Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-26 / 204. szám

„A TÖRVÉNY NEVÉBEN” — VÉGREHAJTÓKKAL 1988-BAN A tévé marad (2) Szinte ért­hetetlen, hogy a magvánvállalko- zó miként adóso­dott el ennyire. Állítólag perben áll egy nagy céggel, mert különböző okok miatt nem kapta meg az alvállalkozóként elvégzett mun­kájáért neki járó pénzt. A szövevényes ügyet majd eldöntik az érdekeltek, a végrehajtóra csak a határozatok érvé­nyesítése vár. A mester adósai, hitele­zői látni szeretnék pénzüket, vagy an­nak egy részét. Zárt ajtók az iparosnál Hiába csenget, kopogtat, zörög Sz. L, nem nyílik az ajtó. Szorgos figyelés deríti ki, hogy valaki üldögél az egyik szobában, de nem hajlandó beengendi a látogatókat. Hasztalan kéri a törvény nevében bebocsáttatását. Mivel a tulajdonost időben, megfele­lő módon értesítették a hatósági akció­ról, számíthatott arra, hogy távolléte nem akadályozhatja meg az elrendelt itézkedések foganatosítását. A rendelkezések lehetővé teszik, hogy ilyen esetben lakatossal nyittas­sák ki az ajtót. Most is kéznél van, és a végrehajtó utasítására munkához lát. Néhány mozdulat, és szabad az út. Igencsak meglepődik a háztulajdo­nos bent tartózkodó ismerőse. Semmi­ről se tud semmit. A már korábban lefoglalt bútorok közül jó néhány — egy szekrénysor, több karosszék, asztal — az előírt for­maságok betartásával az autóra kerül. Becsértékük mintegy 30 ezer forint. Ér­tékesítésük, az eljárási költségek levo­nása után pénzhez jutnak a hitelezők is. A végrehajtó szigorúan ügyel a szabá­lyokra, mert a most távollévő tulajdo­nos többször megpróbálta utólag meg­kérdőjelezni az eljárás jogosságát, mód­szereit. Mindannyiszor indokolatlanul. Perköltségért a telepen Egy cigánycsalád a következő állo­más. A teherautó másutt várakozik, mert csak egy lopási ügy perköltségével tartozik a már többször felszólított. Tartozását az eljárási költségek csak­nem egyharmaddal növelik. A már használaton kívüli gyárké­ményre merőlegesen húzódó két hosz­szú, alacsony barakképületben első pil­lanatban megszámlálhatatlan család lakik. A nap magasan jár az égen. A káni­kula ellenére pillanatnyi szünetet sem engedélyeznek maguknak a központi ABC-üzlet eladói, szorgalmasan csino­sítják a kibővített parkot a kertészek, a dobozüzemben is meglesz a napi terv, több család került reggel óta közelebb új otthonának befejezéséhez, már a tá­voli tanyai postaládákba is eljuttatták a küldeményeket a postások, a könyv­tár vezetője befejezte az új könyvek leltározását, itt mintha megállt volna az idő. Az épület falának vetett háttal heverésznek néhányan, köztük szem­mel láthatóan munkaképes férfiak. Ki- sebb-nagyobb gyerekek lesik unottan a fejleményeket. A velünk érkező rendőr tiszthelyettes névről ismer minden csa­ládot. Ismerősként köszöntik a végrehajtót is. Évente többször ide szólítja köteles­sége. Fizetnek, vagy ... A kialakuló beszélgetés már-már de­rűs hangvételű. A keresett férfi érdekeit asszonya — koránál idősebbnek látszó, ám így is fiatalos, élénk szemű nő — képviseli. A világ minden kincséért se jutna eszébe, hogy e pillanatban hol dolgozik szíve választottja. Mostanában kőmű­vesek hívják munkába, de hogy ma kivel ment. . . Pedig mondaná, ha tud­ná, ezt sugallja minden porcikája. (Az egyenruhás hatósági közeg kérdő pil­lantásomra megerősíti a hölgy állítása­it: gyakran előfordul, hogy reggel még nem tudják, hol dolgoznak, mit csinál­nak napközben. Különben elég jó a napszám; van, aki nyújtott műszakkal egy ezrest is hazavisz, de ötszáznál ke­vesebbért szóba sem állnak a gazdák­kal, a munkát kínálókkal.) Az asszony és a maminak szólított, üldögélő, kövérkés, a meztelen lábszá­rán korzózó legyekkel mit sem törődő (hiába hessentené el őket, úgyis visza- jönnek gondolja) szövetségese tá­madásba lendül. Viccesen, évődve, de nagyon határozottan. — M. már a börtönben befizette a költségeket, van róla papír — állítják. Sz. I. nem veszti el nyugalmát, pedig jól tudja, hogy félre akarják vezetni. — Nem leszünk jóban, ha át akar­nak verni. Az egy másik ügy volt. Fi­zetnek, vagy visszük a tévét. Elállja a bejáratot a fiatalasszony. — Azt ugyan nem, mert az az enyém! Én vettem. Gyerekeire hivatkozik, amikor ez az érv is hatástalannak bizonyul. Viszontlátásra? Végül könyörögni kezd a tévétulaj­donos. — Holnap reggel befizetem, csak ad­ja ide azt a csekket. (A rendőr észrevétlenül tájékoztatja a végrehajtót: fizetni fognak, ismerem őket. A biztos hatás kedvéért azonban a bírósági ember még kéreti magát, de már tudja, hogy tévé nélkül megyünk vissza a teherautóhoz.) Volt már rá eset, hogy az utolsó pillanatban fizetett az adós.) — Próbáljon kölcsönkérni valakitől reggelig. Az idős hölgy tettetett fölénnyel: — Ugyan kitől? ... Az ügy ilyetén fordulatára — biztos, ami biztos — eltünedeznek a körénk gyűlt érdeklődők. Nincs más hátra, megkapja a csak­nem ezer forintról kiállított csekket. — Ha nem küldik el holnap a pénzt, búcsúzhatnak a készüléktől, fizethetik az eljárási költségeket. Elsejétől az is drágább: 500 forint. Most először érzek indulatot az öregasszony szavaiban. — Ahhoz értenek, nyúzni a cigány­ságot. (A tiszthelyettes észrevétlenül szem­ügyre veszi a kis telepet: nincs-e idegen köztük. Nem is olyan régen két kiskorú lány jött rokonlátogatóba, gyorsan megszabadították néhány értékétől a szomszédot.) A diplomata korelnök nagymama sejti, szükségük lehet a rendőr jóindu­latára. Barátságosan búcsúzik tőle is, a végrehajtótól is. Mindnyájan tudják: még találkoz­nak az életben. Sajnos! Bár csak tévednék! I Heltai Nándor Korszerű pályaudvar Befejeződött a MÁV szombat­helyi személypályaudvarának tel­jes felújítása. Az 1986-ban meg­kezdett és 639 millió forintot fel­emésztő munka keretében elké­szült az aluljáró, több fedett peron, a korszerű, számítógép által vezé­relt utastájékoztató rendszer. Kí- vül-belül megújult az állomás épü­lete is. A szombathelyi állomás na­pi 20 ezer embert fogad. (MTI- fotó) CSÁVOLY: Régi helyett újat A felsöszentiváni takarékszövetkezet csávolyi kirendeltsége jelenleg egy régi gazdaház épületében működik. 'Felújí­tása. nem lenne kifizetődő, ezért dön­tött inkább a helyi vezetés egy új taka­rékszövetkezet építése mellett. A mun­kát tavaly szeptemberben kezdte a Csá­volyi Egyesülés Tsz építőbrigádja, be­fejezését ez év novemberére ígérik. Ké­pünkön a félkész állapotban lévő épü­let látható. A 60 négyzetméter alapte­rületű új rész a régi buszváróterem mel­lett és fölött épül fel. A létesítmény a tervek szerint 1 millió 200 ezer forintba kerül. (Tóth Sándor felvétele) PARKINSON-KÓRBAN SZENVEDŐKNÉL Szövetátültetés az agyba Még ebben az évben megkezdik az agyi transzplantációt az Orszá­gos Idegsebészeti Tudományos In­tézetben. A műtét előkészületei je­lentősen előrehaladtak. Dr. Pász­tor Emil akadémikus, professzor az MTI munkatársának elmondta: az új sebészeti beavatkozást azok­nál a Parkinson-kórban szenvedő betegeknél alkalmazzák, akiknél a gyógyszeres kezelés hatástalan vagy nem eléggé hatásos. A műtét lényege: a beteg mellékveséjéből velőállományt ültetnek át az agy­ba. Ez a szövet ugyanis olyan hor­mont termel, amelynek képződése az agyban nagymértékben csök­kent. Ezt az eljárást újabban végzik a világ néhány országában — példá­ul az Amerikai Egyesült Államok­ban, Angliában, Mexikóban —, de még mindenhol kísérletként. Hatá­sát nem is lehet még felmérni, az eddig végrehajtott, viszonylag ke­vés ilyen műtét eredményei azon­ban biztatóak. Mivel a beteg szer­vezetéből saját szövetet ültetnek át a test másik részébe, nincs kilökő- dési veszély, amely akkor fenyeget, amikor az egyik ember szervezeté­ből kivett szövetet vagy szervet ül­tetnek át másik ember szervezeté­be. Kubában megkísérelték az agyszövet-átültetést. Parkinson- kórban szenvedő néhány beteg agyába elhalt embrió agyából ki­vett kis darab szövetet ültettek be. Ezzel azonban nem igazolódott az a feltevés, hogy ez az eljárás hatá­sosabb, mint a saját mellékveseve- lő-átültetés. Az Országos Idegsebészeti Tu­dományos Intézetben egymás után két műtétet végeznek majd a bete­gen: hasi műtétet azért, hogy a mellékveséből kivegyék az átülte­tendő szövetet, és koponyaműté­tet, hogy a mellékveséből kivett szövetet beültessék az agyba. Az agyműtét önmaga nem olyan ne­héz, bonyolult beavatkozás, hogy ahhoz különleges orvosi eszközök kellenének. Ennél sokkal bonyo­lultabb agyműtéteteket végeznek naponta az intézetben — hangsú­lyozta a professzor. Ennek ellenére a szokottnál nagyobb készültség­gel, számos specialista működik közre. A tizennégy tagú szakem­bergárdában részt vesz a központi idegrendszer anatómiájával, sejtje­inek hormontermelésével foglalko­zó kutató, a mellékvesét jól ismerő endokrinológus, neurológus, vala­mint hasi sebész, aki a mellékvesé­ből kiveszi, és az idegsebész, aki az agyba átülteti a szövetet. A team más tagjai: aneszteziológus, neuro- fiziológus, laborszakorvos, neuro- radiológus és természetesen az in­tenzív terápia szakértője. Az intézetben rendelkeznek a műtét végrehajtásához szükséges feltételekkel, eszközökkel, az or­vosetikai bizottság engedélyével. Elsősorban azoknál a Parkinson- kórban szenvedő betegeknél alkal­mazzák ezt a műtétet, akiknek egészségi állapotát, szervezetének működését a1 gyógyszeres kezelés során megismerték, akik nincse­nek leromlott állapotban és vállal­ják, hogy alávetik magukat e mű­tét kockázatainak. Akkor mondhatják majd, hogy a műtét sikeres volt, ha a beteg állapota, szellemi képessége javul, gyógyszeradagja csökkenthető. És csak akkor végeznek újabb ilyen beavatkozásokat, ha a megoperált betegek többségének egészségi ál­lapota kedvezően alakul. E kisérleti műtétek eredményei­ről tájékoztatják majd más orszá­gok társintézeteit, miként maguk is hasznosítják a külföldi orvosok ilyen tapasztalatait. Minél több, erre vonatkozó gyakorlatot, véle­ményt kell megismerni, hogy érté­kelhessék és továbbfejleszthessék ezt a gyógymódot — mondotta a professzor. ÓVODA, ISKOLA, SZÁLLÁS A telepedési alap két hónapja A Minisztertanács júniusban kelt rendelete nyomán csaknem két hónapja áll a tanácsok ren­delkezésére a kormány letelepe­dési alapja, amelyet a hosszabb ideig Magyarországon tartóz­kodó külföldiek pénzügyi tá­mogatására, társadalmi beil­leszkedésük segítésére hoztak létre. A rendeletnek megfelelően állami forrásokból 300 millió forintot fordítanak a hazánk­ban letelepülni szándékozók tá­mogatására. Ezt az összeget ki­egészítik az alap javára átutalt lakossági felajánlások, magán- ésjogi személyek befizetései. Az így felajánlott összeg közérde­kű kötelezettségvállalásnak mi­nősül, és az adóalapból levon­ható. A számla megnyitása óta eltelt szűk két hónap alatt mint­egy 720 ezer forint gyűlt össze ily módon a lakosság, a külön­féle kollektívák, illetve a válla­latok felajánlásaiból. A letelepedési alapból július 30-áig mintegy 13 millió 360 ezer forintot „hívtak le” a taná­csok a letelepülni szándékozó külföldi állampolgároknak kifi­zetett támogatásaik finanszíro­zására. A többi között ebből fedezik a letelepülők egészség- ügyi és szociális ellátását, gyer­mekeik óvodai, iskolai elhelye­zését, illetve átmeneti szállások létrehozását, fenntartását. A magán- és a jogi személyek további hozzájárulásaikat az OTP V. kerületi fiókja 13016 —9 számú. Letelepedési Alap elnevezésű csekkszámlára fizet­hetik be. irista elvtársak! Maguk most nyugat-európai körútra indul­nak. Utazás közben viselkedjenek kulturáltan, ne hozzanak szégyent országunkra! A kulturált viselkedést már a vo­naton el kell kezdeni. Ne szemetelje­nek a folyosón — mint az itthoni vonatokon —, a fülkében ne dohá­nyozzanak, a sörösüveget ne foguk­kal bontsák fel, az üres konzervesdo- bozt, papírhulladékot ne dobják ki az ablakon, miközben azt nézik, ho­gyan repül be a következő kocsi ab­lakán! Ne gondolják, hogy így kül­földinek nézik magukat! Jusson eszükbe, hogy a mi honpolgárunkat a világ bármelyik vonatán könnyű felismerni a melegítőruháról, a rúd kolbászról és az üveg vodkáról, amit azonnal elfogyaszt, mihelyt magára húzta a melegítőt. Most a szállodákról. Azonnal elő­rebocsátjuk, hogy ott a szállodák a technika legújabb vívmányai szerint épültek. Ennek ellenére ne vonulja­nak végig csodálkozó tekintettel! Tegyenek úgy, mintha nálunk is ugyanúgy lenne! Tapasztalataink szerint a nyugati szállodákban turis­táink legnagyobb érdeklődést az au­tomata fotocellás ajtók iránt mutat­nak. Azt figyelik, vajon kinyílik-e, vagy belegyalogolnak. Továbbá a legfontosabbról. Turis­ta elvtársak, ne feledjék: azért utaz­nak, hogy megismerkedjenek a világ művészetének remekműveivel. Leg­alább egy keveset olvassanak azok­nak az országoknak a művészetéről, Kiképzés ahová utaznak, és ne hozzanak ben­nünket szégyenbe, mint egy nyecser- nozemi illető, aki a Louvre bán azt kérdezte az idegenvezetőtől, hány mázsa őszi gabonát takarítottak most be a jeliszejszki mezőkről. Most pedig a pihenésre szánt sza­bad időről. Emlékeztetünk minden­kit, hogy a 35 évi utasítás értelmében állampolgáraink külföldön csak ötö­sével pihenhetnek. Ezért, ha vendég­ségbe kapnának meghívást, ne uta­sítsák azt vissza — nálunk demokrá­cia van —, de mondják meg: „Még négy ember jön velem. Ok nem esz­nek, csak hallgatnak." Továbbá . . . Vendégségben a mi turistáinkkal általában provokatív beszélgetéseket folytatnak. Nálunk most glasznoszty van, ezért válaszai­kat pontosan egyeztetniük kell a csoportvezetőjükkel. Különben úgy járnak, mint egyik társunk. Azt mondták neki: „Itt felemelték a munkanélküli segélyt." 0 meg ezt felelte: „Nálunk meg a mérnökök fizetését." Az egyik turista kérdésé­re, hogy nálunk miért nincsenek nyilvánosházak, ahol kikapcsolód­hat az ember, így válaszolt: „Minek nekünk a nyilvánosház, amikor a mi hazánkban üdülök vannak, ahol nagyszerűen pihenhetnek az embe­rek? És minden szolgáltatást meg­kapnak a szakszervezet számlájá­ra." Még valamit a pihenésről. .. Megértjük; hogy turistáink külföl­dön főleg az üzletekben töltik a sza­bad időt. Számítsanak arra, hogy nyugaton nincs sorban állás. Tehát nem kell már hatkor odamenni a bolthoz, és előre feldühödött arccal kiabálni, zörögni az ajtón: „Nyissák ki, mindjárt kilenc!" Nem kell megkérni az eladót, hogy adjon valamit a pult alól. és a fülébe súgni valahol Párizsban: „Franz Joszifovicstól jöttem". Ha betérnek egy élelmiszerboltba, ne váljanak sóbálvánnyá. Váljanak só­bálvánnyá ők, amikor bemennek a mi boltjainkba. És ne rohanjanak ki ezekből az üzletekből azt kiáltva: „Fegya, van még két kocka filmem, ördög azzal a Notre Dame-mai, fényképezz le inkább a húsos pult előtt!" És végül még egy utolsó. Férfi tár­saim! Ne jusson eszükbe szerelmi kapcsolatba keveredni külföldi höl­gyekkel. Ha szerelmet vallana vala­ki, ne higgyék el. Emlékezzenek ar­ra, hogy a mi férfiainkba külföldön csak egy CIA-ügynöknő szerethet bele, különleges megbízatásként. Minden nő tudja, hogy az itteniférfi­aktól a legjobb esetben is csak egy „150 éves Szizrany városa" feliratú jelvényt kaphat, vagy képeslapgyűj­teményt az Altáj kecskéiről. Egyszóval: szerencsés hazatérést kívánunk, táskájukban minél több élménnyel. Mihail Zadornov (Horváth Lilla fordítása) TUDÓSÍTÁS KRAKKÓBÓL Kecskeméti óriások a királyi utcában Déli csúcsforgalom Krakkó királyi utcájában, a Florianskán. A kéttornyú Mária-templomban évszázados hagyo­mányok szerint kitárták a hatalmas szárnyas oltárt, a harsonás mind a négy égtájnak elfújta a tatárok támadására emlékeztető hejnalt, az ősi Ryneket (a főpiacteret) hullámzóan megtöltő tu­risták közül sokan elindultak a négy­hektáros térre torkolló utcákba, él­ményvadászatra. Magam is körülnéztem a híres Flóri- án-kaput a főtérrel és a királyi várral összekötő utcában. A hajdanán Sándor cárnak Balsac- nak és Liszt Ferencnek is hajlékul szol­gáló Hotel Pod Róza (Rózsa Szálló) előtt tűnődve figyeltem föl a körülöt­tem felviduló arcokra. Az üzletek előtt húsra, italra hosszú sorokban várako­zó krakkóiak is mosolyogva nézték a közeledő óriásokat. Egy hatalmas har­csabajszos férfiú hasonlóan termetes, telt keblű asszonyság társaságában kö­zeledett magyar népi muzsika ritmusá­ra. Még az apróságok sem ijedtek meg a talán háromméteres házaspártól, mert csupa kedvesség volt minden mozdulatuk. Örömmel csaptak fehér kesztyűs, kis sütőlapátnyi kezükbe. Mindenki érezte, hogy jókedvű évődé- sük, fiatalos hancúrozásuk, táncos ug­rándozásuk több száz főnyi nézőkö­zönségük szórakoztatását szolgálja. Remekül fújta ősi hangszerét a mu­zsikus is. Sikongatva menekültek a tré­fásan megkergetett lányok, viszonoz­ták^ köszöntést a mély meghajlással megtisztelt idősebbek. Éppen arra gondoltam, milyen jól mutatnának a kecskeméti népzenei ta­lálkozón, amikor azt véltem hallani az egyik óriástól: Jó napot, Nándi bácsi! Néztem jobbra, néztem balra, vajon ki tréfálkozik velem... A mókázó öles léptekkel az utca egyik oldaláról egy szempillantás alatt a másikon termő bácsi és néni (úr és hölgy), nyomukban töméntelen néppel a bevehetetlen, százvalahány lőréses Barbakán bejáratánál állt meg. Most meg mintha a másik óriás súg­ta volna felém: Jó napot, Nándi bácsi! (Bárhogyan erőltettem a fejem, nem jutott eszembe, hogy valaha is találkoz­tam volna igazi óriásokkal. Olyan kis­királyokkal összehozott balszerencsém — kit nem —, akik ilyen nagy embe­reknek képzelték magukat, pedig krak­kói ismerőseimnek(?) a bokájáig sem értek.) Talán arra gondoltam volna, hogy a tűző nap ártott meg, amikor a két óriás kibújt bőréből, komédiássá vedlett. egyikük magasra emelt táblával tudat­ta: Magyarországról a Ciróka báb­együttes tiszteli meg a publikumot. Jobbnál jobb ötletekkel tartották markukban csaknem fél óráig a ma­gyar Pázmán lovag históriájával az öreg Borbakánnál összegyűlteket. A vásári komédiát idéző bővérű játék sűrű tapsokra, hangos hahotákra kész­tette a gyerekeket és az idősebbeket, még a nyelvi különbségeket, a magyar szöveg érthetetlenségét is felhasználták nevettetésre a kecskeméti bábszíné­szek: Kovács Géza, Pólyi János és Rumi László. A végén nem csak Pázmán lo­vag kapott a Mátyás király kopjájától kihullott 3 fogáért 3 falut, a Ciróka művészei sem panaszkodhattak a kö­zönségre. Az óriásoknak óriási sikerük volt., tizenegyedik lengyelországi fellépésü ­kön is. Krakkó előtt kiválóan megáll - ták helyüket Jelena Gorában, az utca - színházak XI. találkozóján. Rumi_ Lászlótól, Pólyi Jánostól és Kovács Gézától az is megtudtam, hogy hazautazásuk előtt még legalább egy­két meghívásnak eleget tesznek. A leg­közelebbi, a főtérre tervezett fellépésig mindenesetre megebédelnek. Alaposan igénybe vette őket a sok mozgásos j á- ték, az étvágyuk is óriássá nőtt. H.N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom