Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

1988. szeptember 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Társadalmi vitafórumok a gyülekezési és az egyesülési törvénytervezetről A Hazafias Népfront szeptemberben országszerte megszervezi a gyülekezési és az egyesülési törvénytervezet társa­dalmi vitáját. A megye valamennyi vá­rosában, nagyközségében sor kerül ilyen fórumokra, s jó néhány kistelepü­lésen is rendeznek vitát. Az érdeklődők tájékoztatására közöljük a viták helyét és időpontját. (Listánk természetesen nem lehet teljes, hiszen előreláthatóan igen sok fórumot tartanak helyi kezde­ményezésre a kisebb-nagyobb közössé­gekben): Ezen a héten először Dusnokon ren­deznek lakossági fórumot szeptember 7-én 19 órakor a tanácsházán. Csütör­tökön, szeptember 8-án Borotán lesz fórum 16 órától a művelődési házban. A viták többségét a jövő héten ren­dezik: Kecskeméten szeptember 14-én 16 órától bírák, ügyészek, ügyvédek, jog­tanácsosok, újságírók és más érdeklő­dők részére rendeznek vitát a HNF me­gyei bizottságának tanácskozótermé­ben. A kecskeméti városi népfrontbi­zottság Széchenyi téri székházában 16- án 15 órától lakossági fórumot, 19-én 16 órától pedig a Nagycsaládosok Egyesületének vitáját rendezik meg a törvénytervezetekről. Baján szeptember 12-én, hétfőn ren­deznek lakossági fórumot 15 órától a tanácsháza nagytermében. Kiskunhalason szeptember 14-én 18 órától ifjúsági fórum színhelye lesz a városi népfrontbizottság földszinti ter­me, 16-án pedig a Felsővárosi Általá­nos Iskolában tartanak lakossági fóru­mot szintén 18 órától. Kalocsán szeptember 12-én négy kü­lönböző helyen rendeznek vitát: 18 órától a művelődési központban, a III. Számú Általános Iskolában, a Vén Jó­zsef Általános Iskolában, és 18.30-tól a negyven szállási könyvtárban; másnap, szeptember 13-án pedig 14 órától a KISZ szervezésében tartanak ifjúsági fórumot a városi pártbizottság székhá­zában. Kiskunfélegyházán elsőként szeptem­ber 12-én 17 órától a népfront III/A. körzeti bizottságának kibővített ülésén a Móra Ferenc Gimnáziumban vitat­ják meg a törvénytervezeteket, 13-án 15 órától a városi népfrontelnökség mellett működő munkabizottsági veze­tők részvételével rendeznek vitát a népfrontszékház nagytermében, 14-én 17 órától a KIOSZ székházában kis­iparosok, kiskereskedők, magánvállal­kozók ülnek össze, 15-én 16 órakor a rendőrség, a bíróság és a pártbizottság dolgozói tartanak szakmai vitát, 16-án 14.30-tól pedig a Közművelődési Egye­sület tagsága és más egyesületek veze­tői részére rendeznek vitát a városi népfrontszékházban. Községi lakossági fórumok: Kun- szentmiklóson szeptember 15-én 17 órakor az Általános Művelődési Köz­pont klubtermében, Izsákon 20-án 14 órától a helyi pártbizottság tanácster­mében, Madarason 12-én 19 órától a művelődési házban, Solton 19-én 15 órától a tanácsházán, Rémen szeptem­ber 12-én 18 órakor a helyi pártházban. Az országnak ez a része filatelista nagyhatalom Interjú a MABÉOSZ elnökével A kecskeméti SZOCF1LEX ’88 nemzetközi bélyegkiállításon tíz szoci­alista ország filatelistái összesen száz gyűjteményt mutattak be. Az esemény tapasztalatairól és más ezekkel össze­függő kérdésekről beszélgettünk Kocsis Tamással, a MABÉOSZ elnökével. — A SZOCFILEX sorozat immár negyedszázados múltra tekint vissza, de hazánkban eddig csak kétszer — Buda­pesten és Szombathelyen — rendeztek ilyen rangos eseményt. Minek köszön­hető, hogy most Kecskemét adhatott otthont a kiállításnak? — Az országnak ez a része szinte filatelista nagyhatalom. Az átlagosnál több itt a bélyeggyűjtő, s igen jelentős a részvételükkel működő körök száma. Emellett lényeges szempont volt a hely­szín kijelölésekor az, hogy Farkas Jó­zsef — aki egyébként a MABÉOSZ alelnöke —- kecskeméti, s a szövetség egyik legtevékenyebb tagja, és így véd­nöke is lett a SZOCFILEX ’88-nak. — Milyennek ítéli meg a kiállítást? — Nagyon értékesnek tartom, külö­nösen azért, mert a gyűjtemények nem az egész életet kívánták átfogóan be­mutatni —, ami szinte lehetetlen —, hanem specializáltak és tematikusak voltak. Örömömre szolgált az is, hogy kiderült: sok-sok olyan bélyeg jelent már meg, amely a mostani témával, a természet- és környezetvédelemmel foglalkozik, és egyre többen rendszere­zik ezeket. Magam is osztom a zsűri véleményét, miszerint világszínvonalú volt a SZOCFILEX ’88. A bemutató tapasztalata még az is, hogy a magyar kiállítóknak gyarapítaniuk kellene a nemzetközi versenyeken eséllyel sze­replő gyűjtményeik számát. — Hányán foglalkoznak hazánkban ezzel a hasznos időtöltéssel? — Összesen százezer bélyeggyűjtő van Magyarországon, s közülük húsz­ezer tartozik az ifjúsági, az iskolába járó korosztályhoz. A fiatalok aránya rosszabb a nemzetközi átlagnál. Ezt részben a megváltozott szabadidő­eltöltési szokások okozzák, részben pe­dig gazdasági helyzetünk. A MABÉ­OSZ jelenleg megújulásra törekszik, s a munka javításának egyik kulcspontja az, hogy az eddig külön-külön tevé­kenykedő felnőtt és ifjúsági körök taj- gai jobban együttműködhessenek. Va­gyis: ha a fiatalok és az idősebbek szer­vezett formában többet találkoznának, akkor jóval nagyobb lenne az esély e nemes szenvedély átplántálására. — Megvannak ehhez a jól felkészült irányítók? — A bélyeggyűjtés egy bizonyos fo­kon szakma, hiszen a győri tanítókép­ző főiskolán évek óta működik filatelis­ta szak. A képzéshez immár írásos anyag is rendelkezésre áll, tehát indo­kolt lenne más, pedagógiával foglalko­zó tanintézetekben is bevezetni a filate­lista szakvezető-képzést. — Milyennek tartja a magyar bélyeg­kiadást? — Különféle okok miatt határain­kon kívül nagyobb a bizalom bélyege­ink iránt, mint itthon. Az új magyar bélyegek árfolyama a nemzetközi kata­lógusokban lényegesen magasabb, mint amilyen az elmúlt másfél-két évti­zedben volt. Végül is azt mondhatom: szépek is meg nem is a hazai kiadások. — Mit ért ezen? — Van sok gyönyörű bélyegünk, de nincs egységes arculatuk. Például az Ausztriában, a Szovjetunióban vagy a Svájcban kiadottaknak is jellegzetes stílusa van: ha ránézünk egy-égy da­rabra, meg tudjuk állapítani, hogy me­lyik országban készült. A bélyegterve­zés tudatos irányításával lehet elérni nálunk is azt, hogy az ország névjegye legyen a bélyeg. A MABÉOSZ törek­szik erre, ugyanúgy, mint a bélyegkia­dási tervek már szokásos túllépésének megszüntetésére. Ezenkívül változatla­nul úgy érezzük, hogy vannak olyan bélyegek, amelyeket indokolatlan volt kiadni. — Visszatérve a külföldi keresletre: mivel magyarázható a határainkon túli nagyobb népszerűség? — Más országokban főképpen motí­vumokat gyűjtenek, s a magyar bélyeg­kiadásnak előnye az igen változatos tematika. Egyébként az utóbbi évek­ben világviszonylatban is sikeres hazai kiadás volt a bécsi utótalálkozóra, illet­ve a Challenger-katasztrófa után kia­dott blokk. Jelenleg nagyon jó a fogad­tatása a Reagan—Gorbacsov csúcsta­lálkozó alkalmából kiadott blokknak. — Említette a MABÉOSZ korszerű­sítésének szükségességét. — Igen, ennek tervezetéről októbe­rig tart az országos vita. Az elképzelé­sek lényege: mindenki úgy gyűjtsön bé­lyeget, ahogy neki a legkellemesebb, s azokkal együtt, akikkel akar, megszün­tetve a bürokratikus határokat. A szö­vetség központjának a tevékenységét pedig a valóban országos érdekekre, hatáskörökre, valamint a nemzetközi tevékenységre kellene csökkenteni. Egyszóval: emberszabásúbbá kívánjuk tenni a MABÉOSZ-t. Vitaszek Zoltán SZEPTEMBER 12—16.: Nemzetközi tejgazdasági konferencia Szeptember 12. és 16. között tart­ják Budapesten a Nemzetközi Tej- gazdasági Szövetség (IDF) 72. ülésszakát. A Duna Intercontinen­tal Szállóban sorra kerülő rendez­vényen 45 ország csaknem 600 tej­ipari szakembere, tudósa, kutatója vesz részt. Az 1903-ban létrejött, brüsszeli székhelyű szövetségnek 32 ország a tagja, köztük hazánk is, amely az alapításban is részt vett. Az IDF tevékenységének célja: a tejgazda­ságban világszerte jelentkező kü­lönféle műszaki és gazdasági kérdé­sek tudományos feldolgozása, meg­oldása nemzetközi összefogással. Kiadványaiban rendszeresen köz­zéteszi a szakterület legújabb kuta­tási eredményeit, elősegítve a tejfel- dolgozás és a tejtermékgyártás technológiáinak kialakítását az egyes országokban. A szövetség hat szakbizottságának és mintegy 100 szakértő csoportjának tagjai az évenként rendezett nemzetközi ülésszakok között folyamatosan, levelezés útján szereznek informáci­ót a tagországoktól a legidőszerűbb szakmai kérdésekről. Az idei ülésszak szekcióülésein kiemelt témaként tárgyalják a tej- és tejtermékek szerepét az egészsé­ges táplálkozásban. Részletesen elemzik a minőségjavítás, a minő­ségmegőrzés új módszereinek széles körű bevezetését, az új energiata­karékos gyártási eljárásokat, vala­mint a tejipari melléktermékek jobb hasznosítását. A magyar tejipar munkájának nemzetközi elismerését jelenti, hogy a Nemzetközi Tejgazdasági Szövet­ség legrangosabb rendezvényének az idén hazánk a házigazdája. A szakértők figyelmét felkeltette, hogy termelésünk 10 év alatt 26 szá­zalékkal nőtt, a tejtermék-fogyasz­tás pedig 39 százalékkal emelke­dett. Az európai rangsorban tisztes helyet jelent, hogy nálunk az egy lakosra jutó évi tejfogyasztás meg­közelítette a 200 litert. Ezt a rekor­dot tavaly értük el. Ajándék az iskolának Mint már beszámoltunk róla, Dunapatajon az idén új épületbe költözik a zeneiskola. Az intézmény szép ajándékot kapott Chovan Loránd külföldön élő festőművésztől. Az idős mester — Rudnay tanítványa — faliképen örökítette meg a község zenéhez való kapcsolódását a régmúlttól napjainkig. MEGÚJULÓ PÁRTMUNKA A z országos értekezlettel a párt megújulásának, működése kor­szerűsítésének olyan jelentős szaka­sza kezdődött el, amelyet túlzás nél­kül minősíthetünk történelminek. Fontos szervezeti, működési változ­tatásokban is realizálódott a felisme­rés, hogy a párt csak akkor képes helyesen meghatározni, a jelen és a jövő történelmi szükségleteinek meg­felelő irányba terelni a gazdasági, tár­sadalmi mozgásfolyamatokat, ha a döntéseket a párttagság tömegeit át­fogó alkotó viták, a nézeteknek az állandó önkontrollt garantáló ütköz­tetése előzi meg. Nem kevésbé fontos feltétel, hogy a mindenkire egyfor­mán kötelező döntéseket fegyelme­zett végrehajtás és szigorú ellenőrzés kövesse, de úgy, hogy ez utóbbiak ne zárják ki, sőt feltételezzék a döntések helyességének mindennapos ellenőr­zését, az indokolt változtatásokat. Már nem eretnekség Nézetek ütköztetésére, alternatív javaslatokra nemcsak biztattunk már eddig is, hanem az effajta döntést elő­készítő módszer sok pártszervezetben magától értetődő gyakorlattá vált. Mégis a központitól, a vezető testüle­tétől eltérő vélemények — a kisebbsé­giekről már nem is szólva — nemcsak hogy nem kapták meg az őket megil­lető figyelmet, hanem , jobbik” eset­ben elfelejtődtek, a rosszabbikban pedig eretnekségnek számítottak. így eleve elriasztottak attól, hogy legkö­zelebb a „hivatalosnak” tartott, a ve­zetők által hangoztatott, vagy a viták során többséginek mutatkozó néze­tektől eltérő véleményünknek hangot adjunk. Ma már viszont a kisebbségi álláspontot nem eretnekségnek, ha­nem a párt belső élete természetes velejárójának tekintjük. Olyannyira, hogy a kisebbségben maradottak, a kisebbségi véleményt képviselők im­már jogok birtokába is jutottak. Aligha ítélhető el, még kevésbé mi­nősíthető frakciózásnak — sőt, a de-- mokratikus centralizmus elvével összhangban áll —, ha már a döntés­re hivatott tanácskozást megelőzően is ütköznek a vélemények. A fontos az, hogy a vélemények nyílt, őszinte vitákban ütközzenek, hogy senki se csatlakozzék érdekből, alkalmazko­dásból, presztízs okokból egyik vagy másik véleményhez, vagy azokat kép­viselő csoportokhoz még a döntése­ket megelőző vitákban sem. A több­ségi, illetve a kisebbségi álláspontok­nak mindenkor elvi, pártszerű viták­ban kell kikristályosodniuk. Ez utób­bi kifejezést nem véletlenül használ­juk, hiszen egy döntésre hivatott ta­nácskozás előtt még aligha beszélhe­tünk többségi, illetve kisebbségi ál­láspontról, minthogy az arányok még nem mérettek meg. Mitől frakció a frakció? És itt jutunk el a másik fontos lé­péshez: az eltérő, az egymással ütkö­ző vélemények, koncepciók, ponto­sabban a döntésre váró kérdések kép­viseleti arányát a döntést hozóknál csakis szavazással állapíthatjuk meg. A pártdemokrácia továbbfejlesztése Többség, kisebbség, demokrácia során az eddiginél sokkalta gyakrab­ban kell majd szavazással dönteni, különben hogyan ismerhetnénk meg, hogy melyik a többségi és melyik a kisebbségi vélemény, illetve vélemé­nyek, hiszen ez utóbbiak többfélék, is lehetnek. Csupán a hozzászólásokból vagy hangulati elemekből következ­tetni arra, hogy melyik a többségi vélemény, nemcsak a pártdemokrá­cia elvével, hanem a pártélet alkot­mányosságával is ellentétes gyakor­lat. Külön fel keH hívni a figyelmet az állásfoglalásnak arra a mondatára, amely így szól: „A véleményükkel ki­sebbségben maradottak álláspontju­kat a pártszervek tanácskozásain, a párt elméleti fórumain kifejthe­tik ...” Eddig, ha valakinek a véleményét az alapszervezete elutasította, netán elítélte, bátornak kellett lennie ah­hoz, hogy azt felsőbb pártszervek fó­rumain megismételje. (Ha egyáltalán eljutott ilyen fórumokra ...) Most nemcsak, hogy megteheti, hanem kí­vánatos is, hogy megtegye, hiszen ez­zel hozzájárul a nézetek hasznos üt­köztetéséhez, újabb mérlegelésre nyí­lik lehetőség most már egy felsőbb szintű fórumon. Vajon felléphet-e valaki nemcsak a maga, hanem egy kisebbségi csoport nevében a pártszervek tanácskozása­in, nem minősül-e az frakciózásnak? Mindaddig, amíg a döntés a vita, az előkészítés fázisában van, vagyis nincs határozat, frakcióról nem lehet szó. Ilyen esetben a felszólaló saját alapszervezeténél a kisebbségben ma­radottak véleményét képviseli, tehát azonos véleményt valló párttagokét és nem egy, a közös nézetek alapján valamilyen akcióra szervezkedő cso­portét. Frakcióvá csak a döntéshoza­tal, a határozat megszavazása után válhat a kisebbség, de csak abban az esetben, ha eltérő véleménye hangoz­tatásához, propagálásához fórumo­kat teremt. Ezzel a demokratikus centralizmusnak azt az alapvető elvét sérti meg, hogy a párttag a döntésho­zatal után abban az esetben is köteles képviselni, sőt végrehajtani a határo­zatot, ha azzal személy szerint nem ért egyet. Persze, nem könnyű a dolga an­nak, aki igazát fenntartva, arról meg­győződve szorul kisebbségbe, hiszen végső soron jót akar, s az sem kizárt, hogy az idő majd őt igazolja. Ezt a lelkiismereti, a jogok és kötelességek, a meggyőződés és a kötelesség közöt­ti konfliktust igyekszik oldani a ki­sebbségnek az állásfoglalásban rögzí­tett ama joga, hogy felsőbb pártszer­vezethez fordulhat „a vitatott ügy új­ratárgyalása érdekében”. A demok­ratikus jogok széles körű bővítését jelenti ez, hiszen itt már nemcsak az újabb meghallgatásra kötelezik a fel­sőbb pártszervet, hanem újratárgya­lásra, felülvizsgálatra, végső soron a már többségi szavazattal szentesített határozat kontrolljára. íme a kézzel­fogható lehetőség annak realizálásá­ra, ami — bármennyire is erősen élt bennünk, bármennyire is éreztük szükségét — eddig óhaj maradt; le­gyen a párt önmaga kontrollja, egy- pártként is legyünk ellenzék, „önma­gunk ellenzéke”. Demokratikus centralizmus és magánvélemény Hosszú évtizeden át hozzászok­tunk ahhoz, hogy a párt erejét, veze­tői alkalmasságát a nézetek egyönte­tűségén, a munkamódszerek, a veze­tési gyakorlat uniformizáltságán mérjük. Az utóbbi években már sok merevség oldódott, az élet mondhat­ni kikényszerített egy sor változást. Most végre a párt országos értekezle­te foglalt állást mindezekben. A dol­gok természetéből következően min­denekelőtt a párton belüli demokrá­cia erősödik, mi több, annak új csa­tornái, fórumai nyílnak meg. Magától értetődő ez, hiszen itt, eb­ben volt a „szűk keresztmetszet” olyan időszakban, amikor a gazda­ság, a társadalom, a közélet demok­ratikus megújuláson megy át. Ilyen helyzetben egy vezető pártnak nem egyszerűen lépést kell tartani a de­mokratizálódási folyamattal, hanem a saját demokratikus megújulásával élére kell annak állnia. A társadalomban — és nemcsak a szocialistában — a demokrácia és a cselekvés, a fegyelem éppúgy elvá­laszthatatlanok egymástól, mint az állampolgári jogok és a kötelességek. Hatványozottan érvényes ez egy olyan pártban, amely a társadalom vezető erejének szerepét vállalja. Ezért a demokratikus centralizmus elve és gyakorlata szigorúbb normá­kat ír elő, mint alkotmányunk az ál­lampolgárok számára. A párt tagjai kötelesek végrehajtani az érvényben levő határozatokat akkor is, ha azok­kal nem értenek egyet: kötelesek a párt testületéinek álláspontját képvi­selni akkor is, ha egyéni véleményük eltérő; illetékes pártfórumokon kívül nem nyilatkozhatnak az elfogadott határozattól eltérő szellemben. Mindez bár a döntések utáni helyzet­ben kötelező a párttagokra, a demok­ratikus jogok szűkítésének tűnhet fel azok szemében, akik a „parttalan de­mokrácia” hívei. Csakhogy ilyen de­mokrácia még a társadalomban sem létezik, még kevésbé egy magát forra­dalminak valló pártban, amely egy­szerre vállalja a társadalom vezetésé­nek és önmaga, a saját tevékenysége kontrolljának a szerepét. Az országos pártértekezlet állás- foglalása alapján jelentősen szélese­dett a pártban a demokratikus moz­gástér. Ezt kiaknázni minden párt­tagnak nemcsak joga, hanem kötéles­sége is. A párton belüli demokrácia erősítése ugyanis egyfelől nagyobb le­hetőséget, garanciát ad a helyes dön­tésekhez, másfelől a vélemények üt­közésének lezárása a többségi­kisebbségi álláspontok tisztázásával élesebben rajzolja ki a végrehajtás­ban kötelező feladatokat, anélkül azonban, hogy elzárná a továbbgon­dolkodás, az ellenőrzés csatornáit. Faragó Jenő HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Lassú a változás, de miért késik? Felfokozott és jogos az emberek várakozása gazdasági bajaink csökkenése, a reményvesztettség helyett egy biztató jövőkép reális közelsége iránt. Ennek természete­sen számos társadalmi-gazdasági feltétele van. Ezek jelentős része sajnos hiányzik, a változás ezért ké­sik. Egyik legfontosabb eleme a ki­bontakozás feltételrendszerének (szerintem a legfontosabb), hogy az egyén anyagilag érdekelt legyen a kívánatosnak ítélt változás mielőb­bi bekövetkezésében. Ez esetben el­várható tőle, hogy minden külső nyomás nélkül is ereje, tudása legja­vát adva a kívánatos irányba húzza a maga szekerét a maga posztján, legyen az vezető vagy beosztott, mérnök vagy segédmunkás. Ebben megítélésem szerint nem történt ér­demi változás. Cipeljük régi gond­jainkat és szerzünk újakat. Régi problémánk, hogy sem az egyén, sem a vállalat kisebb- nagyobb kollektívája egyéni-közös­ségi jövedelmét nem a nyújtott tel­jesítménye arányában kapja. Nem értem, hogy egy évek óta vesztesé­gesen működő vállalat vezetősége magasabb egyéni jövedelemre tesz szert, mint az ugyanazon termelési profilba tartozó, de országosan is kiemelkedő teljesítményt nyújtó másik vállalat irányítói. Érthetetlen számomra, hogy a veszteséges vál­lalat miért tud ugyanannyi jövedel­met fizetni dolgozóinak vagy alkal­manként még többet is, mint a nye­reséges. Megkérdeztem egy (nyereséges) építőipari vállalat gazdasági igaz­gatóhelyettesét, ha egy dolgozójuk, egy brigádjuk vagy az egész kollek­tívájuk megduplázza a teljesítmé­nyét (mert van rendelésállomá­nyuk), s mondjuk kétszer annyi köbméter falat, kétszer annyi négy­zetméter vakolatot, mindezek alap­ján kétszer annyi nyereséget produ­kálnának, vajon megduplázódik-e az egyén hóvégén hazavitt jövedel­me? A válasz, gondolom, sokakat meglep. A fenti esetben a hazavihe­tő bér csak 2,5 százalékkal emel­kedhet! Érdemes-e tehát a nyeresé­get 100 százalékkal növelni? A je­lenlegi gyakorlat szerint tehát — mondja a szakember —, a kifizethe­tő bértömeg nem függ a teljesít­ménytől és a nyereségtől. Új szerzeményünk, ami a teljesít­mények fokozása ellen hat: a sze­mélyi jövedelemadó egyenlősdi vi­lágát idéző progresszivitása. A január 1-jei bérbruttósítás csak az előző évi teljesítmény után ka­pottjövedelemre történt meg. A ta­valyi teljesítmény meghaladásáért — ami kívánatos — kapott többlet- jövedelem a progresszív adósávba esik és harmadát, negyedét, esetleg a felét a költségvetés elvonja. Azért a túlóráért, amit tavaly dolgozott egy szakmunkás, 100 forint helyett ma 45 forintot visz haza. Pedig a teljesítménye nem változott. Elvár­ható-e tőle, hogy növekvő árak mellett csökkenő névleges forintért többet dolgozzon? Szerintem nem. A pécsi bányászok munkabeszünte­tése is erre hivta fel az értő fülek figyelmét. Mindez két példája a késés oká­nak. Ezért, de más késleltető oko­kért sem hibáztathatok a dolgozók és munkahelyi vezetőik. Szöllősi Béla az OTP megyei igazgatóhelyettese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom