Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-09 / 216. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1988. szeptember 9. Szénaboglya Kassák Lajos naplója A KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ MŰVÉSZEI PÁRÁDON Mesemanó és a többiek Előadás mozgássérülteknek 1 lova tovább többel tudhatunk meg az ötvenes évekről íróink lassanként nyilvánosságra kerülő naplóiból, mint a történészek állal feltárt tényekből. Az utóbbi években ismerhettük meg Né­meth I.tisztéi. Illyés Gyula és Veres Péter naplójegyzeleil, terjedelmes (két vas­kos kötetet kitevő) részleteket olvasha­tunk tudor András naplójából: azokat a részleteket, amelyek Fülep Lajossal kapcsolatosak. Most pedig Kassák La­jos ötvenes évekbeli feljegyzései kerül­tek napvilágra, Szénaboglya címmel. A magyar irodalomban a napló min­dig is fontos szerepet töltött be. azon pedig egyáltalán nem kell meglepőd­nünk. hogy az ötvenes években minden addiginál több naplójegyzct íródott, hi­szen a közéletből kiszorult írók, akik müveik megjelenésére sem számíthat­tak, természetes módon fordultak eh­hez a műfajhoz. Az említett szerzők írásai kiegészítik egymást, ugyanakkor pedig jó néhány ponton vitatkoznak is egymással: a naplóíró mindig a maga világát adja,'s így a maga igazát igyek­szik bizonyítani. Aligha mondható el bárkiről is, hogy az ötvenes évek szám­talan ellentmondása között megtalálta volna az egyetlen — történelmi össze­függéseiben és személyes vonatkozásai­ban is üdvözítő magatartást. Érvé­nyes megfigyelések és személyes elfo­gultságok szükségszerűen váltogatják tehát egymást egy-egy napló" lapjain. Éppen ezért lenne érdekes szembesíteni egy-egy író feljegyzéseit másokéval: a magatartások és szemléletmódok ha­sonlóságát, különbözőségét jobban megfigyelhetnénk, mint más esetekben. S ha ezt a feladatot itt nem is végezhet­jük el, arra azért utalnunk kell, hogy Kassák Lajos 1955—56-ban írt feljegy­zései alapvetően különböznek az emlí­tett írók naplóitól. Míg azok magukon viselik a kor nyugtalanító légkörének számos vonását, addig Kassák naplója nyugalmat sugall: a kezdetektől szá­mítva teljes következetességgel hatá­rolta cl magát az ötvenes évek politiká­jától, saját világába húzódott vissza. Így egyetlen megnyilatkozásának, cse­lekedetének következményeit sem kel­lett mérlegelnie ... Kassák Lajost a felszabadulás a poli­tikailag is elismert írók sorába állította. Lapot szerkesztett, könyvei jelentek meg, kitüntetéseket kapott — noha közben éleződött a kommunista párttal évtizedeken át folytatott vitája is. En­nek gyökerei 1919-re, a Tanácsköztár­saság idejére nyúlnak vissza: Kassák akkor nem volt hajlandó folyóiratát a Tanácsköztársaság hivatalos fórumává tenni. 1949 után — ajrogy a kötethez előszót író Botka Ferenc is hangsúlyoz­za — már csak ennek az afférnak a következményei érződtek: „Megismét­lődött 1919 sajnálatos konfrontációja. A magyar munkásosztály első nemzeti, sőt nemzetközi rangú művészeti képvise­lőjével. aki a negyedik rend életérzésé­nek és élményvilágának úgy adott han­got. hogy művészete magába olvasztotta az avantgárd mozgalmak viszonyait is, nem tudott szót érteni a hatalom, ponto­sabban a magyar munkásosztály nevé­ben fellépő adminisztráció’’. 1949 után már nem jelenhettek meg írásai. 1953- ban, írószövetségi felszólalása után a pártból is kizárták, s noha 1954-ben tárgyaltak vele egy-egy műve kiadásá­ról, az 1955 márciusi párthatározat ezeket a lehetőségeket is elsodorta. Ek­kor kezdte naplójegyzetei írását, s tu­lajdonképpen ez a tevékenysége segítet­te át a következő, majdnem kétéves nehéz időszakon. A naplójegyzeteket természetszerűen a kuszaság uralja. Az egymásra követ­kező bejegyzések mégis kapcsolódnak egymáshoz, ennek révén jó pár temati­kai csomópont is megragadhatóvá vá­lik. Kassákot leginkább annak a lég­körnek a sajátossága foglalkoztatta, amelyik az ötvenes évek közepére ala­kult ki Magyarországon. „Hiába sze­retnénk magunkat tisztán tartani, politi­kai mérgező anyag van a levegőben, és észrevétlenül megfertőződünk. Akarata ellenére is pro vagy kontra tolódik el az ember, vagyis nem önmagát adja, hanem csak azt és annyit, amennyi megenged­hető számára ..." — írja. A maga szá­mára is kérdésessé válik helyzete: emig­rációba kényszerült 1945 előtt, s belső emigrációba 1949 után. Melyik állapot az elviselhetőbb? — kérdi önmagától. Lengyel József Szembesítés című regé­nyének főhőse, Lassú Endre is ezt a kérdést tette fel magának, s Kassák az ő gondolatához hasonló szellemmel vá­laszol a kérdésre: „Az előbbi. Hiszen akkor gyilkos ellenségek elől mentettem az életemet, most elég kíméletes gesz­tussal kiütötték kezemből a tollat.’’ Az utcán járva, barátaival beszélgetve job­ban érzékelte a korszak légkörét, mint az ország vezető politikusai. „A város lefojtott hangulatát nehéz elviselni. Alig érthető meg, hogy mi történik az embe­rekkel. Legtöbbjüket valami megma­gyarázhatatlan izgalom gyötri. Nem igaz, hogy az emberek rongyosak, az sem igaz, hogy éheznek, mindenkinek megvan a legszükségesebb rongya, napi betevő falatja, s mégis kedvetlenek, re­ménytelenek" — olvashatjuk egy 1955 végénJrt feljegyzésben., , fajfogalom é^a jnűyéjzfctek helyzet.»,, te is állandóan foglalkoztátta Kassá­kot. Nem is lehet megállapítani, hogy a politikai vagy a művészeti gyakorlat állította szembe az ötvenes évek politi­kájával, hiszen a kettő egy tőről fakadt. Mindenesetre tény, hogy Kassák mű­vészetről alkotott egész felfogása szem­ben állt a szocialista realizmus elvét alkalmazó művészetpolitikával. „Sze­rintem a művészet a valóság sokrétű, sok vonatkozású elemeiből képzeletünk­kel felidézett és logikai ellenőrzéssel szerkesztett, komponált új realitás — az érzelmi és eszmei tartalom formai reali­zálása" — írja, s bizony ez ellentétben áll azzal az elvvel, amely a valóság (de­hogy a valóság!) tükrözését követelte meg a művészettől. Az elvi különbözőség teszi érthetővé az irodalmi és politikai élet szereplőiről mondottakat is. Kassák főképpen író­társait, s a művészeti élet képviselőit korholja. Keményen elítéli Barabás Ti­bor, Vértes György, Pátzay Pál, Major Tamás, Lukács György. Darvas Jó­zsef, Veres Péter, Illyés Gyula egy-egy megnyilvánulását vagy az ötvenes években betöltött szerepét. (Természe­tesen külön-külön kellene szólni arról, hogy kinél-kinél mennyi alapot talált erre. s hogy kivel szemben volt igaza, s kivel szemben nem. A bevezetőben említettük már a különböző írói nap­lók összevetésének szükségességét — ezt a többi közt éppen az ilyen kérdések eldöntése kívánná meg.) Hasonló indu­lattal szól arról, hogy Vas Zoltán „írás­művészetét” Petőfi és József Attila mű­vészete mellé állítják. Igaz, közben anekdotákat is naplójába iktat: a többi közt azt, hogy Benedek Marcell úgy köszönte meg Dobi Istvánnak a kitün­tetést —, hogy nem köszönte meg . . . A személyes indulatok éppen az ilyen jellegű bejegyzéseknél uralják Kassák naplóját. Ezért is meglepő az a megér­tés, amelyet saját írói törekvéseitől kü­lönböző írók (pl. Móricz) iránt táplál. Ahogy az lenni szokott a naplóknál: a belső kör a magánéleté. Közismert, hogy Kassák — az Egy ember élete kivételével —- műveiben nem beszélt magáról. Szigorú, a külső világtól el­zárkózó egyéniség volt. Ezért is megle­pő, ahogy elzárkózásában egy-egy pil­lanatig érzékenységét is láttatja ... í í í Ha a könyveknek, akkor a naplók­nak még inkább megvan a maguk sor­sa. Kassák naplójának sorsáról pedig — ahogy több más könyve esetében is -rr. regényt lehetne írni. A kéziratot 1976-tól 1982-ig a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban őrizték, s Kassák Lajosné rendelkezése szerint csak a századfor­duló táján lett volna hozzáférhető az érdeklődők számára. 1982-ben azon­ban — Csapiár Ferenc, a kiváló Kas- sák-kutató számol erről be a könyvhöz írt utószavában — úgy ítélte meg, hogy az idők változásával az akkori szerep­lők érzékenysége is csökkent, s a prob­lematikus részek elhagyásával a szöveg gépiratát átadta arMagvető Kiqdónak. A Magvető azonban nem vállalkozott % kiááásPa.^zí kbvftŐ^m’á^detffeceni Alföld című folyóirat közölte folytatá­sokban — újabb kihagyásokkal. (Ez persze nem csökkenti a lap érdemeit — inkább az irodalmi közállapotokat jellemzi.) A Szépirodalmi Kiadó mosta­ni kiadása helyreállította a korábban kihagyott részeket, viszont öt helyen hatvannégy sort újólag elhagyásra ítélt. Ez újabb kérdéseket vet fel. Először is: az elhagyott hatvannégy sor (két gépelt oldal) változtat-e, változtathat-e a nap­ló egészének szellemiségén? Nyilvánva­lóan Kassák látásmódját, ítéletalkotá­sát az elhagyásokkal, törlésekkel nem lehet megváltoztatni. S ha így van, ak­kor a kérdés változatlanul kérdés ma­rad: mikor tartanak bennünket elég érettnek a maradék hatvannégy sor elolvasására? (Szépirodalmi) Fűzi László A mesemanó az a jóságos kis törpe, aki mindig tudja, hol várják a legjob­ban. Fehér szakálla majdnem a köldö­kéig ér. fején bojtos sipkát visel. Arca pirospozsgás, vörös orra hegyén okulá­ré. Csöpp lábait csizma takarja, tör­zsét kockás kabátka. Ezt mindenki tudja. Mesemanó percek alatt varázsol mosolyt bánatos arcocskákra, hogy az­tán eltűnjön — ahogy jött — egy szem- pillantás alatt. Tudta. Párádon nagyon várják már. Négy színész: Sírkő László, Viehmann Nóra, Horváth Károly és Ambrus Asma, a kecskeméti Katona József Színház művészei csomagolták bőröndbe és vitték el a Bács-Kiskun megyei mozgássérültek táborába Göt­tinger László technikus scgitségévci. Ötvenöt tolókocsis, bottal vagy man­kóval járó nyolc—huszonnégy éves fia­tal készült a találkozásra. Szemükben a várakozás izgalma csillogott. Egy más világba csöppentek másfél órára. Egy szebbe, ahol a történet vége min­dig happy and, ahol a rossz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig jutalmát. Egy távoli régióba, ahol nincsenek be­tegek, mankóval vagy tolókocsival já­rók. Bolondos macskák, szeleburdi ege­rek, tréfálkozó bohócok keltek életre csak az ő kedvükért, az ő mosolyukért. Híd a Kwai folyón Az utóbbi időben minden esélyt megkaptak a rendszeres mozilátogutók arra, hogy komoly rutint szerezzenek abban, hogyan is nézzenek tíz-tizenöt, olykor húsz éve készült produkciókat. Mert némi gyakorlat feltétlenül szüksé­ges ahhoz, hogy a néző a pergő képek­kel egy időben — az egykori divatok­kal is számolva — már át is értékelje a látványt, pillanatok alatt eldöntse, mit vonjon le belőle, illetve mit is adjon hozzá. Közben óhatatlanul kiderül persze az is, mennyit változtak azóta az „alapvetődnek nevezett igazságok, melyeknek — gyakran sokszoros Os- car-díjas —1 hordozója az adott film. A nálunk most bemutatott. Híd a Kwai folyón című mozidarab alapvető igazságainak nagyjából pontos elhelye­zéséhez, alapos átrendezéséhez te­kintettel az 1957-ben született film fel­tűnően magas korára — kisebb rutin is elegendő. A Sir Alee Guiness és Willi­am Holden játékára épített, nem keve­sebb, mint hat Oscar-díjas, a maga har­mincegy évével a megkésettek között is listavezetőnek számító produkció saját és ábrázolt értékei ugyanis olyan na­gyot változtak, hogy ez már nem nehe­zíti, hanem könnyíti a legavatatlanabb, legkészületlenebb nézők számára is az efféle rekonstrukciót. E hasonlítgatás, méricskélés —- a be­lefeledkezés lehetősége híján külö­nösen, ha készülünk is rá, nem is lebe­csülendő szórakozás. Az ártatlanul át­Száműzték a depressziót, az orvosság- és fertőtlenitőszagot, a tehetetlenséget. Minden lehetségessé vált kilencven percre: manót kerestek a tolókocsi ke­rekei között, nyelvtörőkkel küszköd­tek. kerek erdő közepében jártak. Ter­mészetes volt a kapcsolat, de legjobban a bohócot szerették. A nyeglét, az ügyetlent, a csetlő-botlót, a butuskát, akit épp úgy kioktat, fegyelmez és saj­nál mindenki, mint őket. X bohócsipka a kedvencük lett. Fejükre téve megma­gyarázható a kacagás, a különös tekin­tetek. Anélkül érthetetlen. Nem játék volt számukra a színház, inkább álom. Nem értették, miért kellett, hogy véget érjen. — Az lenne igazán jó, ha egyszer valódi színházba is eljuthatnék — mondta álmodozva Molnár Szilvia, mi­közben az autogramoknak kikészített papírt morzsolgatta, majd inkább csak magának hozzátette: — Ez csak egy álom. A színészek aláírásai még az indulás­kor is a kezében voltak. Aki tehette, a kapuig kisért bennün­ket. Integettek, míg csak el nem tűnt a szemük elől a busz, aminek a csomag­tartójában ott lapult a bőrönd, s benne a mesemanó. Az a jóságos törpe, aki mindig tudja, hol várják a legjobban. látszó, mar-mar mosolyoglalóan naiv játékban szinte minden perc kiváló le­hetőséget szolgáltat erre. A Pierre Boulle világhírű ( a filmnél lényegesen időállóbb) regényéből ké­szült angol film megkímél bennünket a harcok valódi poklától, a mozgó képe­ken idilli, gyerekszobái háborúsdinak tetszik az angol fogolytábor minden kínja. David Lean a maga idejében mo­numentális vállalkozása minden tudá­sával az angol, tetőtől talpig „igazi” katonák hősiességének, kötelességtu­dásának, az angolszász fölénynek igyekszik emlékművet állítani. A töméntelen megaláztatást elszen­vedő ötszáz brit hadifogoly sorsa all. világháborúnak ezekben a napjaiban összeforr a Kwai folyó felett ívelő stra­tégiai fontosságú fahíddal. A Burma és Thaiföld dzsungeljeiből kinövő szerke­zet szakszerű felépítése a kemény fából faragott Nicholson ezredesnek és em­bereinek becsületbeli vállalásává „ne­A színészek nem értették, mi a külö­nös abban, hogy szabadnapjukon in­gyen előadásra utaznak kétszáz kilo­métert. — A színész dolga, hogy fellépjen — mondták. Nem értették azt sem, miért más ez a tíz nap, mint az év többi napja. Ők máskor is szívesen fogadnának meghi- vást. Aztán azt sem értették, miért van az, hogy mig egyik ember mindenféle el­lenszolgáltatás nélkül vállalja, hogy tiz napig felnőtt korú embereket füröszt, etet, emelget, szőni tanít vagy épp or­vosi felügyeletüket látja el, addig má­soknak terhes az ingyen munka. „Adni jobb, mint kapni” — oktatták a mesebeli bohócot a többiek. Nem így van. Valamennyien jobban szeretünk kapni: egy elcsípett mosolyt, egy legör­dülő örömkönnyet, egy kézfogást, egy tiszta pillantást... Sokat adtak a Ka­tona József Szinház színészei, de sokat is kaptak: tiszta érzelmeket, lelkese­dést, sőt könnyeket. A mesemanó meg­ígérte: jövőre újra eljön. Elhitték neki. Sirkó László. Viehmann Nóra, Hor­váth Károly, Ambrus Ásnia. Nem biz­tos, hogy a nevüket valamennyi gyerek megjegyezte. Egy azonban bizonyos: a mesemanó, a bohóc és a többiek még sokáig köztük maradnak. G. Tóth Tímea iiicsül". Holott az. ősi erényekhez. \ak- fegyelemhez, a tekintélytisztelethez, a kötelességteljesítéshez való ragaszko­dás ezúttal az ellenség malmára hajtja a vizet. Az ezredes számára egyértel­műen a katonai tekintély csorbíthatat- lanságának bizonyítékává válik az em­berfelettinek látszó feladat megvalósí­tása. Míg azonban a film valóságos „hőskölteményben”, már-már a nevet­ségesség határát súroló pátosszal örö­kíti meg a fölényes angolszász bátorsá­got és hősiességet, addig Pierre Boulle regényében ugyanezeket a tulajdonsá­gokat addig fokozza, mígnem saját el­lentétükbe fordulnak. David Lean „filmmúzeuma” nem rendelkezik ugyan elévülhetetlen eré­nyekkel, mindenesetre sok érdekes in­formációval szolgál arról, milyen rész­letek teremtették meg egykor az igazi, azóta is sokat emlegetett „nagy mozit”. Károlyi Júlia KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügyelet ideje hétfőtől péntekig 18 órától másnap reggel 8 óráig lart, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hét­köznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosz­tika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsá­ki u. 5. C pavilon, földszinti ambulan­cia (T.: 22-822). Ágasegyháza. Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc. Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit munkaszüneti napokon a kecske­méti kórház említett két épületében lát­ják el. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25): Lajosmizse, Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24), Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (76/53-324); Kun- szentmiklós: központi rendelő) T.: 51- 222); Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: dr. Berényi A. (Kerekegy­háza, Lenin tér 14. T.: 71-234); Lakite­lek: dr. Glied I. Lakitelek, egészségház, T.: 42-152): Izsák: dr. Pap Gy. (Izsák, Bercsényi u. 13. T.: 74-844), Tiszaal- pár: dr. Puliusz T. (Tiszaalpár, Imre tér 18. T.: 44-162). Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti 28-222-es telefonszámon naponta 18 órától másnap reggel 6 óráig hívható. BAJA: az ügyeletet a bajai kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el (Pokorny u., T.: 11-244). Itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bácsborsódi, bács- szentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, ne­mesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kun­bajai, csikériai, madarasi. katymári la­kosokat látják el (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket (T.: 11 -922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet ide­jén ellátják a kiskőrösi, akasztói, csen­gődi, tabdi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 21-775); Soltvadkert: köz­ponti rendelő (T.: 31-231). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti- ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Fadrusz J. u. 4. (T.: 62-520). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, pető- fiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig tart. Helye és telefonja azonos a köz­ponti ügyeletével. TISZÁKÉCSKE:a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és a szentkirályi be­tegeket látják el (T.: 41-011). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, Dunaszent- benedek. Öregcsertő—Csorna, Szak- már, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart (T.: 10. 122, 234. Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. URH-szoba: 219-es mellék). A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt. központi rendelő (Vécsey tér 1. T.: 167); Fájsz, Dusnok: dr. Kiss J. (Dus­nok, Vörös Hadsereg 27. T.: 12); Du­napataj, Harta: dr. Mácsik E. (Duna­pataj Ordasi u. 10. T.: 46); Hajós: dr. Zakupszky E. (Hajós, Temető u. 9. T.: 27). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 21-011, 275-ös mel­lék.) Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kis­szállást pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 31-211); Jánoshalma, Rém, Borota, Kélesha- lom: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Kelebia. Tompa: dr. Császár J. (Kelebia, Bajcsy-Zsilinszky u. 27. T.: 47). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárástól hét­fő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletet: Kecskemét: Szabadság tér L; Baja: Tóth Kálmán tér 2.; Bácsal­más: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa György u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1 /A; Kalocsa: Széchenyi lakótelep; Kiskö­rös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.: Kunszentmiklós: Kálvin tér 7.; Solt­vadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Bé­ke tér 4.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15 —19; Solt: Béke tér 6. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel ~ órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLAT­KÓRHÁZ: dr. Veréb J. (Bácsalmás, Marx u. 36. T.: 106); KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Temesváry I. (Kecskemét. Halasi út 34. T.: 28-344). BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja. Bátmonostor. Sze- rcmle: dr. Steiner R. (Baja. November 7. tér 6.). Nemesnádudvar, Sükösd, Ér- sekcsanád: dr. Lakatos J. (Nemesnád­udvar. Petőfi u. 84. T.: 13), Bácsszent- györgy, Gara. Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vörös Hadsereg u. 7/A), Felső- szentiván, Csávoly, Bácsbokod: dr. Sz. Tóth I. (Felsőszentiván, Petőfi u. 3.), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Borbás Z. (Madaras, Honvéd u. 2.), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagy- baracska: dr. Tüske F. (Nagybaracska, Tulbanov u. 18. T.: 168). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Dobos E. (Kalo­csa, Magyar u. 3. T.: 800), Tass, Szälk- szentmárton: dr. Cserép J. (Tass, Dó­zsa Gy. u. 31. T.: Kunszentmiklós: 51­348), Dunavecse, Apostag: dr. Magyar K. (Dunavecse, Bajcsy-Zs. u. 17/A), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusz­tai Célgazdaság solti kerülete: dr. Bíró F. (Solt, Liget u. 6. T.: 85), Harta, Duna- tctétlen. Állampuszta: dr. Mészáros J. (Harta. Rákóczi u. 9.), Dunapataj, Or­das, Géderlak. Úszód, Dunaszentbene- dek: dr. Mészáros L. (Dunapataj, Vörös Hadsereg u. 7. T.: 45), Szakmar, Öreg- csertő, Homokmégy: dr. Török L. (Öregcsertő, Kossuth u, 34, T.: 11), Mis­ke, Drágszél. Hajós, Császártöltés: dr. Kunvárv J. (Császártöltés, Tanácsköz­társaság u. 1.), Fájsz, Dusnok: dr. Ba­jusz I. (Dusnok, Vörös Hadsereg u. 23.) KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Juharos I. (Kecs­kemét. Petur bán u. 2. T.: 20-454), Kecskemét, Ballószög. Helvécia, Vá­rosföld: dr. Fáy J. (Kecskemét, Juhar u. 4/B. T.: 46-791), Jakabszállás, Orgo­vány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A, u. 22. T.: 42), Szentkirály, Nyárlő- rinc: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Havasi F. (Lajosmizse, Rákóczi u. 29. T.: 99). Tiszakécske: dr. Jenei J. (Tisza­kécske. Kerekdomb 99.), Kerekegyhá­za, Kunbaracs. Ladánybene: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12. T.: 7). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Bo­ros A. (Kiskörös, Vattay u. 10. T.: 12- 280), Ágasegyháza,. Fülöpháza, Izsák: dr. Faragó B. (Izsák. Bocsányi u. 4. T.: 185), Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Fodor L. (Kunszentmik­lós, Marx tér 5.), Szabadszállás, Fülöp- szállás: dr. Schieider J. (Fülöpszállás, Kossuth L. u. 12.), Soltvadkert, Bocsa. Tázlár: dr. Rohonczy Gy. (Soltvadkert, Bocskai u. 29. T.: 31-325), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Fekete F. (Páhi, Béke tér 2. T.: 46-003), Kecel, Imrehegy: dr. Beke J. (Kecel, Malom u. 22.) KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunfélegyháza: dr. Horváth A. (Kis­kunfélegyháza, Wesselényi u. 3. T.: 61- 389), Gátér, Pálmonostora. Petőfiszál- lás: dr. Szobonya Cs. (Pálmonostora, Dózsa Gy. u. 59. T.: 79-586), Tiszaal­pár, Lakitelek: dr. Berényi F. (Tiszaal­pár, Alkotmány u. 7. T.: 44-111), Kis­kunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Hegedűs L. (Kiskunmajsa, Tanácsköz­társaság u. 130. T.: 31-388), Jászszent- lászló, Szánk: dr. Mihala F. (Szánk, Árpád u. 28. T.: 31-942), Bugac, Kun­szállás: dr. Szabó G. (Bugac, Felsőmo­nostor 577. T.: 72-570). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Mészáros I. (Kiskunhalas. Attila u. 3.), Zsana. Harkakötöny, Pirtó. Balo- taszállás, Kunfehértó: dr. Kazinczi F. (Kunfehértó, Előre Tsz. T.: 22-377), Jánoshalma: dr. Ivanics M. (Jánoshal­ma, Bíró B. u. 17. T.: 283), Borota, Rém: dr. Fekete I. (Borota, Deák F. u. 48. T.: 471), Mélykút. Kisszállás: dr. Simon J. (Mélykút, Kossuth u. 13. T.: 168), Tompa. Kelebia: dr. Szilvási Gy. (Tompa, Szabadság tér 6/E. T.: 94), Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kun­baja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kossuth u. 21. T.: 4), Tataháza, Bácsalmás, Máté- telke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom