Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-11 / 164. szám
1988. július 11. • PETŐFI NÉPE • 3 TANULNI KELL A VÁROST — JÓ DÖNTÉSEKET ELŐZETES KONZULTÁCIÓVAL Épületekről vitatkoztak a városszépítők fórumán A hatóságok .házlebontatási jogát szenvedélyes, együttérzést kiváltó föl- szólalásban vonta kétségbe egy másodszor is kényszerköltözésre ítélt nyugdíjas asszony. Valaki megemlítette: már a török korban a maihoz hasonló eljárással szüntetett meg, helyeztetett át boltokat a tanács a református templom építéséhez. A kiskörút továbbépítésére hivatkozva ne irtsák tovább a belvárosi házakat, követelték többen is, mások a városháza mögötti, aznapi baleset áldozatára hivatkozva sürgették a közlekedési főútvonal szélesítését. Megtalálható-e az ésszerűség közös nevezője a városépítésben? Kimondva- kimondatlanul erről is vitáztak néhány napja Lechner szecessziós palotájában, a kecskeméti városszépítő egyesület által összehívott fórumon. A tanácskozók abban egyetérteni látszottak, hogy az elmúlt negyedszázadban az elviselhetőnél, az eltűrhető- nél többször választottak rosszul a megyeszékhely építési ügyeiben illetékesek, vagy a maguknak illetékességet tulajdonítok. Tekintélyes pozíciókból támogatott részérdekek kuszáltak össze eredeti formájukban jó terveket. Mivel az elrontott épületeket, megcsonkult utcákat nem lehet eldugdosni — mint például a nemszeretem könyveket —, városfejlesztési ankétokon újra és újra idegesítik a hangulatot. Nehéz is túltennie magát városszerető embernek az elszalasztott alkalmakon. Új közintézményeivel, nagyszabású lakónegyedeivel a századfordulóhoz hasonlóan beírhatta volna nevét honi építészetünk aranykönyvébe Kecskemét. Gyenge vigasz, hogy egynémely település rosszabbul járt, és a megmentett műemlékszigetek így is sok hívet szereznek a hírős városnak. A hosszú vitában általában elismerően nyilatkozott mindenki a fórum programján szereplő új épületek külleméről, várható utcaképi hatásáról. (Többről nehéz lett volna véleményt formálni.) Volt ellenkezést kiváltó felszólalás is. Nem is egy! Magára maradt szerencsére a kecskeméti bankintézetek fejlesztését kifogásoló tanácstag. (Nem tudja talán, hogy a kínzó tőkeszegénység miatt maradt le újra és újra a megyeszékhely a városok versenyében?) Jobb akusztikájú (hangzású) teremben az is nyilvánvalóbbá vált volna, hogy — egészen ritka kivételtől elte- kintvé — eldönthetetlen népszavazással egy-egy épület alaprajzi, homlokzati, térbeli, utcaképi kialakítása. Ilyen ügyekben kár a népre hivatkozni, mint ahogyan más szakkérdésekben sem csupán többségi alapon határoznak. Az is bizonyítottá vált, hogy egy-egy nagyobb közösséget érintő ügyben nem lehet meghatározó egy-egy városi kistáj lakóinak, képviselőinek a véleménye. De nélkülük, ellenükre sem dönthet hivatal, vállalat. Mindez szemléleti változást követel mindenkitől, a régi és új városlakóktól egyaránt. (A faluba beleszületnek az emberek, a várost újra és újra tanulni kell.) Ismertető, tájékoztató fórumból nem lehet sohasem elegendő. A jövőben azonban célszerűbb akkor megkérdezni az érdekelteket, amikor még többféle megoldás lehetséges, amikor érdemben mondhatja el véleményét mindenki. Igaz, a sokat vitatott banképületről már egy-két éve volt szó nyilvánosan is, de talán kevesebben érezték annyira szívükön a környék sorsát, mint ma. t Csak örülhetünk az elszánt kiállásnak, még akkor is, ha esetünkben a „melyik ujjamat harapjam meg” klasz- szikus példája forog fenn. Meggyőződésem — és több felszólalás szerint — a szó átvitt értelmében az új bankház árnyékába kerül a Szórakaténusz, de működését lényegesen nem befolyásolja. A parázsló vita láttán-hallatán arról sem feledkezhetünk meg, hogy néhány éve ugyanilyen hevesen ellenezték sokan a játékmúzeum, a játszóház létesítését. Bölcsen szólt az a tervező is, aki elmondta: ha néhány évtizede nem alakítják ki a földszintes házrengetegből az új főteret, még annyira sem látszana, mint amennyire — kevésbé, mint szeretnénk, de mégis — hívogathatja majd a látogatókat a Kereskedelmi és Hitelbank épületének elkészülte után. Sokan helyeselték az egyik fölszólaló szavait: vitázzunk, vitázzunk, de azért ne feledkezzünk" meg az új épületek, az építés öröméről. Heltai Nándor LÉTMINIMUM, TÁRSADALMI MINIMUM Mi a szakszervezet álláspontja? Nemrégiben nyilvánosságra hozták a KSH-nak az 1987-re érvényes létminimum és társadalmi minimum számításait. Családtípusok Társadalmi minimum egy családra egy főre Létminimum egycsaládra egy főre Aktív keresővel 11310 Aktív kereső nélkül (nyugdíjas) 4 960 Az összesre együtt 9 340 A létminimummal és a társadalmi minimummal kapcsolatos számítások eredményeit elsőként Nagy Sándor, a SZOT főtitkára ismertette a nyilvánosság előtt, az országos tanács június 21-i ülésén: A főtitkár utalt rá, hogy a szakszervezetek régóta szorgalmaznak ilyen számításokat. Most, hogy ezek az adatok nyilvánosságra kerültek, ez menynyiben-befolyásolja a szakszervezetek érdek- védelmi tevékenységét? — erről kérdezte az MTI-Press munkatársa Müller Lajost, a SZOT közgazdasági és életszínvonal-politikai osztályának helyettes vezetőjét. — Ezek az adatok elsősorban érveket szolgáltatnak további munkánkhoz. Tudomásunk volt korábban is arról, hogy ilyen számítások folynak a KSH-ban, de azoknak az eredményeihez hivatalosan nem juthattunk hozzá. Az illetékesek minden bizonnyal tartottak azoktól a reagálásoktól, amelyeket ezeknek a számításoknak a közzététele válthatna ki a lakosságból. Különféle publikációkban, tanulmányokban már korábban is megjelentek ilyen adatok, ám azok csak részben épültek konkrét számításokra, sokszor becslésekre támaszkodtak. Ezekből is kitűnt azonban számunkra, hogy hazánkban jelentős rétegek élnek a létminimum közelében vagy az alatt. Hogy tisztább képet kaphassunk, a szakszervezetek maguk is foglalkoztak ilyen számításokkal, de a mi lehetőségeink korlátozottak. Vizsgálódásaink során mi elsősorban a nyugdíjasok életkörülményeiről igyekeztünk tájékozódni. Számunkra ezeknek az adatoknak a közzététele azt jelenti, hogy a legrosszabb körülmények között élő emberek, rétegek helyzetének javítására megfelelő érvekkel tudunk javaslatokat tenni. Azt mindenki tudja, hogy az idősebb 3480 9260 2850 3160 4150 2640 3410 7700 2810 nyugdíjasok vagy a nagycsaládosok nehezen jönnek ki a havi jövedelmükből, ám arra már kevesen gondolnak, hogy a töredékcsaládok sincsenek sokkal jobb helyzetben. Ma Magyarországon mintegy 200 ezer olyan töredékcsalád él, ahol a szülő egyedül neveli gyermekét, s egy keresetből kell megélnie két vagy több embernek. Azokról a családokról is keveset beszélünk, ahol ugyan két fizetésből, de átlag alatti keresetből tartják el a gyermekeket. Jelenleg az átlagkereset 7 ezer forint körül van, igaz, ennél sokan keresnek többet, ám vannak egész ágazatok, mint például a kereskedelem, a ruházati ipar, az oktatás, az egészségügy bizonyos területei, ahol a fizetések elmaradnak ettől az átlagtól. A szakszervezetek szükségesnek tartják a KSH által kiadott adatok tartalmának részletes elemzését. Véleményük szerint ugyanis a KSH nagyon leegyszerűsített fogyasztást alapul véve végezte a számításokat. A társadalmi szükségletek minimumánál — például a ruházati cikkeknél, de más termékeknél sem — nem elégedhetünk meg a leggyengébb minőségű áruk figyelembe vételével. Különösen igaz ez a gyermekek esetében, hiszen a szülők általában ha nem is a legdivatosabb, de tartósabb ruhaneműt igyezeknek vásárolni. A társadalmi minimumba a mi véleményünk szerint beletartozna az is, hogy legalább öt évente eljussanak az emberek egy szocialista országba, s ugyanúgy bővebb lehetne a kulturálódásra, művelődésre, egyáltalán a szabad idő eltöltésére fordított kiadások köre is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a társadalmilag szükséges minimum egy személyre számítva havonta legalább 4 ezer forint kell hogy legyen. A szakszervezetek nem a létminimum, hanem a társadalmilag indokolt szükségletek minimumának biztosítását tartják szükségesnek. A társadalmi minimum összeget az életszínvonal fontos mutatójának kell tekinteni. Ahhoz, hogy a társadalmi minimum mindenki számára biztosított legyen, a reálbérek tartós, érzékelhető növelésére van szükség. Ehhez nemcsak a gazdálkodás hatékonyságát kell javítani, hanem az elosztási politikán is változtatni szükséges. Az elosztási politikába beletartozik a szociálpolitika éppúgy, mint az adórendszer. A szakszervezeteknek megvannak a maguk elképzelései a bérreformmal kapcsolatban. Már jövőre szeretnénk elérni, hogy az áremelkedésekből azt a részt, melyet a központi intézkedések okoznak, minimális bér- fejlesztésként minden dolgozó kapja meg. Ezzel talán el tudjuk érni, hogy legalább a létminimum körül élők helyzete ne nehezedjék tovább. A létminimum- és a társadal- miminimum-számitások eredményeit figyelembe kívánjuk venni akkor is, amikor az árintézkedések ellentételezéséről tárgyalunk az illetékesekkel. Jövő évi céljaink között szerepel az is, hogy lehetőség szerint megőrizzük a társadalmi juttatások, például a családi pótlék értékét. A családi pótlék tekintetében egyébként is nagy az adósságunk, mert annak értékállandóságát eddig még nem tudtuk rendezni. Ugyanakkor éppen a családi pótlékban részesülők jelentős része tartozik a létminimum alatt élők körébe A kérdés megoldására a szakszervezetek javaslatokat tesznek a kormánynak. A döntő szó nyilván a kormányé, amely a reális gazdasági lehetőségek alapján határoz majd Mindemellett a szak- szervezetek lehetőséget látnak jövőre a családi pótlék reálértékének megőrzésére. A szakszervezetek szükségesnek tartják, hogy a most közzétett létminimum és társadalmi minimum összegét folyamatosan a változásokhoz kell igazítani. Ez nemcsak azt jelenti, hogy figyelembe kell venni a mindenkori árváltozásokat, hanem azt is, hogy folyamatosan elemezni kell annak összetételét, s a mindenkori, társadalmilag elfogadott igényekhez kell igazítani. Víz, víz, tiszta víz 0 Katymáron befejezéshez közeledik az arzénmentesítő próbaüzeme. A folyamatos mérések azt bizonyítják, hogy a berendezés immár megfelel az igényeknek. E gyre nagyobb kincs a tiszta, jó ivóvíz. Ezt igazán azoknak a településeknek a lakói érzik, akik nem részesülhetnek az ellenőrzött, tiszta vezetékes ivóvízből. A megye jó néhány községében, elsősorban a délvidékeken, csak nagy költséggel lehet ihatóvá tenni a kisebb-nagyobb mértékben arzénnel szennyezett vizet. A Dcl-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat 80 településen szolgáltat ivóvizet, ami 1674 kilométer vezetéken jut el a 95 625 lakásba és 2168 közkúlba. Évente 17.3 millió köbméter vizet használ fel a több mint 300 ezer fogyasztó. A VII ötéves tervben 12 településen készül el az arzénmentesítő berendezés. Imre- hegyen, Garán, Madarason és Katymáron mar befejeződött az építkezés, és üzemel az átlagosan mintegy 10 millió forintot érő tisztítómű. Persze az ivóvíztermelés mellett rendkívül fontos a szennyvíz elvezetése és tisztítása. A területükön nyolc kisebb-nagyobb teljesítményű szennyvíztisztító-telep működik. 13 200 lakásból 119 kilométer csatorna vezeti el a szennyvizet, és ma már közel nyolc millió köbmétert tudnak évente megtisztítani • A kalocsai telepen mobil iszapprés segíti a munkát. A vállalat kísérleteket folytat a kipréselt iszap mezőgazda- sági hasznosítására a Bajai Mező- gazdasági Kombináttal. • Rendkívül fontos a víz minőségének állandó ellenőrzése. A halasi laboratóriumban új spektrofotométert helyeztek üzembe. • Baján új, korszerű csatorna- tisztító gépkocsit helyeztek üzembe. A 6 millió forintos berendezés nemcsak tisztít, hanem a keletkezett iszapot is eltávolítja. 0 A bácsalmási szennyvíztelepen naponta ötszáz köbméter szennyvizet tisztítanak meg. 0 A vállalat három fürdőt is üzemeltet: Halason, Baján és Kiskőrösön. A mostani kánikulában Kiskőrösön is mindig telt ház van. D É LTEX-L ER A K AT K ECS K É M ÉT ÉN Óvatosan vásárolnak a viszonteladók is Ma, amikor minden családban latolgatni kell a forintok hovafordítását, a kereskedelem sincs könnyű helyzetben. Mégis, például a felsőruházati árukat értékesítő kereskedők évről évre többen vannak. Bács-Kiskunban a legfrissebb adatok szerint számuk meghaladja a kétszázhetvenet. Ők és valamennyi üzlet illetékesei, eddig árubeszerzéskor igencsak róhatták a kilométereket, mert vagy a fővárosba, vagy Bajára, a szegedi központú Délmagyarországi Textilkereskedelmi Vállalat egyetlen megyei lerakatához kellett utaz- niok. A kereskedelmi hálózat — különösen a megyeszékhelyi — fejlődése szinte kínálta az alkalmat a Déltex terjeszkedésére. A lehetőséget nem latolgatták sokáig. így most itt ■ülhetünk a Kecskeméti Bodzái út 2—4. szám alatti épület kicsiny irodájában, ahol Kócsó Istvánná lerakatvezetővel e munkahely születéséről, a tervekről, elképzelésekről beszélgetünk. — Még nincs egy hónapja, hogy a vállalat — az országban a negyedik — Bács-Kiskunban a második lerakatot létesítette. Az épület a Kecskeméti Katona József Színház tulajdona, amit — egyelőre öt évre — bérbe vettünk, és 2,5 millió forint költséggel átalakítottunk. A 460 négyzetméteren praktikus elrendezéssel elfér a 17-18 milliós mindenkori átlagkészlet. Irodának nem sok kell, hiszen kevesen — a portással együtt tizenhármán — vagyunk, s ez a munka jövős-menős elfoglaltságot jelent. Persze ahhoz, hogy jól menjen az üzlet, nincsenek nagyon elhatárolva a feladatok. — Kik és miben válogathatnak itt? — A vásárlóközönség általában két rétegre osztható: vannak, akik exkluzív igényűek, a legjobb minőségű, holnapi divatú cikkeket keresik. Nekik finom konfekcióárukkal, kisszériás termékekkel szolgálunk. De akiknek ma — és ez a többség — szerényebb a pénztárcája, azoknak sem kell lemondaniuk arról, hogy szeretnének elegánsak, jól öltözöttek lenni. Készletünket ezek figyelembevételével drágább és olcsóbb árukból állítottuk össze. Ezen kívül időszakonként— most például július 15-étől — kedvezményes akciókat rendezünk. A lerakat egy részében a konfekció, a másikban lakástextil és méteráru van. A felsőruházatban megtalálhatók a nemes, a műszőr, a bőráruk; szövetből, ballonból készült kabátok, különféle kosztümök, alkalmi és szabadidőruhák, blézerek; szoknyák, nadrágok nőknek és férfiaknak, ingek, blúzok, gyermekruhák, farmeráruk. A lakástextilek között szőnyegek, függönyök, bútorszövetek, kárpitos kellékek — mármint anyagban. Mindezekért pedig jöhetnek viszonteladók, legyenek kiskereskedők, államiak vagy szövetkezetiek. Mintegy bemutatkozásként, június utolsó három napján termékeinkből divatbemutatót rendeztünk a szakszervezeti székházban. — Végignézve a kollekciót: nagy a rend. Honnan e glédába állított árutömeg? — A vállalati központból, illetve saját beszerzésből, az ország minden részéből. A Déltexnek önálló divatszabósága van, amely monopoltermékeket készít. Áruink legalább fele onnan való. Saját termeltetésre is gondolunk. Elsősorban a megyében, de azon kívül is szeretnénk olyan gyártókat találni, melyeknek van szabad kapacitásuk, vagy exportra termelnek, hogy az abból visz- szamaradt kisszériás áruk megvásárlásával is bővítenénk választékunkat. — Milyen tapasztalatokat gyűjtött az első hetekben? — Az említett bemutatót árurendeléssel kötöttük egybe. Az első két héten hétmilliós forgalmat bonyolítottunk le. Vevőink — akik nagyon óvatosan, megfontoltan vásárolnak — főleg a megye északi részéről jöttek, de nagy tételeket vittek el egyebek között Pest és Fejér megyei viszonteladók is. — Hol dolgozott korábban? — Tizenöt éven át a Fogyasztási Szövetkezetek Bács-Kískun Megyei Szövetségénél dolgoztam. Adminisztrációval kezdtem, s végigjártam a ranglétrát. Az utóbbi években kereskedelmi,, ruházati és kultúrcikk-főelő- adó voltam. Időközben — munkahelyem maximális támogatásával — belkereskedelmi különdíjjal — felsőfokú áruforgalmi szakvizsgát tettem. Az új munkahelyemen is igyekszem helytállni. Ez nem kis feladat, mert az idén Ötvenmillió forint forgalmat vár tőlünk a központ. Pulai Sára 0 A Déltex-lcrakat kínálatából. MR
