Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-19 / 171. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. július 19. KOLLÉGIUMOK ÉS IDEGENFORGALOM Van-e olcsó szállás? Távol álljon tőlem, hogy bárkit elriasszak attól, hogy Kecskemét vendégszeretetét élvezze. Tudom: az idegen- forgalom, a turizmus jótékony hatással van minden település fejlődésére. Minél többet költ az idegen, annál jobb. Ám akinek a pénztárcája laposabb, az is szívesen látott vendég kell, hogy legyen. Ez utóbbi kategóriába tartozik a legtöbb diák is. Nem panaszkodhatunk, ilyenkor nyáron az ország minden tájáról (sőt határainkon túlról is) szép számmal érkeznek építőtáborokba, csereüdültetésre vagy csak úgy, kerékpáron, gyalog, vonattal vagy busz- szal. S reménykednek: találnak szállást olcsón, kényelmeset. Valóban találnak? Az elmúlt két évben diákhotelként üzemelt a Berkes Ferenc Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola kollégiuma. Bárki, aki diákigazolványnyal rendelkezett, olcsó szálláshoz juthatott itt, akár előzetes bejelentkezés nélkül is. Jól járt tehát mindenki, hiszen a diákotthon bevétele így körülbelül 300 ezer forinttal gyarapodott. Az idén azonban tanulók helyett építőmunkások birtokolják a „Berkest”: korszerűsítik, felújítják az épületet. Hova mehet akkor a diák? A megyeszékhely Táncsics Mihály Középiskolai Kollégiumában előzetesen bejelentett csoportok vannak ugyan, de a kihasználtság korántsem teljes. Előfordul, hogy a kétszázhetven férőhelyes szállóban harminc-negyvenen laknak. Mégsem javaslom, hogy váratlanul toppanjon be bárki, mivel technikai akadályok miatt nem tudnak nyári diákszállóvá berendezkedni. Az Egészségügyi Szakközép- és Szakiskola kollégiumában jelenleg nyolc főiskolás válogathat kétszáz üres ágy közül. Augusztusban lesz, hogy öt- venen is igénybe veszik egyidejűleg, ám a többi férőhelyre nincs igény — mondják. A Bányai Júlia Középiskolás Leány- kollégium csaknem üres. Egyéni jelentkezőket is várnak. Szállásdíjuk 138 forint éjszakánként. A Ságvári Endre Fiúkollégiumot egész nyárra benépesítik a Kecskeméti Konzervgyár építőtáborosai, a Zománcművészeti Alkotótábor művészei, a csereüdültetések résztvevői. Egyéni vendégek itt ne is próbálkozzanak. Az ifjúsági és diákutazási iroda, az Express, csak a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola kollégiumával tart fenn szerződéses kapcsolatot, ahol külföldi csoportokat szállásolnak el. A szálláskeresőknek a kemping faházait ajánlják, mint legolcsóbb szálláslehetőséget: 500 forint naponta, négy személynek. S ezzel vége is a lehetőségek sorának, legalábbis a megyeszékhelyen. Mire számítsanak a Bács -1 Kiskun más részeire utazók? Tiszabögön kap,hí itnak olcsó szállást, Baján felújítás al att áll a Kenyeres Júlia Leánykollégium , ahol a 18-20 férőhelyes szobák egyéb ként sem nyújtanának ideális körül,mi ínyeket. A Hermán Ottó Fiúkollégiui n 50-70 forintos szállásdíjai szerények i tgyan a Sugovi- ca-parti városban, ám a technikai berendezkedés itt sem fe le. 1 meg az idegen- forgalom követelmé ny einek. Egyébként is egész nyárra telt ház van már. Kiskunhalason úgy ancssak fiatalítják a középiskolai diákotthont, aki azonban a Bajza utcai t ilt alános iskolai diákotthonnál próbálkoz ik, kaphat helyet: 115 forint szállás-, p lusz 40 forintos mosatási díj ellenében I. Mindent összevetve ntm nehéz kiszámolni: egy hét megyén k legtöbb „olcsó” szálláshelyén — ha ugyan van hely — csaknem ezer forint. S hol van még az ellátás, múzeumi és s trandbelé- pők költsége. Ha mindezt ös szevetjük például egy görögországi, első osztályú tengerparti kempingárral , ~<Liol már száz forintért (igaz, valutái )a n) kaphatunk helyet, elégedetten nyugtázhatjuk: versenyképesek vagyunk — legalábbis az árakat tekintve. <G. T. T. FILMJEGYZET A taxisofőr Martin Scorsese két filmjével is találkozhatunk a mozik nyári műsorán: a közelmúltban vetítették a Lidérces órák című, 1978-ban készült szabálytalan krimijét, s most kerül Magyarországon először közönség elé a tizenkét éve készült, A taxisofőr című produkció. Ismét egy alkalom, amikor el lehet meditálni, hogy kiállta-e az egykori siker az idő próbáját, sikerült-e megőriznie aktualitását. Filmkultúránk hiánypótló darabjára vagy csak egy alaposan megkésett szenzációra ülhetünk-e be a moziba? Nem könnyű persze elfogulatlannak lenni, mert A taxisofőrt már jóval azelőtt kikiáltották klasszikusnak, mielőtt híre Magyarországra érkezhetett volna. Józan tépelődésre a vetítésen már amúgy sincs idő, a képkockák már az első percekben kíméletlenül hatni kezdenek. Azzal együtt is, hogy fölvetett kérdései — szó, ami szó — ismerősek, s problémái azokhoz a mindenkori divatos aktualitásokhoz is kapcsolódnak, melyek ennyi idő után nem kis részben elévülnek, érdeklődésünkön kívül esnek. E kérdések felvetésének módja, az előadásmód ereje és lendülete azonban a mai nézőre is csorbítatlanul képes hatni. New York sok rendező számára jelentett már hosszú távon is kiváló inspirációt. Hogy a metropolisz levegőjében mennyi elfojtott feszültség, erőszak vibrál, arról a mai amerikai filmművészet kiemelkedő, de igen eltérő alkatú egyéniségei — többek között Cassavetes, Woody Allen, Lucas, Coppola és Scorsese — már csak remekművekben is sokat meséltek. A hangulat vegyülé- ke ezúttal annyira jellegzetes, hogy akár nevének feltüntetése nélkül is ráismerhetnénk A dühöngő bika és a Lidérces órák rendezőjére. Pedig az adalékok így együtt ugyancsak szokatlanul hatnak: Scorsese franciás filmnyelven, westernhőssel és popdinamizmussal adja elő patetikus balladai történetét. A rendező és forgatókönyvírója nem is csinált belőle titkot, hogy sokat hasznosított az európai filmiskola eredményeiből, pontosabban a francia új hullám felfedezéseiből: Truffaut, Godard, az iskolákon kívüli Bresson és persze a francia egzisztencialista irodalom szinte áttétel nélkül hagyta ezen a művükön is a lenyomatát. A kezdő képsorokból megtudunk szinte minden fontos információt. Az éjszakai város utcáin felbukkanó, hatalmas, sárga taxi — Spielberg filmtörténeti kamionjához hasonlóan —- szinte önálló személyiséggel rendelkező lényként mutatkozik be s tűnik el rövid idő után a gomolygó füstfelhőben. Az esőtől vizes taxiablak, a hatalmas kirakatfelületek fényvisszaverő játékai és a visszapillantó tükörben feltűnő különös, szuggesztív szempár látványa máris meghatározzák az atmoszférát. A lassított tempóban, patetikus méltósággal hömpölygő képek „vezetik fel” a? ismerős; egzisztencialista érzésvilágot. A film eseménysora egy mindennapi, de rendhagyóan végződő szerelmi balladáról tudósít. A huszonéves, vidé- kisége komplexusaitól is szenvedő srác: a taxisofőr egyes szám első szeiraé lyben éli, s mintegy kommentálja is téletét. A különleges eseményekben bővelkedő, de csak némi fásultsággal elvis .élhető éjszakai élet nem mindennapi tűrhet jelent a minden éjszakáját munkáiban töltő Travisnak. Tompultságából, veszélyes közönyéből első, taxiból felfedezett szerelme zökkenti ki. Az elejgá ns, művelt, egy elnökjelölt kampányirot Iájában dolgozó Betsy azonban egy „ro á- sik” New Yorkban él, Travis előtt á \t- léphetetlen társadalmi távolságo k emelkednek. A Robert de Niro alakítá v- sában megismert fiú eljut ugyan az elsi ő randevúig, de jóformán, csak azérf., hogy a megismerkedést annál nagy ob ib csalódás kövesse. Reménytelenségét,. kétségbeesését lázadássá fűti: fegyvereket vásárol, hogy valami látványos akcióval merényletté változtassa sértettségét. Végül is Besty főnöke, a demagóg elnökjelölt likvidálása mellett dönt... A banális történet persze önmagában szerelmi romantikájával együtt is érdektelen maradna, de még a magányos, igazságosztó hős kalandjai is kevésnek bizonyulnának ahhoz, hogy megdobogtassák egy átlagos mai mozinéző szívét. S mert a film mégis, tagadhatatlanul hat, izgalmának eredetét alighanem másban kell keresnünk. Például abban az érzékletesen megteremtett atmoszférában, melyben a főszereplővel együtt lépésről lépésre haladva egy idő után eljutunk oda, ahol minden kiszámíthatatlanná, ellenőrizhetetlenné, a legmaibb módon abszurddá válik, vagyis bármi megtörténhet. Károlyi Júlia PAPP ZOLTÁN XLII. A buszon A pilóta még pörgeti a farmotort. Pilkauf még a megállóban. Hétfő reggel, öt óra ötvenkilenc perc. Pontban hatkor indul a busz. Magdalénán mell- és vállrészénél diszkréten azsúrozott rózsaszín egy- beruha. Binyecz visszaint neki. Viszlát, szívem, Magdaléna. Szép volt ez a két és fél nap. Nagy- jából-egészéből ilyennek képzelte annakelótte. De azért visszaindulni se rossz. Néhány óra és szülővárosába érkezik. Délben átbumlizik a Vörös Bástyához. Megmutatja magát. Aztán irány haza. Estére a Jegesben lesz mit regélni a haveroknak. Pilkauf— és a család többi nőtagja — kissé csalódottan konstatálta a prolongálódott eredményű leánykérést. — Kifejezetten édesapád akarta így — magyarázkodott Binyecz. — Én a magam részéről mindent bedobtam. .. De hát te nálamnál sokkal jobban ismered az öreget... Tudhatod, milyen óvatos duhaj... Azt akarja, várjunk még legalább egy évet.. .Binyecz elhallgat. Nyel. — Ha nem is mondta ezt ki így egészen pontosan, de körülbelül ilyesmire gondolt... Esetleg majd puhatolózz te is nála. Jó?... Viszlát, szívem, Magdaléna. Másnaponként írok neked. Remélem. azonnal válaszolsz. S mihelyst szabaddá tudom tenni magam, jövök újra. S az is jó lenne, ha te is átruccanhatnál hozzám valamelyik hétvégén. Újra együtt lehetnénk. A régi helyeken. Irtó klassz lenne. Irtóra!... Binyecz eléggé hátul kapott helyet. Ráadásul megint át kell majd szállnia Kecelen egy másik járatra. Mindez azonban egyáltalán nem zavarja. Fél ötkor kelt. Derékig megmosdott hideg vízben. Aztán alaposan bekajált. Hideg sülteket, felvágottat, füstölt sonkát, félzsíros svábsajtot, savanyúsággal. A bor ezúttal is ott állt az asztalon, porcelánkancsóban. Bevágott vagy fél litert. A rizling is tovább lendített hangulatán. Viszlát, szívem, Magdaléna. Holnap megtartják majd iskoládban — első munkahelyeden — az úgynevezett tantestületi alakuló értekezletet. Új kartársnőként bemutatnak. Bizonyára mindjárt osztályfőnöknek is megtesznek egy munkában megfáradt kartársnő helyett, aki sokat betegeskedik. Különben is most válik tőle a férje. Ha szorgoskodsz — s miért ne szorgoskodnál? —, rövidesen úttörőcsapat-vezető leszel. Majd szakköröket mozgatsz, megszervezed az iskolai színjátszó és oéptánc- csoportot... Csapódik az ajtó. A pilóta gázt ad. Mire a busz a következő pillanatban . . . Pilkauf lassan, fokozatosan kiúszik a képből. Még ott áll mindig a megállóban. Erőteljesen integet. Binyecz afféle egyszerreszubjektívféligtárgyi- lagos-pillantást vet rá. Mióta itthon van, magára szedett néhány kilót. Álla alatt tokácska. Kipárnásodott arcocskája házi sütésű kalácsok emlékét idézi. Ö Pilkauf, Pilkauf! Binyecz még egyszer odainteget a házaknak, gömbakácoknak, a gondozott előkerti ágyúsokban virgonckodó kardvirágoknak. De még a muskátliknak és a dáliáknak is. A busz most épp a PUkauf-kúria fiatalokról - fiataloknak NEMZETKÖZI ÉPÍTŐTÁBOR VASKÜTON ÉS NAGYKŐRÖSÖN Kubai, vietnami és jugoszláv fiatalok közt Különleges varázsa van idegen országban a termelés folyamatában részt venni. Hát még ha kontinensnyi a távolság a haza és az adott ország közt. Kuba és Vietnam tőlünk körülbelül egyforma távolságra van — csak éppen ellenkező irányban. Most Magyarországon, a vaskúti kukoricamezőn találkoztak egymással a két nép fiai, lányai . .. Összehozta őket a közös egyetemi sors, és az építőtábor. Negyven vietnami és húsz kubai fiatal hajlong naphosszat a kukoricásban. Őket kerestem fel a napokban egy kis beszélgetésre. Az aláfestő zenét Dinnyés József ismert énekes adta találkozásunkkor, éppen aktuális politikai dalokat játszott az esti tábortűznél. Különösen a kubaiak élvezték a zenét, táncra perdültek, énekeltek. Mint másnap a földeken tapasztaltam, az éneket nem vetik meg munka közben sem. A legnagyobb napsütésben, a legfárasztóbb időszakban sem hagyta el őket a jókedv, és dalra fakadtak többször is. Iluminada Perez, Marina Hernandez, Luis Clave- ria és Nguyen Rodriguez egy brigádban dolgoznak. Mérnöknek tanulnak majd ősztől, addig egy éven át a nyelvvel ismerkednek. — Az építőtábor is kitűnő alkalom a nyelvgyakorlásra, hiszen sok itt a magyar fiatal is — mondta Iluminada. — Egy kicsit nehéz a munka, kukoricát címerezünk, de szívesen töltjük Vaskú- ton ezt a két hetet. Meg aztán jól jön egy kis pénz is. — Mennyit kaptok, és mire költitek majd? — kérdeztem tőle magyarul, mivelhogy az előbbi mondatokat is a mi nyelvünkön mondta, szinte hibátlanul . . . — A teljesítménytől függ: úgy 2500- 3000 forintra számítunk. A lányok ruhákra és piperecikkekre, a fiúk inkább szórakozásra költik. — A magyar fiatalok mellett a vietnami egyetemistákkal barátkoztok-e? — Természetesen, bár ők kicsit zár- kózottabbak, mint mi vagyunk. Vagy inkább komolyabbak, nehéz velük az i érintkezés, mert azért még a magyar í íyelv se megy egyikünknek se olyan jól. Amikor a Bajai Mezőgazdasági í lombinát építőtáborában jártunk, ép- p en akkor érkeztek meg a kubai nagy- követség munkatársai. Újságokat, leve leket hoztak honfitársaiknak. Mondani se kell, azonnal bújták az otthoniak üzenetét. Többüktől kérdeztem: mii. írtak? í me néhány válasz: Minden jó odaelött guru! A vendégszoba ablakában a nyu-Pilkauf mellett a fiatalabbik nővét' könyököl. B,:n yecz nekik is odainteget. Ma] d afféle látomásként— új (immár ké’pzelt) kép úszik be tudatközepébe. Telel,'áló kombináltszoba. A megiyyfabútor összetevőkön ha- nyattvát, tódik a fény. A pároságy „lábánál" s ezlon. Fotelek közt, a nagy- ablaknál. takaros dohányzóasztalka. Pilkauf é, op a toalettasztalnál. A tükör előtt. Fi ’dres-fodros otthonkában. Sorra sze di ki hajából a hajtogatott papírcsíko kát. Mire a szabaddá vált tineuek csigavonalaiban felkunko- rodtak. Aztán ez , 3 látomás is szertefoszlik. Binyecz a huszonkettes ülésen. Ablakon át t tézi, mint úsznak el mellettük fokozó dósán az alsószegi falu- szél házacsk, ii. S Binyecz agyában a helység — lé\ icsőzetesen — kezd áta - lakul ni, obj, sktiváltan. azzá, ami: egész- és féÚsikes házak halmazává. Iskola—tar tácsháza—kocsma—kultúr ház—tei n/ dóm—egészségház— bikaistálló- — vágóhíd—ravatalozó együttesévé. llzilárd burkolatú, továbbá pormem ‘esitett: valamint földutak, beton- és, téglakockás járdák fo - lyómétereivé. .Átereszek, sárvetők, kocsibejárók, fet lett és nyitott árokza- tok gyűjtőhelyévé. Ez a Binyecz / nár nem egészen az a Binyecz, aki M t és fél napon át — haza, mindenki jól van; nagyon süt a nap Kubában, nagy a meleg; hiányzunk; már szeretnének látni bennünket stb. Hogy mit válaszolnak majd ezekre? Ezt egy mondatban össze lehet foglalni — ahogy engem tájékoztattak —, valahogy így: Jól vagyunk, jó a munka, csak nehéz. A vietnami fiatalokat is meglepték a nagykövetség munkatársai. Luu Kiem ideiglenes ügyvivő először szintén az újságokat és a leveleket adta át, majd beszélgetett a fiatalokkal. Ezt követően nagy eszem-iszomok, miegyebek közepette — oly jóízűen vendégeskedett Pilkauf-éknál. Ez a Binyecz már a kommunális Binyecz, a Vörös Bástya város- és községpolitikai rovatának munkatársa, akinek pillantása — másodpercek törtrésze alatt — abbe- liségűekké lényegiti a dolgokat. A keceli átszállás még a vártnál is zökkenőmentesebb. Az új busz nagyobb, kényelmesebb, kalauzos. Binyecz még humhat is egyet, mielőtt jegyváltásra kerülne a sor. — Szegedébe — monefja a „kalóznak". S már nyújtaná is a pénzt. A körülötte ülők érdeklődve nézik. — De hiszen ez... ez a busz. . . szóval ez a pesti járat... — mondja a „kalóz”. Binyecz megkövültén hallgat. Hogy mi játszódik le mindeközben benne, az — egyelőre — titok. Közben a pilóta nagyobb sebességre kapcsol. Szinte érezhető, mint nő a távolság a szülőváros, továbbá a Vörös Bástya, valamint a pilkaufi kúria és a járgány között. — Akkor Pestre adjon egyet — mondja kisvártatva Binyecz. Hozzá - tesz még egy tízest a kikészített pénzhez. — Elég lesz?... A busz merészen veszi az éles kanyart, majd eltűnik a jegenyefasor mögött. A felvert por egy darabig még függönyként lebeg utána . .. (Vége) Nguyen Van Hai, a nagykövetség diákosztályának munkatársa, aki egyben tolmács is, így beszélt tapasztalataikról: — Érdemes volt ideutazni, mert láttuk, hogy a fiatalok örülnek a munkának és nagy lelkesedéssel dolgoznak a kukoricaföldön, annak ellenére, hogy eddig csak tanultak, soha nem végeztek mezei munkát. Közülük szeptembertől 28-an mennek egyetemre, a többiek aspirálnak. Egyébként Vaskúton most vagyunk először, eddig inkább Hosszúhegyre jártak építőtáborba a vietnami fiatalok. Búi Thai Ha, Dang Minh Hang, Vu Hong Hai, Nguyen Hoai Giang, Pham Hong Quang és Ngo Xuan Binh Hanoiból érkezett. Mindannyian alacsony termetűek, mosolygósak. Az egyikük tréfásan megjegyezte: — Nagyon magas a kukorica, ugrálni kell, hogy elérjük. Ők is címereznek. Elmondták azt is, hogy most láttak először kukoricaföldet, mert Vietnamban inkább a rizsnek van kultusza. Legalább öt évig maradnak Magyarországon, ahol már eddig is élményekben gazdagon töltötték el ezt az egy évet. * * * Viszonylag könnyebb helyzetben vannak a jugoszláv fiatalok Nagykőrösön. Nem mintha a munkájuk köny- nyebb volna a konzervgyárban a kubai és vietnami társaikénál, de legalább nem hazájuktól távol kell dolgozniuk. Mezei Ildikó, Groujic Sása, Malo- gajski Snezana és Stankovic Zelyko húsz jugoszláviai fiatal társaságában dolgozik az üvegmosóban. Mindany- nyian Kikinda környékéről jöttek. Közülük csak Ildikó beszéli jól a magyart, tőle kérdeztem: — Miben különbözik a jugoszláv építőtábor a magyartól? — Otthon legalább egy hónapig tart a tábor és nem kapunk pénzt érte. Azonkívül itt külön-külön lakunk, ott pedig mindenki együtt van. — Mennyi jár a munkátokért? — Körülbelül 1700 forint. Ebből ajándékot veszünk, a többit élelemre költjük. — Máskor is szívesen jönnétek magyar építőtáborba? — Már a jövő hónapban! Temesi László • Hazafelé a buszon... • Iluminada Perez címe- rez. • Levelet kaptak otthonról a kubaiak ... • Jugoszlá- vok Nagykőrösön.
