Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-15 / 194. szám

Kis I Kilencszázötven éve halt meg I. István A hagyomány szerint augusztus 15-e Szent István halálának a napja. I / a hagyomány első nagy királyunk halála után évtizedekkel, fel évszá­zaddal később keletkezett három le­gendáján alapszik, melyek közül ket­tő István szentté avatására készült. Mint köztudott, a legendák nem a dokumentumok hűségével íródtak, bár tudományos, úgynevezett 'for­ráskritikai eljárással sok minden ki­deríthető belőlük, ami közelebb ve­zet az eredeti tényékhez. István ki­rály halálának napját illetően nem zárható ki az augusztus közepe táji időpont, azonban a pontos napmeg­jelölést némi kétkedéssel kell fogad­nunk. Tizenötödike ugyanis Mária mennybemenetelének napja, Mária pedig a Magyarok Nagyasszonya, más néven Nagyboldogasszony. A régi hiedelem szerint csak a kivéte­les embereknek adatik meg az az égi jutalom, hogy egy nevezetes napon adhatják vissza lelkűket teremtőjük­nek. Márpedig a nagy király halálá­nak napja véletlenül (illetve kétszere­sen véletlenül!) éppen Mária menny- bemenetelének napjára esett. Legendák és tények Ne gondoljunk azonban tudatos hamisításra. A tények ilyetén való ferdítése, igazítása egészen más mű­fajba tartozik. Hogy az ismeretlen legendaíró (vagy legendaírók, hiszen a kutatás szerint más-más időben ke­letkezett Istvánról az úgynevezett nagy- és kislegenda) nem élt István halálának idején, vagy ha élt is. még apró gyermek lehetett. Az István-legendák közt elsőként született, úgynevezett nagylegenda megírását ugyanannak a Szent Lász­ló királynak a nevéhez kötik, akinek az uralkodása alatt avatták szentté Istvánt, Imrét és Gellért püspököt; mégpedig uralkodásának kezdeti évéhez. Mintha az uralkodása után száz évvel ugyancsak szentté avatott László — amint trónra lépett — azonnal kiadta volna a parancsot 1077-ben: gyűjtsék össze és foglalják írásba az első magyar király, déd- nagybátyja szent életének kétségte­len érdemeit. Nos, a nagylegenda en­nek a maga módján, a kor bevett szokása szerint eleget is tesz (termé­szetesen latin nyelven). Ami István halálának idejét illeti, semmiféle dá­tumot nem közöl, noha Imre herceg­ről pontosan megírja, hogy: „az Úr megtestesülésének 1031. évében ezt a múló életet örökre cserélte fel, csatla­kozván a mennybéliek társaságá­hoz.” Az úgynevezett kislegenda már szentként említi Istvánt, ennélfogva bizonyára 1083. augusztus 20-a után íródott, hiszen tudjuk, hogy ez a nap István szentté avatásának dátuma. István haláláról a következőképpen tudósít: „Az Úr megtestesülésének 1038. évében elhunyt és Szűz Mária bazilikájában temették el, melyet pa­zar munkával hozott tető alá.” Az cáfolhatatlan történelmi tény, hogy István Székesfehérvárott templomot építtetett Szűz Mária tiszteletére. Az is adatolható, hogy 1031-ben (talán nem véletlenül éppen Imre herceg halálának évében) e templomnak adományozta egyebek közt azt a mi­seruhát, amit ma koronázási palást­ként ismerünk. Gyönyörű hímzésén a hagyomány szerint Gizella király­né is dolgozott, és amelynek István- ábrázolása az egyetlen hiteles „arc­kép” első királyunkról, hiszen a mo­dell még élt, mikor a hímzés készült. István halálának a napja és eltemeté­sének a helye közt azonban még a kislegenda írója sem lát párhuzamot, mert ha felfedezné, boldogan írná le. Csak az eltemetés helyét jelöli meg, ami kétségtelen, hiszen a szentté ava* táshoz Istvánt kihantolták a sírjából. Hartvik forrásai Ami a harmadik, időrendben a legkésőbbi István-legendát illeti, an­nak az íróját is meglehetősen jól is­merjük. Ő Hartvik püspök, aki még László uralkodása idején, 1088-ban került Magyarországra, miután há­rom évvel korábban püspök lett Né­metországban, s talán a győri püs­pökséget kapta meg nálunk. A le­gendát azonban csak néhány évvel később írhatta meg, hiszen annak bevezetőjében így szól: „Urának, Kálmánnak, a kimagasló királynak Hartvik püspök, aki Isten irgalmá­ból tett szert lelki hivatalra, az élet végső határán túl a boldog örökké­valóságot kívánja.” Tehát csak Könyves Kálmán trónra lépése (1095) után láthatott neki művének. Ez, az úgynevezett Hartvik-legen- da sok mindenben különbözik a ko­rábbi kettőtől. Először is: ez a legter­jedelmesebb. Másodszor: noha bizo­nyára a két korábbi legenda írója is dolgozhatott valamiféle forrás, fel­jegyzés alapján, nem tudjuk, hogy az mi lehetett. Hartvik forrása kétségte­lenül a két korábbi legenda. Har­madszor a püspök sokkal gyakor­lottabb tollforgató, mint ismeretlen elődei. Akkor most nézzük, hogy mit tud István király haláláról és annak kö­rülményeiről! Ezt írja: .......mikor m ár nem volt kétséges halálának ha- mari napja, így kiáltott fel: Ég ki­rálynője .. . lelkemet kezedbe aján­lom. Közelgett éppen a jeles ünnep, ugyanazon Örök Szűz Mária mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napja; na­gyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana fel teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; só- hajtozás, s könnyek árán el is nyerte. Fehérvárra vitték a testet, s mint­hogy a tőle épített egyház a Szentsé- ges Szűz tiszteletére még nem volt felszentelve, tanácsot tartván a főpa­pok, azt határozták, hogy szenteljék fel előbb a bazilikát, a testet a föld­nek csak azután adják át.” Hartvik a későbbiekben megírja azt az eseményt, amikor Istvánt szentté avatták „Mária mennybevi­tele után az ötödik nap”. Ez augusz­tus 20-a, István napja. De csak Magyarországon. A korabeli Euró­pa keresztény országaiban más szentnek van fenntartva ez a nap. Mi sem bizonyítja jobban az egyház to­leráns alkalmazkodóképességét: ha szükségesnek és helyesnek ítéli, en­gedményt tesz: gesztus a magyarok­nak. A szent ember óhajtotta Visszatérve István halálának nap­jához, Hartvik magától értetődő ter­mészetességgel jelöli meg a napot augusztus 15-ében, hiszen mi sem természetesebb, mint az a kézenfek­vő egybeesés, ami a szentté avatott király nagysága, eltemetésének helye és időpontja közt van. Azt írja, hogy maga a szent ember óhajtotta ily mó­don a nagyobb irgalom reményét. Hartvik tehát pontosan tudni véli azt, amiről a forrásai említést sem tesznek. A püspök számára bizonyí­ték volt az, ami a mi számunkra ala­pos gyanú tárgya lehet. Mégsem az a célunk, hogy megmásítsuk annak a kilencszázötven évvel ezelőtti nap­nak a dátumát (noha erős kétségeink lehetnek felőle), hiszen mintegy ki­lenc évszázados hagyomány szente­sítette már. Kenessei András Feltárás a római Colosseumnál Becslések szerint az • időszámítás előtti 753-ból származik az az értékes falmaradvány, amelyet a közelmúltban találtak meg a régészek a római Colosseum falai között folytatott feltárások so­rán. FILMJEGYZET A menyasszony gyönyörű volt Az alig egy éve halott Gábor Pál most bemutatásra kerülő filmje, saj­nos, nem sok dicsé­rő jelzővel illethető. A megkésett bemu­tató inkább csak le­hetőségnek látszik arra, hogy minden filmszerető publicis­ta, recenzor a maga módján elbúcsúz­tassa a már hosszú ideje önkéntes száműzetésbe vo­nult rendezőt. A hatvanas évek elején a ma már egyáltalán nem látható Aranykor című kisjátékfilmjével indult Gá­bor Pál neve inkább csak 1970-től, a Hori­zont bemutatásának évétől vált ismertté. Ez­után következett a pályacsúcs, a magyar filmművészet mindmáig legjelentősebb nem­zetközi sikere: a Vészi Endre művéből ké­szült Angi Vera. A későbbi, ugyancsak Vészi-alapanyagból forgatott 1981-es Ketté­vált mennyezetnek meg sem sikerült közelíte­nie a korábbi, már-már világhíres produkci­ót. Viszont a huszonöt éves pályán az utolsó olyan értéket jelentette, melyet még minden vonatkozásban pozitívan értékelt a kritika. Az ezután következő magyar—amerikai produkció, a még itthon készült kalandfilm: a Hosszú vágta már egyértelműen kudarcnak bizonyult — a közönség körében is. Gábor Pál ezek után valamennyi filmtervét elvetette és Olaszországba vonult, ahol — magyar— olasz koprodukcióban — 1986-ban az egyet­len magyar közreműködő Kende János ope­ratőr részvételével megrendezte A menyasz- szony gyönyörű volt című, utolsóvá lett al­kotását. Az eredeti helyszíneken: Szicíliában és né­hány rövid jelenet idején az NSZK-ban ját­szódó történet eredeti Olasz forgatókönyv­ből: Enzo Lauretta (a bemutatással egyidejű­leg nálunk is megjelent) regénye alapján ké­szült. Gábor Pál számára azonban — miként a film bizonyítja — mindez egy idegen világ. Még akkor is, ha életrajzából tudjuk, hogy a rendezőnek a pannonhalmi olasz gimnázi­um diákjaként volt rá lehetősége, hogy meg­szeresse az itáliai kultúrát. A számunkra túl­ságosan olasz érzékenységű, olasz valóságba ágyazott emberek idegenül érzelmes, helyen­ként érzelgős történetét a tájak, emberek, helyzetek szépségére koncentrálva Gábor Pál idilli esztétizálássá oldja. Ami végül is használhatatlan és kevés a magyar néző szá­mára. De — mint tudjuk — az olasz közön­ség sem talált rá a produkcióban saját prob­lémáira. Nem tartozik már érdeklődésének középpontjába a vendégmunkás-probléma sem, mely a tragikus összetevőkből gyúrt sztoriban lényeges szerepet kap. A film főhőse Giuseppe, a kamaszfiú, aki anyjával együtt kénytelen elviselni az NSZK- ban vendégmunkásként dolgozó apja távol­létét. Az Angela Molina alakította, feltűnő­en fiatal anya mindezek ellenére nem érzi túlságosan tragikusnak helyzetét, orvos sze­retője inkább csak a fiú számára teremt oly­kor kissé feszélyezett helyzetet. Tragédiára egészen addig semmi ok, míg ki nem derül, hogy a nőt halálos kór támadta meg, és mint ahogyan az a celluloidszalagon ilyenkor len­ni szokott, hamarosan könnyben úszik a be­tegszoba és minden látogatója. A bánatos fiúnak is akad ápolója: kis isko­latársnője és édesanyja már meglett korú barátnője személyében. Hogy a szicíliai, ha­gyományosan zárt közösség lakói hogyan reagálnak az efféle viszonyokra, azt nem ne­héz kitalálni, ám az emberek, az élettér való­di bemutatása ezúttal elmarad. A látványo­san és érzelmesen fényképezett, egymás szép­ségével versengő utcák, terek mindenesetre nem az általunk ismert Kende János opera­tőri világának erősségeit idézik. Károlyi Júlia XISAJTOPOSTA r>3<i ASZTALOSOK PANASZA NYOMÁN NEB-vizsgálat a Soltvadkerti Vegyes és Építőipari Szövetkezetben „Ipari szövetkezeti dolgozók, Soltvadkert" olvasható feladóként a szerkesztőségünkbe nemrégen érkezett levél borítékján. A mun­kahelyi közösség gondját, véleményét tagla­ló kézírásos sorokból kiderül: A helyi vegyes és építőipari szövetkezet asztalosműhelyében korábban sok volt a munka, s jól lehetett keresni. Egy ideje egé­szen más a helyzet, hiszen alig van mit csinál­niuk az asztalosoknak, akik közül többeket kényszerpihenőre küldtek. Ez időre pedig nem kaptak bért. A munkások nincsenek tisztában a problé­ma igazi okával, mert a vezetők nem tájékoz­tatják őket. Az elnök alig áll szóba e műhely­ben lévőkkel, sőt, már nem is köszön nekik. Furcsa magatartását tapasztalhatja a meg­rendelő is, például a Medicor vállalat, amely emiatt szakította meg kapcsolatát a szövet­kezettel. Nagy tisztelettel várjuk, tegyenek valamit érdekünkben — írták olvasóink, akiknek be­jelentése kivizsgálására felkértük a megyei népi ellenőrzési bizottságot, ahonnan nemré­gen megkaptuk a választ. Ennek számottevő részét képezi a szóban forgó ipari szövetke­zet elnöke, Örkényi László, alapszervi párt­titkára, Tóth István és részlegvezetője, Je­szenszky János által aláírt beszámoló az asz­talosműhelyről. íme a legfontosabb megálla­pításuk: A 20 fős szak- és betanított munkás­állománnyal működő faipari részleg úgyne­vezett alapgépekkel rendelkezik, így azután csakis egyszerű termékek előállítására képes. Évekig volt kereslet erre is, a többi között a szovjet piacon, ahová az áru zöme került. Ezenkívül épületszerkezetek és egyedi búto­rok készültek a hazai vevők számára. A megrendelő, a Medicor azonbán a tavalyi évben közölte — és itt szó sem volt személyi okokról —, hogy felbontja a kapcsolatot. Intenzív piackutatás következett, s utána 6—7-féle új termék gyártása. Közöttük villanyórához való szekrény, a háztartási és ipari falétra, valamint az NSZK-beli igényt kielégítő éléskamrapolc. Ekkor azonban be­ütött a másik baj: a gyártáshoz szükséges fenyő fűrészáru hiánya. Miután az Érdért Vállalat az idei első negyedévben alig adott ilyen alapanyagot, azt csak a Tüzép-telepe- ken — szinte köbméterenként — történő beszerzéssel lehetett valamelyest pótolni. A műhelyi munkában lehetetlen volt elhárí­tani a komoly zavarokat. A dolgozók közlésével szemben az a való­ság a NEB megállapítása szerint, hogy a termelési nehézségekről részletes információt kaptak az év végi és idén márciusi munkahe­lyi tanácskozáson, valamint az ugyanazon hónap közepén megtartott közgyűlésen, ahol ez ügyben sem kérdés, sem hozzászólás nem hangzott el. Ami pedig a kényszerpihenőt illeti: a dol­gozók egy része önszántából vett ki néhány napos szabadságot. Keresetcsökkenés tör­tént, de jövedelem nélkül senki sem maradt. A jövőről annyit: az asztalosműhely szá­mottevő megrendelést kapott, s így minden feltétel adott lesz az év hátralevő részében a zökkenőmentes gyártási program megvalósí­tásához. A NEB, e jelentést elfogadva, végül azzal zárta ellenőrző munkáját, hogy felhívta a szövetkezeti vezetők figyelmét a termelési fe­gyelem, szervezettség megszilárdítására. (A szerkesztő megjegyzése:) A lapunkhoz megküldött, s az előzőekben közreadott NEB-vizsgálati anyag részletesen kitér a panaszosok mindegyik felvetésére, kivéve egyet: az elnöki munkastílus bírálatát. Pedig erre vonatkozóan is illene tiszta vizet önteni a pohárba — már csak a jobb munka­helyi légkör érdekében is! Félünk a villámtól Évtizedek óta tanyán élek, szép környezetben, ahol pihentető csend vesz körül a nap minden percében, órájában. Ám ilyenkor, nyáron mindig félek, s félnek a szom­szédaim is. Hogy mitől? A záporral, zivatarral járó villámlástól. Mifelénk szinte minden esztendőben kárt okoz valahol a villámcsapás. Legutóbb három tanya udvarán semmisítette meg a fákat, Sallaiéknál pedig az óvodás korú kislány közelében lyukasztotta át a ház falát. A veszélyeztetettek közül Bodorék és Nagyék már felszereltették tanyai otthonuk­ban a villámhárítót, mások mostanában tennék ugyanezt. Csakhogy a megoldás nem egyszerű, mert a kivitelezéshez szükséges szakembert egyelőre hiába keresik. Jó lenne, ha valamelyik cég az ilyen munka végzésére is specializálná magát. Horváth Emiiné Orgovány E közérdekű ügyben felvilágosítást kértünk a megyei tűzoltóparancsnokságon, ahol Szilaj István őrnagy ezeket mondotta: — A villám rombolását százszázalékos biztonsággal nem lehet megakadályozni, az általa okozható kár azonban jelentősen mérsékelhető a villámhárítóval. A fokozottan tűz- és robbanásveszélyes helyeken kötelező a villám elleni védekezés, másutt az épület tulajdonosára, bérlőjére van bízva a dolog. A villámhárító felszerelésére és működésére vonatkozóan a Magyar Szabvány 274-es számú előírása tartalmaz részleteket. Bár ezek, meg az ilyen tartalmú szakkiad­ványok megtalálhatók a könyvtárakban, elolvasásuk után mégsem célszerű hozzáfog­ni laikusnak a technikai művelethez. Noha tényleg nincs villámhárítók gyártására és „üzembe helyezésére” szakosodott vállalat, a munkára felkérhetők az érintésvédelmi szakvizsgával rendelkező villanyszerelők és más szakemberek, akik általában nagy építőipari vállalatoknál dolgoznak. ÜZENJÜK Ardaynének, Kalocsára: Ön a nemrégen külföldön turistáskodó ismerősei szomorú élményét ismertette velünk, azt, hogy mind­annyian megbetegedtek hasmenésben az egyik helybéli árusnál vásárolt friss barack elfogyasztása után. Egészségügyi szakembe­rektől tudjuk: korántsem ritka az efféle eset, melynek okozói főleg a kólibaktériumok. Ezek ellen a higiénia legelemibb szabályai­nak következetes betartásával lehet védekez­ni, például oly módon, hogy naponta több­ször kell tiszta vízben szappannal kezet mos­ni. A másik tanács: nem szabad megenni a piacon vagy másutt megvett olyan zöldséget és gyümölcsöt, ami a rátapadt baktériumok­tól nem tisztítható meg kellőképpen. Egyéb­ként helyesen teszi a messzire utazó, ha ma­gával visz Neomagnol tablettákat, hiszen az oldatával fertőtlenített és utána vízzel leöblí­tett zöldárut a fertőzés kockázata nélkül fo­gyaszthatja el. „Mindent elolvasok” jeligére, Balotaszál- lásra: Köszönjük észrevételét, hiszen igaza van: a szombati lapszámunkban található heti rádióprogram „Állandó műsorszámok” című rovatában van néhány közlésünk, pél­dául a Kossuth adón este 10 óra 20 perckor elhangzó Tíz perc külpolitikára és a Petőfi rádió Napközben című délelőtti műsorára vonatkozóan, ami téves. A valóság az, hogy legalább másfél hónapja a Kossuth rádióban hallható délelőttönként a Napközben, s ugyanezen hullámhosszon — hétfőtől pénte­kig — 22 órakor pedig a félórás Hírvilágot sugározzák. Elnézést kérünk figyelmetlensé­günkért, melyet korrigáltunk. VÁLASZ CIKKÜNKRE A Vadkerti-tónál ideiglenes a buszjárat Július 11-én megjelent Sajtóposta rovatunkban szóvá tettük a lajosmizsci Ko­vácsáé panaszát: az egyik hétközi délelőtt autóbusszal ment Kecskemétről Solt- vadkertre, ám az ottani tóhoz csak gyalog juthatott el — visszafelé meg alkalmi jármű segítségével—, /pedig normális, és nem viszontagságos utazást Ígértek neki a Volán megyeszékhelyi pályaudvarán. Soraink nyomán választ kaptunk a Kunság Volántól, melynek igazgatóhelyette­se, Kovács Ferenc és személyforgalmi osztályvezetője, dr. Torna László a követke­zőkről tájékoztatott: Vállalatunk érintett munkatársai — az előző állítással ellentétben — senkinek nem mondták, hogy naponta közlekedik busz a Vadkerti-tóhoz, mivel jól tudják, ilyen járat csak hétvégeken van, de csupán május 29-étől augusztus 28-áig, tehát ideiglenesen, mivel a későbbi időben már kihasználatlan lenne. Egyébként ezen üdülőterületet a nyári időszakra a soltvadkerti és a kiskőrösi tanács egybehangzó kérése alapján kapcsoltuk be buszaink útvonalába, mégpedig azzal a feltétellel, hogy az ezzel kapcsolatos esetleges veszteségünket fedezi a két hatóság. Még annyit: az elsősorban a Soltvadkertről és Kiskőrösről e tóhoz igyekvők utazási igényeit kielégítő járatok rendszeresen csatlakoznak a soltvad­kerti vasútállomásra érkező vonatokhoz. „Szabadszálláson nyaralok” jeligére: Ön arról írt levelében, hogy a Bercsényi utca egyik háza körül elviselhetetlen bűz terjeng, melynek okozói: a góré alatt állati tetemek rothadnak, az udvaron lévő trágya pedig fedetlen, ahol szinte állandó a légyinvázió. A köztisztaság, illetve közegészségügy elő­írásainak ilyen megsértése esetén azon már csodálkozni sem érdemes, hogy a környéket ellepték a bolhák is. Reméljük, e sorainkat olvasva mielőbb megteszik a szükséges intéz­kedéseket az illetékes államigazgatási ható­ságok. Réczc Fcrcncnének, Kiskunfélegyházára: Társasházban is dolgozhat házfelügyelő — alkalmazásáról a közös képviselő vagy az intéző bizottság dönthet —, akinek köteles­sége lehet a lépcsőházi ajtók késő éjszakai zárása. E feladattal azonban megbízható a lakóközösség egyik vállalkozó tagja is. A va­gyonvédelmet és közbiztonságot szolgáló ilyen intézkedés életbeléptetése előtt célszerű részletesen informálni az érdekelt lakókat, s részükre külön-külön adni kulcsot a lépcső­házi bejárathoz, amelynek éjjeli zárva tartása közös érdekük. „Régi olvasó” jeligére, Bajára: Igaza van Önnek abban, hogy az augusztus 3-án, szer­dán az esti órákban tomboló szélvihar követ­keztében számos megyei településen volt rö- videbb-hosszabb áramszünet, így sokan nem láthatták a tévé második csatornáján műso­ron lévő Ida regénye című filmet, amely Gár­donyi Géza regényéből készült. E film közeli megismétléséről nincs tudomásunk. Taná­csoljuk azonban, hogy az ilyen jellegű kéré­sével közvetlenül forduljon a Magyar Televí­zió vezetőjéhez. Árvízveszély a lakótelepen? Immáron tíz éve élek jelenlegi sző­kébb környezetemben, a hunyadiváro­si új lakótelepen, ahol esőzés alkalmá­val igencsak nehéz a gyalogos dolga, mert több helyütt — például a Czollner közön és a Liszt Ferenc utcában — bokáig gázolhat a vízben. Bár errefelé található legalább 10-12 csapadékelve­zető nyílás, azok tisztítása kívánnivalót hagy maga után. Az idei nyár eddig elmúlt heteiben szerencsére nem volt jelentősebb zuhá- ré, ám közeleg az ősz, amikor árvíznyi mennyiség gyűlhet össze. Az érintett családok nevében is kérem az illetéke­seket, hogy az ilyen kellemetlen helyzet bekövetkezése ellen idejében tegyék meg a szükséges műszaki intézkedése­Izrifl Bontsó László Kecskemét Hiányzik az oxidfesték, drága a fehércement A leendő otthonukat építők, illet­ve a már meglévő lakásukat tataro­zók közül többen fordultak a közel­múltban lapunkhoz, jelezve a régi, közős gondot: a külső és belső falfe­lületek színezéséhez szükséges vörös, sárga, fekete stb. oxidfestékhez alig vagy egyáltalán nem lehet hozzájut­ni. Mások szóvá tették, hogy a pad­lóburkolásnál, illetve csempézésnél keletkező rések betöméséhez hasz­nálható fehércementet csak hagy té­telben árusítják az üzletek, ráadásul borsos áron. Ezen észrevételekkel felkerestük az értékesítésben illetékes Szigma Kereskedelmi, valamint a Tisza Fa­szért Vállalatot. Véleményt kértünk a megyei szakhatóságtól is. Az aláb­biakról értesültünk: Az oxidfestékek ellátásában évek óta zökkenők tapasztalhatók, mivel importárukról van szó, melyek be­szerzése korlátozott, mind a nyugati, mind a KGST-piacon. E helyzeten a cserekereskedés sem tud lényegesen változtatni. Idén a Eüszért csak sárga oxidfes- téket kapott, minimális mennyiség­ben, s abból a kecskeméti Rákóczi úti háztartási szaküzlet még rendel­kezik bizonyos készlettel. Kedvező változásra ezen a területen nagyon kevés a remény. Ami a fehércementet illeti, annak legjelentősebb forgalmazója az Al­földi Tüzép Vállalat, melynek telepei 2, 3, 5, és 50 kilós tételekben árusít­ják. A fél mázsányi mennyiség ára 680 forint. A termelői ár következté­ben magas ez az összeg, igaz. tartal­mazza a vállalat 14,4 százalékos ke­reskedelmi hasznát, ám ez megenge­dett. Egyébként megtudtuk, hogy e cement a nagyobb háztartási boltok­ban is megvásárolható. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom