Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-06 / 160. szám

1988. július 6. • PETŐFI NÉPE • 5 Alap az ipar fejlesztésere Bács-Kiskun megyében a szolgálta­tás és az ipar fejlesztésére 1986-ban hoztak létre ötmillió forintos alapot. Ez az összeg elsősorban a lakosság ellá­tásának javítását hivatott szolgálni. A szűkülő pénzügyi lehetőségek miatt azonban egy év múlva ez a forrás is kiapadt, s így nem maradt az ipar szá­mára semmiféle központi támogatás. Ezért a területi ipari bizottság javaslata alapján a megyei tanács ipari osztálya hozzákezdett a korábbi helyett egy új, korszerűbb támogatási rendszer kidol­gozásához. Tizenötmillió forint Ezzel összhangban a párt megyei végrehajtó bizottsága az elmúlt ősszel kibontakozási programjában konkré­tan is állást foglalt: úgy határozott, hogy a megyei tanács hozzon létre sző­kébb hazánk iparának fejlesztésére 1988-tól három évre egy 15 millió fo­rintos alapot, amelyet nyílt pályázat útján hirdessen meg az Ipari Közlöny­ben. Az összeg elsődleges rendeltetése, hogy elősegítse az iparilag kevésbé fej­lett térségek felzárkóztatását a megyei és az országos szinthez. Korábban a tanácsadó testület, az ipari bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a foglal­koztatási gondokat enyhítendő a sze­rény anyagi lehetőségek miatt ennek a pénznek a felhasználását elsősorban Bácsalmás térségére kellene korlátozni. Ugyanakkor hangsúlyt kapott a megfogalmazásban az is. hogy olyan új munkahelyeket kell létrehozni, ahol komoly piaci keresletre számító termé­keket állíthatnak elő. A pályázat meg­hirdetését megelőzően a megyei tanács termelési és ellátási bizottság albizott­ságaként egy öttagú zsűrit állítottak fel. A döntnökök összetétele hűen tük­rözi a pályázat új vonását. Azt tudniil­lik, hogy ez esetben a döntések során nem az ágazati szemlélet érvényesül. Az öt tag ugyanis a munkaügyi, a terv-, a pénzügyi, a mezőgazdasági és az ipari osztály vezetőit foglalja magában. Az elmúlt évi pályázatok nyomán egyedül az ipari osztály készített javaslatot. Most igyekeznek még körültekintőb­ben dönteni. Ezért mind az 6t osztá­lyon előzsűrizik a jelentkezők pálya­munkáit. Egy-egy osztály saját sorren­det állít fel, amelyből végezetül a zsűri alakítja ki a vb elé kerülő előterjesztést. Az elfogadott pályaművek A javaslatok kialakításánál figye­lembe veszik a helyi tanácsok állás­pontját és csak részletesen kidolgozott, megalapozott elképzelés kaphat támo­gatást. Fontos, hogy a pályázó ne csu­pán a felsőbb szervektől várjon pénzt elképzelései megvalósításához, hanem rendelkezzen a beruházáshoz szükséges összegnek legalább a 30 százalékával. A kiírás értelmében az így előkészí­tett, beküldött munkákat a zsűri meg­vizsgálja minden esztendő április 30- áig és javaslatát a megyei tanács végre­hajtó bizottsága elé terjeszti. Ebben az évben szőkébb hazánk 17 gazdálkodó egysége nyújtotta be támogatási kérel­mét, amelyből 5 pályaművet fogadott el a vb a zsűri ajánlása alapján. A Bácsalmási Építő és Ipari Szövet­kezet a helyi Petőfi Tsz-el közösen egy faipari üzem létesítéséhez hárommillió forintot kap. A Tataházi Petőfi Terme­lőszövetkezet textilipari üzem létreho­zására 200 ezer forintot használhat fel az alapból. A Tompái Vegyesipari Szö­vetkezet részére másfél millió forintot utalnak ki varrodai tevékenysége bőví­tésére. A Kecskeméti Fényképész Kis­szövetkezet 300 ezer forintot kap a szí­nes felvételek előhívásához. A döntés tehát megszületett, a szer­ződések pedig június 30-áig megköttet­nek az érintett gazdálkodó egységek­kel. Ezt követően a tanacs pénzügyi osztálya átutalja részükre a pénzt. A szerződésben vállaltakat — a be­ruházási határidőket, a megtérülési időt, az előre vállalt foglalkoztatási lét­számot — a nyerteseknek feltétlenül be kell tartaniuk. Ha nem, vagy csak rész­ben teljesítik a megállapodásban fog­laltakat, vissza kell fizetniük a pénzt. Az első ötmillió forint tehát gazdára talált. Mondhatná bárki, hogy jelen­téktelen összeg ez egy megye iparának fejlesztésére, még akkor is, ha megpró­bálják egyelőre, elsősorban egy térség­re korlátozni elosztását. Valóban nem sok pénz. Ám ésszerűen felhasználva, a gazdálkodó egységek saját anyagi erőforrásaival egyesítve segítséget nyújthat néhány új munkahely létreho­zásához. További javaslatok Az új támogatási rendszer működik, de formájában, tartalmában és talán még összegében sem végleges. A zsűri tagjai műhelymunkájuk során ugyanis számtalan érdekes javaslattal gazdagí­tották az eredeti elképzeléseket. Szóba jött például, hogy a támogatáson túl hozzanak létre egy új társulási formát, amelyben a nyereségből és a veszteség­ből a cégekkel együtt a megyei tanács is részesedne. így az irányító intézmény anyagilag is érdekeltté válna abban, hogy a köz­ponti pénzeket a legjobb helyre juttas­sa. A vb, megismerve ezeket az alap­gondokat, utasította a tanács pénzügyi és ipari osztályát, hogy az év végéig konkrétan is dolgozza ki a változtatá­sokat. Ugyanakkor a terv- és pénzügyi osztálynak meg kell vizsgálnia e fontos fejlesztési alapnak (vagy ennek vonza- tának) emelési lehetőségeit is. Gaál Béla CSALÁDI ÜZLET MOSZKVÁBAN Régi jelszó — új tartalom • Ma meg nem ez a kép jellemző az állami zöldségüzletekre — bolt Nabevezsnije Cselniben (Fotó: MTI Külföldi Képszerk.) A dolog azzal kezdődött, hogy a 32 éves Pjotr Besszmertnij, aki egész a közelmúltig egy tröszt mér­nökeként dolgozott, elhatározta, hogy családi vállalkozásban egy üzletet vesz bérbe. Egybeesett ez a moszkvai agráripari komplexum vezetőinek álláspontjával, akik azt szerették volna, hogy üzletüket ne olyan ember vegye át, aki tisztában van minden kibúvóval, hanem va­laki, aki a szakmában teljesen új. Pjotr Besszmertnij ilyen volt. A volt mérnök, a Lenyivka utcai családi vállalkozás vezetője jogot kapott, hogy közvetlenül szerződ­jön különféle gazdaságokkal zöld­ség- és gyümölcsszállításra, besze­rezze azt a lakosságtól, a nap fo­lyamán változtathassa az árakat, ő maga határozza meg a dolgozók számát és fizetését. Pjotr Bessz­mertnij jól él e jogokkal. „Csapatát” például 70 százalék­ban családi kapcsolatai alapján vá­logatta össze. Együtt dolgozik vele felesége, édesanyja, az egyik nagy­mama, egy unokaöccs, egy unoka­húg, a bácsikája és a nénikéje. A többiek olyan közeli barátok, akikben teljes mértékben megbí­zik. Pjotr már az üzlet nyitása előtt meghirdette alapelvét: A vásárló érdekei mindenekelőtt. A jelszó nem új. Nap mint nap halljuk, im­máron 70 éve, ám foganatja eddig kevés volt. Könnyű meggyőződ­nünk erről, ha elmegyünk bárme­lyik moszkvai zöldségüzletbe, ahol mind az áruk külleme, mind fris­sessége sok kívánnivalót hagy ma­ga után. Ezzel szemben bármikor menjen az ember a Bessztmertnij család vezette üzletbe, tisztaság, friss levegő fogadja. Frissek az áruk is, szinte belekéredzkednek a vevő kosarába. Olyan, mintha az ember a piacon lenne. Csak az árakból derül ki, hogy sajátos rendben működő, állami üzletben van. Milyen hatékonysággal műkö­dik az új üzlet? Öt hónap alatt egy­hasonló zöldségüzlet, ahol hattal többen dolgoznak, feleannyit for­galmazott, mint ez. Februárban például a családi vállalkozás 127 ezer rubelt, a szomszéd zöldségüz­let pedig csak 63 ezer rubelt forgal­mazott. A különbség meggyőző. Hogyan keresnek a vállalkozás­ban részt vevők? Egyesek szerint majdnem 500 rubelt havonta. A valóságban azonban, mint az várható is volt, a fizetések szeré­nyebbek. Átlagban a havi 300 ru­belt érik el. A haszon felét átutal­ják az agráripari szövetkezet szám­lájára, a többiből fedezik a terme­lési költségeket: a helyiség bérleti díját, a világítást, gázt, vizet, tele­font, szállítási költségeket, gön­gyöleget. Egyszóval a vállalkozás még korántsem olyan jövedelme­ző, mint ahogy első pillantásra ki­néz. A fizetésért bizony meg kell dolgozni, a lehető legtöbb árut kell eladni a lehető legkevesebb dolgo­zóval. Borisz Szadekov (APN—MTI-Press) ANKÉT AZ ÁFÁ RÓL % Programcsomag — hiányzó elemekkel A Központi Statisztikai Hi­vatal számításai szerint az új adórendszer bevezetése 17-18 milliárd forintjába került az or­szágnak (a Pénzügyminisztéri­um egyébként ezt a számot vi­tatja.) Még egy fél év sem telt el, de már százon felül van az értel­mezések száma, amelyekkel a jogszabályi' hézagokat próbál­ják több-kevesebb sikerrel áthi­dalni. Tavaly, amikor a tör­vénytervezetekkel még csak is­merkedtek a szakemberek, kép­viselők és egyszerű állampolgá­rok, mindenki „első számú köz­ellenségnek” a személyi jövede­lemadót tekintette. Csak a köz­gazdászok hajtogatták, hogy az általános forgalmi adó jelentő­sége és hatása nagyobb. Mára a közgazdasági kérdések iránt fikarcnyit sem érdeklődő vásár­ló is tapasztalhatta, hogy az ÁFA nem csupán a vállalatok és a költségvetés belügye. így aztán érthető, hogy ezen adónem bevezetésének tapasz­talatairól a közelmúltban szer­vezett kecskeméti ankéton az SZMT-székház földszinti nagy­terme zsúfolásig megtelt. A hallgatóság kettős minőség­ben volt jelen, egyrészt mint vállalata képviselője, másrészt mint adózó állampolgár és vég­ső felhasználó, akinek törvény adta joga (bizonyos esetekben) az ÁFA visszaigénylése. A második legmagasabb adókulcs a világon A rendezvény két előadója egyfelől az adókivetőket, más­felől az adóbefizetőket képvi­selte. Forgács Zoltán főelőadó a Pénzügyminisztériumot, dr. Fodor László főtitkárhelyettes a Magyar Gazdasági Kamarát (MGK), azaz a vállalatokat. Ennek ellenére nézeteik nem túlságosan tértek el egymástól. Abban mindketten egyetértet­tek, hogy a 25 százalékos adó­kulcs nemzetközi mércével mérve is igen magas. Ezzel a világranglista második helyén állunk — Chile mögött. Az adóreform várt és valós hatásairól dr. Fodor László jó­val kritikusabban szólt, mint a Pénzügyminisztérium képvise­lője. A Magyar Gazdasági Ka­mara a tavalyi viták idején is elismerte az adóreform szüksé­gességét, de úgy ítélte, ered­ményt csak akkor hozhat, ha vele egyidejűleg ár- és bérre­formra, valamint az árfolyam­politika átértékelésére is sor ke­rül. Ebből a négypontos „prog­ramcsomagból” csak az adóre­form valósult meg, ám ez sem tekinthető véglegesnek. Az MGK megítélése szerint a jöve­delemarányok átrendeződésé­nek, a szerkezeti átalakulásnak — tehát mindannak, amit az adóreformtól; vártunk — egye­lőre alig-alig látszanak jelei. Az év eleji adatok szerint a magyar gazdaság nem élénkül, az ipari termelés stagnál, szerkezetát­alakításról pedig még nemigen beszélhetünk. A befizetések elmaradnak a várttól A költségvetés támogatás jel­legű kifizetései jelentősen meg­haladják a tervezett mértéket akkor, amikor a jegybank ép­pen szűkíteni igyekszik a keres­kedelmi bankok, és ezáltal a vállalatok forrásait. Ebben a helyzetben az adóbevételeknek a költségvetés szempontjából változatlanul kiemelt jelentősé­gük van, a befizetések azonban — az első négy hónap alapján — elmaradnak a számított szín­vonaltól, főképp a személyi jö­vedelemadónál. Az adóreform társadalmi fo­gadtatásáról szólva Forgács Zoltán ,ó^y"fogalma,zntt;"a la+ kosság ^ ^léts^lpvön'^ijn ß- pasztaiható visszaesést teljes egészében az adók számlájára írja. De a szakmai közvélemény sincs megelégedve, egyebek kö­zött azért, mert például a vára­kozással szemben megmaradt a vállalkozói különadó, a vállala­ti nyereségadó negyven helyett végül is ötven százalék lett. Dr. Fodor László kiemelte, hogy nem valósult meg az az alapelv sem, miszerint a műszaki fejlő­dés érdekében megszűnnek a felhalmozás adóterhei. A fel­halmozási adó valóban meg­szűnt, a terhek összességében mégis nőttek, mert a beruházási javak utáni általános forgalmi adót csak öt év alatt, meghatá­rozott arányban kaphatják vissza a vállalatok. Szemben az árral Az ankét résztvevői az árak alakulásáról sem hallhattak túl sok biztatót. A július 1-jétől életbe lépő- intézkedések (a ru­belelszámolású export és a veszteséges tevékenységek tá­mogatásának megszűnése, a hi­telszűkítés) ellensúlyozására sok vállalat áremeléssel próbál majd (és feltehetőleg tud is) él­ni. Példaként említette dr. Fo­dor László a szénbányászatot. Az állami támogatás radikális lefaragása következtében, úgy tűnik, elkerülhetetlen lesz a szén fogyasztói árának emelése, még ha nem is ebben az évben. Az előadók abban ugyan­csak egyetértettek, hogy az adóreformot tovább kell fej­leszteni. De míg Forgács Zol­tán csak a bevezetett eszköz- rendszer finomítását említette, dr. Fodor László jóval széle­sebb összefüggésekben vázolta a Magyar Gazdasági Kamara elképzeléseit. Ezek szerint a tár­sasági törvény és az egységes vállalkozói adózás bevezetését az elkülönült keresetszabályo­zási rendszer megszüntetésének (rövidebben: a bérreformnak) kell köv.etnie. Átfogó liberalizá­lásra lenne szükség az import és az árpolitika területén, és to­vább kell erősíteni a pénzügyi (monetáris) irányítás szerepét. Az adóreform tehát csak azok­kal az elemekkel teljesedhet ki, amelyeket 1987-ben és 1988- ban kihagytunk belőle, ponto­saké , mellőle., ___ H ogy még most is vannak héZ'á'gok; nehezen értelmezhető, homályosabb részek az ÁFA- ról szóló törvényben és a végre­hajtási rendelkezésben, arról a hallgatóságtól összegyűjtött majd nyolcvan kérdés tanúsko­dott. Kezdve a munkaruha adójának visszaigénylésétől a kisvállalkozók különadójáig (ami az elképzelések szerint csak jövőre szűnik meg) és a lakásépítési visszatérítésig. Többen is firtatták, várható-e az adókulcsok változása. A Pénzügyminisztérium képvi­selője azt válaszolta, felfelé (!) már semmiképpen sem, elkép­zelhető viszont, hogy egyes ter­mékeket átsorolnak másik adó­kulcs alá. Magyar Ágnes VAN KEZE, LÁBA, SZEME, FÜLE rob«s: n Rabszolga robotok üzemek szerelő- O szalagjai mellett serénykednek, s közben egy egészen új robotnemzedék nő fel mellettük, amelynek tagjai sem küllemükben, sem tudásukban nem hasonlítanak elődeik­hez. A személyi robotokról van szó, azokról a ház körül tevékenykedő ma­sinákról, amelyeket tervezőik az ember személyes szolgálatára szántak. A sze­mélyi robotok kifejezés nem véletlenül cseng össze a személyi számítógép elne­vezéssel, hiszen e különös gépembere­ket is bárki megvásárolhatja (feltéve, persze, ha pénztárcája is megengedi), s ezeknek belsejében is apró számítógép, mikroprocesszorokból felépített rend­szer dolgozik. Kissé leegyszerűsítve úgy is lehetne mondani, hogy ezek a személyi robotok is számítógépek, de olyan különleges komputerek, amelyek az embert utánzó végtagokkal és érzék­szervekkel vannak kiegészítve. A házi robotok legtöbbjének van például karja és keze, a legügyesebbek játszi könnyedséggel helyeznek odébb egy üvegpoharat vagy egy tojást. A lá­bukkal már nem ilyen rózsás a helyzet: ma még csak kerekeken gurulnak, s például lépcsőn járásra gondolni sem mernek. Szemük helyén különleges, ultrahangokat kibocsátó eszköz foglal helyet, amely a visszavert sugarakat érzékelve ad tájékoztatást a robotok útjába kerülő akadályokról. Vannak persze már olyan személyi robotok is, amelyeknek szeme a televíziós kamera működési elvét leutánzó parányi elekt­ronikus áramkör; ez a látószerv azon­ban hihetetlen mértékben megnöveli a gépember árát. Hála a bonyolult áram­körökből szerkesztett beszédfelismerő egységeknek, a legtöbb robotember még arra is képes, hogy gazdáját felis­merje, és csakis neki engedelmeskedjen. A „legtalpraesettebb” masinák pedig meg is szólalnak, noha szókincsük egyelőre még kissé korlátozott. A szívük helyén levő mikroprocesszor programozásától függ, hogy miben segí­tenek ezek a személyi robotok. Érzéke­lik a vizfolyást, a gázszivárgást, a tüzet, kinyitják és becsukják az ajtókat, keze­lik a ház elektromos berendezéseit, fel­veszik és a gazdájukhoz viszik a csengő telefont, illetve — ha arra kapnak pa­rancsot rögzítik a telefonáló üzenete- it. Szorgalmasabbjaik a lakás rendben- tartásában is segítenek: porszívózzák a szőnyegeket, letörölgetik a bútorokra rakódott port. S vannak ma már „játé­kos” robotok is: ha arra kapnak utasí­tást (illetve, ha gazdájuk játékkazettát helyez az e célra szolgáló nyílásba), kivi­lágosodik az arcuk helyén levő képer­nyő, s izgalmas űrháborút, tengeri csa­tát kezdhet a család apraja s nagyja. A személyi robotok munkába állítá­sa ma még fényűzésnek számít, mint­hogy áruk vetekszik egy-egy nagyobb gépkocsi árával. Képünkön egy csupasz robotkart láthatunk, amely egy pincért is megszé­gyenítő ügyességgel tölti bele a pohár­ba a habzó sört. (MTI Külföldi Kép­szerkesztőség)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom