Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

1988. augusztus 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Export Kunszentmiklósról A VÁV kunszentmiklósi gyárá­ban készülnek belföldre és exportra a kis- és nagyfeszültségű villamos elosztó berendezések. Az elmúlt kö­zel háromnegyed év alatt előállított 100 millió forint értékű berendezés­ből mintegy 16 millió forint értékűt exportálnak, szinte teljes egészében tökéspiacra. Nagy reményeket fűz­nek az irak—iráni háború befejezé­séhez, mert a múltban mindkét or­szág hagyományosan jó megrende­lőik közé tartozott. p • Tabajdi Zsigmondné és Tóth János az Etiópiának gyártott RSO—3 típusú villamos beren­dezéseken dolgozik. • A debreceni Biogal Gyógy­szergyár részére már szállításra készíti elő a tízmezős, 20 kilo- wattos, nagyfeszültségű berende­zést Kiss Attila, Sitkéi Zoltán és Kábái Zoltán szerelő. Alapkutatás és műszaki fejlesztés Kibontakozásunk egyik alapvető feltétele a műszaki fejlődés, ennek sike­réhez a természettudományok fejlett művelése is szükséges. Ismeretes, hogy fejlett tudományos bázis nélkül nem jöhetnek létre azok az új megoldások, találmányok, amelyek egyre fejlettebb műszaki hátteret adnak az iparnak és a mezőgazdaságnak. A kutatások, kü­lönösen az alapkutatások nem kellő színvonala viszont azt is eredményez­heti, hogy a külföldön létrejött tudo­mányos újdonságok befogadása ve­szélybe kerül. A maradványéi szerint Különösen fontos ezt hangsúlyozni most, amikor az általános pénzszűke miatt a tudományos kutatásokra job­bára csak az úgynevezett maradvány­elv szerint jut pénz, mintha valamiféle luxus, presztízs vagy éppen nélkülözhe­tő befektetés lenne az ide szükséges tö­ke. Az alapkutatások nem szolgálják olyan közvetlenül a gyakorlatot, mint az alkalmazott kutatások, ezért ez utóbbiaknál előbb fogalmazódik meg a kutatási cél, és ehhez igazodik a többé- kevésbé sikerrel kecsegtető kutató­munka. Az alapkutatásokat olykor­olykor a külső szemlélő egyenesen cél­talanoknak tekinti. Ebben annyi az igazság, hogy az alapkutatás sohasem valamilyen kitűzött célt szolgál. Ami­kor például a fizikusok alfa-részecskék­kel különböző atomqkat bombáztak, nem azért tették, mert atomreaktort vagy atombombát akartak létrehozni. Ők csak magreakciókat vizsgáltak, azt kutatták, hogy milyen feltételekkel mennek végbe. A tudományt és a tech­nikát előrevivő felfedezések nem min­dig nőnek ki a korábbi eredményekből. Hiába tökéletesítették volna végletekig mondjuk a telefont és a telefonhírmon­dót, sohasem alakult volna ki olyan fejlett elektronikus tömeg- és egyéb kommunikáció, mint abból az alapku­tatásból, amely során felfedezték a rá­dióhullámok keltésének módját. Vagy hiába hozták volna létre a legkorsze­rűbben kifejlesztett elektroncsöveket, ha nem találják fel a tranzisztort, s tranzisztorok segítségével sem lehetne manapság olyan berendezéseket létre­hozni, mint a chipekkel. Más kérdés, hogy egy gazdaságilag közepesen fejlett kis ország nem képes olyan mértékű alapkutatásokra, ame­lyek a teljes tudományos skálát átfog­ják. Olyan témákat kell kiválasztani, amelyeken világszínvonalon dolgoz­hatnak a kutatók, míg a többi területen a külföldi tudományos eredmények hasznosításától várhatunk sikereket. Fontos tudománypolitikai döntés an­nak megállapítása, hogy mely kutatá­sok tartozhatnak egyik, s melyek a má­sik csoportba. A magyar „narancs” Az alkalmazott kutatásokban pedig még inkább fontos a válogatás. A haj­dani, a teljes önellátást szolgáló szemlé­lettel szemben — amelyik mindent sa­ját erőből kívánt létrehozni, s amely­nek jellemző példája az egyik magyar filmszatírában fogalmazódott meg: a magyar „narancs” kicsi is, savanyú is, de mi hoztuk létre — ma az a helyes elv járja, hogy nem szabad nekünk feltalál­ni azt, amit a világon máshol már felta­láltak. A licencek, know-how-k vásár­lásából is kinőhet világszínvonalú mű­szaki fejlesztés. Részben úgy, hogy azo­kat továbbfejlesztik, részben pedig úgy, hogy alkalmazásuk közben a kutatók, technikusok fölfejlődnek ahhoz a szín­vonalhoz, amelyet az adott szellemi termék képvisel. Ne felejtsük el, annak idején Japán is úgy kezdte, hogy a világ legnagyobb liccncvásárlójává vált, s szakemberei kezéből sohasem hiány­zott a kamera, mindent lefényképeztek, mindent tudni akartak. Talán az első megdöbbenést akkor élte át a világ mű­szaki közvéleménye, amikor a japánok előbb gyártottak sorozatban autót Wankel-motorral. mint a németek, akik feltalálván az újfajta konstrukci­ót. liccncét eladták a távol-keleti or­szágnak. Közös érdekeltséggel Persze hiába vannak az alapkutatás­ból. alkalmazott kutatásból kikerülő jó eredmények, ha azok nem táplálják a műszaki fejlődést. Más megfogalma­zásban: nem jó. ha nincs meg a kellő kapcsolat a kutatás és a műszaki fej­lesztés között. Ez viszont csakis a kö­zös érdekeltség talaján alakulhat ki. Ebben elég nagy utal telt meg eddig mindkét fél. A vállalatok műszaki fej­lesztéssel foglalkozó mérnökei és pél­dául a tudományegyetemek kutatói között sokkal szorosabb kapcsolatok vannak, mint korábban. A vállalati ku­tatók közül gyakorlattá fejlesztett tu­dományos eredmények révén sokan ju­tottak el a tudományos tevékenység világába, s a kutatóhelyeken dolgozók is szerepelnek a vállalati fejlesztések­ben létrejött szabadalmak tulajdonosai között. Ennél azonban manapság jóval többre van szükség, s ezt a többletet valósítják meg a tudományos-műszaki parkok, amelyek az alapkutatási ered­ményeket egy érdekeltségi szervezet re­vén hasznosítják egészen a termékek kialakításáig. E parkok tagja lehet ku­tatóintézet, egyetemi kutatóhely, válla­lat, s a fejlesztések során mindegyik résztvevőnek egy az érdekeltsége: a fel­merült ötletek, tudományos eredmé­nyek minél hamarabb gazdagítsák mindennapi életünket. Egy-egy kutatás menedzsere ügyel arra, hogy a különál­ló területek gazdái szót értsenek egy­mással. így a gazdasági sikerek újabb és újabb tudományos gondolatokat ér­tékesítenek a gyakorlatban. Gőz József A szatyor felől HALPUSZTULÁS A KOLON-TÓNÁL A fiatalasszony csak a tekintetével őrzi a mellette lépkedő, ugrabugráló kisgyermekét. Másként nem tudja fogni, védeni, hiszen mindkét kezében tömött szatyor van. Finomkodóan kosarat is írhattam volna, de a leg­gyakoribb egyszemélyes szállítóalkalmatosság mégiscsak ez a végtelensé­gig nyújtható, degeszre tömhető, mindenféle alakzatot felvenni képes hálószerű eszköz, ami szinte hozzánőtt már a dolgozó nő kezéhez. „Dolgozó nő”, milyen furcsa, kétszínű is ez a kifejezés. Mivel hazánk­ban a statisztika szerint is az aktiv keresőknek mintegy 46 százalékát a nők teszik ki. A népességen belüli arányukat tekintve tehát alig akad köztük „nem dolgozó”. Remélhetőleg ma már senki sem tartja tétlenke- dőnek az alig 224 ezer gyermekgondozási „szabadságon” — e szón is lehetne meditálni! — levőt és a nyugdíjkorhatárt elérőket. Túljutottunk már azon a szemléleten, amely az említett kifejezésből következően nem tartotta „értékteremtőnek” a háztartási és gyermeknevelési teendőket, a család összetartására, ellátására irányuló erőfeszitést. Bizonyára azon az időszakon is végérvényesen túl vagyunk, amikor az ehhez hasonló össze­vetésekre vetemedő közgazdászt vagy újságírót a „szatyorpolitika” hir- detőjeként illették nem éppen hízelgő jelzőkkel. Bizony ma már ez az úgynevezett — bár mostanában divatjamúlt — szatyorpolitika kifejezés tartalmát és lényegét nézve nagyon is elsőren­dű gazdasági és társadalmi tényezővé lépett elő, amelyet valamirevaló közéleti ember nem hagyhat figyelmen kívül. Nemrég hivatalos adatok is napvilágot láttak a lakosság ez évi — részarányosán a félévi — fogyasz­tásának alakulásáról, az árakkal kapcsolatos összetevőkről, amelyekből az életszínvonal alakulására is következtetni lehet. A szakszervezetek vezetői vitába szálltak egyes kormányintézkedések indoklásával, indo­koltságával, s úgy léptek fel nyílt fórumokon, mintha nálunk mindig is ez lett volna szokásban az érdekképviseleti szervek részéről. Csak örülni lehet ezeknek a vitáknak, az árak és bérek, a költségvetési számok, a pénzügyi helyzet nyitott kezelésének. Még akkor is, ha az egyén szempontjából nehezen követhetőek az országos adatok, elképze­lések és állásfoglalások, banki manőverek, export-import üzletek stb., főleg ezeknek az állampolgár életére gyakorolt hatása marad homályban. A nyitottság, a társadalmi ellenőrzés — ma még sokszor csak annak látszata — idővel bizonyára kihat majd a következő hónapok és évek gazdasági lépéseire. Szigorítva a közpénzek felhasználását, fékezve az adósságállomány növekedését, kisebbítve az egyensúlyhiányra való örö­kös hivatkozás eshetőségét. De látni kell, hogy aki a szatyrot cipeli naponta vagy csak hétvégeken, a politikát, az ország állapotát is valahogyan a bolti pénztárak és az árcédulák számaiban, a kosárba rakott áruk végösszegében, saját jöve­delme és költségei tükrében méri, értékeli. Lépked a fiatalasszony a boltból hazafelé, s arra gondol, hogy ma még sok munka várja odahaza. A szatyorból paprika, paradicsom kandikál ki, talán lecsó lesz belőle, de a befőzés gondjai is nyáridőben rakják a legnagyobb terhet a családanyák vállára. A dráguló piac miatt is gondol­niuk kell a télre, a gyermekek változatos táplálkozására, ami egyre nehezebb feladat. A „szatyor felől” vajon milyen lehet az ország képe, helyzete, s milyen véleményt summáz a cipekedő asszony, amikor hallja, olvassa a szakkife­jezések özönét, a jövőre vonatkozó előrejelzések furcsa vegyületét, me­lyekben aligha ismerheti fel önmagát. A piaci kosár „nyelvén” kellene egyszer elmondani a dolgok lényegét. S az se lenne baj, ha mindig ezen a nyelven beszélne a szónok, a vitavezető, az újságíró, a közgazdász, a tanácselnök és a párttitkár. Mert ez a legtisztább, a legérthetőbb beszéd, arról szól, amiből élünk, s ahogyan élünk. Őszintén, mellébeszélés nélkül. F. Tóth Pál „Dögtemető” a nemzeti parkban? „Szégyelletes, felháborító álla­pot! — méltatlankodik Balogh Sán­dor olvasónk Izsák, Matyópusztá­ról küldött levelében. A Kiskunsági Nemzeti Park féltve őrzött területé­nek, a Kolon-tónak a főütőcre, az Átok-csatorna, a Kulléri-zsilip kör­nyékén dögtemetővé lett. Az utóbbi hetekben tömegesen pusztul ott a halállomány. A felpuffadt, oszló te­temeket a ragadozó madarak sem tüntethetik el, mert a csatorna elha­nyagolt, gondozatlan. Benőtte a sás. a káka, beborítja a zöld béka­nyál ...” Olvasónk panaszával a Kiskun­sági Nemzeti Park igazgatóját, dr. Tóth Károlyt kerestük fel. — Jogos a panasz, a felháboro­dás — mondta az intézmény veze­tője. — Valóban lehangoló látvány a zsilip környéke ilyenkor nyár kö­zepén. A visszatartott víz felmeleg­szik, s így kevesebb oxigén marad a pikkelyeseknek. Sok hal pusztul el. Ha a természetvédelmi terület víz­háztartását meghatározó csatornát — figyelve többszöri kérésünkre -— karbantartaná a Kiskőrösi Víz­gazdálkodási Társulat, nem lenne „dögtemető” ez a szakasz. Veszé­lyes is ez az állapot, hiszen a vadál­latok sokasága iszik a fertőzött posványvízből. Könnyen felütheti fejét egy járvány vagy egy nagyobb vadpusztulás. Éppen a fokozottan védett területen! Mi is szégyenke­zünk, amikor vendégeket viszünk a rendkívüli értékeket rejtő rezervá­tumba, hogy ilyen látvány fogadja a látogatókat. Most majd ismét in­tézkedést sürgetünk a partner szer­vezetnél. Ha nem lesz változás, bír­ságolunk! A későbbiek során mi is visszaté­rünk majd az olvasónk által joggal kifogásolt problémára, a KNP és a vízgazdálkodási szervezet vitájára. Reméljük, hogy a Kiskunsági Nem­zeti Park szakemberei, akik mindig szigorúan lépnek fel a rend- és sza­bálysértők ügyében (áprilisban mi is megírtuk, hogy a szabadszállási pusztán engedély nélkül dolgozó festőművészt a természetvédelmi őr kiutasította a rezervátumból), hat­hatósan tudnak intézkedni ilyen el­szomorító ügyben is ... F. P. J. • • Üdítőital-újdonság: a Queen A Budapesti Szeszipari Válla­lat óbudai üzeme négy, különféle ízű Queen üdítő­ital palackozását kezdte meg. A kánikulában a kóla, tonik, man­gó, kiwi ízesítésű italból naponta 16 ezer 1,5 literes pa­lackot töltenek meg. Újdonság az is, hogy az üdítők átlátszó műanyag palackba kerül­nek, amit a gyár a Borsodi Vegyi Kombináttól vá­sárolt alapanyag­ból készít. Az új üdítőital és cso­magolási techno­lógia az óbudai üzem idén befeje­ződő rekonstruk­ciójával vált lehe­tővé. (MTI-fotó) Munkahelyi dobogások Kicseréltük nézeteinket a főnökömmel. . . Azóta nem találom a sajátomat. * A jubileumi ünnepségen mindenki kapott jutalmat: az igazgató húsz­ezer forintot, a takarítónő pedig egy új seprüt. * Az irodákban új fejekre lenne szükség, de sajnos az igazgatóság megint csak új bútorokat hozatott. * Módosított közmondás: „Szólj igazat, és betöröm a fejed!" * Ne tévesszen meg senkit, hogy a főnök hajadonfött jár . . . Attól még lehel vaskalapos'. * Jó lesz vele vigyázni!... Újabban adórendszer-ellenes kifejezésekkel Iraktól bennünket. * A kollégám nem tudja tartani a száját. Ha belerúgnak, felszisszen. * Munkahelyi tájékoztatás: •— Úgy tudjuk, hogy az igazgató elvtárs felesége szanatóriumban van . . . Állítólag Giziké, a titkárnő helyettesíti. * A beosztottak sem egyformák — Az egyiknek igazat adnak, a másiknak fizetésemelést. * Olvasom az újságban, hogy az idén is jól sikerült a fásítási hónap ... Ezek szerint jövőre még több fajankó lesz körülöttünk? * Nehéz körülmények között dolgoznak: lent, a műhelyben akadozik az anyagellátás, a titkárságon meg elromlott a kávéfőző. A klasszikus marxizmus szerint a proletár csak a láncait veszítheti el, a mostani szerkezetátalakításnál viszont Kovács 13. János az állását is. * I Látszik, hogy a kollégám rendszeresen jógáz ik. A főnök jelenlétében még a lélegzetét is visszatartja. * Nálunk most három hétig szünetel a vállalaton belüli információcse­re ... Lancsák néni, a takarítónő kivette évi rendes szabadságát. * Az új főnök rendkívül muzikális egyéniség ... Már minden beosz­tottját megtanította kesztyűbe dudálni. * Ma délelőtt nálunk az ajtókra, szekrényekre, asztaljiókokra új zára­kat szerellek ... A biztonság kedvéért én a számra is tettem egyel. * A tudás előtt fejet hajt az ember ... A Jőnök elölt legtöbbször csak gerincet. * Amikor felvette a fizetését, a gyermekkora jutott az eszébe: újra kisbéresnek érezte magát. * Hiába bizonygatja, hogy ő is a gerincesek családjába tartozik, a kollégái már nem hisznek neki. * Figyelmeztető tábla nyugdíjas-találkozón a gyári kuliúrluíz elölt: „Ernyőt, koldusbotot a színházterembe bevinni tilos!" * Az igazgató már a mundér beesületét sem tudta megmenteni. A sza­nálási bizottság a többi értékkel együtt a mundért is zárolta. * Nem csoda, hogy mozgásszegény életmódot folytatok . . A főnököm állandóan arra figyelmeztet. hogy ne sokat ugráljak. Kiss György Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom