Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-21 / 173. szám

1988, július 21. • PETŐFI NÉPE • 3 EGY MAGYAR INTÉZMÉNY BÉCSBEN „Fogékonyságot teremtünk a gazdasági kapcsolatokhoz is” • A Collegium Hungaricum épülete Becsben, a Duna-csatorna partján. MEGELŐZNI ÉS SZÚRNI! Szervezett védekezés az AIDS ellen Többen lesznek lassan a magyarok Bécsben, mint a helybeliek — hallottam a minap valakitől. Túlzó persze a meg­állapítás. A Mariahilfer Strassén szer­zett benyomásokon alapul. Az viszont kétségtelen: a keleti szomszéd, Ma­gyarország érzékelhetően jelen van az osztrák fővárosban. S nem csupán a bevásárlóturizmus szintjén. A Bács-Kiskun megyét bemutató ta­vaszi rendezvénysorozat bizonyította, hogy érdeklődés tapasztalható irán­tunk a kulturális és az üzleti élet terüle­tén egyaránt. A bemutatkozásnak a Collegium Hungaricum adott otthont. A magyar jelenlétről, a jószomszédi kapcsolatokban rejlő lehetőségekről beszélgettünk az intézmény igazgatójá­val, Grossmann Ferenccel: — Több területen párhuzamosan vé­gezzük munkánkat. A nagykövetség kulturális osztályaként a Collegium Hungaricum diplomáciai feladatokat lát el. Emellett fontos tennivalónk, hogy ösztönözzük, katalizáljuk a tudomá­nyos kapcsolatokat. Tizenkét ösztöndí­jas lakik állandóan itt nálunk. Ami pe­dig a legtöbb energiánkat köti le: a ma­gyar szellemi élet képviselete, bemutatá­sa Ausztriában. Ez szerteágazó tevé­kenység, hiszen a helyi körülmények is­meretében kell elérhetővé tennünk az itt élők számára a magyar kultúra értékeit. — Tapasztalata szerint, milyen• az osztrák emberek képe hazánkról? — Sokat tudnak az itteniek Magyar- országról. A történelmi múltból faka­dóan pozitív a beállítottság, a nálunk meglévő kuruc—labanc gondolkodás ismeretlen. Ám a hidegháború, az ötve­nes évek életidegen gyakorlata eltúlzot- tan csapódott le. Az iskolákban is ke­veset hallanak a gyerekek a mai Ma­gyarországról. Az egyik feladatunk, amin épp most dolgozunk, hogy a tan­könyvekbe minél több hiteles informá­ció kerüljön be rólunk. Célunk, hogy torzításoktól mentesen mutassuk be a magyar nemzeti vonásokat, a másik oldalról pedig európaiságunkat. — Milyen módszerekkel? — Az egyik jelszavunk: Drang nach Westen, azaz terjeszkedés nyugat felé. Igyekszünk eljutni az ország olyan ré­szeire is, ahol keveset tudnak rólunk. Ausztriában is szinte minden a fővá­rosra koncentrálódik. Megpróbálunk túllépni Bécsen, s abban is új vágányt nyitunk, hogy nemcsak Budapestet népszerűsítjük, hanem önállóan az or­szág más tájegységeit is. — Aktuális kérdés napjainkban: mit tehet egy kulturális intézmény a gazda­sági kapcsolatokért? Stuart Holmesnak egyetlen öltö­zet ruhája van, minden személyes ingósága elfér egy műanyag sza­tyorban. Bár Anglia egyik legismer­tebb figurája, éjszakáit közparkok műanyag szeméttárolóiban tölti — sorsával példázva, hogy a niko­tin elleni harc nemes, de nem kis megpróbáltatásokkal járó küldetés. A 41 éves műszaki rajzoló 1983 karácsonyát egy bárban töltve döb­bent rá, hogy a dohányfüst csípi a szemét. E felismerés hatására kam­pányt indított a nikotin ellen. Ösz- szes spórolt pénzét hirdetésekre költötte, majd állását feladva, laká­sától kényszerűen megválva, min­den percét annak szentelte, hogy a dohányzás ártalmasságáról meg­győzze embertársait. Viharvert kerékpárjával nyolc­méteres feliratot vontat, ezzel a szö­veggel: „A dohányzás hetente két­ezer embert öl meg Nagy-Brittaniá- ban”. Évről évre elkerekezik Shef- fieldbe, a pipaszívók versenyére, amelyet a BBC is közvetít. Az ope­ratőrök jól ismerik, s még jobban rettegnek tőle: a legváratlanabb pil­lanatokban bukkan fel a háttérben, és dohányzásellenes feliratokat len­get, éppúgy, mint sportversenyeken és egyéb, televízióban közvetített rendezvényeken. A tevékenységéről szóló újságcikk-kivágások vaskos gyűjteménye és képernyős „szerep­lései” mellett egyéb sikereket is el­könyvelhet: például Liverpool és Manchester városatyáit rábeszélte, hogy az autóbuszok oldalán díszel­gő cigarettareklámokat három hó­napra dohányzás elleni feliratokkal cseréljék fel. . Más városokban kevésbé volt si­keres. Egy kongresszusra Glasgow- ba érkező üzletembereket öles fel­irattal fogadott: „Üdvözöljük Glas- gowban, a tüdőrák nemzetközi fő­városában”. A köszöntő miatt két — Tíz-tizenöt éve az volt a jellemző, hogy a kultúrát teljesen elválasztottuk az üzlettől. Mindent ingyen adtunk, pontosabban állami finanszírozással. Pedig a partner nem kívánja ezt. Haj­landó ő is költeni egy-egy rendezvény­re, ha fantáziát lát benne. Ez már ön­magában biztosíték a színvonalra, és arra is, hogy valóságos szükségletre re­agálunk. Az a véleményem, hogy kul­túra nélkül egy gazdaság nem lehet egészséges, mert nem tudja fejlődésé­nek feltételrendszerét megteremteni. Viszont az is igaz: jól működő gazda­ság nélkül a kultúra nehéz helyzetben van. — Az otthoni gazdasági gondokat önök is érzik? — A költségvetés csökkentése érin­tette a mi intézményünket is, ezért új formákkal próbálkozunk. Könnyítené a munkánkat az otthoni nagyobb szer­vezési mozgékonyság. Ha létrejönné­nek olyan kis szervezetek, melyek hétre rács mögé dugták. Ugyaneny- nyit kapott Sheífieldben is, ahol a város vezetőit nemes egyszerűség­gel „nyavalyás képmutatóknak" minősítette, mivel egyik kezükkel a szívbetegségek elleni harcot pénze­lik, a másikkal ugyanakkor teret adnak a dohányféleségek reklámo­zásának. Holmes Londonban napi 12 órát „dolgozik”. A gyanútlan járókelők­nek dohányzásellenes rigmusokat mondogat, jelszavakat ordít vagy éppen csak fülükbe suttogja a ciga­retta élvezetének veszélyeit. Mind­ezt szakadó esőben is a szabad ég alatt — nem is büdös, füstös helyi­ségben. Nem kevesebbel, mint előre kitervelt gyilkossággal vádol min­den dohányáru-forgalmazó és -rek­lámozó céget. Az egyház ellen egyetlen kifogása, hogy papjai nem imádkoznak eleget a dohányosok lelki üdvéért, a leszokni szándéko­zók lelkierejéért. Három pontból álló programja egyértelmű és határozott: először is be kell tiltani a dohányáruk reklá­mozását. A következő lépés: a füs­tölnivalókat csak patikák árusít­hatják. Végül: ilyen termékeket — hiszen mérgezők — a gyógyszertá­rak is csak receptre adhatnak ki. Kampánya szerény sikerei ellené­re nem sok jót hozott, ami a magán­életét illeti — ismerte el a minap Holmes, aki soha nem nősült meg. Lehet, a hölgyek nem találják túl vonzó kilátásnak, hogy éjszakáikat egy szemetesládában töltsék — fűz­te hozzá. Erőfeszítéseinek tudható-e be, vagy sem, tény, hogy Nagy-Britta- niában évről évre csökken a do­hányfogyasztás. Ám az is igaz, hogy a dohányzó nők száma az idén soha nem látott rekordmagas­ságot ért el. Ambrus István (MTI-Panoráma) könnyen át tudnák fordítani a hazai kínálatot az itteni keresletre. Méghoz­zá nem feltétlenül Budapesten, köz­ponti csatornákon keresztül. Itt a vi­dékre is gondolok. Egyébként, a gazda­sági vonatkozásokra visszatérve, mé­lyen meg vagyok győződve arról, hogy ha jól képviseljük a magyar kultúrát, ezzel készséget, fogékonyságot terem­tünk a gazdasági kapcsolatokhoz is. Milyen eseményekre készül a Col­legium Hungaricum? — A nyár közepén rendezik meg az alsó-ausztriai Duna-fesztivált. Erre ka­talizáljuk, szervezzük a magyar részvé­telt. Ősszel pedig jelentős tudományos rendezvényre kerül sor Salzburgban. A monarchia felbomlásának 70. évfor­dulója ad alkalmat egy tudományos konferencia szervezésére, melyen a szakemberek szót ejthetnek a közös múltról, s az utódállamok létrejöttének napjainkig ható körülményeiről. Lovas Dániel Magyar részvétel az Euréka- programban A szocialista országok vállalatai közül eddig egyetlen intézmény, a Magyar Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Légkörfizikai Intézete kapott megbízást a franci­ák által kezdeményezett közös nyugat-európai technológiafejlesz­tési vállalkozásban, az Euréka- programban. Tavaly ősszel az Eurékában részt vevők Madridban hoztak döntést arról, hogy EGK-n kívüli országok, illetve vállalatok csak a programba már bekapcsolódott három vállalat ajánlásával vehet­nek részt az együttműködésben, — s ezt most a budapesti intézet elérte. Szakembereik három kuta­tási-fejlesztési programban vesz­nek majd részt: Az Eurotrac nevű környezetvédelmi együttműködés­ben, ahol jelenleg összesen 16 té­mában folynak előzetes kutatások, s közülük kettőbe bekapcsolódnak a magyarok is, továbbá a TOR nevű ózonréteg-kutatási és a Bio- tex-programban, az utóbbi a bio­szféra és a légkör kapcsolatát vizs­gálja. Az intézeten kívül ipari üzemek is keresik az együttműködést, az Eurékába való bekapcsolódás le­hetőségét, s erőfeszítéseket tesznek támogatók szerzésére, felhasznál­va kooperációs kapcsolataikat, ve­gyes vállalati együttműködéseiket. A hazánk és a EGK közötti megál­lapodás tovább oldhatja majd a kötöttségeket, és előmozdíthatja a magyar iparvállalatok ez irányú törekvéseit. Az AIDS-járvány világméretű terje­dése tovább tart, s változatlanul a felvi­lágosítással elősegített megelőzés, illet­ve a szűrés az egészségügyi hatóságok legfőbb eszköze a kór megfékezésében. Mivel az utóbbi időben a terápiás ered­mények is javulást mutatnak, azaz ma már nem olyan küátástalan a fertőzöt­tek sorsa, mint akár egy évvel ezelőtt is volt, ezért az esetleges fertőzöttnek is, elsődleges érdeke, hogy mihamarabb fény derüljön állapotára. A hazai AIDS-helyzetről kértünk tájékoztatást dr. Vass Ádámtól, a Szociális és Egész­ségügyi Minisztérium közegészségügyi és járványügyi osztályának vezetőjétől. — Országszerte megtettük mindazo­kat az intézkedéseket, amelyek a nem­zetközi gyakorlatban eredményesnek bizonyultak. Kivontuk a használatból mindazokat a vérkészítményeket, ame­lyek vírusmentességét a gyártó nem sza­vatolja, elrendeltük az átömlesztésre le­vett vérek AIDS-vizsgálatát. Már 1986 első felében kialakították a szűrővizs­gálati hálózatot, amelyben a vérellátó szolgálatok, a bőr- és nemibeteggondo- zók, a köjálok laboratóriumai vesznek részt, így az ország minden megyéjében mód van arra, hogy a lakosok önként megvizsgáltathassák magukat. — Megteremtettük az AIDS-fertő- zöttek gondozásának feltételeit is. Szakorvosok kísérik figyelemmel a fer­tőzöttek egészségi állapotát, rendszere­sen újra megvizsgálják őket, s ha szük­séges, gyógykezeléssel akadályozzák, illetve késleltetik a betegség és szövőd­ményeinek kifejlődését. Tanácsolják nekik: milyen életmódot folytassanak, hogyan kíméljék meg családjukat, em­bertársaikat a fertőzéstől. Az orvosok, az egészségügyi szakdolgozók igyekez­nek meggyőzni gondozottaikat: mond­ják el szexuális partnereiknek, hogy fertőzöttek, és óvszer használatával akadályozzák meg a vírus terjedését. A fertőzöttektől nem lehet azt kívánni, hogy elzárkózzanak embertársaiktól, ne folytassák szexuális kapcsolataikat. — A világon csaknem 15 millió em­ber hordozza az AIDS-vírust, mind- annyiukat nem izolálhatják. Embersé­gükre, felelősségtudatukra apellálunk: senkit ne fertőzzenek meg! Régmúlt időkben három település versengett egymással: a jobbágyok lak­ta Pórdömölk, az evangélikus Nemes- dömölk és a katolikus búcsújáróhely, Kis-Czell. Valószínűleg az első volt a legrégibb, 1252-ben már említik egy birtokper kapcsán, de számos lokálpat­rióta esküszik rá, hogy Vak Béla király alapította 1131—1141 között. Nemes- dömölkről viszont „csak” 1410-ben esik először szó, akkor is Kisdömölk (pontosan: Kysdemelk) néven. Kis- Czell pedig egészen „fiatal”, múltját a XVIII. századra vezeti vissza. Akkor -— legalábbis a korhoz mérten — gyor­san követték egymást a település életét befolyásoló események: a „csodatévő” Mária-szoborhoz (amelyet a török elől a Pozsony melletti Dénesdre menekí­tettek, s azóta is ott tisztelik a hívők) tömegesen zarándokoltak magyar és osztrák földről egyaránt. II. József az 1780-as években betiltotta a búcsújá­rást és elűzte a bencés szerzeteseket, ám ugyanazokban az években községi ran­got nyert Kis-Czell, 1790-ben pedig mezővárossá nyilvánították. így aztán aligha csodálható, hogy a celliek — és 1907 óta a celldömölkiek, mert ekkor egyesítették a három hely­séget — a maguk szülő- és lakóhelyét rendületlenül városnak mondták. Jól­lehet csak nagyközség volt az, s a csá­szári és királyi sóhivatalon kívül sokáig nem is volt jelentősebb intézménye. Feljegyezték viszont 1869-ben, hogy a férfilakosságnak 84,8 százaléka tudott ími-olvasni, messze felülmúlta mind az országos, mind a megyei átlagot. Ipar ígértek a cellieknek — egykorú források szerint többször is. Ám mind­ez puszta ígéret maradt, bár a század- forduló előtt három bank is alakult, mindegyik azzal a célzattal, hogy ipart hoz a községnek. De a tőkések meg­gondolták magukat: Szombathelyen, Pápán, sőt még a közeli, ugyancsak rivalizáló községben, Sárváron is alapí­tottak gyárat, csak éppen Cellben nem. Fordulatot a vasút hozott. 1871. ok­tóber elsején pöfögött be az első gpz- mozdony a celli állomásra, s attól kezd­ve a három, majd eggyé lett település életét ez határozta meg. Mind a mai napig, hiszen jelenleg ötezer dolgozó közül több mint kétezer a vasutasok száma. — Az orvostudomány még mindig nem fedezte fel a betegség ellenszerét, kórokozójáról, terjedésének módjáról azonban sok ismeret gyűlt össze az utóbbi 7-8 évben. A világ százezer AIDS-betegének vizsgálata során azt tapasztalták, hogy a vírus főleg a vér­rel, a spermával és a hüvelyváladékkal jut át az egyik ember szervezetéből a másikba. A betegek 80-90 százaléka szexuális kapcsolat közben fertőző­dött. Kisebb hányadának a szervezeté­be a kábítószerek beadásához használt közös fecskendővel vagy nem megfele­lően sterilizált orvosi eszközzel, illetve az átömlesztett vérrel jutott a vírus. A fertőzött ember testváladékaiban: a nyálban, a könnyben, a gerincvelő­folyadékban is kimutatták az AIDS- vírust. A járványügyi vizsgálatok ta­pasztalatai szerint azonban ezeknek még nem volt szerepük a betegség terje­désében. — Az anyatejjel viszont terjedhet a fertőzés, bár ezt csupán néhány esetben bizonyították. Ennek ellenére orszá­gunkban az egészségügyi szervek gon­doskodtak arról, hogy megvédjék az AIDS-től azokat a csecsemőket, akiket idegen anya tejével táplálnak. A védő­nők egyébként külön is felhívják az anyák figyelmét: az anyatejet tartalma­zó üvegeket tartsák legalább 30 percen át forraltvíz-fürdőben. A szervezetből kikerült kórokozó ugyanis a hő hatásá­ra ennyi idő alatt elpusztul. Óvintézke­désként szükséges az orvosi eszközök, a fodrászatokban a borotválásához, manikűrözéshez, pedikürözéshez hasz­nált eszközök megfelelő fertőtlenítése is. A közhiedelemmel ellentétben a kéz­fogás, a fürdővíz, az élelmiszer, a szú­nyogcsípés nem közvetíti az AIDS kór­okozóját. A fertőzöttek közvetlen kör­nyezetében élő személyek sem veszé­lyeztetettebbek. mint mások. — Országunkban ez ideig 154 sze­mélynél észleltek AIDS-fertőzöttséget. Ezek többsége a fővárosban él, főleg szexuális kapcsolat során fertőződött. Számuk az utóbbi időben nem növeke­dett, ez azonban nem jelenti azt, hogy a vírus terjedése lelassult. Nyugat- Európa országaiban is néhány évig alig-alig, aztán hirtelen emelkedett a Elsősorban a vasút döntötte el azt is, hogy — ismét több versengő közül — Celldömölk legyen a járási székhely. Az is maradt mindvégig, amíg meg nem szűntek a járások. Időközben— 1979. január elsejétől — városi rangra emel­kedett. Vagyis mondjuk úgy: vissza­kapta városi rangját, immár hivatalo­san is. A járás megszűnésével elvitték a városból a bíróságot, ügyészséget és még néhány hivatalt — viszont meg­maradt a tanács egyes hatásköreiben néhány környékbeli község. A városiasodással együtt járt az ipa­rosodás és a lakótelep-építés. Nem mindenki örült a lakótelepek építésé­nek. Igaz, a lakosság szaporodásával és a vasút, meg az üzemek munkaerő­szükségletének növekedésével mind több lakásra lett szükség, ám sokan tartottak attól, hogy a betontömbök elcsúfítják a város hagyományos (de inkább falusias) arculatát. Azóta — a negyedik ötéves terv kezdete, 1970 óta — mintegy kétezer lakás épült fel, és további háromszáz lesz készen 1990-ig. Hozzá új művelődési központ, könyv­tár és igazán városhoz méltó ABC- áruház. A régi falvak maradványai — kinek örömére, kinek nosztalgikus bá­natára — hátrább húzódtak. S hogy igazán város lett Celldömölk, annak számos bizonyítéka van. Van fertőzés görbéje. A hazai szakemberek feltételezik tehát, hogy Magyarorszá­gon is ennél több a fertőzött, de hogy mennyivel, azt nem lehet tudni. Áz utóbbi időben több mint 20 ezer elítél­tet vizsgáltak meg, s közülük egy sem bizonyult fertőzöttnek, 1986 óta több mint 1 millió 400 ezer vért szűrtek meg, és csak 8 volt AIDS-fertözött. — Jelenleg bármelyik magyar állam­polgár kérheti az AIDS- szűrővizsgála­tot, a nevét sem kell, hogy megmondja, a köjálok laboratóriumaiban vagy a nemibeteg-gondozókban ellenőrzik: nem fertőzött-e. Ki-ki igényelheti ezt a vizsgálatot, de nem köteles elvégeztet­ni. A Szociális és Egészségügyi Minisz­térium nemrég megjelent rendelete a kötelező szűrést csak a különösen ve­szélyeztetettek számára írja elő. — Miért nem az egész lakosságot vetik alá az AIDS-szűrésnek? Hosszas szakmai megfontolás után adta ki a szociális és egészségügyi miniszter azt a rendeletet, amely szabályozza az egészségügyi intézményeknek, és az érintett állampolgároknak az AIDS- szel kapcsolatos kötelezettségeit. Jelen­leg nem tartjuk indokoltnak az egész lakosság szűrését. Sehol a világon nem teszik ezt. A járványtani vizsgálatok eredményeit, az AIDS magyarországi terjedésének mértékét figyelembe véve úgy szól a rendelet, hogy a nemibete­gek, e betegségre gyanúsak, az AIDS vírusával fertőzött személyek szexuális partnerei, a fertőzött gyanúsak, az üz­letszerű kéjelgés miatt büntető eljárás alatt állók, az elítéltek, a kábítószert vénájukba fecskendszők kötelesek alá­vetni magukat az AIDS-szűrővizsgá- latnak. — Vagyis az egészségügyi kormány­zat úgy ítélte meg, hogy jelenleg első­sorban a veszélyeztetetteket kell ellen­őrizni, mivel körükben lehetnek esetleg fertőzöttek. Ugyanakkor a népesség többi tagjának is lehetővé teszik ezt a vizsgálatot. Ez az egyik módja annak, hogy társadalmunk védje önmagát e veszedelmes kór ellen, anélkül, hogy valakit hátrányosan megkülönböztet­ne. Úgy véljük: az AIDS elleni védeke­zés közben nem lehet diszkriminációt alkalmazni senkivel szemben. Ezt a vé­leményünket kifejezésre juttattuk az AIDS-szel foglalkozó nemzetközi kon­ferenciákon, amelyeken részt veszünk, tájékozódunk az AIDS-kutatások leg­újabb eredményeiről és tapasztalatot szerzünk a hatékony védekezéshez, (MTI-Press) " M. E. 140 ágyas kórháza, új gyógyszertára, gimnáziuma és több oktató szakmun­kásképző iskolája, amihez most új épül. Ä városiasodást mutatja, hogy 20 kilométer gázvezeték épült lakossági hozzájárulásból, s már a lakások 60 százalékában van vezetékes gáz. S ta­lán azért is egyre jobban hasonlít más városokhoz, mert csökken a munka­erő-szükséglet, s vannak, akik munkát keresnek, bár még csak huszonegyné- hányan. Régi hagyomány az idegenforgalom. Legalábbis a celldömölkiek 1831. má­jus 25-ére vezetik vissza kezdeteit, ek­kor mondta ki itt öt vármegye rendi gyűlése a Balatonfüredi Nemzeti Szín­ház megépítését elrendelő határozatát. Három napig játszott akkor a város­ban a magyar nyelvű társulat — s en­nek emlékére rendezik meg minden év májusában — a kemenesaljai napokat, amire sok vendéget hívnak-várnak- köszöntenek hazai tájakról és külföld­ről. Amihez nem csekély vonzerő a köze­li Sághegy. Sok celldömölki lakosnak van ott hétvégi háza (ami inkább amo­lyan családi borpince). S mert azt alig­ha lehet kihagyni egy celldömölki útból — talán azért is jó, ha vasúton látogat­juk meg a fejlődő Celldömölköt... V. E. Megszállottan — a dohányzás ellen HAZAI TÁJAKON A városiasodó Celldömölk • A Mikes úti lakótelep részlete, Tóth Júlia Játszóplasztika című szobrával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom