Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-22 / 200. szám
1988. augusztus 22. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÁRÍTJÁK \ DOHÁXYT Kiskunfélegyháza legrégibb üzemében • Az exportdohányt külön válogatják, csomagolják. • A szárítókból való kiszedés előtt gondosan ellenőrzik a minőséget. A Dohányfermentáló Vállalat kiskunfélegyházi beváltó telepe a város legrégibb üzemei közé tartozik. 1876-ban kezdték meg itt a munkát. A válogatás ma is a korabeli épületekben folyik. Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megyéből mintegy ezer hektárról vásárolják fel a dohányt. Az idén jó közepes termésre számítanak, bár az aszály ezt a növényt sem kímélte. Az öntözött terület csak néhány százalék, pedig az adottságok 20-30 százaléknyit is lehetővé tennének. Szeretnék a mesterségesen szárított dohány arányát növelni, hiszen ez a keresettebb a piacon. Ennek érdekében két tonna zöld dohány befogadására alkalmas kis szárítókat készítettek és ezeket ajánlják a kistermelőknek. Különösen megéri az öntözött területeken, ahol néhány év alatt megtérül az ára. A vásárláshoz a beváltó hitelt is ad. (P. Z.) • Tükeretre rakják a zöld dohányt. • Minden levelet megnéznek. • Nemrég készült el a korszerű, 750 négyzetméter alapterületű készáruraktár. Borosgazdák gondjai és örömei Jugoszláviában A jugoszláviai bortermelők az idén másfél millió hektoliter kiváló minőségű nedűt kívánnak exportálni a világ számos országába, főképpen a fejlett tőkés államok piacaira. A borexport értéke a tervek szerint eléri a 60 millió dollárt, de ezen kívül is mintegy húszmillió dolláros bevételt ígér a szovjet szőlőtelepítésekhez szállított oltóanyag. A tavalyi száraz időnek köszönhetően a termés minősége várakozáson felüli. Ez megkönnyíti, hogy a 7,5 millió hektoliternyi össztermés húsz százalékát külföldi piacokon helyezzék el, s ezzel az európai borexportőrök sorában Franciaország, Olaszország és Spanyolország után a negyediknek zárkózzék fel Jugoszlávia. Tíz évvel ezelőtt egyébként Jugoszlávia egyike volt azon kevés országoknak, ahol tilos volt az italreklám. Ezt a korlátozást először a borpiac érezte meg, a termelők körében elbizonytalanodást tapasztaltak a hazai fogyasztás visszaesése miatt, és ezért jelentősen csökkentették a szőlőtáblák mennyiségét. A legutóbbi évek azonban új lehetőségeket nyitottak a borosgazdák előtt, mivel az export ugrásszerűen megnövekedett, és a szakértők véleménye szerint ez a tendencia folytatódhat. Annál is inkább, mivel az ország természeti adottságai lehetővé teszik a minőségi borok termelését. A vezető bortermelő cégek — például a zágrábi Badel, a belgrádi NAVIP, a ljubljanai Slovin — komoly összegeket fordítanak arra, hogy 1990-ig több ezer hektárral növeljék a szőlőültetvények területét. Egyúttal korszerűsítik a hatalmas borpincéket is, hogy a termék megfeleljen a szigorú piaci követelményeknek. Úgy tűnik, a bor minőségének biztosítása nem is okoz problémát, ám a csomagolásban, a külcsínben és a piackutatásban még sok a tennivaló. Az exportsikerek mellett persze a mai piacon gondok is jelentkeznek — legalábbis a bortermelők szemszögéből nézve. Nevezetesen, hogy az infláció mind magasabbra tolja a borok árát, így nem is meglepő, hogy a hazai fogyasztás szintje alacsony. A legnagyobb termelő országrészben, Makedóniában például mindössze tíz liter jut egy évben egy főre. A szlovéniai 60 literes átlagnak köszönhetően az országos mutató eléri ugyan a 25 litert, ám ez csak egynegyede a franciaországi fogyasztásnak. A hazai borpiac pangását azonban a szakemberek az infláció mellett azzal is magyarázzák, hogy a fiatalabb generáció inkább a Coca- Colát, gyümölcsleveket és a tömény italokat, míg az idősebb nemzedék a házi szilvapálinkát, a sligovicát részesíti előnyben. Komoly konkurenciát jelent a boroknak a sör is. A jugoszláv boroknak napjainkban az a 9 millió külföldi turista csinálhatja a legjobb reklámot, aki egy évben felkeresi az Adriai-tenger partját vagy az ország más vidékeit. Annál is inkább elgondolkodtató — mutatnak rá szakemberek —, hogy még nem sikerült javítani a csomagoláson. Ezért a borok 90 százalékát hordókban adják el, a jóval nyereségesebb üveges export aránya mindössze tíz százalék. (Tanjug— MTI-Press) Lesz-e magyar Ford? Az elmúlt héten néhány újságban megjelent egy nagyon szűkszavú, ám az autóra váró közvéleményt erősen érdeklő információ, miszerint Urbán Lajos miniszter a Forma—1 autóversenyen Ford-képvise- lőkkel tárgyalt egy esetleges kooperáció lehetőségeiről. Egy későbbi, részleteket szintén nem említő hír már Walter Hayes, a Ford európai alelnöke és magyar közlekedési szakemberek londoni üzleti megbeszéléseiről számolt be. Horváth Árpád, a Közlekedési Minisztérium osztályvezetője részt vett e tárgyalásokon, őt kérdeztük a részletekről és arról, hogyan került e téma a közlekedési tárca kezébe. — Évi 250-300 ezer személyautóra lenne szüksége az országnak. A kereskedelem ennek még a harmadát se tudja biztosítani. Az autóhiány immár nemcsak kereskedelmi, iparpolitikai kérdés, hanem olyan tényező, amely egész közlekedési rendszerünket, koncepciónkat veszélyezteti. Ma a személyszállítás 50 százaléka hárul ugyanis a személygépkocsikra. Többek között ezért is vállaltunk szerepet az autóbeszerzésekre vonatkozó megbeszéléseken — mondta Horváth Árpád. — Meg azért is — folytatta —, mert a Forma—1 sikeres megrendezése, idegenforgalmi jelentőségén túl, jó néhány üzleti kapcsolat kialakításának lehetőségét is magával hozta. Itt mindenképpen meg kell említeni Bernie Ecclestone-nak, a FOCA elnökének a szerepét, aki elégedettségét többek között azzal is kifejezte, hogy összehozott bennünket számos üzletemberrel. Olyanokkal, akikkel esélyünk lehet valamilyen autóipari együttműködés létrehozatalára. A Forddal megkezdett tárgyalássorozat egyébként teljesen beleillik a tárca azon koncepciójába, hogy Magyarországnak nem licencet kell vásárolnia. hanem előnyösebb egy vagy inkább több nagy autógyárhoz különböző alkatrész-beszállításokkal, sőt — messzebb megyek — fődarabgyártással — kapcsolódnia. A licencvásárlást azért nem látjuk célszerűnek, mert az eladott modell rendszerint nem a legújabb, mire felszerszámoznánk egy gyártósort, addigra a termék gyakorlatilag elavult, eladhatatlan lenne. Ennek szellemében a Fordnak első lépésben széles alkatrészkínálatot vonultatunk fel — a tárgyaláson az Ipari Minisztérium illetékese is részt vett —■, most várjuk vizsgálatuk eredményét, Walter Hayes válaszát, elfogadja-e az ajánlatunkat, és ha igen, milyen típusú és hány személygépkocsihoz juthatunk cserébe. — A továbblépés, amelyről már szintén beszélgettünk, az esetleges magyar szállítások minőségétől függ. Ha Fordéknak arról is olyan lesz a véleményük, mint a Hungaroringről, valamint a magyar haszongépjármű-gyártásról, amelynek szintén szerepe volt bizalmuk elnyerésében, akkor fajsúlyosabb együttműködésre számíthatunk. Az előzetes elképzelésekből annyit elárulhatok, hogy vámszabadterületen kialakítandó, számítógép vezérelt, főegységet gyártó sorról lehet szó, esetleg vegyes vállalat formájában. — A Ford rendkívül nyitott kereskedelempolitikát folytat, tudomásunk van arról, hogy más szocialista országokkal, pl. a Szovjetunióval is tárgyal. A mostani megbeszélések számunkra helyzeti előnyt biztosítanak arra, hogy egy esetleges szovjet—Ford megállapodásban szerepet vállalhassunk. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy mi sem kizárólag a Ford- kapcsolatban gondolkodunk, folytatjuk a már megkezdett megbeszéléseinket a General Motorsszal, és Bernie Ecclestone jóvoltából egy olyan japán autógyárral is, amellyel eddig nem voltak kapcsolataink. Minderről a Ford cég is tud, a velük tervezett együttműködést ez nem befolyásolja, de véleményünk az, hogy a válságos autóhelyzetből csak többféle üzleti megoldással lehet kilábalni — fejezte be nyilatkozatát a Közlekedési Minisztérium osztályvezetője. R. J. Szerszámgépek a világ ötven országába A katowicei füstös-kormos várostömörüléstől nyugatra, a „fekete Szilézia” tőszomszédságában, az Odera felső folyása mentén terül el az erdőkben és rétekben bővelkedő „zöld Szilézia”, amelynek azonban szintén számottevő ipara van. A korszerű és nagy feldolgozóipari üzemek közé tartozik a Rafamet szerszámgépgyár KuZnia Raciborská- ban. Újabban sok szó esik erről az üzemről az ország határain túl is, az üzem ugyanis nagyszabású korszerűsítésbe kezdett. A modernizálást és üzembővítést a Világbank is támogatja. A Kuznia Raciborska-i gyár nehéz — húsz-, háromszáz, sőt négyszáz tonnás — gépeket állít elő, amelyek azonban rendkívül precízek: fémmegmunkálási pontosságuk 1 mikron. Hasonló gépeket világviszonylatban csak néhány ország gyárt. Itt elsősorban vasútipari gépekről van szó, amelyek a mozdonyok és vasúti kocsik kerékpárjainak megmunkálását végzik, valamint nehéz univerzális karusszelesztergákról, amelyek henger alakú fémelemeket formáznak 1-10 méteres átmérővel. Ami a vasúti kerék- és kerékpár-megmunkáló gépeket illeti, a Rafamet világviszonylatban a legnagyobb gyártó és exportőr. Ezek a gépek adják az üzem termelésének kétharmadát. A gyár azonban a nehéz karusszelesztergák előállításában is a gyártók és exportőrök élvonalába tartozik. Mindkét gépfajta számos érmet és kitüntetést kapott az Európában és más földrészeken rendezett nemzetközi vásárokon és kiállításokon. Ez a tény különösen hízelgő a Rafamet kollektívája számára, minthogy a gépek zöme saját konstrukció, amelyeknek csupán egyes részleteit dolgozták ki közösen a lengyelországi műszaki egyetemekkel, valamint a Varsó környéki Pruszkówban működő Szerszámgépipari Központi Tervezőirodával. A Rafamet márkajelzését viselő gépek — ma már több mint 3000 darab — a világnak mintegy 50 országában termelnek, köztük a szocialista országokban. De a szóban forgó gépeket megtaláljuk a francia Alsthom konszern és a japán Mitsubishi, a brazíliai Bemardini és az argentin Cartelone cégek üzemeiben is; üzemelnek északamerikai, indiai, pakisztáni, valamint nyugateurópai: angol, NSZK-beli, spanyol és dán gyárakban. Az idén együttműködési megállapodást írnak alá egyesült államokbeli cégekkel is. Mintegy negyven éve ismerik a Rafametet a Kínai Népköztársaságban. Kuánia Raciborská- ból a kínai üzemekbe 327 vasúti szerszámgépet és nehéz karusszelesztergát küldtek eddig. Kína a lengyel szerszámgépipar egyik legjelentősebb partnerének és kooperációs társának Ígérkezik. A Rafamet megbecsült, jól csengő márkanév a világpiacon, egymást érik a külföldi megrendelések. Éppen ezért a gyár különösen nagy figyelmet fordít az üzem további bővítésére és műszaki rekonstrukciójára. A Világbank hiteleinek segítségével a gyár teljesen felújítja gépparkját, öt számjegyű vezérlésű fémmegmunkáló gépsort, új esztergapadokat, csiszológépeket és más gépeket helyez üzembe, ezenkívül az üzemi öntödét felszereli korszerű ellenőrző és mérőműszerekkel, s számítógéppel vezérel majd valamennyi termelési folyamatot. Karol Rzemieniecki (Interpress—MTI-Press) Tökéletes sterilezés A sterilezés olyan művelet, amellyel az anyagokat mentesítik a mikrobáktól, teljesen megszabadítják minden élő, minden szaporodóképes csírától. Fertőtlenítő vegyszerekkel minden mikrobát elpusztítani, majd utána az ártalmas vegyszert az anyagokból eltávolítani a gyakorlatban csak ritkán lehet, ezért a vegyszeres sterilezés csak igen kivételesen jöhet szóba. Legmegbízhatóbb és legfontosabb sterilezési eljárás a magas hőmérséklet alkalmazása. Pasteur óta közismert, hogy mikrobákat már 60-70 Celsius-fokos nedves melegben el lehet ölni. Koch Róbert a múlt század végén igazolta, hogy 100 Celsius-fokos forró vízben a legtöbb kórokozó pillanatok alatt elpusztul, de megállapította ugyanakkor, hogy ellenálló spórák ezt a hőmérsékletet akár 10-20 percig is kibírják. Sőt, vannak hőrezisztens spórás mikrobák, melyek 100 Celsius-fokos vízben órákat vagy napokat kibírhatnak. A lobogó vízben való kifőzés tehát (fertőtlenítésre) megbizható, sterilezésre azonban nem alkalmas. Száz Celsius-foknál magasabb hőmérsékletre hevített, túlnyomás alatt levő vízben vagy telített gőzben azonban a mikrobaölő hatás ugrásszerűen emelkedik. Az erre alkalmas autoklá- vozás csak a 20. század határán alakult ki, s csak lassan fejlődött a mai technikai szintre. Forró levegővel is lehet sterilezni, de a mikrobák dőléséhez lényegesen magasabb hőmérséklet szükséges, mint a gőzben, a levegő ugyanis jó hőszigetelő. Forró levegőben, 160 Celsius-fok körül csak egy óra alatt halnak el azok a baktériumok, amelyek 100 fokos vízben vagy gőzben percek alatt elpusztulnak. A hőérzékeny műanyagoknál, az összeszerelt optikai műszereknél stb. hideg sterilezésre van szükség. Ennek egyik formája a gázsteri- lezés, leginkább az etilén-oxid és a formaldehid terjedt el e célra. Helyiségek levegőjében az ultraibolya-sugárzás sterilező tulajdonságai hasznosíthatók. Képünkön egy korszerű kórházi sterilező auto- klávot láthatunk. (MTI-Press)
