Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

1988. augusztus 25. • PETŐFI NÉPE • 5 Szovjet áruk az őszi Budapesten szeptember 23-ától ok­tóber 2-áig tart a fogyasztási cikkek nemzetközi vására, melyen hagyomá­nyosan részt vesz a Szovjetunió is. A látnivalókról Vlagyimir Kotzarimov, a szovjet kiállítás igazgatója tájékoz­tatja olvasóinkat. A Szovjetunió az őszi BNV-n az „A” pavilonban és szabadtéren állítja ki ter­mékeit, mintegy 1300 négyzetméteren. Ez a terület valamivel kisebb, mint a múlt esztendőben volt, de bőségesebb a kínálat, elsősorban a magyar lakossá­got érdeklő fogyasztási cikkekből. A hagyományoknak megfelelően minden évben megválasztjuk a kiállítás fő témáját. Idén a fő téma a háztartás és a pihenés. Ennek jegyében válogat­tuk össze a bemutatásra kerülő termé­keket. Mindegyik köztársaság A kiállítás szervezésében egyébként gyakorlatilag részt vett minden olyan minisztérium, amelynek vállalatai fo­gyasztási cikkeket gyártanak. Széles­körűen bevontuk az előkészületekbe a bemutatásra kerülő áruk közvetlen ter­melőit is, így például a nevében Rosa Luxemburgra emlékező Krasznaja Ró­za (Vörös Rózsa) selyemipari kombi­nátot, az Elektronika tudományos­termelési egyesülést, a VÁZ és a ZIL termelési egyesülést, a Vlagyimir lljics elektrotechnikai gyárat, a Kujbisev vil­lamossági gyárat, a leningrádi Elektro- szila termelési egyesülést stb. A kiállí­tás anyaga földrajzi értelemben óriási területet képvisel: gyakorlatilag a Szov­jetunió minden köztársasága szerepel különféle termékcsoportjaival. A termékek egy részét a Szovjetunió Külgazdasági Minisztériumához és ágazati minisztériumokhoz tartozó külkereskedelmi egyesülések állítják ki. Érdekes bemutatót rendez majd a Szovelektro külkereskedelmi egyesülés, amelyet több mint három éve ismernek már a világpiacon. Számíthat a látoga­tók érdeklődésére a Mini, az Evrika —86, az Evrika-avtomat-11 elnevezésű kismosógép, a porszívók, ventilátorok, kávedarálók és más villamos háztartási készülékek szériája. Nagy érdeklődésre számíthatnak továbbá a bakui Bak- kondicioner nevű termelési egyesülés háztartási légkondicionáló berendezé­sei, amelyek kis áramfogyasztással akár 30 négyzetméter alapterületű la­kóhelyiséget is képesek bemelegíteni vagy lehűteni. Ezekkel kapcsolatban meg kell említenem a légtisztító beren­dezéseket. amelyek gyártója a Közép- Volga vidéki transzformátor termelési egyesülés. A kiállítási tárgyak között szerepelnek a Magyarországon is kere­sett háztartási motoros szivattyúk, vil­lanyfúrók, csiszológépek. Például színes tv A Budapesti Nemzetközi Vásár ha­gyományos kiállítója a Technointorg. Az idén Szaratov és Orszk márkájú hűtőgépeket, Rakéta és Csajka típusú porszívókat, fagylaltgépeket stb. mutat be, de az egyesülés kiállítási anyagának döntő részét a rádiók, a televíziók, a fényképezőgépek képezik. A Techno­intorg kiállítási tárgyai között szerepel a Magyarországon is ismert Rubin és Silelis színes televízió, a VEF és a Vega típusú táskarádió, a Radiotechnika magnetofon stb. A BNV-n először állít ki az egyesülés 35 milliméteres profesz* szionális filmvetítő gépet, amelyen mo­zifilmek bemutatásához ötféle látó­szög-állítási lehetőség van. A vetítőgép gazdaságos, megbízható, strapabíró. Különös figyelmet érdemel az optika, ami kitűnő minőségű képet vetít a vá­szonra. A vásárlátogatók érdeklődését bizo­nyára felkelti majd a Verasz külkeres­kedelmi cég kiállítási részlege, ahol a Szovjetunióban a legnépszerűbb Minszk típusú hűtőgépeket mutatja be. Vannak közöttük fagyasztószekrény­nyel egybeépített hűtőgépek és olyan típusok is, amelyeknek a fagyasztó- szekrény külön tartozéka. A Szovjetunió Műszeripari Minisz­tériumának új külkereskedelmi cége, a Poljot gazdag választékot kínál Poljot, Csajka, Szlava típusú férfi és női kar­órákból. Ezeket a márkákat Magyar- országon jól ismerik, de a bemutatásra kerülő modellek többsége a BNV-n de­bütál. Kerti szerszámok Az Energomashexport nevű össz- szövetségi egyesülés először vesz részt az őszi BNV-n. Ez az egyesülés olyan áruféleségeket mutat be, amelyek előál­lítása a szovjet gépgyáraknak nem alapvető termelési feladata. Nevezete­sen: vasból és rozsdamentes acélból ké­szült edényeket, fém evőeszközöket, zománcozott konyhai edényeket, kerti szerszámokat és felszereléseket. Külön érdeklődésre számíthat az 1 kilowatt teljesítményű. Malis elnevezé­sű motoros szivattyú és a gyermekek­nek szánt sportszerkollekció, amit vá­rosi lakásokban lehet használni. Porcelán- és kerámiatárgyak, sző­nyegek, népművészeti termékek gaz­dag kínálatával jelentkezik a Novo- export össz-szövetségi egyesülés. Kiál­lítási részlegében először látható majd működés közben a játékváros, amely­ben vannak homokozók, hinták, dom­bocskák, kis létrák, szóval minden, ami kell a gyerekeknek, amikor az udvaron játszanak. A legrégibb szovjet külkereskedelmi egyesülés, a Raznoexport a látogatók figyelmébe ajánlja hagyományos ex­portcikkeit: konfekcióipari terméke­ket, lábbelit, kötöttárut, bőr divatárut, remek csipkéket, orenburgi kendőket stb. A kiállítás egy további részlegét a Mebelintorg külkereskedelmi egyesülés rendezte be. A látogatók itt néhány bútorgamitúrát tekinthetnek meg. Ezeket a termékeket a Lett SZSZK bú­toripari üzemei gyártották. Szőnyegek, szőrmék Hagyományos, hogy az őszi BNV-n a Szovjetunió kiállítása keretében be­mutatkozik valamelyik szövetséges köztársaság vagy terület. Az idén az, Orosz Föderáció Voronyezsi Területi; mutatja be fogyasztási cikkeket gyárt ó iparának eredményeit, az Elektronik ;a márkájú rádiókat, Elektronika VC- — 12 típusú videomagnókat, Rekord te le- víziókat stb. A látogatók megism er- kedhetnek a voronyezsi porcelánnal és; kerámiával, a gyönyörű szőnyegekl cél, szőrmékkel. A kiállítás szabadtéri területén az Avtoexport mutatja be a szovjet a ut ó- ipar újdonságait: a VÁZ—2100, a Moszkvics—2141, a ZAZ—1102 gép­kocsikat. Végezetül szeretném kifejezés: re j ut- tatni azt a meggyőződésemet, 1 íog; / a Szovjetunió sikerrel vesz részt az idei őszi BNV-n is. (AB'N) Ilyenkor munkaidő után még a nap is 1 besütött az alagsori irodába. Gono­szán, csúfondárosan kukucskált át a so­sem tisztított ablakon, mintha tudná, hogy már senki se élvezheti a melegét. A rendelet, miszerint munkaidő végezté­vel mindenkinek el kell hagynia az épü­letet, nem volt régi keletű, de talán ép­pen ezért mindenki tartott tőle. Különö­sen a megalkotója, Fekete osztályvezető elvtárs vette komolyan, már-már dühöd­tem ragaszkodott hozzá. A rendeletre nem azért volt szükség, mert a hivatal dolgozóiban tomboló munkaszenvedély csillapítása halaszthatatlanná vált, nem, a hivatalos munkaidő utáni bentmaradá- sok egészen más természetűek voltak. A névnapi, születésnapi, nőnapi, novem­ber hetedikéi, jutalomosztási s az egyéb ünnepségek nyúltak túl hosszúra, egy­szerűen nem akart végük szakadni. Az ünnepségek déli kezdése se hozott sem­mijeié eredményt, pedig időközben ez irányban is történtek kísérletek. Senki, még maga Fekete sem vállalta, hogy éppen a legemelkedettebb pillanatban fújjon takarodót. A rendeletekbe vetett olthatatlan hit adott egyedül okot némi derűlátásra. Központi elképzelésekről volt szó. Miattuk kellett ünnepek előtt az irodá­ban található minden írógépet lelakatol­ni, az irodához tartozó apró sokszorosí­tóüzem vasrácsos ajtaját kettős láncos lakattal megerősíteni, s kiüríteni mindenáron a hivatali szobákat. Fekete tehát nem a saját szakállára cselekedett, csupán jó szolgaként próbált viselkedni, a közutálat mégis teljes egészében az ö fejére áramlott. Fekete mégsem zúgoló­dott, megszokta a hálátlan szerepet, szolgálatnak nevezte, és szinte kérkedett vele. Nyilvánosan nem is mert a szemére vetni senki semmit. Egyedül Kábái aka­dékoskodott, próbált útjába állni Fekete akaratának. Legtöbbször teljesen érthe­tetlen okokból, mintha a puszta ellenke­zés romboló, démoni szelleme szállta volna meg. Ez az oktalanság különösen dühítette Feketét. Most is Kábái volt az egyetlen, aki szót emelt a bentmaradást tiltó rendelet ellen, amikor pedig min­denki tudta róla, hogy szinte sose vesz részt a szóban forgó ünnepségeken, emi­att többen is közösségellenes, magába forduló kispolgári elemnek bélyegezték. Szerencsére, Kábái nem volt számottevő akadály, Fekete olyan könnyen pöccin­tette félre, akár egy beteg legyet.- Nem akarlak többet az irodában látni — mondta neki a legutóbbi érte­kezlet után. Azt hitte, ennyivel el is'in­tézte a dolgot. És Kábái most mégis itt volt. Igaz, csak akkor bújt elő az irat­szekrényből, amikor Fekete már haza­OLÁH JÁNOS: Hivatalban ment, és most is elég félénken pislogott, készen arra, hogy ha netalántán mégis benyitna valaki, azonnyomban lebukjon az asztal alá. Örök életében utálta a munkáját, az állását, maga se értette hát, hogy akkor most miért ragaszkodik ennyire hozzá minden ésszerűségnek el­lene szegülve, szinte eszelősen. Fekete helyett, akinek ellenőrző láto­gatására Kábái fel volt készülve, Kóbor Ilus, a takarítónő nyitott be. Kábái még­is lecsússzam az asztal alá. Rögtön meg is bánta. Ki ez az Ilus, hogy így meghu­nyászkodom előtte, dohogott magában, de azért csak nem mászott elő. Ilus alig lépett be az ajtón, rögtön lecsapta a sarokba a partvist meg a vöd­röt, hanyatt vetette magát a vendégfo­telbe, amiből erre szinte kirobbant a por, és csak kacagott, kacagott, s közben karcsú tűsarkú cipős lábával önfeledten kalimpált a mennyezet felé. A takarítás eszébe se jutott. Ez is többet jár moziba a kelleténél, gondolta magában Kábái lenézően. Ilus fellengzős, magakellető viselkedését azonban nem lehetett teljes egészében a nyugati limonádéfilmek ro­vására írni. A vállalat férfi alkalmazot­tai legalább ilyen mértékben felelősek voltak érte. A többségükben középkorú, a semmittevéstől túlfűtött üzletkötők egyként bolondultak a koraérett kislány után. Ilus nem tudott úgy végigmenni a folyosón, hogy valaki falhoz ne szorítot­ta volna, meg ne ostromolta volna az ajánlataival. Nem csoda hát, ha Ilusnak fejébe szállt a dicsőség, s olyan nevetsé­gesen fönn hordta az orrát. Mire, ugyan mire? — dühöngött Kábái, mert Ilus le­nézése elsősorban őt érintette. Kábáit ez a lenézés döbbentette rá először az iro­dában betöltött jelentéktelen szerepére, tudatosította vele helyzete ingatagságát. Húsban különösképpen kialakult a meg­érzés képessége, s talán azért működött olyan pontosan, mert Ilus tökéletes tu­datlansága miatt a legapróbb dolgokban is kénytelen volt ráhagyatkozni. Ilus, miután otthagyta a vendégfotelt, Kábái asztalán foglalt helyet. Egyedül ezen nem volt rendetlenség, és ő mégsem akarta a fenekével összegyűrni az irato­kat. Kábái csaknem elszédült a vesékbe ható gyöngyvirágillattól. Biztosan talál­kája van a kislánynak, gondolta csúfon­dárosan. És valóban, alighogy ez a felte­vés átvillant Kábái agyán, a feltételezett lovag máris megjelent. Boros volt az. az öreg, kövi ír, félté­kenységéről híres, velejéig me gbízható gondnok. Sunyin lopakodott elij'r e, mint a róka. Kábáihoz a furcsa, íz léstelen udvarlásból, ami a feje fölö tt zajlott, csak hangképek jutottak el. — Ne, ne itt —fuvolázt a bele Ilus Boros fülébe a halogató bi detgyezést. S amikor már nem bírta tóvá éh , leugrott az asztalról, és befutott a titikárságra. Kábái kisvártatva hallhatI a a főnöki szoba párnázott ajtajának csapódását. Aha, gyúlt világosság Kai mi agyában, ott heverő és fürdőszoba is van, teljes az összkomfort. Nehezen vergődött fel t ifi tlszínre. Az ablakon át kellett meneki üln ie, így első­sorban az apácarács sző; gva saival gyűlt meg a baja. Szerencséjét e a rácsok nem voltak a legjobb állapot bán, szinte dró­tokká vékonyította őke; t a r ozsda, sike­rült hát átpréselődnie k özöttük. Ha va­lami hivatalos ember, rendőr, tűzoltó, közterület-fenntartó, mentős, katona, kalauz, ellenőr, vámü gyi alkalmazott, rendész észreveszi, net n ússza meg szá­razon, az biztos. Sze ren cséré azonban unott arcú, magukba ros kadt civil járó­kelőkön kívül senkivt 7 nem találkozott. Egyedül egy gonosz n yt igdíjas lépett rá a keze fejére, mikor rr iá szás közben lete- nyerelt a járdára, de ő is véletlenül. Szabad volt hát, > ie amikor körülné­zett, különös érzése támadt. Furcsa egy szabadság ez, gondi dia. A járókelők ar­cát fürkészve észre vette, csak azért öl­tött mindegyik fapc ,){ét, hogy mögüle an­nál alattomosabb áru, gátlástalanabbal leskelödhessen. k licsoda ócska titkos- rendörtempó, csó válta meg a fejét. Menekülni prt jbált, de még albérleti szobájának, ami dy szoba tulajdonkép­pen egy kert vég i nyárikonyha volt, va­salt ajtaja mögöi y se lehetett nyugta. Az ablakon át egy I wmályos, falfehér, torz bohócarc vigyor go tt feléje, akiben ö ter­mészetesen egyi bői a házinénit vélte föl­ismerni. Pedig még a lakbérrel se tarto­zom, horkant fi 31, és egy nyitott könyvet, volt belőlük jó néhány a szobában, hají­tott az ablak j felié. Szerencsére, a könyv puha táblás, c ilcnó kiadás lévén nem tör­te be az üveg el, a házinénit mégis elri­asztotta egye 'lőre. Sietve fés zkelte be magát a lepedő sajgó, morz. sák.kal teli, kietlen ráncai közé, s arre i gondolt, a legjobb volna sohasem kel hí föl, így maradni örökre, mozdulat lat ml. A világ megszagolta benne a gyi inge séget, igen, ez kétségte­len volt, és most már nem kegyelmez, elpusztítja, bármennyi vesződséggel jár­jon is, aká r vérző, megsebesült pajtásu­kat a cápc ik. NEM ENYHÜLT AZ ASZÁLY 'Gazdaságok nehéz helyzetben • Egy tövön jobb esetben kettő található a kicsire nőtt kukoricacsövekből. Egyre több a híradás az aszályról. A.z utóbbi években is a nyári idősza- k okban a szárazságról beszéltek a leg- t öbbet a mezőgazdasági szakemberek, ügyes vélekedések szerint nyolc éve, r nások szerint ennél rövidebb ideje ke­vesebb csapadékkal szolgál a termé­szet. A vélemények abban viszont meg­egyeznek, hogy ahogyan múlik az idő, a helyzet egyre rosszabb lesz, hiszen a talaj vízkészletei nem tudnak feltöltőd­ni és a növénykultúrák már innen sem tudnak vizet nyerni. A jelek egyértel­műek: a kukoricák sok helyen csörgős- re száradtak, a napraforgóban sok a léha szem, a szőlőszemek töpörödöt­tek, sőt, az erdőkben a gyökereiket mélyre eresztő fákról is peregnek, sod­ródnak a levelek. A Fülöpszállási Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetben két helyen mérik a csapadékot. Áprilistól átlagban mind­össze 179 milliméter eső esett, az év első négy hónapjában pedig még ennél is kevesebb. Ez együtt talán nem is kevés, gondolhatnánk, csakhogy a fülöpszál­lási határban sekély termőrétegű, szi- kesedésre hajló, valamint szolonyeces talajok vannak. A rossz vízgazdálko­dású földekre tavasszal a kenődő felső réteg miatt nem bírtak géppel rámenni, a napraforgó egy részét, illetve a siló- kukoricát elvetni. Később pedig a szá­razság miatt indultak nehezen ezek a növények. A gazdaságban nagy ki­esésekkel számolnak. Fiié László főme­zőgazdász az alaptevékenység köréből csak a búzát említheti az idén mint sikeres növényt. Ez terven felül hozott. A veszteségeiket azonban nem ellensú­lyozhatja. A tsz-nek ugyanis jelentős az állatállománya, éppen emiatt alakítot­ták így a vetésszerkezetüket. A gond­juk tehát kétszeres: adott ráfordítással kevesebb terményt takaríthatnak be — hozzáteszik: minden szem, minden szár tárolóba kerül — és a kieső meny- nyiséget meg kell vásárolniuk. A mai becslések szerint szemes kukoricából 440 tonnát, silókukoricából 5000 ton­nát, lucernából 500 tonnát szükséges beszerezniük. A szemes kukorica azon­ban másutt sem ad jó termést, így a nagyobb kereslet magasabb árat ered­ményezhet. De egyébként is, arra, hogy egyáltalán találni tudjanak eladót, ga­rancia csak a szakemberek között ki­alakult kapcsolat Mfet. A siló általá­ban vásárolhatatlan, hiszen a gazdasá­gokban annyit készítenek belőle, amennyi a saját jószágállományuknak elegendő. Ezt a fülöpszállásiak eddig is pótolták nedves répaszelettel, de min­den évben kevesebbhez sikerült hozzá­jutniuk. A szövetkezet szarvasmarhái most a legelőn vannak, a takarmányt már pótolni kell; aTfápk'Súlygyarapo- dás átlagosan nulla. Összeszámolva, á Fülöpszállási Vö­rös Csillag Termelőszövetkezetben az alaptevékenység az idén mintegy 10 millió forint veszteséget „produkál”. Most augusztus végén, amikor éppen esős napokat tudhatunk magunk mö­gött, mb az, amivel ezt a veszteséget ellensúlyozni lehet? Egyértelmű, hogy csupán töredékeire lehetséges a továb­biakban fedezetet találni. Másodvetés ezen a vidéken, öntözés nélkül, teljesen fölösleges befektetés, hiszen a növé­nyek jószerével ki sem kelnek. A beta­karításoknál lehet „fogni” valamelyest, azzal, hogy minden menthető terményt biztos helyre, tárolóba visznek. Azon is gondolkodnak a tsz szakemberei, hogy a szarvasmarha-állomány minden olyan egyedétől megszabadulnak, ame­lyért pénzt kaphatnak, és a szorosan vett gazdálkodási láncban nélkülözhe­tők. A tagi integráció fokozását szintén célul tűzték ki, a tejfelvásárlás, a ser­tés-, a vágómarha-értékesítés, a broy- lernevelés, a még kinnlévő zöldségnö­vények felvásárlásának koordinálása is jelenthet valamennyi veszteségcsökke­nést. A Fülöpszállási Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet helyzete nem egyedi eset Bács-Kiskunban. A legtöbb helyen a csőd közvetlen veszélyét talán ki tud­ják védeni a mezőgazdasági üzemek. A melléküzemágak termelési értékével, jövedelmével egy ideig lehet a főkönyvi mérleg nyelvét pozitívra mozdítani. Egy ideig! Csakhogy a következő gaz­dasági év alapozásának itt az ideje. Az őszi vetések talajmunkálatai, a talaj­erő-visszapótlás mind költséget jelent, pénzt visz a gazdaságoktól. Az ebbéli kényszerű takarékoskodás pedig — miután arra semmiféle biztosíték nem lehet, hogy ^Ú-'ben csapadékosabb lesz az időjárás —jövőre, de a követke­ző években is megbosszulja magát. Mindezt nagyon jól tudják a mezőgaz­dasági szakemberek. Amit lehetséges, a saját portájukon megteszik azért, hogy ha csak egyetlen mód van rá, saját ere­jükből kiszorítsák a szükséges anya­gok, eszközök, költségek pénzügyi fe­dezetét. Ez az egyetlen mód azonban több gazdaságnál szinte a lehetetlen­séggel határos. Gál Eszter Minőség- javítás a gázbeton- g várban A halmajugrai Mátra Gázbetongvár az idén négyszázezer köbméter jó minőségű falazóblokkot hoz forgalomba. A múlt­ban felmerült hibák kijaví­tására fokozottan szigo­rítják a gyártásközi és a végtermék-ellenőrzést, a dolgozókat minőségi pré­miummal teszik érdekeltté az első osztályú áruk gyártásában. Képünkön a hőerőgépész az új 500-as falazóblokk útját egyen­geti az autoklávok felé. (MTI-fotó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom