Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-03 / 211. szám - 1988-09-05 / 212. szám
4 • PETŐFI NÉPF. • 1988. szeptember 3. LÁTOGATÓBAN AZ IVÁNYI-GRÍNW ÁLD TEREMBE\ Nyugodt színek, egyszerű formák JELEN LENNI A TÖRTÉNELEMBEN C Bőd Éva vázái. • Bokros Júiia kerámiái. Budai Ágota kerámiafigurái. Kecskeméten, a Petőfi Sándor utcában található a Képcsarnok Vállalat Iványi-Grünwald Terme. Itt ízléses, esztétikus ipar- és képző- művészeti alkotások között szemlélődhet az érdeklődő, kedvére (no és . a pénztárcájához mérten!) választhat az értékes darabok közül, hogy a lakásban méltó helyre kerülhessenek. Szeptember 7-éig két egymást kiegészítő tevékenységet folytató budapesti művész, Budai György belsőépítész és E. Szabó Margit textil- művész munkáival találkozhatnak a látogatók. E. Szabó munkáinak alapanyaga a gyapjú. A szőnyegek változatos méretben, a natúr mellett a világosbarna árnyalataiban készülnek Békésszentandráson. Minden darab megerősíteni látszik az állítást, mely szerint a textilművészet az iparművészet -legszolidabb, legcsendesebb és legvisszahú- zódóbb műfaja. Semlegességük, nyugodt kompozíciós és színharmóniáik gyakorlatilag bármilyen környezetben jól érvényesülnek, többféle funkcióra is alkalmasak. Budai György belsőépítész hajlított fémvázas asztalai, székei, foteljei a képcsarnok állandó, de legalábbis rendszeresen megtalálható darabjai közé tartoznak. Ülőbútor- családján belül a fémet és a textilt többféle színkombinációban alkalmazza. A körüljárható, megtapintható tárgyakon kívül az érdeklődők a lehetőségeket felsorakoztató album fotósorozatain találkozhatnak. A hangulatos bemutatóteremben szinte mindig kaphatók textilek, lámpák, bútorok, festmények, rézkarcok. Nusser Elemérné vezetőtől megtudtuk, hogy ezek az alkotások keresettek, kelendők, bár mintha jobban meggondolnák a választást a kecskemétiek. A jövőben tovább folytatják a kiállítások sorát. "A Kecskeméten gyakran alkotó Tímár József és Zoltán Mária Flóra festőművészek műveiből és Bőd Éva kerámiáiból rendeznek majd tárlatot. (károlyi—borzák) Budai György fémvázas bútorai, a háttérben E. Szabó Margit textilje. Házi Tibor lámpája. (Tóth Sándor felvételei) Veres Péter magyarságtudata Hiányt pótol Gyurácz Ferenc Veres Péterről írott könyve. Bata Imre kismonográfiája — az Arcok és vallomások sorozatban jelent meg — már természetéből következően sem foglalkozhatott „részletkérdésekkel”, mellette pedig jóformán csak Bíró Zoltán és Lengyel András írásait tudjuk említeni. Bíró Zoltán Veres Péter életművéből a ma is aktuális gondolatokat vette számba, Lengyel András tanulmányai pedig filológiai pontosságukkal tűntek ki. Könyvében Gyurácz Ferenc a legtisztább módon talált fogódzót a Veres Péter-i életmű értékeléséhez. A közép- kelet-európaiság jegyeit magán viselő történelmünkből indult ki. „A huszadik századi magyar társadalomfejlődésben rejlő progresszív tendenciának a társadalom önmegszervezésén és önmozgatásán, az államhatalmak elválasztásán stb. alapuló demokratikus szocializmus felé tartó utat tekintjük, melynek során a nemzeti tudat a hatalmi valós és a társadalmi önvalós eszközéből a társadalom emberi öntudatának, önazonosságának fontos tényezőjévé válhat” — írja történelmünk sajátos vonásairól, s azt vizsgálja, hogy a közösségiséget, társadalmiságot vállaló Veres Péter munkássága mennyiben szolgálta ennek a történelmünkben benne rejlő reális utópiának a kibontakozását. Messzire vezetne, ha a könyv szerkezetét követnénk, s gondolati rendben idéznénk a szerző egy-égy megállapítá- . sát. Ezt elkerülendő, csupán a következetességre, a tények továbbgondolására hívjuk fel a figyelmet. Gyurácznak van bátorsága ahhoz, hogy azokról az időszakokról is szóljon, amelyekben Veres Péter munkássága aligha segítette a fentebb vázolt utópia megvalósulását: a negyvenes, illetve ötvenes évek elejének időszakáról van szó ... Ám éppen ez a bátorság és következetesség adja meg a pozitív értékítéletű minősítéseinek hitelét is . . . A könyv középpontjában Veres Péter magyarságtudata áll, ezt a fogalmat azonban a szerző rendkívül összetetten értelmezi: a magyarságtudatot a népcsoporttudatból eredezteti, ezt követően pedig énnek valamennyi összetevőjét külön is vizsgálja. Az egyes részterületek kapcsán egy-egy időszalc elmozdulásait is érzékelteti, így tulajdonképpen sikerült egy olyan modellt teremtenie, amelynek segítségével fogalmi módon is értékelhette „legbeskatulyázha- tatlanabb” írónk gondolkodását. Módszertani szempontból is érdekes tehát az, ahogy a szerző a segítségül hívott modell révén az eredendően nem fogalmakon nyugvó írói gondolatvilágot az elvont gondolkodás számára is értékelhetővé tette. Gyurácz Ferenc könyve zárt logikai rendszert alkot: amint utaltunk már rá, a választott szempontrendszer alkalmas arra, hogy Veres Péter gondolkodását a maga szélességében, összetettségében, ugyanakkor pedig a történelem változása által való meghatározottságában mutassa be. Most mégis egy olyan összetevőre hívjuk fel a figyelmet, amely nem csupán a rendszeren belül bír fontossággal. Gyurácz a természet törvényeit tanulmányozó író jellemzéseként idézi a Veres Péter-i gondolatot: „Ez a mi, nagy, modern tudományunk annyira szobatudomány és lombiktudomány, hogy az ember és természet viszonyát, sőt szimbiózisát még csak most kezdi megismerni. Az ember a természetben él, mint a lajhár és a muslinca, mint a kaktusz és a vízitök és mint minden a világon, de most már a legsürgetőbb dolgok közé tartozik, hogy ez a viszony még az iskolás gyerekek előtt is világos legyen”. Mennyire egybecseng ez azzal, amit Simonyi Károly, a kiváló fizikus, tudománytörténész mondott a műveltségről: „Ä műveltség nem statikus állapot, amibe egyszer belekerül az ember és élete végéig abban leledzik. A művel tség folyamat, amelynek fenntartása állandó energiabefektetést igényel. . . A műveltség a nagy kapcsolatrendszerek ismeretét jelenti.” Napjainkban, amikor nem csupán az irodalom, s nem csupán az irodalomtudomány szakosodott, hanem a tudomány minden ága, talán joggal kérdezhetjük: lemondhatunk-e arról az íróról, aki létezésünk evidenciáit igyekezett megfogalmazni? Gyurácz Ferenc könyvének egyik érdeme az, hogy Veres Péterről mint gondolkodóról pontosabban: heurisztikus gondolkodóról — beszélt, a másik pedig az, hogy megmutatta: ez a gondolkodó a demokratikus szocializmus időszakában is tud mit mondani a feléje fordulónak. (Magvető, 1988) Fűzi László Százhetvenöt éve született Eötvös József Százhetvenöt éve született — no de melyik Eötvösről van szó? Semmi esetre sem a gyűlöletesen reakciós felmenőkről, atyáról és nagyatyáról, nem is a névrokon Károlyról, aki pedig már csak tiszaeszlári szerepe révén sem volt akárki. A legnagyobb Eötvös: József volt — hiszen még fia is az ő nagyságát növelte; mert „Legjobb műve” végül is Eötvös Loránd lett, a nagy fiú pályamódosítása ugyanis jelképes tartalmú. Bárcsak az egész magyar úri világ követte volna, a rossz „jogásznemzet” helyett a haladást hordozó természettudomány és technika népe lehettünk volna ... Eötvös József talán a legsikeresebb magyar. Az alap: európai műveltsége — a kor kívánalmainak elsajátítása. Jól versel, és a szentimentalizmusnak megfelelően megírja a korában legnépszerűbb magyar verset A megfagyott gyermek-ről 'De nem éri be a költészettel, még kevésbé a „tiszta lírával”; többre vágyik? eszméi győzedelmét áhítja. — Huszonhárom éves korában már és még ugyancsak az érzelmesség szelleme diktálja tollának a legszentimentálisabb regényt, a Karthau- sit, amelynek semmi köze a magyar valósághoz, a kor külföldi divatjának eleget tevő kozmopolita mű az, külföldön is sikere van. De nemcsak sznobságból játszódik Franciaországban, hanem mert ott már létezik olyan polgárosodás, amit be lehet mutatni. Az érzelmességtől aztán a hazai állapotok felé fordul, s elsősorban saját osztályát kritizálja; A falu jegyzője a magyar vidék, a vármegye rettenetes viszonyainak páratlanul gúnyos leleplezése, a Magyarország 1514-ben pedig a főnemesi ostobaság fenyegető bírálata. El is következik a várt forradalom, s a harmincöt éves Eötvös a kormányba kerül, kidolgozza az egyházaktól független oktatás tervét, amit persze még e forradalmi időszakban sem fogad el a felsőház — csak száz évvel később lesz realitás. Csakhogy a politikától majd két évtizedre visszavonult Eötvösnek a kiegyezés után, újból ugyanazon tárca élén, mégis sikerül sokat megvalósítania oktatásügyi elképzeléséből: mindenesetre keresztülviszi a kötelező népoktatást, s nem sokkal később a svájcival rokon szellemű nemzetiségi törvényt, amely azonban írott malaszt marad. Eötvös páratlan sikerének titka a sokoldalúsága: írói tevékenységében is politikus, és az irodalom az ő számára nem a politika pótléka, hanem saját pályáján belül is annak művészi segítője. Eötvös a politikában is igazi gondolkodó, filozófus: legkülönb müve épp az önkényuralom alatt írt A XIX. század uralkodó eszméi: ebben korának legnagyobb politikai gondolkodói közé nőtt föl. Fejtegetései a demokratizmusról ma aktuálisabbak, mint megírásának idején voltak! Utolsó műve pedig — a Gondolatok — az etikai nézetek mélységesen filozofikus és közösségi tartalmú sűrített előadása; az aforizma műfaj legkülönb magyar alkotása. Kristó Nagy István GULAY ISTVÁN: Kis emberhatározó Függ a magyar fürtben egy kisgyerek, Szabó Bálint. Megszólítom: Jól megkapaszkodtál-e'!- Én igen. de bír-e majd az ág? S majd ha nősz, vajon bírod-e tartani növekvő súlyodat! Ha muszáj, s akarom!- Muszáj, s akarnod kell. Marad elég fiú ti fürtön, ha lepottyanok . . .- Csúnya, s értéktelenebb a hiányos fürt. Igaz? Jga:.’ Szépíthetnéd is a fürtöt, ha jól illeszkedsz a többiek közé.- Nem olyan könnyű . ..- Hiszen tudom én'azt!- Milyen lehet más fürtben lenni?- Erdély nem tudja, mi a lapály, mondta Kazinczy. Mégis teljes a szépsége, mondom én. * Mi, gyermekek annyik lennénk csak, mint egy gyümölcs? Annyik, de nem: csali. Én többnek érzem magam. 1 Istennek tudom. . ' Nem, nem annak! Egyszer ennek, másszor annak! Ln tudok változni, Isten nem. Van, amikor kinevetem, máskor sajnálom magam, mint bohóc a cirkuszban. Cirkusz ez itt, szerintem, amit mi csinálunk. Csak a mi cirkuszunkban kicsi madarak, verebek, seregélyek, cinkék az oroszlánok ...- Ez egv ilyen cirkusz, fiam. Igazad van. * Nekem tetszik ez a beszélgetés veled, de nem értem! • — Megöregszel, s még mindig nem érted majd. — Talán, mert mindig itt csüngök csupán ezen a fürtön... — Nemzeteden! Úgy hívják ...! — Nemzet? Nemzet... Ez nemzet? — Az. — Ilyen kis fürt is — nemzet? Az. Minél kisebb, annál drágább. Nekünk! — Másnak olcsóbb?----Csak reményiem: mása válogatja! * F öldrengést, jégverést Szabó Bálint még nem élt meg. Hallott róluk. — Olyankor, nemzetembe csimpaszkodva, mit tehetek? — Csimpaszkodsz még erősebben. Kiváncsi vagyok, mi lehet azon túl, amit innen láthatok?! —- Hisz’ fürtöd sem ismered. .. — Nem ismerem, de érzem. Amazokat meg nem érzem. — Soha nem is fogod. — Az ember annyira zárt világba születik? Minden gyerek Diobel királyfi? — Úgy érted, „dióként dióban zárva lenni"? Egy Babits nevű költő szerint: igen. — Es szerinted? , , , , . , — Száz bölcsőben nem ringhatunk. Száz anyád, száz apad sem lehet. Száz fürtben sem növekedhetsz. — Azért mégis kíváncsi vagyok, milyen lehet másik bölcsőben, másik jürtben! —- Kitalálhatod! — Hogy? — Ahogy tudod. — Nem segítenél?-— Nem nagyon lehet. Annyit lehel (most tesszük éppen), amennyit ezzel a beszélgetésünkkel. * — Milyen fajta ez a fürt? — A fürt fajtaneve: magyar. — Jóféle fajta ez? — Azt hiszem, jó fajta. — Nem biztos? —- Azon mérik, a fürtből hány szem marad ép, hány szem érik be. Vagyik-e egyenként mindegyik arra, hogy minél tökéletesebb legyen. Együtt ítélhető meg a fürt. Egy-egy szemre hiába hivatkoznánk. Külön-külön hasonlithatatlanok. Együtt mégis értékelhető képet mutatnak. — így én nem vagyok én! — Igazad van. Semmiképp! Büszke vagyok rád, mert erre mind kevesebben jömiek rá. * — Népek életében is vannak évszakok? —- Furcsákat kérdezel. — Tavasz, nyár, ősz, tél, esős és száraz évszak jégkorszak, eocén, miocén . . ■ — Miket tudsz! — Tehát? — Talán vannak, de felismerni nem tudjuk az évszakokat. Ahhoz rövid ideig élünk. — A hegyek megmondhatnák.-— A hegyek? — Millió évekig élnek, nem? Ha figyeltek bennünket, derekukon, nyakukon élősködőket, s beszélni tudnának, elmondhatnák, vannak-e évszakok az embernépek életében! — Mi úgy mondjuk: történelmében. Vannak. De a hegyek szerencsére nem beszélnek, mi tehát abban a reményben élünk, abban vagyunk kénytelenek élni, hogy tavasz van, avagy éppen tavaszodik. — Óvatosan fogalmazol! — Értékelhetetlen, megfogalmazhatatlan gondolatokat fogalmazz minél óvatosabban! — De azért szabad ezeket is megfogalmazni? —- Mindent szabad. y — Bálintka! Tartok attól, ha elolvasod felnőttebben, amit most beszélgetünk, mit sem értesz majd belőle. Miért írjam le akkor ezt az egészet? — Majd próbálok visszaemlékezni rád, s hátha megértem! Kétlem. — Legyen meg azért nekem. Emlékként. A rák ollóját is nézegetem, amit a tengerről hoztam, pedig a rákot sem értem. — Jó. Hát emlékként! Hiszen leszel egyszer te is apa. Akkor érdekes lesz. De megőrzöd-e addig ezt az írást? — Őrzöm ... Meg őrzi is magát, ha olyan.
