Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-12 / 165. szám

1988. július 12. • PETŐFI NÉPE • 5 LAKATOSOK A KÁNIKULÁBAN Kesztyűs kézzel bánnak a termékkel Új gyártmányok, új elnök A több mint 35 fokos kánikulában elviselhetetlen volt a hőség a Kiskun­félegyházi Fémipari Kisszövetkezet be­tonozott udvarán azok számára, akik a sörszállító tartályokon dolgoztak. Az óriási lemezhenger a tűző napon fölme- lcgedett, s aztán ontotta magából, meg­sokszorozta a meleget. Közvetlenül mellette lehetett vagy ötven fok a hő­mérséklet, belül, a hengerben ennél is több. Mégsem húzódhattak munká­jukkal fedett helyre a szövetkezetiek, egyszerűen azért, mert a monstrum munkadarab néni fért be a műhelybe, így hát inkább azt a megoldást válasz­tották, hogy kora hajnalban kezdték a munkát, amikor még elviselhető volt a klíma. Szerencsére a szövetkezetnek nem minden terméke ilyen nagy, mint a sör­szállító tartály, amit a Budamobil Jár­műipari Szövetkezetnek készítenek. A gyógyszer-, a konzerv- és a növény- olajiparnak gyártanak különböző ke­verő készülékeket, tartályokat, egy NDK-beli cégnek pedig mezőgazdasá­gi gépalkatrészeket. Azt is jelenti ez, hogy még mindig tartják a hagyomá­nyos termelési profiljukat. Annak elle­nére, hogy időnként a „munkanélküli­ség” veszélye fenyegeti őket, hiszen a gazdálkodó cégeknek egyre kevesebb pénz jut beruházásra, termelő berende­zések vásárlására. A szövetkezetnek azonban sikerült lekötnie kapacitását megrendelésekkel erre az évre is. Ta­vasszal a BNV-n — közösen másokkal — bemutatkoztak két termékükkel, a légtartánnyal (ami nem azonos a tar­tállyal), és a saválló keverős készülék­kel: mindkettő nagy érdeklődést váltott ki a szakemberek körében, ennek alap­ján joggal számíthatnak újabb üzletkö­tésre. A Vegytervvel kötött együttmű­ködési megállapodásuk értelmében a 0 A sörszállító tartály úgy átmelegszik a napon, hogy csak azbesztkesztyűvel lehet hozzáérni. (Tóth Sándor felvétele). szövetkezet gyógyszertári szállítóbe­rendezést gyárt a tervező cégnek: ezt a munkát várhatóan a jövő év elején kez­dik meg. így hát a* hagyományos termelési profilt megtartva, de a múlt év közepe óta új szervezeti formában, kisszövet­kezetként működik a félegyházi fém­ipari szövetkezet. Új az elnökük is, Szabó Mihály, de csak ebben a tisztség­ben. Közvetlenül ezt megelőzően veze­tő mérnökként dolgozott, egyébként már 17 éve tagja a szövetkezetnek. Gazdálkodásuk ugyan szabadabb a maguk választotta, új szervezeti formá­ban, annál több viszont a gondjuk a termelésükhöz szükséges gépalkatré­szek, alapanyagok beszerzésével. Szabályozók nem korlátozzák dol­gozóik jövedelmének növelését, de ha nincs elegendő és megfelelő minőségű alapanyag, alkatrész, akkor nem tud­ják növelni termelésüket, következés­képpen a jövedelmet sem. A szövetke­zet nyereségszintje 20—23 százalékos volt korábban, ennek felére esett vissza az idén, két okból: egyrészt mert a bérbruttósítás miatt növekedtek költ­ségeik, másrészt a központilag átlago­san 89 százalékban megállapított árin­dexük alapján 10—11 százalékkal csökkenteniök kellett termelői áraikat. Mindezeket a kedvezőtlen tendenciá­kat a saját tartalékaik alaposabb kiak­názásával igyekeznek kompenzálni. Ennek meg is van a forintban mérhető eredménye. A múlt év első felében 18,8 millió, ez év június végéig pedig 19,1 millió forint volt a szövetkezet árbevé­tele, dolgozóinak száma pedig 128 he­lyett 103. Azaz, kevesebben többet ter­meltek, ami azt jelenti: hatékonyabban dolgoztak, mint korábban. Almási Márta CSATORNA-KARBANTARTÁS, KISVÍZTÁROZÓ-ÉPÍTÉS Csongrád megyében is dolgozik a társulat A Kiskunmajsa és Környéke Vízgaz­dálkodási Társulat éves termelési terve általában 44-45 millió forint. Mostaná­ig a féléves zárásig a tervnek csupán 43-45 százalékát teljesítették, ugyanis az esztendő három hónapjában képte­lenek voltak a szabadban dolgozni. De ezt az időt is kihasználták, javították a gépeket. Nem zavarja, nem idegesíti ez a tény Tóth Istvánt, a társulat igazgató­ját? — Különösebben nem, hiszen a mi munkánk idényjellegű, minden évben hasonlóan alakul. Az év végére nem­csak elérjük, túl is teljesítjük a tervben előírtakat. Alapvető feladatunk a 630 kilométer hosszú csatornahálózat kar­bantartása, a zsilipek lezárása, a csapa­dékvíz megmentése, illetve a belvíz le­vezetése. Nagyon sok munka van a csa­tornáknak a vízinövényektől, a hidak - nak a hordaléktól való megszabadítá­sával. Ebben az ötéves tervben a társulat igen nagy munkába kezdett, az úgyne­vezett homoki kisvíztározó építésébe, amelynek egyetlen feladata a mezőgaz­dasági nagyüzemek öntözővízzel való ellátása, az igényesebb növénykultúrák meghonosítása, termesztése. — Elsőként Csólyospáloson, a Szan- ki Haladás Tsz területén épült meg 1986-ban, a 120 ezer köbméteres víztá­rozó, amelyből 40 hektár burgonyát öntöznek. Ebben az évben kezdünk hozzá, s három évig tart a Kiskunmaj- sai Jonathán Tsz 200 ezer köbméteres tározójának építése, amely nem keve­sebb, mint 15 millió forintba kerül. A szakaszos kivitelezés lehetőséget ad arra, hogy a már elkészült részekből öntözzenek. Bugacon tavaly kezdtük el, az idén fejeztük be a régebbi víztáro­zó 50 ezer köbméteresre történő bőví­tését, közösen az Aranykalász Szakszö­vetkezettel. Ennek üzembe helyezésével 30-40 hektár, főként kertészeti kultúra öntözésére nyílik lehetőség. A homoki víztározó építésének je­lentőségét aligha kell hangsúlyozni, hi­szen mindenki tudja: ezen a vidéken a kertészeti növények terméshozamának növelése — különösen most, hogy a szőlő az értékesítési nehézségek miatt gondot okoz — a megélhetés forrásává vált. A vízgazdálkodási társulat azon­ban más, főleg községi vízügyi létesít­mények megvalósításával is foglalko­zik. — Csongrád megyében, Mórahal- mon és Balástyán 11 millió forintért mintegy 3 kilométer hosszú szennyvíz- csatornát építettünk, de résztvettünk a Kunfehértó megmentésében is. A med­réből nem kevesebb mint 20 ezer köb­méter iszapot kotortunk ki, s már ezzel is érezhetően javult a tó állapota. Ez azonban csak a kezdet. A kotrást to­vább kell folytatni. Ebben az évben fejeztük be a kiskunfélegyházi vágóhíd víztározójának építését, amelynek so­rán 30 ezer köbméter földet termeltünk ki, s szállítottunk el. Mint már koráb­ban említettem, a szomszédos megyé­ben is dolgozunk. Kisteleken 100 ezer, Üllésen 350 ezer köbméteres víztározót készítünk. A majsai Jonathán Tsz meg­rendelésére ebben az, évben egy már meglévő víztározót betonozunk ki. A vízműtársulásnak évente csupán 12 millió forintja van a csatornák kar­bantartására. Ebből kell 50 milliót „csinálni”, mert a 12 millió forint nem elegendő a meglévő csatornák, műtár­gyak fenntartására; s akkor még hol van a gépi berendezések vásárlására fordítható összeg? — Nagyon jól kell tervezni, termelni és gazdálkodni, mert a társulásból származó bevétel, illetve a MÉM víz­ügyi alapjából kapott támogatás sem elég, a nyereségből kell szinte mindent előteremtenünk. Ebben az évben pél­dául 8 milliót költöttünk gépekre, egyetlen kotrógép 7 millióba került, de ez pótolhatatlan a víztározók építésé­nél. Korszerű gépeink vannak, így tud­juk csak megoldani feladatainkat. A társulatnál q fluktuáció ismeretlen fogalom, igaz az éves átlagbér 105 ezer forint. A kilencvenes létszámból hat­van a fizikai dolgozó, negyven a szak­munkás, s hat főiskolát, egyetemet vég­zett szakember irányítja a munkát. Ha elosztjuk a 45 milliós termelési értéket, kiderül, hogy a társulatnál dolgozó minden személynek félmilliót kell ter­melnie ahhoz, hogy teljesítsék a tervet. S erre képesek ezek az emberek, hiszen már négy alkalommal nyerték el a Ki­váló Vállalat címet a társulat fennállá­sának harmincegy éve alatt. Gémes Gábor Unaloműzésből vált hobbijává a seprűkötés a 83 éves székkutasi Angyal Pálnak. A maga készítette seprűkötő asztalról lekerülő jó minőségű kézi munka keresett árucikk a piacokon és a kirakodóvásárokon. Seprű­kötés — hobbiból A CÍMZETT: AZ EMBERISÉG A Brundtland-jelentés #*••1 i •• i • •• rr • r rr 1 foldunk jovojerol A múlt héten tartott soproni környezetpolitikai nyári egyetem legnagyobb érdeklődéssel kísért előadója Gun- hild Oejangen, norvég mezőgazdasági miniszter volt, aki a Brundtland-jelentésként ismert, az ENSZ Környezet és Fejlesztés Világbizottsága által készített drámai erejű tanulmányról szólt. A norvég miniszterelnöknő vezetésé­vel — róla nevezték el a jelentést — létrehozott 21 tagú bizottság — magyar tagja Láng István, az Akadémia főtitkára — az ENSZ főtitkárának megbízásából a kör­nyezet és a fejlesztés kritikus kérdéseit vizsgálta az elmúlt években, s javaslatokat dolgozott ki a világméretekben szükséges változásokra. „Mialatt bizottságunk műkö­dött, az afrikai éhínség, az indiai Bhopal-katasztrófa, a csernobili szerencsétlenség igazolta azokat a borúlátó jóslatokat az emberiség jövőjéről, amelyek oly elcsépeltté váltak a nyolcvanas évek közepére” — írja előszavában a norvég miniszterelnöknő. A veszély az egész földet fenyegeti • A Brundtland-jelentés megállapítja, hogy ebben a szá­zadban az emberiség és az őt eltartó bolygó viszonya gyökeresen megváltozik. Amikor századunk elkezdő­dött, sem az emberiség létszáma, sem a technológia nem volt képes radikálisan megváltoztatni földünket. Mire századunk véget ér, nemcsak a megnövekedett népesség, és ennek munkája változtatja földgolyónk arculatát, ha­nem hatalmas, mindenki szándékán kívüleső folyamatok zajlanak le az atmoszférában, a talajban, a vizekben, az élővilágban és mindezek egymáshoz való kapcsolatai­ban. A változások üteme ma már meghaladja a jelenlegi becslési és tanácsadási lehetőségeinket. Ez meghiúsítja azokat a kísérleteket, amelyeket a változás reményében végeznek egy más jellegű világban létrejött intézmények manapság a környezeti problémák megoldására. A környezeti teher nem csak a nemzetek valamely csoportját sújtja. A fejlődő országok az elsivatagosodás, az erdőpusztulás életveszélyes kihívásával néznek szem­be, és a kömyezetpusztuláshoz kapcsolódó szegénységet is legtöbbször ők élik át. Előbb-utóbb minden nemzet szenved azonban a trópusi őserdők kipusztulásától, a növény- és állatfajok eltűnésétől, a csapadékeloszlás drasztikus megváltozásától. A jelentés hangsúlyozza az országok egyetemes felelősségét a fejlődés ilyen alakulá­sában, a jelenlegi nemzetközi gazdasági rend fenntartásá­ban. Ez ugyanis jobban növeli, mint amennyire csökkenti az egyenlőtlenséget a szegény és gazdag országok között. A nagyhatalmak felelőssége Négyszáz oldalon keresztül sorolja a tanulmány az aggasztó válságjeleket. Századunk elejétől az ipari terme­lés a földön az ötvenszeresére nőtt, s e növekedés négy­ötöde az elmúlt négy évtizedben ment végbe. A ma évente 13 billió dollár értéket termelő világgazdaság ötven év múlva ennek nyolc-tízszeresét állítja elő. Ma több éhező ember hal meg a földön, mint eddig bármikor, tízezrek pusztulnak el ivövízhiány miatt. Az árvizek és a szárazságok mind súlyosabb következmé­nyekkel járnak, s ezért elsősorban a meggondolatlan erdőirtások kárhoztathatok. A hatvanas évtizedben az árvizek 5,2 millió áldozatot követeltek, a hetvenes évti­zedben pedig már 15,4 milliót. Évente 6 millió hektár termékeny föld válik sivataggá, és 11 millió hektár erdőt irtanak ki. A szennyezett levegő okozta globális felmele­gedés — ennek első jelei már tapasztalhatók — veszélye­sen megemelheti a tengerek szintjét, és végérvényesen, kontinensnyi méretekben megváltoztathatja a mezőgaz­dasági művelésre alkalmas területeket. A természeti környezetet fenyegető veszélyek közül kétségkívül a nukleáris háború lehetősége a legkomo- rabb. A béke és a biztonság kérdése közvetlenül befolyá­solja a harmonikus fejlődés lehetőségeit. A jelentés készí­tői szerint a biztonság hagyományos értelmezését, oly módón kell kiterjeszteni, hogy az magába foglalja a kör­nyezeti stressz növekvő hatásait, helyi, regionális és vi­lágméretekben is. Elsősorban azonban arra lenne szük­ség, hogy alapvetően és végérvényesen megjavuljon a viszony azok között a nagyhatalmak között, amelyek tömegpusztító fegyverek bevetésére képesek. Válságos évtizedek elé nézünk Az elkövetkező néhány évtized válságos lesz, hangsú­lyozza a jelentés. A lakott földgolyó társadalmi és kör­nyezeti stabilitása a fejlesztés és a környezetvédelem eddi­gi eszközeivel már nem tartható fenn. A túlélés esélyei csak akkor javíthatók, ha az emberiség jövőbeni fejlődé­se egy egészen más minőségű, takarékos, mértéktartó útra lép. Ehhez azonban a jelenlegi nemzeti és nemzetkö­zi döntéshozatali rendszerek kevésnek bizonyulnak. A jelentés készítői mindenek előtt az emberek százmil­lióinak — minden nemzet és társadalmi réteg képviselői­nek —címezik tapasztalataikat és ajánlásaikat. Az embe­rek azok, akikről a jelentés szól — hangsúlyozzák — ezért az emberek gondolkodásának is meg kell változnia ahhoz, hogy a tragikus jövőkép ne valósulhasson meg. Szerencsére a mai, sok szempontból aggasztó helyzet számos, ugyancsak századunkhoz kapcsolódó kedvező fejlődési jelenséggel egy időben következett be. Az infor­máció- és árutovábbítás ma gyorsabb a világban, mint bármikor korábban, több élelmiszert és árut tudunk elő­állítani mind kevesebb anyagból és energiával. Techni­kánk és tudományunk képessé tesz bennünket arra, hogy jóval mélyebben megértsük a földet, mint olyan élő szer­vezetet, amelynek egészsége valamennyi részének egész­ségétől függ. A harmonikus fejlődés feltételei Úgy összegezték tapasztalataikat a Brundtland-jelen­tés készítői, hogy az emberiség képes rá, rendelkezik a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy fejlődését harmoni­kussá tegye, anélkül, hogy a jövő generációinak lehetősé­geit kockára tenné. Az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakán, 1987 de­cemberében, a gazdasági növekedés olyan új szakaszá­nak esélyeit tárták a közgyűlés elé, amelynek alapjául a természeti erőforrások megőrzése és gyarapítása szolgál. A Brundtland-jelentésből egyértelműen kiviláglik, hogy a környezetvédelem komplex kérdései meghatáro­zóak a jelenlegi és a jövő nemzedékek léte, életkörülmé­nyei, az emberiség fennmaradása 'szempontjából. Az ENSZ-közgyűlés a jelentést megvitatta, téziseit elfogad­tass felhívta a kormányokat a közös munka elősegítésé­re. Hazánkban februárban a társminisztériumok, állami és társadalmi szervek közösen vitatták meg a tennivaló­kat, májusban a Magyar Tudományos Akadémia szakér­tői foglalkoztak a jelentéssel, amely a magvát képezi a környezetvédelmi világprogram magyar nemzeti változa­tának. A legfontosabb teendő mindezeken túl, hogy a lakos­ság, a környezetért felelősséget érző állampolgárok mind szélesebb köre ismerje meg az emberiség jövőjét fenyege­tő veszélyeket, s az elhárítás lehetőségeit. Nagy szerepük lehet a jelentés megrázó tényeinek közismertté tételében a különféle hazai környezetvédelmi kluboknak, mozgal­maknak, egyesületeknek. A jelentés egyébként Közös jövőnk címmel már magyarul is megjelent a Mezőgazda- sági Kiadó gondozásában. (MTI-Press) P. É. BULGÁRIA A háztáji gazdaságok szerepe Bulgária nagyon sok vidékén ál­talánossá vált a kis zöldséges- és szőlőskertek egyéni művelése és a háztáji állattartás. Ma mintegy kétmillió háztáji gazdaságban fo­lyik mezőgazdasági termelés és szerepük egyre nő az ország élelmi­szer-ellátásában. A megművelt földterületnek mindössze tizenhá­rom százalékán a mezőgazdasági termékeknek körülbelül egynegye­dét állítják elő; a hús 41, a tej 28, a tojás majdnem 50, a gyümölcs 40 és a zöldségfélék 37 százaléka ke­rül ki a háztáji gazdaságokból és itt található a szarvasmarha- és sertésállomány egyötöde, a juhok­nak és szárnyasoknak pedig egy- harmada. A háztáji gazdaságok, amelyek egyre nagyobb részt vállalnak a lakosság ellátásában, mintegy kie­gészítik és folytatják a közös gaz­daságok tevékenységét. Mind­azok, akik ilyen módon kívánnak bekapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe, szerződés) kötnek a megfelelő agráripari kombináttal (APK-val), amely a vállalkozók rendelkezésére bocsátja a szüksé­ges földterületet, műtrágyát, vegy­szereket, vetőmagot, takarmányt. A háztáji földeket, amelyeknek nagysága átlagosan 0,3 hektár, a kombinát gépei művelik meg. A gazdák térítés nélkül vehetik igénybe a kombinát szakemberei­nek, például az állatorvosoknak vagy a növényvédőknek a segítsé­gét. Egyéni használatra általában olyan földet engednek át, amely nem alkalmas intenzív nagyüzemi művelésre — alacsony termésho­zamú, nagyon kicsi alapterületű vagy parlagon hagyott föld, de le­het olyan földdarab is, amely túl­ságosan meredek vagy lejtős terü­leten fekszik. Az ilyen, kevésbé jó minőségű föld egyénileg azonban gazdaságosan művelhető, és a rá­fordított munka révén a termésho­zam emelkedik, a föld terméke­nyebbé válik. A háztáji gazdasá­gok fontos jellemzője, hogy bér­munkásokat semmilyen formában nem alkalmazhatnak. A háztáji gazdaságokban dolgo­zók nem csak saját fogyasztásra termelnek; jelentős bevételhez jut­nak azáltal, hogy termékeiknek mintegy 40 százalékát a piacon ér­tékesítik. A háztájiban felnevelt ál­latokat és az ott előállított állati eredetű termékeket, valamint a gyümölcs- és zöldségfélék túlnyo­mó részét az állam vásárolja fel az előzetesen megkötött szerződésben meghatározott áron. A virágok, a gyümölcs- és a zöldségfélék egy ré­szét, valamint kisebb mennyiségű tojást és szárnyast a termelők a szövetkezeti piacokon szabadon értékesíthetik. Az állam a felvásár­lási árakon és adókon keresztül, valamint különböző pótlékok és prémiumok juttatásával szabá­lyozza a háztáji gazdaságok műkö­dését. A cél az, hogy a háztájikban a lakosság szükségleteinek legin­kább megfelelő áruféleségeket ter­meljenek. A háztáji gazdaság fejlődését ma még egy sor akadály nehezíti. Ezek közül az első helyen a termelés anyagi-technikai feltételeinek fo­lyamatos biztosításában mutatko­zó fennakadásokat kell megemlíte­ni. Nem problémamentes a háztá­jiban előállított termékek felvásár­lása sem, mivel nem mindig tartják be a szerződési határidőt. A háztáji művelés hátránya az is, hogy na­gyon sok kézi munkára van szük­ség, a munkafolyamatok pedig időigényesek. A hatékonyság ki­alakításában nagy jelentősége van a felvásárlás jobb megszervezésé­nek. Az utóbbi időben nagy figyel­met fordítottak olyan szervezetek megalakítására, amelyeknek a fel­vásárlás megszervezése a legfőbb feladata. Az állampolgárok kol­lektív és- egyéni munkavégzésére vonatkozó szabályzat bevezetése is jelentős könnyítést hozott a háztáji gazdaságokban dolgozók számára — ez a szabályzat rendelkezik a mezőgazdasági termékek össze­gyűjtéséről, felvásárlásáról és fel­dolgozásáról. Ekaterina Licseva (Sofia-Press—MTI-Press)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom