Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-08 / 162. szám

1988. július 8. • PETŐFI NÉPE • 5 KÜLDÖTT A PÁRTÉRTEKEZLET UTÁN Megvannak az előrehaladás garanciái Vágó György, a Szanki Haladás Ter- melőszövekezet elnöke, a kiskunmajsai párt-végrehajtóbizottság tagja küldött volt az országos pártértekezleten. Az­óta jó néhány hét eltelt, sok mindenre választ kaptak az emberek, s ma már az állásfoglalás, illetve a kormány kibon­takozási programjának végrehajtásán kell munkálkodni. Vajon gazdasági ve­zetőként, egy jelentős párttestület tag­jaként miben látja a tennivalókat? — Mielőtt válaszolnék, szeretnék egy kissé visszatérni a múltba. A hetve­nes években főagronómus voltam eb­ben a közös gazdaságban, de egyben négy esztendőn át elláttam a községi párttitkári funkciót is. Jó iskola volt számomra; két termelőszövetkezet, négy szakcsoport és a helyi olajipar tartozott hozzám. Nem kevesebb mint 170 párttag volt az alapszervezetben. Ezek az előzmények. Az országos párt­értekezleten ennek alapján fogadtam az eseményeket s megértettem: gyöke­res változásoknak kell kezdődniük. Igaz, ami igaz: korábban a párthatá­rozatokban mindig ott szerepelt a sza­bályozás, de a gazdaság nem fejlődött egyenletesen, a szabályozás nem töltöt­te be szerepét, kapkodás, zavar volt. A pártértekezleten kevés szó esett a termelésről, politikailag mégis megerő­sítette az egyforma gondolkodást. Ki­rajzolódtak mindazok a gondok, ame­lyek visszafogják, akadályozzák a gaz­daság előrehaladását. — Egyszóval: tisztázódtak a problé­mák, s ez sok mindenben visszaigazolta az én elképzeléseimet, garanciát nyújt az előrehaladásra. Aláhúzom: ez nem két-három éves munka! Hosszabb táv­ra szól, s egyértelmű: dolgozni kell! Sok mindent meg kell oldani, elsősorban az árakat szükséges a helyükre tenni. Csukni kell az agrárollót, mert a mos­tani állapot tovább aligha lesz tartható. A termelőszövetkezetet tekintve, lesz néhány kemény ütés, amit ki kell bírni. Mire gondolok? A támogatás megvo­nására, a szabályozóváltozásokra s emellett a piaci mechanizmusok érvé­nyesülésére. Nem lehetünk egy percig sem nyugodtak, hiszen az élet új köve­telményeket támaszt, s ehhez ha tet­szik, ha nem, hozzá kell szokni. A pél­da kedvéért: ebben az évben a konzerv­gyárnak nem kellett annyi borsó, mint tavaly, de a kenderfeldolgozónak sem annyi kender, a növényolajiparnak sem annyi napraforgó, mint korábban. Csirkéből is kisebb mennyiséget tudtak fogadni. A gazdasági életben váltani, változ­tatni kell, s rugalmasan, gyorsan alkal­mazkodni a piaci igényekhez, eljutni oda, hogy ne forduljon elő áruhiány, de lehetőleg ne legyen túltermelés egyetlen növényfajtából vagy állati ter­mékből sem. — Közös gazdaságunk 2 ezer hektá­ron gazdálkodik, nekünk is, akárcsak a többieknek, módosítanunk kell a ko­rábban kialakult gyakorlaton. Mi már most azon dolgozunk, alternatívákat készítünk, hogy jövőre miből mennyit, hogyan termeljünk. Felgyorsultak a gazdasági folyamatok, s ebből követ­kezik, hogy a változtatásnak is gyors­nak, de azért megfontoltnak kell len­nie. Ez a gyorsulás bizakodóvá tesz. Van mit tennünk a házunk táján; pél­dául modernizálni kell az érdekeltségi rendszert, mert ma már nem lehet agi- tációval, ígérgetésekkel eredményeket elérni. Pénzt kell adni s a munkát meg­követelni. A többi között erre is kap­tam garanciát a pártértekezleten. Furcsa dolog történik manapság a közös gazdaságokban, de az ipari üze­mekben is. A tagok, a dolgozók több­sége hitetlenkedve fogadja a több pénzt, a nagyobb keresetet, bizalmatla­nul forgatják a borítékot. Nos, az agi­táció, a magyarázat ilyenkor kellene: ugyanis a több pénz, a vastagabb bo­ríték nem égi adomány, hanem a jobb, a több munka elismerése, s a boríték lehet még vastagabb, de vékonyabb is, a kötelezettségek teljesítésétől függően. — Az emberekkel tisztázni kell: az egyenlősdinek vége, a bérek a tényleges munkát tükrözzék. S ez csak egyetlen dolog a sok közül. A tsz-ek eszközállo­mánya elavult, gyorsabban kellene mo­dernizálni. S ha nincs elég pénz? Erre is van megoldás. Létre kell hozni közös gazdaságok közötti vállalatokat, szer­vezeteket, a gépeknek, berendezések­nek, gépláncoknak, kombájnoknak a kihasználására. Mert most mi van? Mindenki igyekszik olyan gépet, beren­dezést vásárolni — ezek rendkívül nagy értékűek —, amire szüksége van, de ezek kihasználtsága rendkívül csekély. A bizalmatlanság vezetett ide, holott, ha közösen vásárolnánk meg a gépe­ket, nagyobb lenne a kihasználtság, ke­vesebbe kerülnének az eszközök, főleg, ha kiadnánk őket bérmunkába is. A közös gazdaságok, szinte mind­egyik — fennmaradásuk, megélhetésük érdekében — mindennel kereskednek. Ez sokáig nem tartható, mert a közös fellépés, értékesítés hatékonyabb, ezt bizonyítja a háztáji integráció. Miért ne lehetne ezt téeszek között is megva­lósítani? — Visszatérve a mi téeszünkre: ná­lunk az alaptevékenység az árbevétel 80 százalékát adja, máshol ez kisebb, csakis ipari tevékenységgel tudnak nye­reséget elérni. Nálunk bőven van olyan növénykultúra, amely nyereséget hoz. Ilyen a napraforgó, a kender, a lucer­na, a gyümölcs, a zöldség, a dohány. Természetesen az állattenyésztés is gaz­daságos. A már említett növények ter­mesztése ma még kifizetődő, de lehet, hogy holnap már mást kell termel­nünk. Ez természetes, hiszen az előre­haladás útjai nincsenek kitaposva. Gémes Gábor PÁLYÁZATOT NYERTEK A KALOCSAIAK Reformok útján a Kisgép • Benkovits Béla megmu­tatja az új ki­vitelű szerelő­állványt. Néhány éve még megélhetési gondokkal küszködött a kalocsai Kisgép Vállalat. Korábban a bu­dapesti székhelyű Épgép leányvál­lalataként működtek. Amikor az önállósulás útjára léptek, gondok­kal járt a kezdés, már-már kétsé­gek merültek fel a vállalat jövőjét illetően. A válsághelyzetben beha­tó önvizsgálatra kényszerültek, minek következtében reformok egész sorát vezették be, s tavaly elérték a fordulatot. Mára meg­nyugodtak a kedélyek, anyagi biz­tonságban tudhatja magát a kol­lektíva. A megújulás folyamata napjainkban sem lassul, s szövöge­tik a jövőre vonatkozó terveket is. Nemrégiben vehették át a ráfordí­táscsökkentő fejlesztéseket célzó pályázati verseny első díját a Pénz­ügyminisztériumban. Ez szakmai berkekban nagy elismerést jelent. — Az alkotókészség, a szellemi kapacitások felszínre hozása, a kreatív gondolatok fölszabadítása a célunk — vallja Sütő Lajos igaz­gató. — Vállalatunk stabilizálásá­nak egyik módja, sőt lényeges fel­tétele új termékcsaládok bevezeté­se. A pályázat olyan ötletekre vo­natkozott, melyek segítségével — felhasználva az értékelemző mód­szert — az anyag- és energiaráfor­dításokat csökkenteni tudjuk, ugyanakkor javul a minőség és a piacképesség. Mindezek találkoz­tak a mi elképzeléseinkkel, s jó al­kalom volt a pályázat arra, hogy képességeinket próbára tegyük. Mint megtudom, a pályázat résztvevői egy vezetői team-et hoz­tak létre, melynek dr. Kozma Attila értékelemző szakértő, Petrovics László műszaki igazgatóhelyettes és Sütő Lajos voltak a tagjai. A tízfőnyi csoport végezte a gya­korlati munkát. Hogy mi volt ez konkrétan, arról Benkovits Béla műszaki fejlesztési osztályvezető beszél, aki a csoport vezetője volt: — A HSZ típusú szerelőállvány szerkezetátalakítását kívántuk megoldani a pályázati kiírás felté­teleinek megfelelően. Azokat a megoldásokat kerestük, melyekkel a további gyártás során költséget takaríthatunk meg. Ehhez minden apró darabját meg kellett vizsgálni a szerkezetnek. Hatszáz alkatrészt vettünk szemügyre, ezekből több mint ötszázat módosítottunk. El­sősorban a technológiai folyama­tok ésszerűségének, a gyártáskapa­citás növelésének lehetőségét ku­tattuk. Összevetettük egyes alkat­részek funkcióját és előállítási költségét. Amennyiben arányelto­lódást észleltünk, kerestük az oko­kat, megbeszéltük, milyen változ­tatások szükségesek. Az úgyneve­zett BRAIN—STROMING mód­szerrel dolgoztunk. Ennek az a lé­nyege, hogy az ötleteket illetően a csoport minden tagja — függetle­nül beosztásától — azonos bele­szólási jogot élvezett, valamennyi érszrevételt mélységében elemez­tünk. Hosszas tanakodás és vita után végül is a legkedvezőbb ered­ményeket garantáló elgondolást részesítettük előnyben. S íme néhány kedvező változás: a gyártási technológia módosításá­val sikerült a csuklópontokon ed­dig alkalmazott, svéd importból származó gömbcsuklókat elhagy­ni. Az eddigi zárt és nehéz záróle­mez helyett, a szerelőkosár módosí­tásával, expandált lemezt építettek be, ami szintén anyagmegtakarítást eredményezett. Mire elkészültek, az új szerelőállvány súlya 150 kilog­rammal könnyebb lett. A napjaink­ban tapasztalható áremelések elle­nére valószínűleg érintetlenül hagy­ják az eladási árat, s ez már magá­ban is sikernek könyvelhető el. Nem hagyott alább a vállalatnál az újítási kedv. Az értékelemző módszert továbbra is alkalmazzák. Jelenleg a CT—102 típusú csator­natisztító gép (mely szintén saját gyártmány) korszerűsítése van fo­lyamatban azzal a nem titkolt szándékkal, hogy tőkés országok­ba is exportálják. Az igazi nagy áttörés még hátravan. A közeljö­vőben a Kisgép egész szervezeti rendszerét felülvizsgálják. Ez már a legkorszerűbb munkaszervezési eljárásokat foglalja magában, s be­tetőzése lesz mindazoknak a ked­vező folyamatoknak, melyek a re­formok jegyében kezdődtek el a vállalatnál. Zs. Kovács István Amikor a tojások táncoltatnak ... A tojástánc nem lehet valami szívvidító érzés, különösen annak nem, aki járja. Márpedig a hazai baromfitenyésztőknek árujukkal az utóbbi években nemritkán kellett föl s alá lejteniök a különböző föl- vásárló-átvevő helyek között, mivel hol volt igény rájuk, hol nem. Óvatos mozdulatokkal kellett mindig is keringőzniük ezen a külö­nös hazai piacon, ahol az igények gyakran ötletszerűen jelentkeznek, és a helyzet olykor napok alatt megváltozik. Áruértékesítési mu­tatványaik olykor valóban tojás- táncszerűek, nincsenek híján a nagyfokú türelemnek, az óvatos, surranó lépteknek. Hiszen ez a fajta magatartás szükségeltetik ahhoz, hogy a csirkén vagy a rekeszekben nyugtalanul rezgő, ide-oda billegő tojásokon még idejekorán túl tud­janak adni. És ha a tánclépésekbe belebotla­nak? Akkor baj van, nagy baj! Ott marad az áru a nyakukon és akkor már lótás-futás lesz a szelíd tánc­ból. Ekkor már a tojások táncoltat­ják a termelőt, és ő már semmikép­pen sem tud jó képet vágni a dolog­hoz. Ezt a keserű táncot járják most sokan; nagyüzemi és kistermelők egyaránt, akiknek áruja részben el­adhatatlan. És még jó, ha hűtőhá­zakban pihenve vagy tojásporrá alakítva vár jobb sorára. Ködbevesző felelősség Hogy mekkora készletről van szó, ennek felmérésére ma kevesen vállalkoznak. A túltermelés mindenesetre olyan mértékű, hogy veszélyezteti a termelői biztonsá­got, és hatással lehet a tenyésztői kedvre is. Az érintettek most min­dennel megpróbálkoznak; nyaggat- ják az átvevőt, akinek felelőssége ilyenkor mintha ködbevészne. Igye­keznek új kereskedelmi partnert fölhajtani, ám a számításba jöhetők minden ténykedése az ilyen és ha­sonló esetekben arról tanúskodik: ők aztán ismerik a dörgést. Tudják, hogy jobb ilyentájt az árnyékosabb oldalra húzódva meg­várni, amíg újra kisüt a nap a ba­romfitelepek fölött. Azaz élénkül a belföldi kereslet, vagy éppen sikerül külföldön elhelyezni egy-egy na­gyobb tételt. A baromfiágazat ügyes-bajos dolgait összefogni igyekvő, és gyak­ran igen eredményes Baromfiipari Egyesülés eleinte valóban tudott se­gíteni a készlet levezetésében. Újab­ban pedig a kényszervágások — mert már ezekre is sor került — anyagi terheinek mérséklésében, de egyre kevesebb eszköze van már tartalékban a beavatkozásra. Más központi akciók is csak enyhíteni tudták a túltermelés következmé­nyeit, de igazi megoldást nem kínál­tak. Az ügy fejleményei nem igazán épületesek. Ä piaci hatás ugyan a tekintetben lemérhető, hogy a ter­melők kénytelenek voltak vissza­lépni áraikkal, ám ez a leépítés olyan mértékűre sikeredett, hogy a termelői árak végül is a tényleges önköltség alá buktak. Ami lehet, hogy a tojástermelésben ideig-óráig megengedhető fejlemény, hiszen itt különösen erős a fogyasztás szezo­nális ingadozása, a mostani folya­mat azonban már túlságosan elhú­zódó ahhoz, hogy a szokásos ma­gyarázatokkal megelégedhetnének a termelők. Fut a vásárló is? A tartós ráfizetésnek egészen más következményei lehetnek, mint amivel az idei élelmiszer-ellátási tervek számoltak. Sokan vélik úgy, hogy a nyári értékesítési gondok egyenes következménye lesz a ba­romfiállomány megcsappanása, ami ősszel és télen azt jelentheti, hogy a kereskedő — és a vásárló — fut majd az áru után, ugyanúgy, mint most a termelő — a pénze után . 7. Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésén a tojásügy — mert az lett belőle — szóba ke­rült. (Más értékesítési jelenségekkel együtt, amelyek túlontúl hosszú ideje borzolják a termelő és a fo­gyasztó kedélyét.) A Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsának elnöksége legutóbbi értekezletén szintén foglalkozott vele. Mindkét testületben a vertikális kapcsolatok hiányosságaival is ma­gyarázták a termelői érdeket sértő túltermelést, amely részben abból adódhatott, hogy egyes nagyüze­mek túlságosan sok napos baromfit „terítettek” szét az országban, nem mérlegelve ennek az akciónak vár­ható következeményeit. Az enyhe tél is közrejátszott abban, hogy túl­ságosan sok a tojás, és a háztáji termelők is hallgattak arra az inte­lemre, hogy cseréljék ki nagyobb hozamú fajtákra állományukat. Megtették — és most keresik, hol adhatnák el az árut, a többletet. A tojáspiaci fejlemények más te­kintetben is figyelmet érdemelnek. A gazdaságirányítás nem titkolt szándéka, hogy a támogatásokat fokozatosan leépíti, és a termelők érdekeltségét megfelelő árakkal — a piaci hatások érvényesítésével — teremti meg. Az úgynevezett árpót­ló támogatásokat valóban érezhe- ( tőén vissza is fogták, ám közben az ellenkező oldalon különös jelenség figyelhető meg. A mezőgazdasági termelői árak, amelyeknek a koráb­binál jóval nagyobb mozgást bizto­sítottak, az év első öt hónapjában a prognosztizált négy-öt százalék­kal szemben mindössze egyetlen százalékot emelkedtek. Ezek szerint a termelők költségeiket továbbhárí­tani nemigen tudták. Holott erre jó okuk lett volna, hiszen csak a me­zőgazdaságban 1,5 milliárd forint­tal emelkedtek a felhasznált anya­gok árai. Lehet, a fogyasztó most berzenkedik: miért is baj az, ha a termelő alig emel árat, vagy ha ne adj isten, mint a tojás esetében, ol­csóbb termékkel rukkol ki? Elvégre mindenki a piacról él... Javítani az integráción Csak nagyon felszínes igazság van ebben; ha ugyanis a termelő az árban nem tudja elismertetni a kia­dásait, tovább nyílik az agrárolló, aminek kínos következményei le­hetnek az ellátásban is. A baromfiágazat szereplői most kicsit hitehagyott embereknek tűn­nek. Ahhoz, hogy helyzetük ismét rendeződjék, végre javítani kellene az integráción és kialakítani a ter­melői—értékesítői—feldolgozói kapcsolat korrekt és megbízható rendszerét. Amiben helye van a pia­ci váratlan hatásoknak is, nem ké­sedelmeskedve az azokra adandó, mindenki számára megnyugtató válaszokkal. Az érdekvédelmet is talpra kell állítani, hiszen még az alapvetően fontos termelői infor­mációval is baj van; az főként ak­kor jeleskedik, amikor „rossz hírt” kell közölnie egy, már kialakult helyzetben, elvéve az érintettektől a megelőzés lehetőségét. Többet kell tenni a termelői ér­dek folyamatos képviseletéért. Mert túlságosan törékeny termék a tojás ahhoz, hogy elviselje a tojás- táncoltatók olykor kifejezetten su­tának tűnő bakugrásait... Jászonyi Ferenc LENGYELORSZÁG A vállalatok szociális tevékenysége Az üzemek és vállalatok szociális te­vékenysége Lengyelország lakosságá­nak háromnegyedére — a tényleges és a nyugdíjas dolgozókra, családjaikra, továbbá a kisiparban foglalkoztatot­takra — terjed ki. Vállalati, üzemi tu­lajdonban van például a lengyel üdü­lőkben 335 ezer hely. Ezeket csak 1986- ban 4 millió dolgozó vette igénybe, s rajtuk kívül 1,5 millió kis- és nagydiák vett részt vállalati szervezésű téli és nyári táborozásokon. Az országban manapság minden ti­zedik lakás vállalati erőből létesül. Szá­muk jelenleg egymillióra tehető. A gyárak minden évben több tízezer lakást adnak át dolgozóiknak. A laká­sok fenntartására a vállalatok 1982 és 1986 között 119 milliárd zlotyt fordí­tottak. Ezenkívül vállalati lakásalap­ból biztosítják a pénzt lakásvásárlásra és különféle kölcsönökre. Ilyenek a családi házak építésére, a tatarozásra, a lakáskorszerűsítésre és lakásbővítés­re szánt kölcsönök. Ennek az alapnak az eszközeit felhasználják a lakbérek csökkentésére vagy a lakáscseréknél felvetődő költségekre is. Vállalati la­kásnak számít Lengyelországban a munkásszálláson biztosított hely, illet­ve az üzem által bérelt lakás is. A gyárak 1200-nál több üzemi klu­bot és mintegy 500 kultúrotthont fi­nanszíroznak. Ezek gyakran egész ke­rületek, sőt kisvárosok kultúréletének a központjai. Kultúrmissziót tölt be a 3200 üzemi könyvtár is. Mindezek fenntartási díja évi tíz-egynéhány mil­lió zlotyt emészt fel a vállalatok költ­ségvetéséből. Az üzemeknek több ezer bölcsődéje, óvodája, több tízezer étkezdéje, büféje van, 1986-ban mintegy 400 millió adag ételt szolgáltak ki ingyen a különösen nehéz körülmények között dolgozó fi­zikai munkásoknak. A reform időszakában viszont az ál­lam gondoskodási monopóliuma nem tartható fenn többé—jelentette ki An- toni Rajkiewicz, a Munkaügyi és Szo­ciális Intézet igazgatója, aki egyben azt is javasolta, hogy az állam partnere a szociális szférában maga az állampol­gár legyen. Ehhez kapcsolódik, hogy a szejm törvényt hagyott jóvá az üzemi szociális és lakásalapok felhasználásá­ról és kialakításáról. A lengyel törvény- hozás abból indult ki, hogy az üzemi szociális alap hozzájárulása nélkül so­kan nem üdülhetnének, nem tudnák előteremteni a pénzt lakásra, lakásfel­újításra. így a vállalatok szociális funk­ciója végül a reform második szakaszá­ban is megmaradt. (Interpress — MTI-Press) ISMÉT KAPHATOK a közkedvelt helvéciai könnyűbeton építési elemek — ZSALUPRÉS ALAPOZÓELEM alapok, pincék, fogadószintek, támfalak újszerű építőanyaga — HF 30 HAGYOMÁNYOS FALAZÓELEM lakóépületek közbenső falaihoz, melléképületek, garázsok, zártkerti épületek, mezőgazdasági és ipari építmények teherhordo­zó falainak gazdaságos építőanyaga. — EB 60/19 KÖNNYŰBETON BÉLÉSTEST fokozottan hőszigetelő, nagy méretpontosságú termék. Vakolattartó képessége kiváló. Megvásárolható az Alföldi Tüzép Vállalat telepein házhoz szállítva vagy gyártól művi átvétellel. 1743

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom