Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-22 / 174. szám
1988. július 22. • PETŐFI NÉPE« 3 A KÍSÉRLET SIKERÜLT: FOLYTATÁSA KÖVETKEZZÉK! Környezetvédő- - és szociálisgondozó-tábor ® Kunszentmiklóson « Hajdú Koppány, Szabó Ágnes és Tóth Annamária jól érezték magukat a szociális otthon lakói között. A KISZ KB épitötábori bizottsága az idén először hirdetett környezetvédő és szociális építőtábort. Borsod-Abaúj és Zemplén megyei fiatalok vállalták a szervezést. A jelentkezők foglalkoztatására, elhelyezésére pedig a Kunszent- miklósi Városi Jogú Nagyközségi Tanács küldte el a legvonzóbb pályázatot. Július 10-én így a Felső-Kiskunság „fővárosában” találkoztak a kéthetes kísérleti tábor résztvevői; gimnazisták és szakiskolások. Hogy mire vállalkoztak a fiatalok? Délelőttönként a nagyközség szabadidőparkjának építésénél segítkeztek. Hatan közülük az épülő pihenőhely szomszédságában, az időskorúak szociális otthonában kaptak feladatokat. o Milyen élményeket szereztek a résztvevők? Erre a kérdésre a legilletékesebbek, a diákok válaszolnak. — Nagy várakozással jöttem Kunszentmiklósra mondja Tóth Annamária, a mályi egészségügyi szakiskola második osztályos tanulója. — Hivatásos szociális gondozó szeretnék lenni, de eddig még nem kaptam feladatot időskorúak otthonában. Örülök, hogy itt befogadtak az intézet munkatársai. Jól fölszerelt, szépen karbantartott intézményben, fölkészült szakemberek irányításával ismerkedhetem ezzel a hivatással. Már az első napokban otthon éreztem magam a klubtermekben, hálókban. Mivel látták a lakók közvetlenségemet, úgy éreztem, őszintén beszéltek: elmondták problémáikat, gondjaikat. Ezek az élmények, úgy hiszem, elkísérnek majd a pályámon ... Hajdú Koppány, az ózdi József Attila Gimnázium másodikosa kirakatrendező-grafikus vagy festőművész szeretne lenni. — Számomra -— meséli — az önismereti délutánok jelentették az igazi érdekességet. Két remek pszichológus dolgozik velünk: dr. Bácskai Erzsébet és dr. Harangi Rita. Úgy érzem, nemcsak önszemléletünk formálódik ezeken a délutánokon, hanem empátikus képességünk is. A jövőben például már nem úgy nézek osztálytársaimra, munkatársaimra, ismerőseimre, mint a tábor előtt. A másikra való figyelés képességének fejlesztése, úgy érzem, nagyon fontos manapság. Tetszettek az önálló feladatok is. Kunszentmiklós kertvárosában például felkerestük a magányos, idős, beteg embereket. Ha nem tudtuk is megváltoztatni életüket, a beszélgetésekkel, az apróbb kerti munkák elvégzésével talán örömet szereztünk nekik. A délutáni tereferék során azt is megtudtuk vendéglátóinktól, hogy milyen segítséget kérnek a tanács szociális csoportjának munkatársaitól. A tapasztalatokról természetesen beszámoltunk az illetékeseknek. — Szerintem külön kellene választani a környezetszépítő és a szociális gondozói munkát — veszi át a szót Szabó Ágnes, harmadikos, putnoki gimnazista. — Mindkettő fontos terület, de nehezen egyeztethetők össze a feladatok. A szociálpszichológiai programokhoz nem tartozik szervesen a délelőtti parképítés. Jövőre állítólag már nem együtt hirdetik a szakokat. Egyébként, szerintem, helyesen teszi a KISZ, hogy humán területeken is aktív. Egy-egy ilyen együttlét nem csak helyi ügyekben segít. Ha például a részt vevő 85 fiatal visszamegy lakóhelyére, ott biztosan hasznosítani fogja a tanultakat. Q Tasson, az egykori Nemes-kastélyban, az időskorúak szociális otthonában Véghné Almási Rózsa főnővért kérdezem a táborlakók munkájáról. — Amikor megtudtuk, hogy a nyári szünetben diákok jönnek hozzánk, úgy gondoltuk, elég lesz, ha megengedjük, hogy szétnézzenek, érdeklődjenek. De már az első napokban bebizonyosodott: tévedtünk. A fiatalok személyében segítőkész munkatársakat kaptunk. Aktívan részt vesznek például a rajz-, a kézimunka- és az énekfoglalkozásokon. Segítenek a betegek ellátásában. A szakiskolások az egyszerűbb vizsgálatokat is elvégzik. — Az intézet lakói hogyan fogadták a vendégeket?' — Volt, aki elutasította a közeledést. A többség azonban örült az érdeklődésnek. Akadt, aki sérelmezte, hogy nála például még nem járt „kisnővér”. Úgy gondolom, ha letelik a két hét, hiányozni fognak a diákok ... o Dr. Bácskai Erzsébet pszichológus évek óta táborokban tölti nyári szabadságának egy részét. Az idén különösen örömmel válaszolt igennel a KISZ KB felkérésére. Úgy látja: nem lehet elég korán kezdeni a szociális szolgálatokra való felkészítést. — Minden kísérletnek vannak kockázatai. Felvetődött például, hogy a diákok nem tudnak megfelelő kultúrával közeledni az időskorúakhoz. A kudarcok mindkét felet lehangolják majd, s nem indul meg a párbeszéd. A két hét tapasztalatai azonban bebizonyították: javasolhatjuk az építőtábori bizottságnak hasonló, speciális feladatra vállalkozó közösségek szervezését. A kísérlet sikeréhez — szól közbe Kruj Zsuzsa miskolci középiskolai tanár, táborvezető — hozzájárultak házigazdáink is. Otthonunk lett a kollégium. A programszervezésben sokat segítettek a KISZ helyi vezetői és az általános művelődési központ munkatársai. Megismerhettük a környék néprajzát, a pusztaság természetvédelmi értékeit. Nem lehet panasz! Jól éreztük magunkat, hasznosan telt el a tizennégy nap. Farkas P. József KUTATJUK AZ ÉLETMŰVET — Min munkálkodik ilyen nagy vehemenciával? — Látja, borítékokat címezek. Egy szimpóziumra küldöm a meghívókat. — Úgy, és mi lesz a tudományos tanácskozás tárgya? — Az, hogy ismerjük-e elég mélységben Kucsori Alojziát? Bizonyosra veszem, hogy ez a téma lázba fogja hozni az országot. Sőt, határainkon túlra is kihat, hiszen meghívót küldök egy lichtensteini történésznek is. Engem máris lázba hozott. Ki az a Kucsori Alojzia? — Nem szégyelli bevallani a tudatlanságát? — Nem mondom, pír borítja az arcomat, de mit tegyek? Eddig nem találkoztam ezzel a névvel. — Hát akkor most tudja meg: Kucsori Alojzia volt az első hazai utcaseprőnő. — És miért kell teljes mélységben megismernünk az ő életét? — Azért, mert még nem ismerjük. Azt tudjuk róla, hogy e század elején élt, s amikor kitört az első világháború, azt a haladó gondolkodásra valló kijelentést tette, hogy le van a Ferenc Jóska . . . — És élete melyik szakasza a legkevésbé ismert? — Sajnos, a börtönéveiről alig tudunk valamit. Főleg ennek a négy évnek a feltárásában kérjük a kutatók segítségét. — Négy évet kapott, mert azt a bizonyos kijelentést tette Ferenc Jóskáról? — Dehogy. Azért csak két pofont kapott egy rendőrnyomozótól. A mellékfoglalkozása miatt került a hűvösre. — Mellékfoglalkozása is volt? — Igen,-a kor egyik legismertebb gagyizója volt. Híres trükkjét még ma is emlegetik. A közönséges rézgyűrűket azzal adta el, hogy azok huszonnégy karátos aranyból vannak, de az ilyen tisztaságú arany már aay- nyira lágy, hogy a gyors elkopás meggátlására régzel kell bevonni. — És nem elég, ha ennyit tudunk Kucsori Alojziáról? — Hová gondol? Nem tehetjük, hogy megálljunk a félúton. Kitegyük magunkat az utókor vádjának, hogy nem kutattuk fel eléggé Alojzia múltját. Sajnos, máris a huszonnegyedik órában vagyunk. Szerencsére a véletlenek is segítenek. Heves vita dúlt ugyanis a kutatók között, hogy Kucsori Alojziának a börtönben sima vagy gennyes mandulagyulladása volt-e? A börtön korabeli iratai sem adtak erre nézve megnyugtató felvilágosítást. Szerencsére az akkori börtönorvos fia szintén orvos, és megőrizte apja naplóját. Ebből aztán schwarz auf weiss kiderült, hogy a gennyes mandulagyulladást vallóknak van igazuk. — Óriási győzelem. — Na, csak ne gúnyolódjon. Hallatlan mértékben vitte előre Kucsori Alojzia teljesebb megismerését. Egyébként nemcsak történészeket, hanem irodalmárokat is meghívunk a szimpóziumra. — Nocsak? — Igen. A megismerni kívánt személynek ugyanis jennmaradt egy kis kétsorosa. A nép ez egyszerű gyermekének ajkáról akkor csordult le ez a két sor, amikor férje egy alkalommal merev részegen tántorgott haza. Fizetését az utolsó fillérig elitta. A kis remekmű egyébként azt a címet kapta Alojziától, hogy Férjemhez, s így szól: Sepregetek szemetet — Kibököm a szemedet. — Óriási. — De még mennyire. Nem tudom, érzi-e az első sorban, hogy Alojzia milyen drámai erővel tudta két szóban összesűríteni élete lényegét. Na, de a vers további elemzésre vár, s ezt sem hagyhatjuk az utókorra, ezért kellenek az irodalmárok is a tudományos ülésre. — Most már csak azt árulja el nekem, hogy miért csinálják ezt. — Hogyhogy miért? Maga nem hallgat rádiót, nem néz televíziót, nem olvas folyóiratokat? Ma az életműkutatás a divat. — De kinek kutatják ezeket az életműveket ilyen aprólékos részletességgel? Érdekli ez a nagyközönséget? — Ki beszél itt a nagyközönségről. Mi a kutatóknak kutatunk. Vagyis, hogy az eljövendő korok kutatói a mi kutatásainkat felhasználhassák kutatásaikhoz. Világos? — Mint a vakablak. Baloghy Zoltán ELLENŐRZÉS MAGASHÁZAKBAN Tűzzel játszó felelőtlenség Az Ingatlankezelő és Távfűtő Vállalat a tűzoltósággal közösen minden évben legalább egyszer tűzvédelmi ellenőrzést tart az öt-, illetve tízemeletes lakóházakban. Ezek jó része Kecskeméten az IKTV kezelésébe tartozik. — Ilyenkor — egyebek között — ellenőrizzük azokat a berendezéseket, amelyek tűz esetén a lakók menekülésével és a tűzoltók munkájával összefüggnek — mondta Kiss Pál hadnagy, a városi tűzoltóparancsnokság tűzmegelőzési előadója, majd hozzátette: — Az akció már-már halaszthatatlan volt, hiszen az utóbbi hónapban csak az Árpádvárosban három ilyen épületben keletkezett tűz. A menekülés útján A helyszín: Aradi vértanúk tere 3. A kiürítési terv és más, hasonló felvilágosító propagandaanyag itt-ott megtépázott, maszek-feliratos. —1 Ezekre a kiadványokra évente sok tízezer forintot költünk — tájékoztatott Sándor István, az IKTV tűzvédelmi vezetője. — Sőt, önköltségi áron adunk belőle más lakóközösségeknek is. Itt egy kis doboz — mutatta. — Olyan elmés szerkezetet rejt, ami szükség esetén a tetőre nyíló ajtókat automatikusan működteti. Ezekre félmillió forintnál többet áldoztunk. — Az üvegfedelet viszont — aminek betörésével nyílik csak az ajtó — nem győzzük cserélni — panaszkodta Van- csek Istvánná házfelügyelő, aki időközben csatlakozott hozzánk. — Pedig olvasható rajta: „Menekülési utat és füst- elvezetést biztosító ajtó- és ablaknyitó. Tűz esetén betörni.” Csakhogy éppen akkor nem nyílna az ajtó, mert ilyen módszerrel mennek ki a lakók és mások is a tetőre napozni, futkározni. Nemegyszer a kisebb gyerekek is követik a nagyobbakat. Pedig ez az épület 28 méter magas! Innen leesni... Közben kinéztünk a menekülési utat biztosító ajtón, amin rajta a figyelmeztető szöveg: „A tetökijárati ajtó kulcsa a kijárat melletti dobozban található. Igénybe venni csak TŰZ esetén szabad.” Ám nemhogy a kulcs, még a doboz sem volt a helyén ... Minden szinten kell hogy legyen száraz tűzcsapvezetéket tartalmazó szekrény. — Valamennyi ajtaja könnyen nyílik . . . — Ez előírás, éppen a gyors beavatkozás miatt, de csak a tűzoltóknak — mondta Kiss Pál. — Ám ezeket rendre kinyitják, teledobálják szeméttel, s ami csak mozdítható — ha szerszámmal is — leszerelik róla ... — Beszereznünk pedig hosszadalmas ... — tette hozzá Sándor István. — Ki vonja felelősségre a rongálókat? A kérdésre szinte egyszerre mondták a választ: Általában nem kerül elő a tettes. Már a kivitelezés sem szabályos Számos kivitelezési hibát is összeírt Kiss Pál, aki megjegyezte: — A hiánylistára olyan észrevétel is rákerült, ami már az üzembe helyezés előtt az úgynevezett kikötéses nyilatkozatok között szerepelt. De mégis megtörtént a műszaki átadás-átvétel, s azt követően már a fenntartótól tudjuk számon kérni. A következő helyszín a Széchenyi sétány 4. számú garzonház volt. Itt szintén sok a hiányosság. A szemle a legfelső szinten kezdődött. A liftben nincs egy ép felület, nemhogy a tűzmegelőzést szolgáló felvilágosító vagy tűz esetére vonatkozó teendőkről szóló cetlidarab. Mindenütt az értelmetlen rombolás nyomai. A helyzetet így magyarázza Hódi Tibor, a II. számú ház- kezelőség illetékese: — Akik ideköltöznek, maximum öt évig lakhatnak itt. Sajnos, a rendes emberek közé olyanok is kerülnek, akik tönkreteszik mások munkáját és meg sem érdemlik, hogy fedél legyen a fejük fölött. Ellopott vízcsap Közben a legfelső szintre értünk. A tetőre nyíló drótüveges ajtó gittje még meg sem száradt, de már széttört, a zár a földön hevert, az impulzusüzemű vésznyitó berendezés jó magasan, ám letépve a fedőlapja, vezetékek lógtak ki belőle. A szemétledobók bűzét fedő fém kisajtókat farostlemez-darabra cserélték, ami tűzveszélyes. Ugyanitt a vödör- és kézmosásra, esetleges tűzoltásra való vízcsapot is minduntalan leszedik. Már csak az épület körüli, vízvételre alkalmas tűzcsapokat kellett volna megtalálni. Minden irányba elindultunk, azonban jelölés hiánya miatt művészet volt csapokat találni. Még rágondolni is rossz, mi lenne, ha mindezeket tűzriadó miatt kellett volna keresni. A két helyszín megtekintése után megkérdeztem: — Mi történik a jegyzőkönyv felvétele után? — A gyorsszolgálat most is elindul a hiányosságokat pótolni, ha lesz mivel. A tapasztalat pedig az, hogy utána kezdődik elölről minden ... * Mindezek után idekívánkozik néhány kérdés: Mit ér az az előírás, amit nem' tartanak be? Az ellenőrzés kevés vagy a számon kérés? Kinek a feladata a rongálok tettenérése, büntetése? Vajon az ismétlődő tűzesetek sem elég figyelmeztetőek ahhoz, hogy valóban előírásszerűén működjenek a biztonsági berendezések, s betartsák a mindannyiunk érdekében hozott rendelkezéseket? Pulai Sára ÚSZÓKOTRÓ A TAVON « Az ország legrégibb mesterséges tavában, a Hámori-tóban az idók folyamán annyi iszap és hordalék rakódott le, hogy veszélyeztette a tó létét. Az Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság úszókotrója az idén 5-6 ezer köbméter iszapot termel ki, a további lerakódás megakadályozására pedig gátrendszert építenek. (MTI-fotó) VESZTESÉGTÉRÍTÉS A KÖLTSÉGVETÉSBŐL Gondok a műtrágyagyártásban Tárgyalások folynak a műtrágyagyártó vállalatok, a Magyar Vegyipari Egyesülés és a kormányzati szervek között a műtrágyagyártás helyzetének rendezésére. A műtrágyák előállítása ugyanis 1986 óta veszteséges, ez a tevékenység ma már egyetlen hazai gyártó számára sem kifizetődő. Az egyeztetések eddigi eredményeként a költségvetés átmenetileg, az év elejétől az újabb megállapodásokig megtéríti a nitrogénműtrágya-gyártás veszteségeit, a foszfor- és az összetett műtrágyák előállításának ráfizetéseit azonban változatlanul a vállalatoknak kell viselniük. Végleges döntés a kérdésben a közeljövőben várható. A műtrágyagyártásban kialakult gondok elemzésére a vegyipari egyesülésben tanulmány készült, amely megállapítja, hogy a hazai műtrágyaipar gazdaságossága az elmúlt években fokozatosan romlott. A világpiac konjunkturális változásai mellett ebben az is jelentős szerepet játszott, hogy miközben a termelés költségei folyamatosan emelkedtek, addig az utóbbi hét évben a műtrágyák termelői áfái — az iparban szinte egyedülállóan — gyakorlatilag nem emelkedtek, sőt a nitrogén műtrágyáké 5 százalékkal csökkent. Központi intézkedések hatására a termelési költségek az idén tovább nőttek. A műtrágyák előállításához szükséges anyagok és energiahordozók árai mára elérték a világpiaci szintet, a hazai műtrágyaárak viszont jóval elmaradnak attól. A tanulmány rámutat: ma a műtrágyák előállításával foglalkozó vállalatok gazdasági helyzetét főként az határozza meg, hogy a műtrágyagyártás veszteségeit mennyiben tudják más termékeken elért nyereségükkel ellensúlyozni. A legnagyobb termékválasztékkal rendelkező vegyipari vállalatok — mint például a Borsodi és a Tiszai Vegyi Kombinát — még kompenzálni tudják a ráfizetésüket.. Az egyoldalú termékszerkezetüeknek azonban erre nincs lehetőségük. A tanulmány szerint döntően ez a folyamat vezetett el oda, hogy a Péti Nitrogénmüvek veszteségessé vált, s emiatt egyre nehezebb a Peremartoni Vegyipari Vállalat gazdasági helyzete is. A műtrágyagyártók helyzetét kedvezőtlenül befolyásolja az is, hogy a mezőgazdaság — hatóanyagra átszámítva — a gazdasági szabályozók hatására, még a forint legutóbbi, 6 százalékos leértékelése ellenére is olcsóbban jut hozzá konvertibilis importból a szusz- penziós műtrágyák alapanyagához, a monoammonfoszfáthoz, mint annak hazai versenytársához, az első osztályú szuperfoszfáthoz. A monoammonfoszfát-behozatal hatóanyagban számítva — ennek következtében az 1981. évi 9 ezer tonnáról az idén várhatóan 130 ezer tonnára emelkedik, ami mintegy 63 millió dolláros kiadást jelent. A hazai piac beszűkülése miatt valamennyi gyártó kénytelen csökkenteni foszfortartalmú műtrágyáinak .előállítását. Legnagyobb mértékű a kapacitáskihasználatlanság a Peremartoni Vegyipari Vállalatnál, ahol az év első felében csak fele annyi szuperfoszfátot termeltek, mint amennyit egyébként tudnának.
