Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-08 / 162. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 8. események sorokban MOSZKVA Edward C. Aldridge, az Egyesült Államok légierőinek minisztere július 4- én delegáció élén a Szovjetunióban kezdett hivatalos látogatást — közölte csütörtöki számában a Krasznaja Zvezda. Moszkvai megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy az utóbbi időben jelentősen megélénkült a szovjet és amerikai katonai vezetők közötti érintkezés. A sort Jazov és Carlucci genfi találkozója nyitotta meg, amely a washingtoni és moszkvai csúcs idején folytatódott, a két miniszter újabb tárgyalásaival. Az amerikaiak szovjetunióbeli látogatásával egyidejűleg pedig — első ízben—az Egyesült Államokba látogatott Ahromejev marsall, vezérkari főnök. BELGRAD A Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség belgrádi székházának nagytermében töltötték a csütörtökre virradó éjszakát azok a borovói cipőgyári munkások, akik már harmadik napja különböző tiltakozó megmozdulásokon próbálnak érvényt szerezni követeléseiknek: bérük 100 százalékos emelésének, az egyenletes anyagellátásnak, a munkaszervezés megjavításának és az adminisztrációs létszám csökkentésének — nemcsak gyárukban, hanem az egész országban. A 23 ezer dolgozót foglalkoztató horvátországi nagyvállalat munkásai közül mintegy négyezer maradt Belgrádban, miután szerdán este sikertelenül végződtek tárgyalásaik a vezető tisztségviselőkkel: Dusán Popovszkival, a szövetségi képviselőház elnökével, Marjan Orozsennel, a szakszervezeti szövetség elnökével és Ivó Latinnal, a horvát tagköztársaság elnökségének elnökével. Csupán azt a konkrét ígéretet kapták, hogy Branko Mikulics kormányfő egy-két napon belül Borovóba utazik, a helyszínen keresve megoldást a problémákra. Ezután döntöttek úgy, hogy addig nem hagyják el a szakszervezeti székházat, amíg nem kapnak kielégítő választ követeléseikre. Itt kereste fel őket késő este Nenad Krekics külgazdasági miniszter, aki korábban a borovói vállalat igazgatója volt. O is segítséget ígért, de kijelentette, hogy ma Jugoszláviában senki sem tehet felelős ígéretet a borovói munkásoknak fizetésük megduplázására. Szavai hangos nemtetszésbe fulladtak, azt a munkásasszonyt viszont megtapsolták, aki hangoztatta: „hajlandóak lennénk akár két-három hónapot is dolgozni fizetség nélkül, de ehhez tisztán kellene látnunk a jövőnket, egy biztosabb jövőt.” BUDAPEST Salvador F. Laurel, a Fülöp-szigete- ki Köztársaság alelnöke és felesége július 4. és 7. között magánlátogatást tett hazánkban. A Fülöp-szigeteki államférfit fogadta Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Az alel- nök találkozott Várkonyi Péter külügyminiszterrel, Török István kereskedelmi minisztériumi államtitkárral és Nagy Gábor külügyminiszter-helyettessel, valamint Berend j. Ivánnal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. VÉGET ÉRT A KGST 44. ÜLÉSSZAKA Magasabb szintű együttműködést Prágában 1988. július 5. és 7. között megtartották a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 44. ülésszakát. Az ülésszakon a KGST-tagországok küldöttségekkel képviseltették magukat. A KGST és a jugoszláv kormány közötti megállapodásnak megfelelően az ülésszak munkájában részt vett a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság delegációja. Az ülésszakon megfigyelőkként részt vettek az Afganisztáni Köztársaság, az Angolai Népi Köztársaság, az Etióp Népi Demokratikus Köztársaság, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Mozambiki Népi Köztársaság és a Nicaraguái Köztársaság képviselői. A küldöttségek vezetői összegezték az 1986-ban és 1987-ben folytatott együttműködést, valamint a KGST tevékenységének eredményeit. Ismertették az országaikban folyó szocialista építőmunka fő kérdéseit. Megállapították, hogy országaik figyelmének középpontjában azok a feladatok állnak, melyek pártjaik kongresszusainak stratégiai célkitűzéseiből és á jelen ötéves tervidőszakra szóló társadalmi-gazdasági fejlesztési tervekből erednek. Mindenekelőtt a népgazdaság erősítésére, hatékonyságának és kiegyensúlyozottságának fokozására helyezték a hangsúlyt. A szocialista közösség országaiban a dolgozók fokozott .erőfeszítéseinek eredményeként növekedett a társadalmi tefmelés. A KGST-tagországok többségében a gazdaság növekedését az utóbbi években gyakorlatilag teljes egészében a munkatermelékenység fokozása révén biztosították. Az ülésszakon ugyanakkor megállapították, hogy még mindig nem használják ki teljes körűen a lehetőségeket a KGST-tagországok népgazdaságainak erősítésére. Hangsúlyozták, hogy gyorsítani kell a minőségileg új műszaki és technológiai bázisra, a fejlődés erőforrás-takarékos útjára való átállást. Megállapították, hogy az együttműködés és a szocialista gazdasági integráció fejlesztése, a szocialista nemzetközi munkamegosztás elmélyítése egyre fontosabb tényezővé válik a KGST- tagországok politikai és gazdasági életében, társadalmi-gazdasági fejlődésében. Közös erővel folytatódott a KGST- tagországok komplex programjának, a tudományos-műszaki fejlődés 2000-ig szóló komplex programjának a valóra váltása. Integrációs létesítmények épültek: ilyenek voltak a többi között a jamburgi gázlelőhely kiaknázásához szükséges létesítmények, a Haladás gázvezeték, a hmelnyickiji atomerőmű. Mindamellett kijelentették, hogy a KGST-tagországok gazdasági együttműködése még nem fokozza kellőképpen a népgazdaságok hatékonyságát. Nem a megfelelő ütemben fejlődik a gyártásszakosítás és a kooperáció, lelassult a kölcsönös kereskedelem növekedése, a több ország gazdasági fejlő; désében felmerült nehézségek miatt nő számos ország külső eladósodása. Ezzel összefüggésben megkülönböztetett figyelmet fordítottak arra, hogy miként halad a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának munkája a sokoldalú együttműködés mechanizmusának, a szocialista gazdasági integráció mechanizmusának és a tanács tevékenységének átalakítása terén, a KGST 43. (rendkívüli) ülésszakán el- határozottakkal összhangban. Az ülésszakon az 1991 és 2005 közötti időszakra elfogadták a szocialista nemzetközi munkamegosztás kollektív koncepcióját. Ezt a tagországok testvérpártjainak a gazdasági és társadalmi fejlődéssel foglalkozó kongresszusi határozatai alapján dolgozták ki. Figyelembe vették a KGST-tagországok felső szintű gazdasági értekezleteinek határozatait, a tagországok testvérpártjai vezetőinek munkatalálkozóján, 1986-ban Moszkvában kifejtett elgondolásokat, a Tanács 43. (rendkívüli) ülésszakának határozatait. Az érintett országok viszonylatában a kollektív koncepció az alap a gazdaságpolitika egyeztetéséhez. Megbízták a KGST-szerveket: tegyenek lépéseket, hogy a kollektív koncepció valóra váltása érdekében konkrét kérdésekben intézkedések és sokoldalú együttműködési egyezmények szülessenek. Az egyezményekben a gyártásszakosítás és a kooperáció feltételeit, valamint a kölcsönös szállítások volumenét határozzák meg 1991-től kezdődően. Megtárgyalták továbbá a KGST- tagországok 2000-ig szóló sokoldalú, távlati gyártásszakosítási és kooperációs fejlesztési programjait, mégpedig a rádiótechnika, az elektronikaipar és a vegyipar vonatkozásában. A KGSTtagországok figyelembe fogják venni e programok rendelkezéseit az 1991— 1995. évi népgazdasági tervek koordinálásakor, az együttműködés ágazati szintű szervezésekor, valamint a vállalatok, a szervezetek és az egyesülések közötti közvetlen kapcsolatok kiépítésekor. A koncepció fokozatosan válik majd valóra. A KGST-tagországok nagy figyelmet összpontosítanak a gyártásszakosítás és a kooperáció elmélyítésére, a nemzetgazdaságok egymást kölcsönösen kiegészítő jellegének erősítésére, a feldolgozó iparban az exportképesség erősítésére — a komplex program teljesítése alapján. A kölcsönös cserében nő az új technológiák és a termelési jellegű szolgáltatások szerepe, növekedik a legújabb gépek és berendezések, az egységesített alkatrészek és részegységek hányada. Célszerűnek tartják az együttműködés és a szocialista nemzetközi munka- megosztás elmélyítését és bővítését a „tudomány—technika—termelés—értékesítés” teljes ciklusában, elsősorban a gépiparban, az elektronikai iparban, a legfontosabb szerkezeti anyagok előállításában, a fűtőanyag-, az energia- és a nyersanyagforrások ésszerű kihasználásában, a közlekedés1 és a hírközlés fejlesztésében, az élelmiszerek és a közszükségleti iparcikkek gyártásában, a szociális szférában. Bővülnek a szocialista közösség országainak külgazdasági kapcsolataiban a vállalatok, az egyesülések és szervezetek kezdeményezésein, gazdasági érdekeltségén alapuló új formák és módszerek. A KGST-tagországok a gazdálkodó tevékenység és a gazdasági kapcsolatok hatékonyságának növeléséhez vezető fontos útnak tekintik az együttműködés fejlesztését olyan vállalatok, egyesülések és szervezetek szintjén, amelyek közvetlen termelési és tudományos-műszaki kapcsolatokat teremtettek szerződéses alapon, a nemzeti jogrendnek megfelelően. Ugyanígy értékelik a vegyes vállalatok létrehozását is. A kollektív koncepció rendelkezéseinek figyelembe vételével elfogadták az 1991 1995. évi népgazdasági tervek koordinálásának programját, valamint a gazdasági együttműködés sokoldalú alapon koordinálandó problémáinak jegyzékét hangoztatja egyebek között a közlemény. Feszült a légkör Jerevánban Jerevánban továbbra is feszült a helyzet, a munka- beszüntetések folytatódnak, de egyes üzemekben különféle napszakokban teljesen vagy részlegesen felveszik a munkát — közölte Jerevánból telefonon az Armenpressz hírügynökség munkatársa az MTI moszkvai tudósitójával. A városi tömegközlekedés részlegesen üzemel, a repülőtér a hétfői és keddi megmozdulást követően normálisan működik. A jereváni Tyeatralnaja téren szerdán este megszüntették a katonai kordont. Csütörtökön sem felvonulás, sem tömeggyűlés a déli órákig nem volt, bár a városban továbbra is feszült a légkör. Az ismét kiéleződött helyzet miatt az örmény miniszterelnök szerdán este televíziós beszédet mondott. Ebben nyugalomra és önmérsékletre szólította fel Jereván és a köztársaság lakóit. Az Izvesztyija helyszíni tudósítása elmarasztalja a jereváni párt- és állami vezetést, mert nem tudja kézben tartani az eseményeket: a különböző rangú vezetők között alig-alig akadt valaki, aki az emberekkel folytatott párbeszédben elérte volna, hogy hallgassanak szavára. A jelentésből kiderül az is, hogy a sztrájkhullám Jerevánon kívül más örmény városokra is átterjedt. Az MTI tudósítójának az azerbajdzsán külügyminisztériumból kapott értesülése szerint, Karabah- hegyvidéken ugyancsak folytatódik a sztrájk, bár az utóbbi két napban nem került sor tüntetésekre és más megmozdulásokra. A külügyi illetékes elmondta: a jereváni események feszültséget keltettek Azerbajdzsánban is, munkabeszüntetések és tüntetések azonban nem voltak. A háború előestéjén II. A Sztálinnal való kultikus egyetértésből eredt a háború egész menetére, kjilönösen kezdetére kiható ballépések sora. Véleményünk szerint súlyos politikai hiba volt az 1939. szeptember 28- án a Szovjetunió és Németország között kötött német—szovjet barátsági és határszerződés. A megnemtámadási szerződés egy hónappal korábban történt aláírása, mint nyilvánvalóan kényszerű lépés után meg kellett volna állni. A Komintern határozatai, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja XVIII. kongresszusának határozatai, a párt útmutatása, melyet a szovjet embereknek adott, ezt tartalmazta: a fasizmus a nemzetközi imperializmus legveszélyesebb osztaga, a terrorista diktatúra és militarizmus rendszere. A szovjet emberek világnézetében a fasizmus sűrített formában testesítette meg az osztályellenséget. És egyszerre: „barátság” a fasizmussal?! Nehéz megmagyarázni, miért vállalkozott Sztálin és Molotov a fasizmus fehérre festésére. Érthető, hogy a megnemtámadási egyezményt kereskedelmi megállapodásokkal, gazdasági együttműködési kapcsolatokkal akarták megerősíteni. De gyakorlatilag megtagadni minden korábbi antifasiszta ideológiai nézetet — ez már túlzás volt. A Ribbentroppal folytatott tárgyalásokon személyesen jelen levő Sztálin igyekezett mellőzni a Németország annexiós terveihez való viszonyunk kifejezését. Molotov egész sor kijelentése pedig egyszerűen zavart okozott a szovjet emberek és külföldön élő barátaink tudatában. Például hogyan lehetett volna értékelni Molotov következő kijelentését, melyet Sztálin szentesített: „... Nemcsak értelmetlen, hanem bűnös is olyan háborút folytatni, mint amilyen a háború a „hitleriz- mus megsemmisítéséért”, melyet a „demokráciáért” való harc haniis zászlaja álcáz.. Ez a hibás politikai és ideológiai át- orientálódás megzavarta az embereket, eltorzította az osztálynézeteket a társadalmi és egyéni tudatban. A Komin- ternben sok elvtárs nem értette ennek a gyors ideológiai evolúciónak az okait. A kritika nyilainak éle ismét nem a fasizmusra, hanem a szociáldemokratákra, mint „a militarizmus szekértolóira” irányult. Berlin sok lépése nem keltette fel a rendkívül gyanakvó természetű Sztálin figyelmét. A németek például megtagadták az úgynevezett „gazdasági egyezmény” hosszú határidőre történő aláírását, az 1942-es évben szabva meg lejártát (holott 1941-januárjában írták alá!). Sztálinnak jelentették, hogy a szovjet—német határról szóló szerződés megkötésének előestéjén német hivatalos személyek szívesen kompromisszumot kötöttek, nem vitatkoztak minden apróságon. Moszkvában örömmel jegyezték meg (ahelyett, hogy gyanút fogtak volna), hogy a „határról szóló szerződést a nemzetközi gyakorlatban példátlanul rövid idő alatt dolgozták ki”. Sztálinban és más hivatalos személyekben fel kellett volna ötlenie a gondolatnak, hogy a németek azért nem tulajdonítanak figyelmet a határnak, mert a határokat ideigleneseknek tekintik. Sztálinban nem volt meg a kellő állami bölcsesség az ilyen tények megfelelő értékeléséhez. Ő már foglya lett a támadás időpontjára vonatkozó hibás számításainak. Sztálin és Molotov tévedése nyilvánvaló. Érthető törekvésüket, hogy bármi áron elkerüljék a háború poklát, olyan alapvető ideológiai engedmény kísérte, mely nemcsak külfölön élő barátaink tudatát zavarta meg. Ma már nehéz eldönteni, kitől származik a kezdeményezés, hogy a német —szovjet szerződésbe „szerkesszék bele” a „barátság” fogalmat. Ha a szovjet fél műve volt — a legjobb esetben is mélységes politikai ostobaságot árul el. Ha a német félé — ügyesen kiszámított felforgatás egy egész nép társadalmi tudatában. Sztálin sem az egyik, sem a másik esetben nem állt a helyzet magaslatán. A készülő tervek nem fordítottak kellő figyelmet a stratégiai védelmi hadműveletre. Helyzeteit és paramétereit nem határozták meg. Gyakorlatilag kizárták a lehetőséget, hogy az ellenség nagy erői nagy mélységben az országba hatolnak. Amikor egy stratégiai játék alkalmával kipróbálták ezt a változatot, Sztálin mérgesen megjegyezte: — Minek visszavonulási hangulatokat táplálni? Csak nem visszavonulást terveznek? A tervek a csapatok egyenletes elosztását irányozták elő: az elsp lépcsőfokban — 57, a másodikban — 52, a tartalékban 62 hadosztályt. A háború kezdetén ez oda vezetett, hogy a kötelékek sorjában bocsátkoztak ütközetbe, így az ellenségnek lehetősége nyílt arra, hogy csapatonként semmisítse meg őket. Sztálin kívánságait teljes mértékben figyelembe vették és ez a fegyveres erők alapvető erőfeszítéseinek gyökeres át- orientálódását jelentette. A német hadsereg főcsapásának fő irányát a tervnek megfelelően délnyugati irányban várták. Itt körülbelül száz hadosztály felfejlődését tervezték. Mint a további események mutatták, ez hibás döntés volt. Sztálin, miközben széles körű információkkal rendelkezett, melyek különböző csatornákon jutottak el hozzá, távolról sem mindig közölte azokat még a vezérkarral sem. Churchillnek azokat a táviratait például, melyek a Szovjetunió elleni német támadás előkészítéséről szóltak, Sztálin úgy minősítette, mint kísérleteket arra, hogy minél hamarabb összeugrasszák Hitlerrel, és az értesülés nem jutott el a vezérkar főnökének asztalára. Miközben nyugtalanító, és mint kiderült, lényegében valós jelzéseket és értesüléseket kapott, nem szánta el magát az operatív-stratégiai terveknek megfelelő, katonai jellegű rendkívüli intézkedésekre. Ha energikusan és idejében meghozták volna a szükséges operatív és mozgósítási intézkedéseket, a háború kezdete másként alakulhatott volna. Vajon feltételezte volna bárki is, hogy egy héttel a háború kezdete után a németek Minszkben lesznek? Azt hiszem, A. M. Vasziljevszkij, a Szovjetunió marsallja igen pontosan értékelte Sztálin cselekedeteit ebben az időszakban: „Sztálin kemény irányvonalát, hogy ne engedjen meg semmit, amit Németország ürügyként használhatna fel a háború kirobbantására, a szocialista haza történelmi érdekei igazolták. De az a bűne, hogy nem látta meg, nem érzékelte azt a határt, melyen túl ez a politika nemcsak szükségtelenné, hanem veszedelmessé is vált. Ezt a határt ügyesen át kellett volna lépni, a fegyveres erőket a lehető leggyorsabban teljes harci készültségbe kellett volna helyezni, végre kellett volna hajtani a mozgósítást, az országot katonai táborrá kellett volna változtatni...” Ezzel a véleménnyel nehéz nem egyetérteni, de ... bárcsak ne 1978-ban mondták volna ki! Sajnos, a politikai és katonai környezetben senki sem akadt, aki azoknak az igazságoknak, melyeket Vasziljevszkij oly bölcsen, de későn kifejtett, legalább a töredékéről meg próbálta volna győzni Sztálint! (MTI- Press) Hegedűs János halálára Tegnap gyorshírben számoltunk be a szomorú tényről: életének 45. évében tragikus autóbaleset áldozata lett Hegedűs János, a Pálmonos- tori Keleti Fény Tsz elnöke. Csólyospáloson járt általános iskolába, a gimnáziumot Kiskunmaj- sán végezte — egy év megszakítással, mert az időben édesapja betegsége miatt otthon kellett dolgoznia. A kecskeméti felsőfokú kertészeti technikumban tanult tovább, lett technikus, s később e főiskolán szerzett üzemmérnöki oklevelet 1975-ben. A Pálmonostori Keleti Fény Tsz- ben kezdett dolgozni 1964-ben, s itt állt helyt különböző beosztások-- bau. Ezzel szerezte- meg a tagság bizalmát, s ezért választották meg 1978-ban a közös gazdaság elnökévé. Tevékenységét az új iránti fogékonyság, a vállalkozó szellem, az önállóság és a felelősség jellemezte, és ezt követelte meg munkatársaitól is, akikkel kölcsönös bizalomra és megbecsülésre alapozott, alkotó együttműködést alakított ki. így ért eljó gazdasági eredményeket a szövetkezet, s nyerte el 1981-ben a kiváló címet. Hegedűs János gazdaságvezetői munkája mellett szűkebb környezetében, valamint Kiskunfélegyháza városban és a megyében is több fontos társadalmi tisztséget töltött be. 1971-től volt tagja a Pálmonostori Községi Tanácsnak, 1981-től három község képviseletében a megyei tanácsnak. A megyei tanács végrehajtó bizottságában 1982 óta dolgozott. Elismerést szerzett munkájával a termelőszövetkezet pártbizottságának tagjaként. 1975-ben beválasztották a kiskunfélegyházi városi pártbizottságba is, ahol a szövetkezetpolitikai munkabizottságban tevékenykedett. Megszerezte a felsőfokú politikai végzettséget, s előadóként is bekapcsolódott a politikai oktatásba. Kimagasló közéleti, gazdasági tevékenységéért több magas kitüntetésben részesült. Mély megrendüléssel gyászolja családja, felesége és két gyermeke, munkatársai, tisztelői, a kiskunfélegyházi városi pártbizottság. Váratlan, tragikus halála különösen megdöbbentő azok számára, akik — mint e sorok írója is — régóta, személyesen ismerték őt, tisztelték a kisebb és a nagyobb közösség érdekében kifejtett határozott véleményéért, lényegre törő, okos javaslataiért, becsülték emberi tulajdonságaiért. Hegedűs Jánost a Bács-Kiskun Megyei Tanács és a Keleti Fény Termelőszövetkezet saját halottjának tekinti. Temetése július 13-án, szerdán délufán 4 órakor lesz a pálmonostori temetőben. y. T. A tervgazdasági bizottság döntései A Parlamentben csütörtökön Kunos Péter, a tervgazdasági bizottság titkára tájékoztatta a sajtó képviselőit á testület legutóbbi ülésének döntéseiről. A TGB úgy határozott, hogy korszerűsíteni kell a gyermekintézmények té- rítésidíj-rendszerét. A tervek szerint a térítési díj január 1 -jétől egységes lesz valamennyi gyermekintézményben, bölcsődében, óvodában, általános és középiskolában, az élelmiszer-nyersanyag mindenkori normájának költségét fedezi iffai^.TArglaOiTbTmátTtpniiár. 1-jétől várhatóarUfelemelik.) Minden további-SzolgáltaíSsÖV nevelés, gondozás — ingyenes, s az intézmények rezsi- költségeit is az állam fedezi. Az átállás a szülők 70 százalékának a pénztárcáját egyáltalán nem érinti, s a döntés-előkészítők alapos megfontolás után valóságos intézkedéscsomagot dolgoztak ki, hogy azoknak a szociálisan legkedvezőtlenebb helyzetben lévőknek, akik eddig vagy egyáltalán nem fizettek térítési díjat, vagy pedig csak keveset, ne romoljon a helyzetük. Tervezik a családi pótlék emelését (a mérték a jövő évi terv kialakításakor lesz végleges), valamint normatív kedvezmények bevezetését a leginkább rászorulók segítésére. Az élelmezési költségek és normák emelkedésével természetesen a térítési díj is automatikusan nő majd. Az alapnormát mindenütt biztosítani fogják, ezen felül az érdekeltek dönthetnek a további mennyiségi és minőségi javításról. A tervgazdasági bizottság döntött az iI989-! ésT990-es év támogatáspolitikájának főbb elveiről és elfogadta a támogatásleépítések programját. Egyöntetű volt az a vélemény, hogy a támogatások leépítése a reformfolyamat erősítésének és a szerkezetátalakításnak az egyik legfontosabb eleme. Konkrét ügyekben a TGB most nem hozott döntést, de sikerült megállapodni a főbb elvekben. így például minimális programként azt tűzték ki célul, hogy az elkövetkező két évben a támogatások jelenlegi 210 milliárdos szintjét 50-60 milliárd forinttal csökkenteni kell. Örök nyugalomra helyezték Bartók Béla hamvait (Folytatás az 1. oldalról.) és a nagyvilág — számára emlékeztető. Emlékeztessen bennünket kimagasló művészetére, humánumára, eszméinek és törekvéseinek igazságaira — halhatatlanságára. A zeneszerző földi maradványait őrző koporsót és a ravatalt borító koszorúkat ezután fekete gyászautók vitték a sírhoz, amelyet Borsos Miklós szobrászművész fekete gránittömbből faragott, lírát mintázó szobrával jelöltek meg. A hantnál Újfalussy József, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke búcsúzott Bartók Bélától, a magyar muzsikus-, művész- és tudóstársadalom nevében. A temetési szertartást Ferencz József püspök szavai zárták; az egyházi vezető — Bartók szülőföldjére emlékeztetve — a Hargi- tán szedett havasi gyopárt dobott a sírgödörbe. A Győri Leánykar elénekelte a Himnuszt, majd a gyászünnepségen összesereglett tisztelgők virágcsokorral borították el a nagy magyar zeneszerző sírját. Hitelek a kisvállalkozóknak (Folytatás az 1. oldalról.) a kisvállalkozók rendelkezésére áll a fenti szolgáltatásokkal. Emellett változatlanul foglalkoznak a lakossági kötvények forgalmazásával, azok kamatszelvényeinek beváltásával. 1989. január elsejétől a tervek szerint a kereskedelmi bankok teljes körű bankszámlavezetők lesznek a lakosság körében (ezzel tehát megtörik az OTP és a takarékszövetkezetek eddigi „egyeduralma”). Magán devizaszámlák vezetésére már idén július 1-jétől lehetőségük van, de időbe telik, amíg az ilyen műveletek végzésére felkészülnek. Az OKHB kecskeméti bankszerve egyéb terveket is sző, így például a könyvkiadásba és a szervezett turizmusba kívánnak bekapcsolódni. Utóbbiban már némi tapasztalatot is szereztek; eddig több mint háromszázan utaztak külföldre az OKHB és a Cooptourist közös szervezésében. M. Á. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT # A lottó nyertes számai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a lottó 27. heti nyertes számai a következők: 17, 18, 46, 65, 87
