Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-22 / 200. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. augusztus 22. TÁRGYALÁS AZ ABM-SZERZŐDÉSRŐL Karpov már Genfiben van JERZY URBAN A SZTRÁJKOKRÓL Változatlan a helyzet Sziléziában A kormány számol az eshetőségekkel Lengyelországban változatlan a helyzet a sztrájk megbénította sziléziai bányákban és Szczecinben, ahol a központi kikötő munkáját vasárnap felfüggesztették, mivel reggel hatig nem vették fel a munkát a dolgozók. Tovább tart a munkabeszüntetés a város tömegközlekedésében is. Mint Jerzy Úrban, a kormány szóvivője az MTI tudósítójának telefonon elmondta, az ország vezetése, „számolva a legkülönfélébb eshetőségekkel, megteszi a szükséges intézkedéseket”. Hivatalos varsói források ugyanakkor cáfolták, hogy Felső-Sziléziában rendkívüli katonai jelenlét lenne és rendőri erődemonstrációt folytatnának. A szóvivő megerősítette, hogy behívják azokat a fiatal bányászokat, akik a katonai szolgálatot elhalasztva, vagy a tényleges szolgálat helyett mentek el bányásznak. Urban szerint ez teljesen természetes döntés, hiszen a kedvezményt a bányában végzett munkáért és nem a sztrájkokért kapták. A szóvivő Óriási megdöbbenést és felháborodást váltott ki Nagy-Britanniá- ban az Észak-írországban szombatra virradólag végrehajtott pokolgépes merénylet, amelyben hét brit katona vesztette életét és 29 szenvedett súlyos sérüléseket. Az Angliában töltött szabadságukról az észak-írországi Tyrone megyében lévő barakktáborukba visszatérő 39 katonát szállító buszt darabokra tépett egy közelében felrobbantott pokolgép, 100 méteres körzetben röpítve szét áráldozatokat. Az északír rendőrség első közlése szerint országúira telepített és rádió-távirányítással felrobbantott akna okozta a tömegmészárlást. Később megállapították, hogy nem aknát, hanem az országút mellé rejtett gépkocsiban elhelyezett pokolgépet hoztak működésbe a busz elhaladásának pillanatában. Margaret Thatcher kormányfő „mélységes megdöbbenését és fájdalmát” fejezte ki és együttérzéséről biztosította az áldozatok hozzátartozóit. A szabadságát töltő Thatcher asszonyt folyamatosan tájékoztatják a legutóbbi kilenc év legsúlyosabb katonai veszteségeit okozó gyilkos merénylet tetteseinek kézrekerítésére indított hajtóvadászat fejleményeiről. Tom King, az északír ügyek kabinetminisztere, szombaton reggel szabadugyanakkor nem kívánt számokat közölni a behivottakról. Közben a PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint néhány sziléziai bányában egyre veszélyesebbé válik a bányabiztonság helyzete, mert a művelésből kivont tárnákban fokozódik a metánrobbanás és vízbetörés lehetősége. Az Andaluzja nevű bányában az igazgatóság vasárnap reggel a bányamentő alakulatok mozgósítása mellett döntött, mivel a sztrájkolok nem járultak hozzá, hogy a rendkívüli bányabiztonsági egységek a mélybe szánjanak. A „Mor- cinek” bányában vasárnap délelőtt még tárgyalások folytak — eredmény nélkül — az üzem vezetősége és a sztrájkolok között a szükséges biztonsági intézkedésekről. A PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint egész Sziléziában a helyzetnek megfelelő felelősségteljes magatartást tanúsít a lakosság, de nő a nyugtalanság a bányák és az ott tartózkodó bányászok biztonsága miatt. ságát megszakítva Belfastba repült, ahol válságtanácskozásra ült össze az Észak-írországban állomásozó brit haderő és az ulsteri rendőrség vezetőivel. Az ír köztársasági hadsereg félkatonai szervezetének tulajdonított legújabb terrorakció a legsúlyosabb az IRA augusztus elején meghirdetett „évfordulós offenzí- vájának” kezdete óta. Szombaton Genfbe érkezett Viktor Karpov, a szovjet külügyminisztérium kollégiumának tagja, minisztériumi főosztályvezető, aki a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról 1972-ben kötött szerződés (ABM-szerződés) betartásáról folytatandó szovjet—amerikai tárgyalásokon vezeti a szovjet küldöttséget. Az ABM-szerződésről ötévenként megtartásra kerülő tárgyalások újabb fordulója szerdán kezdődik a svájci konferenciavárosban. Viktor Karpov a genfi repülőtéren adott nyilatkozatában hangsúlyozta: a mostani tárgyalásoknak a szerződés Korán-idézetek kantálása és huszonegy ágyúlövés döreje közepette eresztették le a Ziaul Hakk földi maradványait tartalmazó koporsót szombat délután az iszlámábádi Faiszal mecsetnél ásott sírgödörbe. A gyászszertartás keretében százezrek vettek örök búcsút az elhalálozott elnöktől, aki tizenegy éven át vaskézzel és becsvággyal formálta százmillió pakisztáni sorsát, rányomva személyiségének jegyeit az ország bel- és külpolitikai arculatára egyaránt. A nemzeti színű zászlóval díszített, virágokkal borított koporsót ágyútalpon szállították a világ egyik legnagyobb mecsetéhez, ahol a gyászoló Pakisztánok végeláthatatlan tömegén kívül, csaknem hetven országból érkezett külföldi méltóságok — mások között államfők, miniszterelnökök és kormánytagok— gyűltek össze, hogy leróják kegyeletüket Ziaul Hakk emlékére. Jelen voltak a sírhelynél a pakisztáni katonai-politikai vezetés képviselői és az ellenzék politikusai. (Az egy kivétel: Benazir Bhutto asszony, a Pakisztáni Néppárt elnöke volt, aki nem vett részt a szertartáson — igaz, a népszerű ellenzéki vezető kisbabát vár.) Az afgán kormányellenes erők négyszáz tagú küldöttséget delegáltak a temetésre: Ziaul Hakkban odaadó támogatójukat gyászolják. megerősítését kell eredményezniök, annál is inkább, mivel az ABM-szerződés kulcsfontosságú a leszerelési folyamat továbbvitelében, a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló megállapodás szovjet—amerikai kimunkálásában. Az a tény, hogy a szerződés elvi jelentőségű a nukleáris fegyverek korlátozása és a stratégiai stabilitás megszilárdítása szempontjából, egészben véve a nemzetközi biztonságban arra kötelezi a feleket, hogy a kérdést körültekintően kezeljék s tekintettel legyenek egymás érdekeire és aggályaira — fejezte be nyilatkozatát a szovjet küldöttség vezetője. Ahogy a három haderőnem vezérkari főnökei és a néhai elnök családtagjai által kísért koporsó végighaladt az utcákon a mecset felé, tíz- és tízezrek éltették Ziaul Hakk emlékét és mormolták a koránból vett imákat. A szokásoktól eltérően a koporsó fedelét nem nyitották fel, tekintettel arra, hogy a repülőgép-szerencsétlenségben az elnök teteme a felismerhetetlenségig ösz- szeégett. A kétórás gyászszertartásra szerte az országból érkeztek emberek. A temetés alatt semmiféle rendbontás nem történt. A hatóságok egyébként is rendkívül szigorú óvintézkedéseket tettek bármiféle incidens megelőzésére. A gyászos esemény margóján politikai találkozókra is sor került. Mások között az amerikai küldöttséget vezető George Shultz külügyminisztert is fogadta Gúlám Iszhak Han ügyvivő elnök. Az eszmecsere után a külügyminiszter az újságíróknak kijelentette: „Nem csupán azért jöttünk, hogy lerójuk tiszteletünket az elhunyt emléke előtt, hanem azért is, hogy ismét megerősítsük elkötelezettségünket a két ország közötti viszony fenntartása és fejlesztése mellett.” Merénylet Bejrútban Pokolgép robbant vasárnap reggel Nyugat-Bejrútban egy vendégekkel teli kávéház előtt. Az „autóbombát” az egyik Szíriái ellenőrző pont közelében helyezték el ismeretlen tettesek. A robbanásnak áldozatai vannak, de rendőri források még hozzávetőleges becslést sem közöltek a sérültek vagy halottak számáról. A detonáció után a helyszínt Szíriái katonák zárták le. Helyi megfigyelők szerint a merénylet „nyilvánvalóan” a szíriai erők libanoni jelenléte ellen irányult. Szíria az országban 25 000 főnyi békefenntartó erőt állomásoztál. NYUGATNEMET UNIÓPÁRTOK ' nu.iti.. .!i iAlt > ív-. A romániai falurombolás ellen A nyugatnémet uniópártok össz-európai kezdeményezést szorgalmaznak az emberi jogok romániai megsértése ellen. A bonni kormány nem lankadhat azon fáradozásaiban, amelyek a román állami vezetésre való mértékletes hatásgyakorlást célozzák — jelentette ki szombaton Michaela Geiger asszony, a CDU/CSU frakció külpolitikai szóvivője. A nyugatnémet kereszténydemokraták és keresztényszociálisok véleményének hangot adó szóvivőnő szerint az összes lehetséges diplomáciai eszközt, minden szinten, a legvilágosabb módon igénybe kell venni a hatásgyakorlás érdekében. Elsősorban arra kell törekedni, hogy Nicolae Ceausescu adja fel a több ezer falu lerombolásának esztelen tervét — mondta Michaela Geiger. A Románia elleni gazdasági szankció gondolatát ugyanakkor elvetette, mondván, hogy annak terheit a romániai lakosság volna kénytelen viselni. A kereskedelem szerény mértéke egyébként sem teszi lehetővé a nyomásgyakorlást — állapította meg az uniópártok szóvivője. Merénylet Bejrutban Pokolgép robbant vasárnap reggel Nyugat-Bejrútban egy vendégekkel teli kávéház előtt. Az „autóbombát” az egyik szíriai ellenőrző pont közelében helyezték el ismeretlen tettesek. A robbanásnak áldozatai vannak, de rendőri források még hozzávetőleges becslést sem közöltek a sérültek vagy halottak számáról. A detonáció után a helyszínt szíriai katonák zárták le. Helyi megfigyelők szerint a merénylet „nyilvánvalóan” a szíriai erők libanoni jelenléte ellen irányult. Szíria az országban 25 000 főnyi békefenntartó erőt állomásoztál. A ROBBANÁS DARABOKRA TÉPTE A BUSZT Merénylet > brit katonák ellen Ziaul Hakkot eltemették IRA — A „LETÖR LEN DŐK” SZERVEZETE 1. A történelmi múlt Kik azok és hányán vannak, akiket Margaret Thatcher brit kormányfő szerint „le kell törölni a civilizált világ színéről”? A miniszterelnök asszony az északírország brit fennhatóság ellen küzdő ír Köztársasági Hadsereg (IRA) tagjait minősítette így augusztus első hetében. Azon a héten az IRA pokolgépekkel és lőfegyverekkel végrehajtott merényleteinek összesen hat halálos és negyvenegy sebesült áldozata volt Észak- írországban, Londonban és Nyugat- Németországban. A „zavarok” kezdete óta az IRA most először intézett háromfrontos támadást a brit fegyveres erők és a nekik dolgozó civilek ellen. Egyidejűleg bejelentette, hogy a londoni laktanyarobbantással megkezdődött „általános of- fenzívája”, amely 1989 augusztusában, Észak-Irország, „brit katonai megszállásának” 20. évfordulóján éri majd el tetőpontját. A „zavarok” legutóbbi két évtizedében az IRA és a terrorizmus szinte egymásra. felcserélhető fogalompárrá vált a szigetországban. Pedig az ír köztársasági hadsereg eredete sokkal messzebbre, az első világháborút közvetlenül megelőző évekre nyúlik vissza. 1912-ben — a szomszédos Írország meghódításának 740. esztendejében szavazta meg az angol alsóház az „Irish home rule” harmadik változatát, azt a törvényt, amely önkormányzatot adományozott a brit világbirodalom legrégebbi gyarmatának. Ez a törvény sohasem lépett életbe. Parlamenti jóváhagyásának évében az Írország északi harmadán többséget alkotó protestáns lakosság unionista szervezetei bejelentették az „ulsteri önkéntes hadsereg” megalakulását. Az ulsteri irregulárisok Németországból kaptak fegyvereket, politikai és anyagi támogatást pedig a szigetország akkor hatalmon levő liberálispárti kormányának hivatalos ellenzékétől, a brit konzervatív és unionista párttól. Az Ulster Volunteer Force (UVF) alakuló nyilatkozatában megfogadta, hogy az ír sziget hat északi grófságában életre-halálra, ha kell, fegyverrel is ellenáll az önkormányzati törvény életbe léptetésének. Az Ulsterben kisebbségbe szorult katolikus őslakosság válaszlépése nem sokáig késlekedett: 1913-ban bejelentették az „ír önkéntes hadsereg” megalakulását. Az egymás ellen masírozó — és akkor még főként fapuskákkal gyakorlatozó — önkéntesek láttán London azonnal visszavonulót fújt. De talán nem is annyira az alig néhány száz fős „önkéntes hadseregek” harciassága riasztotta meg a liberális kormányt. Sokkal inkább az, hogy az ír önkormány- • zatról évtizedeken át dúló vita kettészakította a Liberális Pártot is. A brit pártpolitika történetének utolsó liberális kormányát végül is csak a világháború kitörése mentette meg az azonnali kiszámolástól. Az ír önkormányzati törvény életbe léptetését pedig a „győzelem kivívása utánra” halasztották. Mindenesetre történelmi tény: a XVII. században betelepitett angol és skót protestánsok kései leszármazottai a XX. század elején sikeresen megakadályozták a gazdasági-politikai kiváltságaikat fenyegető önkormányzat bevezetését. Mégpedig nemcsak Ulster általuk lakott hat grófságában, hanem az ír sziget többi, csaknem tisztán ír katolikusok lakta 26 megyéjében is. Elbukott nemzeti felkelések, újra feltámadó és ismételten meghiúsuló remények évszázadai után az írek türelme végképp elfogyott. Nem várták meg a világháború végét: 1916 húsvéthétfőjén önkéntesek alig ezerfős csapata megrohamozta a dublini főpostát és a környező brit kormányhivatalokat. A városközpont birtokában kikiáltották az Ír Köztársaságot. Fegyveres alakulatuk ekkor vette fel az ír Köztársasági Hadsereg nevét. Egy hétig tartották magukat a túlerővel szemben. Az Angliából gyorsan átdobott brit csapatok vérbe fojtották a felkelést. Vezetői megadták magukat, közülük tizenötöt kivégeztek. Ezután a halálbüntetéstől megmenekült csapat- parancsnokok egyike — Eamon de Va- íera (az ír Köztársaság későbbi államelnöke) — állt a maradékaiból újraszerveződő ír Köztársasági Hadsereg élére. Az 1918-as országos választásokon Írországban megbukott a brit fennhatóságot elfogadó parlamenti párt. Az ír sziget 105 választókerületből 73-ban a függetlenség kivívása mellett elkötelezett Sinn Fein Párt jelöltjei győztek. (Sinn Fein: „Magunk erejéből”). A brit alsóház 1920-ban új „ír törvényt” szavazott meg. Méghozzá olyat, amely két különböző típusú önkormányzatot irányzott elő Ulsternek, illetve az ország déli kétharmadának. Észak külön parlamentet kapott, a déli országrész 26 megyéjének ír republikánusaival pedig London kiegyezett. 1922-ben a brit nemzetközösség független domíniumaként megalakulhatott az ír szabad állam. Ulster szabadon választhatott a szabad állam és Nagy-Britannia között. Újonnan kreált parlamentjének 3:1 arányú protestáns többsége tüstént az utóbbi mellett döntött. Írország kettéosztását — és az ilyen áron elnyert függetlenséget — a dublini parlamentben csupán 64:57 arányban sikerült elfogadtatni. Másfél évig tartó polgárháború robbant ki a csonkítással együttjáró függetlenségét elfogadó, illetve az egységes ír Köztársaság megteremtéséhez ragaszkodó írek között. A belviszály az utóbbiak vereségével végződött. Ulster — belfasti székhelyű önkormányzattal, Észak-írország néven — unióra lépett Nagy-Britannia Egyesült Királyságával. A dublini székhelyű ír szabad állam parlamentje pedig 1937-ben kivált a brit nemzetközösségből és kikiáltotta az ír Köztársaságot. (Következik: A hosszú háború) Köves Tibor Kormányátalakítás Kambodzsában Jelentős kormányátalakításról döntöttek szombaton Kambodzsában az államtanács ülésén — jelentette a phnompeni rádió. Az intézkedés 11 posztot — köztük a kulcsfontosságú nemzetvédelmi minisztériumot és a belügyminisztériumot— érinti. Bár a kormányátalakítást hivatalosan nem indokolták, külföldi megfigyelők ezt összefüggésbe hozzák a múlt havi indonéziai „koktélpartival”, ahol első ízben került sor közvetlen találkozóra a kambodzsai kormány képviselői és az ellene küzdő koalíció vezetői között. A döntés értelmében megszüntették a gazdasági és kulturális külkapcsola- tok miniszterének tisztségét, létrehoztak viszont egy kormányzati turisztikai hivatalt. A személyi változások keretében az eddigi közlekedési, szállítási és postaügyi miniszter, Tea Banh lett az ország új nemzetvédelmi minisztere, s egyben megkapta az egyik miniszterelnök-helyettesi tisztséget is. Banh elődjét, Koy Bunthát a szociális kérdésekkel és a hadirokkantak ügyeivel foglalkozó tárca élére helyezték át. Sin Song személyében egy egykori vörös khmer vezető lett az új belügyminiszter — ő 1977-ben szakított társaival és Vietnamba menekült —, míg a közlekedési, szállítási és postaügyi poszt vezetőjévé a minisztertanács irodájának eddigi igazgatóját, Ung Phan-t nevezték ki. Váltás történt többek között a kereskedelmi és az ipari minisztérium élén is. HARC A KOSZOVÓI NACIONALIZMUS ELLEN Nagygyűlés Titográdban A koszovói szerbek és cmagoracok tiltakozó megmozdulásainak szervező- bizottsága — amelynek létezéséről ezúttal először történt nyilvános említés Jugoszláviában — szombat délutánra szolidaritási nagygyűlést hirdetett Titográdba, a Crna Gora-i tagköztársaság székvárosába. A demonstráció megtartása ellen foglalt állást a Crna Gora-i Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának elnöksége, amely pénteken kiadott felhívásában egyebek között hangsúlyozta, hogy a koszovói problémákat csak szervezett, egész Jugoszláviára kiterjedő társadalmi akciókkal lehet megoldani. A demonstrációk és tömeggyűlések — mutatott rá az elnökség — nem segítik a gondok és kiváltó okaik megszüntetését, de súlyos politikai következményekkel járhatnak. Crna Gora dolgozói, lakói mélységesen együttéreznek a koszovói szerbek és crnagoracok szenvedéseivel, s felháborodással ítélik el az albán nacionalizmust és szeparatizmust, ám síkraszáll- nak amellett, hogy az autonóm tartomány minden polgára számára biztosítsák az egyenjogúságot, az emberi jogokat, a személyes és vagyonbiztonságot. Mint a Tanjug hírügynökség jelentéséből kitűnik, a köztársasági pártelnökség állásfoglalása ellenére a tito- grádi „összejövetel híre nagy érdeklődést váltott ki a Crna Gora-i lakosság körében”. A trópusi hőség ellenére már a kora délelőtti órákban több százan várakoztak a város főterének árnyékos pontjain. Dél körül hosszú menetosz- íop indult el, hogy végigjárja az utcákat. Táblákat emeltek a magasba, rajtuk a többi között a következő feliratokkal: „Koszovó Szerbiáé” „Szabadságot mindenkinek”, „Koszovói nem adjuk”, „Egységes honvédelmet akarunk”, „Éljen Szlobodan Milosevics”, „Éljen Marko Orlandics”. (Az előbbi a Szerb Kommunisták Szövetsége KB elnöke, az utóbbi a JKSZ KB-elnökség crnagorai tagja — a szerk.) A titográdi főtéren, a délutáni rekkenő hőségben kezdődött tömeggyűlésen mintegy 30 ezren vettek rész, közöttük a Koszovó tartományi szerbek és crnagoracok képviseletében másfél ezer fős küldöttség, a Vajdaságból pedig néhány ember. A tiltakozó megmozduláson Vida Knezsevics, a népfront titográdi városi bizottságának elnöke, Braniszlav Knezsevics, a népfront Crna Gora-i köztársasági választmányának tagja, a koszovói „jogfosztott szerbek és crnagoracok nevében” pedig Sztevo Marin- kovics mondott beszédet. Mindhárman megalkuvás nélküli harcot hirdettek a kQszpypi albán napipnalisták .és, szepa- ratisták ellen. A gyűlésen egész sor felszólalás hangzott el. KONZERVEK, PEZSGŐ ÉS MÉZ Magyar kiállítók Szlovéniában Jozse Szmole, a Szlovén Dolgozók Szocialista Szövetsége (népfront) köz- társasági választmányának elnöke szombaton délelőtt megnyitotta a Gornja Radgona-i nemzetközi mező- gazdasági és élelmiszer-ipari vásárt, amelyet az idén 26. alkalommal rendeznek meg. A vásárra magyar részről minden évben Zala és Vas megyei vállalatok kapnak meghívást, s az idén Zala megyei kiállítók képviselik „színeinket”. A Zöldért befőttekkel, savanyúságokkal és szárítmányokkal, az Agroker mezőgazdasági gépalkatrészekkel, műszerekkel, a Balaton Füszért borral, pezsgővel, mézzel mutatkozik be. Bár a vásár nemzetközi jellegű, külföldről ezúttal mégis csak magyar vállalatok termékeit láthatják az érdeklődők. Ugyanis a podgradi sertésfarm környezetszennyező hatása miatt az osztrák kereskedelmi kamara eltanácsolta az állandó kiállítókat a részvételtől. Egyebek között rámutatott, hogy a sertésfarm körül olyan erős bűz terjeng, amitől a légvonalban alig két kilométerre fekvő Radkersburg osztrák fürdőhelyet elhagyták a vendégei. Az ügy nemzetközi bíróság elé került, s az osztrákok egyelőre bojkottálják a 4500 lakosú, Mura menti kisvárost, a belga, svájci, olasz, holland, nyugatnémet és angol cégek pedig csak kereskedelmi képviselőiket küldték el. Az egyhetes vásáron pénteken magyar napot tartanak. Elena Ceausescu beszéde a román nemzeti ünnep alkalmából BUKAREST Elena Ceausescu mondott beszédet az ország nemzeti ünnepe, augusztus 23. alkalmából szombaton délután tartott központi rendezvényen. Nicolae Ceausescu felesége — aki az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja és a miniszterelnök első helyettese — a bukaresti központi stadionban beszélt. Ez volt a második alkalom, hogy Elena Ceausescu országos jelentőségű eseményen ünnepi szónoklatot tartott. Az elsőre a múlt év decemberében került sor a parlamentben, ahol a köztársaság kikiáltásának 40. évfordulójáról emlékeztek meg. A szónok méltatta azt az utat, amelyet Románia a felszabadulás óta megtett. Külön szólt arról a fejlődésről, amely szavai szerint a IX. pártkongresszus óta következett be az állam és a párt vezetője, Nicolae Ceausescu irányításával. Elena Ceausescu az ismert román állásfoglalások megismétlésével kitért nemzetközi kérdésekre is. Az ünnepi rendezvényekhez tartozott Bukarest most kialakuló új közigazgatási központjában a „Forradalmi munkásdemokrácia országos tanácsa” épületének alapkőletétele is. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, az RSZK elnöke és felesége, Elena Ceausescu a saját aláírásukkal ellátott pergament helyeztek el az egyik alappillérbe. A „távoli jövőbe szóló üzenet” rögzíti, hogy a monumentális munkálatok megkezdésére „a független dák állam létrehozásától számított 2060. esztendőben, a román nép társadalmi és nemzeti felszabadító forradalmának győzelmétől eltek 44. évben és az RKP IX. kongresszusától eltelt 23. évben” került sor. A megyeszékhelyeken szintén megemlékeztek augusztus 23-áról. A Scin- teia szerint az évforduló megünneplésére „a lelkesedés és a hazafias elkötelezettség légkörében” került sor. A rendezvényeken a szónokok többek között rámutattak arra, hogy „Nicolae Ceausescu tisztánlátással és forradalmi merészséggel irányítja az ország, a nemzet sorsát”. Azt is kiemelték, hogy „a szocialista Románia ma nagy tekintélynek örvend nemzetközi téren”.
