Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

1988. augusztus 4. • PETŐFI NÉPE • 5 A szövetkezeti parasztság a falun élők képviseletében Beszélgetés Hegedűs Lajossal, a Központi Bizottság tagjával, a Hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet elnökével Hegedűs Lajostól, a Hartai Er­dei Ferenc Termelőszövetkezet el­nökétől, az MSZMP Központi Bi­zottsága tagjától, már megválasz­tásának másnapján — május 23-án — interjút kértem ... — Várjunk még, — mondta. — Jólesett a pártértekezlet küldöt­teinek kitüntető bizalma, de most még mást nem tudok mondani. Ha túl leszünk az első üléseken, vitá­kon, biztosan érdekesebb lesz a be­szélgetés. Júniusban és júliusban azután néhány hét alatt két alkalommal is összehívták a párt vezetőtestületét. Az izgalmas eszmecserékről a sajtó széles körben tájékoztatta a lakos­ságot. A legutóbbi — a gazdasági­politikai reform továbbfejlesztésé­ről tárgyaló — ülésszak után, ígé­retéhez híven, vállalkozott is a be­szélgetésre Hegedűs Lajos. Radikális változtatások kellenek! — Mondjon néhány szót a jú­liusi, nagy fontosságú problémá­kat napirendre tűző központi bi­zottsági munkanapok hangula­táról ... — Nem nehéz felidézni a kétna­pos vita perceit, óráit. Élmény volt részt venni a közös gondolkodás­ban. Folytatódott a májusi pártér­tekezlet frissessége, őszintesége. Jó indítást adott Németh Miklós lé- nyegretörő, problémacentrikus vi­taindítója. Érezni lehetett a megfo­galmazásokból, hogy az a Politikai Bizottságban lezajlott vita eredmé­nye. A huszonhat fölszólaló is sok­ban gazdagította az állásfoglalás tartalmi elemeit. Nem voltak üres­járatok. Csupán a szereplésért, a publicitásért, úgy érzem, senki sem szólalt föl. A testület nem is tűrné el a mellébeszélést. — A napirend is konkrét fel­adatokat határozott meg... — Igen. Ez volt az egyik garan­ciája a végig feszes vitavezetésnek. Természetesen számomra többet adott az első napon tárgyalt, gaz­daságunk helyzetéről, a fordulat lehetőségéről szóló témakör. A vi­ta során megértettem, miként épül­nek egymásra az állásfoglalások és határozatok. Jól érzékelhető a fo­lyamatosság az 1986. novemberi, az 1987. júniusi KB-határozatok, a kormányprogram, majd a párt­értekezlet állásfoglalásai között. Bebizonyosodott: radikális válto­zások kellenek. Vállalni a nehézségeket... — Az ülés dokumentumait már olvashattuk a lapokban. Széles körben elkezdődtek az eszmecserék, ki miként értelme­zi az állásfoglalás passzusait. Önnek mely részek ragadták meg leginkább a figyelmét? — Úgy gondolom, az nagyon fontos, hogy az új gazdaságpoliti­kai koncepció már fordulatról be­szél. Két-három éven belül lendü­letbe hozott gazdaságot, ennek ér­dekében pedig a mai kötöttségek jelentős részének gyors lebontását, valódi piaci körülményeket sürget. Igaz, hogy ez az elemi fontosságú váltás súlyos áldozatokat is köve­tel — becslések szerint 80-100 ezres munkanélküliséget, 15-25 százalé­kos inflációt —, de úgy gondolom, nekünk most, a szociális gondos­kodás feltételeinek megteremtésé­vel együtt vállalni kell a nehézsége­ket. A fordulat halaszthatatlan! A másfél évtizedes halogatás már nem folytatható, hisz gazdasági összeomláshoz, a modern világ- gazdaságtól való visszafordítha­tatlan leszakadáshoz vezet. Sajnos látni kellett: mind ez ideig nem si­került valóban szakítani a negyve­nes-ötvenes évek fordulóján kiala­kított szerkezeti politikával. Ez ha­tározza meg lényegében máig az ipari termékszerkezetet és sok te­kintetben ez béklyózza a mezőgaz­daság fejlődését is. Nem félek a változásoktól — Sokan attól tartanak, hogy a gazdasági stabilizációval együttjár a politikai zűrzavar. — Én nem így látom. Nem félek a változásoktól, attól, hogy azok káros eszmei zűrzavart, instabili­zációt eredményeznek. A legutób­bi ülésünk második napirendi pontjának — az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló eszmecse­rének — vitája s élettapasztalatom alapján úgy vélem, ha megismerhe­tők a különböző érdekcsoportok céljai, törekvései, s elismertek, el­fogadottak a politizálás módjai, könnyebben viselhetjük el a mai válságot, s előbb kerülünk ki ab­ból. Számomra egyértelmű az is: a fordulathoz meg kell szereznünk ismét a társadalom bizalmát, cse­lekvő támogatását. Ha nem nyi­tunk, könnyen katasztrófába sod­ródhat az ország. Ezt pedig — a központi bizottsági üléseken hal­lottak alapján mondom — min­denki el akarja kerülni. Ha az egyesülési jog az előterjesztés sze­rinti teljességében érvényesülhet, valódi társadalmi pluralizmus ala­kulhat ki ... — A többpártrendszerre gon­dol? — Igen, arra. Véleményem szerint, társadalmunk fejlődésének egy ké­sőbbi szakaszában elvileg az sem kizárt, hogy pártunk mellett más, szocializmust igenlő párt is tevé­kenykedjen. — Régóta beszélünk már vál­sághelyzetről, mégis meglepte az embereket a KB drámai hang­ütése. — Nem szépíthetjük a bizonyít­ványt, s nem háríthatjuk el a fele­lősséget. A jegyek olyanok, ami­lyenek ... Ha pedig nem követke­zik be a remélt változtatás, már nem lesz alkalmunk arra, hogy lép­jünk. Valóban drámai a helyze­tünk! Az első tisztázást és megúju­lást a párt vezető szerveinek kell megtenni. Nem mutogathatnak, nem mutogathatunk mindig lefelé, hogy az emberek az üzemekben, intézményekben és a földeken nem dolgoznak. Dolgozzanak jobban mások?! — Ön egy rangos, szép ered­ményeket elérő termelőszövet­kezet elnöke. Gondolhatná úgy is: dolgozzanak jobban mások, mi nyereségesek vagyunk! — Nem így vélekedek. Új straté­giáink előkészítése, megfogalma­zása már tavaly megkezdődött. De most nehezedik a helyzet, s így újra módosítanunk kell a tervet. — Mire gondol konkrétan? — Arra például, hogy az importli­beralizálási program — ami­kor a külföldi termelők is szaba­don kérhetnek helyet a piacainkon — új helyzetet teremt. Az árak át­rendeződnek, újra kell számol­nunk, mi éri meg és mi nem. Lehet, hogy vissza kell lépnünk például a baromfihizlalás területén. Szeret­nénk viszont minél több sertést ki­adni a háztájiba. Azt is tudnunk kell, ha beruházunk — s feltétlenül fontos a fejlesztés! — csak a leg­modernebb gépeket érdemes meg­vásárolni. Vagy versenyképesek le­szünk a világpiacon és megélünk, vagy végleg lemaradunk. Az or­szág nehéz helyzete a jó gazdasá­gokat is hátrányosan érinti. Ne­künk talán csak annyi előnyünk van, hogy vannak tartalékaink a változtatásokhoz. De a gyengéb­bek sincsenek lebénulva, gondol­junk csak arra, hogy jelentős amortizáció képződik az üzemek­ben, a termelőszövetkezetek­ben . .. — Gondolom, az Ön vélemé­nye is gazdagítani fogja majd hamarosan a Központi Bizottság munkáját... — Több bizottságban is felada­tokat kaptam. S természetesen majd a plénum előtt is el kívánom mondani a véleményemet, képvi­selve a szövetkezeti parasztság, a falun élő emberek érdekeit. Ugyanúgy élek... — Számos közéleti tisztséget vállalt az utóbbi időben. Meny­nyiben változott a napirendje, amióta a párt vezetőtestületének tagjává választották? — Lényegében úgyanúgy élek, mint május 22-e előtt. Igaz, több ankétra, taggyűlésre, bizottsági megbeszélésre hívnak meg. Ezért talán mostanában kicsit korábban kezdem, s később zárom a napot. Könnyítésként tervezem, hogy más testületek munkájában kisebb részt vállalok a jövőben. Alapvető­en én az Erdei Ferenc Termelőszö­vetkezet elnöke vagyok. A tagsá­gunknak kell elszámolnom a mun­kámmal. Ezzel a kollektívával vál­laltam közösséget, itt érzem a köz­vetlen felelősséget napi munká­mért. — Úgy gondolom, hogy a szö­vetkezetnek, a községnek, sőt, a Duna menti régiónak is jó az, hogy most már itt él a Központi Bizottság egyik tagja. — Kijáró szolgálatra gondol? Nem kívánom felhasználni ezt a rangos tisztet arra, hogy támoga­tásokért, pántlikás pénzekért jár­jam a megyei és az országos hiva­talokat. Különben is az ilyen pró­bálkozások egyre kisebb sikerrel zárulnak majd a jövőben. Érvek­kel viszont harcolni fogok azért, hogy a megtermelt jövedelmek ma­radjanak ott, ahol létrejönnek. Egyre kisebb szerepet kapjanak az újraelosztó központok. így majd a népmozgás is közvetlenül az életle­hetőségekhez kapcsolódik. Mi pél­dául — a Duna melléki községek­ben élő emberek — szerintem igaz­talant vagyunk perifériális hely­zetben, ahonnan nagyon sok pénzt elvontak, s ahová arányaiban igen kevés került vissza infrastrukturá­lis beruházásként. A nehéz gazda­sági helyzetünkkel összefügg, hogy Magyarországon évtizedekig szub­jektív megítélés alapján döntöttek arról, hogy hol mit fognak köz­ponti pénzekből beruházni. Hiába termelnek például errefelé már év­tizedek óta több milliós nyereség­gel gazdaságok, hiába fizetnek te­temes összegű adókat, nincs példá­ul vezetékes gáz, rosszak az utak, kevés a telefon, s az állomásokról — egy-két kivételtől eltekintve — délután négytől reggel nyolcig nem lehet telefonálni. Itt, ami épült, an­nak nagyobb része lakossági áldo­zatvállalás volt. A jövőben igen nehéz lesz majd pótolni a lemara­dást .. . Farkas P. József Fizessenek a szegények?! Azt hiszem, mindenki járt már úgy, hogy azt hitte: na, most sikerült az Isten lábát megfognia, és csak később döbbent rá, hogy amit nagyon előnyösnek vélt, arra alaposan ráfizetett. Sokan érezhették ezt, az adótörvénynek a kis összegű kifizetésekre vonatkozó előírásaival kapcsolatban is. A kis összegű — a kétezer forintot meg nem haladó jövedelmek kifizetésénél — nincs szükség adóbevallásra: az ilyen pénzeket nem kell össze­vonni a munkaviszonyból, vagy más forrásból származó bevételekkel. Az ilyen kifizetések eseté­ben, függetlenül minden más bevételtől, egysége­sen húsz százalék az adó, s az állampolgárnak további gondja az ilyen bevételeivel nincs. Ez a megoldás látszólag mindenkinek jó. Az adóható­ságoknak azért, mert nem kell a számtalan, apró tétellel vesződniük, az adózónak pedig azért, mert nemcsak időt és fáradságot, de pénzt is megtakarít. Húszszázalékosnál kedvezőbb adókulcs ugyanis, papírforma szerint — nem létezik. Mindenki, aki­nek évi jövedelme a 60 000 forintot meghaladja, az alkalmi bevételeivel csak jól járhat — vagy leg­alábbis nem járhat rosszul. így látták ezt a törvény előkészítői, de így gondolkoztak a képviselők is, akik megszavazták. Az adófizetőknek tett gesztus­ként értékelték és messzemenőleg egyetértettek ve­le. Az adóreform bevezetését követően azonban, már az első hetekben kiderült, hogy ez a mindenki számára kedvezőnek vélt megoldás igencsak ked­vezőtlenül érint egyeseket, főleg a kis keresetű adó­fizetőket. Igazságtalannak érezték ezt a megoldást azok a kisnyugdíjasok, akik alkalmi munkával pótolták ki szerény jövedelmüket. Őket ugyanis, 96 000 fo­rintos összeghatárig, teljes adómentesség illetné meg, így viszont, alkalmi bevételeik után ugyanúgy adóznak, mint bárki már. Hasonló helyzetben vannak azok a diákok — középiskolások, egyete­mi hallgatók — akik például újságárusítással, vagy 1 egyéb alkalmi munkával tesznek szert némi kere­setre. Őket, mint minden magyar állampolgárt, 48 000 forintig mentesíti a törvény az adófizetés alól, és ezt a kedvezményt veszítik el a kis összegű kifizetésekre vonatkozó szabályok következtében. Ha egy diák, például, ilyen kis összegekből szedi össze azt a pénzt, amely után még adómentesség illetné meg, a 48 000 forint után 9600 forint adót fizet! Ráadásul, ha az alkalmi feladat, amellyel meg­bízták, fizikai munkának minősül, még tíz százalék nyugdíjjárulékot is levonnak a béréből. (Az, hogy miért tesz különbséget a jogszabály fizikai és nem fizikai munka között, és miért kell járulékot fizetni olyan jövedelem után, amelyet a nyugdíj számítá­sánál munkában töltött időként nem vehetnek fi­gyelembe — nehéz kérdés, de más lapra tartozik.) Amint ez az elmondottakból is kitűnik, ez a kétezer forintos szabály, a kis összegű kifizetések adóztatásának módja, az alacsony jövedelmű, amúgy is nehéz helyzetben lévő embereket sújtja, s minél többet keres valaki, annál kedvezőbb szá­mára ez a jogszabály. Márpedig egy adórendszer­nek, egy szocialista állam adórendszerének még egy viszonylag szűk területet érintő szabályai sem hozhatják előnyös helyzetbe a gazdagabbakat, s nem jelenthetnek hátrányt a kisebb keresetűeknek. Az adóreform tapasztalatainak áttekintésekor elő­reláthatólag az Országgyűlésnek is foglalkoznia kell majd ezzel az üggyel. A megoldás azonban korántsem egyszerű. Ha olyan döntés születik, hogy mindenféle jövedelmet, tehát az úgynevezett kis összegűeket is, össze kell vonni a többivel, és az adóbevallásban fel kell tüntetni, sikerül az igaz­ságos közteherviselés elvét diadalra juttatni, de ezzel egyidejűleg nagy adminisztrációs teher zúdul­na az adóhatóságokra — de az adófizetőkre is. Ha viszont minden maradna a régiben, joggal hábo- rognának azok, akiket a törvény hátrányosan érint. Persze úgy dönteni, hogy az mindenkinek jó legyen, valószínűleg nem lehet, de — azt nyugod­tan elmondhatjuk — soha nem is lehetett. S dönte­ni kell, mert a probléma az egész adórendszer hite­lét kérdőjelezi meg. r . MI LESZ A MAGÁNARBORÉTUM SORSA? Felbecsülhetetlen érték vár megmentésre Trópusi gyűjtemény, hirdeti Kecskeméten az Erkel utca 5. számú ház kapuján egy szerény táblácska. A kí­váncsi érdeklődőt azonban aki betér a házba, kellemes meglepetés éri. Nemcsak a trópusi növények százait találja a kis udvarban, hanem öt világrész számos kü­lönlegességét, sőt hazánk védett növényeiből is egy kü­lön gyűjteményt. A magánarborétumot Fekete Józsefné hozta létre hatévi fáradtságos munkával. A világ minden részében kapcsolatot teremtett gyűjtőkkel. Jelenleg mintegy hét­száz fajtából áll, ez az országban egyedülálló, felbecsül­hetetlen értékű hobbikért. A tulajdonos nagy lelkese­déssel ismerteti a növényeket. Nem tanult biológiát, mégis latinul közli nevüket. Egyúttal néhány megjegy­zést is fűz mindegyikhez. — Ötfajta ananász, 4-féle ba­nán, kávéfák — sorolja. Hozzáte­szi: — Aztán itt van néhány külön­legesség, például a rózsaillatú alma Indiából, csillagalma, aztán az er­kélyszamóca, amely tavasztól őszig ontja a termését. Néhány szemmel meg is kínál. Kiegészíté­sül megjegyzi, hogy ez a vendégek egyik csemegéje. Ha már a vendégekről van szó, panaszkodik, hogy az idén sokkal kevesebb látogatója volt, mint ta­valy hasonló időszakban. Mutatja a vendégkönyveket. A világ min­den tájáról számos nyelven olvas­hatok elismerő sorokat a gyűjte­ményről. Tavaly iskolások is láto­gatták az arborétumot. A gyerme­kek különösen élvezték a látványt, egyúttal tanultak is. A legnagyobb gondja, hogy nincs helye a növekvő gyűjtemény­nek. Az arborétum zsúfolt, egymás hegyén-hátán sorakoznak a növé­nyek. Nincs lehetőség a rendszere­zésre. Felajánlotta már, hogy a gyűjteményt átadja a köz javára. Arra alkalmas területen ki lehetne alakítani egy trópusi kertet, amely­ben szívesen közreműködne. Ha­sonlóképpen a többi növény rend­szerezésében is. Kezdeményezése eddig nem sok eredménnyel járt, pedig szinte a huszonnegyedik órában vagyunk. Sürgősen meg kellene kezdeni az előkészületeket a gyűjtemény meg­mentésére, amely nemcsak mint oktatási anyag, hanem mint sze­met gyönyörködtető idegenforgal­mi nevezetesség is, öregbítené Kecskemét hírnevét. K. S. A TÖRÖKSZENTMIKLÓSI BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALAT pályázatot hirdet számviteli és pénzügyi osztályvezetői munkakör betöltésére A kinevezés meghatározott időre szól. A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELEI: Felsőfokú szakirányú iskolai végzettség és legalább 3 év szakmai gyakorlat Bérezés: megegyezés szerint. Vállalati bérlakást biztosítanak. A pályázat tartalmazza a jelentkező: életrajzát, eddigi szakmai tevékenységének részletes leírását, jelenlegi munkakörének, besorolásának és jövedelmi viszonyai­nak ismertetését. Pályázatokat a közzétételtől számított 20 napon belül a vállalat személyzeti vezetője részére küldjék be vagy személyesen jut­tassák el az 5201 Törökszentmiklós, Pf. 102 címre. A pályázatokat bizottság értékeli, döntéséről a pályázók levélben kapnak értesítést. További részletes felvilágosítás személyes beszélgetés alkalmá­val. A pályázókat rövid határidőn belül folyamatosan behívják. A PÁLYÁZATOKAT BIZALMASAN KEZELIK. ♦ 1883

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom