számos kitüntetésben részesültünk — legnagyobbként a SZOT-díjat is megkaptuk —, fáj, hogy művészeti elismerés még nem jutott osztályrészül. Talán, egyszer ... Közben megérkezik Vámosi János is. —- A következő nagylemez? — nézek a szanaszét heverő kottákra. gyobb küszködéssel és a legszentebb írói áhítattal”, tudatta egészen fiatalon. Elérte, amire vágyott: Tersánszky összetéveszthetetlen. Dicsérhető-e ennél meggyőzőbben írói életmű? Születése centenáriuma ad alkalmat kecskeméti kapcsolatainak felidézésére. — Dolgozunk rajta, hamarosan kész — mondja sokat sejtetően Vámosi János. -— De azért egyelőre csak annyit, hogy csupa új szerzemény szólal meg rajta. Persze, maradva saját hangzásvilágunknál. — Számon tartják még. hogy hányadik? — Nem nehéz, a nyolcadik. Amit közösen készítettünk — veti közbe Vámosi János —, mert szólólemezeink mindkettőnknek voltak. Az első, egyébként, amelyet már együtt vettünk fel, éppen pályafutásunk negyedszázados jubileumán jelent meg. — Akkor hát most milliomosok . . . — Ami az eladott lemezek számát jelenti. És ez a lényeg, mert arra tettük fel az életünket, hogy szórakoztassunk és derűt sugározzunk. Hamarosan a boltokban lesz tehát az újabb lemez, bizonyára a felcsendülő számok között mindenki megtalálja a számára kedveset. Készülnek rá nagyon, hiszen Vámosi János idén ünnepli pályafutásának 40. évfordulóját. Az a pálya viszont, amelyben — mint mondták — ..Jani” intézi a munkát, „Márta” pedig az életüket — közös .. . (látó) Idén május közepén fordult szerkesztőségünkhöz Páhiból Andrássy Gyula. Gépelt soraihoz csatolta a helyben lakó, ám a kecskeméti középiskolai tanulmányaik idején az ottani kollégiumokban elszállásolt néhány diák — Balázs Gábor, Csutka Anett, Nagy Hilda és többek — aláírását, akik gyakorta buszoznak haza, s onnan vissza. Ez utóbbi útjuk persze csak akkor sima, ha a sofőr is úgy akarja. Ha nem, sajnos bekövetkeznek olyan szomorú esetek. mint amelyekről most szólunk: Március 21-én, hétfőn a kisközségből a megyeszékhelyre 16 óra 55 perckor induló járatra a páhi tanulókat nem vette fel a sofőr, zsúfoltságra hivatkozva. A szülők egy része alkalmilag szerzett jármű igénybevételével küldhette csak tovább gyermekét. Május 7-én még különösebb dolog történt. A hét végén otthonában tartózkodó egyik középiskolásnak már Házikertek, hobbitelkek, bérelt földterületek tulajdonosai kerestek fel minket a közelmúltban, azzal az egybehangzó panasszal: szinte naponta tapasztalják, hogy birtokukon őzek, szarvasok járnak. Nyomaikat a letaposott növények, s a megrágott levelek jelzik. A bajai Szűcs István meg arról értesített bennünket, hogy a Bácsalmás határában levő szőlőjének fürtjeit kezdték rágni a négylábú garázdák, melyek ha továbbra is ennyire falánkok lesznek, szüretre már semmit sem hagynak a tőkéken. Vannak olvasóink, akik kerítés létesítésével próbálták megfékezni a vadinváziót, de hiába, mert a mozgékony állat könnyen átugorja ezt az akad^ t. S abból még nagyobb baj származik, ha a körülzárt területet nem tudja elhagyni. ugyanis ekkor órákig, napokig dézsmálhatja a termést. Mások földbe vájtak gödröt, afféle csapdaként, ám meg is szüntették, hiszen rájöttek, hogy a mélyre zuhanó állat lábát vagy agancsát törheti. A hozzánk fordulók közös problémája. hogy a kártalanításukról semmi biztatót nem hallottak a területileg illetékes nagyüzem vezetőitől, holott az ő erdeikből indul ki és oda tér vissza a vadak falkája. Lapunkat arra kérték, derítsük ki: mi a teendő az ilyen kár Augusztus 15-én e hasábokon írtuk meg a Soltvadkerti Vegyes és Építőipari Szövetkezetben dolgozó, s a kilétüket felfedni nem óhajtó asztalosok sérelmeit arról, hogy a megelőző hónapokban a szokásosnál sokkal kevesebb volt a munkájuk, következésképpen a bérük is, minderre ráadásként az elnök nem hallgatta meg őket. Egyidejűleg közzétettük a felkészülésünkre tartott NEB-vizsgálal - főleg a szövetkezet irányítóinak írásos beszámolóján alapuló — megállapításait. Ezek lényege: A korábban készíteti épületszerkezetekre és egyedi bútorokra vonatkozó megrendelések minimálisra csökkenése utáni piackutatás eredményeként 6-7 féle új tennék háztartási és ipari falétra, éléskamrapolc stb. — gyártását kezdték meg a szövetkezetiek, akiknek munkáját anyagellátási zavar nehezítette az idei első félévben, ami némi keresetcsökkenéssel is járt. Erről idejében és kellőképpen kapott tájékoztatást a tagság. Végezetül közöltük, hogy az elnök bírált munkastílusával egyáltalán nem foglalkozó népi ellenőrök felhívták a vezetők figyelmét a termelési fegyelem, szervezettség megszilárdítására. E sorainkkal kapcsolatosan először a cég egyik volt alkalmazottjának telefonhívása futott be hozzánk, aki arról informált, hogy az általunk ecseteltnél jóval súlyosabb gazdasági problémával küszködik a szövetkezet, ahol nagyon elkeseredettek a munkavállalók. Mire azt válaszoltuk: ha az érintett tagoktól érkezik ilyen tartalmú írásos reagálás, annak helyt adunk e rovatban, mégpeszombaton. az említett időpontban kigördülő busszal kellett volna Kecskemétre mennie. A tanuló ugyan a menetrendben megjelölt időpont előtt 15 perccel a páhi megállóban várakozott, de hiába, mert nemsokára kiderült, hogy a busz a hivatalos indulása előtt 22 perccel tovarobogott. A hoppon maradt diák vágül is a 18 óra 30 perces kecskeméti járatra szállhatott fel, mely szintén ennél korábban hagyta el Páhi területét. Egyáltalán, minek a menetrend, ha a buszközlekedés rendjét tetszés szerint értelmezheti és alkalmazhatja a gépkocsivezető? — zárta e korántsem költői kérdéssel levelét páhi olvasónk. A közérdekű ügyben a Kunság Volán Kecskeméti Üzemegysége vezetőjéhez fordultunk, május 20-ai keltezésű leve- •lünkben. kérve a választ a megállapításokra. Mindezekre több mint három hónapot kellett várnunk — e késedeFelvilágosításért a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya helyettes vezetőjét, dr.PappGézát kerestük fel, aki az alábbiakat mondotta: — Ha a szántóföldi vagy a kerti növényzetet vad okozta kár érte, arról a tulajdonos a legrövidebb időn belül tegyen bejelentést a helyileg illetékes tanács szakigazgatási szervénél. E hatóság által kijelölt szakértőnek sürgősen kell megtekintenie a helyszínt, majd a látottakról és az értékvesztés méretéről jegyzőkönyvet készítenie, mely továbbítandó a területileg érintett vadásztársasághoz. Közös megegyezéssel sor kerülhet a felmerült kár megtérítésére, ellenkező esetben segítséget lehet kérni a va- dászok megyei intézőbizottságától, végső soron pedig bírósághoz célszerű fordulni jogorvoslatért. Egyébként a hatályos rendeletek világosan leszögezik, hogy a vadak gazdája mindenkor köteles gondoskodni az állatok kóborlása miatti károk megelőzéséről. ami sajnos, gyakran kívánnivalót hagy maga után. A Duna—Tisza közén például csak egyetlen jó példáról tudunk: a kiskunsági erdőgazdaság bekerítette a kezelésében levő Nyíri erdőt, ahol vadállomány is található. Megemlítem még, hogy a földtula jdonos csapdát nem állíthat e vadaknak, tudniillik a: év bizonyos időszakában védettek, s rájuk vadászati tilalom is vonatkozik, hangkibocsátás révén vagy más módon azonban elijesztheti azokat. dig az ellentmondások feloldása reményében. Nos, e visszhanggal máig sem találkoztunk, megkaptuk viszont a kézzel írott levelet, melyet Csordás Istvánná, Fehér György, Jaksa Gábor, Sztojka Szilárd és mások, vagyis az asztalos részleg munkatársai írtak alá. Idézzük soraikat: Az utóbbi időben voltak nálunk is — mint az egyéb termelő cégeknél — anyagellátási és gyártási zavarok, de azokra nem újságcikk közbenjárásával, hanem magunk, közösen keresünk és találunk megoldást. Ami korántsem zárja ki, hogy vitatkozzunk egymással, sőt a főnökeinkkel is. Különben az elnök a mi részlegünkben, fizikai munkával kezdte életútját, majd utána haladt előre szorgalommal és tanulással, egészen a mostani pozíciójáig. Vele mindig megbeszéljük a gondokat és örömöket. Ez az álláspontunk az igazi, s nem pedig az, amit a Sajtóposta rovat megjelentetett a névtelen levélre hivatkozással. A szerkesztő megjegyzése: »Készséggel adtunk nyilvánosságot e kollektiv hozzászólásnak. Persze helyesen tették volna levélíróink, ha már akkor kifejtik véleményüket, amikor a népi ellenőrzés tagjai a helyszínen vizsgálódtak ügyükben. Ugyanis e testület — szemben olvasóink nézeteivel — részben megalapozottnak találta az in- kognitós beadványban foglaltakat. Ezek után mi továbbra sem látjuk világosan, hogy végül is melyik vélemény áll közelebb a tényleges igazsághoz a vadkerti vegyes- és építőipari közösség háza táján. lem indokaként a munka torlódására hivatkoztak informátoraink —, a mulasztást azonban némiképp kárpótolja dr. Libor Gábor üzemigazgató közlése, mely biztató tényeket tartalmaz a Páhiból Kecskemétre utazó diákok részére: Ellenőrzésünk során utólag is kiderült. hogy a megjelölt időpontokban utaslemaradás történt, például a menetrend be nem tartása miatt. Az ebből adódó kellemetlenségekért ezúton kérünk elnézést minden érintett utasunktól. Ami a kötelességüket vétkesen megszegő buszvezetőket illeti, őket felelősségre vontuk, s az eljárás során az egyik sofőrt más állománycsoportba helyeztük büntetésként. Egyidejűleg megtettük a szakmai és szervezeti intézkedéseket annak érdekében, hogy hasonló rendellenességekre sem a szóban forgó útvonalon, sem másutt ne kerüljön többé sor. Milyen a féltartós tej? Élet, erő, egészség — olvasható a tejeszacskókon. Eme reklámszöveg tökéletesen summázza a valóságot. Azt már én teszem hozzá: kizárólag akkor, ha a kis csomag tartalma minőségileg kifogástalan. Sajnálatos tapasztalatom azonban, hogy a boltban kapható ilyen áru gyakorta okot ad a reklamációra. Bizonyítékként elmondom a velem történteket: Pár héttel ezelőtt 10 zacskó féltartós tejet vittem haza a helyi élelmiszerboltból. Noha a csomagoláson feltüntetett szavatossági idő több napon át tartó fogyaszthatóságot hirdetett, az öt liternyi árut — értéke meghaladta a 60 forintot azonnal betettem a hűtőszekrénybe. Már akkor este szerettem volna felforralni az egyik adagot, ám az csomóssá-savóssá vált. Majd a másik, sőt a harmadik is. Szó se róla, reklamálásom nyomán az üzletben más cikket szerezhettem be a fogyaszhatatlan tej árán. KésőbÉ megintcsak ezt a terméket vásároltam, ám az említett bosszúságok megismétlődtek. Legutóbb már kellemetlen szagot is árasztott az egyik féltartós tej. Elgondolkodtató, ismételten hogyan kerülhet ki romlott áru a tejüzemből. Ez ügyben szerény vigasz, hogy az egy év körüli Peti fiam az evésre alkalmatlan tej „jóvoltából” előbb- utóbb rászokik a tejfölös mártásra, vagy éppen a főtt krumplira. Kisgyörgyei Ferenc Kisszállás ÜZENJÜK „Balatoni nyár” jeligére: A telexszolgáltatásba bekapcsolt közülctek cs magáncégek névsorát, címét, hívószámát tartalmazó legújabb kiadványt tavaly jelentette meg a Magyar Posta. Persze azóta is gyarapodhatott az ilyen előfizetők tábora, az ő számukról a postai tudakozó ad felvilágosítást, valamint a területi postaigazgatóság. Hajma Lajosnak, Izsákra: A megyei tanács vb igazgatási osztálya által közöltek szerint Ön legutóbb kismértékben megsértette az állattartásra vonatkozó higiéniai szabályokat, s ezért kapott figyelmeztetést az illetékes hatóságtól, amely a szomszédjától eredő ezzel kapcsolatos feljelentést megalapozatlannak találta. Ami a kettejük közötti viszony elmérgesedését illeti, annak megszüntetéséhez elsősorban önmérsékletre van szükség. Igaz, a.tanácstag is közbenjárhatna a kibékülésük érdekében, de ahhoz a kölcsönös jóakaratuk nélkülözhetetlen. Horváth Sándornak. Kunfchértóra: Panaszát felkérésünkre kivizsgálták a szakemberek, akik megállapították, hogy az asztalos szakma elsajátításához megkövetelt technikai és egyéb feltételeket megfelelően biztosította az Ön számára a gyakorlati foglalkoztatója, a helyi Előre Termelőszövetkezet. Ahonnan az ösztöndíjat is megkapta hiánytalanul ez év márciusától. (A megelőző hónapokra vonatkozóan a szakmunkásképző intézeteknek volt kötelességük az ilyen ösz- szeg folyósítása.) Noha — állításával ellentétben — sohasem bízta meg Önt a téesz a leendő szakmájával nem összefüggő munka végzésével, e nagyüzem és a Kiskunhalasi Faipari Vállalat között már megállapodás történt arról, hogy a további — még két éven át tartó — gyakorlati képzésére a vállalati tanműhelyben kerül sor. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611 Két fogás közt távozott Csak első látogatásakor volt szerencsés Kecskeméttel Tersánszky Józsi Jenő. A Magyar Kommunista Párt Dél- Pest Megyei Bizottsága hívta meg 1947 áprilisában a Szabad Nép irodalmi és müvészestre. A Katona József Színházban zsúfolt nézőtér köszöntötte a vendég- művészeket. Fellépett Várkonyi Zoltán. Péchy Blanka, Apor Noémi, Hernádi Lajos is. A Kecskeméti'Hírek április 22-ci száma szerint: „minden társadalmi réteg képviselve volt az esten és a forró siker egymásba olvasztotta a hallgatóságot.” Az író a központi pártlap hasábjain beszámolt hírős városi élményeiről. „Ezt a tudósítást voltaképpen költeményben kellene megírni, mégpedig egy ódában. Mert a tartalom, a hangulat, a lendület ezt a műfajt kívánná inkább, mint a rideg prózát.” A műsor ismertetése után a vendégeket köszöntő tapsról elmélkedett. Érezte. hogy nem megrendelt ünneplésben részesültek. A hosszú előadás után 150 személyes egytálételes bankettre voltak hivatalosak. „A társas vacsora szinte minden rendű, rangú, szellemiségű, pártállású közönségből tevődött össze. Hisz az az idő szerencsére elmúlt és vissza sem jöhet többé. hogy az elegáns és finnyás estélyi öltözékben csakis ájuldozni és fintorogni lehet, ha a foltos és koszos ruhák is odatelepednek vigadni velük egy asztal mellé. Pohárköszöntőből elhangzott elegendő, minden osztály képviselője szólt. Tersánsz- kynak különösen egy parasztasz- szony, Zuborné, s Fürj Pál szavai tetszettek. Közölte végezetül: a Magyar Rádió 50 perces műsort készített a kecskeméti irodalmi estről. * * * Az 58 évi működés után a Magyar —Szovjet Bafáti Társaságba beolvasztott Katona József Társaság Vas Istvánt és Tersánszky Józsi Jenőt hívta meg megszüntetése előtti utolsó irodalmi estjére. A társaság elnöke szerint a „vendégek szereplése a magyar könyv idei ünnepén hangsúlyozása annak az irodalmi törekvésnek, mely a dolgozók országát otthonossá és vonzóbbá kívánja varázsolni és a nép szívébe akarja betetetni az igazság szavát.” A meghívottak a Kecskeméti Gépgyár dolgozóival is találkoztak, ahol „derű és megértés kísérte” a Kos- suth-díjas író fölolvasását. A váratlanul megbetegedett Sőtér István helyett az akkor fiatal Orosz László is közreműködött a Katona József Társaság fölolvasóestjén. A kis ünnepség zárószavai után kevesen gondolták, hogy a Kakuk Marci szerzője hamarosan megorrol Kecskemétre. Vas Istvántól tudom: a Beretvásban rendezett ebéden a leves és a második fogás között hallotta, hogy Székely Bertalan egyik sec- cóját lemeszelik a városházán. A rossz hírre tölpattant. Kijelentette: „egy percig sem marad ilyen városban". Azonnal távozott. * * * Talán nyolc évtizedes életútjának fáradalmai, talán a kellemetlen epizód miatt hárította el az újabb kecskeméti meghívásokat. A népzenei találkozóra invitáló levelemben hasztalan bizonygattam: újra látható Ferenc József megkoronázása, tekintse meg, csak az eredetinél sápadtabb színek emlékeztetnek az ostoba intézkedésre. A zűrzavarosán kavargó élet száz esztendeje született, sajátos hangú megörökítőjének, a nyárspolgári képmutatások lelcplezőjének, a szép hangú, jó tornász, barkácsoló bajnok, furulyás-fütyülős, összetéveszthetetlen Tersánszky Józsi Jenőnek koszorús helye lett volna az ösz- szesereglett citerások, dudások, nótafák között. Heltai Nándor EGYÉNI JUBILEUM — KÖZÖS LEMEZ „ Elkezdtünk valamit, valamikor. yy KISTERMELŐI PANASZOK NYOMÁBAN Mi a teendő vadkár esetén? bekövetkezésekor? HOZZÁSZÓLTAK A VADKERTI ASZTALOSOK „Közösen keresünk megoldást..
