Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-29 / 180. szám
1988. július 29. • PETŐFI NÉPE • 5 SZABOLCSI ÉS BORSODI ÉPÍTŐTÁBOROSOK KALOCSÁN Diákok a szalag mellett Júniustól a savanyúság gyártásával indul az igazi szezon a Kalocsakömyé- ki Agráripari Egyesülés (Kage) Paprika- és Konzervgyárában. Az üzem állandó dolgozóinak létszáma ilyenkor kevés. Az ősz közepéig tartó csúcsidő- szakban szükség van minden segítő munkáskézre. A nyári szünidőben például immár esztendők óta építőtáboros diákokat is foglalkoztatnak. — Négy évvel ezelőtt a KISZ KB építőtáborok bizottságának segítségével indítottuk be az első turnust — idézi fel a történteket Trapp Mártonné, a Kage munkaügyi osztályvezetője. — Eleinte elsősorban egyetemisták és főiskolások érkeztek hozzánk, de két esztendeje csak középiskolások és szakmunkástanulók dolgoznak nálunk, kéthetes váltásban. Jelenleg negyvenöt szabolcsi és húsz Borsod megyei diákot foglalkoztatunk a konzervgyárban és a paprikakiszerelőben. Az osztályvezetőtől megtudom még, hogy ez az idei nyáron már a második turnus. A diákok váltott műszakokban dolgoznak. Szükség szerint üveget mosnak, szalagmunkát végeznek, csomagolnak, címkéznek, dobozokat pakolnak. Rövid idő alatt megtanulható, de egyáltalán nem könnyű munkát végeznek. Énekelve dolgoznak Délidő van. A Kage nagytemplom mögötti korábbi óvodája most diszkózenétől hangos. Itt helyezték el a borsodiakat. Az udvaron még néhány diák tollaslabdázik, páran napoznak. Hamarosan azonban vége a sziesztának: mennek ebédelni, majd jön a délutáni műszak. — Nagyon jó csapat a miénk — mondja Kohón Attiláné, a borsodi diákok vezetője. — Csak húszán vagyunk, (tíz ózdi lány és tíz miskolci fiú) s így igazán baráti, családias légkör alakulhatott ki. Kiváló a hangulat és ez a munkában is megmarad. Tegnap például végig énekelve dolgoztunk. A paprika- és konzervgyárban már a vége felé tart a délelőtti műszak. Agárdi Bélát, a szabolcsiak fiatal táborvezetőjét a szalag mellett találjuk munka közbeni Uborkával töltött üvegeket rakodik.. . ,,u, ., „ ., — Fontos a személyes példamutatás — mondja —, itt hangos szóval nem sokra megy az ember. Be kell állni a gyerekek közé, az az igazi húzóerő. • Nagy Péter. Egyébként nehéz munka ez. Talán ezért is hullámzik időnként a csapat teljesítménye. Izomláz az uborkától — Én testnevelés tagozatos vagyok, mégis izomlázam volt, amikor az ötliteres üvegeket pakoltuk — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Péter, a Nyíregyházi Vasvári Pár Gimnázium második osztályos tanulója. — Mégsem lazítottam, hiszen itt a szalag mellett egymásra vagyunk utalva. Műszak végére bizony eléggé elfáradunk, de a szabadidős programok jól „kikapcsolnak” bennünket. A Kagenak a Duna partján van egy nagyon szép üdülője. Ott van a szállásunk, ahol pihenhetünk, úszhatunk, sportolhatunk kedvünkre. A paprikakiszerelő üzemben fizikailag talán nem olyan megerőltető a munka, mint a konzervgyárban, de itt nagyobb odafigyelésre és kézügyességre van szükség. — Valóban nem könnyű a tasako- kat esztétikusán és gyorsan hajtogatni — vélekedik Sebők Zsuzsa, aki a nyíregyházi Építőipari és Vízügyi Szakközépiskolából érkezett a táborba. — A,norm a nekünk igen magas. Ám az itteni dolgozók tudják teljesíteni. Csodáljuk is őket. Szinte alig lehet szemmel követni mozdulataikat. Ezek az emberek megdolgoznak a fizetésükért! • Sebők Zsuzsanna Sebők Zsuzsa nem először jár Kalocsán. Jó pár esztendeje volt már itt a szüleivel. Gazdag szabadidős programok — Akkor megnéztünk néhány múzeumot, ám én pici gyerek voltam, és nem tudtam kellően értékelni a látottakat — mondja. — Ezért nagyon örülök, hogy a munka utáni szabadidőmben ismét láthattam á Viski Károly Múzeum, a Schöffer Múzeum gyűjteményét. De az Érseki Könyvtár anyaga még ezeknél is jobban tetszik. Tény, hogy ma már sokkal többet tudok Kalocsáról, mint néhány nappal ezelőtt. — Ez a turnus a hét végén hazautazik — mondja Trapp Mártonné. — Most nem tudom megmondani, hogy egy-egy fiatal mennyit keresett, mert még nincs összesítés. Az előző csoportban a jutalmakkal együtt 2600-3000 forint között alakultak a keresetek. Ez azért két hétre szép pénz. — Annak pedig külön örülök, hogy a diákok tetszését megnyerték a szabadidős programok. Két távoli megyéből érkeztek hozzánk. Az volt tehát a célunk, hogy minél többet megmutassunk Kalocsából és környékéből. Bízunk benne, hogy az építőtáborosok kellemes élményekkel gazdagodva térnek majd haza. Gaál Béla • Dobozba kerülnek a 2,5 literes uborkásüvegek. Digitális repülésirányítás Néhány hete Budapest repülőterén is leszállt az a holland gyártmányú rendkívül korszerű Fokker 100-as kisgép, amelyet a svájci Swissair légitársaság üzemeltet. Az új lökhajtásos gép kiemelkedően magas hatásfokú Rolls-Royce Tay hajtóművel van felszerelve, ennek köszönhető környezetkímélő, alacsony zajszintje. A svájci légitársaság eddig használt DC—9—32-es típusú gépeinél 10, a DC—9—51- es típusú gépeinél 15 decibellel kisebb a Fokker zajszintje, s ez az emberi fül számára az érzékelt zajt körülbelül csökkenti. Az új gép különlegessége, hogy a hajózófülkében jóval kevesebb a műszer, mint elődeinél. A korábbi gépek pilótafülkéinek személyzete több mint ötven műszert figyelt, a Fokkernél mindössze tizennyolcat. Van viszont hat színes kijelző képernyője. A digitális repülésirányító rendszer lehetővé teszi, hogy a gép rendkívül kedvezőtlen látási • Képünkön a Fokker 100-as repülőgép (MTI-Press) viszonyok között is le tudjon szállni. Ezért minimumra csökkenthető a várakozási idő, és az esetleges más repülőterekre való átirányítás. A Fokker kényelmi szempontból is vetekszik elődeivel. Ülései, valamint az osztályokat elválasztó fal mozgatható. Üléshuzatai égéskésleltető anyagból készültek. Említésre méltó tény, hogy a Fokker alacsony üzemanyagfogyasztású gép, 15 százalékkal kevesebb üzemanyagot használ fel, mint a DC—9—32-es. Ha nem , elmehetsz tehenésznek... Az angliai Royal Show-n, a világ egyik legrangosabb mezőgazdasági kiállításán mindig nagy esemény a királyi család tagjainak látogatása. így volt ez az idén is: Fülöp herceg és Lady Diana felkereste az istállókat és megtekintette a pompás tenyészállatokat. Magas kora ellenére Erzsébet királynő édesanyja sem volt rest odamenni a tenyésztők közé, akiknek elégedett mosolya is jele annak: tudatában vannak, hogy a látogatás kifejezetten nekik szól, őket tünteti ki, őket, akik mesterien bánnak a „biológiai anyaggal”. Ugyanakkor itthon azt hallja az ember, hogy az édesanya azzal ijesztgeti fiát: vigyázzon, mert ha nem tanul, egyenesen egy tehenészetbe vezethet az útja. Ebből egy falusi gyerek mindent megért, és így remény van arra, hogy meg is fogadja a szülői intelmet. Korántsem biztos, hogy nálunk egy-egy szakma rangját valójában az ott elért jövedelmek is érzékeltetik. Alaposan csalatkozhat az ember, amikor pusztán a statisztikai adatokból próbálja kikövetkeztetni, valójában mennyire hasznos egy ágazat a társadalom számára. Hogy a hazai állattenyésztés háza táján valami nincsen rendben, jelzi: szemben a nemzetközi gyakorlattal itthon a nagyüzemi tenyésztést vezető szakemberek méltánytalanul — és mind jobban — háttérbe szorulnak, kevesebb a sikerélményük és a borítékuk is vékonyabb. Igazi tekintélyüket, ami Magyarországon is mindig kijárt a legszebb tenyészállatok, a legjobb csoportok, állományok hozzáértő irányítóinak, fokról fokra veszítették el, amiatt is, hogy nálunk a tenyészanyag genetikai értéke, a jobb minőség — minden józan érvelés ellenére — nem jelentkezik igazán az árakban. És a kereslet-kínálat mozgásában sem különösebben mérvadó, mivelhogy nálunk ebben is a jó középszer dívik. És ez végül is a tenyésztők kedvét szegi, egészen a közönyössé válásig. Az sem mellékes, hogy az állattelepekre kívülről rázúdított és egyre emelkedő költségeket továbbhárítani a mostani helyzetben bajosan tudnák, hiszen hazánkban jelenleg csökkenőben van a húsfogyasztás és az exportban is igazából csak a remények hordozója az állattenyésztő. Ő azután a zárszámadáskor, a közgyűlésen meg is kapja a magáét. És hogy-hogy nem, az elnöki értékelés ilyenkor alig tér ki a külső, a helyi szakgárdától függetlenül alakuló körülmények taglalására. Az elmarasztalás viszont sommás és nemritkán már egyenesen megszégyenítő... Szóval a gazdaságok főállattenyésztői, telepvezetői és középirányítói mostanában, kiváltképpen, hogy apad a hazai állatlétszám és a korábban létrejött partneri kapcsolatok alapvető ellentmondásai is mostanában ütköznek ki, mintha kevesebbszer hagynák el irodájukat, egyre szótlanab- bakká és magányosabbakká válnak. Talán van is rá okuk. A MÉM adatai szerint a vezető állattenyésztők havi fizetése több mint 500 forinttal marad el a tsz-ek ipari ágazatvezetőiétől és kevesebb, mint amit a növénytermesztés irányítói visznek haza. Mindemellett van ez így, hogy munkaidejük egész éven át ugyancsak kötött — kevés itt a szabad szombat és vasárnap — és sokfelé lehetetlenül alkalmatlan munkaerővel kell kínlódniuk. Az állattenyésztés dolgozóinak járó 20 százalékos bérkiegészítés a műszakvezető szinttől fölfelé nem jár, ami szintén méltánytalannak tűnik, így az ilyen munkát vállalók jövedelme gyakran kevesebb azokénál, mint akiket irányítanak. Jelentős az ellentét az állattenyésztés és a takarmányt adó növénytermesztés között is. Az utóbbi általában nincs érdekeltté téve a jó minőségű takarmány előállításában és gyakran sikerül elsóznia a rosszabbat is. Lehet, hogy e két területen a prémiumfeltételek azonosak, ám az állattenyésztő rosszabb kiindulóanyaggal dolgozik, s nem tud megfelelni a jutalom feltételeinek. Gyakran viták vannak a könyvelők és az állattenyésztők között is. A közgazda szívesen terhel nem valós költséget az állattenyésztőre. Megesik, hogy az állattelepen rozs árban veszi át a juhász az ocsút, máskor meg a szilázst kapják drágán, korántsem a reális áron. Az, hogy az okleveles mezőgazda névjegyére nem szívesen írja ki: főállattenyésztő, és szívesen tartja rejtve magát, kilétét — kortünet. A termelés—feldolgozás—értékesítés folyamatában jelentős poszton levő ember kiszolgáltatottságát jelzi az effajta tartózkodás, amely mind több helyen — a nagy fluktuáció is mutatja ezt — a szakma elhagyásába torkollik. Amíg a vertikális kapcsolatok rendezetlenségének, kuszaságának nagy vesztese az állattenyésztő — márpedig napjainkban ezt nem lenne célszerű megkérdőjelezni — addig hiába is keressük a régi szép hagyományok mai, itthoni jegyeit, jeleit. A magasfokú szellemi tudás, a talpraesettség és a virtus, amely e szakmának mindenütt a jellemzője, mindjobban sorvad, értéktelenedik. Ennek pedig, jól tudjuk, immár nemcsak maga az állattenyésztő, hanem az állatállomány és valójában az egész társadalom látja kárát. J. F. Lépésváltás a Bugaci Aranykalászban Lucerna helyett pellet, savanyúság helyett befőtt • A gépkezelő munkája a melegben sem nehéz. Nem könnyű manapság, amikor egyre inkább a piaci értékítélet szabja meg az áru kelendőségét. Ha ezt valamely gazdasági egység vezetői nem ismerik fel, az év végén ugyancsak kapaszkodhatnak, mert az egyenleg nem a nyereség, hanem a veszteség irányába billen. Bugacon az Aranykalász Szakszövetkezetben már korábban észlelték a yezetők, hogy a tartósító üzem termékei nem túl kelendőek, de a növénytermesztés éppen a talajadottságok miatt sem volt húzóágazat. Ha nem is jelentősen, de valamelyest csökkent az árbevétel s a nyereség is, s ez a jelzés késztette lépni a közös gazdaság irányítóit. Váltani kell — ez volt a döntés, ám ennek mértéke, iránya nem tisztázódott. Börcsök András elnök nem sokáig tétovázott, hamarosan lépett, s úgy tűnik, sikerült a gazdaságnak alkalmazkodnia a változó gazdasági viszonyokhoz. Elsőként — s ez az elgondolás igen ésszerű volt — két Unilajta- 06-os forró levegős lucemaszárító berendezést vásároltak. Használtat, olyan közös gazdaságtól, ahol ezek a gázolajfűtés miatt gazdaságtalanul üzemeltek. Miután Bugacon ott a gáz, átalakították ezeket a gépeket gázfűtésre, s ebben a hónapban már lucernalisztből óránként és gépenként 6-8, pellet- ből pedig 5-6 mázsát állítanak elő. Ez a szárítóüzem ebben az évben egy-másfél milliós nyereséget termel a szakszövetkezetnek. Mitől gazdaságos? A bugaci homokon nem lehet 80 mázsás kukoricatermést elérni, de 80 mázsás lucernatermést igen, főleg ha jól van gépesítve. A gazdaságban 480 hektáron, a közös szántóterület 15 százalékán termelnek igen jó minőségű lucernaszénát, amelynek jó részéből lisztet és peíletet készítenek. A lucernát szénaként eladni még a szomszéd faluban sem lehet, de lisztként, pelletként még a tőkés piacon is megvásárolják. Ez tehát az üzlet, s ebből az általuk előállított pelletből ebben az évben már 100 vagonnyit küldenek a nyugati piacra. A másik, már egy hónapja megvalósult ötlet, a bélüzem létrehozása volt. Említettük, hogy a tartósítóüzem termékei iránt csökkent a kereslet, ezért visszafogták a termelést, s egy volt raktárépületben kialakították a bélüzemet, amely az állatforgalmi és húsipari vállalatnak, valamint az állatforgalmi és húsipari szolgáltató vállalatnak végez bérmunkát. Az üzem ürített, zsírtalanított, sózott sertésbelet kap, amelyet kötözött készáruként ad tovább, s amelynek ugyancsak jó része exportra kerül. Ezzel tulajdonképpen két legyet ütöttek egy csapásra: lehetővé tették a tartósítóüzemükből felszabaduló 10-11 dolgozónak a foglalkoztatását, s mintegy hárommilliós árbevételt érnek el ebben az évben, amelynek nyereségvonzata félmillió forint. A munkahely bővíthető, a termelés megduplázható, de jelenleg csak ennyi alapanyagot szállít a vágóhíd. S ez még nem minden. Valamikor Bugacon hagyománya volt a szőlő- és gyümölcstermesztésnek, de a felszabadulás után, a földosztást követően ezeket kiirtották, s a tanyák melletti szőlők közé telepített gyümölcsfák csupán a családok igényeit elégítették ki. A szak- szövetkezet tartósítóüzeme — miután hőkezelő berendezést is készítettek — nemcsak savanyúságot, mustárt, tormakrémet tud előállítani, hanem szélesítve termékskáláját. befőttet is képes készíteni. A széles körű piackutatás szerint a fogyasztók keresik a házias ízesítésű meggy-, kajszi-, őszibarack- és szilvabefőtteket, tehát ilyen árucikkeket célszerű piacra dobni. Ehhez azonban gyümölcsös kell, olyan, amely képes az anyagot megtermelni. A közös gazdaság vezetői erre is gondoltak, s ez év elején első ütemben 10 hektár meggyet telepítettek. Ennek érdekében szakcsoportot hoztak létre, amelynek tagjai a fák telepítése után már minden munkát maguk végeznek. A közös gazdaság felvásárolja a gyümölcsöt s a tartósítóüzemben feldolgozza majd. Gémes Gábor
