Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-21 / 226. szám
1988. szeptember 21. • PETŐFI NÉPE • 3 Hatékony szocialista gazdaság kialakítása a cél Interjú Grósz Károllyal amerikai és aradi tárgyalásairól A Daily News interjút készített Grósz Károllyal amerikai útjáról és az aradi csúcstalálkozóról. Az MSZMP főtitkára, a kormány elnöke az alábbiakban válaszolt az MTI lapjának kérdéseire. A barátság lényégé: megérteni egymást Könyv a testvérvárosok születéséről A közelmúltban kaptam egyik ismerősömtől egy — Moszkvában a Novosztyi Sajtóügynökség által kiadott — könyvecskét a testvérvárosok mozgalmának létrejöttéről. A könyv szerzője Alekszej Dmitrijevics Valentej. A testvér- városok mozgalmának keletkezéséről és fejlődéséről, a világméretű háborúellenes mozgalomhoz való hozzájárulásukról ír részletesen, szól nagy figyelmet fordítva a szocialista országok testvérvárosai között fennálló sokrétű és sokszínű baráti kapcsolatok bemutatására. A szerző a bevezetőben írt gondolatai között kiemeli, hogy e kapcsolatrendszernek a testvériség és a béke a meghatározója. „Ma, amikor oly élesen vetődik fel az élet megőrzésének kérdése bolygónkon, amikor magát az emberiség fennmaradását is veszély fenyegeti, maga az élet juttat fontos szerepet a testvérvárosok mozgalmának. A barátság lényege az — fogalmazza meg Vaientej —, hogy igyekezzünk megérteni egymást!” ' » A mozgalom kezdete Ahhoz, hogy egyként és közösen tudjunk tárgyalni egymással, hogy közösen tudjunk gondolkodni, ahhoz közvetlen információkra, ismeretségekre, kontaktusokra van szükség. A testvérvárosi mozgalom története a második világháború elején kezdődik. A vészterhes években az emberek nagy szükségét érezték annak, hogy egymásra támaszkodhassanak, hogy egymásban bízzanak és összefogjanak a fasizmus ellen. Kecskemét jegyzett testvérvárosa, Coventry és az akkori Sztálingrád kezdeményezte az első ilyen jellegű kapcsolatteremtést. Az a két város, amely a világháború borzalmaitól a legtöbbet szenvedett. A részvétről, a szolidaritásról és a segítségnyújtásról szóló első táviratok 1942. október I4-én íródtak. Majd két év múlva, 1944 júniusában mindkét városban bizottságok alakultak a kapcsolatok ápolására. Ez az az időpont, amelytől datálódik e mozgalom kezdete, azé a mozgalomé, amely a második világháborút követő hidegháború időszakában sem vesztett időszerűségéből, összetartó erejéből, kapcsolatépítő, -mélyítő gondolatából, a közös cselekvésből. 1952-ben a franciaországi kis város, Dijon nyújt baráti kezet az angol Harrogate-nek és Sztálingrádnak. Dijon lakói az elsők között vettek részt a francia ellenállási mozgalomban. A testvérvárosi kapcsolatok jelképeként pedig településük címerét adták át a Volga-partiaknak. Ez a gesztus - abban az időben — a reakció heves ellentámadását váltotta. ki. A dijoni polgármester-kanonok, Félix Kir erre a következőt válaszolta: „... ideje véget vetni a hidegháborúnak, s ezt mi elérhetjük a közeledés útján.” Néhány év elteltével aztán a sorozatos próbálkozások eredményeként, 1957 áprilisában, a franciaországi Aix-Les- Bains városban megtartották a Testvérvárosok Világszövetségének, az UTO-nak (United Towns Organization) alapító kongresszusát. 12 ország 145 delegátusa gyűlt össze akkor, hogy „meghirdesse együtt a békét”. Több mint háromezer település Az UTÓ Alapokmánya rögzíti, a Szövetségnek az a célja, hogy a „faji hovatartozásuktól, nyelvüktől, valláshoz való viszonyuktól és politikai rendszerüktől függetlenül fejlessze a népek közötti megértést és együttműködést”. A Testvérvárosok Világszövetségét megalapító tagok kezdettől fogva elítélik az apartheidpolitikát, és a fejlődő országok városaival is egyenjogú kapcsolatok kialakításáért dolgoznak. Az UTÓ ma Európa, Ázsia, Afrika és az amerikai kontinens több mint háromezer városát egyesíti. A kapcsolatlánc ma is terebélyesedik. Alekszej Valentej könyvében bő terjedelemben foglalkozik a szovjet városkapcsolatokkal. Ma 150 szovjetunióbeli város 64 ország 350 településével tart fenn testvérvárosi kapcsolatot. Ezek között is kiemeli a szerző Szimferopol és Kecskemét 1961 óta meglévő kontaktusát, s érdekességképp említi Donyeck és a belga Charleroi, Jaroszlavl és a portugál Coimbra, Kurgan és az olasz Ruttina, Jalta és a finn Pietar- sääri, Tbiliszi és a nyugatnémet Saarbrücken, Taskent és az amerikai Seattle együttműködését. Moszkvának ez idáig több mint 50 állam fővárosával van testvérvárosi kapcsolata. „Észak Velencéje”, Leningrad 20 testvérvárosa között találjuk Rotterdamot, Le Havre-t, Drezdát, Gdanskot, Tur- kut, Osakát, Göteborgot és Zágrábot. Él és fejlődik Öröm számunkra, hogy Bács-Kiskun megye több városának is Európa több országában testvérvárosa található. E sorban találjuk Kecskemét franciaországi: (Arcueil), finnországi (Hyvinkää), angliai (Coventry), szovjetunióbeli (Szimferopol) várostestvérét. Kiskőröst Petőfi és Bem emléke köti össze a lengyelországi Tamow-val, Baját a vajdasági Zomborral és a nyugat-németországbeli Waiblingennel, Kiskunhalast Kanizsával, Bácsalmást Bezdánnal és az NSZK- beii Bachnanggal, Tiszakécskét pedig az ukrajnai Vesenszka- jával, Mihail Solohov szülőhelyével. A legújabb kontaktus Baját köti Waiblingenhez. A nyugat-németországi kisváros 1250 óta járási székhely, lakóinak száma 25 ezer, körzetével együtt eléri a 45 ezret. Az 1988. június 25-én aláírt szerződés szerint a városok képviselői évenként találkoznak, folyamatosan tájékoztatják egymást munkájukról, eredményeikről, gazdasági kontaktusokat szorgalmaznak kölcsönös érdekek alapján, és nagy súlyt fektetnek a különböző egyesületek, szervezetek együttműködésére, „különösen a népek kultúrája, a sport és az üdülés területén”. Az alig három hónapja aláírt szerződés zárópontja rögzíti, hogy „a partnerkapcsolatban Baja város körül fekvő községek is részt vesznek”. Mint korábbi példáinkból is kitűnik, a testvérvárosi kapcsolatlánc él és fejlődik. Az idő a mozgalom életképességét igazolja, nő a benne résztvevők száma, szélesedik az együttműködés társadalmi alapja, s a kontaktusok földrajzilag is kiterjednek. Az új láncszemek, az új célok és feladatok, a megújult formák között a legértékesebb minden résztvevő számára a kapcsolatok alapját adó termelési-kooperációs kontaktusok kiépítése és fejlesztése. Alekszej Valentej munkáját olvasva időszerű lenne Magyarországon is feltérképezni és egy összefoglaló munkában közzétenni a testvérvárosi mozgalom meglévő, élő, a nemzeti értékeket közvetítő tevékenységét. Ez egyfajta megbecsülését is jelentené a városok nemzetközi munkájának. dr. Kovács István Értjük is, vagy csak vitatkozunk? Bácsalmásiak az egyesülési és a gyülekezési törvénytervezetről — Grósz elvtárs amerikai látogatásának visszhangja rámutatott arra, hogy a látogatás csak lehetőségeket teremtett és azok kimunkálása most rajtunk múlik. Azt is elmondta, hogy kormánybiztost bíznak meg ennek kézbentartásával. Vajon emellett milyen lépések várhatók kormányzati, illetve törvényhozási szinten e lehetőségek kiaknázásának megkönnyítésére? — Szeretném hangsúlyozni, hogy igen kedvező körülményként kell értékelnünk azt a nemzetközi érdeklődést és alapvetően támogató közfigyelmet, amelyet gazdasági stabilizációs és kibontakozási törekvéseink külföldön kiváltottak. Úgy érzem, ez csak tovább erősödött az országos pártértekezlet nyomán, mert a politikai intézményrendszer korszerűsítésének elhatározása egységesebb keretbe foglalta, s ezzel még hitelesebbé tette a szocialista rendszerünk megújítására vonatkozó elképzeléseinket. A kölcsönösen előnyös külgazdasági kapcsolatoknak a jelentőségét hazánk életében, fejlődésében, azt gondolom, nem kell külön bizonygatni. Ezért vállákóz- tam, én . ipagam is szívesei).,., arca, hogy gazdasági programunk hazai hátteréről, várható előnyeiről és perspektívájáról személyesen tájékoztassam az érdeklődő szocialista és nyugati politikusokat, üzleti köröket, szakembereket. Azon túl, hogy mi is rendkívül sok tapasztalattal gazdagodtunk ezeken a látogatásokon, ebben látom elsősorban a külföldi partnerekkel létrejött találkozások célját és értelmét. Erről egyébként az amerikai és kanadai látogatásom során is meggyőződhettem. A kormánybiztos fő feladata az üzleti lehetőségek minél teljesebb körű feltárása, s az, hogy elősegítse az amerikai és a magyar üzletemberek egymásra találását és együttműködését. A magyar gazdaság iránti érdeklődés az elmúlt időszakban ugyanis jelentősen megnőtt, ugyanakkor hagyományosan elég lassúak vagyunk a konkrét üzleti lehetőségek kihasználásában. A magyar kivitel élénkülését, a külföldi tőke intenzív beáramlását azzal is elő akarjuk segíteni már a jövő évtől, hogy a pénzügyi szigor fenntartása mellett a hatékony vállalatok a mainál lényegesen kevesebb adminisztratív kötöttséggel juthassanak forrásokhoz, köztük a gazdálkodásukhoz, fejlesztési tevékenységükhöz szükséges nem rubelelszámolású importhoz. A külföldi tőke érdeklődésének fokozatos növekedését várjuk attól, hogy a magyar gazdaságban lehetővé válik értékpapírok megvásárlása, és — amennyiben gazdaságunk ér- dek.ei úgy kívánják — külföldi cégek akár egyedüli tulajdonosai is lehetnek magyar területen működő vállalatoknak. Ez összefügg a társasági törvény életbeléptetésével, amely egyebek mellett lehetővé teszi magánszemélyek társulását, széles körű üzleti részvételüket, beleértve közös vállalatok alapítását is külföldi cégekkel. Rugalmasabb vállalkozási formákat — Külföldön az eddigi jelek szerint különösen nagy érdeklődéssel várják az új társasági törvényt. Milyen irányelvek vezetik a kormányt ennek kidolgozásában és miiven eredményt várnak tőle? ’ — A társasági törvény, jelentőségét tekintve, kiemelkedik a gazdaság működését szabályozó sok jogszabály tengeréből. Talán az sem túlzás, ha az államosításokkal állítjuk párhuzamba. Jelentősége abban van, hogy jogi kereteket teremt a különböző tulajdonformák hatékony működése számára. A tapasztalatok szerint ugyanis, ha a vállalkozóknak a tevékenységi formák széles választéka áll rendelkezésére és az adott lehetőségek között a körülményekhez képest legrugalmasabb vállalkozási formákat alkalmazhatják, ez hihetetlen dinamikát kölcsönöz a gazdaságnak. S ami még fontosabb, a lendületet nem elsősorban a külső erőforrások bevonása táplálja, hanem a gazdaságban mind a mai napig elfekvő, mozdulatlan vagyon működésbe hozása, a megfelelő érdekeltség megteremtése révén. A társasági törvény tehát lehetőséget teremt egy rugalmasabb, al- kalmazkodóképesebb gazdasági szerkezet kialakítására. Konkrétan három kedvező hatást várunk: a tőke hatékonyabb allokációját, a lakossági megtakarítások vissza- áramoltatását a gazdaságba és a külföldi tőke nagyobb mértékű bevonása jogi és közgazdasági feltételeinek bővítését. Sokan félnek attól, hogy a társasági törvénnyel veszélyeztetjük rendszerünk szocialista jellegét. Ám én úgy vélem, hogy ha a szocializmus hagyományos tulajdon- formáihoz az idők folyamán olyan negatív lerakódások is társulhattak, mint a nemtörődömség, az együttműködésre való képtelenség, a bürokratizálódás és a rugalmasság hiánya, akkor ezek kiszűrésével a valóságban éppen a szocializmushoz kerülünk közelebb. A várhatóan megnövekvő gazdasági teljesítmények emberhez méltóbb életet tesznek lehetővé. Ugyanakkor a törvénnyel támogatott autonómia, az alulról való szerveződés és a különféle kollektív kooperatív megoldások szintén jól illeszthetők társadalmi, gazdasági céljainkhoz. Korszerű, hatékonyan működő szocialista gazdaság kialakítása a célunk, nagy hiba lenne, ha ezt a régi formákhoz való görcsös ragaszkodás akadályozná meg.” T udományos-műszaki együttműködés — A kifejezetten gazdasági szférán kívül milyen területen várható a kapcsolatok, az együttműködés kiszélesítése az Egyesült Államokkal és Kanadával? — A legszélesebb értelemben vett humanitárius területeken komoly lehetőségeket látok a kapcsolatok érdemi bővítésére. De engedje meg, hogy ezt egy szűkebb, bár mérhetetlenül fontos terület, a tudományos-műszaki együttműködés néhány konkrét mozzanatával érzékeltessem. Mindenekelőtt a Magyar Tudományos Akadémia, a Nehézipari Műszaki Egyetem és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem által gondozott, illetve tervezett kapcsolatok számára egyengettük az utat. Az Egyesült Államok hat városában és a kanadai Torontóban folytak ígéretes tárgyalások. Emellett az egyetemek közötti kétoldalú tudományos kapcsolatrendszer kiépítésének ügye szerepelt napirenden (pl. közös szoftverfejlesztés). Nagy teret kaptak a tengerentúli partnerek magyarországi nemzetközi menedzserképzőben való részvételének kérdései. Más konkrét, levélben megerősített visszajelzések is érkeztek, amelyek az érdekeltséget és a szándékok komolyságát mutatják. Ezen túlmenően jelentős műszaki-tudományos vonatkozásai vannak három, most kezdeményezett együttműködésnek. Az első a Westinghouse által létrehozandó, magyarországi technológián belüli, minőségbiztosítási és termelékenységi központot érinti. A másik a Torontóban létesített kapcsolat a Bell-Northern Research Ltd.-vel, a tudományos együttműködés témakörében. Végül szintén Torontóban az Ontario Hydro céggel és partnereivel állapodtunk meg az együttműködésről az atomenergetika fejlesztésében. A tudományos-műszaki együttműködésnek ezek a kezdeti eredményei, úgy gondolom, joggal kelthetnek bennünk bizakodást a kapcsolatok elmélyítése és más területekre való kiterjesztése tekintetében is. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy sem az USA, sem Kanada esetében nincs olyan megoldatlan politikai kérdés, ami gátolná gazdasági, tudományos, kulturális és egyéb kapcsolataink bővítését. Azt gondolom, hogy nekünk, magyaroknak kell most élni tudni ezekkel a kétségkívül nagy tartalékokat sejtető lehetőségekkel. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezek az esélyek kihasználatlanok maradjanak.” Arad után — Milyen fejlemények várhatók a közeljövőben az aradi csúcstalálkozó után a magyar—román kapcsolatok terén? — Én mindenekelőtt a tárgyalások tényét tartom igen fontosnak, mert 11 év óta a két párt főtitkárai között nem volt ehhez hasonló munkatalálkozó. Tárgyszerű, hasznos tanácskozás volt ez véleményem szerint, mert megállapodtunk azoknak a kérdéseknek a további tanulmányozásában, amelyek megoldására mind a két fél részéről megvan a hajlandóság. A legnagyobb jelentőségű ezek között a gazdasági kapcsolatok magasabb szintre emelése és a turizmus fejlesztését is ilyennek tekintem. A találkozón sorra vettük a kapcsolataink szempontjából fontos valamennyi témát, de a dolgok természeténél fogva konkrét eredmények itt még nem születhettek. A közeljövő reálisan lehetséges fejleményének ezért a tárgyalások folytatását nevezném, elsősorban a szakterületek vezetőinek, képviselőinek kölcsönös látogatásai révén, de ha szükséges, a legmagasabb szinten is. A két szomszédos ország kapcsolatainak javítását egyébként olyan lényeges ügynek érzem, amitől nem szabad sajnálni sem az időt, sem a türelmet. — A vita célja, hogy növeljük a közéleti aktivitást, hogy mindany- nyian átérezzük: az ország dolga a legszemélyesebb ügyünk — mondta Prikidánovics Ottó, a Hazafias Népfront városi titkára, amikor köszöntötte az egyesülési és a gyülekezési törvénytervezet megbeszélésére összejött bácsalmásiakat a városi könyvtárban. Akik számára a Hazafias Népfront a vitát meghirdette — értelmiségiek, főként pedagógusok, tanácsi és pártappa- rátusbeli dolgozók —, el is jöttek szép számban. Hozzászólt a főépítész, a tanár, a jogász. Mind magánemberként — mint hangsúlyozták —, de a köz érdekében. Először az egyesülési törvény tervezete került napirendre, és különösen a 3. paragrafus váltott ki élénk eszmecserét. Bötkösné Molnár Erzsébet a C változat mellett tört lándzsát. Régi párttagként az a meggyőződése — mondta —, hogy az MSZMP-nek van 'ereje, hogy a lehetőséget megadja más pártok működéséhez. Vargyai Antal felvetette, hogy a Magyar Demokrata Fórum esetében tömegszervezetről vagy pártról van-e szó, és megkérdezte, hogy a törvény életbe lépésével visszamenőleg is bele lehet-e szólni a működésébe? — Mikor határozatképes valamely egyesület? A tervezet úgy határozza meg, hogy akkor, ha a tagok fele megjelent. Egyébként az ülést el kell halasztani, majd másodszorra is összehívni, de ekkor már a létszámra való tekintet nélkül határozatképesnek tekintendő, így bizony könnyen ki lehet játszani a törvényt! Nem kell hozzá más, • csak egy lehetetlen időpontra hívni össze a tagokat — mondjuk, amikor a helyi csapat kupamérkőzést játszik —, majd egy fél órával később megtartani a két megjelenttel is most már határozatképessé vált összejövetelt. Nyilvánvalóan hiányzik az a paragrafus, mely az ilyen visszaélést kizárja. Hasonló a helyzet, amikor a tervezet úgy fogalmaz, hogy a határozatokkal kapcsolatban ki kell kérni az érdekelt szervezetek véleményét. Hogyne, hiszen eddig is kikérték! Azután nem volt akadálya, hogy olvasatlanul a papírkosárba dobják, hiszen arról nem esett szó, hogy figyelembe is kellene venni, így elegét tettek a törvény betűjének, de nem a szellemének. Dr. Berzátzy Eszter, Majsztro- vics Istvánná és Kalapos Mária egy véleményen voltak, hogy pártatlan bíróságra kell bízni a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vételét, illetve törvényességi felügyeletét. Végezetül egy megszívlelendő észrevételnek adott Nagyné Bernschütz Judit hangot. Szerinte a törvénytervezet — minden jószándék ellenére, ami a nyilvánosság igényét illeti —, olyan jogi szaknyelven van megfogalmazva, amelyet az állampolgárok túlnyomó többsége meg sem ért. A társadalmi vitának akkor volna igazán értelme, ha közérthető megfogalmazásban születnének a törvények, vagy legalább ilyen nyelven írott magyarázatot fűznének hozzájuk. Véleményében osztozott Németh Mihály, Honthi György és Schoblo- cher József is. Gál Zoltán Sorosnyelvtanfolyamok Öt hét az Egyesült Államokban Második alkalommal hirdette és szervezte meg azt az egyesült államok beli öthetes angol nyelvi kurzust a Sorosalapítvány és a Művelődési Minisztérium, amelyen csaknem másfélszáz buda- pésti és vidéki egyetemi, általános és középiskolai nyelvtanár, valamint egyetemista és középiskolás diák tökéletesíthette nyelvtudását. Miként az MTA Soros-alapítvány Titkárságán elmondták, ezúttal az USÄ hat egyetemén tölthettek július—augusztusban a magyar csoportok egy-egy bő hónapot, s különböző, előzetesen kiválasztott szemináriumokon fejleszthették beszéd- és íráskészségüket, s hallhattak előadásokat az amerikai irodalom és művészet, az ottani kulturális élet számos területéről. A pályázatra jelentkező mintegy 800 oktató közül szakmai bizottság választotta ki azt a 29 általános-, 25 középiskolai és 20 egyetemi, illetve főiskolai tanárt, illetve négy műfordítót, akik lehetőséget kaptak az utazásra. Egy másik szakértői zsűri bírálta el azt, hogy az idei angol nyelvi országos középiskolai verseny negyven helyezettje közül melyik húsz tanuló utazhatott a kurzusokra. Idén iselsőbbséget élveztek azok adiákok, akik külföldi tanulmányúton még nem vettek részt. A középiskolásokat — csakúgy, mint tavaly — a Connecticut-i Choate Rose- mary Hall egyetemére vártál^színvonalas programokkal: egyebek között irodalom-foglalkozásokon, írás- és beszéd- gyakorlatokon, pszichológiai, esztétikai kurzusokon, kirándulásokon és kulturális rendezvényeken vehettek részt. Az általános és középiskolai tanárok a Marylandi egyetemen és a "Providence-i Brown egyetemen, az egyetemi tanárok a philadelphiai Pennsylvania Universita- son, az angol szakos egyetemi hallgatók a bostoni egyetemen, míg a közgazdaság- tudományi és bölcsész hallgatók a washingtoni egyetemen tölthettek öt hetet. A napokban beérkező legfrissebb visszajelzések szerint a kurzusok igen színvonalasak és jól szervezettek voltak. A diákok, oktatók az angol nyelv, az amerikai társadalom. a kultúrtörténet, a közigazgatás és a mindennapi élet legkülönbözőbb témaköreit feldolgozó órákon kívül rendszeresen használták az intézmények jól felszerelt könyvtárait, nyelvi laboratóriumait. A pedagógusok — az ottani tanárokkal konzultálva — megismerkedhettek az amerikai nyelvoktatás, egyetemi, középiskolai képzés legújabb pedagógiai, metodikai elvei vei és gyakorlatával is.
