Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA

XLIII. évf. 167. szám Árai 1,80 Ft 1988. július 14., csütörtök

A MEGYEI TANÁCS VB NAPIRENDJÉN

Zöld út a könyvtárépítésnek

Megemlékezéssel kezdődött tegnap Kecskeméten a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése. Dr. Gajdócsi István tanácselnök méltatta Hegedűs János munkásságát, majd a jelenlevők néma felállással adóztak a közlekedési baleset következtében elhunyt végrehajtó bizottsági tag emlékének.

Az ülés napirendjén olyan témakörök szerepeltek, melyek alkalmat adtak napjaink aktuális problémáinak életközeli, gyakorlatias megvitatására. Elsőként a sükösdi nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága számolt be tevékenységéről.

A négyezer lakosú dunamenti település dinamikusan fejlődött az elmúlt években, ám — amint Bolvári Istvánná tanácselnök szavaiból kitűnt — jócskán akadnak megszüntetésre váró gondjaik is. A végrehajtó bizottság tagjai kérdéseket tettek fel a cigány lakosság lakáskörülményeiről, életviteléről, a lakásépítési támogatások alakulásáról, a háztáji gazdálkodás helyzetéről, a község Bajához fűződő kapcsolatairól, az átadás előtt álló egészségügyi központ anyagi fedezetéről.

Ez utóbbi létesítmény a sükösdiek nagy vállalkozása. Kötvénykibocsátással, a településfejlesztési hozzájárulás megszavazásával, a gazdálkodó egységek bevonásával, megyei céltámogatás elnyerésével teremtették elő a szükséges pénzt. Az új egészségügyi központ nem csupán a helybelieket mentesíti az utazgatástól a bajai rendelőbe; öt-hat környező község számára tervezik itt a hétvégi ügyeleti szolgálat kialakítását.

Szó esett a községfejlesztés soron következő, még csak a tervekben szereplő lépéseiről is. Feszítő az igény a telefon- hálózat korszerűsítésére, a vezetékes gázépítésre, a víztároló bővítésére, az időskorúak intézményének létrehozására. A tanácsi apparátust pedig új feladat elé állítja, hogy Sükösd közvetlen megyei irányítású nagyközség lett.

A végrehajtó bizottsági vitát széles körű felügyeleti vizsgálat előzte meg,

melynek tapasztalatai tükröződnek az elfogadott határozatban is. Ez rögzíti a megyei vb által javasolt tennivalókat, íme ezek közül az egyik: a helyi végrehajtó bizottság tegyen intézkedést a lakosság alaposabb és rendszeresebb tájékoztatásának megszervezése érdekében, s a jövőben még inkább kérje ki véleményét a fontos községfejlesztési kérdésekben.

Amint dr. Gajdócsi István szóbeli összefoglalójában is hangsúlyozta: a demokrácia biztosítéka egy-egy településen belül is a minél teljesebb körű nyilvánosság.

Ezt követően a testület tájékoztatót hallgatott meg a Szigma Kereskedelmi Vállalat tevékenységéről. Hét éve foglalkoztak utoljára ebben a körben az iparcikkeket forgalmazó vállalattal, mely azóta — amint Kalmár Pál igazgató elmondta — megkétszerezte forgalmát, három és félszeresére növelte nyereségét. A tájékoztató konszolidált gazdálkodásról, átgondolt fejlesztési politikáról adott képet. A közeljövőben két új üzletet is nyit a vállalat: Tiszakécskén még ebben a hónapban iparcikkáruházat, Lajosmizsén pedig szeptemberben vas-műszaki szaküzletet. Mintegy 40-50 ezer cikket forgalmaznak, s igyekeznek minél több partnertől beszerezni ezeket. Ám a kérdésekre adott válaszokból kiderült: továbbra is számíthatunk hiánycikkekre, mint amilyen például a mélyhűtő. Az osztrák turistaimportból származó műszaki, híradástechnikai berendezésekből viszont telített a piac.

Az ülés befejező részében a többi között az új megyei könyvtár építéséről fogadott el előterjesztést a testület. A vb jóváhagyta a beruházási célokmányt és az engedély okiratot. Ezek szerint a hatezer négyzetméteres létesítmény kiviteli tervei a jövő év közepére elkészülnek, s a könyvtárat — ha minden a tervek szerint alakul — 1992 decemberében nyitják meg Kecskeméten az Arany János utcában. L. D.

„ABSZOLÚT FAGYTŰRŐ” FAJTÁK

szibemutató

• Egy kis kóstoló az új fajták terméséből.

Kajszitermesztési tanácskozást és bemutatót tartottak tegnap a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz- ben. A szövetkezet, az Állami Gazdaságok Országos Egyesülésének Gyümölcstermesztési Szakbizottsága, a Mezőgazdasági Minősítő Intézet és a MAE kajszimunkacsoportja hívta meg a szakembereket az ország minden részéből. Dr. Nyerges János, a Debreceni Állami Gazdaság igazgatója, a szakbizottság elnöke megnyitójában vázolta a termesztés helyzetét, s beszélt arról, hogy Európában egyre jobban keresik ezt a gyümölcsöt, ugyanakkor a megtermelt mennyiség az igényeknél kisebb. Ezután dr. Kása Antal, a kecskeméti szövetkezet nyugdíjas elnöke tartott előadást a kajszi alföldi meghonosításáról, a termelési biztonság megingásának okairól és arról, hogy napjainkban milyen út járható. A következőket mondotta:

— Megfelelő termőhelyet kell választani a kajszinak,,a fagyzugos, lapos részekre nem való. Értékes — bár drága — információkhoz jutottak a termelők és kutatók a tavalyi és idei téli, illetve tavaszi fagyok után. Kitűnt, hogy melyik fajta bírja el a nagy lehűléseket, s ennek ismeretében szükséges a fajtaválasztás az új telepítésekhez. Nyújtó Ferenc nemesítő — a ceglédi kutatóállomás nyugalmazott igazgatóid Folytatás a 2. oldalon.)

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése

Szerdán reggel Budapesten, Jászai Mari téri székházában összeült a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A KB — korábbi döntésének megfelelően — nyílt ülést tartott, az írott és elektronikus sajtó révén betekintést engedett tevékenységébe, megkezdve „a társadalom, a cselekvésre, együttgondolkodásra kész emberek bevonását a Központi Bizottság munkájába”. Ahogyan az ülésen is elhangzott: „Meggyőződésünk, hogy a nyilvánosság erősítése az eredményes cselekvés elengedhetetlen feltétele és egyben felkészülés is azokra a társadalmi vitákra, amelyeket még az idén tervezünk fontos gazdaság- és társadalompolitikai kérdésekről.”

A szabadságát töltő Kádár János távollétében elnöklő Grósz Károly, az MSZMP főtitkára elöljáróban megállapította, hogy a testület határozatképes, majd köszöntötte a Központi Bizottságnak azokat a tagjait, akiket a legutóbbi ülés óta különböző tisztségekbe választottak. Gratulált és jó munkát kívánt Pozsgay Imre államminiszternek, Huszár Istvánnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának, Jas- só Mihálynak, a Budapesti Pártbizottság első titkárának és Varga Lászlónak, a Zala Megyei Tanács elnökhelyettesének.

A Politikai Bizottságnak az ülés napirendjére tett javaslatát a testület egyhangú döntéssel fogadta el:

1. Jelentés a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól, illetve javaslat az 1989. évi fejlődés fő irányaira. Előadó: Németh Miklós, a Központi Bizottság titkára;

2. Javaslat a gyülekezési és az egyesülési jog szabályozásának fő elveire. Előadó: Fejti György, a Központi Bizottság titkára;

3. A Központi Bizottság, valamint a Politikai Bizottság káderhatásköri listája. Előadó: Lukács János, a Központi Bizottság titkára;

4. Különféle, döntésre váró kérdések — az ülés soros elnökének előadásában;

5. Személyi kérdések. Előadó: Grósz Károly.

A Központi Bizottság úgy döntött, hogy az utolsó napirendi pontot zárt ülésen tárgyalja, majd határozatával a Központi Bizottság állandó meghívottjai közé sorolta az Országgyűlés elnökét. A szerdai ülés különböző napirendi pontjainak megvitatásában — meghívottként — részt vett az Országos Tervhivatal államtitkára, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, az építésügyi és városfejlesztési miniszter, az Országos Árhivatal elnöke, a pénzügyminiszter, az igazságügyminiszter, a KB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának helyettes vezetője.

Miután a meghívottak elfoglalták helyüket az ülésteremben, Grósz Károly megadta a szót Németh Miklósnak.

NÉMETH MIKLÓS:

Gazdaságpolitikánkban fordulatra van szükség

Sok szempontból kritikus helyzetben vagyunk — kezdte beszédét a Központi Bizottság titkára. Erőforrásaink szűkösek, tartalékaink kimerültek, a vállalkozásokat túlszabályozás és gazdasági kényszerből eredő túlzott centralizáció bénítja; termelési szerkezetünkkel képtelenek vagyunk kapcsolódni a nemzetközi fejlődés fő áramlataihoz. Ma a magyar gazdaságban kevés olyan ágazatot, területet találunk, amely egyszerre megfelelne a hatékonysági, az egyensúlyi és a piaci, keresleti követelményeknek. Egy-két kivételtől eltekintve — ilyen például az energetikai-racionalizálási program — nem hoztak kielégítő eredményt a központi fejlesztési programok és nem elég erősek a piaci indíttatású szerkezeti változások sem.

Átlag alatt — és felett

A növekvő strukturális aránytalanságok mellett a termelési és értékesítési kapcsolatokban dezintegrálódás tapasztalható. A szerkezeti és hatékony- sági gondok az elosztás szférájában is jelen vannak. Az export és a termelés jelentős része csak az állami költségvetés egészségtelenül nagy központosítóújraelosztó szerepe, széles körű támogatási rendszer mellett tartható fenn. A vállalati jövedelmek nem igazodnak a tényleges teljesítményekhez.

A lakosság átlagos életszínvonala folyamatosan növekvő teljesítménykövetelmények mellett hosszabb ideje stagnál, ami egyes rétegeknél romlást, másoknál csak szerény mértékű emelkedést jelent. A lakosság jövedelmét és fogyasztását ugyanakkor növekvő különbségek jellemzik; a nyilvánosságra hozott statisztikai adatok szerint 1987- ben a lakosság 6 százaléka csak a létminimumnál kisebb jövedelemmel rendelkezett. A másik pólust, a legtehetősebbeket illetően egzakt számaink nincsenek, de tapasztalatból tudjuk, hogy az átlagot meghaladó különbségek is jelentősen nőttek. Mindannyian tudjuk: a gondot egyfelől az okozza, hogy a differenciálódás elsősorban nem a tár- sadalmilag-gazdaságilag hasznos teljesítménykülönbségek, hanem más tényezők alapján következett be. Ilyenek: a családok demográfiai összetétele, vagyoni helyzete, vagy a monopol- és hiányhelyzetek kihasználása. Másfelől gondot jelent az is, hogy szociális ellátási rendszerünk nem a tényleges rétegkülönbségek alapján differenciált és így nem elég hatékony a legrászorultabbak ellátásában, gondozásában.

Ezekből az eredménytelenségekből le kell vonnunk a tanulságokat: gazdaságpolitikánkat csak az objektív külső és belső feltételek reális felmérésére és értékelésére építhetjük; a változásokban meglévő bizonytalanságokra megfelelő cselekvési alternatívák és tartalékok kialakításával szükséges felkészülni, mert a mai, gyorsan változó világ nem teszi lehetővé, hogy csak egy irányba tervezzünk. Következetesebbnek kell lennünk a teljesítménykövetelmények érvényesítésében és — bár fájdalmas lesz — az ezzel összefüggő gazdasági feszültségek, társadalmi konfliktusok vállalásában.

Az év elején életbeléptetett adóreform, az ehhez kapcsolódó jelentős árváltozások sok szempontból új feltételeket jelentettek a gazdálkodó szervezetek, de a lakosság egésze számára is. Ezekhez alkalmazkodni időbe telik, s ez önmagában is bizonytalanságok forrása. Emellett el kell ismernünk azt is, hogy az előkészítés, a számítások több területen is csak becslésekre, feltételezésekre építhettek, hiszen eddig soha nem alkalmazott új elemek kerültek gazdaságirányításunk eszköztárába. Mindezt mérlegelve összességében a gazdaság első félévi teljesítménye elfogadhatónak minősíthető.

Éleződő feszültségek

Az első félév tapasztalatai a tervcélok helyességét, illetve azok elérhetőségét nem kérdőjelezik meg, néhány ponton azonban a feszültségek tovább éleződtek. Ezek elhárítására a kormányzat már több intézkedést hozott, melyek azonban nem voltak elegendők a veszélyek elhárítására, tehát további hatásos intézkedések szükségesek, olyanok is, amelyeket korábban nem terveztünk.

Az elmúlt időszak és a jelenlegi helyzet értékelése alapján nyilvánvaló, hogy még nem találtuk meg a fordulatot eredményező stabilizáció és kibontakozás megvalósításának legcélszerűbb módját. A kormány stabilizációs munkaprogramja helyesen jelölte meg a továbblépés irányait, de bebizonyosodott, hogy a problémák súlya és ebből következően az igazi fordulathoz szükséges intézkedések nagysága, „kritikus tömege” nagyobb, mint azt eredetileg gondoltuk. Á sürgetővé vált fordulatnak most tisztáznia kell a gazdaság- és társadalompolitikai tartalmát és ezzel egyidejűleg fel kell készítenünk a társadalmat is a szükséges változásokra, a kényszerű feszültségekkel járó döntésekre. A fordulathoz meg kell szerezni a társadalom megértését és cselekvő rétegeinek támogatását. Kiinduló tételünk a következő: egyedül a gazdaságpolitikai gyakorlatban, a gazdálkodásban megtett fordulat az érdemi választásunk, mert a jelenlegi gyakorlat folytatása zsákutcába visz.

Mik lennének a mai gazdaságpolitikai gyakorlat változatlan fenntartásának következményei? A gazdaságpolitika változatlan folytatása felerősítené az 1988. évi népgazdasági terv fő céljainak elérését veszélyeztető folyamatokat, ismét fokozódna az adminisztratív, bürokratikus kényszer-beavatkozás. A tovább folytatott és többletbürokráciával megterhelt restrikciós gazdaságpolitika hosszabb távon visszavonhatatlanul csökkentené mozgásterünket, gazdaságunk fejlődése leszakadna a világgazdaságban érvényesülő irányzatoktól. A központi újraelosztás „kényszerű” további bővítésével sem lenne biztosítható a társadalom- és szociálpolitika, a humán és gazdasági infrastruktúra fejlesztése.

A foglalkoztatáspolitikában meglevő hiányosságok továbbélése arra kényszerítené a lakosság munkaképes részét, hogy jövedelmét szabadidejének további feláldozásával próbálja kiegyenlíteni és ezzel még jobban leértékelődne az egészséges életmód, a szaktudás, a főmunkaidő becsülete, tovább kopnának a kulturális, családi és morális értékek. Mindez megsemmisítené a pártértekezlet nyomán megerősödött, de jelenleg még törékeny bizalmat, lehetetlenné tenné az olyannyira szükséges új közmegegyezést, szétzilálná a gazdasági és társadalmi viszonyokat.

Nyitott gazdaságot!

Fordulatra van tehát szükség! Miben áll ennek lényege? Röviden: gazdaságunkat és társadalmunkat valóban nyitottá kell tenni. Sokoldalú, intenzív munkamegosztási kapcsolatokat kell kiépíteni a külfölddel minden irányban. Így tudjuk csak megerősíteni a szerkezetátalakítás hajtóerőit, lebontani a gazdaság túlzott védelmét szolgáló korlátokat. Ugyanakkor teret és lehetőséget kell adni a teljesítmények erőteljes növeléséhez, sőt ezt a gazdaság- irányítás és a piac eszközeivel ki is kell kényszeríteni. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a magyar gazdaságban csak a versenyképes teljesítményt nyújtó vállalkozók — legyen az nagyvállalat vagy kisszövetkezet — jussanak hozzá a fejlődési lehetőségekhez. Ennek érdekében csökkenteni kell a költségvetés terheit, mindenekelőtt a veszteséges termelés támogatását, hogy

• Grósz Károly a Központi Bizottság ülésén.

csökkenteni tudjuk az elvonások, a jövedelemcentralizáció mértékét.

A külvilágra nyitó és teljesítményelvű gazdaságpolitikához olyan társadalompolitikát kell kialakítanunk, amely kettős feladatot teljesít. Egyrészt ösztönzi a teljesítményt a gazdasági demokrácia fejlesztésével, a dolgozók belső motivációs rendszerének teljesítményorientált átalakításával, továbbá a teljesítmény, mint alapvető érték átfogó elismertetésével társadalmunkban. Másrészt olyan szociálpolitikát kell folytatni, olyan szociális védőhálót kell létrehozni, amely gondoskodni képes a hátrányos helyzetűekről, a rászorulókról.

A gazdaságpolitika célrendszerének fókuszába most már ténylegesen is a világgazdasághoz való alkalmazkodást, a strukturális átalakulást, a műszaki fejlődés meggyorsítását kell állítani. Elengedhetetlen követelmény a nemzetközi műszaki-technikai fejlődés fő áramlataihoz való sikeres kapcsolódás. Ugyanakkor a változásoknak figyelembe kell venniük reális korlátáinkat: a külföldi adósságnövekedés nem lehet nagyobb annál, mint amelyet a nemzetközi pénzügyi szervezetek indokoltnak elismernek, és amely nem hoz létre lehetetlenül magas törlesztési kötelezettségeket a 90-es évtized első éveiben. Nem folytatható olyan radikális életszínvonal-csökkentő politika sem, amely a társadalmat a programmal és ezen keresztül a politika egészével szembeállítja.

Mindezekből következik, hogy nem lehet a gazdaságpolitika egyik vagy másik elemét olyan mértékben kiemelni, meghatározóvá tenni, hogy veszélyeztessük akár a két fő cél — a struktúraátalakítás és az egyensúlyjavítás — bármelyikét. Más oldalról figyelembe kell vennünk az elháríthatatlan ul jelentkező gazdasági és társadalmi korlátokat is.

Mik a követelmények?

A struktúraátalakítást előtérbe helyező, a társadalmi-gazdasági kibontakozás feltételeit megteremtő és ugyanakkor kielégítő egyensúlyi helyzetet fenntartó gazdaságpolitika szükségszerűen sok elemből álló kombinált eszközrendszert igényel. Ezt úgy kell kiépíteni, hogy a piacgazdaság megteremtésének irányába hasson, olyan elemekkel, amelyek a szabályozó típusú piaci viszonyok építőköveit jelentik. A legfontosabb követelmények a következők:

— először: valódi áru-, pénz-, tőke- és munkaerőpiac kiépítése; a belföldi „szereplők” körének és versenyfeltételeinek bővítése mellett az áru- és tőkeimport versenyének megjelenése, a vállalkozási és piaci formák gazdagítása;-— másodszor: a vállalatok gazdálkodási feltételeinek olyan átalakítása, hogy azok a termelés különböző tényezőivel felesleges kötöttségektől mentesen, szabadon rendelkezhessenek;

— harmadszor: szigorú monetáris és fiskális politika kombinált alkalmazásával olyan gazdasági környezet kialakítása, amely erősebb érdekeltséget teremt és késztet az erőforrások minél hatékonyabb felhasználására;

— Negyedszer: az állam gazdasági szerepének olyan átalakulása, amely a kormányzati gazdaságpolitika kialakítása, a közösségi szektorok közvetlen irányítása mellett, közvetett úton — tehát jogi és gazdasági szabályozással — gondoskodik a versenyszféra megfelelő működéséről. E funkciók ellátása a kormányzati munkamegosztási és szervezeti rendszerben, a működési jellemzőkben egyaránt változásokat követel meg.

Hangsúlyozni kell, hogy sikert csak akkor remélhetünk, ha az említett elemek mindegyikét, mégpedig egymással összehangoltan alkalmazzuk. Egyik Vagy másik elem kiragadása szükségszerűen zavarokhoz és kudarchoz vezethet.

Az „A” és a „B” változat

(Az erőteljes külpiaci nyitáson alapuló, radikálisabb struktúraváltozást képviselő „A” változat esetében a piaci hatások egyszerre vagy legalábbis nagy „adagokban” érnék a gazdálkodó szervezeteket. Ez a változat határozottan utat nyitna a piaci erőknek, ami azzal járna, hogy a gazdálkodó szervezeteknél nagyobb lenne a kiugrás lehetősége, de egyúttal a bukás veszélye is megnőne. Ez a változat a terhek időbeli koncentrálásával hamarabb és biztosabban teremtené meg a kibontakozás feltételeit.

A „B” változat a termelési szerkezet átalakítását a külgazdasági egyensúly rövid távú javításának alárendelten irányozza elő. Ez kisebb külső és belső feszültségekkel jár ugyan, de az alkalmazkodás ideje elnyúlik, annak távlatokban jelentkező hátrányos következményeivel együtt. A legnagyobb kockázat abban áll, hogy ennél a változatnál a jelenlegi állapotokba való vissza- csúszás, a visszarendeződés veszélye meglehetősen nagy.)

A Politikai Bizottság a napirend megvitatása során előzetes jelleggel és a kellő megalapozás követelményének hangsúlyozásával — az „A” változatban leírt fejlődési út mellett foglalt állást, mivel — nagyobb feszültségek és kockázatok vállalásával ugyan, de — hamarabb vezet érdemi kibontakozáshoz. Felelős politikai döntés, a változatok közötti választás azonban csak a feltételrendszer várható alakulásának megalapozott tisztázását követően, a későbbiekben születhet meg.

A gazdaságpolitika szociális következményei és szociálpolitikai feltételei elsősorban hatókörükben, mértékükben térnek el az egyes változatokban. Elosztási rendszerünket azonban mindenképpen meg kell újítani. Ennek során lépéseket kell tennünk a bérpolitika és a bérmechanizmus reformja irányába, meg kell változtatni társadalombiztosítási rendszerünket. Rendszerbe kell illesztenünk a munkanélküli segélyt. Ki kell alakítanunk a perifériára sodródó, leszakadó egyének, csoportok sajátos, gyakran eltérő problémáinak feltárására, enyhítésére alkalmas intézményrendszert.

Anyagi eszközeinket úgy kell összpontosítanunk, hogy a társadalmi juttatások reálértékét a legérzékenyebb, legkritikusabb pontokon lehetőség szerint teljeskörűen, az egyéb területeken pedig minél nagyobb mértékben igyekezzünk megőrizni.

Különös figyelmet kell fordítani a nyugdíjasok helyzetére, ezért az új nyugdíjrendszer kidolgozását ennek tudatában kell folytatni. Egyben jelezni szeretném a tisztelt Központi Bizottságnak, hogy a korábbi állásfoglalástól eltérően ez évben nem, csak jövőre tudjuk az új nyugdíjrendszer elveit a Központi Bizottságnak bemutatni, s mai megítélésünk szerint — széles körű társadalmi vita tapasztalatait is hasznosítva — legkorábban 1990-ben tudjuk azt bevezetni. Kérem ennek tudomásul vételét, s ezzel a korábbi határozat módosítását.

Új konszenzus a párton belül is

Németh Miklós végezetül a tárgyhoz kapcsolódó politikai feladatokról is szólva rámutatott: a jelenlegi helyzetből való kitörési kísérlet — bármelyik utat is válasszuk — megbontja a korábban kialakult érdekegyensúlyokat, hiszen a változások az egyes rétegeket, csoportokat eltérő módon érintik. Látnunk kell, hogy fejlődő politikai rendszerünkben a korábbinál markánsabban jelennek meg és keresnek érvényesülési lehetőséget az eltérő érdekek,

(Folytatás a 2. oldalon.)