Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 6. V állalkozók — szövetségben Ez év elején megalakult a Vállalkozók Országos Szövetsége. Simsa Péter, a VOSZ elnöke a februári közgyűlésen röviden így fogalmazta meg alapvető céljukat: „A szövetség megalakításával fórumot teremtünk a vállalkozóknak arra, hogy együttműködve, egymást támogatva javítsák gazdálkodási körülményeiket, képviseljék érdekeiket.” A Magyar Gazdasági Kamara (MGK) kisvállalkozói tagozatának elnöksége régóta szorgalmazta a vállalkozók érdekképviseletének megoldását, gyakorlatilag 1985 óta napirenden volt az önálló egyesület létrehozása. A szerződéses üzletek, pjt-k, vagy a szakcsoportok hovatartozása például tisztázatlan volt, s bár a gmk-k 1986-tól hivatalos gazdát kaptak a KIOSZ keretén belül, nem sokan éltek a lehetőséggel. A kisszövetkezetek számára kötelező az OKISZ-fagság, de közülük jó néhá- nyan fordultak az MGK kisvállalkozói tagozatához. Az önálló egyesület végül is vállalkozók szövetségeként jött létre, s mint azt az elnök a HVG-nek adott nyilatkozatában kiemelte, nem „parancsra”, hanem alulról szerveződve. Tagja lehet minden vállalkozó, valamint bármely jogi személy, aki, illetve amely a szövetség céljait és alapszabályát elfogadja. Utóbbi egyebek között azt is rögzíti, hogy a tagok az elnökség egyetértésével megfelelő létszám esetén területi csoportokat hozhatnak létre. Bács-Kiskun megyében ennek kezdeményezője Harcos Károly, a VOSZ elnökségének tagja, a kiskőrösi Profokon gmk vezetője. A vele való beszélgetésből kitűnik, itt is érvényesíteni szeretnék az alulról szerveződés elvét. Azaz, csak akkor legyen területi csoport, ha azt a vállalkozók maguk is igy látják célszerűnek. Partnerként és önállóan Nyilvánvaló, hogy egy országos szintű szervezet akkor tud jól működni, ha a megfelelő helyi központokban önálló kis csoportjai tevékenykednek — mondja Harcos Károly. — A szövetségnek az a célja, hogy összegyűjtse és továbbítsa az ottani gondokat, javaslatokat, információkat. Az érdek- képviselet az egész szövetség tevékenységéből adódik, azzal, hogy jelentős tömegbázisú szervezet és a működése olyan, hogy a kormányzat, a politikai vezetés partnerként tudja elfogadni. — A partnerséget, illetve az önállóságot nem csorbítja, ha a szövetség a Magyar Gazdasági Kamarán keresztül juttatja el a véleményét a kormányzati szervekhez? A törvényességi felügyeletet is a kamara látja el, ez benne van az alapszabályban. Nincs itt valamiféle áttétel? — A törvényességi felügyeleti szerv az autonómiába nem szólhat bele, és irányvonalakat sem szabhat meg. Ellenőrzi, hogy nem végzünk-e olyan tevékenységet, amit a törvény tilt, például a városi tanácsok ilyen értelemben látják el ezt a feladatot a gmk-k fölött. Jelen pillanatban az, hogy a MGK a szövetség felügyeleti szerve, stratégiailag és taktikailag is nagyon kedvező. A mai felállásban semmilyen szervezeti függőségünk nincs a kamarától. Nincs áttétel sem. Saját címünkre érkeznek a levelek a Minisztertanács Titkárságától, az ágazati minisztériumoktól. így kaptuk meg a társasági törvény tervezetét is — véleményezésre. Vitára bocsátottuk, az észrevételeket összegeztük az elnökségi ülésen, ahol jelen volt a Minisztertanács Titkárságának vezetője és az Igazságügyi Minisztérium képviselője is. A taglétszám: háromezer — A helyi csoportok miből fogják magukat fenntartani? Az alakuló közgyűlésen 13 millió forintos költségvetést szavaztak meg, de arról nem volt szó, ebből mennyi jut a területi csoportoknak. — Ma már háromezer körüli a taglétszámunk. Minden ankét tájékoztatóját megküldjük a tagoknak, ez önmagában is óriási költség. Úgy tűnik, nagyon szerények voltunk, amikor négyezer forintos tagdíjat határoztunk meg. De nem olyan érdekképviseleti szervezet kívánunk lenni, amelyik a havi tagdíjakból hatalmas apparátust hoz létre, és az ott ülők a fizetésükért elmagyarázzák, mit is kellene csinálni a kisvállalkozóknak. Persze, bizonyos alapvető feltételekről gondoskodni kell egy szervezet működéséhez. Legyen például helyiség, kiépített telefonhálózat. Az önálló területi csoportok a tagdíj felével gazdálkodhatnak. Hogy ezen felül fizessenek-e a tagok, és mennyit, a helyi központjuknak, azt az elnökség nem akarja eldönteni. Döntsék el ők maguk. A helyi csoportok létrehozásához az kell, hogy a területen működő kisvállalkozók lépjenek be a szövetségbe. A megye esetében egyelőre 5-8 emberről lehet szó, akik fölvállalják, hogy megkeresik az itt élő kisvállalkozókat, eljuttatják hozzájuk a szervezéti szabályzatot. — Nyilván vannak már Bács-Kiskun- ban is VOSZ-tagok. • A magas színvonalú termék megköveteli a fejlett technológiát és a költséges eszközöket. (Straszer András képei) • Harcos Károly — Igen, de ennek nincs különösebb jelentősége. Akkor lenne, ha csinálnánk egy statisztikai játékot, egy listát, amiből kitűnne, hogy a megyében van már kétszáz tag és felszólíthatnánk őket, hogy hozzanak létre egy területi csoportot. Csakhogy az elnökség ilyesmivel nem foglalkozik, nem szólít fel senkit, nem akar diktálni, vagy bármit kötelezővé tenni. Az elnökség tagjai maguk is vállalkozók, abból élnek, és a saját gondjaik, tapasztalataik alapján próbálják fölkarolni, segíteni a többieket. Ne úgy képzelje el, hogy a szövetségnek van egy székháza és abban ott üldögél az elnökség! Nem így van. Azt akarjuk, hogy az országban lévő kisvállalkozókat a szövetség tagjainak tudjuk be, de működésüket, aktív tevékenységüket a térségükben fejtsék ki. Azért ma nem tudok felelősséget vállalni, hogy a VOSZ 10-15 év múlva mivé növi ki magát. De tagjai személyes felelőssége, hogy ez a szervezet föléjük tudjon nőni és valamiféle, állami támogatással, törvényekkel biztosított hatálommá váljon. — Az elnökség, illetve maguk a tagok, amikor megalakították a szövetséget, úgy gondolták, hogy a jövőben a vállalkozásnak változatlan, vagy inkább növekvő szerepe lesz a magyar gazdaságban? — Természetesen. Ezt nemcsak mi gondoljuk így, azt hiszem ma már a kormányban, a Központi Bizottságban, de az ágazati minisztériumokban is sokan így vélik. A VOSZ-nak van egy tudományos tanácsadó testületé, amely azzal foglalkozik, hogyan lehet a kisvállalkozásokat mai gazdasági környezetben elhelyezni, prognosztizálja, milyen irányban fejlődhetnek. Az az igazság, hogy átestünk egy kicsit a ló másik oldalára. A vállalkozási szférát ma is nagyon sokan úgy képzelik el, hogy az emberek napi nyolc órában eltöltik az időt, aztán majd vállalkoznak. Ez így nem megy. A mi cégünk például csak kivételes esetben foglalkoztat másodállású dolgozókat. Gúzsba kötve? — A februári közgyűlésen elhangzott állásfoglalásukban szerepel a következő mondat: „Meggyőződésünk, hogy egy visszaszorított, diszkriminatív intézkedésekkel sújtott, helyenként elviselhetetlen mértékű adminisztrációval és szabályozással gúzsba kötött vállalkozói körre! a kormány kibontakozási programja megvalósíthatatlan. ” Azoknak, akik történetesen nem váltakozók, megvilágítaná ezt a gúzsbakötést a saját gmk-juk példáján? — Mikroszámítógépes ügyviteli automaták, kisgépek fejlesztésével és sorozatgyártásával foglalkozunk. Amikor megalakultunk, vállaltuk, hogy a Magyar Postának, az általa eddig tőkés importból behozható gépek helyett próbálunk olyanokat konstruálni, amelyek itthon is gyárthatók. Ma gyártjuk is ezeket. A külkereskedelmi vállalatok, amelyekkel egy-egy alkatrészt szeretnénk behozatni, meg sem kérdezik, hogy kinek és mit csinálunk. De visszaigazolják, mint például a Vegytek az ez évi pleximegrendelést: ha az állami, szövetkezeti vállalatok igényeit kielégitette, akkor hajlandó lesz velük is foglalkozni. Nem tudja, mit csinál a gmk, és nem is érdekli, hogy a Protokon tulajdonképpen olyan fejlesztő és gyártó cég, amely tőkés import kiváltására vállalkozott. A másik baj, hogy a gmk-kat válogatás nélkül úgy kezelik, mint rosszul fizető társaságokat. Függetlenül attól, hogy' bankszámlával rendelkezünk, ugyanazok a likviditási feltételek vonatkoznak ránk, mint a vállalatokra. Viszont sok gmk ment tönkre azért, mert olyan állami cégnek dolgozott, amelyik a bankoknál eleve valahol a sor végén kullog. Ugyanakkor az állami vállalatok nyolcvan százaléka ma azonnali kész- pénzfizetést követel a gmk-któl. Ha elemzem azt a környezetet, amelyben ma a vállalkozások működnek, akkor meg kell állapítanom — s ezt a Gazdaságkutató Intézetben a témáról folytatott vitában is összegeztük —, hogy ez a környezet gazdasági és ideológiai téren is a vállalkozások ellen hat. Kezdve az iskolában tanított definícióktól (munkásosztály, kizsákmányolás, tőkés stb.) a tulajdonosi szemlélet félreértelmezésén, a gyarló emberi irigységen át, egészen addig, hogy a gmk csak az állami vállalat után és csak készpénzért kapja meg a termeléshez szükséges anyagokat, mindegy, hogy mit csinál, és azt hogy csinálja. Magyar Ágnes VÉGET VETNI Á KÖZÖNYNEK A szovjet falu felemelkedéséért Iván Vasziljev Lenin-díjas írót és publicistát „falusi írónak” nevezik. A faluról ir, az ősi orosz tájról, a nem-feketeföld övezetről. A Volga felső folyásánál született és a háborús évektől eltekintve nem hagyta el ezt a vidéket. A járási és a megyei lap munkatársa volt és keresztül- kasul beutazta a vidéket. Vasziljev másfél évtizeddel ezelőtt jelentkezett könyveivel. A pszkovi földön, Borki faluban él, egyszerű parasztházban. Könyveinek hősei dolgos parasztok, akik az íróval megosztják örömüket és bánatukat, közben Vasziljev segít eligazodni az élet nem könnyű folyamataiban. Egész életében, így íróként is az foglalkoztatja, hogyan lehet fellendíteni a falvak, az egész övezet életkedvét, mert sokan otthagyták ezeket a helyeket, ahol •a föld elvesztette korábbi termőerejét. Hogyan lehet újjáéleszteni, elérni a gazdasági "mellett a szellemi fellendülést? Falun élve az író számos ellentmondást lát. Például olyan sokat beszéltek a termelésről, csak a termelésről, hogy az már hidegen hagyta az embereket. Letelt a munkaidő, és a traktoros bevetetlenül félbehagyta a táblát, a kom- bájnos az aratatlan gabonát, az állatgondozó az istállóban hagyta az éhes jószágot. Neki minden mindegy. Megcsinálta vagy sem, jól vagy rosszul, érzelmek nélkül dolgozott, szívfájdalom nélkül szakította meg a munkát. tésre jutott, hogy „a lélek üressé válásával a földből is pusztaság lesz. A régen jól termő földek már nem táplálják az embereket.” A falun élő és a szülőföld sorsáért aggódó író szavai foglalkoztatják az embereket nemcsak a nem-feketeföld övezetben, hanem az Uraiban és a Volga mentén, Szibériában és a Kubány- ban is. Publicisztikai írásai, tárcái különösen a 19. pártkonfe- reiicia előtt felrázták az embereket, hiszen ott arról volt szó, miként lehet eltávolítani a három éve kezdődött peresztrojka htjából az akadályokat. A falun az átalakítást a szellemi-morális megújulással kell kezdeni — véli Iván Vasziljev. — Kulturális, szellemi felemelkedés nélkül nem lehet véget vetni a föld iránti közönynek, mert ma semmilyen anyagi javak nem keltenek tiszteletet az élet, a kalász iránt. (APN — MTI-Press) • Borki falu, a bal szélen álló házban él az író. (Fotó: APN —MTI) • Iván Vasziljev író és publicista. Fájdalommal ír lóldijeinek apátiájáról, hogy kevéssel beérjék. Az a véleménye, hogy a falut pusztító morális rozsda a gazdasági pangásban gyökerezik, amit a mezőgazdaság adminisztratív utasításos párt- és állami irányítása hozott magával. Az irányító bürokrácia legyűrte a kolhozdemokráciát, a parasztot, a föld sörsáért felelősséget érző gazdából á parancsok és utasítások egyszerű végrehajtójává alacso- nyította le. Figyelmen kívül hagyták nemcsak a nép évszázados tapasztalatait és hagyományait, de a józan észt is, amikor azt kellett vetni, ami ott soha ki nem nőtt. Megfosztották az embert az önállóságtól, elválasztották a földtől és közömbössé tették iránta. A paraszt föld- és munkaszeretete lassan teljes részvétlenségbe fordult, pedig még a közmondás is azt tartotta: ha halálodra készülsz is, a földet bevesd. Az író arra a következteHullócsillagok — meteoritok Nyári estéken, leginkább augusztusban, különösen szép látvány a „csillaghullás” égi tűzijátéka. Hirtelen fénylő pont tűnik fel az égbolton, majd szinte keresztülhasítja azt, s végül hirtelen kialszik a fény. Nem csillagok ezek, hanem többnyire a gombostűfejnél is kisebb vas- vagy kődarabok, amelyek a Nap körüli keringésük idején hidegek és sötétek. Csak akkor kezdenek izzani, amikor behatolnak a Föld légkörébe; az egész színjáték 70-130 kilométer magasságban játszódik le. Mindennap milliárdszámra hull a Földre az apró meteor. A legtöbbje roppant kicsiny, ha viszont a kozmikus porszem átmérője eléri az egy millimétert, már fényes nyomot hagy az égen, és egy-két másodpercig úgy ragyog, mint egy csillag. A meteorok mérete igen különböző lehet. Legtöbbjük mindössze néhány milligramm súlyú és néhány mikron átmérőjű. (Egy mikron a milliméter ezredrésze.) A sarkvidéki hómezőkön találtak már mikroszkopikus méretű meteorport, sőt nyomuk a mélytengeri üledékekben is fellelhető. Időnként meteoróriások is összetalálkoznak a Földdel. A legnagyobb vasmete- oritot Dél-Afrikában találták, súlya 160 tonna. A Földre hullott meteort, kémiai összetételére való tekintet nélkül, meteoritnak nevezzük. A grönlandi vasmeteorit, amelyet a York-foknál találtak, 33 tonnát nyom. A legnagyobb kőmeteori tra az USA-beli Kansasban bukkantak, súlya 564 kilogramm. Mindezek eltörpülnek az arizonai óriásmeteor feltételezett súlya mellett. Az amerikai Arizonában egy 1220 méter átmérőjű és 183 méter mély kráter hirdeti, hogy a történelmi idők hajnalán 100 000 tonnás test fúródott a felszín alá. A légkörbejutó apró vas- és kő- testecskék száma naponta több milliárdra tehető. Nem egységes a csillagászok álláspontja abban a tekintetben, hogy mennyi lehet a Földre hulló meteoritok összsúlya, de bizonyos, hogy eléri az évi 5 millió tonnát. S ez az állandó meteorithullás alighanem változatlanul folyik évmilliárdok óta, s ha ezt a roppant mennyiségű meteorport egyenletesen szétszórnánk a Föld felszínén, legalább 5 centiméter vastag réteget kapnánk. Képünkön: néhány meteoritdarab, amelyeket az NDK-beli Treb- lin környékén találtak nemrégiben. A méretarányok érzékeltetésére egy alma is látható a képen. A világosszürke kőzetek korát több milliárd évre becsülik. (MTI Külföldi Képszerkesztőség)
