Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-27 / 231. szám

1988. szeptember 27. • PETŐFI NÉPE 0 5

AZ UTOLSÓ NEGYEDÉV KÜSZÖBÉN

Számvetés a gazdaságról

Az utolsó negyedév küszöbén a magyar gazdaság állapotát, annak pozitív vagy negatív jellegét nem lehet kizárólag a megszokott módon jellemezni, értékelni. A hagyományos elemzési módszernek az a lényege, hogy bizonyos adatokkal, általában az éves terv előirányzataival vetjük össze a rendelkezésre álló legfrissebb számokat s az összehasonlításból vezetjük le azokat a következtetéseket, megállapításokat, amelyek az adott időpontban a gazdasági helyzetet jellemzik. Jelen esetben azért nem adhat százszázalékos — azaz objektív — eredményt s helytálló megállapításokat ez a módszer, mert a gazdaságban számos olyan tényező munkálkodik, amelynek hatásai nem számszerűsíthetők. Az általános forgalmi adó, a személyi jövedelemadó bevezetésére gondolunk s az idei esztendő eseményei közül a forint leértékelésére, előbb a konvertibilis valutákkal szemben, majd pedig a transzferábilis rubel árfolyamának már elhatározott emelésére.

Rendhagyó esztendő

Az idei év egyébként eleve rendhagyónak ígérkezett. Két teljesen új adókonstrukció egyidejű bevezetése, a minimális 15 százalékra méretezett fo- gyasztóiárszint-emelkedés olyan megterheléseket jelentett, amelyek egyes vélemények szerint a tervben megfogalmazott alapvető feladatok — az eladósodás lassítása, 250 millió dollár aktívum a konvertibilis elszámolási forgatómban, a költségvetési hiány mérséklése, az infláció kézbentartása — megvalósíthatóságát is veszélyeztethette.

Az anyagi termelés legfontosabb ágazataiban a volumenteljesítmények mindeddig és várhatóan éves szinten is tervközelieknek minősíthetők. A mezőgazdaság bruttó termelése a tavalyi alacsony, 1986-hoz képest visszaesett szintet ebben az évben mintegy 5-6 százalékkal haladja meg. Az iparban fordítva lesz: több évi stagnálás után az elmúlt évben bruttó termelése majd négy százalékkal nőtt, ám az idén még az I százalékos növekedéshez is, jelképesen szólva év végi hajrára, a negyedik negyedévben felfutó teljesítményre lesz szükség.

Ha figyelembe vesszük, hogy az ag-' rárszektor idei produktumából még csak most cs a negyedik negyedben csúcsosodik az export, első pillantásra meglepő, szinte rejtély, hogy a konvertibilis elszámolású kivitel az évkezdet óta dinamikusan növekedett s éves szinten is legalább az első félévi ütem

20 százalék volt - fenntartása valószínűsíthető.

Javulnak a cserearányok

Ebben az évben a tőkés piacon az eladási körülmények nekünk kedveznek, amit sommázva az tanúsít, hogy exportáraink a múlt év azonos időszakához lépest mintegy 13 százalékkal emelkedtek, az alapanyagoké és nyersanyagoké 20 százalékkal, az agrártermékeké 7 százalékkal. Az egyes árucsoportok eltérő — az anyagoknál pl. 30 százalék feletti — exportdinamikája tehát igen nagy mértékben a magasabb .árszintből adódik, az export volumene csak szerény mértékben emelkedett.

Bizonyosra vehető, hogy az adósságképződés lassításához tervezett és szükséges 250 millió dollár összegű külkereskedelmi aktívum realizálódik, ebben azonban részük van a szerencsés körülményeknek. Ebben az évben mindkét viszonylatban — a konvertibilis és a rubelelszámolású forgalomban egyaránt — javulnak a cserearányok s ez várhatóan elősegíti a népgazdasági jövedelem termelését.

Rubelelszámolásban, mindenekelőtt a magyar—szovjet árucsere-forgalomban évek óta érzékelhető cserearány-javulásnak nem csak pozitív hatása van. A kontingentált és nem növelhető energiahordozó-, alapanyag- és nyersanyagszállítások csökkenő árszint mellett a korábbinál kevesebb magyar termék —- gépipari javak — exportjára nyújtanak lehetőséget s újabban mind több feldolgozóipari vállalatnak vannak kapacitáskihasználási gondjai. Ebben az összefüggésben a transzferábilis rubel több mint 10 százalékos felértékelése nem logikus, mert drágítja az amúgy sem bővíthető importot s erősíti az exportérdekeltséget, miközben az importtal nem ellentételezhető exportot nem kívánjuk, nem szabad növelni.

A 15 százalék felett

Kevesebb jó szót, elismerést érdemel a kulcsfontosságú feladatok között szereplő költségvetési hiány mérséklése és az infláció tervezett keretek között tartása. A költségvetés az év kezdetétől hiánnyal gazdálkodott s hiánya az év derekán jóval meghaladta a költségvetési törvényben az év végére megszabott összeget. Kérdéses, hogy a nyári hónapokban foganatosított intézkedések — egyebek között a központi áremelések képesek a kívánt szintre szorítani a költségvetés hiányát, az viszont már a nyár folyamán bizonyosság lett, hogy a központi áremelésekkel a 15 százalékosra hirdetett infláció már nem tartható.

E tekintetben nem vigasz, még kevésbé gyógyír, hogy a nominális bérkiáramlás és az árszint egyaránt meghaladja a tervezettet, ily módon a reáljövedelem csők kenése az előirányzottnak megfelelő lesz. Lehel, hogy így lesz, ám a bekövetkezett anyagi-erkölcsi kár jóvátehetetlen. A lakosság reagálása természetes és előre kiszámítható volt: újkeletű megtakarításait nem takarékbetétben helyezi el, hanem készpénzben otthon őrzi, hogy esetleges áremelések hírére azonnal ‘vásárolhasson. Egyébként a lakosság az OTP-nél nettó adós pozícióba került, miután hitelfelvétele többszörösen meghaladta betéteinek növekedését.

Lesz-e újabb inflációs csúcs?

Hosszú évek után most újra hallani lehet — Mcdgyessy Péter miniszterelnök-helyettes egyetemi tanévnyitó beszédében — az antiinflációs magatartás szükségességéről, arról, hogy a gazdaságpolitika törekvése: az idei inflációs csúcs után ne következzen be újabb. Korábban szinte kizárólag az egyes esztendők reálgazdasági eredményei alapozták meg a következő esztendő lehetőségeit. Ma is így van, de szerepük már nem kizárólagos. 1989 objektív adottságait és lehetőségeit az 1988-ban elérendő egyensúlyi helyzeten, a tényleges inflációs rátán kívül az előkészítés stádiumában levő rugalmas bérgazdálkodás — ez még nem bérreform — a költségvetési támogatások minden évben, ezúttal is meghirdetett csökkentése és mint új követelmény: az áremelkedések ütemének visszafogására teendő intézkedések körvonalazzák majd. Az idén megalkotandó két további reformintézkedés, a társasági törvény és a vállalkozási nyereségadó-törvény a jövő évben még kevésbé munkálhat.

A társasági törvény életbelépése rövid idő alatt aligha indit el olyan tőkemozgásokat, amelyek a hatékonyság kimutatható javulását eredményeznék. Az ÁFA és az SZJA keserű tanulsága, hogy nálunk nincs adóreform áremelkedés nélkül. A vállalkozási nyereségadónak is lesz ilyen hatása, az ígéretek szerint — de ezek soha nem teljesültek —- az új nyereségadó egymagában 5-6 százalékkal növeli — tehát tovább növeli — az idei fogyasztói árszintet. Nem lesz könnyű feladat az áremelkedések ütemének csökkentése, amikor újabb, inflációt tápláló intézkedések — a bér- gazdálkodás liberalizálását is közéjük sorolhatjuk — lépnek életbe.

Garamvölgyi István

CADILLACET A HÁRMASFOGATÉRT

Orosz trojka Amerikában 0 Forgószél támad patáik alól.

George Co- wen amerikai üzletembernek nagyon tetszett a központi moszkvai lóversenytéren vásárolt szürke orosz trojka, csak a 4 éves rudas — a középső ló —

Manguszt nevével volt elégedetlen. így hát amint a lovak átkelnek az Atlanti-óceánon, kölcsönös megállapodás alapján Manguszt már Majestic néven lép partra. A három ló az ugyancsak Moszkvában vásárolt Orlov-fajta ügetölovakkal készül a hosszú útra. A trojkához díszes szerszámot, kocsit és szánt is készítettek. A trojkával együtt utazik állandó edzője. Anion Tarabu- jev is Ohio államba.

Bár az orosz trojka mint közlekedési eszköz már eltűnt az utakról, nem tűntek el a mesterek, akik úgy tudják befogni a lovakat, hogy patáik alól forgószél támad, s utasuk megfeledkezik a gépkocsiról. A lovak között megoszlik a feladat: a két szélső vágtat, a középső, a rudas pontosan, ritmikusan üget. Egy alkalommal — mondják — egy gazdag amerikai komolyan el akarta cserélni Cadillacjét egy trojkára, amely az „Orosz tél” fesztivál idején a népgazdasági kiállításon kocsikáztatja vagy szán- káztatja az embereket. Egy jó trojka ára különben nem marad el a modern gépkocsiétól.

Oroszországban, Moszkvában már 1847-től rendeztek trojkaversenyeket. A Tyimirjazev akadémia lótenyésztési múzeumában több tucat festményen örökítették meg az orosz trojkát. Londonban 1910-ben két orosz hármasfogat, egy szürke és egy hollófekete mutatkozott be. A Tarabujev-féle trojka részt vesz majd a Világ lovai című showban, ezt George Cowen tervezte el.

Az amerikaiak 1959-ben ismerkedtek meg az orosz trojkával, amelyet a szovjet kormány ajándékozott Cyrus Eaton gyáriparosnak, a híres közéleti személyiségnek. A fogatot híres lovas, számtalan trófea birtokosa, a Vlagyimir városi Vlagyimir Fomin edzette.

Hazatérte után a fogat szétesett, mert az amerikai lovászok számára szokatlan volt a dolog, így Fo- minnak vissza kellett mennie, hogy megtanítsa kollégáit. Annak idején, a századfordulón viszont az amerikai zsokéktól tanultak sokat, akik szerződéssel hosszú időn át dolgoztak Moszkvában és Péter- várott. De hát ez más történet.

Tulajdonképpen nem is fontos, hogy létezett-e a korábban említett amerikai, aki Cadillacjét adta volna egy trojkáért. George Cowen a fogatért mezőgazdasági gépeket és kényelmes versenylószállíló kamiont ajánlott fel, s ez utóbbi megkönnyíti a hosszú utazásokat a versenyekre az embereknek és négylábú társaiknak egyaránt.

Borisz Lavrenyuk (APN—MTI-Press)

AZ ŐSZI ÁRPA KIVÉTELÉVEL

Gyenge a kalászos vetőmag minősége

A szokásosnál kevesebben, a megye mezőgazdaságának vezetői, a tsz-szövetségek, a termelési rendszerek szakemberei vettek részt a napokban azon a tájékoztatón, amely a Vetőmag Vállalat Középmagyarországi Területi Központjának kecskeméti főmérnökségén volt.

A területi központ igazgatója, dr. Harangozó Károly az idén bekövetkezett szervezeti változásról, annak következményeiről beszélt. Elmondta, hogy az immár kél megye vetőmagforgalmát magára vállaló központ feladata, hogy a cég termelési értékének 25-30 százalékát állítsa elő. Ezért is vált szükségessé, hogy — alapvető és meghatározó fontossággal — a szakmai gárdát megújítsák. Jövőre, az idei átszervezési gondokkal és megújítási törekvésekkel teli esztendő után, 25 ezer tonna többletvetőmag forgalmazásának lehetőségét kapja meg a területi központ. Ez azt jelenti, hogy a Bács- Kiskun megyei termeltetés néhány növényből megnövekszik, egészen az önellátás szintjéig. Ennek hatása már az ősszel kötendő szerződésekben jelentkezik, főleg az árakra vonatkozóan. Az őszi gabonák felvásárlásakor, valamint az eladáskor a vállalat egyébként készpénz- és váltóforgalmat bonyolít, és ha szükséges, hitelez is.

A kecskeméti főmérnök, Szabó Lajos, a személyi változásokról tájékoztatta a résztvevőket, majd megemlitette, hogy a Kiskunsági Teszövvel karöltve az idén már szélesitették a fajtabemutatók sorát, a Homokhátság gazdaságaira is kiterjesztve.

A főmérnökség munkatársa. Huszár Petronella és Róka Istvánná, az őszi kalászosvetőmag- és a vetőburgonya-ellátás helyzetét vázolta fel. A múlt évi, ilyenkor kialakult gondokból okulva, ebben az évben a kalászosok vetőmagtermeltetésére jobban „rátartott” a főmérnökség. így ma ki nem szolgált igények nincsenek. Az őszi búzákból a pótrendelésekre is szállítani tudják majd a teljes martonvá- sári, szegedi és jugoszláv fajtasort. E vetőmagok minőségében azonban engedményt kell tenniük a termelőknek, hiszen a csírázási százalék, sajnos, igen gyenge. Sokkal jobb a helyzet az őszi árpáknál, a vizsgáltakban sok az első osztályú. A rozsok között azonban van MÉM-engedményes és még így is társmegyék segítségére szorulunk. A tervek szerint a vetőburgonya termőterületét jövőre növelik, és így a két megye szükségletét is ki tudják majd elégíteni. Ebben az évben a termés elegendő, a minőségi vizsgálatokat most végzik. Van elég Cleopátra, Desire és Romano is.

A területi központ osztályvezetője, Sass Zoltán a kiskereskedelmi forgalomról beszélt, arról, hogy a két megyei — kecskeméti és kalocsai — szakbolt ellátását kiemelten kezelik. A kiskerti vetőmagokból egyébként mintegy 2,2 millió ta- sakkal kínálnak. Miután a vetőmag szabadáras lett, a tasakokon csupán a tájékoztató ár jelenik meg, melytől a boltvezetők a piaci igényeknek megfelelően kismértékben eltérhetnek.

G. E.

A Sabaria új gyára

A Zala Mégyei Építőipari Vállalat kivitelezésében elkészült a Sabaria Cipőgyár vasvári üzeme. A 150 millió forintos költséggel létesített gyárban naponta 2 ezer pár lábbelit állítanak elő. A cipők egyelőre a hazai piacra kerülnek, de hamarosan megkezdik a tőkés országokban való értékesítésüket is. Felvételeinken: I. Csizmabélés a tűzőgép alatt. 2. Cipőtalp összekapcsozása a kéreggel.

(MTl-fotó)

NINCS ÚJ A NAP ALATT

Államadósság és petrezselyem

Mária Terézia életrajzát olvasva érdekes dolgokat fedeztem fel ifj. Barta János könyvében.

Amikor a főhercegnő 1740-ben trónra lépett, apjától, Habsburg Károlytól hatalmas, 101 millió forintra rúgó államadósságot örökölt. (Az összeg nagyságrendjét érzékelteti, hogy ekkoriban a monarchia évi adóbevétele alig volt több 10 millió forintnál.) Az adósság 40 százalékát 30 év alatt maga III. Károly produkálta.

Nocsak, gondoltam, mennyivel kellemetlenebb volt a régi uralkodóknak,őket egyszemélyben terhelte a felelősség. Míg kis hazánkban — 200 év múltán — a pazarlást így magyarázzuk: többet költöttünk, mint amennyit megtermeltünk.

Emlékirataiban erről a királynő így vall: „A hibák, amelyeket a kormányzat apámuram éleiében követett el, nem maradtak észrevétlenek előttem, annak ellenére, hogy felelősei mindent megtettek, hogy szándékaikat előttem megmagyarázzák .. .”

Uralkodói tapasztalataival később fényt derített az irányítás hatékonyságának legsúlyosabb gátjára, ma így fogalmaznánk: az egyéni érdekeknek a társadalmi érdekek elé helyezésére. De előbb a fiatal uralkodónőnek mindenekelőtt az udvar katasztrofális anyagi helyzetén kellett javítania, kezdetben takarékossági intézkedésekkel próbálkozott. Legelőször is közvetlen környezetében igyekezett rendet teremteni. F.lré- misztette az az évi 4 ezer forint kiadás, amit az udvari konyha pctrezselyemszükségletére fordítottak. De megütközhetett azon is, hogy az idősödő Amália császárné mindennap tizenkét kancsó magyar bort „fogyaszt”, vagy legalábbis ennyit számolnak el háztartásában. Mária Terézia gyors intézkedéseivel elérte, hogy az udvar kiadásainak egyharmadát rövid időn belül megtakaríthassa.

Talán napjainkban is elkelne egy ilyen, a központi költségvetési intézkedésekről szóló tételes beszámoló . . .

Aki azt hiszi, Magyarország és Csehország királynője, Ausztria főhercegnője ennyivel beérte, téved. Néhány év múltán új adórendszert vezetett be, amely a közigazgatás átszervezése mellett lényegében az adóterhek felemelését jelentette. Úgy látszik, nincs új a nap alatt. Már csak azért sem, mert akadt olyan tartomány, ahol a nemesek ravaszul a parasztokra próbálták áthárítani a maguk adóját is. Továbbá kiderült, mi, magyarok már ekkor is elleneztük az adóreformot: Pozsonyban 1741-ben a rendek „életüket *és vérüket” ajánlották fel a királynőnek, cserébe a nemesi kiváltságok megőrzéséért. Mária Terézia ugyan hangoztatta, hogy mennyire ellenzi a káros „visszaélésen és rossz szokáson alapuló” kiváltságokat, később mégis eltekintett attól, hogy Magyarországon a nemesi adózást bevezesse, nehogy a rendek adott szava megszegésével vádolják.

Mindezek ellenére a királynő reformjaival végül mégis stabilizálta a monarchia pénzügyeit. A közvetlen adó 1754-re 17 millió forintot tett ki, a teljes állami jövedelem a gazdasági élet felvirágzása nyomán megduplázódott. Megállt az államadósságok további növekedése és fizetni lehetett a korábbi kölcsönök kamatait is.

íme az élet — fejlettebb fokon — mégis csak ismétli önmagát. Az uralkodónak gazdasága felvirágoztatása akkor alig másfél évtized alatt sikerült. Vajon nekünk mennyi idő szükséges ehhez . .. ?

Kisvágó Árpád