Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

1988. július 23. • PETŐFI NÉPE • 3 A természetvédelem problémái nemzetközi jellegűek egy brit ökológussal Magyarországi tanulmányútjuk első négy napját Bács-Kiskun megyében töltötték a Brit Ökológiai Társaság tagjai. Az állat- és növényfajok’elterjedését kutató, természetvédő szakemberek a Kiskunsági Nemzeti Park élővilágát tanulmányozták. Egyikük, dr. Eric Duffey az elutazás előtt, az itt szerzett tapasz­talatok birtokában szívesen vállalkozott egy interjúra. • A nemzet­közi együtt­működés pél­dája: a kék- csőrűréce- visszatelepíté- si akció. Az el­ső tojások Angliából ér­keztek repülő­gépen. Duffey úr egy tudományos folyóirat, a Biological Conservation szerkesztője. Ezért először arra kértem, mutassa be folyóiratát, melynek címét így fordít­hatnánk magyarra — Élővilág-véde­lem: — Folyóiratunk célja, hogy elősegít­se a biológiai, ökológiai elméleti tudás természetvédelmi alkalmazását. Mert például Nagy-Britanniában van tíz nemzeti park, kétszázötven országos jelentőségű természetvédelmi terület és legalább négyezer kisebb, helyi jelentő­ségű védett terület. Nagy számuk olyan kezelési kérdéseket vet fel, hogy hallat­lanul nagy az igény az elméletből való közvetítésre a napi problémák megol­dásához. Erre hivatott folyóiratunk. — Kik olvassák és kik írják ezt a folyóiratot? — Ötvenöt országban fizetnek elő folyóiratunkra, és teljesen globális a közlési módszerünk, mind témáját te­kintve, mind pedig a földrajzi skálát: a trópusoktól a sarkvidékig. Az egyetlen szempont a közlésnél a beérkezett írá­sok minősége. Ami érdekes számomra: kevés cikk érkezik hozzánk Japánból és különösen Kelet-Európából. — Vannak-e olyan témák, jelenségek, melyek az utóbbi időben kerültek előtér­be a szakemberek cikkeiben? — Három területet emelnék ki. Az egyik vitatott témakör: hogyan befo­lyásolják az elszigetelt 'természetvédel­mi területek az állati közösségek gene­tikai összetételét, életképességét. Hisz a védett terület csak egy töredéke a vala­mikori nagy kiterjedésű élettérnek. Kérdés az is, mennyire lehet távol két védett terület egymástól, hogy az ott élő állatok érintkezhessenek. A másik problémakör érdekes módon a legelte­téssel kapcsolatos. Különböző állatok milyen módon legelnek és ennek mi­lyen hatása van a közösségre. A har­madik az úgynevezett rekreációs öko­lógia. A fejlett országokban ugyanis egyre nagyobb turisztikai nyomás ne­hezedik a nemzeti parkokra, rengeteg a látogató. Például az észak-skóciai tó­vidék nemzeti parkjában évente tizen­kétmillió látogatót regisztrálnak. En­nek nyilvánvalóan van valamilyen ha­tása, elég, ha csak a taposásra gondo­lok. S ezzel a koncentrált emberi hatás­sal hosszú távon számolni kell a védett területeken. — Mit tapasztalt, mire figyelt fel itt nálunk, a Kiskunsági Nemzeti Parkot járva? — Az első és legerősebb benyomá­som — ezt a többiek nevében is mond­hatom — a hatalmas kontraszt, ami a viszonylag szegényes szigetországi élő­világhoz képest itt tapasztalható. Az egész csoportunk először jár Magyar- országon, s mindannyian terepbiológu­sok vagyunk. Meghökkentő számunk­ra ez a nagyon gazdag növény- és állat­világ. Az ember olvasmányai alapján úgy képzeli el például a pusztát, hogy az a végtelenbe nyúló füves síkság. Kö­zelről nézve kiderül, hogy nagyon kü­lönböző élőhelyek — szikes puszta, ná­dasok, borókások — mozaikszerű együttese egy hatalmas, meghökkentő változatosságban. — Magáról az itteni természetvéde­lemről milyen benyomásokat szerzett? — Ez a nemzeti park szerkezetileg nagyon különbözik azoktól, melyeket ismerek. Itt a hagyományos mezőgaz­dasági művelés váltakozik egy-egy vé­dett területtel. Szerencsés dolog, mert a védett állatok terjedése sokkal köny- nyebb, egyszerűbb. Az az izoláltság, ami a helyileg zárt területeknél meg­van, s az állatállomány leromlását eredményezi, itt nem jelentkezik. — S a természetvédelmi hálózat fel­építése? — Ami az adminisztratív szintet ille­ti, Nagy-Britanniában valószínűleg va­lamivel több pénz jut a természetvéde­lemre, mint itt. A természetvédelmi ta­nács nálunk 36 millió fontos költségve­téssel működik, egy másik országos szervezet húszmillióval. De ami még lényegesebb, hogy legalább hárommil­lió ember tagja a különböző szintű he­lyi természetvédelmi szervezeteknek. És ők maguk is tagdíjakból rendelkez­nek bizonyos pénzzel. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy nemcsak a kormányzat foglalkozik a természet- védelemmel, hanem létezik egy hatal­mas tömegtámogatás, független szerve­zetekkel. Ezáltal demokratikusabb a folyamat. A kormányzat nem csinálhat akármit. A nagy tömeg elejét veszi, hogy rossz irányba vigyék a dolgot. Ugyanakkor a helyi szervezetek egy folyamatos információforrást jelente­nek, ami segíti és kiegyenlíti az állami természetvédelmi tevékenységet. — Jártak a flilöpházi kékcsőrűréce- telepen is, ahová Angliából érkeztek a védett madarak tojásai. Mi a véleménye: vannak távlatai az ilyen együttműködés­nek? — Nemcsak hogy fantázia van eb­ben, hanem egyszerűen életszükséglet. Már csak azért is, mert se a növény-, se az állatfajok nem tisztelik a nemzeti határokat. A természetvédelmi problé­mák nemzetközi jellegűek, és semmi­képpen sem tudjuk megoldani nemzeti keretek között. Ökológiai társaságunk is reméli, hogy a jövőben szorosabb kapcsolatokat tud kialakítani a megfe­lelő magyar szervezettel. — Milyennek látja a világban a ter­mészetvédelem esélyeit? — Sajnos, nem vagyok túlságosan optimista. Elsősorban a trópusi terüle­tek miatt. Mert szegény és éhes embe­reknek nagyon nehéz azt mondani, hogy ne nyúljanak olyan területekhez, ahol élelmet lehet termelni. Szerencsé­re, a mérsékelt égövben, Éurópában túljutottunk ezen az állapoton. Na­gyon fontos hangsúlyozni, hogy az em­bernek nemcsak kulturális, hanem ter­mészeti környezete is van. Európában lehetőség nyílt árra, hogy egy hosszú távú, életképes természetvédelmet kia­lakítsunk. Ebben a tekintetben opti­mista vagyok. De világméretekben — elsősorban a trópusok pusztítása miatt — sajnos nem. Úgy gondolom, nem jók a kilátások. Mindenesetre Európá­ban nemzetközi szinten is mindent meg kell tenni, és remény van arra, hogy sikerül — legalább részleteiben — a természeti környezetet megőrizni. Lovas Dániel • • T Tltem a csodás romantikájú \J Almássy téren és tepertőt ettem rozskenyérrel, újhagymá­val. Arra lettem figyelmes, hogy valaki haragosan morog a pad alatt. Lenézek. A „valaki" egy torzonborz, cipőgomb szemű ku­tya volt. — Uzsonázzunk együtt! — mondtam barátságosan az eb­nek, és megkínáltam egy szép darab tepertővel. Szempillantás alatt bekapta, majd köszönés nélkül távozott. Csak a szom­széd pádig sompolygott. A gaz­dája — idősebb férfi — megfe­nyegette: — Haszontalan kutya! Meg­mondtam, hogy idegentől sem­mit sem szabad elfogadnod! Tő­lem kapsz egy kockacukrot. Tessék! Kérjél szépen! A kutya sóvár an bámulta a csemegét, de esze ágában sem volt produkálnia magát azért az egy szem cukorért. A férfi egy darabig nógatta, majd miután sehogysem boldogult, ledobta a kockacukrot, amit aztán az eb jóízűen elfogyasztott. Padszom- szédom most egy jókora kavi­csot kapott fel, messzire hajítot­ta, és rákiáltott az állatra. — Szivar! Hozd vissza a gaz­dának! Fussál! Rajta! Szivar filozofikus nyugalom­Buta kutya? mai ült a helyén, s füle botját sem mozgatta. — Ejnye, micsoda dolog ez?! Gyere ide szépen a gazdihoz, és adjál pacsit! Szivar olyan értetlenül bámult gazdájára, mint aki azt mondja magában: sajnálom, mi más­más nyelven beszélünk. Soha sem fogjuk megérteni egymást. elálltam, és udvariasan meg­hajoltam szomszédom előtt: — Bocsásson meg, nem aka­rom megsértem. De én ilyen buta kutyával még nem találkoztam. Szomorkásán nézett rám: — Azt hiszi, most valami újat mond? Szivar a világ legbutább kutyája. De foglaljon helyet. El­mesélem a történetét. Egy Pest környéki üzemben dolgozom. A környéken több betörés tör­tént. Elhatároztuk, hogy vásáro­lunk egy házőrző kutyát. Szivart nyolcvan forintért vettük egy vándorköszörűstől. Az illető megesküdött, hogy a kutyának remek tulajdonságai vannak. Szivar kapott egy kis házikót az udvaron és teljes ellátást. Egyet­len kötelessége volt: éjszakán­ként ügyelni a rendre. Hivatalba lépésének tizedik napján betörő járt az üzemben. Szerszámokat és némi készpénzt vitt el. Szivar másnap reggel derűsen ébredt. Semmiféle lelkiismeret-furda- lást nem érzett. A betörőt nem­sokára elfogták. Elmesélte, hogy mikor átmászott a keríté­sen, Szivar még csak nem is uga­tott. Sőt! Boldogan nyújtózott, amikor a betörő megvakargatta a hasát. Szóval, jól bevásárol­tunk Szivarral! — legyintett csüggedten a kutya gazdája. — Gondolom, azonnali ha­tállyal, felmondás nélkül elbo­csátották a kutyát, mint alkal­matlant. — Szó sincs róla. Annyira megszoktuk és megszerettük ezt a tehetségtelen ebet, hogy to­vábbra is ott tartottuk. Viszont felvettünk mellé egy igazi, éber, harapós házőrző kutyát. S míg Szivar alszik, Hektor dolgozik. Mondja meg őszintén: emberi viszonylatban nem találkozott még ilyesmivel? — Dehogynem — sóhajtot­tam együttérzően, és megsimo­gattam Szivart. Jóízűen ropog­tatta vadonatúj antilopcipőmet. Galambos Szilveszter Tanszervásár • Ördög Istvánné tegnap beszerző körúton volt. Magával vitte mindhárom gyerme­két, akik közül a legkisebb első osztályba megy, a legnagyobb hetedikbe, a középső ötödikes. A kecskeméti Petőfi Sándor utcai papírboltban 3500 forintot fizetett a tanszerekért. ' (Méhesi Éva felvétele.) A diákok még javában élvezik a vakáció örömeit, szüleik viszont már a következő tanévre készülnek. Számba veszik, mi az, ami kiszolgálja a következő osztályt, gyereket, s mi mindent kell beszerezni. A papír­írószer boltokban, az áruházak szako­sított osztályainak forgalmán látszik, messze még a szeptember. Egy évvel korábban ilyenkor már jóval többen megvették a tanszereket. Kecskeméten, a Batthyány utcai boltban az eladók rendezgetik, számol­gatják az árut. Egy magas férfi kosará­ban füzetcsomagok, vonalzók,' ceru­zák, radírok. A táskákat nézegeti. — Mind ilyen drága? Most nem lesz kedvezményes tanszervásár? Pedig az újság azt írta . .. — Ha az mind igaz lenne, amit az újság ír, de jó volna ... — így vigasz­talja a tanácstalan apukát az egyik el­adó. — Harmadik osztályos gyereknek vásárolnék. Mi minden kell az egység- csomagon kívül? — kérdezem én is. Az írott szó igazát kétségbe vonó hölgy készséggel segít. Sorolja, mi fogyhatott el tavaly, mert ugyanaz az idén is szükséges, s ha gondolom, ve­gyek tartalékfüzeteket, a kockásból kell több. Újdonság a derékszögű vo­nalzó, a körző. Ez utóbbiból megteszi az olcsóbb, mert szinte csak a csoma­golást kell a drágábbon megfizetni. A kedvezményt nem kérdezem, hi­szen olvastam a július 21-ei lapokban a Piért sajtótájékoztatójáról szóló cik­ket, aminek már a címe ez volt: Július 25-étől augusztus 6-áig Idén is lesz tan­szervásár — Tíz-húsz százalékos ked­vezmény. Az írásban — a többi között — ez állt: „A Piért 31 saját és közös üzemeltetésű üzletében az iskolatáská­kat 10 százalékos, a kötelező egység- csomagokat 15 százalékos, az ajánlott egységcsomagokat pedig 20 százalékos árengedménnyel lehet megvásárolni.” A Bács-Kiskunban megvett tansze­rekre nem lesz érvényes az említett en­gedmény, mert itt sem saját, sem pedig közös üzemeltetésű Piért-üzlet nincs. (Tehát az írás igaz. És ha a vásárló nem is tudja, hogy melyik üzletet ki, kik üzemeltetik, az eladó tudhatná.) Szűkebb hazánk papír- és irodaszer- ellátása a kecskeméti Vasút utcai lera­kat feladata. Felkészülésükről Szabó Sándor vezetőhelyettestől érdeklődöm. — Az ismert gazdsasági helyzet mi­att az idén először nem áll módunkban kedvezményt adni — mondja. — Bár egy-egy vásárló esetében nem sok spó­rolást jelentene, de lerakatszinten an­nál több kiadást. Tavaly a füzetekre 400 ezer forint árengedményt adtunk. Most csak annyira futotta, hogy az El­sőbbség az elsősöknek akcióba bekap­csolódtunk. A helvéciai iskola huszon­hat kisiskolását láttuk el tanszerekkel, ami gyermekenként 1500 forint körüli összeget jelentett. — Hogyan elégítették ki a kiskeres­kedelmi partnereik igényeit? Május közepe óta a kért tételek 90 százalékát átadtuk. A több mint nyolc­van üzletbe eddig mintegy húszmillió forint értékű árut szállítottunk. — A fennmaradt rész hiánycikk? — Sajnos, minden évben előfordul, hogy valami nincs. Eddig nem kaptuk meg például a szocialista importból származó radírokat, kevés a többszínű filctollkészlet, a faVonalzó. A speciális grafitirónokból sincs elegendő, éppúgy mint a spirálfüzetekből, a temperakész­letekből. — Várható, hogy a megyében lesz Piért-szaküzlet? — Egy Szigmával közös üzemelteté­sű bolt volt már Baján, de ez év I. félévében megszüntették. Vállalatunk tavaly sok milliót költött raktárunk átalakítására, így háttérbe szorult a szakbolt létrehozása. Előreláthatólag egy-két éven belül valósul meg. * * * Az pedig máris valóság, hogy ez az első esztendő, amikor az általános for­galmi adó bevezetése és az ártámogatá­sok megszüntetése miatt legtöbb tan­szer drága, sőt némelyike borsos árú. (Az alsó tagozatban használt kapcsos rajztábla 5,30 helyett 23,60 forint, az 1,70-es füzet 3,10, a spirál vázlatfüzet 16,50-ről 36,70 lett, a jó minőségű gra­fit- vagy színes ceruza szála 12-20 fo­rint, a legolcsóbb táskáért nem elég 500 forint.) A kiskereskedelmi egységek érzik: a vásárlások visszafogottabbak, még ha szükséges dolgokról van is szó. Ezért az üzletek saját kockázati alapjuk terhére kitalálnak valami családsegítő kedvez­ményt.' Az említett Batthyány utcai üz­letben például hétfőtől táskavásárt ren­deznek, a kevésnek bizonyuló cikkek csoportjából a tanévkezdés előtt közü- leteket nem szolgálnak ki. Az Alföld Áruházban ajándékvásárlási akciót hirdetnek majd. De így is átlagosan több száz forint­tal drágább egy-egy diáknak a szüksé­ges holmikkal történő ellátása, mint az a korábbi években volt. A Piért-szem- lélet pedig a lerakatéval együtt — csalódást kelt. Különösen azokban a családokban, ahol szeptemberben nem egy diáknak kell hátára vennie a tö­mött iskolatáskát, amiből egész éven át szinte mindig hiányzik majd valami — és sok kicsi sokra megy. Pulai Sára Százéves az Internacionálé „Ez a harc lesz a végső. Csak összefogni hát, és nemzetközivé lesz holnapra a világ ...” — A világ minden nyelvén éneklik ezt a dalt, vigyázzban állva vagy felemelt ököllel. Forradalmak és felkelések in­dulója, 1947-ig a Szovjetunió állami himnusza. Ma is minden kommunista és szocialista, szociáldemokrata gyűlés, kongresszus záróakkordja. Számos országban ugyanakkor a mai napig tilos előadni. Most százéves a nemzetközi munkásmozgalom leghíresebb dala, az Internacionálé. 1888. július 23-án a franciaországi Lille-ben, egy kávéházban hangzott fel először az akkor már halott munkásmozgalmi költő, Eugéne Pottier szövegére, Pierre Degeyter zenéjével, egy helyi munkáskórus előadásában. A kávéház neve ez volt: „A Szabadság­hoz”. Az újságárusok szakszervezeti csoportja tartot­ta itt összejöveteleit, és a dal első előadása nem nyerte meg túlzottan tetszésüket. Jobbnak tartották a fran­cia forradalom vérpezsdítő indulóit, a Carmagnole-t és a Marseillaise-t. Az Internacionálé Gustave Deroly, későbbi szocia­lista képviselő és lille-i polgármester ösztönzésének köszönhető: ő fedezte fel egy kis füzetben az egy évvel korábban elhunyt Pottier szövegét. Odaadta Pierre Degeyter szocialista pártmunkásnak és autodidakta zenésznek, hogy öntse dalba. A belga származású Degeyter Gentben született 1848-ban. Tehetséges lehetett, mert 18 éves korában elnyerte a lille-i zeneiskola első díját, ennek ellenére egyszerű munkásként dolgozott az észak-franciaor­szági nagy iparvárosban. Hogy a forradalmi dal ne okozzon neki problémá­kat, a kiadó csak a vezetéknévvel jegyezte a partitú­rát. Ennek ellenére Degeytert elbocsátották, sokáig munka nélkül volt, ráadásul évekig tartó perbe keve­redett fivérével, aki azt állította, hogy ő a dal szerzője. A valódi alkotó csak 1922-ben kapta vissza jogait. Az Internacionálé lassan teijedt el. Csaknem 25 év telt el megszületése után, amíg országhatárokon túl is énekelni kezdték. „Nemzetközi karrierje” csak az első világháború táján kezdődött, majd az októberi forradalom győzelme után teljesedett ki. Degeyter és Pottier két örökösének ma is ‘évente 50 000 dollárt hoz az Internacionálé. Ennyit érnek azok a jogdíjak, amelyeket kikötöttek a dal filmbeli felhasználásáért a „Zsivágó doktortól” Warren Be- atty „Vörösök” című alkotásáig. A nemzetközi mun­kásmozgalom himnusza 2002-től válik jogdíj szem­pontjából az emberiség közkincsévé. Göbölyös László ÉRTÉKPAPÍRPIAC Kevesebb új kötvény Az első félévben a magyar értékpapírpiacon első­sorban a részvények forgalma volt jelentős, miig a korábbiakhoz képest új kötvény került forgalomba. A Medicor tíz vállalata, három biztosítótársaság, öt bank, egy külkereskedelmi és egy idegenforgalmi vál­lalat kezdte meg az idén részvények kibocsátását. így a hat hónap során 13,3 milliárd forint értékű új rész­vény került forgalomba. Az első félévben három új kötvényt bocsátottak ki a hazai vállalatok. Bátonyterenye Városi Jogú Nagy­község Tanácsa 49 millió forint, a Békéscsabai Kon­zervgyár pedig 50 millió forint értékben bocsátott ki értékpapirt. Mindkét kötvénykibocsátást a Budapest Bank szervezte. Az értékpapírok bruttó kamata 15 százalék, amelyet még 4 százalékos kamatprémium is kiegészít. A harmadik kötvényt a Magyar Hitel Bank szervezésében a Diósgyőri Gépgyár bocsátotta ki 80 millió forintos értékben. Ennek az értékpapírnak a bruttó kamata 17 százalék. Mindhárom értékpapírt egyaránt megvásárolhatják magánszemélyek és válla­latok. Viszonylag nyomott volt az első félévben a lakossá­gi kötvények piaca. A betéti kamatok 4 százalékos emelése következtében — amelyre június l-jén került sor — tovább romlottá lakossági értékpapírok vonz­ereje. A kötvénypiac stabilitásának megőrzése érdeké­ben a bankok összehangolt lépésre szánták el magu­kat. Akciójuk eredményeként eddig 66 kibocsátó ajánlott fel 1-3 százalékos kamatprémiumot kötvé­nyére. Ezekre az értékpapírokra a Budapest Bank és az Országos Kereskedelmi és Hitelbank újabb 1 szá­zalékos kamatprémiumot is folyósít. Az első félévben összesen 5,5 milliárd forint értékű kötvény cserélt gazdát, ez megközelíti az eddig kibo­csátott kötvények összértékének 20 százalékát. A má­sodlagos piacon döntően a vállalati kötvények keres­kedelme volt jelentős. Az első félévben a vállalati kötvények másodlagos forgalma meghaladta a 4 mil­liárd forintot. A lakossági kötvények adásvétele csu­pán 1,5 milliárd forint volt. A májusig kéthetente, majd heti rendszerességgel tartott tőzsdenapok egyre nagyobb szerepet játszanak az értékpapírok forgal­mazásában. A június végéig megtartott 15 tőzsdena­pon 520 millió forint értékű papír cserélt gazdát; ez a vállalatikötvény-forgalom 13 százalékát jelenti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom