Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-04 / 158. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 158. szám Ára: 1,80 Ft 1988. július 4., hétfő SZOMBATON ES VASÁRNAP IS TELT HÁZ A MEGYEBELI STRANDOKON Igazi nyári hétvége Vasárnapra kitisztult az idő, pompás napsütésnek örvendhettek a természetes vizek partján s a strandokon sütkérezők. A Dunakanyarban tízezrével kerestek felüdülést a folyam menti szabadstrandokon, a bányatavaknál és a zárt strandokon az emberek. A Visegrád-Lepence-völgyi, illetve a leányfalui strand már kora délelőtt megtelt. Nagycenk és Sopron vezetett ezen a hétvégén a nyugati országrész idegenforgalmában. Nagycenken a Széchenyi István Emlékmúzeum, a múzeumvasút, a szabadtéri mozdonyskanzen két nap alatt közel ötezer látogatót vonzott. Megteltek kirándulókkal a soproni hegyvidék turistaútjai. A Fertőtavon, a fertőrákosi öbölben sokan vitorláztak. A győri, a szigetközi vízpartokat a horgászok százai népesítették be; volt zsákmány bőven, főként ponty és keszeg. A kedvelt bajai fürdőhelyen, á Sugovica- parti strandokon egy gombostűt sem lehetett leejteni a hét végén. Sokan menekültek ide a városból és a környékéről a nyári hőség elől, közöttük szép számmal akadtak külföldiek. A kecskeméti kempingbe főként az NDK- ból és Bulgáriából érkeztek vendégek. A messzeföldön híres bugaci pusztán a kedvelt Magony-tanyát főként az NSZK-ból érkezett kirándulócsoportok keresték fel. Futószalagon megy a meggy A Kecskeméti Konzervgyár Il-es telepén az idén ez volt az első hétvége, amikor mind a három műszakban dolgoztak. Egy hétközi napon 16 vagonnyi cseresznyét, meggyet tartósítanak, szombat-vasárnap, csökkentett létszámmal, ennek kétharmadát. Most két gyümölcs konzerválása folyt a három feldolgozóvonalon. A magozott meggybefőttet tőkés exportra készítették, a meggyvelő-alapanya- got későbbi továbbfeldolgozáshoz — gyümölcslevekhez, dzsemekhez. Míg a meggynek most van a legnagyobb szezonja, az utolsó cseresznyebefőttek szombaton kerültek le a szalagról. Évek óta nem tudtak cseresznyét felvásárolni, így az idén nem is tervezték, ennek ellenére több mint 30 vagonnyit sikerült üvegekbe zárniuk. A nyaralni vágyók által várt kánikula megjött, s tudjuk, hogy mi mindent megtesznek a nők (férfiak is), hogy csinosak legyenek fürdőruhájukban. A konzervgyári melegben az ott dolgozóknak biztos nem kellett drága fogyókúrákba fogniuk, vagy szaunába járniuk ... • Válogatják a meggyet a kunszállási asszonyok. • Hőkezelés után az 5 kilogrammos cseresznyebefőttek. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) A szovjetunióbeli látogatás előtt Grósz Károly megbeszélése vállalati vezetőkkel Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke szombaton a Parlamentben megbeszélést tartott a magyar—szovjet gazdasági és műszaki együttműködésben leginkább érdekelt vállalatok vezetőivel. A tanácskozáson részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter is. Grósz Károly bevezetőben hangsúlyozta, hogy közelgő moszkvai látogatása, valamint a KGST prágai ülésszaka előtt azért hívták beszélgetésre a szovjet partnerekkel leggyakrabban együttműködő magyar vállalatok vezetőit, hogy a tapasztalatok közös értékelésével sikerüljön reális képet kialakítani a jelenlegi kapcsolatok tartalmáról, fő irányairól. Rövid vitaindítójában Maijai József hangsúlyozta: a szovjet piac változatlanul rendkívül jelentős a magyar gazdaság számára. A gazdasági árucsere eredményességét népgazdasági, szinten itt is javítani kell, s e folyamatot befolyásolja néhány, a napjainkat jellemző sajátosság. Maijai József aláhúzta, hogy az egyre növekvő magyar aktívum fokozta problémát nem az export csökkentésével, hanem az import növelésével szeretnénk megoldani. Annál is inkább, mert népgazdasági kötelezettségeink teljesítése — a lekötött kontingensben szereplő export kiszállítása — rendkívül fontos. Marjai József elmondta, hogy az importlehetőségek bővítésére szervezetet hoztak létre, amely folyamatos kapcsolatban van a Szovjetunió ágazati minisztériumaival, valamint a köztársasági irányító szervekkel. Végezetül a miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta, hogy a júliusi központi bizottsági ülésen vitatják majd meg a jövő évi terv előkészítésének, kialakításának fő irányelveit, ezért a hónap második felétől gyorsul majd fel a jövő évi szabályozás kialakításának folyamata. Grósz Károly ehhez kapcsolódóan megjegyezte: az Országgyűlés ülésszaRAKÉTATALÁLAT ÉRTE? A Perzsa öbölbe zuhant egy iráni utasszállító g^P Vasárnap délelőtt a Perzsa-öböl vizébe zuhant az Iran Air iráni légitársaság egy Airbus A—300 típusú repülőgépe, 290 fővel a fedélzetén. A. hírt az iráni távirati iroda jelentette, azt állítva, hogy a repülőgépet az amerikai haditengerészet lőtte le. Az iráni jelentések szerint 100 holttestet már kiemeltek a vízből, és súlyosan összeroncsolt voltuk, valamint a géptest sérülései bizonyítják, hogy az utasokkal zsúfolt repülőgépet rakétatalálat érte. Az iráni állítások szerint az amerikaiak akkor lőtték le a gépet, amikor fegyveres összetűzésbe kerültek az iráni parti őrséggel. Az iráni jelentés szerint a Bandar Abbasz iráni kikötő(Folytatás a 2. oldalon) BURKOLATERŐSÍTÉS, SZÉLESÍTÉS Fél év alatt csaknem harmincmilliós munka a megye közútjain A Szegedi Közúti Igazgatóság kecskeméti koordinációs főmérnökségén már megkezdődött az év első felében végzett munka összesítése, értékelése. Arra kértük Ambrus Attila főmérnököt, hogy mondja el, mi mindent készítettek eddig. — A megye közúthálózatán a téli burkolathibák kijavítására 2201 tonna különböző keveréket dolgoztunk be 4,5 millió forint értékben. Ezután kezdtük meg az aszfaltburkolatokon az emulziós felületi bevonatok készítését. Egyrétegű bevonat készült a gálámbosi bekötőúton, kétrétegű pedig az 51-es számú úton 33 000 négyzetméteren. A két munka értéke mintegy 2 millió forint. Ami a burkolatmegerősítési tennivalókat illeti, a koordinációs főmérnökség brigádjai úgynevezett profiljavító hengerlést készítettek hígított bitumenes felületbevonással Jakabszállás—Kunszállás között, amely során 3000 tonna aszfaltot dolgoztak be. Ennek értéke több mint 4 millió forint. Itatásos hengerléssel javították az öregcsertői bekötő-, kiegyenlített aszfaltkeverékkel pedig a Kelebia—Baja, illetve a jánoshalma—bácsalmási út bevezető szakaszait. Szélesítették az utakat a keceli csomópontban, illetve Kunszállás és Kunbábony között. E munkálatok értéke meghaladja az 5,5 milliót. Igen jelentős mennyiségben fejeződött be a megyében a felületi zárás, az utántö- mörödő burkolatú utakon. Ezeken megközelítően 450 ezer négyzetméteren került a felületre hígított bitumen, illetve kőzúzalék. Ilyen eljárást alkalmaztak a balota- szállási—öttömösi, a kerekegyháza—szabadszállási, a fülöpházi, az újsolti, duna- szentbenedek—úszód—ordasi, miske—hajósi, a Jakabszállás—Kunszállás közötti, illetve jelenleg a bugaci bekötő úton. E munkálatok összértéke megközelíti a 11 millió forintot. Nem túl látványos, de mégis szükséges: árokrendezést 55 kilométeren, padkarendezést pedig 425 kilométeren végeztek a koordinációs főmérnökség dolgozói. G. G. kán elhangzottakból azt a konzekvenciát lehetett levonni, hogy a képviselők határozottabb, markánsabb változásokat hordozó tervet kívánnak. — A kormány készen áll arra, hogy határozottabb legyen, igazodjon a parlamenti követelményekhez, de azzal ország—világ előtt számot kell vetni, hogy a megfogalmazott igény kielégítésének társadalmi, gazdaságpolitikai következményei nagyon kemények. A július 13-ai központi bizottsági ülésnek az a legfontosabb feladata, hogy megjelölje a fő kontúrokat, csak ezután lehet kialakítani a szabályozórendszert. Az már látszik, hogy eredeti elképzelésünk, a stabilizációs munka- program szellemének megfelelő lassúbb, szolidabb mozgást felelősen fel kell gyorsítani. Ezt követően a meghívott vállalatvezetők kaptak szót. Részletesen beszámoltak szovjet partnereikkel kialakított együttműködésük tapasztalatairól, az üzleti lehetőségeket korlátozó körülményekről. Többen megfogalmazták, hogy a július 1-jétől bevezetett, a szocialista exportot érintő szigorító intézkedések okait megértik, de a szigorítást kényszerhelyzet okozta lépésnek tekintik. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy —- mint a gazdasági folyamat egészében, itt is — differenciált elbírálásra van szükség, a különböző érdekek figyelembe vétele mellett eltérő gazdasá- . gossági mutatók alapján kell rangsorolni az egyes exportüzletek megítélésénél. Horváth Ede, a Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója például elmondta: nem találtak olyan korszerű szerszámgépeket a szovjet piacon, amelyek a magyar gépipar fejlesztését vagy szinten tartását biztosítani tudnák. Több vállalatvezető nagyobb mozgásteret kért az export—import ügyek intézésében, hangsúlyozva, hogy a magyar—szovjet vegyes vállalatok létrehozásának és működésének feltételei napjainkban nemcsak a Szovjetunióban, hanem nálunk is hiányosak. Csűri István, a Merkur vezérigazgatója hangsúlyozta: az államközi szerződésekben rögzített idei szovjet gépkocsiszállításokban jelentős az elmara- - dás. A közelmúltban Moszkvában tanácskoztak erről a szovjet illetékesekkel, akik részben a magyar partnerekre, a Bakony Művekre és az Elzettre hárították a felelősséget, azok késedelmes szállításai miatt. . A csaknem hatórás eszmecsere végén Grósz Károly összegezte a tanácskozás tapasztalatait. Hangsúlyozta, hogy a megbeszélésen egyszerre, egymás mellett volt jelen az elmélet és a gyakorlat. A vita meggyőzte őt arról, hogy a vállalatokat nagy élniakarás jellemzi, egyre inkább kibontakozóban van az öntevékenység, az alkalmazkodókészség a gyorsan változó szocialista piachoz, gazdasági szerkezethez. — Egyértelmű volt a beszélgetésből, hogy közös az a vélemény: számunkra a szocialista világpiac, és ezen belül a Szovjetunióval való együttműködés nemcsak politikai szükségszerűség — sőt nem elsősorban az —, hanem gazdasági létünk feltétele. Ha pedig így van, akkor csak egyetlen rendező elv működhet: a kölcsönös érdek, magyar oldalról természetesen a nemzeti érdek, ami nem másra épül, mint a hatékonyságra. — A jövő útja egy korszerűen működő, hatékony, egységes szocialista piac kialakítása, a KGST olyan továbbfejlesztése, amely alapján a tervszerűség funkciója megmarad, de valódi értékek cserélnek gazdát, valódi piac alkot értékítéletet termékről, határidőről, minőségről, fegyelemről, teljesítményről.-á Bizakodó vagyok, mindenekelőtt azért, mert úgy látom, hogy a Szovjetunióban történelmi jelentőségű változások mennek végbe, óriási alkotási szabadságot teremtenek az egyes ember, a közösségek, a vállalatok számára. Meggyőződésem, hogy a szocializmus nemzetközi méretű megújulása és (Folytatjuk a 2. oldalon) Megújulás a mindennapokban 0 A bugaci bekötőúton hagyományos hígított bitumenes zárást készítenek a közúti igazgatóság dolgozói. Napjainkban alapvető, minőségi változásokat kíván a társadalom és a gazdaság fejlődése. Vezérszólammá vált a megújulás. Azonban nem kevesen vannak olyanok, akik ezt másoktól Várják, vagy úgy gondolják, hogy majd csak „behozza" a kormány az országba. A megújulás nem exportcikk. Nem valamiféle külföldön vásárolt különleges áru. Követelmény, amelynek valóra váltása, részleteiben, rajtunk múlik. Ki- ki a maga helyén, munkájával tehet érte legtöbbet. Nemcsak a gyárakban és a földeken kell másképpen —jobban — dolgozni. Ma még a méregdrága vagy kiporciózott szolgáltatások nem azt mutatják, hogy egyesek szólamnál többre is volnának hajlandók a megújulásért. Rávernek olyan költségeket is a fogyasztókra, amelyeknek egy része nélkülözi a valós alapot. Némelyik számla, a sokféle díjjal, esernyőként feszül az elvégzett kevés szolgáltatás fölé. Ha alánézünk, látjuk, túl nagyra szabták ezt az ernyőt. A kiadagolt szolgáltatások időt rabló következményéről is számtalanszor írtunk már lapunkban, de hiába. OTP- vagy takarékszövetkezeti fiókokban járva nem egy helyen látjuk, hogy az ügyfeleket még mindig beszorítják ama bizonyos időskatulyába. Munkaidő: 16.30-ig — olvassuk —, pénztári nyitvatartás: 15.30 óráig. Amikor pedig az efféle szabályozással „nevelt" állampolgár becipel egy táska aprópénzt nagyobb címletű bankjegyekre beváltani, akkor veszíti csak el igazán a kedvét. Előjegy- zik, hogy a következő hónapban, melyik napon jöhet majd vissza. Cipekedhet még egyszer. Ki bánja, rajta kívül? Mennyi mindent kellene másképp csinálni! Joggal várják a fogyasztók, hogy osztályba sorolástól függetlenül is feleljen meg egyfajta alapkövetelménynek az összes vendéglátóhely. A poharak, a tányérok és az evőeszközök tisztaságán túl a pontos mérést és számolást is ide kell sorolni. Nem szabad olyan embert engedni a pult mögé, akinek már több tízezer forint bírság van a számláján vásárlók megkárosításáért. Szégyen a vendéglátóüzletekben a csak két forinttal kinyitható WC-ajtó. Valamirevaló házigazda megengedi látogatójának, hogy az illemhelyét lakásán használhassa. A kötelező udvariasságnak ez a formája nyilvános helyeken is — széles körben — természetes volna. S ha már itt tartunk, ne feledkezzünk meg a mindennapjainkhoz annyira közel álló közlekedésről és közterületi állapotokról sem. Kölcsönös udvariassággal a járművezetők és a gyalogosok jobban megférnének egymással. Ami persze nem zárja ki, hogy a — főleg — városi környezetet ért ártalmakról ne beszéljünk. A gépkocsik égésterméke — a kipufogógáz, a korom — a levegőt és a tüdőt szennyezi. Halálos felhőként öleli körül a fákat. Némelyik erőtlenül lekonyuló levelekkel viseli mostoha sorsát. Meddig? Amíg a levegő tisztasága is nem válik olyan közüggyé, mint az egészséges állampolgárokat kívánó megújulás. A társadalmi-gazdasági változás egyetlen letéteményese az ember. Éljen bárhol, tanyán, kis faluban, nagyközségben és városban, munka- és lakóhelyén teheti a legtöbbet az ország s ezzel saját helyzete javításáért. Ennek a lehetőségei itt vannak a kezünkben: az elvégzett munkával ( síolgáltatásokkal) arányos árakkal: az emberek szabadidejéhez alkalmazkodó ügyintézéssel; az aprópénz beváltását és a levegő védelmét sem elnapolható teendőnek tekintve. Mindent a maga helyén és idejében elvégezve. Hiszen csak így érhetünk célba — közakarattal és -megegyezéssel — valamennyi helyen, részleteiben is, a megújulással. Kohl Antal
