Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-25 / 203. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI mén AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 203. szám Ara: 1,80 Ft 1988. augusztus 25., csütörtök Az afgán külügyminiszter látogatása Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására hivatalos látogatásra ma hazánkba érkezik Abdul Vakil, az Afganisztáni Köztársaság külügyminisztere. (MTI) SZERKEZETÁTALAKÍTÁS ÄZ AGRIKONNAL Külföldön keresnek piacot Mini a legtöbb gazdálkodó szervezetnek, az kecskeméti Agrikonnak is a szabályozóváltozás okozta a legtöbb gondot az idén. Azonban jó felkészüléssel és új piaci lehetőségek felkutatásával a kezdeti nehézségek ellenére sikerült a termelés zökkenőmentességét biztosítani — mondotta dr. Kuczik István vezér- igazgató. Az évindítás kisebb fennakadásai után az első negyedévben kiegyensúlyozottá vált az Agrikon gazdálkodása. így eredményes félévet zárt, jóllehet időközben megváltoztak a szabályozók, amelyek nem kevés gondot okoztak a termelész- szervezésben. Árbevételük a múlt év ha9 Korszerű konzervipari töltö- és dobozzáró gép szerelése. (Tóth Sándor felvétele) kedett. Túlteljesítést a tőkés és a rubel-elszámolású kivitelben értek el, viszont a belföldi termelésük alatta maradt a tervezettnek. Ennek oka, hogy csökkent a hazai fizetőképes kereslet, a mező- gazdasági és élelmiszer-ipari üzemeknek egyre kevesebb pénzük marad beruházásokra és korszerűsítésekre. Ezért az Agrikon fokozta aktivitását külföldön. Piaci kapcsolatok kiépítésére elsősorban azokban a távol-keleti országokban nyílt lehetőségük, ahol nagy szükség sonló időszakáéhoz képest mégis növe(Folytatás a 2. oldalon) TANKÖNYVELLÁTOTTSÁG Változatlan árak - változatlan hiány Tankönyvek. Lesz-e elegendő? Megérkeznek-e hiánytalanul az első csengőszóig? Minden tanév első kérdései közé tartoznak ezek. Miért lenne kivétel éppen az idei? A kecskeméti Katona József könyvesbolt a megyeszékhely hat gimnáziumát, kilenc szakközépiskoláját, valamint a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolát és a Kecskeméti Tanított A kecskeméti Katona József könyvesbolt raktárában mintegy másfél millió forint értékű közép- és főiskolai tankönyv, illetve jegyzet gyűlt össze az évnyitók előtti napokban. (Méhesi Éva felvétele) képző Főiskolát látja el a szükséges jegyzetekkel. Az intézmények rendelései (Folytatás a 2. oldalon) TÁJÉKOZTATÓ A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSÉRŐL rJ''egnapi lapunkban röviden tudóHatározat a feladatokról A pártmunka nyilvánossága — Hatásköri lista sítottunk arról, hogy augusztus 23-án ülést tartott a megyei pártbizottság, ugyanakkor jeleztük, hogy az ülésről részletesen tájékoztatjuk olvasóinkat. Az alábbiakban közreadjuk dr. Szabó Miklósnak, a megyei pártbizottság első titkárának szóbeli kiegészítőjét az ülés első napirendi pontjaként tárgyalt, az országos pártértekezlet állásfoglalásából adódó megyei feladatokról készült javaslathoz. Ezután érintjük a napirend vitáját, közöljük az elfogadott határozatot. Ismertetjük a pártbizottság és szervei munkájának nyilvánosságáról elfogadott javaslat lényegét, s közöljük a megyei pártbizottság hatásköri listáját. Meg kell értenünk a közvélemény üzenetét Dr. Szabó Miklós előterjesztése Tisztelt Pártbizottság! Ebben a teremben. alig néhány hónappal ezelőtt, április 23-án, még egyfajta aggodalommal, de — magunk mögött tudva a párttagság egységes akaratát és szándékát - a változtatás igényét fogalmaztuk meg az országos pártértekezlet dokumentumához kapcsolódva. A pártértekezlet hangulatával és döntéseivel kioldotta belőlünk az akkori kétségeket. Bizakodással töltött el valamennyiünket az, hogy esély teremtődött a politikai munka minden oldalú megváltoztatására, a párt tekintélyének növelésére, politikájának a tartós deffenzívából offenzívába történő át- lendítésére. Ez a bizakodó hangulat mára jórészt alábbhagyott. Újból szaporodnak a kétségek, elsősorban az ország ügyeit illetően, de egyre több kritikai megjegyzés hangzik el a megyei szervek — köztük a pártbizottság — tehetetlenségéről, vagy más megfogalmazásban lassúságáról. A megyei pártbizottságnak ez a megítélése az alábbiakból táplálkozik: a folyamatokat érzékelve párttagságunk gyakran jogosan türelmetlen. A változást, a gyorsítást kívánja, amely néha ott is elmarad, ahol lehetséges lenne. Több helyen úgy fogalmaznak, hogy „tegyen rendet” a megyei pártbizottság a városban, a községben vagy a munkahelyen. Azt már legritkábban teszik hozzá, hogy ez a „rendcsinálás” — ha szükséges — az események logikájából következően a területen élő kollektívákkal együtt, velük és nem nélkülük lehetséges csupán. A hatalomgyakorlás különböző szintjein ma is fellelhető paternaliszti- kus módszerek több településünkön irritálják a közvéleményt. Különösen így van ez akkor, ha az egyes megnyilatkozásokban voluntarista elemek is fellelhetők. Még nem indult el az a folyamat sem a párton belül, sem az élet egyéb területén, amelynek eredményeként a pártalapszervezetek tagságát és a közvéleményt a döntés előtt megkérdezik, megkérdezzük. Még mindig nem születtek meg azok a megyei, helyi fórumok, ahol az eltérő vélemények érdemi vitában megütközhetnek, s ahol a megoldandó feladatok valós és szükséges sorrendje kialakul. A fenti csendben viszont hangosabban hallatszik a jobb- és baloldali töltésű demagógia. A kiragadott, jelzésértékű tényekből természetesen következik mai ülésünk feladata: egy belátható időszakra, a következő megyei pártértekezletig terjedő időre meg kell tudnunk fogalmazni azokat az elérendő célokat, amelyek ma tisztán megfogalmazhatók. Ezek lényege az a szándék, hogy a gazdaság és a társadalom együttes fejlesztését próbáljuk elérni. Változtatva azon a gyakorlaton, amikor a gazdaság és a társadalom részkérdéseit egymástól elszigetelten kezeltük. A döntés alaposabb előkészítése érdekében ismét véleményt kértünk és kaptunk a pártbizottság tagjainak kétharmadától. A hiányzó egyharmaddal való beszélgetésre a szabadságok miatt nem kerülhetett sor. Az elmondottak a korábbihoz hasonlóan — hasznosnak minősültek, s az írásos és szóbeli előterjesztésbe beépültek. A kifejtett vélemények kétirányúak voltak. Egyrészt az országos ügyeket érintették, másrészt rengeteg ötletet adtak saját feladataink megoldásához. Az országos gondok összefüggésében a pártbizottság több tagja úgy véli, ismét rombolja a közhangulatot az ígéretek sorozatos be nem váltása, a pénzügypolitika áttekinthetetlen intézkedési sorozata, a piaci viszonyok kezdetlegessége, a még mindig meglevő dotációk kusza rendszere, a társadalom morális állapota, az életszínvonal több társadalmi rétegnél tapasztalható zuhanása. Ezek mellett még tovább nőtt ideológiánk „adósságállománya” is. A saját feladatokra vonatkozó javaslatok közül — a részletezés igénye nélkül — az alábbiakat tartom szükségesnek kiemelni. A pártbizottság tagjai különböző megokolással ugyan, de túlnyomó többségükben szükségtelennek tartják megyei pártértekezlet megtartását. A különböző indokok közül két jellemzőt kiemelek. Az egyik: a kongresszust megelőző pártértekezletig még hátralevő időre szükségtelen nagyobb arányú személycserék végrehajtása, mert a testület és szervei mostani összetételükben nem akadályozzák egy új stílusú irányítómunka kialakítását. A másik, legtöbbször elhangzott érv a pártértekezlet tartása ellen, hogy a személycserék csak olyan arányban indokoltak, amelyeket a kooptálás biztosította lehetőségeken belül meg lehet oldani, illetve, hogy azok a közvetlen delegálás módszerével megoldhatók. Nem kerülheti el figyelmünket azonban az sem, hogy a pártértekezlet igényének még oly óvatos megfogalmazása mögött szinte minden esetben a személycsere(ék) szándéka fogalmazódik meg. Végrehajtó bizottságunk fontosnak tartja, hogy minden ilyen valós igény kifejeződhessen, és ne alakulhasson ki az az érzés, hogy szűkebb csoport, személyek vagy egyén rátelepült a területre, kisajátította azt. A vb tagságának, a pártbizottság titkárainak szükségük van arra, hogy tudják: személyük, munkájuk iránt bizalom van, esetleg elvesztették ezt a bizalmat, vagy a korábban élvezett bizalom erősen megkopott. Erre pártunkon belüli gyakorlat nincs, elfogadott forma még nem alakult ki. Kérdőívet küldtünk a pártbizottság tagjainak, amellyel titkosan szavaztak a végrehajtó bizottság, a munkabizottságok tagjainak és a kinevezett osztály- vezetők munkájáról. A kérdőívet egyfajta közvélemény-kutatásként fogjuk fel, ami orientációt ad a káderbizottság számára. Álláspontunk szerint ezek a vélemények megfelelnek a bizalmi szavazásnak, ami egyszerre jelenthet megerősítést vagy változtatási igényt. Ennek konzekvenciáit a kádermunka során érvényesíteni kell. Hasonló módszert ajánlunk — ha ezzel a pártbizottság is egyetért — a városi, a városi jogú nagyközségi pártbizottságoknak is. Ugyanakkor ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk azt a véleményünket is kifejezésre juttatni, hogy a legfenyegetőbb hibát, az átgondolatlanságból, a kapkodásból származót szeretnénk elkerülni. A pártbizottság tagjai közül a beszélgetések során ketten fontolgatták a testületi tagságról történő lemondás szükségességét, mert úgy érzik, hogy a kiválasztáskor nem igazán rájuk, hanem a személyükkel reprezentált statisztikai mutatóikra volt szükség. Szomorúan fontos tapasztalat ezzel összefüggésben az, hogy a választáskor elhangzott ígéretek a munka segítésére mind az apparátus, mind a munkahelyek részéről elmaradt. így néhány esetben ismét bizonyítékát adtuk annak a felelőtlen és az alkalmasság kritériumát másodlagosan kezelő káderkiválasztási gyakorlatnak, amit szavakban oly sokszor ostoroztunk. A beszélgetésekben jelentős teret kapott a pártbizottság .és szervei tevékenységének megújítása. Ezen belül legtöbbször a most működő állandó bizottságokról és az utóbbi időben egyre gyakrabban alkalmazott ad hoc bizottságokról esett szó. Nem kevesen nyilvánítottak véleményt arról, hogy a munkabizottságok mostani rend szerinti működése formális, úgyszólván semmilyen hatása nincs a pártszervek és -szervezetek munkájára. A véleményt mondók többsége az itteni munka társadalmasításának legjobb formájának és módszerének az egyes témákra létrehozott úgynevezett ad hoc bizottságokat tartja, amelyekben végzett munkájukkal a testületi tagok alakítói lehetnek a majdani politikai döntéseknek. Nem kampányt akar ebből a testület, hanem $gy állandó politikai magatartást, ami egyenlő esélyt és egyenlőbb terhelést is jelent a megbízatás teljesítésében. Nekünk is meg kell értenünk a közvélemény üzenetét, és bátran kell vállalkoznunk az akár kétséges kimenetelű kísérletre is, bár a bizottságok ügyében az eddig szerzett tapasztalatok megnyugtatónak nevezhetők. A bizottságok és a testület ügyeit illető vélemények között megfogalmazódott a tanácsadó testület új alapokon történő életre hívása. Az elhangzott vélemények szerint a tanácsadó testület az irányítómunka stratégiai kérdéseivel foglalkozna, az egyes részterületek kidolgozása az alkalmi munkabizottságok feladata lenne. Mi ezt a javaslatot jónak tartva úgy gondolkodunk, hogy az ad hoc bizottságok összetétele bizonyítéka lehetne annak a nagyon fontos pártértekezleti tételnek, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt az egész nép pártja. Magyarul, az alkalmi bizottságokban természetesen pártonkívüli szakértők is helyet kapnának. Még készületlenek vagyunk a különböző színezetű politikai irányzatok kezelésében. A pártértekezlet történelmi jelentőségű döntése a kisebbségi vélemények ügyében azt jelenti, hogy lesznek a párton belül — még inkább kívül —jobbról és balról jövő olyan irányzatok, amit eddig nem létezőnek tekintettünk. Elképzeléseink közül nem hiányzik az sem, hogy testületeken belül teret engedjünk az önszerveződésnek, szakmák, érdeklődés, területi, térségi érdekek alapján. Ez természetesen olykor konfrontációhoz vezethet, de az érdekek kifejeződését eredményezheti. Számítva testületi tagjaink egyetértő támogatására vállalkozunk az új típusú kapcsolatok kialakítására az irányítás és a munka minden szintjén. Örökzöld témánk, a testületek és az apparátus viszoiiya, is véglegesen rendezésre vár. Nem az ügyről való gondolkodás és az elképzelések hiánya, hanem gyakorlati megfontolások juttattak arra az elhatározásra bennünket, hogy ezt a jövő év elejére halasszuk el. Egy biztos, a mostani struktúra merev, alkalmatlan egy teljesen új stílusú, alulról építkező politikai munka segítéséhez. Az átalakítás véleményem szerint együtt járhat bizonyos létszámcsök- kéntéssel is, bár apparátusaink nem nevezhetők túlméretezetteknek. Ennél az ügynél is több esetben szembetaláljuk magunkat egyfajta demagógiával, ami abban foglalható ösz- sze, hogy az apparátusok általában — és benne a pártapparátus — akadályozója a pozitív folyamatok gyorsabb kibontakozásának. Ezt így elfogadni hiba lenne, mint ahogy ennek elutasításával sem járhat együtt az apparátusi munkát jogosan kritizáló észrevételtömeg figyelmen kívül hagyása. Nagyon súlyos adósságaink vannak az alapszervezeti munka területén. Az önállóság növelése még csak* óhaj, a megvalósuláshoz vezető módszerek kidolgozatlanok. Szeretném megerősíteni, hogy munkánkban jelentőségének megfelelő komolysággal kezeljük ezt az ügyet úgy, hogy a határozatok eddigi feldolgozási rendjét gyökeresen megváltoztatjuk, a lehető legszűkebbre szorítjuk a kötelezően előírt napirendek számát. Az természetes, hogy az önállósághoz több más fogalom is hozzátartozik: a felelősség, az informáltság, a beavatottság, a véleménymondás és a kérdezés joga. A helyi politikai felelősség lényege véleményem szerint akkor vetődik fel, ha a helyi pártszervezet nem tud a maga környezetében közmegegyezést teremteni a legfontosabb kérdésekben. Ez a politikai munka hatékonyságának a mércéje is. Kidolgozatlan, nehezen megközelíthető a politikai munka teljesítménymérése. Mégis úgy gondoljuk, hogy a közállapotok, a szükebb és tágabb környezetben jó fokmérői és bizonyítékai a politikai munka hatékonyságának. Munkánk eddigi adósságai között ott ágaskodik az ellenőrzés és a beszámoltatás rendszerének alkalmatlansága. Kérjük a pártbizottság hozzájárulását, hogy a végrehajtó bizottság terjessze elő az új típusú ellenőrzési és beszámoltatási rendszerre vonatkozó javaslatát, ami megváltoztatja a munka eddigi arányait, és a döntés-előkészítésről a fő hangsúly a hatások vizsgálatára, a végrehajtás segítésére, az ellenőrzésre, szükség esetén az alkalmatlan döntés megváltoztatására vagy hatályon kívül helyezésére irányul. A gazdaság ügyeit illetően nagyon sok dilemma hangzott el. Egy alapvető jelentőségű elhatározást végre komolyan kell venni, hogy politizáló párt kritériumaitól idegen mostani gyakorlatunkat alapjaiban változtatni kell. Ennek lényege, hogy a gazdaság részfolyamatait nem vállalhatjuk fel. Ugyanakkor szükség van a megye sajátosságaihoz igazodó gazdaságpolitikai stratégia kidolgozására, ami figyelembe veszi a foglalkoztatáspolitika új igényeit is. Tisztában vagyunk, és ezt a pártbizottság tagjai is aláhúzták, hogy nálunk a mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar meghatározó jelentősége ezután is megmarad, de az ágazatot érintő fejlesztésekben jobb összhangot, a foglalkoztatásban pedig a kertészeti ágazat mostani pozícióinak legalább a megtartását kell célba venni. Elengedhetetlen a szellemi kapacitás növelése is. Fontos kérdés munkánk megváltoztatásánál az. hogy testületi munkánk összetettebb, árnyaltabb és célratörőbb legyen. A vitakultúránk néhány fontos formai keretét is érinteni kell: hogy a kérdezés lehetőségét ne hosszas véleménynyilvánításra használjuk fel; hogy kerüljük a témától elkalandozó, az időt feleslegesen rabló hozzászólásokat; hogy az egyetértést ki lehessen fejezni egy mondatban, és hogy mód legyen az egyet nem értés tömör kifejezésre juttatására is. Tisztelt Pártbizottság! Végrehajtó bizottságunk a javaslat beterjesztésekor fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy tisztában van azzal: mindent, ami változásra érett, egyszerre nem tud megtenni. Most a következő pártértekezletig biztonsággal megtehető javaslataink megvitatását kérjük. HOZZÁSZÓLÁSOK, VELEMENYEK Az első napirendi pont vitájában elsőként Terhe Dezső, a Hazafias Népfront megyei titkára jcért szót. Beszélt arról a tapasztalatról, amely szerint rendkívül fontosak a jó, a realitásokra épülő, tehát végrehajtható határozatok. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a társadalomban érzékelhető olyan jelenségekre, neuralgikus pontokra, amelyeket mindenképpen figyelembe kell venni a döntések meghozatalánál. Dr. Kőrös Gáspár, az SZMT vezető titkára felszólalásában a következőket mondta: Az előterjesztés tartalmazza, hogy a megyei pártbizottság a munkájának megújításához szükséges mértékig gondoskodjon a testületi tagok indokolt cseréjéről. Ezzel összefüggésben helyesnek tartanám a megyei pártbizottság hatáskörébe tartozó végrehajtó bizottság és a munkabizottságok teljes körű újjáválasztását. Javasolta a felszólaló, hogy a végrehajtó bizottság összetételénél szüntessék meg az úgynevezett képviseleti elvet s ne a funkció vagy a munkakör alapján legyen valaki a testület tagja. Meggondolásra javasolta azt is, hogy az első titkáron kívül szükséges-e, hogy a megyei pártbizottság minden titkára „hivatalból” tagja legyen a végrehajtó bizottságnak, illetve elnöke a munkabizottságoknak. Erdélyi Ignác, a MÉSZÖV elnöke volt a következő felszólaló. Annak a véleménynek adott hangot, hogy az átalakítási folyamatban talán a legfontosabb a korszerű szemlélet és a korszerű magatartás dolgaink megítélésében, kezelésében. Magatartásunk viszont nem lehet más, mint az, hogy nemzetben és jövőben gondolkodjunk. Ez pedig azt igényli, amit az országos pártértekezlet is megfogalmazott: ne ügyintéző, hanem politizáló párt legyünk. Gráner Gyula, az Agrober igazgatója felszólalásában a gazdaság és a politika viszonyáról, a párt munkastílusáról, munkamódszeréről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a jelentésben az a szimpatikus, hogy nem a megye feladatait próbálja megfogalmazni, hanem éppen arra törekszik, ami lehetséges és szükséges tennivaló, nevezetesen, hogy a megyei pártbizottság feladatait fogalmazza meg. Komáromi Attila, az oktatási igazgatóság igazgatója elmondta, hogy a reálisan gondolkodó párttagság és a lakosság nem csodákat, hanem a cselekvő közmegegyezés érdekében tetteket vár. Ehhez pedig arra is szükség van, hogy a párt ne csak fentről lefelé működjön, hanem fordítva is. Dr. Árvay Árpád, a megyei tanács vb-titkára arról beszélt, hogy nélkülözhetetlen az összehangolt tevékenység a párt és a tanács között, s ez azt jelenti, hogy szüntessük meg a felesleges és fárasztó párhuzamosságokat. Ehhez őszinte és nyílt párbeszédre van szükség. Gilyán Jánosné, a bajai Finomposztó Vállalat művezetője felszólalásában hangsúlyozta: rendkívül fontos, hogy a párttagság részese legyen a döntések előkészítésének, mert ezáltal felelősséget érez azok végrehajtásáért is. Fontos, hogy a testületek elé kerülő javaslat alternatívákat is tartalmazzon, legyen miből választani, de ez ne rögtönzés, hanem alapos megfontolás szerint történhessen. Borsodi György, az SZMT nyugalmázott vezető titkára a& a tapasztalatát emlitette, hogy a külföldi megnyi- latkozókjó véleménnyel vannak rólunk, bizalommal viseltetnek politikánk, gazdasági törekvéseink iránt, ugyanakkor a belső bizalom mintha stagnálna, mintha nem erősödne kellő mértékben. Ennek oka — mondta a felszólaló —, hogy még nem sikerült kimozdulni gazdaságunknak jelenlegi helyzetéből. Katanics Sándor, a megyei pártbizottság nyugalmazott titkára azzal kezdte felszólalását, hogy szerinte a testület, a megyei pártbizottság alkalmas a feladatok ellátására, nincs szükség megyei pártértekezlet összehívására. A jelentésről szólva kifejtette, hogy az alapvetően jó, de úgy véli, szükséges a feladatok rangsorolása, a súlypontozás. A továbbiakban a párt vezető szerepéről, annak korszerű értelmezéséről és gyakorlati megvalósulásáról beszélt. Dr. Ivanics Lajos, a kiskőrösi városi pártbizottság első titkára volt az utolsó felszólaló a napirend vitájában. Arról beszélt, hogy a kibontakozást elsősorban azok segítik, akik vállalkoznak és plusz értékeket állítanak elő, s így természetes, hogy ebből nekik is több jut. A tanácsi munkáról szólva kifejtette, hogy a kétszintű közigazgatásnak elsősorban a helyi tanácsok megerősítését kellene szolgálnia. A napirend vitáját dr. Szabó Miklós foglalta össze, s válaszolt a felvetődött kérdésekre. A testület a javaslatot a felszólalásokban elhangzottak figyelembevételével elfogadta és meghatározta a megyei pártbizottságnak az országos pártértekezlet állásfoglalásából adódó feladatait.
