Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-17 / 196. szám

1988. augusztus 17. • PETŐFI NÉPE • 5 MIT TERVEZ A SZABADSZÁLLÁSI LENIN TSZ? A gyümölcstermesztés jó befektetés Hajnal van. Csendes a határ. A szedd-, válogató-, szállítóbrigádok még nem érkeztek meg. Az éjjeliőr a jól ismert AZ 55-21-es Niva előtt nyitotta ki a gyümölcsös kapuját. Szabó Imrével, a Szabadszállási Lenin Termelő- szövetkezet főkertészével járjuk a Fekete dűlőnek nevezett határrész ültet­vényeit. A július végén elnémult meggyest, az igen gazdag termést ígérő almást és a ládák százaival teleszórt őszibarackost. A szakértelem, a gondosság és a szorgalom kertjében járunk. Vajon megéri-e a közös gazdaságnak az ilyen alapos munka? Nyeresé- ges-e a gyümölcságazat? Többek között erről kérdeztem útitársamat a reggeli körúton. van egy kisebb őszibarackos. Ve­vő van elég. So­kat elvisznek a szabadszállási háziasszonyok, a budapesti, kecs­keméti kereske­dők. Az igazi nagy vevőnk a Kecskeméti Kon­zervgyár. Az ár húsz és harminc­öt forint között változik. Válo­gatva, színelve szedjük, a tele­pünkön pedig osztályozzuk, csomagoljuk is az árut. Az új adó­rendeletek és az óriásira nőtt ad­minisztráció ne­hezíti igazán a be­takarítást. Jó len­ne, ha legalább ilyen szezonmun­káknál egyszerűsödhetnének az elszá­molások. Az idén 40 vagon barackot értékesítünk. Ötvenezer forint a hektá­ronkénti nyereség. Ezzel az eredmény­nyel azonban nem vagyunk igazán megelégedve. Készterméket gyártani Kétségbe vonták a szaktudásukat Ma már öröm végigjárni ezt a területet — mondja Szabó Imre. — Látszik, megérte a ráfordítást. Egészen más volt a hangulatom, amikor 1980- ban a Mezőkémia munkatársaival és gyümölcstermesztő szakmérnökökkel barangoltuk be az akkor még kopár vidéket. Nyolc-tíz éve a gyümölcster­mesztőkre jártak olyan nehéz idők, mint most a szőlősgazdákra. Az ültet­vények alapítóinak szinte kétségbe vonták szaktudását. Mi is akkor ter­veztettünk 33 hektár meggyest és 35 hektár őszibarackost, amikor a Kis­kunságban és a Duna mentén száz hek­tár számra vágták ki a még termő gyü­mölcsösöket. Mára bebizonyosodott — de talán nem tanultunk belőle iga­zán , hogy az ilyen költségesen ülte­tett, lassan termőre forduló kultúrák­nál nem lehet úgy érvelni: most szánt­suk ki. mert úgysem lesz piaca, holnap ültessünk, mert ismét van kereslet. . . — A szabadszállási körzet hagyomá­nyosan gyümölcsös vidék? — Nem. Régebben ugyanis a gazdák úgy gondolták, gyümölcsfát oda ültet­nek, ahol már mást nem lehet. Ide a jó fekete földekre kukoricát, répát vetet­tek inkább. Ma pedig egyértelmű: a legjobb földekbe érdemes csak telepíte­ni. Alapvetően fontos, hogy öntözni is lehessen. A Fekete dűlő elővizsgáztatá­sát egyébként" a dánszentmiklósi gyü- mölcstermesztési rendszer szakembere­ivel végeztettük el. A fajtaszerkezetet is ők állították össze. Száz mázsa hektáronként — őszibarackból milyen fajtákat kí­sérleteztek? — Magyar és amerikai kiónok szere­peltek az ajánlatban. Úgy rendezve, hogy a nyolcvan-száz tagú betakari- tóbrigád július elejétől augusztus 20- áig folyamatosan találjon munkát. Ne szakadjon ránk egyszerre a termés. Az öntözéssel persze lassíthatjuk is az érést. Az ültetvény előkészítésénél tud­tuk: a piac a darabos, sárga húsú, mag­vaváló fajtákat keresi. Figyeltünk a fagytürő képességre is. A Red Haven- ről és a Jerssy Land-ról például megelé­gedéssel mondhatom, idén virágzásban a mínusz 2 fokot is kibírta. Tavaly vi­szont mind elfagyott februárban. — Milyen az idei termés? — Százhúsz mázsa termett hektá­ronként. Hétéves ültetvénynél ez jó tel­jesítménynek számit. — Tehát ajánlhatja más gazdaságok­nak is a telepítést? — Nagyon meg kell fontolni, hogy mit és milyen fát ültetünk. A jelenlegi árak olyan kedvezőek, hogy akinek ma van gyümölcse, nem fizethet rá. Itt a Homokhátságon talán még Izsákon — Mire gondol konkrétan? — Szeretnénk, ha a jövőben nem lennénk ennyire alárendelve a kereske­delemnek. Ha nem úgy alakulna, hogy 20 forintot kap a termelő és 25-öt az eladó. Mi szeretnénk a végterméket is gyártani és értékesíteni. A dunavecsei gyümölcsös termelőszövetkezettel, a Békével már tárgyaltunk egy léüzem alapításáról. Ha a jövőben telepítünk, olyan Nectaret típusú kopaszbarack — klónokkal foglalkozunk majd, me­lyek exportra is jók. Kell egy tágas hütőház is. Ha ugyanis nincs lehetősé­günk, hogy akár négy-öt napig vissza­tartsuk az árut, hogy megvárjuk a töb­bet ígérő vevőt, a közvetítő kereskede­lem diktál. A barack ugyanis hamar lehull a fáról, megfő a porban, a depón. Ki vagyunk szolgáltatva éppen úgy, mint amikor kemikáliákat vagy gépal­katrészeket vásárolunk. Az idén példá­ul ismét 20 százalékkal növekedtek a termelési költségek. Ahhoz, hogy vál­toztatni tudjunk, pénz kell. Ha nem is támogatás, de kedvező hitel formájá­ban. Szerintem annyira nem vagyunk gazdagok, hogy itt a napsugaras Alföl­dön ne termeljünk értékes gyümölcsöt. Sok múlik az okos szabályozáson. A gyümölcs, a szőlő nem egynyári nö­vény, de ha kitartunk mellette a nehéz időkben is, biztosan meghálálja a bölcs türelmet, a gondoskodást. Farkas P. József ÁTKÉPZÉS UTÁN CSÁSZÁRTÖLTÉSEN Műszerészekből cipőfelsőrész-készítők Halkan surrogó gépek, begyakorlott mozdulatok, fegyelmezett munka, pre­cízen elkészitett munkadarabok. A leg­nagyobb természetességgel folyik a munka a Császártöltési Vegyesipari Kisszövetkezet cipőfelsőrész-készítő üzemében. Senki sem gondolná, hogy a szalag mellett ülő lányok és asszo­nyok nem olyan régen még műszerész­ként dolgoztak. — A kisszövetkezet harminchárom fős elektroműszerész csoportja két év­vel ezelőtt munka nélkül maradt — tájékoztatott dr. Varga István elnök. — A foglalkoztatottság, a munkahe­lyek megőrzése miatt az átképzés mel­lett döntöttünk. A Dunaföldvári Gu­miipari Kisszövetkezeten keresztül fel­vettük a kapcsolatot a csehszlovák Gottwaldov cipőgyárral, amely cipő­felsőrész-készítő üzemet létesített Csá­szártöltésen. Dolgozóink nagy várako­zással tekintettek a vállalkozás elé, hi­szen az átszervezés ötven embert érin­tett. Kitartásukat, akaratukat, türel­müket kellett próbára tenni, hogy való­ra váltsuk elképzeléseinket. De erről beszéljenek maguk az érdekeltek — ja­vasolta az elnök és bemutatott Komá­romi Antalné részlegvezetőnek, a ko­rábbi elektroműszerész-csoport vezető­jének. — Újonnan választott szakmájukhoz kivétel nélkül csak annyit értettek, amennyit az otthoni varrások alkalmá­val elsajátítottak. Hogyan sikerült az átállás? — A házi munkában szerzett ismere­tek csak arra voltak jók, hogy némi fogalmat alkothassunk a várható fel­adatokról. Ez a kis kapaszkodó segítet­te a döntésünket. Mindenki belevágott és jelentkezett az átképző tanfolyamra. A munka könnyűnek tűnt, de hamaro­san kiderült, hogy sokkal nehezebb az új feladat. Az ipari gépek gyorsabbak, mint a háztartási varrógépek. Ráadá­sul újdonságként hatott, hogy a szalag mellett egymásra vagyunk utalva. Mű­bőrrel dolgozunk, amit egyszer lehet megvarrni, ha hibázunk, a munkadara­bot nem lehet kijavítani. A műszerész szakmában egy átállás egy-két napot, maximum egy hónapot vett igénybe és egy-két hét elteltével már teljesítettük a normát. Itt ugyanez hónapokig tartott, ezért sokan úgy látták, nem fog sikerül­ni, nem tudnak megfelelni az új elvárá­soknak. Tele voltunk feszültséggel, az elején még sírtak is a munkatársak. Most ugyanaz az ember elégedett és • Pontos munka az új szakmában. utólag visszagondolva nem hitte volna, hogy eljut idáig. Néhányan az önbiza­lom hiánya miatt feladták, de a lemor­zsolódás nem volt több 10 százaléknál. Akartuk, hogy sikerüljön, mert tudtuk, hogy csak ez az egy lehetőségünk van. — Az átállás időszakában mi volt a legnehezebb feladat? — Amíg megszoktuk egymásra utaltságunkat. Egy-két ember kiesése miatt az egész szalag termelése leállhat. Nem engedhetjük meg például a lép­csőzetes munkakezdést. Ügyes-bajos dolgaink elintézésére kompromisszu­mot kellett kötnünk, ez elsősorban a kismamákat érintette. Régebben, aki­nek szüksége volt néhány nap szabad­ságra, elengedtük. Most egyeztetni kell a szabadságolásokat és ez vidéken kü­lönösen nehéz, mert mindenkinek van saját kertje, esetleg háztájija, ahol várja az otthoni munka. Ha teljesíteni akar­juk a szigorú csehszlovák normákat, a munkaközi szüneteket is komolyan kell vennünk. Egy nyolcórás műszak alatt közös megegyezéssel harminc per­cet fordítunk pihenésre, lazításra. A helyhezkötöttséget úgy próbáltuk el­viselhetővé tenni, hogy minden munka­asztalhoz kiépítettünk egy rádiós­magnós fülhallgató-csatlakozást. Úgy érzem, az eltelt két év alatt sike­rült az átállás, bár a szakemberek véle­ménye szerint az új szakmai fogások begyakorlásához igazából három év szükséges.-— Hogyan alakult a dolgozók kere­sete az átképzés alatt és után? — Egy évig a normával elérhető és a tényleges teljesítmény közötti külön- bözetet átképzési támogatás formájá­ban kaptuk meg. így a betanulási idő alatt senkinek sem csökkent a keresete. Mindenkit arra biztattunk, hogy a nor­mát igyekezzen minél hamarabb elérni, mert a támogatás csak ideiglenes man­kó, amitől saját érdekükben mielőbb meg kell szabadulni. A csehszlovák partnerrel ötéves szer­ződésünk van. Tőlük kapjuk a szüksé­ges segédanyagokat és a kiszabott al­katrészeket. Eddig még mindig időben megérkezett a szállítmány, így a munka folyamatos. Dolgozóink a kooperációs kapcsolat kialakításával jobban jártak. Állandóan itt tartózkodik egy csehszlovák mesternő és egy szerelő, akik segítenek a szakmai irányításban és továbbfejlődésben. Büszke vagyok az emberekre, mert külföldi partnereink a minőségi és mennyiségi teljesítésekkel egyaránt elé­gedettek, — dicsekedett munkatársai­val Komáromi Antalné. , Kisvágó Árpád Szerves fém? Az áramvezető műanyag — szerves fémnek is neve­zik — eszményi anyaga volna sok szerszámnak, akku­mulátornak és más villamos eszköznek, hiszen olcsó, könnyen megmunkálható, formázható, ráadásul—és főképp — könnyű. Ilyen áramvezető műanyagokat már gyártanak is, igaz, hogy egyelőre csak vékony fólia alakjában. Olyan szilárd és vezetőképes huzalt azon­ban még nem sikerült belőlük fonni, amelyet áramkö­rökben vezeték céljára alkalmazhatnának. Az illinoisi (USA) egyetem kutatócsoportja két szellemes fogással oldotta meg e problémát. Kiindu­lási anyaguk szilikon-ftalocianin; ezt jóddal oltják be. A jód az elektronforrás és a villamos töltések hordo­zója. Ez a műanyag azonban rideg, törékeny. Ezért a kutatók ahhoz az oldathoz, amelyből a fonalat húzzák és fonják, a Kevlar nevű műanyagot adagol­ják (ebből készítik a nagy szilárdságú, könnyű sport­repülőgépek testét). A Kevlar „kiegyenesíti” a poli­mer láncot, miáltal a fonal annyira szilárddá válik, hogy huzalként is alkalmazható, miközben áramve­zető képessége szintén tovább javul. SZOVJETUNIÓ Energetikai fejlesztések a Távol-Keleten A szovjet Távol-Keleten 1981 de­cemberében szokatlanul kemény fa­gyok voltak, helyenként majdnem mí­nusz 50 fokra süllyedt a hőmérséklet. A helyzetet tovább rontotta a csontig hatoló északi szél, amelynek sebessége elérte a másodpercenkénti 30 métert. Ez a rendkívüli helyzet csaknem két hétig tartott. Habarovszk, az Amur menti Komszomolszk és Blagove- senszk hőközpontjai és erőművei egy­szerűen nem tudtak megbirkózni a megnövekedett terheléssel. A környező területek energetikusai pedig a kiépítet­len villamosenergia-hálózat miatt nem tudtak segíteni. A lakások, munkahe­lyek hőmérséklete a megengedett mini­mumérték alá csökkent. Villanyáramot csak a lakóházak, kórházak, iskolák és a folyamatos üzemű gyárak kaptak. Az óvodák és bölcsődék természetesen zárva voltak. A nehéz helyzetet csak az igen sokba kerülő rendkívüli intézke­désekkel sikerült átvészelni. A természeti körülmények ilyen ked­vezőtlen egybeesése ritka ezen a terüle­ten, százévenként csupán néhányszor fordul elő. A fejletlen fütőenergetikai rendszer hiányosságai azonban előbb vagy utóbb mindennapos súlyos gon­dokhoz vezetnek. Hiszen a vidék új energetikai létesítményeinek beruházá­si terveit évtizedeken át nem teljesítet­ték. A legfőbb baj az volt, hogy hiány­zott az egész területet átfogó, pontos • Épülő vízi erőmű az Amuri területen. energetikai fejlesztési stratégia. Az erő­művek az egyes vidékek, körzetek, sőt, néha csak egy-egy nagyvállalat belső szükségletének a kielégítésére épültek. A hiányosságok kiküszöbölése érde­kében rövid idő alatt sok ezer kilomé­ternyi villamos távvezetéket építettek, továbbá növelték a teljesítményt az olyan nagyvárosok elektromos erőmű­veiben, mint Habarovszk, az Amur menti Komszomolszk, Nyikolajevszk, Nyerjungri, Dél-Szahalinszk, Petroza- vodszk-Kamcsatszkij és mások. Szaha- lin szigetét ma már gázvezeték köti ösz- sze az országgal. A komoly fejlesztések és eredmények ellenére azonban még sok a tennivaló a Távol-Keleten. Gyorsítani kell a te­rület gazdasági fejlesztését, növelni az energetikai létesítmények teljesítmé­nyét. Energiahordozókból, fűtő­anyagból itt olyan jelentős tartalékok vannak, amelyek nemcsak a vidék tel­jes ellátására elegendőek, hanem ko­moly exportot is jelenthetnek. Éppen ezért a távol-keleti gazdasági körzetek termelőerőinek 2000-ig tartó komplex fejlesztési programja a helyi elektromos erőművek teljesítményének háromszoros növelését írja elő. Ilyen nagy előrelépésre ennyire rövid idő alatt még nem volt példa. Ahhoz, hogy ezt maradéktalanul teljesítsék, meg kell gyorsítani az épülő erőművek átadását, a meglévők rekonstrukcióját és az újak építését. A korábban elszigetelt, önálló energiarendszereket bekapcsolják a Távol-Kelet egyesített energiarendsze­rébe. amely az országos hálózat része­ként üzemel. Ezzel lehetővé válik a la­kott települések folyamatos hő- és energiaellátása, a gyárak és mezőgaz­dasági üzemek kiszolgálása, rendkívüli körülmények esetén biztosítható az energia-utánpótlás, sőt, az energiahor­dozók exportja is a szomszédos orszá­gokba. Az elektromos energia jelentős részét — több mint 20 százalékát — a vízi erőművek termelik, hiszen a Távol- Kelet hegyes vidéke igen gazdag víz­energia-tartalékokban. Jelenleg gyors ütemben halad a kétmillió kilowatt tel­jesítményű burejai vízi erőmű építése, amelyet 1990-ben adnak át. Befejezésé­hez közeledik a kolimai erőmű építése az örök fagy övezetében. Folytatják a hagyományos hőerőművek és hőköz­pontok építését Habarovszkban, az Amur menti Komszomolszkban, Vla­gyivosztokban, Usszurijszkban, Csitá- ban, Magadánban. A fűtőanyagot ezek az erőművek a kiváló minőségű nyer­jungri, urgali, licsegorszki és más távol­keleti lelőhelyekről kapják. (APN— MTI-Press) • Hamarosan talán hütőhízzá alakít­ják a Lenin Tsz gyümölcsrakodóját? Fontos, hogy meg tudják várai a legjobb ajánlatot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom